Alapjogokért Központ

A területi listákat helyettesíti a győztes-kompenzáció

Az országgyűlési választások majdnem végleges, de még nem jogerős eredményei kapcsán érdemes megvizsgálni az új választójogi szabályozás kompenzációs mechanizmusait. A magyar választási rendszer 1990 óta vegyes rendszerként működik, melyet egy listás ág és egy egyéni választókerületi ág alkot. Az új szabályozás megtartotta ezt a vegyes jelleget, de a részletszabályokban változást hozott: a korábbi háromcsatornás rendszert kétcsatornás váltotta fel, emellett pedig átalakult a kompenzációs szavazatok kiosztása is. Ennek megfelelően egyrészről a korábbi három „csatorna”, azaz az országos lista, a területi lista és az egyéni körzet helyett csak országos listáról és egyéni választókerületekről beszélhetünk, másrészről pedig már nem csak az egyéniben vesztes, hanem a győztes jelölt mandátumot nem eredményező szavazata után is képződik töredékszavazat. Utóbbi „győztes-kompenzációra” azonban éppen azért volt szükség, mert a területi listák megszűntek, melyek valójában aránytalanabbá tették a rendszert azzal, hogy a nagypártokat inkább, a kisebbeket jóval kevésbé jutalmazták mandátummal. Az új választási rendszer az eddigiekhez képest némileg növelt aránytalansága tehát az egyéni képviselő mandátumarány változásából és nem a győztes-kompenzációból fakad. Ennek megfelelően a választásokon leadott szavazatok kapcsán nem úgy kell kalkulálni, hogy azok milyen mandátumarányokhoz vezettek volna győztes-kompenzáció nélkül, hanem hogy milyen eredményhez vezettek volna a korábbi, területi listákat is tartalmazó rendszerben. Ennek alapján megállapítható, hogy a győztes a parlamenti helyek 61%-át szerezte volna meg az előző választási rendszerben is – ez pedig hozzávetőlegesen annyival kevesebb a most ténylegesen megszerzett mandátumaránynál, mint amennyivel megnövekedett az egyéni képviselői ág aránya a választási rendszerben.

A teljes elemzés itt tekinthető meg.