Alapjogokért Központ

Bolond lyukból 2019/18

A kép forrása a pinkews.co.uk

Szép új világunk építésében mindig is kiemelt szerepet játszottak a különböző korosztályoknak szánt kulturális termékek. Ugyanis egyesek szerint különösen fontos, hogy a gyermekek és a fiatalok mihamarabb találkozhassanak a Haladás nagyszerű eszméjével és ne olyan maradi kiadványokat olvasgassanak, mint például a kedves idegeneket brutális hódítóknak beállító Egri csillagok, vagy az „ostobán nemzetieskedő” Bánk Bán. Dobó és Bánk helyett ma már vannak „igazi szuperhőseink”, akik valódi eposzi csatákban számolnak le a gonosszal. Ez már sokkal inkább megfelel a szent Haladásnak, és bár vannak még hiányosságok, kiküszöbölésük jól halad. Nemrégiben mi is beszámoltunk az első homoszexuális, majd az első transznemű szuperhősről is, az pedig, hogy fekete hősök is vannak, ma már alap. Most viszont végre újabb szintet lépünk, itt az első fekete homoszexuális szuperhős: a beszédes nevű Superbitch. A Pink news jóvoltából megtudjuk, hogy a legújabb hős térdig érő, rózsaszín magassarkú csizmában szaltózva irtja majd a homofóbokat. Hát mi ez, ha nem gyönyörűség? Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy Superbitch szerepére egy IGAZI feketét válogatnak majd be. Nem mindegy ugyanis, egy fekete szereplőt valóban afrikai színész alakít-e, vagy csak valami elkényeztetett hollywoodi ficsúr, akinek történetesen afrikai gyökerei vannak. Az újonnan felfedezett problémáról a VICE kanadai kiadásának hasábjain olvashatnak. Vannak viszont rossz híreink is a filmvilágból: a méltán híres Trónok Harca sorozat végéhez közeledve kiderült ugyanis, hogy az LMBT%”$Q+ közösség által leginkább kedvelt karakter, Arya Stark nem leszbikus. Egy valamire való haladó pedig sok mindent benyel, de azt nem, hogy egy erős női karakter a fiúkat szeresse. Legyenek bár a sorozatban jégzombik, sárkányok és óriások, a valódi fikciós elem azért mégis csak Arya szexjelenete volt az ifjú kováccsal. A mindenképpen jogos felháborodásról és a forgatókönyvírók gonoszságáról a Pink News cikkéből tudhatunk meg többet.

A héten szerencsére olyan kapcsolatokról is beszámolhatunk, amelyek sokkal jobban megfelelnek a progresszív szellemiségnek: a világ két legismertebb mesterséges intelligenciája, Siri és Alexa immáron házaspár. A rendhagyó szertartásra a két virtuális asszisztens queer (???) barátainak körében került sor – pap az eseményen nem volt jelen, de talán jobb is ez így. A vallások ugyanis – természetesen az Iszlám kivételével, amely a béke vallása – egytől egyig ellenzik a haladást, ezért pedig gyakorlásuk ugyanolyan káros szokás, mint a dohányzás. Szerencsére a valóban fejlett országokban mindkettő visszaszorulóban van: az elsőre megdöbbentő párhuzam részletes kifejtését az LMBTQ Nation tényfeltáró írásában olvashatják. A haladás jegyében azért tegyük hozzá, hogy még a kereszténységhez hasonló maradi vallások területén is mutatkozik némi elmozdulás: a New York Times közöl interjút Serene Jones liberális-progresszív-feminista lelkésznővel, aki nem csak Isten mindenhatóságát vonja kétségbe, de Krisztus feltámadását és a halálon túli életet is.  Jones szerint ezek a kérdések nem is fontosak, az egyházaknak sokkal inkább arra kellene koncentrálniuk, hogy napjaink olyan valóban égető kérdéseire találjanak megoldást, mint a nemi elnyomás vagy a globális felmelegedés. Mit is mondhatnánk? Ámen.

