Alapjogokért Központ

Bolond lyukból 2019/39

Forrás: www.bustle.com

Kedves Olvasóinknak már számos eseten keresztül igyekeztünk bemutatni mindazokat a progresszív, nyugati társadalmi újításokat, amelyek a poros-koszos közép-európai ember számára megmutathatják a fejlődés igaz útját, s a maradiságából kitörve végre felnőhet a Nyugat erkölcsi-morális-haladó nagy családjához. Nos, a heti szemlénkben is számos eset igazolja, hogy utunk még hosszú lesz és rögös…De talán ez nem akkora baj.

Elsőként szeretnénk arról az örömhírről beszámolni, hogy a brit Mirror cikkén keresztül megismerhetik a világ legfiatalabb transznemű emberét, egy ma 8 éves Nagy-Britanniában élő kisfiút, aki kislánynak képzelve magát, lányként öltözködik, játszik és viselkedik. Sőt! Átalakulását egy éve immáron a hatóságok is jóváhagyták: hivatalosan már Lunának hívják, útlevelében is ez a név szerepel. Megnyugtató, hogy édesanyja és a helyi LMBT közösség mindenben támogatja a kis Lunát, akinek azonban még pár évet várni kell a nemi átalakító műtétekre. Ami viszont ennél aggasztóbb az az, hogy a cikk beszámolója szerint Nagy-Britanniában az egészségügyi rendszer keretein belül működik egy ún. „Nemi Identitás Fejlesztő Szolgálat”, ahol évente több ezer gyermek fordul meg.

És ha már a felelősségteljes szülőknél tartunk, akkor ezek után nem lepődünk meg azon sem, hogy a Pink News beszámolója szerint egy dél-angliai szülőpár gyermekük születése óta eltitkolja annak nemét. A cél a csöppség, a kis Anoush környezetének semlegessé tétele a nem kívánatos nemi sztereotípiáktól, behatásoktól így a gyermek egészséges fejlődésének biztosítása. Arra viszont bizonyosan nem gondolhattak a haladó szülők, hogy vajon milyen hatások érik a gyermeket, ha megszólításában, öltöztetésében, s neveltetésében nemnélküli kisgyermekként kezelik majd az óvodában, az utcán, vagy éppen a játszótéren… Anoush titkát még az egyik nagyszülő is csak véletlenül, pelenkázás közben ismerte meg. Képzelhetjük az ezt követő családi perpatvart…Reméljük a haladók hamar meglátják e nevelési módszerben rejlő üzleti lehetőségeket és elkezdenek forgalmazni a titkolt nemű csecsemők pelenkájára szerelt arcképfelismerős nagyi sokkolókat. Mama helyénmarad.

De, hogy véletlenül se gondoljuk azt, hogy a gyermekek neveltetésével kapcsolatos nonszensz elképzelés csak néhány elmeháborodott szülő önmegvalósításának vad megtestesülése, a Daily Mail beszámolójából megtudhatjuk, hogy a szintén angliai Warwickshire megye 241 általános iskolájában a 6 és 10 éves korú kisiskolások számára bizony idén szeptembertől bevezették a testi örömök felfedezését („Megérteni önmagam”) célzó órát. Így a matek, tesi, töri, föci mellett a kis nebulók már a maszti órát is beírhatják az órarendjükbe. Azt gondolnák, hogy viccelünk, pedig az eset nagyon is komoly: a tantárgyhoz tanterv és tananyag is tartozik, bár a feleltetés és értékelés módszertanáról nem tudtunk meg sokat a Daily Mailtől, az ügy kapcsán a szülők heves tiltakozásba kezdtek, több szülő például kiíratta gyermekét az iskolából. Reméljük törekvésük már csak azért is sikerrel jár, mert a transznemű Luna és a kis Anoush elég nagy bajba kerülne az órákon. És esetükben is bizonyosan hamar megbüntetné a vasszigorral lesújtó liberális egyenlő bánásmód kommandó a maradi, bináris nemi sztereotípiákra építkező tantervet. A felsőbb éveseknél nyugalom, már erre is figyelnek a brit nemzeti tanterv keretében. Igen, jól érzékelik közeleg a végítélet kedves Olvasóink…

