Alapjogokért Központ

Bolond Luykból 2019/32

A Life magazin 1937 augusztusi számának borítóképe

Itt az augusztus, amikor is a forró időben sokan találnak enyhülést egy jól behűtött görögdinnyében. Ennek a barbár szokásnak azonban egyszer és mindenkorra vége: a legfrissebb tudományos kutatások ugyanis egyértelműen bebizonyították, hogy a dinnye rasszista. A Marylandi Egyetem ételszégyenítéssel foglalkozó professzora világított rá kérlelhetetlen logikával, hogy az amerikaiak számára a görögdinnye rasszista jelkép, ugyanis a XIX. század második feléig nyúlik vissza a sztereotípia, miszerint a feketék dinnyét esznek. Ezek után reméljük Ön is kétszer meggondolja, hogy jóízűen harap-e bele a rasszista gyümölcsbe. Ha biztosra szeretne menni, javasoljuk a legközelebbi ételszégyenítési szakértő felkeresését. Hogy ilyet hol talál, pontosan nem tudjuk megmondani, de bizonyára jó eséllyel indul a földig rombolt CEU Nádor utcai épületénél, hiszen az egykori EGYETEM mindig élen járt az ehhez hasonló, mindennapjainkban is kézzelfogható hasznokkal járó tudományok terjesztésében. Részletekért kattintson a Huffington Post cikkére.

Persze olykor még a tudomány sem hibátlan – erre világít rá a CNN beszámolója, mely szerint a tudományos forradalom legfőbb vívmányaként számontartott robotika sem mentes az előítéletektől. Az amerikai tévécsatorna bátor újságírói fáradságos munkával tárták fel a visszataszító gyakorlatot, mely szerint a tervezők hajlamosak fehér robotokat gyártani, ez pedig nem tükrözi vissza az emberi faj sokszínűségét. Ha tehát Önnek van a háztartásában robot, valószínűleg máris a rasszizmus bűnébe esett; ha ráadásul a gép aprítja a görögdinnyét… Nos, akkor Ön bizonyára menthetetlen. Ha viszont Ön is azok táborát erősíti, akik egyelőre nem engedhetnek meg maguknak effajta luxuskiadást, akkor javasoljuk, hogy tiltakozásul konyhai robotgépét fesse feketére, esetleg porszívóját sárgára. Azt viszont csak remélni tudjuk, hogy a tényfeltárás nem korlátozódik a rasszok szintjére és hamarosan annak is utánajár valaki, érvényesül-e a genderdiverzitás a robotok körében.

Kultúra rovatunkban az LMBTQ Nation jóvoltából bemutatjuk a Pose című sorozatot, mely a tarnszszexuálisok mesés világába kalauzol minket, bemutatva, hogyan harcolták ki maguknak az egyenlő bánásmódot a különböző szexuális kisebbségek. A legutóbbi epizód történelmi kitekintésében az ACT UP elnevezésű, homoszexuális aktivistákból álló csoportot ismerhettük meg, mely főként a ’80-as, ’90-es években volt aktív az Egyesült Államokban. A zseniális epizódban egy briliáns húzással a csoport tagjait fekete színészek alakították, holott a valóságban az ACT UP tagjai szinte kizárólag fehér férfiak voltak, akik kifejezetten kirekesztették soraikból a feketéket. Szép új világunkban azonban a tények csak annyiban számítanak, amennyiben segítik, igazolják a Haladás eszméjét. Ha tehát egy pillanatra azt gondolta volna, hogy a homoszexuálisok is lehetne rasszisták, nyilvánvalóan téved: a valóságot felesleges a történelemkönyvekben keresnie, helyette ott vannak a politikai korrektség minden szempontját kielégítő, haladó tévésorozatok.  Rovatunk második cikkében Quentin Tarantino munkásságát vesszük górcső alá a BBC jóvoltából. A sokak által kedvelt rendező még szimpatikusabbá vált, amikor anno pénzzel is támogatta Obama kampányát; azonban kiderült: mégsem annyira jó fej. Filmjei ugyebár erőszakosságukról híresek világszerte, ez pedig ellentmondásos téma. Mert ugyebár mindannyian szívesen néztük, amikor a Djangoban a szökött fekete rabszolga halomra mészárolta a gonosz fehéreket, de sajnos nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy Tarantino filmjeiben a nők elleni erőszak is hangsúlyos szerepet kap. Ez nem csak szexista, de egyenesen megbocsáthatatlan bűn, ezért azt javasoljuk Önöknek, a hétvégén égessék el tiltakozásként a Ponyvaregény DVD-jüket.

