Alapjogokért Központ

Bolond Lyukból 2019/13

Március 28. csütörtök van. Éppen 148 éve, hogy hivatalosan is megalakult a párizsi kommün, a világ legelső proletárdiktatúrája. A trikolort vörösre cserélő dicsőséges alakulat mindössze két hónapig maradt hatalmon a német beavatkozásnak köszönhetően, de ideológiájuk tovább élt és él ma is. Hogy ez mennyire igaz, arról a VICE jóvoltából olvasóink is megbizonyosodhatnak: könyvajánlónkban a haladó filozófus, Martin Högglund új könyve, melyben a szerző bemutatja, miért is a „demokratikus szocializmus” minden államformák legjobbika. Van itt minden, ami kell: államosítás, a magántulajdon felszámolása, egyházüldözés – ez után mondja valaki, hogy a kommün halott. Egy valamirevaló totális egalitárius államnak persze rátermett vezetőkre van szüksége: a kommün vezetői között ott volt például Frankel Leo, aki az újonnan felállított Kereskedelemügyi- és Ipari Bizottságot vezette. Szép új világunknak azonban új típusú vezetőkre van szüksége, akik még a nagy elődökön is túltesznek – hiszen a haladás nem állhat meg. A legfiatalabb reménységünk lehet a 11 éves Ella Briggs, aki már most tudja mit akar az élettől: ő szeretne az Egyesült Államok első leszbikus elnöke lenni.  Ella jó úton halad, hiszen nemrégiben Connecticut gyermekkormányzójává választották, innen pedig egyenes út vezet a nagypolitikába. A haladás jelenlegi ütemét elnézve, nagy álmának egyetlen akadálya lehet: 35. betöltött év az elnöki poszt kritériuma, azt pedig nagyon sajnálnánk, ha az addig hátralévő 24 évben nem lenne leszbikus elnök. De ki tudja, hátha Ella addig meggondolja magát és rájön, hogy bár a lányokat szereti, de valójában heteroszexuális férfi. Ez esetben ő lehetne mondjuk az első transzelnök.  És tényleg, milyen jó lenne, ha már itt tartana az USA, de sajnos a helyzet még nem ennyire szivárványos. Mondjuk mit is várunk egy olyan országtól, amelyik irodalma kizárólag fehér, iszákos férfiak firkálmányaiból áll? Tudta például, hogy a hat Nobel díjas amerikai íróból négy is alkoholista volt, ráadásul műveikből árad a mérgező maszkulinitás? – részletek az Independent hasábjain.  Az LGBTQ Nation beszámolójából derül ki például, hogy Georgia állam egyik iskolájában hatalmas botrányt okozott, amikor egy fiúként élő lánynak nem engedték meg, hogy indulhasson a bálkirályi címért. A történet persze happy enddel zárult: az iskola végleg felszámolta az ódivatú bálkirály és királynő választást, jövő évtől a gendersemleges „lovagi nemesség” címért szállhatnak majd harcba a diákok.

