Alapjogokért Központ

Bolond lyukból 2019/19

A kép forrása a Vice.com

Kedves olvasóink mára már pontosan tudják, hogy szép új világunk építésének egyik utolsó akadálya az egyházak maradisága. A vallások – az iszlám kivételével, mely természetesen a béke vallása – közül is a legrosszabb a kereszténység, mert az ide tartozó felekezetek túlnyomó része máig hirdeti állítólag a „fehér felsőbbrendűséget” és a „mérgező maszkulinitást”.  Nos, azért úgy tűnik, a keresztények számára is van még remény: múlt héten beszámoltunk arról a „haladó” lelkészről, aki tagadja vallásának alapjait, most pedig itt a keresztény kannabisz! A Vice beszámolójából ismerhetjük meg Craig Gross kaliforniai lelkészt, aki rendhagyó, de (khm…) ígéretes kezdeményezéssel állt elő. Gross szerint egyre több keresztény fogyaszt marihuánát, az egyháznak pedig nem szabad elutasítónak lenni ezen hívőkkel. Sőt, a progresszív lelkész még tovább megy: vallási célú kannabiszt kíván piacra dobni. A tervek szerint Gross a különböző élethelyzetekhez különböző fajta kendert társítana, így mindenki találhatna kedvérevalót. Kit érdekel már a misebor? Vallási rovatunk további „jó híre”, hogy Amerikában végre egymásra találnak a muszlimok és a zsidók – legalábbis a Huffington Post híradása alapján. Az összefogás persze sorsszerű: csak így akadályozható meg a népirtásba torkolló fehér felsőbbrendűség. A szerző mondjuk megfeledkezni látszik az amerikai muszlim politikusok antiszemita kijelentéseiről, de ne hagyjuk, hogy ilyen apróságok beárnyékolják a szívünkben növekvő szivárványt, hiszen természetesen még mindig tudjuk, hogy az iszlám a béke vallása. Viszont ha már politika, akkor EP-választások. A Gay Star News egyértelműen állást is foglal az ügyben: semmiképpen sem szabad jobboldali jelöltekre szavazni, hiszen akkor a következő parlamenti ciklusban veszélybe kerülnek az LMBT§%Q$IPA+ közösség jogai, sőt, akár életük is. Mondjuk mi mindig is mondtuk, hogy sötét dolgok folynak az EU-ban…

És tudják mi volt még sötét? A Trónok harca legfontosabb epizódja. 8 évet vártunk, hogy végre eljöjjön „az ÜTKÖZET” és az egészből semmit sem láttunk, mert az operatőr elfelejtette felcsavarni a fényérzékenységet a kameráján. Bárcsak ez lenne a legnagyobb gond a sorozattal, de sajnos sokkal komolyabb problémák is vannak. Múlt héten már bemutattuk, hogy a mindenki számára nyilvánvalóan leszbikus Arya Stark karakteréről – a forgatókönyvíról ármánykodása okán – kiderült, hogy mégis a fiúkat szereti. Aktuális számunkban pedig a Yahoo írását szemlézve rántjuk le a leplet a sorozat valódi üzenetéről: a különböző kultúrák nem férnek meg egymás mellett, ráadásul hatalmas falakat is építenek a sorozatban a kirekesztés jegyében. Szörnyű, ugye? Pedig van még sajnos rosszabb is a televíziózás háza tájáról. A Pink News tudósításából tudhatjuk meg, hogy a Channel 5 népszerű társkeresőműsorában, a Vakrandiban először szerepelt egynemű pár. Ez eddig természetesen üdvözlendő, a probléma ott kezdődött, amikor a szerelmeseket egy karibi álomnyaralásra vitték Szent Lucia szigetére. Igen ám, de a világ ezen részén a homoszexualitást a mai napig börtönnel büntetik, úgyhogy szerencse, hogy a szereplők ép bőrrel megúszták a dolgot. Sajnos a felnőtteknek szóló műsorok mellett a fiatalabbaknak szóló programok sem az igaziak: különösen a gyermekek megfelelő érzékenyítése forog veszélyben mostanság, elsősorban a „hagyományos nemi sztereotípiákra” építő reklámok miatt. Tudják, a nők háztartást vezetnek, gyereket nevelnek, a férfiak irodába mennek, ilyesmi. Pont úgy, mint a sötét középkorban. A helyzet odáig fajult, hogy amerikai progresszív civilszervezetek megalapították a „Korai Gyermekkori Nemi Sztereotípiák Bizottságot”, mely javaslatokat dolgoz majd ki a „káros reklámok” visszaszorítására. Ehhez kapcsolódóan a kanadai CBC tényfeltáró riportját is szemlézzük, melyből kiderül, hogy a gyermekmesék sem elég diverzek. A szerző aggodalmait azzal támasztja alá, hogy a Mancs őrjárat című rajzfilm kutyái között csak egyetlen nőstény van, a Peppa Malac rózsaszín földtúróit pedig a gyerekek egyértelműen fehérként azonosítják. Borzasztó! Pedig nem is olyan régen még a kanadai Donald kacsa leszbikus és transznemű kacsáiról adhattunk hírt… Persze mindez csak mese (vagy kacsa?), de homoszexuális madarak igenis léteznek, ráadásul nem is kevesen. Az LMBTQ Nation beszámolójából derül ki, hogy Írország egyik népszerű állatkertjében már több a homoszexuális pingvin, mint a hagyományos szexuális érdeklődésű. Még hogy nem tanulhatunk az állatoktól!

