Alapjogokért Központ

Bolond lyukból 2019/15

Április 11. csütörtök van. 171 éve ezen a napon a pozsonyi országgyűlés berekesztése előtt V. Ferdinánd szentesítette az úgynevezett áprilisi törvényeknek nevezett, törvénycikkeket, melyekkel átmenetileg megvalósulni látszottak a márciusi ifjak követelései. A ’48-as szabadságharchoz vezető eseménysorozatok dicsőséges fejezeteként számon tartott döntés mára már inkább szégyenletesnek hat, hiszen a haladónak beállított törvénycikkek csak olyan problémákkal foglalkoztak, mint a jobbágyság felszabadítása vagy a szabad választások megteremtése, de ezek az égegyadta világon semmilyen hatással nem voltak a korszak transzembereinek elnyomására. Sőt, ha elég mélyre ásunk, azt találjuk, hogy a szabadságharc mítosza csöpög a mérgező maszkulinitástól: a „hősök” egytől egyig fehér férfiak voltak. Mára azonban kiteljesedni látszik az igazi, az egyetlen valódi szabadságharc: a transzemberek felszabadítása. Ennek jegyében napi szinten azonosítják a transzik újabb és újabb csoportjait, ezzel is rávilágítva az elnyomás sokszínűségére. Persze nem lehet mindenki kiváltságos: a beszédes nevű Pink News számol be arról, hogy mekkora botrányt okozott az ismert brit műsorvezető, Piers Morgan bejelentése, mely szerint ő a továbbiakban nem kövérként, hanem „transzsoványként” azonosítja magát. Ebből is látszik, hogy mennyire veszélyes, ha a transzemberek csoportjainak kutatását nem az arra felkent tudósok végzik, persze kizárólag szakmai alapon. És ha a beazonosítás megtörtént, jöhet a címkézés is: a Times számol be a haladó brit tudósok legújabb kezdeményezéséről, melynek lényege, hogy az iskolákban olyan matricák viselésére kötelezik a nebulókat, melyekből egyértelműen kiderül, milyen nemű is az illető. Így megelőzhető a közoktatás legnagyobb problémája: a misgendering, tehát a téves nemen szólítás. Természetesen a címkék jócskán meghaladják a maradi férfi-nő felosztást: a tanulók szabadon választhatnak semleges nemet is maguknak.

Ezen nagyszerű szakmai ötlethez kapcsolódik tudományos rovatunk másik heti projektje is, mely azonban még fejlesztés alatt áll. Kitűnő tudósok élcsapata ugyanis éjt nappallá téve dolgozik az LMBTŁ$§ä& mérőszám megalkotásán, amivel hiperszakmai alapokon lehet majd bizonyítani, hogy ki mennyire elkötelezett a Haladás eszméje iránt. A hiánypótló kezdeményezés részleteiről a Newsweek cikkében olvashatnak. És tudják kik azok, akik a legrosszabb pontszámot kapják majd? Természetesen a keresztények és a nacionalisták. Ebből pedig az következik, hogy a legveszélyesebbek a keresztény nacionalisták, akik persze mind fehérek. Az LMBTQ Nation rántja le a leplet az elhallgatott tényről, mely szerint az amerikai lakosság nagyon is tisztán lát a kérdésben: a regisztrált választópolgárok csaknem fele a következő 10 évben az egyik legnagyobb veszélyforrásként azonosítja a keresztény nacionalizmust. Hála a szent Haladásnak van még remény! Persze Amerikában sem ragyog makulátlanul a szivárvány: a maradi délen továbbra is fittyet hánynak az LMB%”ĐQ jogokra. De úgy tűnik, Kalifornia végre felveszi a kesztyűt: az állam főügyésze ugyanis utazási tilalmat rendelt el, mely alapján nem lehet közpénzből finanszírozni a tisztségviselők    dél-karolinai útjait. Mondjuk a magunk részéről egyáltalán nem értjük, hogy miért utazna bárki is abba a koszfészekbe, úgyhogy az intézkedés inkább szimbolikus jelentőségű: a haladás követőinek semmi dolguk sem lehet arrafelé. Részletek a Gay Star News hasábjain.

