Alapjogokért Központ

Bolond lyukból 2019/16

„A divat változik, a stílus örök” – szól Coco Chanel híres mondása.  És tényleg: napjaink rohanó világában a divatirányzatok úgy jönnek-mennek, hogy azt már tényleg senki sem tudja követni. Ha ez a jelenség Önt is dühíti, jó hírünk van: többé nem kell azon gondolkodnia, hogy a csíkos blézer éppen passzol-e a trapéznadrághoz, vagy lehet-e strandpapuccsal hordani a fekete kosztümöt. A Deutsche Welle jóvoltából ugyanis bemutatjuk a muszlim divatot, amely nemrégiben Frankfurtot is meghódította: ez a „mipszterség”, a muszlim hipszterség. A teljes testet eltakaró burkák közül bármikor talál alkalomhoz illőt. Igaz ugyan, hogy az egyetlen szín a fekete, de speciel ez pont a színek egyetlen örök slágere, amely egyaránt jó temetésre és esküvőre is.  Ha pedig többé már nem kell aggódnia a divat miatt, ott a másik örök dilemma: mit együnk? Ez rendkívül fontos kérdés, hiszen napjainkra az étkezés is az önkifejezés része lett: egy valamire való haladó úgy is kifejezi más kultúrák iránti nyitottságát, hogy az ételeiket fogyasztja. Igen ám, de ebben a kérdésben a máskor örök ellenségnek számító tradicionalitás az egyetlen „üdvözítő” út! Történt ugyanis, hogy egy amerikai étteremtulajdonos a hagyományos kínai ételek egészséges változatát kezdte árulni, a jogos népharag pedig nem maradhatott el. Mindenki számára nyilvánvaló ugyanis, hogy a fehér vendéglátós által újra értelmezett kínai ételek kimerítik a kulturális kisajátítás tényállását.  Ha Ön esetleg még nem tudja mit is takar a fogalom, most kiderül a New York Times hasábjaiból. Az elsőre talán bagatellnek tűnő ügy valóban komoly, ez abból is kiderül, hogy minden valamirevaló haladót felháborított, csak úgy, mint anno Bradley Manning, akinek államellenes bűncselekményei robbantották ki a Wikileaks ügyet. Igen ám, de az elkövetéskor Bradley még fehér férfi volt, aki ráadásul a seregben szolgált, mára azonban Chelsea néven kezdett új életet és transznőként éli tovább az életét. Így válik az antihős egy csapásra hőssé. Hiszen az azért mégis túlzás lenne, ha bűnözőnek neveznénk egy transzembert. A döbbenetes átalakulásról a beszédes nevű Pink News portálon olvashatnak. A portál egy másik aktuális cikkéből pedig megtudhatjuk, hogy  ha a való életben nincsenek is transzbűnözők, a mesékben azért előfordulnak. Mindez persze csak az elnyomó többségi társadalom kísérlete, arra, hogy a kiskorúakat „elriassza” a homoszexualitástól, ám a próbálkozás hamvába holt. Hiszen – ahogy arra a Pink News publicistája nagyon helyesen rámutat – a queer szupergonoszok sokkal menőbbek heteroszexuális vetélytársaiknál, ráadásul nem diszkriminatívak, hiszen szexuális orientációra, fajra vagy nemre való tekintet nélkül az egész emberiség elpusztítására törnek.