A fentihez kísértetiesen hasonló skandalumról rántja le a leplet a héten az Independent. Történt ugyanis, hogy a droglegalizációt támogató Miss Marihuana szépségverseny szervezői kitiltották a viadalról a nem nőnek született nőket, így a nemes célra végül szégyelletes transzfóbia árnyékolta be.  Pedig a transzneműek nagyon is védelemre szorulnak, a Newsweek publicistája szerint például egyenesen a kihalásukat okozhatja Trump legújabb rendelete, mely értelmében transzneműek nem szolgálhatnak a katonaságban. Bár az összefüggést a magunk részéről nem pontosan értjük, de a lényeg, hogy Trump velejéig gonosz, a virággal a kezükben, nőnek öltözve harcoló férfiak pedig legalább olyan jó katonák, mint a hagyományos társaik. Sőt, a szeretet sokkal erősebb, mint a puska – tehát valószínűleg jobbak is. Egy transzhadsereg valószínűleg az új-zélandi mészárlást is megakadályozhatta volna, így viszont teljes joggal teszi fel a VICE fekete szerzője a kérdést: meddig tolerálja még a világ a gyűlölt fehérek erőszakba csapó felsőbbrendűségét? Persze a harag mellett a megértés hangja is fontos: a Huffington Post beszámolójából láthatjuk, hogy vannak még pozitív példák: az új-zélandi rendőrök a terrortámadás után egységesen burkába öltöztek, a televíziós műsorvezetők többsége pedig burkát öltve fejezték ki együttérzéseket. Bár hasonló, keresztények ellen elkövetett merényletek után senki sem ölt csuhát, vagy akaszt a nyakába feszületet, ez jól is van így, hiszen a kereszténység maga az erőszak és az elnyomás. Ezt pedig végre az állami szervek is elismerik: a Brit Belügyminisztérium arra hivatkozva utasított el egy menekültkérelmet, hogy a kérelmező keresztény, az pedig nem a béke vallása. Mindezt bibliai idézetekkel is alátámasztották, így a döntés mindenképpen alapos és fellebbezhetetlen – részletek a Times cikkében.

Ezekről és sok más érdekes témáról olvashat az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában. Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A 11 éves kis Ella Briggsnek nagy álma van: ő szeretne lenni az USA első leszbikus elnöke. Nemrégiben el is indult a politikai pályafutása, hiszen Connecticut gyermekkormányzójává választották kortársai, akiknek bizonyára tetszett Ella eredeti és egyedi kampányszlogenje: „a szeretet az szeretet”. Sajnos a kevésbé haladó osztálytársait szüleik nem engedték el a beiktatására, így nem láthatták csinos kis szivárványos csokornyakkendőjében. A kislány állítólag már 3-4 éves kora óta tudja magáról, hogy leszbikus (bár a legtöbb gyerek, mivel a hormonok még nem működnek, még azt sem tudja, mit jelent a másik nemhez vonzódni – a szerk.) és emiatt sokat bántották a társadalom bigott és visszamaradott tagjai. Emiatt iskolát váltott, ahol sokkal progresszívebb közegbe került és mikor elmondta, hogy homoszexuális, osztálytársai megtapsolták. Ezt elnézve még akár esélye is lehet Ellának, hogy egyszer teljesüljön az álma…

A VICE a haladó szellemiségű filozófussal, Martin Hägglunddal készített interjút az újonnan megjelent This Life: Secular Faith and Spiritual Freedom (Az élet: világi hit és spirituális szabadság) című könyvéről, amely szerint a vallásokat helyettesítenünk kell a „demokratikus szocializmus” idealista eszméivel. A filozófus szerint a szocializmus teremti meg azt a típusú egyéni és spirituális szabadságot, amivel el lehet törölni a mindenkit gúzsba kötő kapitalista piacgazdaságot. A haladó gondolkodó szerint lényegében meg kell szüntetni a magántulajdont és a vallásokat, amik megrontják a társadalmunkat. Az író szerint a könyv nem fogalmaz meg semmilyen vallásellenességet, inkább csak egy új irányzatot kíván létrehozni – ami tulajdonképpen a puszta kommunista ideológia új köntösben.

 

Az LGBTQ Nation számol be egy újabb esetről, ami bizonyítja, hogy az USA-ban sem halad megfelelő sebességgel a progresszió. Georgia állam egyik középiskolájában ugyanis nem akarták engedni egy fiúként élő lánynak, hogy az iskolabálon a bálkirály kategóriára nevezzék barátai, mivel jogilag nem férfi. A transznemű diákot nagyon felkavarta, hogy nem vehet részt egy olyan versenyben, amiben mindegyik fiú iskolatársa nevezhet, hiszen ugyebár jogilag nem férfi és még nemváltoztatáson sem esett át, ő ugyanúgy fiú. Felvilágosult osztálytársai aláírásgyűjtésbe kezdtek ennek az elfogadhatatlan diszkriminatív helyzetnek a feloldására (mégis milyen dolog, hogy nem tekintik férfinak azt, aki bár biológiailag és jogilag sem hímnemű, de magát annak tartja – a szerk.) és sikerrel is jártak. Az esetet ugyanis a Gay Star News is megírta és tudomásukra jutott, hogy a hír interneten való megjelenése után az iskola eltörölte a bálkirály és bálkirálynő ódivatú bináris felosztását, így már mindenki nevezhet a gendersemleges „lovagi nemesség” kategóriában.