A repülés szerelmeseinek két jó hírrel is tudunk szolgálni a héten: a Virgin Atlantic légitársaság 35 év után végre lecseréli a rasszista, hímsoviniszta elnyomás jelképévé vált logóját, melyen egy repülő fehér nő szerepelt ledér öltözetben. Az új brand a sokszínűség jegyében többféle figurát is bemutat majd: lesznek fekete férfiak és nők, de természetesen homoszexuálisok is. A Breitbart jóvoltából pedig megtudhatjuk a politikai korrektség és a háború teljesen jól megférnek egymással: az ausztrál légierő újonnan módosított hivatalos szabályzata alapján ugyanis, a légierő által végrehajtott műveleteknél ezentúl minden esetben meg kell vizsgálni, hogy a légicsapás nem jelent e túl nagy terhet a területen élő nők számára. Ezentúl tehát a tampongyárak óvóhelyként is funkcionálhatnak majd háború idején.

Az Independent hasábjairól megtudhatják, hogy az abortusz a közkeletű vélekedéssel ellentétben nem csökkenti, hanem növeli a gyermekek számát. Hiába, no, nem mind arany, ami fénylik. Mert hogy gyakorlott olvasóink már jól tudják, hogy a cél a születendő gyermekek számának minimalizálása. Kérdés persze, hogy ha már az abortuszban sem bízhatunk, akkor mi marad. Mondjuk a méreg egész jó ötletnek tűnik… Heti válogatásunkban olvashatnak még a Daily Wire írását a legújabb hollywoodi trendekről, előzetesen csak annyit: a fehéreknek kevesebb pénz jár, mint a feketéknek. A progresszív szakmákat bemutató rovatunkból pedig kiderül, ki is az a narkósdíler. Történelmi pillanatot is átélhetnek a héten olvasóink: magyar hír is debütál válogatásunkban. Nem tudjuk ugyanis eléggé kárhoztatni a magyar sajtót, amiért teljesen közömbös maradt az Erste Bank legújabb médiakampánya iránt, melynek lényege: bárki lehet a családod tagja, aki képes arra, hogy bankszámlát nyisson. Így jobban belegondolva mondjuk a progresszív bank azért kicsit mégis kirekesztő, az általa támasztott kritériumba ugyanis nem férnek bele a kisállatok, így például hoppon maradhat a néhány hete általunk bemutatott, férfi, aki egy csótánnyal él párkapcsolatban.

Ezekről és sok más érdekes témáról is olvashatnak még az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális kiadásában. Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A Pink News tudósításában olvashatunk a brit transznemű közösség legújabb sérelmeiről. A Jó reggelt, Britannia műsorvezetője, Piers Morgan ugyanis bejelentette: mostantól kollégái nem hívhatják kövérnek, mert transzsoványként azonosítja magát, és így megilleti az ezzel járó elfogadás és tisztelet. A nyilvánvalóan viccnek szánt kijelentés, ami tükröt tart a napjainkra agymenésig fokozódott politikai korrektségnek, természetesen hatalmas felháborodást váltott ki a transzneműek körében: szerintük a műsorvezető transzfób és a televíziót is elítélték, amiért ennek teret enged. Azt állítják, hogy ez a narratíva emberek halálát is okozhatja, legalábbis azokét feltétlenül, akik az ilyen beszéd miatt öngyilkosok lesznek. Morgan nem először akasztotta ki a Haladókat: korábban már identifikálta magát elefántként, zsiráfként és feketeként is.

