Alapjogokért Központ

Bolond lyukból – 2019/11



Március 14., csütörtök van. Éppen 171 éve történt, hogy a Pilvax-kör elhatározta, akár életük árán is harcra kelnek a magyar szabadságért, másnap pedig kitört a forradalom. Persze a márciusi ifjak még egészen másfajta szabadságban gondolkodtak: 12 pontjuk közül egy sem foglalkozott a transzgender emberekkel és később sem merült fel, hogy az első felelős magyar kormányba valamilyen kvóta alapján kerüljenek be politikusok. Hála a szent Haladásnak azonban, a modern idők szabadságharcosai már nem a „közös teherviselésért” és az „évenkinti országgyűlésért” szállnak síkra. Nem, ma már ezeknél sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatják őket. Szégyen és gyalázat például, hogy az USA szövetségi szintű elnyomást valósít meg a drogliberalizáció üdvözítő eszméjének jegyében! Szerencsére New York állam fekete törvényhozói időben kapcsoltak: csak akkor hajlandóak megszavazni a marihuána kereskedelmét legalizáló tervezetet, ha abba arra vonatkozó garanciákat is beépítenek, hogy a legális kereskedők között kellőszámú fekete, büntetett előéletű drogdíler legyen. Az mégsem lehet ugyanis, hogy elvesszen a hosszú évek során illegalitásban felhalmozott „best practice” – részletek a New York Times hiánypótló írásában. A feketék elnyomása sajnos az angolszász világ másik végén is napi rutin: a Guardian és a Metro is beszámol az angliai munkahelyeken uralkodó fehér felsőbbrendűségről. És még mindig nincs vége: a feketék melletti kiállás azért is időszerű, mert nagyon úgy tűnik, hogy őket a munkahelyek és a drogipar mellett már a sörfogyasztók sem kímélik. Egy kaliforniai sörfőzde reklámja világított rá az elhallgatott jelenségre: a sörfogyasztók a színük miatt nem választanak fekete söröket! A viccesnek szánt kampány persze hatalmas felháborodást váltott ki az „egészséges gondolkodású” többségből emberekből, ezért a főzde hamar defenzívába szorult. Állításuk szerint ők bizony fullra liberálisok, ezt bizonyítja a „Doroti csodálatos gyümölcsös szuper meleg söre” elnevezésű italuk, amit színes üvegben és napernyővel szolgálnak fel. A szivárványszínű képet azonban árnyalja kicsit, hogy a cég kínálatában megtalálható a „Népírtás” fantázianévre hallgató ital, de szintén ők forgalmazzák a „Crazy, stupid bitch-nek” keresztelt nedűt is. Mondjuk utóbbi meg fehér (világos) sör… Részletek a Vice tematikus aloldalán.

Régóta tudjuk mindemellett, hogy a fehérek (különösen a férfiak) mind gonoszak, ráadásul Földünk elpusztítására törnek. Nemrégiben számoltunk be róla, hogy a fehér csecsemők felelősek a környezetszennyezés túlnyomó részéért – most pedig, úgy tűnik, kiderült: szüleiknek köszönhetjük a többi mérgező anyagot. A USA Today rántja le a leplet a legújabb „fehér összeesküvésről”: nem elég, hogy szennyezik a levegőt, ráadásul a kisebbségeket kényszerítik a legrosszabb klímájú zónákba. Ezek után csodálkozik még valaki, hogy Amerika szép lassan belefullad a rasszizmusba? Azért a férfiakon túl a fehér nők is igyekeznek kivenni a részüket a különböző kisebbségek elnyomásából: nemrégiben Alyssa Milano űzött gúnyt a haladás híveiből, amikor nem átallotta tudtul adni, hogy ő bizony olyan transznemű, színesbőrű, leszbikus, homoszexuális férfi, aki mozgáskorlátozott is. A jogos bosszú persze nem maradhatott el.

Újbeszélül tanuló olvasóink a héten megismerkedhetnek a „bifób” kifejezéssel, ráadásul a GayStar News írásából az is kiderül, hogy a homoszexuálisok a leginkább bifóbok. A szexuális kisebbségek között dúló harcot bemutató rovatunkban a héten transzgender nő harcol transzgender aktivista ellen. Előbbi szerint a születéskori nem megváltoztathatatlan, utóbbi ettől a kijelentéstől falnak megy. Ki a győztes? Kiderül a Pluralist tudósításából. Moziajánlónkban a héten az első női szuperhős főszereplő: Marvel Kapitány. Szemlénkből az is kiderül, hogy bár a haladó filmkritikusok elájultak a feminista alkotástól, a nézők már korántsem voltak ilyen lelkesek. Vallási rovatunkból pedig megtudhatják, hogy végre Ausztriában is eltörlik a nagypénteki szabadnapot! Krisztus megfeszítésének napja ugyanis csak az ország katolikus többségének szent, ők viszont úgysem érdekelnek senkit.

