Alapjogokért Központ

Bolond lyukból 2019/29

A kép forrása a vice.com

A nyár beköszöntével egyre többen utaznak vízpartra kipihenni a hosszú, munkás napok fáradalmait. Egyesek csak fekszenek a vízparton, míg mások szívesen játszanak, úsznak is a hullámok között. A vízi élőlényeket azonban mindenki lenyűgözőnek találja, sőt, a legtöbb ember gyermekként el is játszik a gondolattal: vajon milyen lehet a tengerek népéhez tartozni. Aztán az idő múlásával kinőjük ezen gyermekded képzelgéseket. Nem így azon bátor férfiak csoportja, akik megmérettették magukat a Franciaországban nemrégiben megrendezett első hablegényversenyen. A tenger élővilágához hasonlóan a hablegények is igen sokszínűek voltak, ám mindannyiukat összekötötte a pikkelyes farkak iránti rajongás. Ha Önt is vonzzák a színes, csillogó halfarkak, vagy esetleg ki is próbálná milyen lehet a hablegények élete, kattintson a VICE cikkére.  

Van azonban rossz hírünk is a hétre, mert amíg Franciaországban a hablegények bátran csapkodják a vizet szivárványos farkukkal, addig Amerikában újabb ágazatokról bizonyosodott be, hogy rasszisták. Kezdjük például a Hill tényfeltáró írásával, mely bebizonyítja, hogy az élelmiszerboltok rasszisták, hiszen amíg a gazdag környékeken kaphatóak a drága egészséges élelmiszerek, addig a szegényebb, etnikai kisebbségek által lakott negyedekben csak az olcsó, egészségtelen termékek érhetőek el. Aki esetleg azzal mentegetné a szupermarketeket, hogy ennek kizárólag gazdasági okai vannak, annak figyelmébe ajánljuk a Huffington Post írását, melyben David Chang sztárséf rántja le a leplet az amerikai boltok rasszista gyakorlatáról: a külföldi élelmiszerek külön osztályon találhatóak. Chang úr szerint márpedig nem járja, hogy a szójaszószt szegregálják és nem vegyülhet az amerikai élelmiszerekkel. Hát kell ennél több bizonyíték? A CNN azonban még ennél is tovább megy: „A matematika rasszista” című írás Cathy O’Neil matematikus könyvének megjelenése kapcsán fejtegeti, hogy az olyan statisztikai alapokon nyugvó adatbázisok, mint a bűnügyi nyilvántartás, vagy az adósnyilvántartás alapvetően rasszisták, a fehér elnyomás eszközei és kizárólag az elnyomó többség érdekeit szolgálja, hogy például egy munkáltató leellenőrizheti bennük leendő alkalmazottja előéletét.

Filmes rovatunkban a héten nem tudunk megfelelő alkotást ajánlani, de azt elmondjuk mi az, amit semmiképpen se nézzen. Kezdjük mindjárt a Stranger Things új évadával, amely úgy tűnik nem csak rasszista, de szexista is. Igaz ugyan, hogy a főszereplő egy különleges erővel bíró fiatal lány, aki kidobja barátját, de a VICE publicistája szerint ez édeskevés. Ráadásul az egyetlen fekete női szereplő nem elég, hogy nagyszájú, de még vicces is. Hallatlan rasszizmus!

