Alapjogokért Központ

Bolond lyukból 2019/38

A kép forrása a The Guardian Weekend címlapja

Kedves Olvasóink bizonyosan ismerik Monty Python klasszikusát, a Brian élete című filmet, és bizonyosan sokan emlékeznek „Loretta” karakterére is. A szóban forgó szereplő a Judeai Nemzeti Front triumvirátusának azon tagja, aki a film egyik – a gyermekmatinéként feltüntetett gyér látogatottságú Gladiátorviadal alatti – nyitójelenében kijelenti, hogy számára Izrael római rabiga alóli felszabadításának nagy terve mellett az igazi álom, hogy nőként élve gyermeket hozhasson a világra. A felszabadítási csoporton belül emiatt kirobbant vitát végül azzal oldják fel, hogy bár Lorettának bizonyára nem lesz lehetősége gyermeket szülnie, a lényeg nem is ez, hanem hogy joga legyen hozzá. Akkoriban a brit komikuscsapat viccesnek találta ezt az érvelést, de a lényeg úgyis az, hogy ki nevet a végén. 40 évvel e tréfa után pedig, úgy tűnik, hogy a végén a haladók nevetnek.

A mindig jól értesült Pink News közölte nemrég azt a szívszorító történetet, melyben egy transznemű férfi kisbabát hozott a világra. Az esetről film is készült, mely megörökíti a szakállas anyapa küzdelmét az emberi maradiság és a biológiai korlátok ellen. A nem mindennapi alkotás címe Seahorse, azaz csikóhal. A sokak által a haladás szimbólumaként azonosított tengeri állatok már évezredek óta képesek arra, amire az ember csak néhány éve: a hímek hordják ki az utódokat. Lehet, hogy erre gondolt Rousseau, amikor megírta a mindezidáig félreértelmezett „vissza a természethez” kezdetű esszéjét?

De ha már e heti szemlénket a gendertranszformáció témakörével kezdtük, akkor jöjjön egy kis körutazás a társadalmi nemek csodálatos világában. A Vice egyik friss cikkében igyekszik a kedves olvasó számára bemutatni ezt a színes és izgalmakkal teli világot, amely a binaritás kőkorszaki gondolatán túl helyezkedik el. Figyelem, ez a világ a még a Mengyelejev-féle periódusos rendszert is megszégyeníti, szervező elve ugyanis leginkább a totális szabadság, a relativizmus, az individuum és az önmegvalósítás robbanó elegye leöntve egy kis újprogresszív genderiánus ideológiával.

Ebben a szivárványos mesevilágban honos egy különleges állatfajta, a vidra is, angolul Otter, ami újbeszélül az „alacsony, szőrös, homoszexuális férfit” jelent. A Pink News által közölt történet antihőse, James Martin azonban nem tanul újbeszélül, ebből pedig nemrégiben komoly gondja akadt. Történt ugyanis, hogy egy helyi amerikai tűzoltóközösség a Haladás szellemének jegyében gendersemlegessé tette kabalafiguráját, Tűzoltó Samet. Martinnál eme nemes progresszív cselekedet kiverte a biztosítékot és abszurditásból elkezdte vidraként aposztrofálni magát, kivívva ezzel a haladó közösség haragját. Az eset tanulsága tehát: ha legközelebb gemenci vidralesre invitálná a szomszéd kisfiút, gondolja újra.

De ha már a kedves bundás állatoknál járunk, emlékeznek a „furry” (magyarul „szőrösek”) nevű simogatásra termett csoportosulásra? Ők azok, akik valamilyen cuki kutya/mackó/róka/macska/kacsacsőrű emlős maszkarába öltözve, a kiválasztott állatot megtestesítő személyiséget felvéve élik – sokszor bonyodalmakkal járó – életük. A bostoni szőrösek minden évben gyűjtést szerveztek, mely adományaiból a helyi rendőrség kutyáinak vettek golyóálló mellényeket, így szolidarítva a valódi négylábúakkal – derül ki a Vice beszámolójából. Igen, ám de a rendőrség nemrég fellépett a hetero pride ellen tüntető haladó aktivistákkal szemben, ez pedig gondolkodóba ejtette szőröséket: gyűjthetnek-e adományokat a progresszív aktivistákat megugató ebeknek, vagy ez túlmegy minden morális határon? Bár a dilemma megoldásában nem tudunk segítségükre lenni, azt azért mindenképpen szögezzük le, hogy furryk sokkal toleránsabbak a valódi kutyáknál, ezért biztosan találnak valamilyen új, nemes ügyet.