Ezekről és sok más érdekes témáról is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó szemléjének aktuális számában. „Szabadság, elvtársak!”

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

New York állam fekete törvényhozói blokkolni készülnek az Andrew Cuomo szenátor által előterjesztett droglegalizációs törvénytervezetet, hacsak nem kapnak garanciát, hogy a legálisan eladott marihuánából befolyt pénz egy részét az elnyomott fekete drogárusközösség kapja meg. A képviselők biztosítékot követelnek arra, hogy a legalizált drogbizniszből a fekete dílerek se maradjanak ki. Ez idáig az Egyesült Államok 10 államában legalizálták a marihuána-kereskedelmet, és az eddigi tapasztalatok alapján a fehérek mindenhol elnyomják a kisebbségi dílereket. Ezzel tulajdonképpen a legalizációs törvények nem enyhítik az illegális kereskedelemben ma is létező elnyomást: „sokkal több feketét tartóztattak le illegális drogkereskedelemért, mint bármely más népcsoporthoz tartozó dílert”. A fekete szenátorok példaként hozzák, hogy Colorado államban szinte csak fehérek kaptak kereskedői jogosultságot, ezzel szemben rengeteg fekete kérelmezőt azért utasítottak el a hatóságok, mert korábban már elítélték őket drogterjesztésért. Ezenkívül azt is kifogásolják, hogy háromszor annyi feketét ítélnek el droggal való visszaélésért, mint fehéret. Értelmezésük szerint ez nem más, mint a szövetségi szinten megvalósuló rasszizmus egyértelmű bizonyítéka. Ezzel szemben a rendkívül haladó kaliforniai Oakland városában nem hagyják elveszni a tapasztalt dílereket: a helyi törvény szerint a legálisan marihuánát árusító boltok legalább a felének olyan emberek kezében kell lennie, akiket korábban már ítéltek el illegális marihuána kereskedelemért!

 

A Vice aloldalaként futó Munchies cikke bemutatja, hogy egy kaliforniai sörgyártó, a Reckless sörfőzde nem által analógiát húzni Martin Luther King „van egy álmom” szlogene és a fekete sörök diszkriminálása között. A „meggondolatlan” sörgyártó cég egy Facebook-posztban adta tudtul, hogy az emberek diszkriminálják a fekete söröket pusztán a színük miatt. A fogyasztók nem adnak a sörnek lehetőséget arra, hogy kibontakozzon, csak azért, mert fekete. „Van egy álmom, ahol a sörök nem lesznek diszkriminálva a színük alapján, hanem kizárólag ízük szerint lesznek csak megítélve” – szólt a Reckless reklámszövege.  Itt azonban még nincs vége: a cég minden sörfogyasztót felszólított, hogy nézzen mélyen a szívébe, és bátran vállalja fel, hogy ő igenis fekete sört szokott inni az elnyomó fehér sörök helyett. A közösségi médiában nagy port kavart posztokat a cég hamarosan eltávolította és bocsánatot kért mindenkitől. Az illetékesek kifejtették, hogy nem akartak megsérteni senkit, távol áll tőlük az ilyesmi, hiszen ők nem rasszisták, hanem liberálisok. Bár a bocsánatkérés őszintének tűnik, és a legjobb haladók is elbotlanak néha, a cég által forgalmazott különleges sörök elnevezése azért kétségeket ébreszt bennünk. Mert az odáig rendben van, hogy kapható például „Dorothy csodálatos gyümölcsös szuper boldog (vagy meleg? – a szerk.) söre” (Dorothy Fabulously Fruity Super Gay Beer), amit színes üvegben és napernyővel szolgálnak fel, de a „fajírtó” (Genocide Ale) és a „Crazy Stupid Bitch” elnevezésű italok azért felvetnek bizonyos kérdéseket.

Nem elég, hogy az amerikai fehérek rasszisták, kirekesztők és elnyomók, még a jó levegőt is elszívják a feketék és a latinók elől egy friss kutatás szerint. A tudósok szerint ugyanis bár a fehérek miatt rossz a levegő minősége, mégis ők laknak a jó környékeken, így tulajdonképpen elszívják a friss levegőt az említett kisebbségek elől. A megalapozott és hiteles szakmai módszertannal készült anyag azzal magyarázza az eredményt, hogy a fehérek több terméket fogyasztanak, több pénzt költenek szolgáltatásokra, amelyből egyenesen következik, hogy kizárólag a fehér emberek szennyezik a világ levegőjét. A „tanulmány” nem ad megoldási javaslatot, azonban kifejezetten kíváncsiak lennénk, hogy hogyan gondolnák megoldani ezt a „problémát”…

Több brit orgánum is a színesbőrűek szörnyű elnyomásáról cikkezett a héten. A Guardian szerint az Egyesült Királyságban dolgozó gyakornokok 90 százaléka fehér, pedig az összlakosságban az arányuk csak 82 százalék. A cikkben idézik az Egyenlőségi és Emberi Jogi Bizottságot, mely szerint természetesen a feketék pozitív diszkriminációjával kell kezelni ezt a tarthatatlan helyzetet. Hiába ugyanis az esélyegyenlőségi törvény, a cikk szerint a munkavállalók nem használják ki az általa kínált lehetőségeket.