  

Az LGBTQ Nation számol be a Morning Consult közvélemény-kutatásáról, amely szerint az amerikai regisztrált választópolgárok csaknem fele a következő 10 év az egyik legnagyobb veszélyforrásként azonosította a keresztény nacionalizmust. Bár a nacionalizmus, mint a nemzetállamok kialakulásának ideológiai alapja nehezen értelmezhető vallási kontextusban, a keresztény nacionalizmus fogalmát így határozzák meg: az abba vetett hit, hogy az állam keresztény nemzetet alkot. Hogy miért jelenthet veszélyt? Csökkenti a teret a vallási pluralizmusra és szerintük ráadásul speciális előjogokat biztosítana a fehér keresztény amerikaiak szűk rétegének. Különösen rémisztő adat derül ki egy 2018-as kutatásból is, ami szerint a keresztény nacionalista ideológiát támogatók nagy eséllyel Trumpra szavaztak. Ennek fényében már csak egy kérdés maradt: mi a helyzet azokkal az országokkal, ahol államvallás az iszlám?

Kalifornia állam főügyésze megtiltotta az állam által finanszírozott utazásokat Dél-Karolina államba. A tilalom indokolt, ugyanis Dél-Karolina nemrég egy olyan törvényt fogadott el, ami alapján az egyház által fenntartott árvaházak megtagadhatják az örökbeadást, ha az ellenkezik a hitelveikkel: nem adnak például örökbe gyereket azonos nemű pároknak. A főügyész intézkedése egy 2017-ben elfogadott kaliforniai törvényen alapszik, mely szerint tilos államilag finanszírozni az utazást olyan államokba, amelyek lehetővé teszik a szexuális irányultság, illetve nemi identitás alapján történő különbségtételt. Az USA-ban nincsen szövetségi szintű szabályozás az LMBT jogokról, ezért az egyes államok válnak küzdőtérré, az egyik ilyen vitás ügy az örökbefogadás kérdése. Végre egy bátor lépés az egyenlőtlenség kiküszöbölése érdekében!

Jó hír a Haladás forradalmárainak, hogy a progresszió elérte a légitársaságokat is! A Virgin Atlantic légitársaság 35 év után „nyugdíjazza” kabaláját, egy fehér nőalakot, hogy teret adjon új, sokszínűbb figuráknak és azokkal díszíthesse repülőit. Többek között egy homoszexuális férfi, fekete nő és férfi, valamint ázsiai nő lesz látható a gépek hátsó szárnyán: a társaság azt reméli, hogy ezzel hívogatóbb lesz az utazóközönség számára és jobb munkakörnyezetet teremthet dolgozóinak. Nem csak szimbolikusan léptek a Haladók az egyenlőség útjára, megígérték ugyanis, hogy 2022-ig a cég dolgozóinak 12 százaléka etnikai kisebbségi háttérrel rendelkező lesz. Felmerül a kérdés, hogy ezt a fehérek elbocsátásával érik-e majd el – ami természetesen fogalmilag nem lehet diszkriminatív – vagy új dolgozókat vesznek fel.

Az érzelmekre ható érvelés módszerével igyekszik eltántorítani a magzatok életének védelmében dolgozó képviselőket céljaiktól az Independent szerzője. A hölgy szerint saját gyermeke az abortuszainak köszönhetően született meg (figyeljék csak a kifordított logikát – a szerk.), amely beavatkozásból mindjárt kettőben is része volt. Az első történetet hosszan ecseteli, magát a körülmények áldozataként bemutatva. Az „áldozat” főnöke szeretőjeként lett várandós (pedig a főnök hivatalosan homoszexuális volt, hogy itt se legyen hiány csavarból), és ebből a kapcsolatból fogant a baba. A szerző büszkén meséli, hogy szeretője milyen támogató volt, és „a helyes döntést” hozták meg, amely kifejezést nehezen tekintjük használhatónak egy olyan esetben, amikor valaki a felelősségvállalás elkerülését választja. A második beavatkozásról kevesebb információt oszt meg a szerző, aki azt szeretné, hogy mindenki úgy vetethesse el magzatát, ahogy akarja, minden nőnek biztosítani kell ezt a „létfontosságú egészségügyi szolgáltatást”. A hölgy tehát azt üzeni: mindenki feküdjön be a főnöke ágyába nyugodtan, felelősséget nem kell vállalni a következményekért. Ez népszerű álláspont manapság – csakhogy aki ezt vallja, az a méhében fejlődő új élettel nem törődik.