A meg nem nézendő alkotásokról szóló sort folytassuk a Guardian cikkével, ami górcső alá veszi a Planned Parenthood nevű, abortuszklinikákat üzemeltető civilszervezetről szóló filmet. Az alkotás bemutatja, hogy a PP hogyan kereskedik az abortált csecsemők szerveivel, arra ösztönözve a nőket, hogy teljesen kifejlett magzatokat is elpusztítsanak. A tekintélyes angol lap szerzője helyesen állapítja meg, hogy a film azért káros, mert legitimnek mutatja be az abortuszellenes álláspontot, holott mindenki tudja, hogy az maga a sötét középkor. És valljuk be őszintén: kit érdekel, hogy a PP klinikái gyakorlatilag hentesüzemként működnek, ahol mindenki kedvére vehet szívet és májat, amíg a szervezet ennyire elkötelezett az abortusz ügye mellett. Reméljük minél tovább folytatják áldásos tevékenységüket! És ez utóbbi nem vicc, tényleg léteznek áldott abortuszklinikák. Bár a magunk részéről az effajta babonaságokat inkább csak megmosolyogtató kőkorszaki maradványnak találjuk, mindenképpen gesztusként értékelendő, hogy különböző zsidó és keresztény vallási vezetők közösen áldottak meg egy texasi abortuszklinikát. Lehet, hogy a vallásos emberek számára is van még remény?  Részletek a Huffington Post hasábjain. Mondjuk, akiket már biztosan leírhatunk azok az északírek: úgy tűnik, mindegy, hogy katolikus vagy protestáns, az egyneműek házasságát egységesen elutasítják.  Szerencsére az Independent cikkéből kiderül, hogy a haladó szellemiségű brit Parlament semmiképpen sem hagyja ennyiben az ügyet: az északíreknek két választása van: vagy önként legalizálják az egyneműek házasságát, vagy Londonban hozzák meg a megfelelő szabályozást.

Rendhagyó szemlénk aktuális számában olvashatnak még az ökoszorongás betegséggel kapcsolatos tudományos kutatások legújabb eredményeiről a VICE jóvoltából, az Independent írásából pedig megtudhatják, hogy mi a helyes módja annak, hogy egy heteroszexuális rajongó kifejezze szeretetét egy homoszexuális sportoló iránt.

Ezekről és sok másról is olvashatnak az Alapjogokért Központ sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Érdekes, újszerű megközelítés bontakozik ki a Guardian hasábjain az emberi jogokkal kapcsolatban. Ismét kiderült ugyanis, hogy a haladók szerint a szólásszabadság csak azokat illeti meg, akivel ők egyetértenek. A téma apropója az angolszász világban jelenleg hatalmas vitákat kiváltó abortuszkérdés. Kanadában ugyanis a legnagyobb mozihálózat kihúzta a gyufát haladóéknál azzal, hogy műsorra merészelte tűzni az Unplanned (Nem tervezett) című dokumentumfilmet. Az alkotás azért nem tetszik a progresszió jeles képviselőinek, mert lebuktatja a Planned Parenthood nevű abortuszgyár (ennek a vállalatnak gyűjtött Cseh Katalin – a szerk.) erkölcstelen és jogsértő gyakorlatát, többek között azt, hogy a meggyilkolt magzatok szerveivel kereskednek. Az abortuszpárti szervezetek felháborodtak e hír hallatán, de ha a Kedves Olvasó abban reménykedett, hogy ez a Planned Parenthood visszataszító tettei miatt történt, akkor bizony téved. Ez ugyanis kicsit sem zavarja őket, ellentétben a filmmel, amely nagyon is szúrja a szemüket, hiszen felhívja a figyelmet az abortuszpártiak álszentségére. A terhességmegszakításokat propagáló szervezet szerint a mozihálózat csak „a szólásszabadság mögé bújik, hogy levetíthesse a döntésellenes (anti-choise, így hívják az abortuszpártiak a magzati élet védelme mellett állókat, mert azt próbálják elhitetni, hogy aki nem akarja kikaparni a kisbabát az anyaméhből, az a nők döntési jogát korlátozza, és így máris könnyebb eladni a terhesség-megszakításokat – a szerk.) műsort”, továbbá zavarja őket, hogy a film „nyilvánosan legitimálja a döntésellenes nézeteket”. Azaz egy eltérő véleményt nyilvánosan elmondani bűn a progresszívek szemében, és azt követelik, hogy csak az ő álláspontjuk jelenhessen meg. A cikkben megszólalt a mozihálózat vezetője is, aki kiemelte: fontos, hogy mindkét oldal elmondhassa álláspontját, ezért ad teret a filmnek. E rendkívül elnyomó nyilatkozat tarthatatlan, hiszen még a végén egyesek értesülnek a Planned Parenthood bűneiről, és akár a megfogant kisbabák is megszülethetnek.