A szintén brit Metro portál eközben a munkaerőpiac minden szintjére kiterjesztette aggodalmát, a cikk szerint ugyanis a feketék rosszul érzik magukat a munkahelyeken, és idéznek egy nyilatkozót is, aki szerint rendkívül nyomasztó egy megbeszélésen ülni, ha több a fehér, mint a fekete résztvevő. Arra sem felejt el kitérni a szerző, hogy az a fehér főnök, aki azt állítja, hogy nem lát színeket, mindenkit egyenlően kezel, szintén elnyomja a színesbőrűeket. Logikus, nem?

Nagy vitát váltott ki Alyssa Milano színésznő Twitter-bejegyzésével, amelyben azt írta, hogy ő transznemű, színesbőrű, leszbikus, homoszexuális férfi, aki mozgáskorlátozott is – adta hírül a konzervatív Fox News. Az egyébként fehér bőrű, heteroszexuális színésznőt nem is kímélték követői: minden oldalról támadások kereszttüzébe került a viccesnek, nem pedig sértőnek szánt poszt miatt. Egyikük szerint Milano nem lehet olyan, amilyennek a poszt alapján tartja magát, ő csak az ügy támogatója lehet. A reakciókat olvasva kissé elbizonytalanodhatunk, mivel egészen eddig azt hallottuk a haladás híveitől, hogy mindenki az lehet, aminek tartja magát. Most akkor ez mégsem igaz? Vagy vannak egyenlőbbek az egyenlőknél, és csak ők dönthetnek identitásukról? Értetlenül állunk a történtek előtt, és egyben felháborodásunkat fejezzük ki egy nő, ilyen durva elnyomása miatt.

Néhány hónapja döntött az Európai Unió Bírósága: meg kell változtatni azt az osztrák szabályozást, amely a katolikusok és evangélikusok számára munkaszüneti nappá nyilvánította nagypénteket, Krisztus kereszthalálának napját. Az indoklás szerint a szabály diszkriminatív, mert megkülönbözteti a más vallásúakat. A Nachrichten.at osztrák hírportál beszámolója szerint a kormány döntött: a munkaszüneti nap általános kiterjesztése helyett a teljes eltörlést választják, azaz, a katolikus többségű Ausztria feladja az egyik legfontosabb keresztény ünnepet. Gernot Blümel, a Kancellári Hivatalt vezető miniszter ígérete szerint már dolgoznak a megoldáson, de addig is, biztos, ami biztos, eltörlik a nagypénteki elcsendesülés lehetőségét.

A Gaystarnews portál legújabb cikkében arról értekezik, hogy milyen elfajult világban élünk, ahol a homoszexuális nők és a homoszexuális férfiak kirekesztik biszexuális társaikat. Igen, eljutottunk arra a szintre, ahol már a különböző szexuális kisebbségekhez tartozó csoportok is diszkriminálják egymást. A tényfeltáró cikk szerint manapság a zeneipar démonizálja a biszexuálisokat a leginkább, mivel a homoszexuális videoklipekben megbízhatatlannak, hűtlennek és szexuálisan túlfűtöttnek ábrázolják őket. Alkalmazkodva a XXI. század trendjeihez, megalkották a „bifóbiát” mint kifejezést is, kifejezetten azért, mert a biszexuálisok 66%-a érzi úgy, hogy nem illenek az LMBTQ közösségbe.

Az Independent hírportál hűen tükrözi a liberális PC világ végtelen „elfogadását” akkor, amikor cikkének első mondatában páros lábbal száll bele az ifjabb Donalt Trump-ba, kizárólag azért, mert nincs tehetsége a Twitterhez, és egyébként is ő Trump fia. A portál most éppen azért vette célpontba a férfit, mert egy panelbeszélgetésen viccelni merészelt a gender témával kapcsolatban, amin egyébként a közönség nevetett, de a cikk írója azért hozzátette, hogy ez nyilván csak erőltetett nevetés volt a kínos pillanat miatt. Lezárásképp azt is hozzáteszik, hogy ha bárki meglepődött volna az ifjabb Donalt Trump viccelődésén, akkor ne tegye, ugyanis édesapja is arról híres, hogy a #metoo mozgalmat élből elutasítja, és ugyebár „nem esik messze az alma a fájától”.