De, hogy némi jó hírről is beszámolhassunk, a Huffington Post beszámolója szerint egy amerikai férfi, James, kivételesen nem gyermekeken, hanem saját magán éli ki aberrációit. Ő ugyanis szerelmes saját másik női alteregójába, Diane-be. A bizonyosan „nem” súlyos pszichés zavarokkal küszködő skizofrén férfi női alteregójával folytatott hosszas randizás, sok megcsalás és vívódás után döntött végül úgy, hogy életüket összekötik és összeházasodnak. A képek alapján roppant ízléses lagzira aztán még 20 ezer dollár kölcsönt is felvett James, az azonban mindenképp megnyugtató, hogy ott van már mellette kezesként felesége, Diane is, így ketten könnyebben letörlesztik amit esetleg a menyasszonyférfitánc nem hozott vissza. Ezúton kívánunk sok boldogságot az ifjú párnak!

S ha már friss házasokról van szó, jó, ha ők is tudják, hogy az USA-beli gazdag és liberális Maine államban bármikor lehetőségük van abortuszra, méghozzá teljes költségtérítés mellett. A Vice nevű oldal számol be arról az üdvös fejleményről, miszerint Maine államban egy új jogszabálycsomag értelmében az esemény utáni tablettákat egyenesen abortuszautomatákból lehet majd beszerezni. Így egy túl szabatosra sikerült vad éjszakai YOLO után hazafelé menet a benzinkúton a levezető sör mellé azt bárki megveheti, hogy aztán az Advillal együtt lefekvés előtt leguríthassa a torkán. Ez azonban csak a kezdet, a liberálisok célja, hogy ezt a good-practise-t a nők reprodukciós jogait súlyosan, lábbal tipró maradi déli államok is átvegyék… Kedves Olvasóink, van-e még lejjebb annál, hogy a magzati gyilkosságot egy chipses automata melletti fémdobozból az apró bedobását követően kövessék el?

Heti hírlevelünkben szintén rendszeresen beszámolunk a haladó nyugat nyelvi vívmányairól, amelyek a haladás térnyerésének egyik – kétségkívül nélkülözhetetlen – zálogai. Szerencsére ezen a területen is nagy előrelépéseket jelenthetünk, hiszen a Pink News tudósítása szerint a jövőben a nagy múltú Merriam-Webster szótárban bevezetik a „he” és „she” (férfi és női) névmás mellé a semleges nemű „they” névmást is. Igen, a semleges, vagyis bocsánat, a nem bináris nemű (sok kategória van) honfitársakra. A másik nagynevű szótár pedig, az Oxford Dictionary is komoly szintlépés előtt áll a genderháborúban: ott a szexista és nemi sztereotípiákat tükröző mondatokat fogják hamarosan lecserélni. Tehát a „csinos és házias nő” és a „munkagépen dolgozó férfi”-hez hasonló mondatokat, ahogy erről a The Guardian is beszámol. A témához kapcsolódóan a Vice pedig arról a reményt keltő nyelvi digitális forradalomról ad hírt, hogy a szexista és előítéletektől hemzsegő számítógépes algoritmusokat elkezdik lecserélni. Mi pedig ezúton javasoljuk a kirekesztő „dictionary” a visszamaradt és kidobásra ítélt ólatin szóból eredő, kétneműséget tükröző szó lecserélését „trictionary”-ra a newspeakben.