Nagy veszély fenyegeti azokat a homoszexuális bevándorlókat, akik az Egyesült Királyságban élnek. A nyugati, felvilágosult értékrendet ugyanis még nem sikerült mindenkinek elsajátítania a családjukban, így megesik, hogy a rokonok belekényszerítik egy heteroszexuális házasságba szegényeket. A jelenségre az Independent cikke szerint felfigyelt a rendőrség is, és kiemelten ellenőrzi a reptereket, ugyanis az a gyakorlat alakult ki, hogy felültetik a repülőre az áldozatokat, elviszik a származási országukba, és ott hajtják végre a ceremóniát. Ismét bebizonyosodott tehát, hogy a migrénsok kitűnően beilleszkednek, és a sokszínűség amúgy is milyen jó dolog, a britek pedig megtapasztalhatják a multikulturális társadalom újabb aspektusát. A szerző amúgy fontosnak tartja kiemelni, hogy a jelenség nem ország-, illetve kultúraspecifikus, de hamar önellentmondásba is kerül, amikor felsorolja azokat az országokat, amelyek a leginkább érintettek: Pakisztán, Banglades, India, Szomália, Afganisztán és ROMÁNIA, a magyar liberálisok kedvenc bezzegországa. Erre a hétre is jutott tehát egy aktualitás a korábbi szemléinkben már többször kifejtett progresszív dilemma témájában, amely úgy szól, hogy a haladók ugyan megpróbálják egyszerre támogatni a bevándorlást és az azonos neműek házasságát, de a kettő bizony nem megy egyszerre.

„Egy napon, egy csodálatosan queer jövőben mindenki meg fogja érteni, hogy a szexualitás egy hatalmas spektrum, ahol mindenkinek egyedi helye van” – zárja a folyamatos és megállíthatatlan haladás utópiájától megrészegített írását az Independent szerzője. Az váltotta ki belőle e sóhajt, hogy egyes maradi, mucsai, ideológiailag nem eléggé képzett polgárok nem a megfelelő módon mondtak jót a haladók aktuális sztárjáról. Megan Rapinoe az Egyesült Államok nő focicsapatának tagja, emellett nyíltan leszbikus, emiatt pedig rajong érte a progresszív világ. A rajongásban sok kommentelő is osztozik, többen kifejezték, hogy ugyan heteroszexuálisok, de szimpatikus nekik a hölgy, például úgy, hogy „akár homoszexuális is lennék a kedvéért”. Na itt telt be a pohár a jó tollú újságírónál, ugyanis e mondat állítása szerint – kapaszkodjanak meg – maga a homofóbia! Tehát a liberálisok ma már ott tartanak, hogy nem csak kötelező egyetérteni velük, de az egyetértés kifejezésének módját is meg akarják mondani a buta, nevelésre szoruló népnek. Egyébként az a legfőbb baja a szerzőnek ezen kijelentéssel, hogy azt sugallja: a homoszexualitás választás kérdése. Az egy másik kérdés, hogy mennyire viccesek ezek a hozzászólások, de az biztosan nevetséges, hogy már a velük egyetértő embereket is kioktatják a haladók.