Akár lehetne ez harcos vegán társaik megsegítése is, akik újabb és újabb hadjáratokat kénytelenek folytatni a közösségi oldalakon megjelenő különféle feldolgozott és feldolgozás előtt álló meggyilkolt állatok megjelenítése ellen. Ennek kapcsán, a The Telegraph tett közzé nemrég tényfeltáró cikket Rex Goldsmith halkereskedő Instagrammon elkövetett főbenjáró bűnéről. Goldsmith úr friss portékáiról készített képeit osztotta meg a közösségi oldalon, ez azonban jogos felháborodást váltott ki haladó körökben. Itt van tehát a Vegán húscenzúra és Vegán húsrendőrség! Ne posztoljunk tehát hálaadási pulykát, vagy újévi malacot mert ez a barbár szokás rengeteg haladó polgártársunk érzékenységét sérti. Innen pedig már csak egy lépés, hogy mikor lépnek be kicsavarni a kést a kakast levágni készülő nagyik kezéből.

E heti összeállításunkból természetesen nem hiányozhat az LGBTQNation oldal által is bemutatott, a női esélyegyenlőség kiteljesítése érdekében megalkotott feminista Monopoly sem.  A haladó társasjátékban a nők az egyenlőbb esélyek érdekében több pénzzel indulnak és több pénzt kereshetnek férfitársaiknál. Így mind megtanulhatjuk, hogy az igazság az nem egyenlőséget jelent, vannak fontosabb szempontok is! Szintén megdöbbentő, de a kanadai Today’s Parent nevű portál cikke révén megérthetjük, hogy miért is rasszista a kés és villa használata már gyerekkortól – hiszen az asztali etikett „csöpög a kolonizáció szégyenétől és elnyomásától”. Hát csak óvatosan, lopakodik a Vegán-Anti-Etikett egységfront?

Szintén aggasztó tény, hogy a Vice beszámolója szerint, a zöld szervezeteknél komoly vitákat generál, hogy e közösségekben is dominálnak a fehér férfiak, ami természetesen az „institucionalizált rasszizmus, a kolonializmus és a kirekesztés megtestesítője”. Szintén probléma a BBC riportja szerint, hogy a brit rendőrség nem lép fel kellő hatékonysággal olyan homofób esetekben, mint amikor például azt a kifejezést használják egy utcán, hogy „kövér, csúnya homoszexuális csapat” … Nagy-Britanniában is van még tehát hova fejlődnie a bűnüldözőknek, hogy a homoszexuális közösségek végre rettegés nélkül élhessenek.

És egy kis érdekesség a végére: A Vice hírportál ázsiai kiadása számol be azokról a komoly tudósokról, akik a Kínai Nemzetközi Oktatási Csúcstalálkozón egy olyan 20 éven át folytatott kutatást mutattak be, amely szerint igazából minden modern állam az ősi Kínában gyökerezik: Róma és Egyiptom civilizációja nem is létezett, sőt igazából az összes ma beszélt nyelv is a kínaiból ered! Hiszen például az angol „sárga” (yellow) szó is hasonlít a kínai „levélhullás” (yeluo) szóra. Egyértelmű, igaz?

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Egy, a 2014 és 2019 közötti adatokat vizsgáló brit kutatás megállapította, hogy a hatóságok egyre csökkenő arányban szabnak ki elmarasztaló döntést homofób gyűlöletcselekményekkel kapcsolatos bejelentések miatt. A BBC beszámolója szerint ugyanis az elmúlt években az Egyesült Királyságban bár dinamikusan nőtt a bejelentett homofób, vagy vélt homofób cselekmények száma, mindeközben az elmarasztaló hatósági ítéletek mennyisége nagyjából változatlan maradt. Így míg korábban a feljelentést követően minden 5-ik esetben született elmarasztaló hatósági döntés, ma már csak mindössze minden 12-ik esetében kerül sor ilyen ítéletre… A BBC interjúalanya azt kifogásolta, hogy társaságára a „csúnya, kövér, homoszexuális csapat” kifejezést használta egy személy közterületen, a rendőrség pedig nem tett eleget az ügy felderítése érdekében… Ez a trend komolyan zavarja a progresszíveket, hiszen ez az eltérés aggasztó következtetésekre adhat okot – a lakosságon belül nő a homofóbia a hatóságok pedig ezt tolerálják – ahogyan azt a cikk sejteti. Nem lehet, hogy ennek a helyzetnek leginkább azaz oka, hogy a homoszexuális közösségek lettek egyre érzékenyebbek például a hasonló cikkek miatt, épp a média bátorítására – s olyan megnyilvánulásokat is homofóbnak titulálnak, amely nem lépi át a szólásszabadság határát?  