Sajnos azonban nem csak a rajzfilmipar velejéig transzfób, hanem már a legnépszerűbb filmkritikus portált az IMDB-t, is utolérte a kórság. A Gay Star News számol be arról, hogy a szóban forgó portálnál bevett gyakorlattá vált a missgendering, a transznemű színészeket sokszor nevezik „régi” nevükön, vagy utalnak rájuk téves személyes névmással. A kedves olvasó haragja természetesen jogos: bosszúra fel! Persze nem mindig ennyire egyértelmű az ellenség személye. Nemrégiben már beszámoltunk róla, hogy egy birminghami iskolában, ahol kizárólag muszlim diákok vannak, hatalmas felháborodást okozott az újonnan bevezetett LMBTQ%”§$-tudatos szexuális oktatás. Immáron a progresszió fáklyájának számító Guardian is felismerte a problémát: a muszlim bevándorlás és a szexuális kisebbségek támogatása összeegyeztethetetlen. Haladó legyen a talpán, aki eligazodik itt. Van azonban jó hírünk is az oktatás területéről: az amerikai Morehouse College, mely alapítása óta kizárólag fekete férfiakat vett fel soraiba nemrég megnyitotta kapuit a transzemberek előtt is. Azért mégsem olyan fényes a szivárvány, mert bár transzférfiak immáron tanulhatnak az intézményben, a transznők továbbra is ki vannak rekesztve. Hála a Haladásnak, az szóba sem került, hogy fehéreket is felvegyenek, szóval van még remény. Akik számára viszont nincs, azok a keresztény egyházak. Annyira gonoszak és kirekesztőek, hogy csak erővel lehet jobb belátásra bírni őket. Nagyjából ez történt Dél-Afrikában, ahol a helyi Holland Református Egyházat mostantól bírósági ítélet kötelezi az egynemű párok összeadására. Az Eyewitness portálnak nyilatkozó professzor szerint: „szomorú, hogy az Alkotmánynak kell rákényszerítenie az egyházakat az inkluzivitás és a szeretet terjesztésére” – és nem is érthetnénk jobban egyet a professzor úrral.

Heti szemlénkből értesülhet még a brit gyermekek nemátalakítási trendjeinek legújabb részleteiről a Gay Star News publicistájának tollából; újbeszélül tanuló olvasóink pedig megismerkedhetnek a queer-csali kifejezéssel – részletekért kattintsanak a Metro írására. Ezekről és sok más érdekességről olvashatnak az Alapjogokért rendhagyó válogatásának heti kiadásában.

Ez egyszer pedig komolyra fordítva a szót: minden kedves olvasónknak politikai korrektségtől mentes, áldott Húsvétot kíván az Alapjogokért Központ egész csapata

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Egy dél-afrikai bíróság ítéletet hozott a helyi Holland Református Egyház ügyében. A döntés szerint az egyháznak, amely eddig elutasította az azonos neműek házasságát, ezentúl kötelező elfogadnia azt. A hírt közlő Eyewitness News nevű oldal szerint ez a lépés rávilágított az egyház fontos szerepére az „inkluzivitás promotálásában”. Egy, a portálnak nyilatkozó professzor szerint „szomorú, hogy az Alkotmánynak kell rákényszerítenie az egyházakat az inkluzivitás és a szeretet terjesztésére”. Az eljárás egyik kezdeményezője is nyilatkozott, kiemelve, milyen fontos, hogy mindenki támogassa a sokszínűséget, és elutasítsa a szexuális irányultságon alapuló diszkriminációt. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ijesztő látni, hogyan lesz lassan kizárólagosan elfogadható ideológia az LMBTQ-mozgalom lelkes támogatása, és hogyan számolnak le mindenkivel, aki hű szeretne maradni saját értékrendjéhez. Ha eddig azt hittük, hogy csak Európában és Amerikában terjed ez a trend, akkor csalódnunk kell: Dél-Afrikában már a vallásszabadság feladása sem drága, ha a szexuális kisebbségek követeléseit kell teljesíteni.

Magyarországon is sokan ismerik és használják az IMDb nevű oldalt, amelynek segítségével számos filmről, a bennük szereplő színészekről és egyéb információkról értesülhetnek az érdeklődők. A Gay Star News nevű homoszexuális propagandaoldal azonban itt is talált kivetnivalót: több esetben is előfordult, hogy magukat transzneműként (azaz nem a születési nemük szerint élőként – a szerk.) azonosító színészeket nem a megváltoztatott, hanem a születéskor kapott nevükön tüntettek fel. Erre az elviselhetetlenül felháborító tettre az LMBTQ-lobbi önálló szakkifejezést is alkotott, ez a „deadnaming” (szó szerint nem lefordítható, kb. halott néven szólítás). A cikkben „érzéketlen, tudatlan” gyakorlatnak, illetve az „online zaklatás egy formájának” nevezik az elnyomó, transzfób honlap ilyen vétkeit a haladás szent követelményei ellen. A cikk részletesen kifejti, mekkora traumát okoz szegény transzneműeknek ez a visszaélés, és felhívja a figyelmet az online transzfóbia elleni küzdelem fontosságára.