Egyetemi rovatunkban bemutatjuk az Egyesült Királyság Egyetemei elnevezésű, felsőoktatási vezetőket tömörítő tanács jelentését a Telegraph tolmácsolásában. A dokumentum legfőbb megállapítása, hogy az egyetemi tananyag túlságosan „eurocentrikus” és ez az oka annak, hogy az ázsiai és afrikai származású diákok gyengébben teljesítenek. A megoldás a kurzusok tematikájának sokszínűbbé tétele, melynek első lépése a Platónhoz és Kanthoz hasonló fehér filozófusok száműzése az egyetemekről. Heti válogatásunkban olvashatnak még kirekesztő anyakönyvi kivonatokról, az Independent-ből pedig képbe kerülhetnek a biszexuálisok és a többi szexuális kisebbség között folyó háború aktualitásaival.

Ezekről és sok más érdekes témáról is olvashatnak az Alapjogokért Központ heti válogatásában. Érdekes lesz!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A felvilágosult nyugati sajtó újabb területet talált, aminek kapcsán megújíthatja a kereszténységet. A Vice hasábjain megjelent írás Craig Gross amerikai lelkész merőben új megközelítést alkalmazó marihuána-politikájára hívja fel a figyelmet. Gross a Kaliforniában tartott Coachella fesztiválon egy vlogbejegyzéssel dobta piacra újító elképzelését, melynek neve „Christian Cannabis”, vagyis Keresztény Kannabisz. A kampány elméleti alapját az szolgáltatja, hogy mivel egyre több hívő fogyaszt marihuánát, ezért a nyájat terelgető pásztoroknak is ideje beállni a sorba, a szó minden értelmében. A kezdeményezést kiötlő Gross vérbeli vállalkozó amerikaihoz híven már üzletpolitikát is épített hitbéli buzgósága köré, webshop formájában. Úgy bizony! A Christian Cannabis hivatalos weboldalán hamarosan elérhetővé válnak a különböző hangulathoz és élethelyzethez igazított csomagok. A cikk példaként hozza a „Praise-t” vagyis a Dicsőítőt, mely „segít megvilágítani a legsötétebb helyeket is”. Az ötletgazda Gross reméli, hogy a hívek és a klérus közös betépése közelebb hozhatja a híveket egymáshoz, az egyházhoz és a Jóistenhez is.

Huffington Post hasábjaiban olvashatunk arról, hogy az „amerikai zsidók és muszlimok természetes szövetségesek” és arról is, hogy miképpen került a két vallás olyan jó kapcsolatba az elmúlt időszakban egymással. A zsidó és muszlim vezetők meggyőződése szerint a növekvő fehér nacionalista (ezt a kifejezést sajnos nem értjük, ugyanis mi még azt tanultuk, hogy a fehér nem nemzet, hanem rassz, így nacionalizmusa sem lehet – a szerk.) erőszak és kirekesztés miatt tudott kialakulni ez a „természetes szövetség”. Az amerikai zsidó és muszlim közösségek szerint továbbá a fehér felsőbbrendűség olyan magaslatokban szárnyal jelenleg, amely ellen közösen kell összefogniuk. Így Amerikában már a két „barát” már közösen tudja tervezni a jövőbeli ellenlépéseit az antiszemitizmussal és az iszlamofóbiával szemben, ezzel megakadályozva a fehér nacionalisták genocídiumát. Sajnos azonban nem veszik figyelembe, hogy a zsidók között ijesztően sok fehér ember van, aminek fényében igen furán hat a zsidók fellépése a fehér agresszió ellen. A szerzőnek egyébként szeretettel ajánljuk figyelmébe az USA Képviselőházának muszlim tagja, a demokrata Ilhan Omar számos antiszemita kijelentését, ami némileg aláássa ezt a mély barátságot. Arról nem is beszélve, hogy a palesztin és izraeli nép megbonthatatlan barátságának jeleit nap mint nap láthatjuk a híradásokban.

