Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2019/12

Hűséges olvasóink már jól tudják, hogy a magyarországi propaganda hazugságaival ellentétben a fejlett világ legnagyobb problémája, hogy túl sok gyermek születik. A nyugati, fehér gyermekek ugyanis egytől-egyig ökobűnözők, akik Földanyánk elpusztítására törnek.  A helyzet azonban még ennél is súlyosabb. Úgy tűnik, a gyermekek nem elég fogékonyak az idők szavára: nem hajlandóak meghaladni a férfi-nő felosztás eredendően bűnös gondolatát. Éppen ezért fontos, hogy a kis ökoterroristák átnevelése időben elkezdődjön, ehhez azonban speciális szaktudásra van szükség. Nos, a Texas állambeli Houstonban úgy tűnik megtalálták a csodafegyvert: mostantól fogva pedofil drag queenek (transzvesztita előadók) is szerephez juthatnak a nemes feladatban. A városi könyvtár legújabb, közpénzből fizetett felolvasóestjén ugyanis egy olyan transzvesztita „művész” olvasott fel progresszív meséket a gyermekeknek, akit korábban jogerősen elítéltek pedofil bűncselekményekért. A rendhagyó előadás részleteiről a Breitbart cikkében olvashatnak. Nagyon úgy tűnik, hogy a módszer tényleg működik – legalábbis erre enged következtetni annak az LGBTQ Nation által bemutatott kisfiúnak az esete, aki 11 éves korára maga is drag queenként vállal fellépéseket, bár úgy tűnik „művészete” nem arat osztatlan sikert. Visszamaradott állampolgárok ugyanis több száz dühös bejelentést tettek a hatóságoknál, amiért Desmond szülei hagyják, hogy gyermekük női ruhában, kisminkelve haknizzon New York homoszexuálisok által kedvelt szórakozóhelyein. Szerencsére azonban az illetékes gyámhatóság a kis transzvesztita pártjára állt és nem csak azt állapította meg, hogy a rosszindulatú feljelentgetések minden alapot nélkülöztek, de azt is leszögezték, hogy innentől igyekeznek majd egyengetni a fiatal művész karrierjét. Sajnos azonban nem minden szülő annyira megértő, mint a kis Desmondot nevelő pár. Sokan egyenesen megtiltják, hogy gyermekük nemet változtasson, mert szerintük egy fiatalkorú nem lehet elég érett egy ilyen életre szóló döntés meghozatalához. Nos, Kanadában ez a hazug érvelés többé nem érvényes! Brit Kolumbia tartomány legfelsőbb bírósága ugyanis elutasította annak az édesapának a keresetét, aki a hatóságoktól kérte kisfia (?) nemátalakító műtétjének megakadályozását. A maradi férfi arra hivatkozott, hogy a gyermek nevelőjeként joga van ebben a kérdésben dönteni, de a szakmai bíróság – hála a szent Haladásnak – elutasította a keresetet. Győzött az igazság!

De vissza a drag queenekhez, mert mint látni fogjuk ők valóban egyfajta csodafegyverek a maradi gyermekek elleni harcban. Jól mutatja ezt az itthon is nagy sikerrel sugárzott Csillag kontra gonosz erők című mese legújabb epizódja. Azok kedvéért, akik nem követik a Disney eme remekművét: a történet központjában a hatalmas varázserővel bíró Csillag hercegnő és „hagyományos”, varázstalan barátja Marco állnak, akik mindenféle gonoszok ármánykodásait hiúsítják meg. A legújabb kalandjuk során Marcoék egy nő után nyomoznak, de lyukra futnak: összezavarja őket egy a célszemélyre kísértetiesen hasonlító drag queen. Ezen a ponton pedig kiderül, hogy Marco mégis különleges: bájosan kitárgyalják a kedves transzvesztitával a különböző sminktrükköket, mert kiderül, hogy a kisfiúnak van egy „hercegnő énje” is, aki bolondul a lányos dolgokért. Aki pedig mindezt megmosolyogtató dajkamesének gondolja téved: a legújabb hiperszakmai kutatások ugyanis egyértelműen bizonyítják, hogy heteroszexuálisok nem léteznek, mindenki vonzódik mindenkihez. A „tudósok” beszámolóit a Student Problems cikkében olvashatják.   A mesefilmek terén tehát jól áll a szivárványos forradalom, de mi lesz a kicsit nagyobbakkal? A héten itt is megnyugtató hírekről tudunk beszámolni a Metro jóvoltából: a tervek szerint ugyanis a legújabb Mary Poppins feldolgozásban a haladó dadus a szexuális kisebbségek jogaiért szállhat majd harcba. Lehet, hogy Mary mindig is drag queen volt, csak nem vettük észre?