Mindannyian ismerjük a különféle indexeket, mérőszámokat, amelyek segítségével például gazdasági ágazatok teljesítményét vizsgálhatják a szakemberek. Az elmúlt években azonban a Haladók előszeretettel alkalmaztak mérőszámokat olyan területeken is, amelyek számokkal nem mérhetők. A korrupciós indexek mellett újabban a homoszexuálisokkal való bánásmódot is számokban szeretnék kifejezni: a Newsweek cikkéből kiderül, hogy a CEI nem más, mint a Corporate Equality Index, azaz Társasági Egyenlőség Index. Ennek alapján listázzák a jogvédő szervezetek a cégeket, mutatva, hogy mennyit tesznek az LMBTQ közöségért. A nyertesek idén a Marriot szállodalánc (amelynek tulajdonosairól nem felejtik el megemlíteni, hogy mormonok, és mégis milyen jó progresszívek – a szerk.), valamint az American Airlines légitársaság. Utóbbi vezérigazgatója büszkén nyilatkozta: „számunkra a diverzitás és inkluzivitás irányába való elköteleződés több, mint alapérték.” Mindenesetre mi szívből gratulálunk ehhez a fontos elismeréshez, és izgatottan várjuk, hogy hírt kapjunk a családbarát, vagy a hazájuk iránt elkötelezett vállalatokat értékelő indexekről is.

Az angol nyelvet ismerők tudják, hogy az egyes szám harmadik személyű személyes névmásokra ebben a nyelvben külön szó használatos nőkre és férfiakra. Ez egy égető probléma, hiszen például az a férfi, aki nőnek érzi magát, bizony gyakran szembesülhet azzal, hogy nem a megfelelő névmást használják rá (erre egyébként már szakkifejezés is van, ez a misgendering – a szerk.). Ez az elviselhetetlen tragédia a Times cikke szerint gondolkodóba ejtette a méltán híres brit tudósokat, akik kiagyalták az elsőként a brightoni iskolákban alkalmazott megoldást: matricákat adnak a gyermekeknek, amelyről bárki leolvashatja, hogy melyik névmást használhatja rájuk. A fejlődés azonban nem állhat meg: a kitűzőkön nemcsak a he, mint hímnemű és a she, mint nőnemű szerepelhet, hanem a többes számú they is, miközben egyszerre egy gyermek viseli azt. Még nem világos, hogy mára a többes személyiség is önálló identitássá vált-e, vagy csak a királyi többest használhatja ezentúl bárki, de akárhogy is, mi izgatottan várjuk, milyen újabb ötlettel rukkolnak elő a haladók annak érdekében, hogy a magukat másnak képzelők érzékeny lelke nehogy károsodjon a rájuk rontó valóságtól.

A politikai korrektség legújabb áldozata nem más, mint a Királyi Ausztrál Légierő (RAAF). A héten életbe lépett légi hadviselésre, bombázásra vonatkozó új doktrína szerint az életüket kockáztató ausztrál pilótáknak egy merőben szokatlan új szempontot, a társadalmi nemi szerepeket is figyelembe kell majd venniük bevetéseik végrehajtásakor. Magyarra fordítva az új irányelvek azt takarják, hogy bevetéskor, a bombázás megkezdése előtt a pilótának fel kell mérnie és mérlegelnie kell, hogy például egy az ellenséges egységeknek létfontosságú híd elpusztításával nem okoz-e az adott területen élő nőknek aránytalan nehézséget. „Habár az adott célpont elpusztítása katonai előnyt jelent az ellenséggel szemben, mégis lehetséges, hogy emiatt a nőknek többet kell ismeretlen környéken sétálniuk, hogy vizet vagy tűzifát gyűjtsenek” – áll a dokumentumban. Egy ausztrál veterán szervezet elnöke szerint azonban a lépés nem csak katonailag badarság, de még a védeni próbált nőket is sokkal nagyobb veszélybe sodorja, mivel „az ellenség ezt a nevetséges, politikai korrektséget kielégítő badarságot fel fogja használni a saját előnyére és egyszerűen emberi pajzsként fogják használni a nőket.”