Az e heti szemlénkben szintén a Vice oldalon megjelent cikk alapján még írunk arról az új feminista őrületről is, amely során egy elítélt és kivégzett, több férfi kuncsaftját is megölő prostituált sorozatgyilkost utólag a férfi elnyomással szembeni harc egyik hős ikonjának igyekszenek beállítani. A sorozatgyilkos hölgy Aileen Wuornos. Nagy izgatottsággal várjuk korunk másik ünnepelt, a kapitalista vagy úgy általában is bárminemű elnyomóval szemben fellépő tömeg- és családgyilkos Che Guevara csecsebecsékhez hasonló tudatos feminista portékák megjelenését a szivárványpiacon.

S természetesen e heti szemlénkből sem hiányozhat filmes rovatunk. Ebben elsőként arról értekezünk, hogy mivel a Downton Abbey sorozatban a homoszexuális szál nem volt kellően pozitív és reprezentatív, a mozifilmben ezt a hiányosságot az alkotók természetesen már pótolták, így megjelennek a kvótahomoszexuális kedves és szerethető figurák. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az LMBT közösségek nyomására a pozitív homoszexuális szereplői kvóták alkalmazása a filmprodukciókban szépen lassan utat tör magának, hasonlóan a 80-as és 90-es évek filmjeiben meghonosodott amerikai filmes gyakorlathoz, amiben a legfontosabb fekete színész által játszott szerep mindig egy szerethető és pozitív karakter volt, míg a főgonosz általában fehér férfi (Halálos Fegyver sorozatok, Beverly Hills-i zsarú sorozatok, Drágán add az Életed sorozatok, stb.). Ugyanakkor tennénk itt egy felkiáltójelet: Talán megfontolandó lenne a rasszizmus elleni küzdelem eszközrendszerét nem teljes mértékben a homofóbia elleni küzdelem szolgálatába állítani, tekintettel a gyermekek szexualitásának és nemi identitásának egészséges fejlődésére. Lehet, hogy ők szeretnének nem homoszexuális férfiakon felnőni, ahogy nekünk se fognak hiányozni ezek a karakterek a Kőszívű Ember fiaiból, vagy a transznemű kisgyermekek a Pál Utcai Fiúkból…

De aggodalmunkat, miszerint a hagyományos, régivágású filmeknek már nincs helye Hollywoodban megerősíti az a Bounding Into Comics nevű filmes hírportálon olvasható cikk is. Ebből kiderül, hogy az új Rambo film, amiben Sylvester Stallone Ramboként még mindig fehér heteroszexuális férfit játszva bosszút áll a fehér nőt elrabló (latino, tehát nem fehér) mexikói drogkartellen, na ez már kiverte a biztosítékot liberáliséknál. A film sem dramaturgjában, sem szerepleosztásában, sem az egyes karakterekben nem tükrözi a kor elvásárait, sőt: A film leginkább idegengyűlöletet szít, Trumpist, erőszakos fehér elnyomó. Sajnos már egy jó Rambo sem lehet a régi, egy homoszexuális, érzelmes Rambinára volna hát szükségünk.

Ezekről és még számos további érdekességről olvashat e heti szemlénkben!

