Alapjogokért Központ

Bolony lyukból 2019/27

A kép forrása a vice.com, a fotót készítette Steve Mason

Felvilágosult körökben régóta közhelynek számít, hogy az amerikai fehér lakosság suttyó és rasszista. A feketék elnyomása az élet számos területén megnyilvánul, melyekről időről időre mi is beszámolunk. Korábban olvashattak már arról, hogy milyen kirekesztő az egyetemi rendszer, amiért a nemfehérektől is tandíjat kér, vagy akár arról, hogy az egész mezőgazdasági ágazat rasszista, mivel a feketék nem kapnak ingyen traktorokat. Most azonban a Vice jóvoltából a rasszizmus olyan formájáról tudunk beszámolni, ami tényleg minden képzeletet felülmúl. Kiderült ugyanis, hogy a kötögetés is rasszista! A különböző kötőtűk és fonalak ugyanis túl drágák ahhoz, hogy feketék is hódolhassanak ennek a hobbinak; nem is csoda, hogy az emberek fejében kialakult az a kép, hogy a kötögetést kizárólag fehér idős hölgyek űzik, akik nem engedik maguk közé a más rasszba tartozókat! Ebből adódóan az, amit eddig ártatlan szabadidős tevékenységnek gondoltunk, egyértelműen az elnyomás melegágya, ami ellen mindenképpen harcolni kell. Ha tehát legközelebb nagymamája megkérdezi, hogy sálat vagy sapkát kössön télre, nyugodtan válaszolja neki, hogy menjen inkább tüntetni a feketék egyenjogúságáért.  Hogy ez utóbbi probléma mennyire jelen van mindennapjainkban, arra újabb szégyenteljes bizonyítékot szolgáltat a Huffington Post. Történt ugyanis, hogy nemrégiben felmerült a hír, hogy Daniel Craig nyugdíjazása után a népszerű fekete színész, Idris Elba öltené magára a 007-es ügynök szmokingját. Nos úgy tűnik, végül mégsem lesz afro-James Bond, ugyanis a rajongók nem tudnák megemészteni, hogy kedvenc kémjük annyi más képessége mellett a színváltásra is szert tegyen. A magunk részéről nagyon sajnáljuk, viszont úgy vagyunk vele, hogy ha Elba szuperkém nem is lehet, más ikonikus szerepeket azért még eljátszhat. Lehetne mondjuk II. János Pál pápa egy nagyszabású életrajzi filmben, vagy alakíthatná Margaret Thatchert egy fordulatos politikai drámában.   

Persze nem mindenhol éri hátrányos megkülönböztetés a más bőrszínűeket: Angliában például egész jól alakulnak a dolgok. Dereng még Önöknek Roy Larner neve? Nem? Ő volt az a férfi, aki két éve puszta kézzel támadt a Londonban hét emberrel végző késes terroristákra, miközben őt magát is majdnem halálra késelték. Akkor sokan hősnek állították be, mondván sok életet megmentett, de a mi kis Royunk (nem ám a jobbikos) nem járt túl a rend éber őreinek eszén. A brit terrorelhárítás ugyanis terrorgyanús személynek ítélte, mert tette után „szélsőséges iszlámellenes szervezetek” is köszönőlevelet küldtek neki. Larner ma már állandó rendőrségi megfigyelés alatt áll, és deradikalizációs kurzuson is részt kellett vennie, nehogy legközelebb is eszébe jusson késes muszlimokra támadni, ezzel életeket mentve.