Elkeseredett hangvételű cikk jelent meg a baloldali brit The Guardian hasábjain a Birmingham városában történt események miatt. Ahogy arról korábbi szemléinkben is beszámoltunk, az egyik iskolában hetek óta tüntetnek a muszlim gyerekek szülei, mert az oktatás részét képzi a homoszexuálisokkal kapcsolatos oktatás is. Ez azonban összeegyeztethetetlen a muzulmán hittel, így a szülők a kurzus megszüntetését követelik. A cikk szerzője döbbenten veszi észre azt, amiről számos konzervatív megszólaló régóta beszél: a liberálisok önellentmondásban vannak, amikor egyszerre támogatják az azonos neműek házasságát és a tömeges muszlim bevándorlást. Az iszlám tanítás ugyanis nem igazán kompatibilis a progresszív társadalmi tanokkal, így nem meglepő, hogy a szülők kiakadnak a saját nemükhöz vonzódókról, illetve nemüket megváltoztatókról szóló tananyagon. A szerző azonban nem ismeri be, hogy ez áll a tüntetések hátterében, ami persze nem meglepő, hiszen ha megtenné, a teljes progresszív ideológiát kidobhatná a kukába. Az LMBTQ-közöség és a muszlim bevándorlók is az „elnyomott” kategóriában helyezkednek el szerinte, és azt is kifejti, hogy nem szabad teológiai tételeknek két „elnyomott csoport” közé beállnia.  A szerző ecseteli, hogy utoljára a gonosz Margaret Thatcher volt ennyire homoszexuális-ellenes, mint most a tüntetők (arról persze könnyedén elfeledkezik, hogy a Vaslady a progresszió legnagyobb dicsőségére az első női miniszterelnöke volt hazájának. Hiába, bár a liberálisok szeretnek kampányokat építeni egy jelölt női mivoltára, ha az illető hölgy történetesen konzervatív, máris kevésbé tetszik nekik – a szerk.) A cikk konklúziója, hogy muszlimoknak és homoszexuálisoknak együtt kell fellépniük a szörnyű elnyomás ellen, és nem szabadna egymás ellen harcolniuk.

Még a Deutsche Welle angol nyelvű német hírportál is beismeri, hogy nagy vitát váltott ki az a Frankfurtba érkező kiállítás, amely a muzulmán divatot mutatja be. Az eseményen hangsúlyos szerepet kapnak a nők arcát, haját eltakaró darabok, így a burka és a hidzsáb is. A rendezvényt nem csak a muszlim kultúra európai térnyerését ellenzők támadták, hanem feministák és migránsokat képviselő szervezetek is, mert ezen öltözékek a muszlim többségű országok – Európával ellentétben – valóban létező, nők elleni elnyomását szimbolizálják. A szervező nyilatkozata szerint persze ez nem igaz, ő azt hangsúlyozta: ez a kiállítás éppen azt mutatja be, hogy mennyi választási lehetősége van a muszlim nőknek az öltözködés tekintetében (képzeljük, milyen nehéz dilemma lehet reggelente, hogy burka vagy hidzsáb? – a szerk.). Figyelemre méltó, hogy mindemellett még 2017-ben indult el a Vogue divatmagazin nemrég elindította arab kiadását, melynek legfrissebb számát egyébként az iszlamofóbia áldozatai emlékére ajánlja a főszerkesztő, egyben propagálva az új stílust, ami a „mipszter” – azaz a divatos „muszlim hipszterek”.

