Alapjogokért Központ

Bolond lyukból 2019/35

A kép forrása az extremetech.com

Hűséges olvasóink pontosan tudják már, hogy szép új világunk építése során számos kőkorszaki maradványt, hátráltató tényezőt kell majd magunk mögött hagynunk. Sokat beszéltünk már a vallásokról és olyan intézményekről, mint a házasság melyek még mindig árkokat ásnak a társadalom jelenlegi állapota és minden világok legjobbika közé. Kevesebb szó esett viszont a társadalmi hierarchiáról, mely szintén a mai napig gáncsolja a szent haladás szivárványos útját. Hogyan lehetséges például, hogy a fejlődés folyamatában igencsak elöljáró britek – akik hamarosan mind a béke vallását, az Iszlámot követik majd – még mindig eltűrik a fejük felett páváskodó királyi családot?! Úgy néz ki azonban, végre fordul a kocka: az Independent publicistája legalábbis előállt a mindenki számára előnyös megoldással. Első lépésként el kell űzni a trónt bitorló Windsor-házat és az uralkodói székbe egy tabletet ültetni. A táblagép önmagában azonban még nem tudná ellátni az uralkodói feladatokat, ezért második lépésként szükség van egy szoftverre, ami lehetővé teszi ezt. Ezzel egy csapásra megoldanák a pazarló, tékozló királyi család problémáját, ráadásként pedig a szoftver írott alkotmányként is szolgálhatna, melyre korábban sohasem volt példa Nagy-Britanniában. Ha élhetnénk még egy javaslattal, igazán tökéletes az lenne, ha az uralkodó táblagép fejére kijelzőjére Steve Jobs újraalkotott klónja tenné fel a koronát, hiszen az amerikai zseni alkotta meg az első tabletet és sokan ma is a haladás apostolaként tisztelik.

Ez a gond tehát megoldva, azonban sajnos így is elég probléma maradt még. Sok szülő küzd például az időhiánnyal, ezért rendszerint bébiszitter segítségét veszik igénybe. Így tett egy bizonyos Todd nevű kanadai egyedülálló apa is, aki egy erre szakosodott weboldalon adott fel felvigyázó iránti hirdetést. De Todd nem akármilyen bébiszittert keresett gyermeke számára, de nem ám! Neki csak női felvigyázó jöhetett szóba, ezért pedig több férfi jelentkezőt is elutasított. Ez a szégyenteljes gyakorlat már jóideje folyhatott, mire az egyik jóérzésű férfi bébiszitter beperelte Toddot nemi diszkrimináció vádjával – írja a mindig jól értesült Pluralist. Az ügy kimenetele egyelőre nem ismert, csak remélni tudjuk, hogy Todd jóidőre hűvösre kerül, gyermekét pedig kiutalják egy genderfluid kommuna számára. Az imént bemutatott esetből is kiderül, hogy milyen problémás lehet bébiszittert találni, ezért alább több alternatív megoldást is ajánlunk olvasóink számára.

Ha mondjuk sokat sír a gyermek, akkor a vigasztalásra fordított rengeteg energiát megspórolhatja azzal, hogy legális drogokat ad neki. Az Independent beszámolójából kiderül, hogy Skóciában például rendszeresen írnak fel antidepresszánsokat kisgyermekek számára, az sem ritka, hogy a páciensek egyéves csecsemők. Bébiszittert azonban abban az esetben se hívjunk, ha a drogok is hatástalanok, helyette létesítsünk inkább poliamóriás kapcsolatot. Az elsőre furcsa megnevezés olyan kommunát takar, amelyben kettőnél több ember él együtt romantikus kapcsolatban. Innentől a megoldás már kézenfekvő: több szülő, több szabadidő. A Vice vonatkozó írása például bemutat egy csecsemőt, akit egy hétszemélyes poliamória gondoz, ez pedig nem csak a kis Elliot számára ideális, de a kommuna tagjainak sem köti le túl sok idejét a gyermeknevelés.   Ha Ön valamilyen oknál fogva mégis ódzkodna a poliamóriától és szeretne egyszerre csak egy emberrel romantikus kapcsolatban élni, akkor bizonyára a maradiak táborát erősíti.