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A brit Mirror hírportálon ismerkedhetünk meg a világ legfiatalabb transzneműjének, a 8 éves kis Luna elragadó történetével. Az exkluzív beszámolóból kiderül, hogy a haladó édesanya Jeneen Schofield (akkor még) kisfia 3 éves korában mondta először, hogy ő lány szeretne lenni. Ezt követően e vágy rögtön az első helyre ugrott a kis (ma már) Luna karácsonyi és szülinapi kívánságlistáján. Bár édesanyja eleinte nem tudta hogyan reagáljon, de ahogy egyre többet olvasott a téma függetlenobjektív szakértőitől, úgy lett egyre erősebb a meggyőződése, hogy kisfia számára az igazi boldogságot az jelentené, ha kislányként élhetne. E felismerést követően Luna 5 évesen megkezdhette a ”társadalmi nemi átalakulását”, aminek keretében a teljes gardróbját lányos ruhákra cserélték, a haladó anyuka pedig elvitte a helyi Pride felvonulásra is, ahol nagyon sok támogatót sikerült nyerni transzmissziójuknak. Azóta pedig töretlen erővel látogatja az anya –”lánya” páros a nemátalakításra szakosodott klinikákat és közösen tervezgetik, hogy mikor kezdjék el Luna hormonterápiáját, amit majd a műtéti beavatkozás követ. A konzervatív orvostudomány miatt erre sajnos a pubertás korig még várni kell, s – meglepő módon – óvatosságra intenek a nagy társadalmi nemi átalakulástól a pszichológusok is. Szerintük ugyanis nem túl ideális a nemiség eldöntésének kérdését és a nemi identitás átalakítását ilyen fialaton megkezdeni… Addigis azonban a kisfiú gyermeklányként éli hétköznapjait, lány egyenruhában jár iskolába, s 7 éves korában nevét is sikerült mind a hatóságoknál, mind az egyháznál Lunára változtatni. Útlevelében is már ez a név szerepel, amivel így Nagy-Britannia, s talán a világ legfiatalabb transzneműjeként vonul be a szivárványtörténelemkönyvekbe… Mondhatnánk, hogy egyedi esetről van szó, de a cikk tartalma szerint 2018-ban több mint 2500 gyermeket utaltak a Leeds-i székhelyű „Nemi Identitás Fejlesztő Szolgálathoz”amelynek Luna is rendszeres látogatója…Mi pedig élünk tovább ebben a sötét Közép-Európában…

A Pink News nemű homoszexuális portál számol be arról az angol párról, akik úgy döntöttek, hogy gyermekük nemét eltitkolják. A szülők, akik főállásban cirkuszi artisták (meglehet, gyermeknevelési hóbortjuk munkahelyi ártalom – a szerk.), egy dél-angliai csatornán úszkáló hajón tengetik mindennapjaikat és nevelgetik a kis Anoush-t. A boldog szülök elmondták, hogy nem akarták Anoush-t gendersemlegesen nevelni, inkább a maguk és környezetének hozzáállását próbálják meg semlegessé tenni, ily módon egy burkot vonva a gyermek köré, akit nem gátolnak, befolyásolnak, és korlátoznak az elnyomó többségi társadalom ódivatú elképzelései a nemi szerepekről. Attrakciójukat olyannyira komolyan veszik, hogy még gyermekük nagyszüleinek sem voltak hajlandók elárulni a kicsi nemét. A cikkben megszólaló nagymama előtt egy pelenkacsere alkalmával hullt le a lepel, mikorra Anoush már majdnem egy éves volt. A haladó szülők szerint felháborító, hogy a mai napig vannak olyan emberek, akik szerint például a rózsaszín lányos, a kék pedig fiús szín. Ők pontosan az ilyen korlátozó tradícióktól óvják meg gyermeküket, aki így majd „kiaknázhat minden benne rejlő lehetőséget, függetlenül attól, hogy mi van a lábai között.” De vajon ki óvja meg a gyermekeket az őrült szüleiktől…?

A liberalizmus és az individuum kiteljesedésének egy újabb fontos állomásához érkeztünk Nagy-Britanniában: Az angliai Warwickshire megye 241 általános iskolájában ugyanis új tantárgyat vezettek be, ”Megérteni önmagam” címszó alatt. A tantárgy dokumentációját a Daily Mail szerezte meg, s a sajtóorgánum beszámolójából kiderül, hogy az óra keretében a tanítóknak ismertetniük kell a nebulókkal az ”önkielégítés szabályait”, vagyis, hogy hol, mikor, hogyan szabad magukhoz nyúlniuk. Ehhez segítségül szolgálnak olyan szemléltető példák is, mint Autumn története, aki szereti simogatni magát a lábai között, mikor egyedül van a fürdőszobában. Azonban minden erőfeszítés ellenére a szülők körében sajnos nem aratott osztatlan sikert az új tananyag, így egyre többen íratják gyermekeiket más iskolákba, illetve számos civilszervezet is utcára vonult s olyan képviselők is kifejezték fenntartásaikat, akik korábban még támogatták a kapcsolati és szexuális nevelési tanterv (RSE) bevezetését. A jó hír a más megyebeli haladó családoknak pedig az, hogy a tantárgyat más iskolák is bevezethetik saját döntésük alapján….