Újabb dicső lépés a demokrácia kiteljesedése felé! A Gay Star News nevű homoszexuális propagandaportál ugyanis egy egész cikket szentelt annak, hogy a közelgő Európai Parlamenti választáson az LMBTQ-közösség tagjai semmiképp sem szavazhatnak a jobboldalra. Az indok prózai: ha a jobboldal nyer, életük veszélybe kerül. A cikkben hosszasan fejtegetik, milyen gonosz jelöltek is vannak a jobboldali pártok listáin, akikről nem felejtik el megemlíteni azt sem, hogy általában rasszisták és nőellenesek is. Felmerül a kérdés, mennyire demokratikus hozzáállás, hogy a sajtó majd megmondja, hova tegye az X-et a kedves választópolgár. Ha pedig még ez sem lenne elég, a cikk alapján összefüggést vélünk felfedezni a szavazók szexuális identitása és a pártválasztásuk között. Most akkor nem úgy van, hogy nem számít, hogy ki iránt vonzódsz? Mégis ez határozza meg a szavazatodat? A jelenség nagyon jól összehasonlítható azzal, amikor az amerikai Demokrata Párt azt sugallja: aki fekete, az bizony rájuk szavaz. Szerencsére 2016-ben ez nem jött be nekik, remélhetőleg idén sem fog európai elvtásaiknak.

Yahoo.com-on megjelent cikkben Kyle Munzenrieder kijelentette, hogy a Trónok Harca című sorozat rossz képet mutat arról, hogy miképpen kell bánni a bevándorló népcsoportokkal. A szerző régebben még bízott abban,  hogy a Trónok Harca lesz az első olyan mű, amelyben bemutatják azt, hogy a keletről jött emberek – jelen esetünkben a Dotrhirakik, makulátlanok – miképpen tudnak beilleszkedni a nyugati – westerosi – társadalomba. Ehelyett George R. R. Martin – és maga az HBO is – teljes migránspopulációk, elszeparálását és kiirtását vitte vászonra. A sorozatban megjelenő fal az első évadok folyamán azt a szerepet töltötte be a nyugati társadalomban, hogy távol tartsa a barbár – vad, szabad – népeket, majd a sorozat előrehaladtával a hét királyság a fehér privilégiumot szimbolizáló eszközzé vált a bevándorlókkal szemben. A szerző továbbmegy, hiszen szerinte az utolsó – jelenleg is folyó – évadban már a „szegény” bevándorló népcsoportokat teljesen elemésztette a nyugati társadalom. Az általuk követett (fehér, szőke) farkasbőrbe bújt királynő – mint az imperialista uralkodó – pedig csak a halálba küldi hű bevándorló csatlósait. Az utolsó évad harmadik részében láthatjuk azt is, hogy a kizsákmányoló uralkodó a bevándorló lovas hadakat küldi először a halálba majd a feláldozható „déli rabszolgákat” (ezzel is szimbolizálva az értéktelenségüket), hogy megvédjék a hét királyságot.  A cikk végül megállapítja, hogy a külföldi bevándorlók mentik meg Westerost és a fehér populációt, miközben a migránsok nem kapnak megfelelő megbecsülést az uralkodó rétegtől. Így George R. R. Martin egy gyűlölködő és ellenséges fantasyvilágot alkotott meg.

Pink News hívja fel a figyelmet arra, milyen veszélyesek lehetnek a reklámok a gyerekekre nézve: megerősítik ugyanis a káros nemi sztereotípiákat. Bizonyára Önök szerint is meghaladott már a „rózsaszín a lányok színe, a kék a fiúké” koncepció, és aggasztónak tartják, hogy egy kislány könnyebben lehet fiús, mint egy kisfiú feminin. Ezeknek a káros előítéleteknek véget kell vetni, ezért a Fawcett Társaság, amely egy nemi egyenlőségért küzdő jótékonysági szervezet, felállítja a Korai Gyermekkori Nemi Sztereotípiák Bizottságot, hogy megvizsgálják, hogyan lehetne megszüntetni a gyermekekre veszélyes hagyományos nemi sztereotípiákat. Szerintük ugyanis ezek megerősítésében nagy szerepet játszik a játékok reklámozása, ami korlátozza a gyerekeket önmaguk kibontakoztatásában azáltal, hogy egyes termékeket csak lányoknak, másokat csak fiúknak reklámoznak. A rossz marketing továbbá lerombolhatja a gyermekek önbizalmát, és hatással lehet a jövőbeli karrierválasztásukra is a társaság vezetője szerint.

