Alapjogokért Központ

A homoszexuális lobbi létezik

Törcsi Péter

Homoszexuális lobbi nem létezik. Legalábbis a liberális média- és politikai elit ezt állítja, és igyekszik minden pillanatban cáfolni az LMBTQ-propaganda működését. Rendre azzal  vádolják a hagyományos értékrendet fontosnak tartó közéleti szereplőket, amikor fenti lobbi kártékony tevékenységére hivatkoznak, hogy csupán egy „konzervatív összeesküvés-elméletet” terjesztenek.

Ha valóban nem létezik a homoszexuális életformát népszerűsítő mozgalom, akkor vajon miért vannak érdekvédelmi szervezeteik szerte a világon? Miért elmaradhatatlan szereplője lassan minden televíziós sorozatnak egy vidám LMBTQ-közösséghez tartozó szereplő? Ráadásul az azonos nemű párok jelenléte már nem csak a hollywoodi sorozatokban kötelező elem, a magyar kereskedelmi tévék sem tűznek műsorra homoszexuális szereplőket nélkülöző programokat. Legutóbb éppen – furcsa módon – a TV2 indított el egy sitcomot, amiben, hogy, hogy nem, egy azonos nemű pár (két férfi) boldogan nevel egy örökbe fogadott kínai gyermeket. Nyilván ez pusztán a véletlenek műve. Értelemszerűen nem lehetett volna olyan forgatókönyvet írni a sorozat készítőinek, amiben a normális családmodellt helyezik előtérbe. Sőt, aki ezt szóvá meri tenni, az rögtön megkapja, hogy „összeesküvéselmélet-hívő”, „homofób”.

Azon túl, hogy rendkívül idegesítő az a jelenség, hogy egy, a normálistól eltérő szexuális orientáció a társadalmi jelenlétét tekintve lényegesen felülreprezentáltan jelenik meg a médiában, még kifejezetten káros is, hiszen a fiatalok nemi identitására egyértelműen hatással van. Azzal nyilván senki nem vitatkozik, hogy – a végtelen számú genderrel ellentétben – a homoszexualitás létezik. A vita ott nyílik meg a két tábor között, hogy ez egy normális és népszerűsítésre érdemes magatartásforma-e, vagy pusztán egy állapot, amit, ha széles körben propagálnak a popkultúra szereplői, káros hatással van például a demográfiai mutatókra.

Egy nemrég nyilvánosságra hozott brit felmérés szerint a 18-24 év közötti korosztálynak mindössze 51 százaléka tartja magát egyértelműen és kizárólag heteroszexuálisnak, a maradék 49 százaléka a brit fiataloknak másképp identifikálja magát. Ha ezt a felmérést húsz évvel ezelőtt készítették volna, egészen biztos, hogy 95/5 százalékos aránypár jött volna ki a heterók javára. Ha másból nem, ebből a – természetesen megkérdőjelezhető – felmérésből kiderül, hogy a homoszexuális propagandagépezet működik, és rendkívüli sikereket ért el az elmúlt két-három évtizedben. A liberális axiómákkal ellentétben egy viselkedésforma folyamatos és szisztematikus népszerűsítése igenis hatással van a saját identitásukat kereső kamaszok és fiatal felnőttek életére. Először megteremtette a homoszexuális lobbi a keresletet egy szexuális orientációra, majd a megnövekedett „keresletre” hivatkozva még erősebben igyekszik terjeszteni saját ideológiáját.

Most éppen a brit közszolgálati BBC döntött úgy, hogy sokkal több homoszexuális karaktert fognak szerepeltetni a saját gyártású műsoraikban, mert a csatorna által sugárzott programok még mindig túlzottan „heteronormatívak”, ez pedig sértő az LMBTQ-emberek számára. Zseniális! A brit közszolgálat már így is a homoszexuális életformának az egyik jeles népszerűsítője volt. Megteremtette a nézői igényt – főleg a fiatalok körében – arra, hogy még több LMBTQ-tartalmat tudjon eladni, ezzel tovább rombolva a brit ifjúság identitásválságát.