Rendszeres olvasóink tudják, hogy a Huffington Post nevű vadliberális propagandaoldal alkalmanként egészen elképesztő ideológiákat és degenerációkat tűz zászlajára, azonban eheti cikkük még a rutinosabbaknak is erős pulzusemelkedést okozhat. A lap hasábjain James Hilton Harrell saját esküvőjének történetét meséli el (hogy miért ragaszkodnak a vallásgyűlölő, genderideológia-hívők ennyire a keresztény szertartásokhoz, az örökre rejtély marad – a szerk.), azonban ez nem egy hétköznapi ceremónia volt. James saját magához ment hozzá / magát vette el feleségül! A fájdalmasan hosszú, gyomorforgató részletességű cikkből kiderül, hogy Jamesnek van egy alteregoja, vagyis egy másik énje, ő Diane A. Lone a „drag queen”. Ez azt jelenti, hogy amikor James úgy érzi, hogy szeretne kicsit nő lenni, akkor előbújik belőle Diane, és női ruhába csomagolja több mint két méter magas, 100 kilós testét, arcát pedig vakolat vastagságú sminkkel fedi el. James önmaga írja le, hogy Diane fontos része életének és ők ketten alkotnak egy egészet, ezzel, mint definiálva a skizofrénia nevű rendkívül komoly elmebetegséget. Az esküvő ötlete számtalan sikertelen randevú, találka, kísérletezés és kétségbeesés után merült fel valamelyikükben, és hamar a tettek mezejére léptek: James 20 000 dolláros hitelt vett fel, hogy megtarthassa saját Nagy Napját. James / Diane sohasem értette, miért nincs működő kapcsolata, és a korábbi kritikáktól csak még kilátástalanabbnak érezte helyzetét, semmiből sem tudott érdemi következtetést levonni, min kellene javítani. Valljuk be, úgy elég nehéz egyértelmű konklúziókat levonni, ha egyik partnerének túl szőrös, a következőnek nem elég szőrös vagy épp eggyel több pénisze van az optimálisnál… Minden aggódó olvasó megnyugtatására: az előkészületek rendben lezajlottak, és a ceremónia is egy „szándékosan queer” környezetben játszódott. James és Diane is teljesebbnek érzi magát, tudva, hogy barátaik támogatják tévképzetüket, ahelyett, hogy szakorvoshoz vitték volna a minden bizonnyal beteg férfit. Bár a cikk során többször is kijelentik, hogy az embereknek nincs szüksége partnerre, ahhoz, hogy teljes életet éljenek (ha valaki skizofrén, akkor ez nem is csoda – a szerk.) és egyedülállónak lenni egy természetes állapot. Mindezek ellenére az írás utolsó bekezdéseiben azon örömének ad hangot a cikk írója, hogy végre jobban összhangba került önmagával, így máris magabiztosabban veti bele magát újra a párkeresés kalandjába. Zárszóként azt a már ismert liberális gondolatot préselik ki magukból, amely szerint egy segítőkész szobatárs, egy jó főnök, vagy egy közeli barát egyenlő értékkel bír, mint egy normális, egy férfi és egy nő közötti, romantikus kapcsolat. Ez a cikk mindent magába foglal, amit ma balliberális „értékekként” emlegetnek eme ideológia képviselői, a természetellenes szexuális degenerációk népszerűsítése, az elme betegségeinek szexuális irányultságként való bemutatása, a tények, az alapvető biológia, és a normalitás teljes eltiprása. Ha pedig ezzel valaki nem ért egyet, akkor a végtelenül toleráns liberalizmus hívei élve koncolják fel a politikai korrektség oltárán.