Pink News homoszexuális híroldal mély felháborodásának adott hangot a hét folyamán, mikor az angol Channel 5 társkereső show-ja, a Blind Date (Vakrandi) kisebb bakit vétett a romantikus helyszín választásakor. A műsor ominózus epizódjában először szerepeltek biszexuális jelentkezők, Jordan Shannon és Jesse Drew (mindketten hímneműek – a szerk.), akik számára a rendezők egy romantikus karibi utat szerveztek Szent Lucia szigetére, ami a legtöbb ember számára maga a Paradicsom. De nem a műsorban szereplő gerlepárnak, ugyanis a szigeten a mai napig illegális a homoszexuális szex, és azért 10 év kőkemény börtönbüntetés jár! A résztvevők eme információról már a szigetre érkezésük után értesültek, amikor már nem volt mit tenni. A cikk a nyaralás további körülményiről nem ír részletesen, csupán annyi bizonyos, hogy a szereplők szabadon visszatérhettek az Egyesült Királyságba. A résztvevőkben és az LMBTQ-közösség tagjaiban mély felháborodást váltott, hogy ilyen barbár, elmaradott törvények még hatályban lehetnek a világon, és nem élvezhetik egymás társaságát kedvük szerint.

Egy nemrég közzétett tanulmány szerint a gyermekeknek szóló mesékben és műsorokban nincsenek megfelelő arányban megjelenítve a rasszbeli, nemi és fizikai különbségek – írja a kanadai CBC híroldal. Egy terapeutaként dolgozó háromgyerekes anyát idéznek, aki arra lett figyelmes, hogy a gyermekei a Peppa malac rózsaszín főszereplőjét fehérként azonosítják (ennek oka lehet, hogy eredeti nyelven tökéletes angolsággal beszél a kismalac – a szerk.) és feltűnt nekik, hogy a Mancs őrjárat kiskutyái közül csak az egyik lány. Aggasztónak tartja, hogy gyermekeit korlátozhatják a mesékben látott sztereotípiák, valamint a karakterek diverzitásának hiánya. Félelmeit csak megerősíteni tudja a Colleen Russo Johnson által végzett kutatás, amelynek során 2017-ben televízóban futó 600 gyerekműsort vizsgáltak meg és az eredményeket összehasonlították egy 2007-ben végzett hasonló kutatással. Sajnos azt kellett megállapítania, hogy 10 év alatt nem nőtt a női karakterek aránya, de nem csak ez a probléma: nincs kellő sokszínűség gazdasági háttér, testalkat és fizikai különbözőségek terén sem. A műsorok alkotóinak tanácsokat is adott Johnson, mire figyeljenek oda jobban: többek között legyen fele-fele a nemek aránya, legyen multikulturális, ne tartalmazzon nemi sztereotípiákat, legyenek fogyatékkal élő karakterek és különböző gazdasági hátterű szereplők is.

Szórakoztató írás jelent meg a politikai korrektséget rendszeresen túladagoló Independent hasábjain. A téma kapcsolódik ahhoz a mély és jelentős törésvonalhoz, amely a csak látszólag egységes LMBTQ-közösségen belül húzódik: a leszbikusok és a biszexuálisok ugyanis nem igazán kedvelik egymást (még jó, hogy ez a kölcsönös gyűlölködés inklúzív, modern és demokratikus, mert ez így sokkal jobb, mint a jobboldal által terjesztett elnyomó és ódivatú – a szerk.). A cikk felütésében egy feminista írónőt idéz, aki elítéli azokat az „unalmasan heteroszexuális” nőket, akik szerinte álszent módon csak azért állítják magukról, hogy leszbikusok, hogy „érdekesebbé tegyék a heteronormativitásukat”. Aki érti ezt a mondatot, attól egy feministáról magyarra való fordítást köszönettel vennénk. Amit azonban talán ki lehet hámozni belőle, az az, hogy az idézett hölgy a biszexuális nőket definiálta ezzel a körmondattal. Így sokminden érthetővé válik, hiszen ezek alapján a leszbikusoknak az a bajuk a biszexuálisokkal, hogy utóbbiakat nem tartják valódi LMBTQ-embernek, hanem úgy tekintenek rájuk, mint akik valójában heteroszexuálisok (borzalmas vád), és csak a népszerűség kedvéért hazudják magukat leszbikusnak is. A szerző azonban megvédi szerencsére a biszexuálisokat a súlyos vádaktól (miszerint heterók lennének), és kiáll amellett, hogy nem kellene őket diszkriminálni az LMBTQ-közösségből. Mi csak szurkolunk a haladóknak, hogy sikerüljön betemetni eme súlyos árkokat a közösségen belül, hiszen hová is süllyedne a világ, ha a leszbikusok és a biszexuálisok nem tudnának békét kötni? Vajon melyik oldalnak kell majd elhagynia a szivárványos zászlót, és kitaszítottként, gerilla-üzemmódban küzdeni a gonosz, elnyomó (de mindenekfelett unalmas) heterókkal szemben?