A VICE cikkének fekete szerzője az új-zélandi tömegmészárlásra reagálva teszi fel a kérdést: mikor elfogadott dühösnek lenni a fehér emberekre? Szerinte ezt a kérdést veti fel a christchurchi támadás esete is. Bennünk a cikket olvasva inkább az merült fel, miért van rendben szerinte az, hogy egy fehér ember tette alapján megbélyegez minden fehéret, míg ugyanez a feketékkel szemben rasszizmusnak számít? A szerző az írás stílusa alapján mély gyűlölettel viseltetik a fehér társadalom iránt, mondván, mindenhol ott vannak „az elcseszett európai gyarmatosításnak, rasszizmusnak és fehér kiváltságoknak köszönhetően” (még így is finomítva fordítottuk – a szerk.). Kirohanását azzal magyarázza, hogy a színesbőrűeket érő mindennapos igazságtalanságok mellékterméke ez a mérhetetlen harag, amit érez. Nos, mi csak azt tudjuk javasolni, hogy néha inkább szedjen be egy nyugibogyót cikkírás helyett.

Nagy felháborodást váltott ki egy újonnan induló amerikai szépségverseny, amely a Miss Marihuána nevet viseli – számol be a csak nevében független Independent. A heves reakciók azonban nem a meglehetősen furcsa névválasztás következményei, ahogy logikusan elsőre gondolhatnánk: haladó barátainknál ehelyett az verte ki a biztosítékot, hogy a versenyen csak olyan nők vehetnek részt, akik nőként is születtek (azaz nem transzneműek, nem estek át nemi átalakító műtéten – a szerk.). A szörnyű kirekesztést nem hagyták szó nélkül a fejlődés letéteményesei, a cikk szerint a közösségi médiát elárasztották a felháborodott hozzászólások, amelyek elítélték a „transzfób” versenyt. Érdekesség, hogy a jelentkezési feltételek között nem szerepel a marihuánafogyasztás, ugyanakkor a jelentkezőknek támogatniuk kell a kábítószer legalizálását. Azt nem tudjuk, hogy a drogliberalizációra vonatkozó utalások a transzfóbiát hivatottak-e ellensúlyozni a liberálisoknak való megfelelés jegyében, vagy a szervezők valóban hisznek benne, de akárhogy is, a haladókat sajnos nem sikerült megnyugtatni.

A Newsweek hasábjain jelent meg az a mély aggodalomra okot adó írás, amely felhívja az olvasók figyelmét egy riasztó tendenciára: a transzneműek nem szolgálhatnak majd az Egyesült Államok seregében és ez a „kihalásukat” (a cikkben az „extinction” szót használják – a szerk.) jelentheti. Április 12-én léphet hatályba a Pentagon új irányelve, mely megtiltja, hogy hormonkezelés alatt álló, vagy nemi átalakító műtéten átesett embereket alkalmazzanak a seregben, valamint a már szolgálatot teljesító katonáknak megtiltják az ilyen kezeléseket és a születéskori nemük szerint kell szolgálniuk. A szerző által megszólaltatott Patricia King törzsőrmester (aki férfiként született, de 2015 óta nőként él – a szerk.) azzal érvel az új irányelv ellen, hogy ha megtiltják a transzneműeknek, hogy katonai szolgálatot vállaljanak, akkor „mikor egy ilyen katona leszerel, mindig eggyel kevesebb lesz és szép lassan sodródnak a kihalás felé”. A vadliberális Newsweek szerint ez a Trump adminisztráció újabb elnyomó rendelkezése, ami ellen mindenkinek küzdenie kell.