Ön sem feltétlenül menthetetlen azonban, ebbe a kategóriába csak azok esnek ugyanis, akik ellenkező nemű személlyel kívánnak együtt élni.  Eme visszataszító és elmaradott társadalmi jelenség legrosszabb megjelenési formája a házasság, melynek káros mivoltát heti szinten bizonyítják be jóravaló tudósok, tudományos kutatásai. A Guardian számol be a legújabb témába vágó áttörésről, melyet újbeszélül orgazmus-szakadéknak neveznek. A jelenség lényege, hogy a férfiak több szexet akarnak, mint a nők, akik ezért elnyomott pozícióba kerülnek: a konfliktus elkerülése érdekében általában beadják a derekukat. A megoldás kézenfekvő: szexeljenek a nők nőkkel, a férfiak pedig férfiakkal, így könnyedén áthidalható az orgazmus-szakadék. Hogy ez eddig senkinek sem jutott eszébe, azon csak hüledezünk, de a kenyeret is ki kellett találni egyszer…  

„Hőseink” rovatunkban a héten két szívmelengető történetet is bemutatunk. Az LGBTQ Nation jóvoltából megismerhetik Adree Edmot, akit 2012-ben ítéltek letöltendő börtönbüntetésre Idahóban, egy gyermek megrontásáért. Edmot-ra jó hatással voltak a börtönben eltöltött évek: 2017-re rájött, hogy ő valójában egy férfi testbe zárt nő, ezért kérvényezte a nemátalakító műtétet. A börtön velejéig romlott egészségügyi személyzete megtagadta a kérést, mondván, jobb helye is van az adófizetői dollároknak. Hősünk azonban nem adta fel, beperelte a börtönt, a felvilágosult bíróság pedig végre igazat adott neki. Az ítélet egyértelműen rögzíti, hogy a nemátalakító műtét megtagadása ellentétes az Alkotmány 8. kiegészítésével, mely tiltja a kegyetlen és embertelen büntetések alkalmazását. Rovatunk második hőse Manar Hussein, akinek történetét a Huffington Post jóvoltából oszthatjuk meg Önökkel. Manar rendszeresen fürdött a New Jersey környéki strandokon, de hithű muszlim létére sem mert burkinit venni, mert rettegett a többi strandoló reakciójától. Félt, hogy az iszlamofób emberek leszólják, inzultálják, megverik, esetleg rendőrt is hívnak rá. Hősünk hosszú ideig rettegett, egy nap azonban szembenézett félelmeivel és felvette a burkinit. A strandolók persze oda se bagóztak, konkrétan semmi sem történt, de Manarnak így is kijár a „hős” plecsni, hiszen egy az amerikaihoz hasonló rendkívül iszlamofóm társadalomban joggal félhetett a megtorlástól.

„Szekunder szégyen” rovatunkban bemutatjuk Kim Davist, aki Kentucky államban afféle anyakönyvvezetőként működött. Davis, keresztény hitére és a vallásszabadság alkotmányos jogára hivatkozással egynemű pároktól tagadta meg a házasságkötéshez szükséges nyomtatványok kiadását. Tettével természetesen örökre magára haragította a világ haladó polgárait, de úgy tűnik mostanra az igazságszolgáltatás elől sem menekülhet. Egy állami bíróság befogadta ugyanis azt a kártérítési keresetet, melyet egy hoppon maradt egynemű pár nyújtott be, és melyet várhatóan számos másik követ majd – derül ki az LGBTQ Nation beszámolójából. Rovatunk másik cikkében konkrét nevek említése nélkül szeretnénk felhívni a figyelmet, egy rettentő káros társadalmi szokásra. A Huffington Post beszámolójából derül ki, hogy egyes munkáltatók a fizetésemelések során nem átallanak premizálni a gyermeket nevelő szülőket, súlyosan diszkriminálva ezáltal a gyermektelen alkalmazottakat. Szégyen és gyalázat! 