Láthatjuk tehát, hogy még a legsötétebb zugokból is van lehetőség a haladás útjára lépni, viszont sajnos úgy tűnik, ezzel párhuzamosan olyan helyekről is kapunk rossz híreket, ahonnan a legkevésbé várnánk. A Newsweek cikkéből tudhatjuk meg, hogy Kanada nem csak, hogy „szemétgyarmatosítást” folytat, de a CBC arról is lerántja a leplet, hogy a haladó ország prostitúcióról szóló törvénye súlyosan korlátozza az amúgy is elnyomott szexmunkások emberi jogait. Mégsem ragyog olyan fényesen a szivárvány a juharfák lombja felett?

Jó hír viszont, hogy Spanyolországban a progresszív-bevándorláspárti szocialisták nyerték a választásokat, ebben pedig komoly szerepet játszott a haladás egyik legfőbb eredményeként számontatott Facebook is. A közösségi oldal ugyanis sorra tiltotta le a kampány során azokat az oldalakat, amelyek gyűlöletkeltő, bevándorlásellenes tartalmakat népszerűsítettek. Sajnos a Vox nevű bevándorláspárti erő így is figyelemreméltó eredményt ért el, de úgy tűnik a spanyolok jelentős része a Facebook „világjobbítása” ellenére is fogékony a gyűlöletre.

Azért, hogy heti szemlénk mindenképpen happy enddel záruljon, két nagyon is pozitív hírt osztunk meg egyetemi rovatunkban. Az Independent tudósításából kiderül, hogy a világhírű Cambridge Egyetem egy olyan különbizottság felállításáról döntött, amelyik azt vizsgálja majd, hogy mit profitált az intézmény a XIX. századi rabszolgatartásból. Nem kell hozzá kristálygömb, hogy a vezeklési bizottság iszonytató részleteket tár majd fel az egyetem sötét, szégyenteljes múltjából, jóvátételként pedig jöhet a szobordöntögetés és a fekete diákok számára alapított ösztöndíjak. Még ennél s jobb hír, hogy Kalifornia szenátusa hamarosan elfogadhat egy új jogszabályt, melynek értelmében minden állami egyetemen biztosítani kell majd az abortuszhoz való jog érvénesülését: végre jöhetnek az abortuszirodák a kampuszokon!

Ezekről és sok másról is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének heti kiadásában. Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

 

Ha netán hiányérzetük lenne most, hogy a Marvel befejezi a Bosszúállók sorozatot, ne csüggedjenek: jön Superbitch – finomított fordításban Szuperszajha –, a homoszexuális, magassarkút viselő férfi szuperhős! Lee Daniels rendező-producer januárban jelentette be, hogy évtizedes álmát válthatja valóra, ugyanis megtalálta a tökéletes homokos szuperhősjelöltet Instagramon. Az említett férfi térdig érő rózsaszín magassarkú csizmában, köpenyt viselve csinál hátraszaltókat, és üldözi a gonosz homofóbokat. Bizonyára ki fogja tudni tölteni bohóckodásával az űrt, amit a patrióta Amerika kapitány, a zseniális feltaláló Vasember vagy az északi mitológiából ismert istenség, Thor hagy majd maga után.

 

Rendkívül érdekes témát boncolgató írás jelent meg a Vice Canada internetes felületén, a szerző arról értekezik írásában, hogy milyen sztereotip és elmaradott a filmipar hozzáállása a fekete bőrű karakterekhez. Fontos a pontos szóhasználat, ugyanis a szerző (kirekesztő módon – a szerk.) csak a fekete bőrű karakterekről szól, nem an-bloc a színesbőrűekről, vagy kisebbségekről. A szerző vesszőparipája, hogy azokat a vásznon megjelenő karaktereket, akik történetük szerint afrikai származásúak, valóban afrikaiak és ne másod- vagy harmadgenerációs, Afrikából kivándorolt színészek játsszák el. Magyarul azok az emberek, akik elhagyták az afrikai kontinenst, a szerző szerint nem elég feketék ahhoz, hogy néger karaktereket játsszanak (ez a legtöbb civilizált országban kimeríti a rasszizmus fogalmát – a szerk.). Mindezen felül a szerző azonosít egy további problémát Hollywood szereposztó és forgatókönyvíró gyakorlatával kapcsolatban. Bár pozitív fordulatként értékeli, hogy manapság már minden történetben van „kötelező” néger karakter, a legtöbb szerep még mindig a sztereotip karaktertípusokra épül, mint a mindenki számára ismert „vicces néger”. Szerinte ezek az esetek a fehér emberek ignoranciájára és rasszizmusára épül, amit mielőbb le kell rombolni.