A pride hónap végével itt az ideje, hogy életünk másik meghatározó témájára, a környezetvédelemre fókuszáljunk. Régóta mondjuk, hogy drogozni nem bűn, de mostantól bizonyítékunk is van rá: egyenesen erény. A Vice mutatja be azon „hipertudományos” kutatások eredményét, melyek szerint a hallucinogén szereket fogyasztók sokkal fogékonyabbak a környezetvédelemre. A kísérletek ráadásul nem csak azt igazolták, hogy a pszichotróp anyagokat fogyasztó alanyok „közelebb kerültek a természethez”, hanem azt is, hogy mindettől ráadásul boldogabbak is lettek. Ezek alapján egy lépésre vagyunk attól, hogy a haladó államok végre ne csak legalizálják a drogfogyasztást, hanem kötelezővé is tegyék azt; hiszen a fentiekből megállapíthatjuk, hogy a narkósok nem csak jobban érzik magukat, de jobb emberek is drogoktól ódzkodó embertársaiknál.

Hűséges olvasóink azt is jól tudják már, hogy az anyatermészetre a legnagyobb veszélyt a csecsemőbőrbe bújt ökobűnözők jelentik – ezért is különösen fontos, hogy minél több abortuszt lehessen elvégezni legális keretek között. Az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltjei jól tudják ezt, ezért is történhetett, hogy első vitájukon dominált az abortusz. Persze vita nem volt a dolog fontosságáról, a jelöltek inkább túllicitálni igyekeztek egymást: ki liberalizálná jobban az gyermekgyilkosságot.  Az abortusz külön-versenyt Julián Castro nyerte, mivel senki sem tudta überelni a texasi politikus kijelentését: elnöksége esetén a transznemű férfiaknak is biztosítja majd az abortuszhoz való jogot. A merész kijelentésről többet is megtudhatnak a Newsweek oldalán.

Hati szemlénkben olvashatnak még az Independent jóvoltából az egyre gender-barátabb angol iskolákról, ahol a pedagógusok már rég meghaladták azt a barbár gyakorlatot, hogy fiú és lány tanulókra osszák a diákokat; és ahol a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre megszokott válasz, hogy transzvesztita.  De na hagyják ki az LMBTQ Nation cikkét sem arról a progresszív jezsuita iskoláról, ahol a tanárok maguk is jó példát mutatnak és boldogan élnek egynemű házasságban. Ha viszont borzongani szeretnének, akkor feltétlenül ajánljuk Önöknek az Independent tudósítását a Hetero Büszkeség Menetéről (még leírni is borzalmas).

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó szemléjében.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Augusztus 31-én tervezik megtartani Bostonban a homoszexuális büszkeséget hangsúlyozó Pride felvonulások mintájára annak inverzét, a heteroszexuális büszkeség menetét – adta hírül az Independent. Az esemény szervezői nyilvánvalóan parodizálják a mára igen szélsőségessé és provokatívvá vált LMBTQ-felvonulásokat. Úgy fogalmaztak: „Meg akarjuk mutatni a közvéleménynek, milyen különleges kihívásokkal kell szembenéznie a közösségünknek.” Ez láthatóan ugyanazt a logikát követi, amivel a homoszexuálisok szokták saját rendezvényeiket magyarázni. A cikk nem is megy el szó nélkül a hallatlan kezdeményezés mellett: nem győzi hangsúlyozni, hogy a szervezők mennyire nagyon szélsőjobboldaliak, és persze a fehér felsőbbrendűséget is hirdetik. Ezt követően kommenteket idéz a szerző, ahol a megszólalók elítélik az elnyomó kezdeményezést, és kijelentik: nincs szükség a rendezvényre, bezzeg az LMBTQ-változatra persze annál inkább. Egy másik hozzászóló szerint ez az ötlet olyan, mint ha valaki meg akarná tartani a fehérek, vagy a férfiak hónapját (Amerikában van már kezdeményezés fekete hónap megtartására, erre utal a megjegyzés – a szerk.). A paródia tehát úgy tűnik, elérte a célját, hiszen a saját pályájukon veri meg a progresszíveket: aki következetes akar lenni, nem tudja alátámasztani, hogy miért van szükség Pride felvonulásra a saját nemükhöz vonzódók esetében, miközben az ellenkező nemhez vonzódóknál meg nincs. 