Ezekről és sok másról is olvashatnak az Alapjogokért Központ sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Többször kellett elolvasnunk az Independent cikkét, mert nehéz volt elhinni, hogy nem irónia a tartalma. A szerző alapjaiban ír át mindent, amit az alkotmányjog tudománya valaha is kidolgozott. Azzal az ötlettel állt elő ugyanis, hogy az Egyesült Királyságban le kellene váltani a királynőt, és helyette nem köztársasági elnököt, hanem egy tabletet ültetni az államfői székbe. Az indoklás prózai: a királyi család sokba kerül és ciki. Példának András herceg és a nemrég elhunyt milliárdos, Jeffrey Epstein homályos kapcsolatát hozza fel. A brit alkotmány egyébként nem kartális, azaz nincs egységes dokumentumba összefoglalva. A szerző szerint az ötlete ezt is megváltoztathatná, hiszen a tablet működéséhez egy államfői feladatokra kidolgozott szoftverre lenne szükség, amellyel meg is valósulna az írásba foglalt alkotmány. A beteg ötletelés szerint tehát ezek után az alkotmányból írt szoftver segítségével egy tablet nevezné ki a brit miniszterelnököt, vagy szentesítené a törvényeket. A magunk részéről szerénynek tartjuk a tervet, hiszen ha lúd, legyen kövér: akár a teljes államapparátus, parlamentestül, kormányostul és hivatalostul lehetne egy számítógép. Milyen jó elképzelés is, hogy gépek álljanak a buta, mucsai és szakmailag nem eléggé képzett emberek felett, ugye?

Forradalmi hangulatú cikk jelent meg a mindig mérsékelt és megbízható Huffington Post hasábjain. A szerző egy olvasó, aki beszámol arról a felháborító és elfogadhatatlan tényről, hogy egyes munkáltatók több fizetésemelést merészelnek adni azoknak, akiknek gyermekük van, mint a gyermekteleneknek. Botrányos, nem? Hiszen biztos olyan magas összeget kapnak így, amit el sem tudnak költeni, a kisgyermekek eltartása híresen olcsó, ugyebár. A szerző szerint az a munkáltató, aki emeléssel meri támogatni a kismamákat, elnyomja a gyermektelen nőket. Az érvelés nehezen védhető, hiszen aki például azért nem vállal tudatosan babát, hogy elősegítse saját karrierjét, majd még hátba is támadja a családot alapító kollégáit, hogy nekik még rosszabb legyen, nem lehet túl erős jellem. Önzésből nem vállal gyermeket, majd a fizetésemelést is sajnálja másoktól. A bolsevik nem vész el, csak átalakul – ma progresszívnek hívják őket.

Közel ötszáz 7 év alatti gyermek kapott antidepresszáns gyógyszert orvosától idén az egyik skóciai egészségügyi körzetben – adta hírül az Independent. A lap ugyanakkor nem botrányként, hanem teljesen semleges hírként tálalja a történetet, miközben még beszélni sem nagyon tudó egyéves gyerekeknél is alkalmazták az egyébként felnőtteknek szóló kezelést. A cikkben megszólaló szakértők a tiltakozás helyett inkább felsorolják, milyen előnyei is vannak e szereknek. A magunk részéről arra lennénk kíváncsiak, hogy a még szinte csecsemőkorú páciensek vajon hogyan adhatták elő gondjukat-bajukat, amelyből az orvos azt a következtetést vonta le, hogy depresszióban szenvednek. Két lehetőség van: vagy a média hatalmas hisztériája tolta ebbe az irányba a doktorokat (hiszen a haladó média lassan a rosszkedvet is mentális betegségnek tekinti, miközben a nemi identitásukban bizonytalan embereket normálisnak adja el – a szerk.), vagy már a gyermek sírását is depresszióként diagnosztizálták. Utóbbi esetben javasoljuk az orvosi képzés eltörlését, hiszen ezért a szakmai felkészültségért felesleges 6 évig tanulni.

A Pluralist nevű hírportál számolt be arról, hogy egy kanadai férfi pert indított egy egyedülálló apa ellen, amiért utóbbi rá merészelt kérdezni előbbi nemére. Az apa ugyanis éppen bébiszittert keresett, és érthetetlen okból nem akarta a véletlenre bízni, hogy ki vigyáz nap mint nap a gyermekére, így több kérdés mellett a nemre is kíváncsi volt. Mivel a hirdetésére sokan jelentkeztek, a pert indító jelentkező nem kapta meg az állást, emiatt pedig bírósághoz fordult, azt állítva, hogy az elutasítás csak a nemi identitása miatt történt. A történetből nagyjából világos, hogy ennek nem sok köze van a valósághoz, amely látszatot alátámasztja az is, hogy a férfinak nem ez az első hasonló ügye. Korábban beperelt egy anyukát is, aki inkább nőt szeretett volna bébiszitternek. A feljelentgető pont az a szimpatikus, megbízható karakter, akire nyugodt szívvel bízná mindenki a gyerekét, ugye?