Persze szerencsére csak a filmekben létezik olyasmi, hogy a férfiak erősebbek lennének a nőknél, a valóságban a két nem teljesen egyenlő. Olyannyira, hogy Kanadában például nemrégiben csatlakoztak az első nők a rendőrség különleges osztagához – velük pedig biztosan nem jó ujjat húzni. A dolog apró szépséghibája, hogy ennek érdekében lejjebb kellett szállítani a fizikai állóképesség-próba követelményeit, de természetesen e mögött nem a női kvóta áll, hiszen a felvételin nem tesznek különbséget a nemek között.

Heti gyűjtésünkből kiderül még a Pluralist jóvoltából, hogy korunk nácijai a kövérgyűlölők; „Hurrá!” rovatunkban pedig az LMBTQ Nation jóvoltából bemutatjuk a Victoria’s Secret első transznemű modelljét és New York könyvtárainak nagyszerű kezdeményezését, mely keretében a könyvkedvelő gyermekeknek olyan kizárólag olyan meséket olvasnak fel, melyek főszereplői transzvesztiták.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Tudjuk, hogy a világon bármi tekinthető rasszistának, hiszen már írtunk sajtószemlénkben a fehér színű, feketék által nehezen emészthető tejről is. Egy újabb élelmiszer van azonban most terítéken, mégpedig a dinnye mint rasszista jelkép, amelyről a Huffington Post újságírója rántja le a leplet. Hogy honnan is indult mindez? Már az 1900-as évek elején, sőt 1869-ben elkezdték úgy bemutatni a feketéket, mint akik a szabadidejükben dinnyét esznek és ez számukra a legnagyobb boldogság, kialakítva ezzel a sztereotípiát. Nem csak újságokban jelentek meg karikatúrák és fényképek, elkezdtek mindennapi használati tárgyakat is készíteni ilyen tematikával. A dinnye mint jelkép mélyebb jelentéstartalommal is rendelkezik, ugyanis a felszabadított rabszolgák, akik korábban kényszerből dolgoztak a dinnyeföldeken, felszabadulásuk után gazdasági lehetőséget látva benne maguk kezdték termeszteni. A Marylandi Egyetem ételszégyenítéssel (food shaming) foglalkozó professzora is megerősíti, hogy ez egy rasszista ábrázolás és sztereotípia. Szóval, kedves Olvasóink, ebben a tudatban hűsítsék magukat a forró nyári napokon egy szelet hideg dinnyével.

A CNN publicistái szerint az a filmekben (Én a robot, Wall-E) megfigyelhető jelenség, hogy a robotokat fényes fehér anyagokból készítik, már a napi rögvalóságba is begyűrűzött, elég ha a Honda Asimo, a Boston Dynamics Atlas vagy a NASA Valkyre robotjaira tekintünk. Ezt az új-zélandi Human Interface Technology Laboratory legújabb kutatása derítette ki, mely megállapítja, hogy az emberekre hasonlító robotok alkotásakor és azok megítélésekor emberi sztereotípiákat társítunk hozzájuk színük alapján. Christoph Bartneck vezető kutató szerint feltétlenül orvosolni kell azt a problémát, hogy az emberek csak fehér robotokkal találkoznak az oktatás, a kutatás és az egészségügy terén, mert ez nem tükrözi az emberi faj diverzitását. A kutatás készítői mindenre kiterjedő vizsgálatot folytattak, a következtetések levonásakor viszont elkerülte figyelmüket az az apró részlet, hogy érvelésükkel azt bizonyították be, hogy a fehér emberek megbízhatóak, akikre komoly társadalmi felelősséggel járó munkákat lehet bízni. Kíváncsian várjuk mikor lesznek az űrrepülők is rasszisták burkolatuk színe miatt…

A kérdésre, hogy helyes-e fehéreket feketékkel helyettesíteni, még akkor is, ha ez történelmileg nem állja meg a helyét, természetesen csak egy válasz létezhet: naná, hogy helyes! Sőt, kell is! A kérdés a Pose című LMBT propagandát ömlesztő sorozat egy epizódja miatt merült fel, amelyben egy, a 80-as és 90-es években aktív homoszexuális aktivistacsoport tevékenységét is bemutatta. Az említett csoport, az ACT UP tagjai az AIDS-re akarták felhívni a figyelmet, tagjaik 80 százaléka fehér férfi volt. Ennek ellenére a sorozatrészben egy fehér sem volt köztük, ez pedig egyeseket felháborított. Mások azonban belátták, hogy ezzel semmi gond és így helyes, hiszen a fehérek akkor nem fogadták be maguk közé a fekete homoszexuálisokat, akik emiatt kirekesztve érezték magukat és nem csatlakoztak a csoporthoz, ezért nem lehettek ott az akcióknál. Szerencsére utólag is lehet orvosolni ezeket a hibákat: elég mindenhonnan kitörölni a fehéreket.

