Alapjogokért Központ

Európa választott

Törcsi Péter

Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a nagy lakosságszámú tagállamokban szinte mindenhol elitellenes pártok végeztek elsőként az EP-választásokon.

Sok helyen borult Európában a status quo az EP-választások után, és bármennyire harsogta a liberális média az egész kontinensen, hogy nem fognak megerősödni a szuverenista erők, nem lett igazuk. Mielőtt belemennénk abba, hogy milyen hatásai lesznek a különböző tagállami választási eredményeknek a brüsszeli döntéshozatalra, érdemes megnéznünk, hogy mi történt Magyarországon.

A kormánypártok ismét elsöprő győzelmet arattak, és növelni tudták a támogatottságukat nemcsak vidéken, hanem a közvélekedés szerint sokkal nehezebb terepnek számító Budapesten is. Budapest és Csongrád megye kivételével a kormánypártok mindenhol ötven százalék feletti eredményt értek el. A választás érdekessége, hogy a sokat hangoztatott „kormányváltó hangulattal” szemben, éppen hogy ellenzékváltó hangulatról tettek tanúbizonyságot vasárnap a választópolgárok. Az ellenzék nem tudta növelni a népszerűségét, viszont átrendeződött az összetétele. Ki gondolta volna, akár még pár évvel ezelőtt is, hogy Horn Gyula MSZP-je, az egykori állampárt egy számjegyű eredményt ér el egy országos választáson. Vannak települések, ahol 3 százalék alatt teljesített az egykori kormánypárt. Az LMP-ről ki lehet jelenteni, hogy voltaképpen megszűnt, és a Jobbik is nagyon közel áll a totális megsemmisüléshez. Ezzel szemben persze feljött a DK és a Momentum – az új MSZP és az új SZDSZ. Persze, bizonyos szempontból érthető, hogy mindkét párt vezetői kitörő örömmel fogadták a választási eredményeket, de ne felejtsük el, hogy mindössze 16, illetve 10 százalékról van szó, szemben a közel 53 százalékot elért kormánypártokkal. Természetesen a kis eredmény is eredmény, még akkor is, ha ugyanabból az ellenzéki tortából sikerült ezúttal kihasítani egy-egy nagyobb szeletet.

Magyarországon teljesült a papírforma, sőt még a tavalyi országgyűlési választási eredményhez képest is jobban szerepeltek a kormánypártok egy tisztán arányos, listás választási rendszerben. Emlékezzünk vissza arra, hogy az ellenzék legerősebb érve immár kilenc éve az, hogy ha tisztán arányos lenne a magyar ország­gyűlési választási rendszer, akkor ők kormányoznának. Hát most kiderült, hogy nem volt igazuk, egy arányos rendszerben sem sikerült abszolút értékben több szavazatot kapniuk a kormánypártokénál.

De nézzük meg, hogy a magyar eredmény, illetve a különböző uniós tagállami választások hogyan befolyásolhatják majd a brüsszeli döntéshozatalt. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a nagy lakosságszámú tagállamokban szinte mindenhol elitellenes pártok végeztek elsőként az EP-választásokon. Franciaországban Macron elnök pártját megelőzte a jobboldali-populistának bélyegzett Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés, Olaszországban a választásokat utcahosszal nyerte Matteo Salvini, míg Nagy-Britanniában Nigel Farage új pártja, a Brexit Párt maga mögé utasított mindenkit, sőt, a kormányzó konzervatívokra történelmi vereséget mért, ötödik helyre utasítva őket. Ami pedig magyar szempontból kiemelkedően fontos, hogy a lengyel kormánypárt meg tudta őrizni az elsőségét azzal a szivárványkoalícióval szemben, amelyik a magát kereszténydemokratáknak mondó PO-tól kezdve egészen a posztkommunista baloldalig terjedt.