De hagyjuk is a transzvesztitákat, mert vannak, akik nem elégszenek meg a nőnek öltözéssel, hanem biológiailag is nővé szeretnének válni a tudomány segítségével. Számukra jó hír lehet, hogy Észak-Karolinában immáron kötelező lesz az egészségbiztosítóknak finanszírozni a nemátalakító műtéteket. Hurrá! Illetve mégsem… A nagylelkű bíróság érvelése szerint ugyanis a beavatkozás finanszírozása azért sem tagadható meg, mivel a transzneműség olyan betegség, amely orvosi beavatkozás nélkül öngyilkossághoz vezethet – részletek a Huffington Post beszámolójában.

Tudományos rovatunkban a héten a BBC jóvoltából bemutatjuk az őrült tudóst, akit azért rúgtak ki a CERN-ből, mert állítása szerint a férfi tudósok jobban teljesítenek női kollégáiknál. Természetbarát olvasóink pedig borzonghatnak, az Atlantic cikkéből ugyanis kiderül, hogy az eddig kedves, játékos állatoknak elkönyvelt delfinek hím példányai igazi szexuális ragadozók, akik csoportosan erőszakolják meg a delfinlányokat.

Ezekről és sok más érdekes témáról is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Az amerikai altright zászlóshajójaként működő Breitbart számolt be arról, hogy Texas állam legnagyobb városában, Houstonban egy olyan ember tarthatott gyermekek számára meghirdetett könyvtári felolvasó estet, akit korábban pedofil bűncselekmények miatt ítéltek el.  A történet külön pikantériája, hogy mindez egy úgynevezett „drag queen” felolvasó délutánon történt, aminek lényege, hogy nőnek öltözött férfiak olvasnak fel a gyermekeknek, természetesen a modern kívánalmaknak eleget tevő progresszív történeteket. A cikk megjegyzi, hogy mindez természetesen közpénzből történik: az amerikai adófizetők finanszírozzák a gyermekek érzékenyítését.

Az LGBTQ Nation oldal rántja le a leplet azokról a visszamaradott, bigott embertársainkról, akik közel 200 bejelentést tettek a hatóságoknál csupán azért, mert egy 11 éves homoszexuális kisfiúnak hagyták a szülei, hogy egy homokosbárban drag queenként lépjen fel (vagyis nőnek öltözve, kisminkelve táncoljon – a szerk.). Ugye, hogy ezzel semmi gond nincsen? Ugyanígy vélekedett New York város gyámhatósága is: kivizsgálták a bejelentéseket és úgy találták, azok teljesen alaptalanok, sőt, felajánlották a kis Desmondnak, hogy segítséget is nyújtanak neki a trollok által okozott stressz kezelésében. Édesanyja szerint a fiú melegként határozza meg önmagát, 8 éves kora óta jár Pride-ra és már elsős kora óta kisfiúk tetszenek neki. A cikk szerzője a gyámhatóság döntése nyomán megállapítja, a rosszindulatú bejelentések csupán egy szervezett zaklatási kampány részei voltak egy „meleg művész” ellen.

 

A Gay Star News meleg propagandaoldal számol be örömittasan a haladók legújabb mérföldkövének számító kanadai bírósági ítéletről: a szülők többé nem állíthatják meg gyermekeiket, ha azok nemet szeretnének változtatni. Brit Kolumbia tartomány legfelsőbb bírósága a nemváltoztatást egészségügyi döntésnek titulálta, nem politikai vagy morális elhatározásnak, amit a szülők a nevelés keretein belül megtilthatnának. Az ügyben egy 11 éves kora óta lányként élő, jelenleg 14 éves fiú édesapja indított pert, mondván: fia még nem elég érett ahhoz, hogy nemváltoztatásról dönthessen. A fiú (lány?) támogatói között voltak édesanyja, tanárok, egészségügyi szakemberek, a tankerület és még az Oktatási Minisztérium is, így valahol nem meglepő, hogy a jókora hátszéllel az ő javára döntött a bíróság. Szakértők szerint ez az ítélet kiszélesíti a transznemű gyerekek jogait és védelmüket. Egy ügyvéd sokkal lelkesebben nyilatkozott: véleménye szerint ez a döntés kihatással lesz a tartomány családjogi szabályaira is, érzelmi bántalmazásnak minősülhet például a misgendering (vagyis, ha rossz névelőt használnak gyermekükre a szülők – a szerk.), ezért fel is jelenthetik majd őket. A szülőknek mostantól tiszteletben kell tartaniuk gyermekük választott nemét, névelőjét és nevét; máskülönben, ha rosszat mondanak, azzal családon belüli erőszakot követnek el!