Ha valaki esetleg nem emlékezne „főhősünkre”, Manningre, bemutatjuk: az amerikai hadsereg férfi katonája volt Irakban még Bradley néven, a katonáskodás mellett pedig egy apró plusz tevékenységet is végrehajtott, több ezer titkos dokumentumot töltött le és küldött el különböző portáloknak. Büntetésének letöltése közben több öngyilkossági kísérletet tett, azonban Barack Obama elnöki ciklusa végén, egyik utolsó intézkedéseként kegyelemben részesítette, így kiszabadulhatott a börtönből. Egy éve átalakító műtéten esett át, így ma már transz nőként identifikálja magát, és Chelsea-nek hívják. A Pink News cikkének felháborodása azonban nem emiatt volt, hanem azért, mert az NBC riportere elkövette azt a végzetes hibát, hogy nem nőként, hanem férfiként említette meg Manninget, amikor a vádiratról beszéltek egy műsorban. A cikkben arra is utalnak, hogy ez a szélsőjobboldali média egyértelmű taktikája az LMBTQ-csoport ellen, azaz a gonosz elnyomás újabb kifejeződése

Teljesen érthető módon, joggal háborodott fel az amerikai kínai közösség két érzéketlen fehér étteremtulajdonos legújabb rasszista húzásán: egészséges módon elkészített kínai ételeket kínáló éttermet nyitottak Manhattanben. Ez a legújabb esete a kulturális kisajátításnak. Angolul gyakran használt fogalom ugyanis a „cultural appropriation”, amely arra utal, hogy egy másik kultúra öltözködését, hajviseletét vagy szokásait „kisajátítják”: természetesen ilyesmire csak a fehérek vetemednek. A tulajdonosok ugyanis azt gondolhatják a tiltakozók szerint, hogy jobban tudnak kínai fogásokat elkészíteni, mint maguk a kínaiak. Igaz, hogy az ázsiai ételek nagyon sósak, fűszeresek és elég zsírosak, de ez nem szolgáltathat okot az egészséges életmód híveinek, hogy a maguk módján élvezzék az ízeket. Hiába igyekeztek tisztázni magukat az étteremtulajdonosok, hogy nem akartak ezzel senkit megbántani, teljesen nyilvánvaló a rasszista indíték.

A Pink News hívta fel a figyelmet egy nagyon fontos mondanivalót közlő tweetre. A magát transzmaszkulin nembinárisként – jelentsen ez bármit is – azonosító Jay azt írta: a gyerekeket megpróbálják elriasztani a homoszexualitástól azzal, hogy a mesékben a gonoszokat queer tulajdonságokkal ruházzák fel, de csak annyit érnek el vele, hogy „menő” karaktereket hoznak létre. Egyetértő válaszokat kapott a többi felhasználótól, akik szerint a queer antihősök jelmeze sokkal jobb, és ráadásul nem diszkriminálnak, mert etnikumtól, identitástól és szexuális orientációtól függetlenül mindenkinek az életére akarnak törni. A gyerekek „elriasztására” használt módszer (ami tudjuk, hogy valójában a cisznemű heteroszexuális társadalom elnyomásának eszköze – a szerk.) a queer coding, ami a mesebeli karakterek queerként való bemutatását takarja anélkül, hogy egyértelműen utalnának szexuális orientációjukra.  A cikkben példaként hozzák fel a klasszikus Disney mesék főgonoszait, akik gyakran viselkednek drámaian és lobbanékonyan (ezek szerint ilyenek a queerek – a szerk.), sőt A kis hableány tengeri boszorkányát, Ursulát állítólag egy híres drag queen ihlette.

Történelmi lépést tett az Egyesült Államok egyetlen kizárólag fekete férfiaknak fenntartott egyeteme (ez nem rasszista és kirekesztő? – a szerk.), hiszen 2020-tól már transznemű férfiakat is felvesznek. Az atlantai Morehouse College vezetősége a héten jelentette be, hogy egyeztetések sorozata után úgy döntött: felülvizsgálja célját, miszerint az intézmény férfiakat oktat és nevel. Az új iránymutatásukból kiderül, hogy „engedélyezik minden olyan jelentkezőnek a felvétel lehetőségét, aki férfiként identifikálja magát, függetlenül a születéskor meghatározott nemétől”. Terrance Dixon, a Morehouse felvételi eljárásokért felelős vezetője szerint „változó világunkban, amely már jobban érti a gender-identitás lényegét is, büszkének kell lennünk arra, hogy végre transznemű férfiakat is felvehetünk”. Az új irányelvek azonban nem vonatkoznak a biológiailag férfi, de magukat nőként identifikáló jelentkezőkre és hallgatókra sem, ők továbbra sem jelentkezhetnek, és amennyiben egy már jogviszonnyal rendelkező hallgató úgy dönt, hogy ő mostantól nőnek érzi magát, akkor azonnali hatállyal eltanácsolják. Sajnálatos módon az sem a szemlézett cikkből, sem az egyetem által kiadott közleményből nem derül ki, hogy ez az újítás vonatkozik-e a fehér transznemű férfiakra is, esetleg az olyan férfiakra, akik „transzfeketének” érzik magukat, arról pedig végképp nem esik szó, hogy milyen lehetőségeik vannak a fehér nőnek született, de magát transznemű férfiként és transzfeketeként meghatározó személyeknek.