A Pink News tárja elénk a modernkor legfelemelőbb tündérmeséjét: A férfiról, aki gyermeket szült. A részletekbe menő írásban bemutatják a férfit, aki mindenáron apa szeretett volna lenni (eddig ugye nincs is gond – a szerk.), ugyanakkor valamiért nem az évezredek óta bevett módon, egy nő segítségével érte el nemes célját, hanem maga hordta ki és szülte meg gyermekét. Ezt a történetet szerencsére meg is filmesítette egy igazán inklúzív rendező, így akit részletesen érdekel a történet, annak csak a Seahorse című dokumentumfilmet kell megtekintenie. A címadás alapja, hogy a tengeri csikóknál a hím hordja ki az utódokat, azaz a haladók a homoszexuális pingvinek után ismét az állatvilágban található példákkal kívánják alátámasztani ideológiájukat. Kíváncsian várjuk, mikor mutatják be követendő példaként azokat a fajokat, ahol a nőstény párosodás után felfalja a hímet, vagy ahol az apa megöli a kölyköket. Mindenesetre főhősünk szerencsére élvezi az apaságot/anyaságot, az azonban sajnos nem derül ki az írásból, hogy hogyan hozta világra gyermekét az apanya.

 

Korunk haladó hősei a zöldek, a környezetvédő aktivisták, akik mindent megtesznek a Föld védelméért, és ezért még egy konferenciára is szívesen elutaznak – magángépeikkel. Ők azok, akik a bolygó megmentése érdekében nem akarnak gyereket vállalni, mert annyira önzetlenek, hogy életüket inkább az önmegvalósításnak szentelik, mintsem, hogy gyermekről gondoskodjanak. Rajong értük a haladó média, ugyanakkor a mindig éber Vice lerántotta a leplet ezen álszent mozgalmárokról. Kiderült ugyanis, hogy hiába a nagy világmegmentő attitűd, ha közben a mozgalom múltjában mélyen gyökerezik az institucionalizált rasszizmus, a kolonializmus és a kirekesztés. A hosszú írás példákkal mutatja be, milyen elnyomó fehér alakok vettek részt a környezetvédő mozgalmakban, például Henry David Thoreau, aki ugyan a rabszolgák felszabadításáért is síkra szállt, mégis gonosz rasszista volt, mert nem politikailag korrekt módon írt az indiánokról. Ejnye. A cikk arra is kitér, hogy bár az amerikai társadalom 36 százaléka színesbőrű, a zöld szervezetekben csak 12 százalék az átlagos arányuk. Nade már érkezik is a felmentő sereg: természetesen a Green New Deal program, mely a szélsőbaloldali képviselő, Alexandria Ocasio-Cortez nevéhez köthető, és a „környezeti igazságosság” célját is szem előtt tartja, amely azt jelenti, hogy a környezeti hatások ne érintsék különbözőképpen a társadalmi csoportokat. A szerző mindenki megnyugtatására a végén megállapítja: a környezetvédelem mára nem a fehérek menedéke.