A Trónok harca sorozatot követő Olvasóink bizonyára hallottak már Arya Starkról, az elképzelt világ, Westeros északi területeit uraló Stark ház sarjáról, aki ifjú hölgy létére nem riad vissza a küzdelemtől és férfias ruhákat hord. Ezekből a rajongók egy része azt a következtetést vonta le, hogy a karakter szükségképpen leszbikus: így esett, hogy mélyégesen felháborodtak, mikor a fiatal lány a befejező évad második részében egy férfival hált. Frusztrációjukat a Twitteren kiélve kárhoztatták a forgatókönyvírókat, akik szerintük félreértették a képzeletbeli karakter szexuális irányultságát, hiszen egy erős, független, túlélő típusú női karakter nem lehet heteroszexuális (megjegyeznénk, ez nagyon kirekesztő hozzáállás – a szerk.). Egyesek még reménykednek benne, hogy Arya hirtelen mégis rádöbben az esemény után, hogy a nőket szereti, mert az együttlétet követően elgondolkodó arckifejezése volt (ez a teória eléggé vágyvezérelt, hiszen éppen mindenki a szinte biztos halált hozó csatára készült a jégzombikkal, feltehetően inkább ez aggasztotta a szereplőt – a szerk.). Mindenesetre megdöbbentő, hogy egy sárkányokkal, jégzombikkal és varázslatokkal teletűzdelt történetben egyesek számára az a legkevésbé hihető, hogy egy karakter heteroszexuális.

A Gay Star News számol be a nagyszerű örömhírről: a két mesterséges intelligenciával rendelkező virtuális asszisztens, Siri és Alexa összeházasodtak április elején Bécsben, queer barátaik körében. A szertartás után az ifjú pár sétakocsikázott is egyet az osztrák fővárosban, amely idén júniusban a EuroPride-nak fog otthont adni. Emlékeznek még szemlénkből a japán férfira, aki egy virtuális hologramlányt vett feleségül? Hát hol van az ehhez a Haladáshoz képest? Ez az igazán progresszív esküvő: azonos nemű házasság, amihez már emberek sem kellenek.

Az LGBTQ Nation örvendezve ismerteti egy új közvélemény-kutatás eredményét, mely szerint mára már csak az amerikai társadalom 50 százaléka vallja magát valamely egyház tagjának, míg 20 éve ez a társadalom 70 százlékára volt igaz. Sőt, a kutatás szerint az amerikaiak 20 százaléka egyáltalán nem követője egy vallásnak sem. Hogy mi az oka? A cikk szerint főként az, hogy az egyházak nem követték a társadalmi változásokat, nem igazították azokhoz tanításaikat. Ez viszont nagyszerű hír az LMBT közösség számára, ugyanis a nem vallásos emberek könnyebben támogatják az egyneműek házasságát és más LMBT ügyek mögé is szívesebben állnak – ezért minél kevesebb a hívő, annál jobb! A cikk végén a szerző egy meglehetősen felháborító párhuzamot von a vallás és a dohányáruk között: amikor az USA-ban csökkent a dohányfogyasztás, a gyárak a fejlődő országok felé fordultak, hogy új piacok felé nyissanak – a szerző szerint ugyanez a helyzet a vallással is. „Különböző termékek, de ugyanolyan halálosak” – fogalmazta meg elég erősen.