A héten a Vice cikkében olvashatják el, miért előnyös, ha valaki poliamóriás kapcsolatban él, más szóval egyszerre több emberbe szerelmes és többen élnek együtt „párkapcsolatban”. Bár okozhat némi fejtörést ezeknek az embereknek, hogy milyen változásokat hoz a kapcsolatba egy születendő gyermek, egy dolog miatt nem kell aggódniuk: mindig lesz, aki vigyáz majd az újszülöttre. A szülők így nyugodtan kikapcsolhatnak, elmehetnek randevúzni, és nem kell bébiszitternek sem fizetniük. A cikkben szereplő felnőttek jól kijönnek egymással ebben a furcsa szerelmi sokszögben, sőt, egyikük terhessége közelebb is hozta őt a gyermek apjának másik párjával, hiszen a nő ápolta őt a nehezebb napokon. A megszületett kis Elliotot hét szülő neveli, így egyiküket sem fárasztja ki teljesen a gondoskodás. A cikk szerzője szerint ez egy teljesen normális együttélési forma, amely az ókor óta jelen van és ezért nem kéne stigmatizálni az így élőket.

2015-ben az USA-ban a Legfelsőbb Bíróság döntése, jogértelmezése révén minden államban bevezették az azonos neműek házasságát: nem volt róla társadalmi vita, nem tartottak népszavazást, de a parlament sem szavazta meg. Természetesen rengeteg ember felháborodott ezen, köztük olyanok is, akiknek ezek után közszolgaként belső meggyőződésük ellenére házassági engedélyeket kellett kiállítaniuk homoszexuális pároknak. Közéjük tartozott Kim Davis, aki vallása miatt megtagadta az új szabályok szerinti engedély kiadását, ezért pedig meghurcolták, sőt most könnyen lehet, hogy kártérítést is kell fizetnie az őt beperlő pároknak. Ez ismét jó példája annak, hogy a liberális mainstream bármikor képes támadást intézni a keresztények és értékeik ellen, az ő esetükben nem számít a vallásszabadság. Bezzeg, ha valaki megpróbálná betiltani a muszlimok vallásos öltözetét, vagy a halal étkezést, nem ez lenne a helyzet…

A Vice cikke hívja fel a figyelmünket arra a borzasztó jelenségre, amit az afrikaiak ellen követnek el, mégpedig azzal, hogy ellopják a táncaikat. Azt hinnék, hogy ilyet nem lehet, ugye? Nos többször beszámoltunk már a kulturális kisajátítás barbár példáiról, ide tartoznak azok az esetek is, amikor az afrikai eredetű „dancehall” stílusba sorolható táncokat előadásokba vagy videoklipekbe beépítik anélkül, hogy megemlítenék az eredeti „alkotókat”. A dancehall táncosok ugyanis az általuk kitalált mozdulatsoroknak nevet is adnak és fontos nekik, hogy elismerjék őket, úgyhogy különösen érzékenyek a „lopásra” a sztárok és az amerikai, európai tánctanárok részéről (persze biztos, hogy mind fehérek). Az egyik táncos kifejtette, hogy a rabszolgaság idején alakult ki ez a stílus, és most is látszik, hogy a kolonizáció óta eltelt időben is csak elvesznek a kultúrájukból. Kedves Olvasóink, csak az Önök érdekében szólunk, hogy egy dancehall kutató szerint a limbó tánc 1664-re egy rabszolgahajóra vezethető vissza, úgyhogy, ha legközelebb limbóznak, az afrikaiak kultúráját lopják el…