Bizonyára Olvasóink közül sokan ismerik a Monopoly társasjátékot, netán játszottak is különböző változataival. Manapság már mindenféle kiadásban meg lehet találni: van gyermekeknek, Harry Potter kedvelőknek vagy éppen focirajongóknak készített Monopoly is. Most azonban egy igazán forradalmi, hiánypótló változatáról számolhatunk be: megjelent a Ms. Monopoly. A legújabb társasjáték, amelyről több más oldal mellett az Lgbtqnation is beszámol, a táblán veszi fel a harcot a valódi világunkat kegyetlenül sújtó nemi egyenlőtlenség ellen! Lássuk hát, hogyan? Természetesen úgy, hogy a nők helyett a férfiak érezhetik magukat hátrányos helyzetben, ugyanis a „gyengébbik” nemet képviselő játékosok – pontosabban a magukat nőként meghatározók – a játék kezdetén és minden áthaladáskor is 20 százalékkal több játékpénzt kapnak, mint a „teremtés koronái”. Ez az arány a készítők szerint nagyjából megfelel a „nemi fizetési szakadéknak”, amelyet, az alkotók szerint nap mint nap tapasztalhatnak a nők (hiába cáfolták már meg többen is ennek a különbségnek a létezését). A játékmezőkön a hagyományos ingatlanok helyett nők találmányaiba és innovációiba fektethetjük pénzünket. Ez különösen érdekes a Monopoly esetében, ugyanis magát a játékot is egy nő fejlesztette ki a 20. század elején, azonban – ahogyan az lenni szokott, ugyebár – egy férfi galád módon ellopta az ötletét és azt kissé átalakítva eladta.  Ennek megfelelően az új játék fogadtatása is vegyes volt, erről a Vice cikkében olvashatunk. Kiemelik, hogy fontos a játékok terén is a megfelelő reprezentáció, hiszen játszás közben sok mindent megtanulnak a gyerekek – pozitív példaként említik, hogy a Lego tudósnő minifigurákat dobott a piacra. Azonban szerintük a Ms. Monopoly esetében csak némi kozmetikázáson esett át az eredeti társasjáték, így a dobozon egy fiatalos, trendi hölgy szerepel, de ez természetesen nem elég ahhoz, hogy a Haladók ízlésének megfeleljen. A feministák harca nem ért véget.

A Bostonban megtartott heteró Pride és az ott felsorakozó ellentüntetőkkel szembeni, minden bizonnyal teljesen megalapozatlan rendőri fellépés következtében a helyi furry közösség nehéz kérdéssel találta magát szemben. Eddig ugyanis minden évben pénzt adományoztak egy szervezetnek, hogy abból golyóálló mellényeket tudjanak venni a rendőrkutyáknak. Felmerült azonban köztük, hogy helyes-e ezúton közvetetten rendvédelmi szerveket támogatniuk, mivel szerintük a hozzájuk hasonló, illetve az LMBT közösséghez tartozó emberekkel szemben felléphetnek a rend őrei. Sokan a furryk közül ugyanis a cikk szerint színesbőrűek, transzneműek, queerek, vagy a társadalom más, „marginalizálódott” rétegeihez tartoznak, akiket a túlzott rendőri jelenlét fenyegetően érint. A dilemma egyelőre nem dőlt el, egyesek inkább LMBT szervezeteknek vagy klímavédelemre adakoznának, mások szerint az állatvédelem fontosabb a közösség számára. Amennyiben Olvasóink még nem találkoztak furrykkel, annyit érdemes tudni róluk, hogy emberi tulajdonságokkal felruházott állatoknak öltöző emberek eredetileg internetes szubkultúrájáról van szó, ahova sajnos már begyűrűztek a náci állatok is. Aggodalomra azonban semmi ok, mert antifasiszta furryk is léteznek az alapvetően progresszív táborban, akik harcolnak ellenük.