A New York Times egyik újságírója készített interjút húsvét alkalmából Serene Jones liberális, progresszív, feminista lelkésszel, aki ráadásul egy „felekezetekhez nem kötött” teológiai főiskola elnöke is. A lelkészasszony tökéletes példáját mutatja be annak, amikor egy vallásos ember – ebben az esetben különösen súlyos eset, tekintve, hogy egyházi személyről (?) van szó – meg akar felelni a liberális mainstream elvárásainak, ezért a hitéből enged. Többek között ugyanis olyan kijelentéseket tett, hogy a szűzen szülés bizarr állítás, és azáltal, hogy az érintetlenséget emelte piedesztálra, évszázados elnyomást hozott a nőkre. Az evangéliumokra – nevezetesen Márk evangéliumára – hivatkozva kétségbe vonja a feltámadás tényét is, szerinte az üres sír nem jelenti a test feltámadását, aki azt hiszi, hogy tudja, mi történt, az magát csapja be, és nem lehet túl erős a hite. Odáig megy a lelkész, hogy megkérdőjelezze Isten mindenhatóságát, mert véleménye szerint ez a hitelv csupán a római jogi teóriák és a görög mitológia hagyományaiból fakad. Az már szinte nem is meglepő, hogy a halál utáni életre sem fogadna nagy összegekben az egyházi elöljáró. Sokkal fontosabbnak tartja, hogy választ tudjunk adni olyan égető problémákra, mint a klímaváltozás, a tekintélyelvű rendszerek és a nemi elnyomás. Amíg ilyen „pásztorok” őrzik Isten nyáját, addig joggal remélhetik a Haladók, hogy végleg eltűnik e vallás a Föld színéről.

A Cambridge Egyetem a világ egyik legrégibb, legtekintélyesebb, hatalmas presztízsű oktatási intézménye. E jeles egyetem falai között azok a személyek, akik abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy vezethetik azt, végre megtalálták azt a rendkívül fontos és időszerű problémát, amelyre az intézménynek koncentrálnia kell (mégiscsak itt is brit tudósok dolgoznak, ugyebár – a szerk.) Az Independent cikke szerint ugyanis a vezetés bizottságot hoz létre annak megállapítására, hogy milyen előnyöket szerzett az egyetem a 19. századi rabszolga-kereskedelemből. Az intézmény alkancellárja szerint erre azért van szükség, hogy „elismerjék az emberiség sötét korszaka alatt kifejtett szerepüket”, azaz arra megy ki a játék, hogy az önostorozás újabb fázisaként a mai fehérek bűnhődjenek a kétszáz évvel ezelőtti elődeik tetteiért. A dolog elsőre nagyon értelmetlennek tűnik, de a maga logikája szerint érthető: az Egyesült Királyságban is egyre több a bevándorló, akik, ahogy számuk nő, elvárják a britektől, hogy alkalmazkodjanak hozzájuk, és saját büszkeségüket feladva más népek előtt meghunyászkodjanak. Ez tehát egy újabb jele a bevándorlás tarthatatlanságának.

 

Egy dolog biztosan nem: a szemét. Azt ugyanis már régen elszállították a Fülöp-szigetekre – írja a Newsweek. A liberális lap beszámolója szerint Kanada néhány éve több mint 100 hajónyi szemetet szállított az ázsiai országba, ahonnan azóta sem hajlandó elvinni azt. A cikk beszámol arról is, hogy az Egyesült Államok egyik nevezetes jobboldali kommentátora, Tucker Carlson is megszólalt az ügyben, „hulladékgyarmatosításnak” nevezve Kanada tettét. A Fülöp-szigetek szabadszájú elnöke, Rodrigo Duterte háborúval is megfenyegette Torontót az ügy miatt. Az egyik filippínó bíróság is ítéletben mondta ki a szemét elszállításának kötelezettségét, de a haladók kedvenc sztárpolitikusa, Justin Trudeau liberális miniszterelnök semmit nem tett a méltatlan helyzet megoldása érdekében, annak ellenére sem, hogy a manilai nagykövete ígéretet tett a rendezésre.