Hatalmas örömhírként számol be a Vice arról a döntésről, melyet az USA Maine (erős demokrata többségű) államának vezetői hoztak a közelmúltban. A jogszabályváltoztatásokkal minden abortusszal kapcsolatos tevékenységet fedezni fog az egészségbiztosítás, s esemény utáni tablettákat forgalmazó automaták is elérhetőek lesznek. A szerző üdvözli ezeket a haladó lépéseket, ugyanakkor nem feledkezik meg listázni azokat a déli republikánus többségű államokat, ahol szigorú abortuszszabályok vannak érvényben, vagyis ahol a nőket megfosztják a liberális szóhasználat szerint reprodukciós jogaiktól…Arról nem tudni, hogy az esemény utáni tablettákat forgalmazó automatákat milyen helyszíneken tervezik elhelyezni, esetleg iskolák, vagy templomok környékén vagy éppen benzinkutakon a chipsautomaták mellett….

 

Két nagy múltú szótárban is felütötte fejét a haladás. A Merriam-Webster nevű kiadvány alkotói a Pink News beszámolója szerint a jövőben elismerik a „they” (magyarul „ők”, ez az angolban a többes szám harmadik személyre vonatkozó személyes névmás) szó használatát egyes emberekre is. Azaz mostantól e szótár azt fogja tartalmazni, hogy egy személyre utalhatunk he (férfi), she (nő), vagy they (ők) szavakkal is. Aki esetleg nem értené, hogy ennek miért kell örülni, az a legkevésbé sem hibáztathatja saját magát. A genderideológia hívei (tudják, ők azok, akik szerint nem 2 nem van, hanem 72, és nem olyan neműek vagyunk, amilyennek születtünk, hanem amilyennek tarjuk magunkat – a szerk.) szerint ugyanis aki nem a bináris férfi-nő tengelyen helyezi el saját magát, az sem a „he”, sem a „she” névmást nem fogadja el, így az eredetileg többes számra utaló „they” a neki való névmás. A cikk szerzője utal rá, hogy aki az elmaradott és meghaladandó bináris nemiség híve, az talán furcsának találja ezt, de a nembináris emberek évtizedek óta így utalnak magukra, sőt, már az 1300-as években is volt hagyománya ennek! Mi mindenesetre gratulálunk a haladóknak, hogy ismét egy hatalmas problémát oldottak meg, ráadásul igen kreatív módon, hiszen újra feltalálták a királyi többest. Eközben a The Guardian arról ír, hogy a másik nagy nevű szótár, az Oxford Dictionary is nagy döntés előtt áll. 30 ezer ember követeli ugyanis, hogy a szerkesztők változtassák meg a szótár szexista definícióit, mert a jelenlegi meghatározások diszkriminálják és elnyomják a nőket. Ezt olyan példamondatokra alapozzák, mint például: „Ms. September megtestesíti majd a professzionális, intelligens, mégis szexi nő karakterét.” A petícióban azt is követelik, hogy a szótárt „nyissák meg” a szexuális kisebbségek, illetve a transzneműek számára is. A szótár szerkesztői is megszólalnak: azt ígérték: nagyon komolyan veszik e fontos követelést.

Terjedelmes írást közölt a Vice nevű portál arról a társadalmunkat fenyegető hatalmas veszélyről: a számítógépes algoritmusok elnyomó szexizmusáról! A hosszú írásba sajnos nem fért bele annak kifejtése, hogy pontosan mit is értenek ezalatt a haladók…. A szerző azonban felhívja a figyelmet, hogy szorgalmas kutatók már igyekeznek úgy beállítani az automatizmusokat, hogy ne a nemi sztereotípiák alapján dolgozzanak, ugyanakkor azt is kiemeli, hogy a jelenség valójában az emberek hibája. E rendszereket ugyanis emberek alkotják, akik saját szexizmusukat és sztereotípiáikat építik bele a programozásba, így a cikk lerántja a leplet a valóságról: az algoritmusok előítéletei valójában az emberek előítéletei. A mechanizmusok azonban sokszor még rosszabbak is az embernél, hiszen nincsenek érzelmeik, amelyek megfontolásra késztethetnék őket. Szerencsére a társadalmak szorgalmas mérnökei az emberi hibákra is tudják a megoldást: az embereket kell átnevelni.