A Vice nyújt segítséget az eligazodásban a különböző, a bináris (azaz férfiből és nőből álló) rendszert tagadó nemi identitásokat takaró fogalmak között – vagyis nyújtana, ha tudnák rá a választ. A mostani cikkből ugyanis kiderül, hogy bár egymástól eltérő kifejezések is használhatóak, valójában ez cseppet sem számít: a lényeg az, ki hogyan éli meg az identitását. Az írásban megszólaltatott, egyébként nembináris klinikai pszichológus szerint nincsenek konkrét meghatározások, a relatíve új fogalmak szépsége éppen az, hogy az egyes személyek maguk határozhatják meg, minek tartják magukat: genderqueernek, nembinárisnak, vagy éppen egy genderhez sem tartozónak. Van, aki ezeket a kifejezéseket szinonimaként használja, van, aki csak eggyel tud ezek közül azonosulni. Egy módon azonban biztosra lehet menni (mert ugye senkit nem akarunk megbántani): mindig meg kell kérdezni az adott személyt. A nembináris személyek jellemzően egy hagyományos genderrel sem tudnak azonosulni, tehát se nem férfiak, se nem nők, tagadják ezt a kettősséget. A genderqueer mint gyűjtőfogalom jelentheti mindazt, ami nem cisznemű, magyarán nem a férfi testben élő férfi és női testben élő nő kategóriája (tehát jelenti mindazt, ami nem normális). Az egy genderrel sem azonosulók, mint gyűjtőfogalom takarhatja azokat, akik nem azonosulnak a hagyományos társadalmi nemi szerepekkel; ide tartozhatnak egyébként cisznemű heteroszexuális emberek is. Természetesen ez a három fogalom csak kis szeletét képezi annak a számos gendernek, amelyik nem fogadja el a hagyományos kettős felosztást. Reméljük, tudtunk ezzel segíteni Olvasóinknak az eligazodásban, de végső soron úgyis mindegy, mit jelentenek ezek a fogalmak. Ne felejtsék el mindig megkérdezni beszélgetőpartnerüktől, miként azonosítja magát!

A The Telegraph című angol újság tette közzé a cikket, amely Rex Goldsmith halkereskedő főbenjáró bűnéről szól. Goldsmith úr jó pár éve foglalkozik halkereskedelemmel, és visszajáró vásárlói között számos hírességet is találunk, így nem meglepő, hogy a jó üzleti érzékkel és kitűnő minőségű áruval rendelkező kereskedő felismerte az internetben rejlő lehetőségeket: Instagram profilt indított. Saját profilján osztja meg friss portékáit, így csábítva az újabb vevőket. Azonban az efféle marketing nem aratott osztatlan sikert, és legnagyobb meglepetésére a múlt hét folyamán arra lett figyelmes, hogy az Instagram cenzúrázta, kitakarta, és „zavaró” jelzővel látta el újonnan feltöltött „halas” képét. Goldsmith a Telegraphnak nyilatkozva „egyszerűen nevetségesnek” nevezte az értelmetlen cenzúrát. Azt nem tudni, hogy a posztot a közösségi média cég szűrő algoritmusa automatikusan, vagy pedig a kép által felzaklatott vegánok feljelentései miatt tiltották le. Ami bizonyos, hogy nem ez volt az első alkalom, amikor a cég feldolgozás alatt álló hústermékeket cenzúrázott. Hasonló eset történt Olia Hercules szakácskönyvíróval és a londoni Padella étterem oldalával is. A jelenségről tudomása van a „Vegán Társadalom” nevű csoportnak is. A csoport szóvivője azt nyilatkozta: „tudatában vagyunk, hogy sok vegán feljelenti az elpusztult állatokat megjelenítő oldalakat, jelentsen ez akár egy hentesüzletet is”. Közleményében kérte vegán társait, hogy ehelyett a megoldás helyett inkább csak blokkolják, és hagyják figyelmen kívül a számukra offenzív húsételeket. Félő azonban, hogy Hálaadáskor az ünnepi sült pulykák feltöltései miatt a facebook és insta oldal kezelői milliós vegán bejelentésre kell számítaniuk.

Tudnivaló, hogy a héten került nyilvánosságra az angliai Lincolnshire megye tűzoltóságának új toborzókampánya, melynek keretében eddigi kabalájuk, Tűzoltó Sam kiesett a politikai korrektség piksziséből. A helyi tűzoltóság szerint óriási probléma, hogy nem jelentkezik elég nő kötelékükbe, ezért új, roppant inkluzív kampányba fogtak, aminek következtében szegény Sam elvesztette állását. A Pink News cikke szerint ezen botránkozott meg az ismert angol televíziós séf, James Martin. A politikai korrektség és a genderideológia ellen felszólaló séfre össztűz zúdult a liberális oldalról, miután felháborodásának a Twitteren adott hangot: „Tűzoltó Sam az utolsó csepp a pohárban, elegem van a PC baromságból és a gyerekeknek tanított 100 nemi identitásból. Felháborító ez az elmebaj, akkor mostantól azt akarom, hogy vidraként ismerjenek el! Kedvelem a többi vidrát, és ha valakinek még elege van ebből a szarságból, akkor csatlakozzon hozzám a víz alatt.” Azonban Martin nem tudhatta, hogy véleményével nem csupán a genderideológia híveinek hagymázas lázálmát tiporta földbe, hanem feltehetőleg véletlenszerűen választott identitásával pont telibe trafált egy „létező” LMBTQXYZZS+ becenevet. Ugyanis a vidra (angolul otter) a liberális szótárban nem csupán a kedves vízi emelőst jelenti, hanem a „kis, szőrös, homoszexuális férfiakat” is. A haladók így természetesen nekiestek a séfnek, hiszen mégiscsak hova vezet, ha bárki csak úgy szabadon véleményt mondhat, esetleg poénkodhat?