Nagyot ment a héten a csak nevében független Independent. Az oldalon megjelent egy olyan írás is, amely a pedagógusok modern kori kihívásait ecseteli. Az elsőre teljesen szakmainak tűnő téma hamar megmutatja valódi arcát: a szerző felütése az a „probléma”, hogy az oktatók évszázadokig fiúkra és lányokra osztották a diákokat. Értik, osztották. Tehát nem úgy születtek, hanem az elnyomó és gonosz tanárok rájuk kényszerítették ezeket a „szerepeket”. Ezt valahogy úgy lehet elképzelni, mint amikor a Harry Potter-ben a Teszlek süveg osztotta be az újoncokat a házakba. A cikk azonban megnyugtatja elnyomástól felzaklatott olvasóit: mára már egyre több iskola meghaladta ezt az ódivatú borzalmat, hogy vannak fiúk és lányok, és egyre „gender-inklúzívabban” állnak a gyermekekhez a tanárok. A cikkben említenek is egy neme elhallgatását kérő diákot, aki állítása szerint „drag queen” szeretne lenni felnőttkorában, azaz leegyszerűsítve transzvesztita. Milyen nemes életcél, ugye? A hős nebuló egyébként a konzervatív beállítottságú Texas államban él, és szülei nagyon féltek, hogy bántó reakciókat fognak kapni az amúgy kétségkívül teljesen hétköznapi és normális gyermek miatt, de szerencsére nem igazolódtak be félelmeik.

Egy homoszexuális celeb petíciót indított az Egyesült Királyságban, hogy tiltsák be a „homofóbiát” – írja az LMBTQ-propagandaoldal, a Gay Star News. A valóságshow-szerepeiről ismert férfi (reméljük, hogy tényleg annak tartja magát, hiszen távol áll tőlünk, hogy bárkit is ne a képzelt neme szerint azonosítsunk – a szerk.) szerint olyan sokan bántották identitása miatt, hogy károsodott a mentális egészsége, és ezért szeretné betiltani az LMBTQ emberekért nem rajongó véleményeket. A szólásszabadság újabb nagy dicsőségét hirdető, véletlenül sem kirekesztő kezdeményezést olyan sokan aláírták, hogy a parlamentnek kötelessége napirendjére venni. Kíváncsian várjuk, hogy a papíron konzervatív brit kormánypárt az azonos neműek házasságának bevezetése, továbbá a gyerekek nemátalakító műtétjeinek támogatása után ismét szembeköpi-e a konzervatív értékrendet, vagy kivételesen megálljt parancsol az őrületnek.

A haladó sajtó az elmúlt héten újabb ártalmatlannak tűnő szabadidős tevékenységről állapította meg, hogy az a fehér felsőbbrendűség, az elnyomás és a „heteronormativitás” melegágya. Ez nem más, mint a kötögetés! Bizony, a kötés, horgolás, varrás, ezek mind-mind olyan hobbik, amikben fel kell venni a harcot a fehér felsőbbrendűséggel. A Vice hasábjain megjelent cikk azt a folyamatot mutatja be, mely végén a Ravelry elnevezésű közösségi oldal (a kötögetés Facebook-oldala – a szerk.) üzemeltetői megtiltották, hogy bármely felhasználó Donald Trumpot támogató véleményt osszon meg. Magyarázatuk szerint „nem működtethetünk olyan felületet, ami egyszerre befogadó, és megengedi a nyílt fehér felsőbbrendűség támogatását”, továbbá a közlemény íróinak lázálmában „a Trump adminisztráció támogatása egyértelműen a fehér felsőbbrendűség támogatása”. Ezek szerint minden amerikai állampolgár, aki a republikánus pártra szavazott (ez több, mint 62 millió amerikai, köztük sok fekete és latino), valójában náci. Ez aztán az inkluzív hozzáállás! A cikk hosszasan fejtegeti, hogy ez a lépés azért volt szükséges, mert az emberek fejében a kötögetésről kialakult kép az, hogy idősebb fehér hölgyek karosszékben, a kandalló előtt töltik ezzel szabadidejüket. A publicista szerint ez azért van így, mert a kirekesztő fehérek nem engedik maguk közé a színes bőrű kötögetni vágyókat. Ráadásul ez egy olyan hobbi, amit csak a vagyonosabbak engedhetnek meg maguknak, hiszen a fonalak és a kötőtűk is drágák, és a feketéknek pedig amúgy sincs idejük ilyesmikre, hiszen állandóan dolgozniuk kell – nyilván – szemben a fehérekkel.

