Alapjogokért Központ

Az indítványozók rosszabb helyzetbe hozták a veszteseket

Azzal, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új fővárosi választási rendszer kompenzációs mechanizmusra vonatkozó egyes előírásait, az indítványozók valójában a budapesti önkormányzati választásokon vesztes szereplőket hozták rosszabb helyzetbe: a töredékszavazatok súlyozása ugyanis őket részesítette volna előnyben. Az 57 ellenzéki országgyűlési képviselő által beadott, utólagos normakontrollra irányuló indítványnak két lényeges pontja volt. A Fővárosi Közgyűlés tagjainak választására vonatkozó új szabályozás megsemmisítését egyrészről a közvetlen szavazás alapelvének, másrészről a választójog egyenlőségének megsértésére hivatkozva kérelmezték. Ezek közül az Alkotmánybíróság a közvetlenség sérelmét nem találta megalapozottnak, mivel az azt jelenti, hogy a választó szavazatából mindenféle közvetítő nélkül mandátum képződik. Az új szabályozás ezen követelményt kielégíti, a választó ugyanis egyazon szavazatával közvetlenül juttathatja a polgármester-jelöltet városvezetői és közgyűlési mandátumhoz is. A választójog egyenlőségének megsértésére hivatkozó kifogásokat viszont részben megalapozottnak találta a testület. Ezen alapelvnek ugyanis két oldala van: jelenti a szavazatok abszolút azonos értékét, illetve lehetőség szerinti azonos súlyát. Az Alkotmánybíróság ennek következtében valóban helyesen állapította meg, hogy az „egy ember-egy szavazat” elvének követelményét sérti a fővárosban bevezetni tervezett újszerű kompenzációs mechanizmus. A súlyozás értelmében ugyanis a vesztes polgármesterjelöltekre leadott, így listán hasznosuló szavazatok a legnagyobb kerület választópolgárai esetében hatszor többet értek volna, mint a legkisebb kerületben. Ennek megfelelően viszont a vesztes polgármesterek töredékszavazatai után több mandátum is képződött volna a pártlistáról, valamelyest kompenzálva a városvezetői helyet nem szerző jelöltet, illetve pártot. Ezzel ellentétben viszont a testület a szavazatok lehetőség szerinti azonos súlyának megsértésére hivatkozó beadványi részeket nem találta megalapozottnak. Így alaptörvény-szerűnek mondta ki azt a jogalkotói megoldást, mely az egyes kerületek közötti lakosságszám-eltérésből fakadó aránytalanságokat a közgyűlési szavazások során alkalmazandó „kettős többség” elvével egyenlíti ki. Arra az Alkotmánybíróság azonban helytelenül nem mutatott rá indokolásában, hogy pontosan mit is jelent ez. A testületnek részletesen rá kellett volna mutatnia, hogy a megoldás értelmében amennyivel kisebb súlyú szavazattal rendelkezik egy nagyobb kerület választópolgára, annyival is fog jelentősebb súllyal számítani az általa választott polgármester voksa a közgyűlési szavazások során. A leendő fővárosi képviselők közötti alkotmányos mandátumegyenlőtlenség fogja tehát biztosítani végső soron a választójog egyenlőségét.

A teljes elemzés itt tekinthető meg.