 

Ha nem a szemét, akkor más bűzlik. Meg is van: a prostituáltak elnyomása! A CBC News nevű portál híradása szerint magukat szexmunkások jogainak védelmezőjének tekintő jogászok felháborodtak azon, hogy a hatályos kanadai jogszabályok, amelyeket még Stephen Harper konzervatív miniszterelnök kormányzása alatt hoztak, erkölcstelennek és az emberi test kihasználásának tartják a prostitúciót. Az ügy azért robbant ki, mert az érintett jogászok által képviselt szervezet ellen eljárás indult haszonszerzés céljából elkövetett kerítés miatt, amiért lányokat futtattak, és jó pénzt kaptak érte. Valóban botrány, hogy eme tisztességes szervezeteket a gonosz kanadai hatóságok ilyen apró-cseprő ügyecske miatt vegzálják. De a jogászok meg is találták a valódi bűnöst: a törvényt, amely merészeli erkölcstelennek nevezni és büntetni a prostitúciót. Szórakoztató figyelni, hogy a korábban a nők jogaiért küzdő haladók most a nők kihasználását szeretnék legalizálni. Változnak az idők.

A progresszió már csak olyan, hogy sosem áll le: ha elért valamit, mindig újabb célt tűz ki maga elé, ami logikus, hiszen újabb és újabb feladatok nélkül a létjogosultsága kérdőjeleződne meg. Ebből következik az is, hogy nincs értelme semmilyen kompromisszumnak ezen eszme képviselőivel: hiába adjuk a kisujjunkat, ha nekik a karunk kell. Ez a jelenség tapasztalható most az Egyesült Államok haladóinak központja, Kalifornia állam Szenátusában. A törvényhozók ugyanis a Newsweek beszámolója szerint egy olyan jogszabályt terveznek elfogadni, amely alapján minden köztulajdonban álló egyetemen kötelező lenne a tabletták segítségével elvégezhető terhesség-megszakítás biztosítása. Az egyik demokrata szenátor szerint ez csodálatos, hiszen más álamokban a nők ellen fordulnak a politikusok (fordítunk haladóról magyarra: ez alatt a magzati élet védelmét érti – a szerk.), de Kaliforniában szerencsére nem így van. Látszik tehát, hogy hiába az abortusz szélsőséges legalizálása, már az egyetemeken is elvégezhető lesz a beavatkozás, ismét azt üzenve a fiataloknak, hogy csináljatok, amit szeretnétek, semminek nem lesz következménye, nem kell felelősséget vállalni. Gratulálunk a fejlődés újabb állomásához!

A brit Guardian, valaha patinás sajtótermék hasábjain jelent meg az alábbi, baloldali és liberális gondolkodók által kedvelt témát, a szólásszabadságot boncolgató írás. A cikk apropóját a spanyolországi választások, azon belül a „szélsőjobboldali” (értsd: bevándorlás-ellenes – a szerk.) párt, a Vox előretörése adta. A cikk szerzői igyekeznek felhívni a figyelmet a közösségi médiában terjedő szélsőjobboldali gyűlöletkampányokra és „radikális” csoportok szerveződésének lehetőségére. Ennek hivatkozási alapját az Avaaz kampánycsoport által a Facebook-nak prezentált esetek biztosítják, ezen jelentés alapján a Facebook a spanyol választások előtt alig egy héttel számos olyan oldalt tiltott le mely a bevándorlás-ellenes Vox-ot támogatta, és összesen 1,7 millió ember követte őket. Az Avaaz neve ismerős lehet olvasóinknak a 2018-as magyarországi országgyűlési választásokat megelőző időszakból. Az aktivistákat tömörítő platformot, teljes egészében Soros György alapítványai finanszírozzák, és korábban számos alkalommal szólalt fel a hazai diktatúra, illetve elnyomás ellen, továbbá követelte a magyar kormánytól, hogy engedélyezze a CEU jogsértő státuszának megtartását.