A Huffington Post nevű vadliberális propagandaportál ismét előrángatta a rasszista kártyát. A szemlézett cikk apropója, hogy a Vanity Fair augusztusi címlapszereplője Idris Elba, a Luther című sorozat afroamerikai sztárja lesz, aki az interjúban többek között azt is elmondta, hogy a sokszor felreppent hírekkel ellentétben nem kívánja magára ölteni James Bond karakterét. Korábban többször lehetett már hallani olyan pletykákat, amelyek szerint Daniel Craig utolsó kémfilmje után Elba játszhatná az ikonikus szerepet. Ezeket azonban minden alkalommal merev elutasítás fogadta a rajongók részéről, hiszen a karakterhez a kinézete (így fehér bőre is – a szerk.) ugyanúgy hozzátartozik, mint autói vagy vodka-martinije (rázva, nem keverve – a szerk.). Elba maga is úgy nyilatkozik, hogy vegyes érzelmeket táplál a szereppel kapcsolatban, hiszen bár szívesen alakítaná a kémhőst, maga is nagy rajongója a sorozat romantikus atmoszférájának és ahogy mondja „végeredményben, ha kémről van szó, minél kevésbé feltűnő, annál jobb.” A cikk szerzője azonban igyekszik úgy beállítani a nyilatkozatokat, hogy úgy tűnjön, a színészt pusztán a könyörtelen rasszizmus tántorítja el álmai szerepétől.

A The Sun cikke számol be arról, hogy Roy Larner a terrorelhárítók megfigyelése alá került. Ő az a férfi, aki a 2017-es londoni terrortámadáskor puszta kézzel a támadókra vetette magát, majd nyolc késszúrással megsebesítették, miközben leterítette a terroristát. A férfi azóta felépült, és támogató levelek ezreit kapta az Egyesült Királyság minden részéről. Ez azonban felkeltette a belső elhárítás éber munkatársainak figyelmét, mivel a kapott levelek között volt néhány olyan is, amit „szélsőjobboldali, iszlámellenes” aktivisták küldtek. Így a férfit a rendőrség és a terrorelhárítás listázta, ami azt jelenti, hogy folyamatos rendőrségi megfigyelés alatt áll, és „deradikalizációs kurzuson” kellett részt vennie. Ugyanezek a szervek illegális bevándorlókból álló bűnbandák ezreit szabadon hagyják garázdálkodni, mert ha velük szemben fellépnének, akkor iszlamofóbok és idegengyűlölők volnának. Sic transit gloria mundi.

Ha eddig bárkinek kétségei lettek volna, hogy a liberális kampánytémák kéz a kézben járnak, akkor most itt a bizonyíték. A Vice terjedelmes cikkében fejtegeti és támasztja alá „kutatásokkal”, hogy ha az emberek hallucinogéneket szednek be, akkor hajlamosabbak jobban védeni a környezetüket. A cikk azzal kezdi eszmefuttatását, hogy mindenki, aki „tripelt” (hallucinogént vett be – a szerk.) már szabadtéren, az tudja, hogy ilyen állapotban milyen közel kerülhet a természethez. Ezt a londoni Imperial College kutatói meg is erősítették: ha pszilocibint (a hallucinogén gombák hatóanyagát) adtak be az alanyoknak, akkor az „szignifikáns növekedést eredményezett a természettel való kapcsolatukban”. Mindez az alanyok boldogságára is hatással volt, amiből azt a következtetést vonták le, hogy mivel az emberek nem akarják elveszíteni boldogságuk forrását, ezért jobban fognak vigyázni a természetre. Röviden összefoglalva ez annyit jelenti, hogy ha bedrogozzák az embereket, akkor a szenvedélybetegség miatt ragaszkodni fognak a természethez, és egy kis varázsgombával – vagy LSD-vel – futószalagon lehet gyártani a környezetvédő aktivistákat. Tehát ha valaki nem elég zöldpárti, azt csupán be kell drogozni, és máris engedelmes agymosott zöld szavazóvá válik. A cikk szavaival élve „ahhoz, hogy egy nem környezettudatos emberből aktivista legyen, tripelnie kellene, miközben megismerkedik a klímaharc fontosságával.”