A Gay Star News cikke méltatja a progresszív gyerekműsorok legújabb állomását, a kisfiúk smink iránti rajongásának bemutatását. A Disney mesecsatornán sugárzott Csillag kontra gonosz erők című animációs sorozatról van szó, amelyet 2015 óta hazánkban is vetítenek és nem egyszer váltott már ki felháborodást (például ebben Disney a rajzfilmben csattant el például az első homoszexuális csók – a szerk.). A mese két főszereplője a varázserővel rendelkező, párhuzamos valóságból a bolygónkra érkező Csillag hercegnő és az őt befogadó kisfiú Marco. A kisfiú az egyik legújabb részben kifejezi rajongását a hibátlan sminkelési technikák iránt, mikor egy drag queennek öltözött férfi színészt összekevernek az általuk keresett nővel. Bájosan elcsevegnek arról, hogy Marco hercegnő énje, Turdina, aki egy korábbi évadban is felbukkan, hogyan szeret sminkelni. Hogy miért fontos mindez a cikk szerzője szerint? Mert egyre több gyerek drag queen van és egyre népszerűbbek a drag queenek gyerekeknek tartott könyvtári felolvasó délutánjai. A mesesorozat pedig végre felismerte a drag kultúra egyre népszerűbbé válását és normalizálódását, és szerepet is vállalt a jelenség terjesztésében.

A szólasszabadság mellett mindig kiálló BBC számol be arról, hogy a tudományos élet Mekkájának számító CERN – az európai részecskefizikai kutatóközpont – hogyan rúgta ki azt a kutatót, aki azt merte mondani, hogy a férfi agy jobban teljesít a női agynál, ha a fizika tudományának műveléséről van szó.  Strumia professzor, aki felvállalta véleményét és előállt az említett elmélettel, azt mondta: a tudomány nem a sértődésről szól, a tényeket el kell fogadni. Hozzátette, hogy igazságtalanul bántak vele, ugyanis mondvacsinált indokokkal menesztették és arra sem volt lehetősége, hogy személyesen megvédhesse álláspontját. Természetesen a női kutatók üdvözölték a professzorral történteket, arra hivatkozva, hogy a mai („politikailag korrekt”) világban ne használja senki a hatalmát a női munka lerombolására, és egyébként is a vezető kutatók csak hozzáadják a nevüket a nagy kutatásokhoz, pedig nem is csinálnak semmit. Hogy ezek után mi a cikk konklúziója? Strumia professzor nem szakértő a témában, úgyhogy hallgasson.

Újabb szenzációs felfedezést tettek progresszív tudósok: kiderült, hogy nem léteznek heteroszexuális emberek – a valóság ezzel szemben, hogy mindenki vonzódik mindenkihez. A minden bizonnyal az angolszász egyetemeken uralkodó politikai korrektség hullámait meglovagolni szándékozó, elsősorban diákokat megcélzó Student Problems nevű oldal osztotta meg ezt a mítoszdöntő információt. A cikk alapján a kutatás kezdetben meglehetősen diszkriminatív és szexista lehetett, mert először csak nőket vizsgáltak: szexuális aktusokról készült videókat mutattak nekik, és azt figyelték, hogy a pupillájuk kitágul-e. Az eredmények szerint a nők pupillája kitágult hetero- és homoszexuális aktusok láttán is, így a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a nők nem lehetnek kizárólag hetero- vagy homoszexuálisok. Az eredményen felbuzdulva később férfiakon is elvégezték a kísérletet, amely hasonló gyümölcsöt hozott. A cikkben megjegyzik: eddig is csak azért hitte mindenki azt, hogy vannak kizárólagosan heteroszexuális emberek, mert a közvélemény ezt diktálta nekik. Most azonban végre felszabadult a társadalom önmaga elnyomása alól, és ahogy a kutatók megjegyzik: „gyermekeink sokszínűbb világban nőhetnek fel, és több lehetőség lesz előttük”. Hurrá!