A Vice cikkében olvashatunk arról, miként lett a halálraítélt és kivégzett első női amerikai sorozatgyilkosból napjainkra a feministák ünnepelt ikonja. Rajongói szerint Aileen Wuornos története egy túlélő példáját mutatja be, akit nem tudtak áldozatszerepbe kényszeríteni a gonosz férfiak. Wuornos egy leszbikus prostituált volt, akit hét kuncsaftja megölése miatt ítéltek halálra; ő azzal védekezett, hogy önvédelemből gyilkolt, azonban többször önellentmondásba keveredett vallomásaiban. Figurája nemrégiben ismét előkerült egy amerikai rapper, Cardi B lemezének borítóján, ami sokakban felháborodást okozott, de pozitív fogadtatásban is részesült: Dani Love, egy szexmunkások jogaiért és a fekete nők felszabadításáért (talán lemaradt arról, hogy már nincs rabszolgaság) küzdő aktivista szerint Aileen Wuornos személye nagyszerű jelképe a szolidaritásnak és a férfiak erőszakos magatartásával szembeni túlélésnek. Nem most lett azonban feminista ikon Wuornos, már korábban is akadtak csodálói: egy feminista blogon megemlékeztek „haláláról”, ami valójában kivégzés volt, őt pedig csodálatosan emberi nőnek aposztrofálták, aki erős és bátor volt annak ellenére, hogy nehéz sors jutott neki. További tömjénezés a sorozatgyilkosról a cikkben olvasható, ha valakinek van hozzá gyomra…

Olvasóink közül talán sokaknak ismerős a Downton Abbey című sorozat és a mozikban jelenleg vetített, azonos címmel készült folytatás film is. Ha még nem hallottak volna róla, egy kosztümös drámasorozatról van szó, amely egy vidéki angol arisztokrata család és birtokuk életébe enged bepillantást a XX. század elején, az első világháborút megelőző évektől az azt követő időszakig. Kedves kis sorozat, szerethető karakterekkel, egyet leszámítva: a homoszexuális komornyikot, Thomas Barrowt. Thomas a több mint 40 állandó karakter közül az egyetlen homoszexuális, bár időnként feltűnik egy-egy szeretője, ezzel azt a látszatot keltve, mintha a múlt század elején Angliában nem éltek volna homokosok – legalábbis így értelmezi ezt az LGBTQ Nation cikkének szerzője. Kifogásolja továbbá, hogy Thomas a legantipatikusabb karaktere a sorozatnak, sem munkaadói, sem kollégái nem kedvelik, ugyanis nem riad vissza zsarolástól és csalástól a céljai elérése érdekében. Mégis hogyan tehetik ezt egy LMBT szereplővel? A szerző értékelése szerint a Downton Abbey sorozat túl heteronormatív, a jó férfi karakterek hipermaszkulinak még akkor is, ha fogyatékossággal élnek együtt, ezzel szemben a meleg komornyik gonosznak és nőiesnek van beállítva, mivel többször elsírja magát. A mozifilmben Thomas társra talál a nemesi családhoz látogató király komornyikjában, akivel randizni kezdenek. Érdekes azonban, hogy ha ezt a homoszexuális romantikus szálat kivennénk a filmből, akkor semmit nem változtatna a történeten: innen is látszik, hogy csupán az érzékenyítés miatt tették bele. Mikor Thomas meglátogat egy korabeli melegbárt, a rendőrök rajtuk ütnek és börtönbe viszik több társával együtt, így láthatjuk, milyen elnyomást kellett elszenvedniük. Szereplőnk a dutyiból kiszabadulva meg is jegyzi a király komornyikjának, hogy vajon 50 év múlva is ez lesz-e a helyzetük? Természetesen a néző tisztában van vele a moziszékben ülve, hogy napjainkban nem hogy abnormalitásként tekint a mainstream a homoszexualitásra, hanem lassan még kötelezővé is teszik. Szegény Thomas a történetben azonban a heterók szigetén ragadt egyetlen homoszexuálisként, körülveszi a hetero románc tengere és a sok megszületett kisbaba, miközben ő egyedül tengeti életét, lévén, hogy nem fejlődött ki a melegradarja. A homokos szolgáló sanyarú sorsáról bővebb, fájdalmasan részletes összegzést olvashatnak az LGBTQ Nation cikkében.