És persze minden mindennel összefügg, hiszen ha a brit fiatalok 49 százaléka nem lenne teljesen bizonytalan a saját nemi hovatartozását és szexuális orientációját illetően, akkor feltehetőleg könnyebben találna magának párt, horribile dictu életre szóló kapcsolatot, könnyebben kötne házasságot, amelyből értelemszerűen gyermekek születnének, új brit állampolgárok.

De nem. Inkább terjeszti a brit közszolgálat a homoszexuális propagandát, ráadásul egy fokozottal nagyobb sebességen, és egyúttal népszerűsíti a közel-keleti, észak-afrikai bevándorlást, hiszen Nagy-Britannia is munkaerőhiánnyal küzd.

Nehéz eldönteni, hogy melyik a rosszabb forgatókönyv. Az, ha a BBC-nél pontosan látják a fenti összefüggést, és ennek ellenére, kvázi rosszhiszeműen népszerűsítik úgy az LMBTQ-életformát, hogy ismerik annak negatív hatásait a demográfiai mutatókra? Vagy az a rosszabb, ha fel sem fogják, hogy a két tendencia között egyértelmű reláció van? Előbbi esetben gazemberek, utóbbi esetben pedig szűk látókörű hülyék.

Azonban ahogy azt már fentebb is említettük, sajnos a médiának ez a negatív tevékenysége nem áll meg az Egyesült Királyság partjainál, egyre erőteljesebben jelen van Magyarországon is. És miért különböznének a magyar fiatalok a britektől, németektől, hollandoktól? Ugyanazt a kulturális tartalmat fogyasztják, ugyanazt eszik, ugyanazokon az eszközökön lógnak naphosszat, ugyanúgy a közösségi médiában élik mindennapjaikat. Ebből kiindulva, feltehetően ugyanolyan hatással van rájuk is a homoszexualitás erőszakos propagálása, amit meg is kapnak a magyar médiában. Teljesen mindegy ugyanis, hogy melyik bulvártelevízió, -rádió vagy -portál tartalmait fogyasztják, bárhova kapcsolnak vagy kattintanak, itthon is ömlik rájuk az, hogy az LMBTQ-életforma az szép és jó, követendő, de ami a legfontosabb: normális.

Persze a véleménynyilvánítás szabadsága erős alkotmányos garanciákat élvez, senki nem gondolja, hogy a homoszexuális propagandának gátat lehetne vetni, még akkor sem, ha nincsen pozitív hozadéka, csak rombol. A probléma az, hogy a hagyományos családmodellt és a konzervatív társadalmi érintkezési szabályokat normálisnak tartó többség nevében és érdekében nagyon kevesen és nagyon halkan lépnek fel. Telelármázza a magyar LMBTQ-közösség minden év júniusát a Pride-dal meg az egyéb alternatív rendezvényeivel. Valószínűleg nincs ember az országban, aki ne tudná pontosan, hogy mikor vonulnak és tartanak filmhetet. Pedig egy rendkívül kis csoportról van szó, ráadásul a homoszexuális emberek többsége számára is elítélendő az a harsány megnyilvánulás, amivel minden évben utcára vonulnak.

Velük szemben a társadalom 95-98 százalékának a véleménye pedig nem jelenik meg a popkultúrában, még akkor sem, ha lenne rá igény. Miért van ez így? Mert a homoszexuális lobbi létezik. És azokat a pozíciókat foglalta el hosszú évek munkájával, amelyeken keresztül hatékonyan tudja befolyásolni a nézőket, hallgatókat, az egyetemistákat, és így tovább.

Érdemes lenne az LMBTQ-lobbi által támasztott kihívásokat komolyabban vennünk, hiszen nemcsak arról van szó, hogy affektáló férfiak kézen fogva sétálnak a képernyőn, hanem mérhető demográfiai hatásai is lesznek a fenti propagandának, akár már rövid távon is.

A szerző az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója

http://www.demokrata.hu/velemeny/homoszexualis-lobbi-letezik