A bíróságok legnagyobb igyekezetük ellenére is nehezen alkalmazkodnak a szép új világ támasztotta kihívásokhoz. Néhány hete például egy angol bíróság elé került az első „transznemű gyűlöletbűncselekmény”. A büntetőperben(!) Miranda Yardely 51 éves transznemű nő (tehát eredetileg férfinak született) került a vádlottak padjára, mert egy Twitteren folytatott vitában azt állította, hogy a társadalmi nem (gender) és a biológiai nem (sex) két különböző dolog, és míg a gender változtatható, addig a születéskori nem fix tulajdonság, és nem lehet vita tárgya. Bár Yardely is átesett nemváltoztató műtéten, állítja, hogy ő ettől még férfi maradt. Ezzel az állítással nem értett egyet teljesen Helen Islan, egy transzneműek jogaiért küzdő aktivista, akinek gyermeke maga is transznemű nő. A vitának külön pikantériája, hogy az angol törvényhozás előtt van egy jogszabálymódosítás, amely lehetővé tenné, hogy bárki, bármilyen nemváltoztató orvosi kezelés (hormonkezelés, átalakító műtét stb. – a szerk.) nélkül megváltoztathassa születési anyakönyvi kivonatában, és személyi igazolványán szereplő nemét. Yardely és sok más antitransz aktivista szerint ezek a módosítások veszélyeztetik a nők jogait és az egyenlőségükért folytatott harcban elért eredményeiket. Gondoljunk csak a női kategóriában induló transz férfiakra. Szerencsére az ügyben eljáró bíró az első meghallgatás után kihajította az ügyet, illetve berekesztette a tárgyalást, azzal a kommentárral, hogy „nincs, és nem is volt soha semmilyen ügy”, valamint, ne zaklassák a bíróságot ilyen „gusztustalan badarságokkal”.

A Marvel Studio PC-vonatán olybá tűnik, nincsenek fékek – legalábbis erről tanúskodnak Victoria Alonso, a cég gyártásért felelős vezetőjének, a Captain Marvel című film bemutatóján tett kijelentései. Victoria szerint a „világ készen áll” egy nyíltan homoszexuális szuperhős főszereplőre. Sőt, a szóban forgó szerepre már zajlanak is a válogatások. Alonso szerint a szuperhős filmek sikerének titka a „más” emberek bemutatása, ezért logikus, hogy szexuális érdeklődésükben „más” szereplőket is felvonultassanak. Az igazgatóasszony elmondása alapján, filmjeik közönsége globális, diverz és inkluzív, ezért: „ha a filmesek nem nyomnak padlógázt a diverzitás és az inkluzivitás terén akkor nem is lesznek sikeresek”. Mint ismeretes, roppant inkluzív közönségük érzékenyítését már meg is kezdték a Thor: Ragnarok biszexuális néger valkűrével és a Deadpool 2 leszbikus Negaszonikus Tini Torpedójával, azonban ők csak mellékszereplők voltak, ez az elnyomás pedig tarthatatlan.

A Marvel féle érzékenyítő járat olybá tűnik hamar kisiklott, ugyanis az elmúlt héten szembejött vele a valóság. Múlt szerdán mutatták be ugyanis a Captain Marvel című filmet, amelyben először jelenik meg női szuperhős főszerepben. A hivatásos kritikusok ódáival ellentétben viszont úgy tűnik, a nézők nem rajongtak a feminista kapitányért. A Rottentomatoes nevű filmvéleményező oldalon a film a hivatalos kritikusoktól 80 százalékot kapott, a „mezei” mozilátogatóktól azonban csak 30-at. A megoldás persze kézenfekvő: az oldal üzemeltetői 54 000 nézői véleményt töröltek „számítástechnikai hibára” hivatkozással. A hiba tehát természetesen nem a progresszív filmkészítőkben van, hanem a maradi nézőkben, akik szívesebben nézik a Batman típusú marcona férfiakat, amint elbánnak a bűnözőkkel.

Az elmaradott, kirekesztő nézői vélemények persze nem csak a Rottentomatoes üzemeltetőinek szúrtak szemet. Brianna Wu kongresszusi képviselőnő jogi szabályozást sürget azért, hogy gátat szabjanak a szexista megnyilvánulásoknak. Véleménye szerint hasonló trollkodás történt a tavaly bemutatott új, női szereplőkkel újraforgatott Szellemirtók film esetében is, ami hatalmas bukás volt az alkotást jegyző stúdiónak. Szerinte a Facebook, a Youtube, a Twitter, a Reddit és egyéb oldalak vélemény-cenzúrái nem elégségesek, ezért törvényt kell hozni, hogy az ilyen negatív vélemények meg sem jelenhessenek.