Üdvözlünk mindenkit a XXI. század liberális Amerikájában, ahol minden nap új intézkedést vezetnek be az esélyegyenlőségért! A Daily Wire nevű folyóirat számol be róla, hogy New York egyik híres színészeket és színpadi kisegítőket közvetítő platformján, a Backstage-en jelent meg egy hirdetés, ami azzal a feltétellel enged jelentkezést fehér bőrű színészeknek, ha egy 4 órás „antirasszista” tréningen részt vesznek, továbbá abban az esetben, ha ők kapnak szerepet, a fizetésük is kevesebb lesz, mintha azt egy más bőrszínű színész kapta volna. Indoklásuk szerint a tréning azért szükséges, hogy a kreatív és a kisegítő csapatban „rendezzék a hatalmi viszonyokat”. A képzés mindenki számára nyitott, de „csak a fehér szereplőknek kötelező”. A hasonlóan diszkriminatív fehérgyűlölő képzések megszokottak az USA-ban, azonban még New Yorkban is felháborodást keltett a fizetésbeli diszkrimináció. A hirdetés szövege egyértelműen fogalmaz: „bár a karaktereknek nincs meghatározott rasszuk, mégis úgy csoportosítjuk a forrásokat, hogy a színesbőrű szereplők magasabb napidíjat kapnak”. Éljen a felvilágosodott, haladó és elfogadó társadalom!

Érdekes hasonlattal indítja a témát a Vice publicistája. Mikor felszállunk egy repülőgépre, vannak velünk légiutaskísérők, tudjuk merre vannak a vészkijáratok, kitől kérjünk segítséget, ha baj van. Cole Gazdin, a cikk szerzője ezzel állítja párhuzamba az „acid trip”-et vagy egyszerűen „trip”-et, azt az állapotot, amit egy pszichedelikus anyag fogyasztója átél. A téma megértése szempontjából fontos tudni, hogy LSD-t, MDMA-t, vagy hallucinogén gombát fogyasztva alkalmanként a fogyasztó átélhet úgynevezett „bad trip”-et, vagyis rossz útra térhet az „utazás”, ebben az esetben szorongás, pánikrohamok, és az ezzel járó egészségügyi veszély áll fent. A „sitter”-ek, (magyarul felügyelők– a szerk.) ezen alkalmak elkerülésében vagy feldolgozásában segédkeznek. A cikk megszólaltatja Grace-t, egy felügyelőt, aki társával potom 1000 dolláros tarifáért vigyáz a drogot fogyasztó delikvensekre. Elmondása szerint szolgáltatásaik teljesen legálisak, ők nem szállítják a hallucinogéneket, csupán kellemes környezetet teremtenek és megfigyelik a fogyasztót, hogy utazása rendben folyjon, és eközben önmagára tudjon koncentrálni. Kész szerencse, hogy a mai fejlett világban már az ilyen egészen speciális területeknek is vannak szakértői…

Hazánkba is begyűrűzni látszik a család fogalmának kiüresítése, legalábbis annak kísérlete. Hiába mondja ki az Alaptörvény, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság és a szülő-gyermek viszony [L) cikk 1) bekezdés], az Erste Bank (alternatív szöveg, hogy ne reklámozzuk: az egyik hazánkban is működő külföldi bank) legújabb reklámjai szerint mindenki maga dönti el, hogy ki tagja a családjának és ki nem. Akciójukban ugyanis úgy kínálnak családi számlacsomagot, hogy abba az ügyfelek saját döntésük alapján vonhatnak be embereket. Reméljük, hogy az említett bank nem kívánja elterjeszteni a politikai korrektség hazugságra épülő kultúráját hazánkban is, és nem kívánja az LMBTQ-propaganda szolgálatába állítani a család Alaptörvényben is védett fogalmát.