Több, mint 10 év után Sylvester Stallone ismét fegyvert ragadott, hogy leszámoljon ellenségeivel, ezúttal utoljára. A filmet rengetegen várták, ami nem csoda, hiszen generációk nőttek fel a Rambo filmeken. Amint azonban a Bounding Into Comics nevű oldal összeállításából kiderül, az öröm nem volt felhőtlen, különösen a balliberális oldalon. A sorozat a korábbi részekből ismerős történetvezetést alkalmazza, Rambo személyes motivációval felvértezve vág neki az univerzális rosszfiúk ritkításának. Ez az alapvetően egyszerű recept azonban nem kapta meg a liberális kritikusoktól a PC pecsétet, viszont zsákmányolhatott helyette rengeteg másfajta billogot. A Rotten Tomatoes nevű filmkritikai weboldal megkérdőjelezhető értékelési mércéjéről már több alkalommal is beszámoltunk, az utóbbi években az oldal előszeretettel nézi balliberális szemüvegen keresztül az aktuális filmeket. Ez történt a Rambo esetében is, melynek több égbekiáltó bűne is van a liberális demokrácia ellen. Többek között az a tény, hogy Sylvester Stallone még mindig egy heteroszexuális fehér férfi, és nem leszbikus transznemű fekete nő. A függetlenobjektív kritikusoknak roppant mód szúrta a szemét, hogy a cselekmény szerint egy fiatal fehér lányt rabol el egy mexikói drogkartell (az ő megmentéséért küzd Rambo – a szerk.), ami egy „xenofób (idegengyűlölő), sztereotip, trumpista fantázia a mexikói erőszaktevőkről és bűnözőkről” (The Guardian). Több „kritikusnak” sikerült párhuzamot vonnia Rambo karaktere és Donald Trump elnök támogatói között, így egy kalap alatt gyorsan mindenkire ráhúzzák a rasszista, patriarchális, elnyomó, kirekesztő, fehér felsőbbrendűségi jelzőket. Eme trendben az igazán aggasztó az, hogy a Rotten Tomatoes egy korábban megbízhatónak tartott filmkritikai oldal volt, amelyhez bizalommal fordult a moziközönség, ha meg akarta tudni, hogy melyik filmet érdemes megnézni, mára azonban a kritikusi vélemények köszönőviszonyban sincsenek a nézők valódi értékelésével. Tökéletesen példázza ezt a Szellemirtók új részének felmagasztolása, majd hatalmas bukása a kasszáknál. Ennek fordítottja Dave Chapelle humorista filmje, mely a liberális oldalnak mutat görbe tükröt. Ez a film a Rotten Tomatoes oldalon alig 31%-os értékelést kapott, míg a közönség 99%-ának tetszett. A hollywoodi liberális kritikusok egyre hiteltelenebbé válnak a moziközönség szemében, és az ilyen egyértelműen politikailag motivált kritikákat egyre többen veszik bátorításnak, hogy beüljenek egy jó öreg elnyomó, patriarchális, robbanásokkal teli, nagy kaliberű akciófilmre. Önöknek is megjött a kedve moziba menni?