Roy Chako a BBC publicistája a héten világossá tette, hogy hol található a nők elleni erőszak egyik legfontosabb harctere. Nem, ez nem a Közel-Keleten dúló szexizmus, ahol a nők nem vezethetnek autót vagy léphetnek ki az utcára férfi „védelmezőik” nélkül és nem is a fejlődő országokban megélt borzasztó elnyomás. Ezek a problémák mind eltörpülnek amellett, hogy Quentin Tarantino filmjeiben hogyan bánnak a nőkkel! A cikk írója beismeri, hogy az ikonikus rendező filmjei igazából telis-tele vannak képernyőn mutatott brutális erőszakkal, de szerinte mélységesen felháborító, szexista, patriarchális és elnyomó, hogy ez az erőszak a filmek női szereplőit is érinti. A cikk hivatkozik Tarantino erősen megkérdőjelezhető forgatásokon tanúsított magatartására, melyek hírhedten szélsőségesek tudnak lenni, a rendező ezen vádakra azzal szokott válaszolni, hogy csupán „ösztönzésből” teszi, hogy így a színészek a legjobb alakítást nyújtsák.

A kanadai rendőrség különleges egysége, vagyis az „ERT” egy olyan osztag, amelyet kiemelt esetekhez riasztanak, tagjainak különleges fizikai erőnléttel kell rendelkezniük, ugyanis feladatuk például a miniszterelnök megvédése veszélyes szituációkban, olvashatjuk a CBC hírportálon. Ezen egység fizikai felvételi követelményeit „puhították” nemrég azért, mert kanadai női esélyegyenlőségi harcosok tagjai kívánnak lenni. Egy nő ugyanis nem feltétlenül képes egy 9 kg-os mellényben átmászni egy 2 méteres falon, a kérdés azonban az, hogy szükséges-e ez? A cikk szerint garantálják, hogy nem csökken az egység teljesítményszintje, bár a természet törvényeivel szemben ez nehéz feladat lesz.

Az elmúlt héten a liberálisok, és kövérjogi aktivisták kereszttüzébe került Michael Buerk a BBC egykori műsorvezetője, miután egy rádióinterjúban hangot adott abbéli véleményének, hogy „a kövérek azért kövérek, mert sokat esznek.” Továbbá nem volt rest azt állítani, hogy „hagyni kéne a kanapéhuszárokat úgy ahogy vannak, hiszen szívességet tesznek az emberiségnek azzal, hogy csökkentik a túlnépesedést” utalva ezzel arra, hogy mennyi ember hal meg évente túlsúlyossággal összefüggő betegségekben. Nem meglepő módon egy kövérjogi aktivistaként is működő újságírónő azonnal szükségét érezte véleménycikket írni az interjúról, amiben kifejti, hogy a kövérek nem tehetnek állapotukról és az ilyesfajta áldozathibáztatás (ezek szerint étvágyuk áldozatai – a szerk.) gátolja a túlsúlyosak problémáinak megértését. Buerk véleménye azonban sok más elfogadó-befogadó liberális kommentelőnek sem tetszett, válogatott sértések közepette nevezték gyűlöletbűnözőnek, nácinak (hol az összefüggés? – a szerk.), és kívánták a halálát.

Az LGTQNation portálnál nem számít, hogy épp nyári hőség tombol, ők mindig szorgalmasan közvetítik sajátos, közösségük iránti elkötelezettségüket. Ezen a héten például örömmel közölték olvasóikkal a hírt, miszerint New York város tanácsa döntött arról, hogy rekordösszeggel finanszírozza a városi könyvtárakat, ezen belül pedig kiemelten a „dragqueen” történetmesélés eseményeit. Ez nem jelent mást, mint például gyermekeknek olyan történeteket olvasnak fel, amelyekben transzneműek a főszereplők, így „még időben” kellően felvilágosíthatják a csöppségeket. Csak, hogy a történet kerek legyen, eme „nagyszerű” hírt a városi tanács két meleg tagja ünnepélyesen jelentette be az események egyik főszervező „dragqueen” szereplőjével.

Az elmúlt hónapokban egyre többet olvashattunk arról, ahogy az LMBT lobbi nyomás alá próbálja helyezni a híres márka, a Victoria’s Secret vezetőségét, mivel bemutatóikon nincsenek transznemű modellek. A támadást a Victoria’s Secret egészen eddig bírta, most azonban „elestek”, ugyanis Valentin Sampaio személyében megérkezett első transznemű modelljük. Gondolhatjuk, hogy innen nincs megállás, csoda, ha ezután még lesz szükségük „sima” női modellekre.