Talán Olvasóink között is vannak, akik kedvelik az 1980-as években játszódó, egy csapat gyerek interdimenzionális lényekkel való hadakozását bemutató sci-fi sorozatot, a Stranger Things-t. Ha a sok izgalmas jelent közepette nem tűnt volna fel, most szólunk, hogy a női karakterek „legalább akkora klisék és meghaladottak, mint a dauerolt hajuk”. Bár azt gondolnánk, hogy a sorozat kiérdemelné a feministák elismerését amiatt, hogy a főszereplő egy szupererőkkel bíró kislány, tévedünk, ugyanis teljesen visszaveti a „nőjogi mozgalom” törekvéseit a legújabb évad. Úgy tűnik ugyanis, hogy az alkotók szerint kellően feminista üzenet, ha egy telekinetikus erőkkel bíró kislánynak mindössze annyi autonómia és „hatalom” jut, hogy elmenjen vásárolni és dobja a pasiját. De mi tudjuk, hogy ez közel sem elég! Arról nem is beszélve, hogy az egyetlen fekete kislány szereplő tovább erősíti a filmekben meglévő sztereotípiát azzal, hogy nagyszájú és vicces. Hallatlan. Ha mindezek után mégis úgy döntenek, hogy megnézik az új évadot, azon már meg se lepődjenek, hogy az újságíróként gyakornokoskodó lány karrierjét és életét mocskosszájú, szexista férfiak nehezítik meg. Érthetetlen, hogyan tudták emberek túlélni a visszamaradottságban tapicskoló ’80-as éveket…

A hagyományosan konzervatív amerikai állam, Texas egyik városában különböző vallások elöljárói gyűltek össze, hogy közösen megáldjanak egy abortuszklinikát, annak dolgozóit és az „ott végzett munkát”. Voltak köztük keresztények, zsidók és más felekezetekhez tartozók is, de különbségeik ellenére összeköti őket az a hit, hogy „Istent nem kell ide behozni, mert Isten már itt van” az abortuszklinikán. Fontosnak tartották megmutatni, hogy a hívő emberek másként is hozzáállhatnak az abortuszhoz, nem kell feltétlenül ellene lenniük – hiába „van egy olyan narratíva, miszerint a keresztényeknek feltétlenül abortuszellenesnek kell lenniük”. A „szertartás” ideje alatt az egyik lelkésznő négyhónapos kisbabája megéhezett, erről a csodálatos élményről számolt be az anya: „nagyszerű volt egy olyan környezetben szoptatnom a gyermekem, ahol az emberek megértették annak a jelentőségét, hogy az anyaságot válasszák”, ez pedig meggyőzte őt az abortuszklinikák „életigenléséről”. Nem vagyunk benne biztosak, hogy tudta, milyen rendezvényen van.

Úttörő módon, egyesek szerint a világon első alkalommal rendezték meg a sellőfiúk versenyét Franciaországban, ahol a legügyesebben úszó, legcsillogóbb uszonyú győztest keresték. A 10 induló, teljes mértékben maszkulin férfi megmérettette magát víz alatti úszásban, fotózták őket és bemutatták jelmezeiket. A harmadik helyezett, Aurélien, egy vidéki városban kisállatkereskedésben dolgozik és önazonos módon a halakat gondozza. Önbizalomhiányát segíti legyőzni, ha magára öltheti csillogó uszonyát és a víz alá merülve megfeledkezhet a brutális valóságról. Sajnos szegényt elnyomják, mert sok uszodában nem engedik, hogy jelmezében ússzon. A második helyezett Alexandre barátnőjével együtt fedezte fel a sellők világát, és nem érti, miért nem találják a férfiak maszkulinnak ezt a hobbit. A magát leginkább viking sellőnek tartó férfi azonban nem riad vissza a piszkálódások miatt, sőt, azok motiválják. A győztes, Kewin, igazi őstehetség, hiszen csak egy éve fedezte fel a lelke mélyén rejlő hablegényt: már meghívást is kapott az egyik legnagyobb francia tengerészeti kiállításra, ahol egész nap úszkálhat majd egy átlátszó víztartályban, csillogó koronájával a fején.