A Vice nevű hírportál általában a nyugati liberális témák zászlóvivője, ezen a héten viszont a portál ázsiai kiadása egy távol-keleti PC hírrel is megörvendeztette olvasóit. A szóban forgó cikkben arról szerezhetünk tudomást, hogy a Világ Civilizáció Kutató Társaság (World Civilisation Research Association) szerint a világ összes modern állama az ősi Kínában gyökerezik, sőt az összes ma beszélt nyelv is a kínaiból ered! A Kínai Nemzetközi Oktatási Csúcstalálkozón bemutatott, több mint 20 éven át folytatott kutatások alapján a közönség elé tárt eredményeket nem fogadta nagy egyetértés. A kutatást készítő szervezet alelnöke nyilatkozatában olyan cáfolhatatlan érveket hozott fel nyelvi teóriájuk mellett, mint például az angol „sárga” (yellow) szó, mely roppantmód hasonlít a kínai „levélhullás” (yeluo) szóra, és ez nyilván azért van, mert ősszel a sárga levelek hullanak le. A tábornok szerint a nyelvek több száz- vagy ezeréves különböző fejlődési útjuk miatt természetesen különböznek, azonban így is rengeteg hasonló „bizonyítékot” találtak. A sok lélegzetállító felfedezés közül a legmegdöbbentőbb azonban mégis talán az, hogy az ókori egyiptomi, görög és római civilizációk mind nem léteztek, egyszerű kitalációk. A kutatók szerint a nyugati civilizáció a középkorig elmaradott, fejletlen szétszórt közösségek halmaza volt, amely a 16. században indult fejlődésnek, miután kapcsolatba került a kínai Zhou dinasztiával.

Szemlénk rendszeres olvasóinak már biztosan feltűnt, hogy a haladó nyugaton szinte minden héten találnak valamit a liberalizmus élharcosai, amiről korábban nem is gondoltuk volna, hogy rasszista, pedig, de! Ezen a héten az étkezési szokásainkon a sor, a kanadai Today’s Parent (Napjaink Szülője) cikkéből megtudhatjuk, miért rasszista és kirekesztő késsel-villával enni. Egy ilyen fontos témáról nyilván nem beszélhetünk akárkivel, ennek megfelelően a publikációban megszólal egy igazi „séf-és ételaktivista”. Már a bevezetésben megtudjuk, hogy bár a nyugati civilizációban mindenhol az a normális, ha az éppen asztalra kerülő fogást annak eredete szerinti „szerszámokkal” fogyasztjuk el, az asztali etikett mégis „csöpög a kolonizáció szégyenétől és elnyomásától”. A „szakértő” elmeséli, hogy felháborította, mikor egy ismerősének figyelmét felhívták, hogy gyermeke kézzel eszik az elit általános iskolában, ahova jár. A szakértő szerint ez a gyarmatosító nemzetek azon törekvésének visszhangja, hogy civilizálják az általuk elnyomott vadembereket, és azt sugallja, hogy mindenki, aki kézzel-lábbal mászik a tányérjába a megterített asztalnál, annak „technikája” alsóbbrendű. „Az elképzelés, hogy van egy standard és elfogadott asztali etikett csupán egy stratégia, hogy növekedjen és népszerűbb legyen a rasszizmus.” Azonban nincs veszve minden, az aktivista szerint van még remény: ez ellen fel lehet lépni a társadalom sokszínűvé tételével és például a diverz menük bevezetésével az iskolákban és óvodákban. A multikulturalizmus és a bevándorlás természetesen erre is gyógyír.