Időről időre előveszik a progresszív oldalon a saját nemükhöz vonzódó pingvinek ügyét. Kezd az a látszat keletkezni, hogy a pingvinek sokkal elfogadóbbak és inklúzívabbak, mint az emberek, és bizony róluk kellene példát vennünk. Most az LGBTQ Nation nevű portál vette elő a történetet, aminek az apropóját egy írországi állatkert adta. Az intézményben ugyanis jelenleg több az azonos nemű pingvinpár, mint a heteroszexuális (hipp-hipp hurrá!). Az állatkert vezetője büszkén nyilatkozta, hogy a többi állatkert sokkal rosszabb, mert annak is örülnek, ha egy homoszexuális pingvinpárjuk van, de nekik bezzeg sok. Ha ez azonban nem lenne elég, a progresszív pingvinek kifejlesztették a bérapaság intézményét is! A leszbikus párok egy-egy tagja ugyanis párosodik egy hímmel, de természetesen nőstény párjával együtt neveli fel a kispingvint. Szeretettel gratulálunk a haladás eme újabb győzelméhez.

Az angol Telegraph számol be a Universities United Kingdom (UUK), Egyesült Királyság Egyetemei nevű tanács által összeállított jelentésről, mely szerint az egyetemeknek „dekolonizálniuk” kell tanrendjüket, hogy ezáltal a fekete és ázsiai etnikai kisebbségek (BAME) jobb jegyeket szerezzenek. Az intézmények kancellárhelyetteseit tömörítő szervezet arra az aggasztó tendenciára kíván reagálni, hogy ezen kisebbségek felsőoktatási átlagai általánosan rosszabbak, mint fehér bőrű társaiké. A jelentés szerint az egyetemeknek konzultálniuk kellene a diákokkal, hogy biztosítsák, a tananyagban nincsenek többségben a fehérek, férfiak és hogy a tanulnivaló ne legyen túl eurocentrikus. Baroness Amos, az a kelettel és afrikai tanulmányokkal foglalkozó intézet igazgatója, aki korábban azt követelte, hogy a Platónhoz és Kanthoz hasonló filozófusokat töröljék a tananyagból csak azért, mert fehérek, most pedig azért kardoskodik, hogy garantálják az ország egyetemei számára azt, hogy minden szak mentes legyen a rasszista előítéletektől. Persze a fehérek kitiltása a tananyagból bőrszínük miatt semmilyen körülmények között sem rasszista. A terv tehát az, hogy ugyanannyi színesbőrű feltaláló, államférfi, tudós, művész, és gondolkodó szerepeljen a tanrendekben, mint fehér bőrű, mindezt természetesen annak ellenére, hogy Európa történelmének döntő részében ilyen emberek nem vállaltak jelentő szerepet.

Pink News számol be egy perről, amit négy transznemű nevében indított a Lambda Legal nevű LMBTQ-szervezet Tennessee állam ellen azért, hogy anyakönyvi kivonatukban is megváltoztathassák a nemüket: szerintük ugyanis transzellenes és alkotmánysértő, hogy erre nincsen jogi lehetőség. Az egyenlőség elvével és a tisztességes eljárás elvével is ellentétes, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát sérti, hogy anyakönyvi kivonatukban olyan nem szerepel, amivel nem tudnak azonosulni, és az okmány nem a valódi énjüket tükrözi. Az egyik „legerősebb” érvük a szabályozás megváltoztatására: az államnak nincs joga meghatározni, milyen neműnek tartják magukat azáltal, hogy rossz nemmel tartja őket számon a hivatalos nyilvántartásban. Sajnos úgy tűnik, nem szólt nekik senki, hogy nem az állam dönti el, ki milyen nemű, hanem az bizony már a születéskor is egyértelmű és végleges.