Az elmúlt időben több amerikai állam transzneműinek is meggyűlt a baja a társadalombiztosítási szabályozással. Észak-Karolina államot például be is perelték a lelkes transznemű aktivisták, mivel a 2018-as állami költségvetés értelmében, az állami alkalmazottak egészségbiztosítása nem fedezte a hormonkezeléseket, valamint a nemi átalakító műtéteket. Azonban a per tényénél sokkal érdekesebb az indokolás, amivel az aktivisták követelésüket alátámasztották: érvelésük szerint az, hogy az állam már nem fedezi a kezeléseket, az alkotmányos jogaikat sérti. Hangsúlyozták, a „nemi átalakító műtét életmentő beavatkozás, mert orvosilag diagnosztizált betegség a nemi diszfória, ezért úgy kell tekinteni a beavatkozásra, mint bármely más orvosi kezelésre”. Ezzel viszont gyakorlatilag azt mondják, hogy a magukat transzneműnek valló emberek betegek, mert a nemi diszfória orvosilag elismert betegség, amit gyógyítani kell. Az ügyet elindító transznemű ügyvéd, Taylor Brown nyilatkozata szerint „a transzneműek körében azért olyan magas az öngyilkosságok aránya, mert a világ másnak látja és másnak skatulyázza be őket, mint aminek ők magukat érzik”, így pedig nem marad más lehetőség számukra ebben a kegyetlen világban, mint véget vetni saját életüknek.

Szerencsére nem minden amerikai állam olyan elmaradott, mint Észak-Karolina! Az elmúlt héten Iowa állam legfelsőbb bírósága például úgy határozott, hogy az állami finanszírozású Medicaid társadalombiztosítási programnak magában kell foglalnia a transzneműek teljes életéhez vezető híd két alappillérét: a hormonkezelést és a nemi átalakító műtétet. Ebben az esetben két transznemű nő nyújtott be keresetet, hiszen megtagadták tőlük a „kezeléseket”, és saját jövedelmükből sajnos nem tudják fizetni ezeket. A döntést hatalmas győzelemként aposztrofálták minden iowai transznemű számára, akik mostantól végre megkaphatják jól megérdemelt napi betevő hormonjukat.

A Metro nevű liberális híroldalon megjelent írás szerint a Mary Poppins filmek „haladó, a társadalmi problémákra érzékeny” sorozattá válhatnak. Az eredeti filmben a szüfrazsett mozgalmat erősítette a főszereplő gyermekek édesanyja, a Mary Poppins visszatér című filmben pedig a munkások jogaiért küzdött a már felnőtt kislány, akire a dadus ezek szerint megfelelő szellemben vigyázott. Ezt az irányt erősítve a már említett új film nyíltan homoszexuális rendezője abbéli reményének adott hangot, hogy a következő filmben Mary az elnyomott szexuális kisebbségek képviseletét tűzheti majd esernyőjére.

Mind az európai, mind a tengerentúli meleglobbista hírportálok és közösségi média oldalak egyöntetűen üdvözölték a Disney ultraliberális fordulatát és a tényt, hogy egyre több szexuális kisebbséghez tartozó karaktert jelenítenek meg gyerekeknek szánt filmjeikben. Ezt megpecsételendő a legújabb Disney mozifilm, a Jungle Cruise vászonra viszi az első „hivatalosan” meleg karaktert és az első „coming out” jelenetet.

A delfinekere mindenki kedves, okos állatokként tekint, ám ez most megváltozhat, ha elolvassák az Atlantic cikkét. Az ausztrál partoknál élő palackorrú delfin populációt vizsgálva ugyanis megfigyelték, hogy különösen erőszakos párzási szokásaik vannak: két-három hímcsoportba verődve, gyakran egyszerűen „levadássza” a nőstényeket. Elkülönítik a nőstény delfint a többiektől, „személyes szabadságától megfosztva” őt körbeveszik és „megerőszakolják”; ha menekülni próbál, „megverik” a farokúszójukkal, vagy lefejelik őt. A cikk szerzője felteszi a kérdést: erőszaktevők-e a delfinek? Válasza szerint nem azok, mivel nem lehet az emberi társadalomban alkalmazott büntetőjogi kategóriákat és viselkedési szokásokat állatokra vetíteni, éppen ezért nem kéne őket antropomorfizálni sem különböző pozitív minősítő jelzőkkel. Bennünk már csak az a kérdés merül fel, hogy „mit akar mondani a költő”, ez esetben a cikk szerzője azon kívül, hogy a természet kegyetlenségére hivatkozva „felmenti” a csoportos nemi erőszakot elkövető delfineket. Megjegyzi, mennyivel jobbak vagyunk mi emberek a delfineknél, hiszen nálunk nem kell a fajfenntartásért szexuális erőszakhoz folyamodni. A liberális gondolatmenetet már jól ismerve úgy tűnik, ezzel lehetőség nyílik az erőszakolók előtt: elég lesz egyszerűen delfinként identifikálniuk magukat.