Németországban is átalakult a politikai térkép, a CDU–CSU ugyan első helyen végzett, de 30 százalék alá estek. Ami azonban aggodalomra ad okot, hogy megerősödtek a Zöldek, de nemcsak Németországban, hanem számos nyugat-európai tagállamban is. A klímaváltozásba vetett szektás hitük egyre több választót téveszt meg. Hiszen a környezetvédelem, illetve a klímaváltozásra történő folyamatos hivatkozás pusztán ürügy számukra, hogy a hatalom közelébe kerüljenek, és beteges kommunista eszméiket megpróbálják átültetni a gyakorlatba. A Zöldek az új kommunisták, akik a tisztességes jólétben élőktől szeretnék erőszakkal elvenni a vagyonukat, és az általuk rászorulóknak vélteknek odaadni azt, illetve az európai ipar motorjának számító autógyártást is szívük szerint leállítani, mivel ők úgyis biciklivel járnak.

Ausztriában a Strache-botrány ellenére sem sikerült az FPÖ-re akkora ütést mérni, hogy megremegjenek, ugyan 5 százalékpontot csökkent a népszerűségük az előzetes várakozásokhoz képest, de Kurz kancellár pártjának jó szereplése mellett még mindig stabil lenne a kormánytöbbség Bécsben.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy mérhető és látható vereséget szenvedtek a hagyományos pártok Európában. Az Euró­pai Néppárt 41 helyet veszített, a szocialisták 46-ot, ez egyértelműen komoly visszaesésnek számít. A Néppárton belül pedig a Fidesz–KDNP lett a harmadik legnagyobb politikai erő, csak a CDU–CSU és a lengyel PO előzi meg a magyar kormánypártokat az Európai Parlamentben. Olyan pártokat utasított maga mögé a Fidesz, mint a Silvio Berlusconi vezette Forza Italia, Nicolas Sarkozy pártját, a francia Republikánusokat is megelőzte a magyar kormánypárt, de a 45 milliós Spanyolország jobbközép Néppártjánál is jobban szerepelt. Úgy tűnik az EPP-nek mégiscsak szüksége lesz a Fideszre, hiszen politikailag óriási baklövés lenne az egyik legsikeresebb pártjával szakítani, főleg úgy, hogy közel 20 százalékot esett vissza a mandátumarányuk. A Zöldek és a liberálisok ugyan tudtak erősödni, de az ALDE összetétele egyáltalán nem homogén, hiszen többek között ott foglal helyet a cseh kormánypárt, az ANO is, amelyik egyáltalán nem mondható föderalistának és bevándorláspártinak.

Az a hét kérdése, hogy vajon ki lesz az Európai Bizottság következő elnöke? Sikerül-e nyeregben maradnia Manfred Webernek, vagy valóban lesz az újonnan alakuló EP-ben egy széles összefogás, ami megbuktatja a németek által kitalált „Spitzenkandidat”-rendszert? Egyáltalán nem biztos, hogy Brüsszelben ugyanúgy lehet majd politizálni, mint eddig. Sok új képviselő érkezett az EP-be, nagyon nagy számban olyanok, akiket éppen azért küldtek oda a választók, hogy nagyobb kontrollt gyakoroljanak a brüsszeli hatalmi centrum felett. Azt már most lehet látni, hogy fel fog bolydulni a brüsszeli közélet. A hagyományos pártoknak, a régi elitnek új partnereket kell keresniük, ha meg akarják őrizni pozícióikat.

Nagy kérdés, hogy mi fog történni az EPP-vel: megpróbálja-e Macron balról leszalámizni, vagy megőrzi az egységét? Abban biztosak lehetünk, hogy a következő EP-ben a bevándorlásellenes erők hangosabbak lesznek, és részt fognak követelni a döntéshozatalból, ezt pedig a régi elitnek kezelnie kell, ha nem akarja tovább erodálni a már amúgy is megcsappant népszerűségét.

A szerző az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója.

Európa választott