De ne ugorjunk azonnal a konklúzióra, hiszen a The Hill publicistája is alaposan kimunkált érvrendszerrel támasztja alá a cikkében állítottokat. A szerző saját példáján keresztül mutatja be a bevásárlási lehetőségek közti különbségeket a különböző városrészek között. A belváros parkos részén, ahol munkahelye található, minden szupermarket dugig van kedvező árú, friss zöldséggel és gyümölccsel, azonban otthona közelében, ami egy szegények és etnikai kisebbségek által lakott városrész, már más a helyzet. A szupermarketeket felváltják a sarki kisboltok, amelyek nem tudják az egészséges termékeket versenyképes áron árulni, így ezeknek polcain a helyi lakosság számára megengedhető élelmiszerek mind egészségtelenek, és ezek között legrosszabbak a cukros, szénsavas üdítők. Ezekről számos tanulmány bebizonyította már, hogy fogyasztásuk szorosan összefügg az elhízással, a cukorbetegség kialakulásával, valamint a szív- és érrendszeri betegségek előfordulásával. Eddig ez még nem is vitás, azonban a levont tanulságok már inkább hajmeresztőek. A szerző arra a következtetésre jut, hogy itt bizony rasszista „élelmiszer-igazságtalansággal” állunk szemben! Ez azt jelenti, hogy az alacsonyabb bevételű, kisebbségek által lakott területeken nem üzemelnek szupermarketek, mivel nem éri meg, mert nem fogyasztanak annyit az emberek, hogy gazdaságosan fenntartható legyen egy nagyobb bolt. Magyarul a szerző interpretációjában a józan ésszel is könnyen átlátható üzletpolitika a kisebbségeket kirekesztő és elnyomó fehérek fegyvere, amivel tulajdonképpen a gonosz fehérek direkt egészségromlásba taszítják az elnyomott feketéket.

Azonban a Nyugat haladó felének nem csak az üdítőkkel gyűlt meg a baja a héten. David Chang díjnyertes séf és műsorvezető a Huffington Postnak adott interjújában fejtette ki, hogy véleménye szerint az amerikai élelmiszerboltok rendkívül égető problémája az „etnikai ételek sora” (nálunk nemzetközi részlegnek mondanánk – a szerk.). Ahogy kifejtette, ez a megkülönböztetés „félreértést és nem szándékolt megkülönböztetést” eredményez. Véleménye szerint a felfogás, hogy minden olyan élelmiszert, ami nem azonosítható a „tradicionális fehér Amerikával”, külön szekcióba tesznek, idejétmúlt, káros és mihamarabb fel kell számolni.

A Vice publicistának tollából született a cikk, mely első mondata szerint „a történelem ezen momentumában emberként élni szuper fájdalmas” és mindez a globális felmelegedés miatt van. Bemutatja Meg Ruttan Walker korábbi tanárt, környezetvédelmi aktivistát, aki 2015 nyarán esett áldozatul a „klímakatasztrófának”, amikor már nem tudta élvezni azt az évszakot, mely folyamatosan a Föld emelkedő hőmérsékletére emlékeztette. Olyannyira a klímaváltozás hatása alá került, hogy szorongásával orvosához fordult és azt fontolgatta, hogy kárt tesz önmagában. „Nem tudtam, hogyan élhetek együtt az apokalipszistól való félelemmel”, nyilatkozta. A cikk szerzője azzal folytatja, hogy bár „nincs egységes diagnosztikai kritérium, ez egy kétségkívül létező betegség”, és megjegyzi ez a kétségbeesés annak a következménye lehet, hogy egyre többen foglalkoznak a klímaváltozással. Mindezek szerint a szélsőséges zöldmozgalmak által mantrázott környezetvédelmi jelszavak (amelyek egy egyébként valós problémára reagálnak agresszív, félelemkeltő és hisztérikus módon) mégis hoztak eredményt, sikerült embereket olyannyira hatásuk alá vonniuk, hogy vannak, akik beteges méreteket öltött rettegésük miatt elmegyógyászhoz fordulnak. Ennek fényében szórakoztató, hogy a jobboldal határvédelmi politikáját nevezik félelemkeltőnek, miközben a zöldek szélsőséges politikája teszi beteggé az embereket.