Ahogy korábbi szemléinkből már megtanulhattuk, a homoszexuális párok, és úgy általában a homoszexuálisok sokkal jobbak és értékesebbek, mint a „ciszheteró” (értsd: normális – a szerk.) emberek. Ezen a héten a The Guardian nevű szociokulturális lövészárokból indult újabb szuronyroham a normalitás ellen. A szerző állítása szerint „szeretjük azt hinni, hogy manapság egyenlők és szexuálisan szabadok vagyunk,” azonban egy új kutatás kimutatta, hogy az emberek több mint 40%-a szerint a férfiak több szexet akarnak, mint a nők. Az is kiderült, hogy az általános vélekedés szerint a férfiak „döntik el”, mikor van vége az aktusnak. Mindezek konklúziója, hogy a szex fontosabb a férfiaknak, és női partnereik hajlamosak „simulékonyan” elfogadni a szex férfi által meghatározott módját azért, hogy elnyomójukat kielégítsék. A jelenség neve a PC zsargonban „orgasm gap” vagyis „orgazmus-szakadék”. A haladók a megoldást is felkínálják: heteroszexuális kapcsolat helyett a leszbikus viszonyt ajánlják a nőknek, amelyben nagyobb esélyük van az orgazmusra, mivel a heteroszexuális kapcsolattal ellentétben egy ilyen viszonyban van „kölcsönös megértés, erőfeszítés és törődés”, amikre a férfiak nyilvánvalóan képtelenek. Sajnálatos módon a cikk súlyosan kirekesztő, hiszen csak a heteroszexuális és leszbikus kapcsolatokat tárgyalja és nem ejt szót semmilyen más felállásról…

A Huffington Post publicistájának tollából származik az írás, amely szerint ha egy muszlim nő úszni megy, az egy bátor és lélegzetelállító politikai megmozdulás. A cikk Manar Hussein történetének bemutatásával kezdődik, aki gyakran járt strandra New Jersey-i otthonuk mellett, amíg el nem kezdett burkinit (a muszlim nők egész testet elfedő fürdőruhája – a szerk.) hordani. A végtelenül érzelemdúsra megírt hatásvadász bevezető után a szerző kifejti, hogy hősünk attól tartott: a többi fürdőző zaklatni fogja, bántalmazza és esetleg a rendőrséget is kihívják fürdőruhája miatt. Ez azonban nem következett be: senki még csak nem is foglalkozott vele, kissé túldimenzionálta fürdőzésének jelentőségét. A szerző hangsúlyozza: az emberek a muszlimok elleni gyűlölet miatt nem fürdenek együtt szívesen burkiniben úszó nőkkel, valamint, hogy egyre több európai strandról tiltják ki az ilyen fürdőruhát viselő nőket. Azt természetesen gálánsan elfelejti megemlíteni, hogy mindezek oka nem az iszlamofóbia, hanem az, hogy azok nem higiénikusak, és mivel a teljes testet elfedik, biztonsági kockázatot is jelentenek.

Az LGBTQ Nation nevű genderpropaganda-oldalon jelent meg a cikk, amely Adree Edmo bírósági küzdelméről számol be. Edmot 2012-ben ítélték el kiskorú ellen elkövetett szemérem elleni erőszakért, azóta tölti büntetését egy idahói börtönben. Állítása szerint 5-6 éves kora óta nőnek érzi magát, ez a képzete azonban nem szilárdult meg benne addig, amíg fel nem nőtt, és úgy tűnik, abban sem gátolta meg, hogy szexuális erőszakot kövessen el egy gyermek ellen. Most azonban azt érzi, hogy sérültek emberi jogai, mert nem műttetheti magát „nővé”. A börtönben kérvényezte, hogy nemi átalakító műtétet hajtsanak végre rajta, ezt azonban a börtön egészségügyi ellátásáért felelős cég megtagadta, és ekkor bírósághoz fordult. 2017-ben első fokon megnyerte a pert, az állam azonban fellebbezett. Most a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy az Alkotmány 8. kiegészítése alapján, ami a szokatlan, kegyetlen, és embertelen büntetéseket tiltja, joga van a nemi átalakító műtéthez. Edmo örömét és háláját fejezte ki az ítélet kihirdetése után, és hangot adott abbéli reményének, hogy egyre több állam fogja átvenni ezt az ítélkezési gyakorlatot, és soha többé nem tagadják meg transznemű emberektől a „számukra szükséges orvosi ellátást”. Adree Edmo 2021-ig tölti börtönbüntetését. Az ítélet végrehajtása alatt a feltételes szabadságra bocsájtása kizárt.