Néhány éve nagy botrány kerekedett, amikor David Cameron akkori brit miniszterelnök keresztény országnak merte nevezni az Egyesült Királyságot. Egy friss történet segíthet megérteni, miért akadtak ki annyira sokan, és hogyan kezelik a XXI. századi Nagy-Britanniában a kereszténységet: a belügyminisztérium azért utasított vissza egy keresztény kérelmező által benyújtott menedékkérelmet, mert a kereszténységet erőszakos vallásnak tekintik. Minderről a konzervatív The Times cikkéből értesülhet az olvasó. A hatóságok bibliai idézetekkel támasztották alá indokolásukat, és feketítették be az európai kultúra alapjait adó vallást.  Az anglikán egyház természetesen tiltakozott, és mások is felháborodásukat fejezték ki, de a minisztérium szóvivője csak magyarázkodni tudott. Arról nincs hír, hogy a jelenlegi brit kormány mit gondol a keresztények vallási alapú diszkriminációjáról.

Az Independent cikkében olvashatunk arról, hogy a XX. századi amerikai irodalom nagyjai valójában lenézendő, szexista és visszamaradott iszákos férfiak. Az írás apropóját az adta, hogy március 21-én megjelent az Egyesült Királyságban az amerikai író, Charles Bukowski ivásról szóló írásainak válogatása On Drinking (Az ivásról) címmel. A cikk szerzője szerint Bukowski írásait a mai társadalom már meghaladta, hiszen azok érezhetően szexisták és árad belőlük a mérgező maszkulinitás. Megjegyzi, hogy egyébként a hat amerikai irodalmi Nobel-díjas közül négy iszákos volt.

Egy héttel az új-zélandi mészárlás után a helyi napilap, a Press címlapján egy szót hoztak le a helyi újságok: سلام. A „salam” szó jelentése nem szalámi, hanem „béke”, amit az arab világban egymás köszöntésére is használnak (hiszen tudjuk, az iszlám a béke vallása – a szerk.). Az új-zélandi társadalom olyannyira politikailag korrekt, hogy több helyi tévécsatornán is fejkendőt húztak a fejükre a televíziós műsorvezetők, a rendőrök pedig burkába öltöztek a március 22-én tartott nemzeti gyásznapon. A nemzeti televízióban és rádióban sugározták az arab hívőket imára hívó müezzint, majd kétperces csend következett. A gesztus kapcsán megszólalt egy amerikai muszlim civil szervezet vezetője, aki szerint az újság címlapja ugyanazt teszi, mint Mohamed próféta: terjeszti a békét. Az új-zélandiak következő lépése ezek után az lehetne, hogy felveszik államvallásnak az iszlámot és a több ezer áldozatot követelő 2001-es amerikai terrortámadásról többet meg sem emlékeznek.

A Metro örvendezve számol be a multikulti és elfogadás fővárosának, Londonnak a legújabb reményteli nevezetességéről, a Vagina Múzeumról. A szenzáció ötletgazdája Florence Schechter a héten kezdett közösségi adománygyűjtésbe, hogy összekalapozzon 300 000 fontot kezdeményezése finanszírozására. Amint összegyűlik a szükséges összeg, azonnal megnyitják a kiállítást, ami tartalmazni fog mindent „a menstruációs termékek történelmétől, az állati vaginák tudományáig”, ezen kívül berendeznek „safe space”-eket beszélgetésekhez, játékokhoz és workhopok rendezéséhez is. A múzeum programjai között az oda látogatók rész vehetnek „egészséges és elfogadó szex- és kapcsolati tréningeken”. Szerencsére a tárlat nem lesz kirekesztő semmilyen korcsoporttal szemben, így egészen kisgyermekkortól várják majd az érdeklődőket… Hát nem kapott mindenki máris kedvet egy tárlatvezetéshez?