„A matematika rasszista” címmel jelent meg egy cikk a CNN üzleti rovatában, mely szerint „az egyenlőtlenség növekszik az Egyesült Államokban, és ennek egyik oka, melyről nem tudtál, a matematika”. Az írás Cathy O’Neil matematikus könyvének megjelenése kapcsán fejtegeti, hogy a polgárokról az állami szervek és magánvállalatok által gyűjtött és felhasznált adatok kirekesztők a szegényekkel és főként az etnikai kisebbségekkel szemben, valamint segítenek fenntartani a fehér és más bőrszínű polgárok közötti vagyoni különbségeket. A cikk többek között két érdekes példával él, ezek közül első az adósnyilvántartás, melyet szinte minden munkáltató lekér alkalmazottai felvételekor, hogy megtudja, mennyire megbízható az illető. O’Neil szerint ez kirekeszti az etnikai kisebbségeket, mivel ők alaphelyzetből szegényebbek, így hajlamosabbak tartozásokkal rendelkezni. Másik példája a bűnügyi nyilvántartás, ez abból áll össze, hogy a rendvédelmi szervek rögzítik, hogy egy adott területen mennyire gyakran kell intézkedniük, milyen bűnesetekkel kapcsolatban és a lakosoknak milyen bűnlajstromuk van. Az ebből felépülő adatbázist a bíróságok használják fel ítéleteik kiszabásánál, ha egy elkövető olyan környékről származik, ahol gyakori a bűnözés, és rokonai, ismerősei is bűnöző életmódot folytatnak, akkor nagy valószínűséggel a bíróság veszélyesebbnek ítéli meg és hosszabb időre ítéli el, mintha egy „jobb” környékről származna. O’Neil azt állítja ezek az adatbázisok „a szegényeket célozzák meg, megerősítik a rasszizmust, és bebetonozzák az egyenlőtlenséget”. Mert mint tudjuk, tiszta rasszizmus egy többszörösen problémás, bűnöző életmódot folytató ismerősökkel körülvett, visszaeső elkövetőt hosszabb időre rács mögé juttatni, mint egy esetleg addig makulátlan életet élő embert. A hír egyébként csak elsőre meglepő, hiszen a haladók eddig is a tudomány, a valóség és a tények elleni szakadatlan küzdelmükről voltak híresek. A nemek választhatóságának lázálmával a biológiának üzentek hadat, most éppen a matematika jön. Kíváncsian várjuk a következő áldozatot.

Ellentétben a legtöbb nyugat-európai országgal és az Egyesült Királyság többi részével, Észak-Írországban továbbra sem engedélyezett a homoszexuálisok házasságkötése. Háborog is emiatt az LGBTQ Nation publicistája. Ez azonban most megváltozni látszik. Bár Észak-Írországnak önálló törvényhozása van, ennek tagjai azonban mindeddig vagy nem voltak hajlandók engedélyezni az azonos neműek házasságát, annak ellenére, hogy a változás harcosai már nem kevesebb, mint öt alkalommal próbálták már meg azt letolni az északír törvényhozás konzervatív képviselőinek torkán. Többek között a homoszexuális jogok kérdésköre az oka, hogy Észak-Írországban évek óta kormányválság van. A huzavonát megelégelve a brit Parlament elfogadott egy javaslatot, mely alapján ha a politikai helyzet nem rendeződik október 21-éig, akkor a brit Parlament kiterjeszti a többi területre vonatkozó szabályozást, és az ír autonóm törvényhozást semmibe véve erőszakkal vezeti be a homoszexuálisok házasságát.  Sajnos szemlénk lezárásáig nem értesültünk róla, hogy az Európai Unió bármely szerve vagy akármelyik nemzetközi szervezet aggodalmát fejezte volna ki az Egyesült Királyság jogállamiságának helyzetével kapcsolatban. Ahogy az sem verte ki semelyik jogvédő szervezetnél a biztosítékot, hogy az Independent listázta azokat a képviselőket, akik nemmel merészeltek szavazni a javaslatra. Érdekes, ezek szerint vannak a progresszív, demokratikus listák, amelyek üdvösek, és vannak a gonosz, elnyomó listák, amelyeket üldözni kell. A különbséget az jelenti, hogy bal-vagy jobboldali portál listáz.