Április 8-án a The Times nevű lap több cikkében is foglalkozott a nemüket megváltoztatni kívánó gyerekek és szüleik furcsa gondolkodásmódjával, ez bőszítette fel Helen Webberley-t, a Gay Star News publicistáját. A hölgy kötelességének érzi, hogy bizonyítsa: teljesen normális dolog serdülőkor előtt álló gyerekeket hormonokkal tömni, és nemi szervüket megcsonkítva elhitetni velük, hogy az avítt férfi-nő kapcsolat nem nekik való. Jelen esetben problémájának origója, hogy a Times által megszólaltatott orvosok és ápolók minden bizonnyal transzfóbok voltak, mert nem akarták „pácienseik” akaratának alávetni magukat és parancsra gyártani a recepteket hormonkezelésekhez. A Times problémaként merte említeni, hogy 5-6 éves gyerekeket is transzneműként kezelnek szüleik, miközben nemi identitásuk még ki sem alakult teljesen. Eme folyamat hátráltatása főbenjáró bűn a cikk írója szerint, amit meg kell szüntetni, és a várakozási időt néhány hétre kell csökkenteni, hogy a „kezelés” minél hamarabb megindulhasson. További hiányossága az Egyesült Királyság egészségügyi rendszerének, hogy nincs „oktató program transz gyógyászatra” (sajnos ez nem az jelenti, hogy gyógyítanák őket – a szerk.). Ezen érvét Webberly arra alapozza, hogy egy transz ember ismeri magát a legjobban, csak úgy, mint egy homoszexuális, ezért ő tudja mi a legjobb neki, szóval ha egy ilyen ember odaállít a tanult orvos elé, akkor az orvosnak kötelessége lenne azonnal hormonkezelést és nemi átalakító műtétet előírnia. Cikkét azzal summázza, hogy mindent meg kell tenni a transz gyerekek segítése érdekében, hiszen borzasztóan szenvednek az elmaradott „cisznormatív” társadalomban.

A Metro cikkéből megtudhatjuk, mit is jelent eme megkerülhetetlen XXI. századi kifejezés. Először is, a „queer” szó azoknak az összefoglaló neve, akik nem ragadtak le a konvencionális férfi-nő tengelyen, hanem a milliónyi szexuális irányultság és nemi identitás váltogatását vallják. A „queerbaiting”, magyarul körülbelül queer-csali egy új szó az eredeti kifejezésből képezve, amivel arra utalnak, hogy valaki queer-nek adja ki magát, hogy ezzel jobb színben tűnjön fel az LMBTQI2+ közösség tagjainak szemében. A cikk Ariana Grande énekesnő új száma, a Monopoly kapcsán született, mely a publicista szerint azt sugallja, hogy az énekesnő biszexuális, és ezzel próbálja népszerűsíteni zenéjét. Fontos aláhúzni, hogy ezt semmilyen forrás nem erősítette meg, sem Ariana, sem a kiadója, tehát ezt pusztán a rajongók találták ki, ennek ellenére a cikk írója bármilyen gátlás nélkül meggyanúsítja a „gueerbaiting” főbenjáró bűnével. Manapság még a politikai korrektségnek maximálisan megfelelő hollywoodi zenészek, színészek és rendezők is vékony jégen járnak, bármikor meggyanúsíthatják őket egy újonnan kitalált bűncselekménnyel haladó barátaik.