A haladás elérte az amerikai katolikusokat is, legalábbis egy jezsuita iskolát. Az LGBTQ Nation cikkét egy volt diákjuk jegyzi, aki professzor a homoszexuális teológia és LMBT politika területén. Érdekes kombináció. Volt alma matere azzal került be a hírekbe, hogy az indianapolisi érsekség kérése ellenére nem rúgtak ki egy tanárt, aki azonos neművel kötött házasságot. A teológiát végzett szerző valamiért abban a hitben él, hogy a katolikus egyház nem ítéli el a homoszexuális kapcsolatokat és házasságkötéseket, ezért szerinte a jezsuiták jól tették, hogy ellenszegültek az érseknek, aki ezért megtiltotta az egyébként magániskolaként működő intézménynek, hogy a katolikus jelzőt használja a továbbiakban. Mindenesetre a cikk szerint remek követendő példát mutatnak a többi iskolának, hogyan kövessék az egyház tanításait és egyben támogassák a homoszexuálisokat.

Hála az égnek a Pride hónapnak vége, már az utolsó felvonulásokat tartják, de az ünneplésbe még így a végén is bekapcsolódtak cégek, köztük a Burger King is. A gyorsétteremlánc egy új reklámban propagálja a homoszexuális házasságot: egy meg nem nevezett országból Dimát és Alvart Németországba repítették, hogy összeházasodjanak, náluk ugyanis illegális. Hogy hol van ebben a reklám? Különleges gyűrűket készíttettek a párnak, a kínálatukban megtalálható Whopper szendvicset elégették, annak a hamvaiból pedig szintetikus gyémántokat gyártottak. Hát nem romantikus? Persze a Burger King máshogy is támogatja az LMBT közösséget: Németország egyik legnagyobb Pride felvonulását szponzorálják Kölnben.

Az USA-ban megtartották az első vitát a Demokrata Párt elnökjelölt-aspiránsai között – mondhatni elkezdték a saját kis házi előválasztásukat. Tekintve, hogy egyre több államban szigorítják az abortuszt, a kérdés tematizálja az amerikai közbeszédet, és így nem kerülhették el a jelöltek sem, hogy kifejtsék ezzel kapcsolatos véleményüket. Miközben itthon a momentumos Cseh Katalin botmixeres nevetgélése és abortuszpárti szervezetnek való adománygyűjtése közfelháborodást vált ki, az amerikai baloldali politikusok egymásra ígérgetnek a liberalizáció kapcsán – és ezt el is várják a Demokrata Párt szavazói. Az első vitában mindenki azt bizonygatta, mennyit tett az abortuszhoz való jogért, azonban mindenkire rávert Julián Castro, aki a transzneműek abortuszhoz való joga mellett állt ki, megígérve, hogy nekik is biztosítani fogja a hozzáférést. Ez a nemes felajánlás annyira bejött az abortuszklinikákat működtető Planned Parenthood szervezetnek (tudják, nekik gyűjtött Cseh Katalin – a szerk.), hogy Twitteren is megemlékeztek róla. Talán több páciensre számíthatnak? Mindenesetre gyomorforgató, hogy politikai tőkét akarnak kovácsolni maguknak a jelöltek azzal, hogy ártatlan emberéletek elvételével kampányolnak.