Alapjogokért Központ

Bolond Lyukból 2019/41

A kép forrása a thesun.com

Hűséges olvasóink jól tudják, hogy sok akadály áll még szép új világunk előtt, de a legfontosabb addig is a klímakatasztrófa megfékezése. Azzal mind tisztában vagyunk, hogy Földanyánk klímájára a legnagobb veszélyt a születendő gyermekek jelentik, ezért pedig a legjobb, ha abortáljuk az összes kis ökoterroristát. Ha pedig valaki mindenáron gyermeket szeretne, akkor a legjobb, ha Afrikából importál; ha ez sem játszik, akkor pedig a minimum, hogy minél kevesebbet szüljön. Ezek a dolgok ma már annyira alapnak számítanak, hogy még az angol királyi családhoz hasonló középkori maradványok is tisztában vannak vele. Harry herceg közvetlenül esküvője után deklarálta, hogy feleségével maximum két gyermeket szeretnének, így küzdve haldokló Földanyánkért. A vörös(hajú) herceg ráadásul tényleg komolyan veszi a környezetvédelmet: nemrégiben elmondta, olyan erős klímaszorongásban szenved, hogy reggelente kikelni is alig tud az ágyból. Ezekután teljesen érthetetlenek a maradi aktivisták aljas vádjai, melyek szerint Harry nem is annyira elkötelezett, inkább csak szerepet játszik és megpróbálja meglovagolni a klímaharc népszerűségét. Mindezt a legutóbb a The Sunban napvilágot látott gonosz írásra alapozzák, mely szerint Harryék legutóbb egy egész terepjáró-flottát utaztattak magukkal afrikai körutazásukra, ráadásul kis túlzással a boltba is magánrepülővel mennek. Ne hagyjuk azonban becsapni magunkat, a terepjárók és a magánrepülők karcolások csupán Földanyánk testén a csecsemők által ejtett halálos sebekhez képest. És sajnos ezzel nem ért véget az aljas támadások sorozata a héten. A Newsweek rántja le a leplet a homoszexuálisokra leselkedő legújabb veszélyről: a szolárium-maffiáról. Régóta tudjuk ugyanis, hogy a mesterséges barnuláshoz használt UV sugarak bőrrákot okoznak, tehát kiemelten veszélyesek. Ha mindenhez hozzávesszük, hogy a Stanford Egyetem legújabb kutatása alapján a homoszexuális lakónegyedekben kétszerannyi szolárium tálálható, mint más környékeken, egyértelművé válik a szörnyű igazság: létezik egy homofób szolárium-maffia, mely bőrrákot okozva akarja kiirtani a homoszexuális lakosságot.

További rossz hír, hogy a héten új szintre lépett a már sokszor idecitált leszbi-transz harc. A Post Millenial által felgöngyölített történet főszereplője dr. Rachel McKinnon, aki egészen új elmélettel állt elő nemrégiben. Rachel férfiként született, de nőként éli életét, olyannyira, hogy tavaly biciklivilágbajnokságot is nyert a női mezőnyben. A népszerű transzsportoló a minap megosztotta rajongóival legújabb gondolatait, mely szerint azon leszbikus nők, akik csak azért nem feküdnének le vele, mert neki pénisze van: transzfóbiás, haszontalan, előítéletes, privilégizált, cisznemű bigottok”.    

De félre az elnyomókkal és maradiakkal, félre a rossz hírekkel; innentől kizárólag a haladás eredményeit mutatjuk be. Először az Independent jóvoltából ismerkedhetnek meg London egyik legnagyszerűbb színházával, mely halad a korral és gendersemleges mellékhelyiségeket vezetett be. Majd a kissé maradi nevű Men’s Health köszönhetően értesülhetnek róla, hogy Angliában a jövőben a transznemű betegek választhatnak, hogy férfi, női, vagy éppen semleges kórteremben kívánnak feküdni. Aki pedig azt hinné, hogy egy férfinak semmi keresnivalója mondjuk a szülészeten, az nyugodtan keressen rá a „terhes férfiak” kifejezésre, vagy olvassa el múltheti szemlénket.

Heti szemlénkben olvashat még a Metro felajánlásából arról a pedofilról, aki nemréiben szabadon sétálhatott el egy angliai büntetőbíróságról, miután sikerült bebizonyítania, hogy a telefonján és számítógépén megtalált 300 gyermekpornó kép és videó nem szexuális, csupán rekreációs célokat szolgált, melyre a hatalmas munkateher miatt volt szükség. Ez ám a haladás!

Hősök rovatunkban a CTV News jóvoltából mutatjuk be a kislányt, aki szembeszállt elnyomó iskolájával. A kilenc éves Rhythm Pacheco egy nap elképedve vette kezébe matekháziját, melyben 3 lány súlyát kellett volna összehasonlítania. Rhythm rendkívül sértőnek találta a feladatot, ezért megoldás helyett megüzente tanárának, hogy ne szórakozzon mások testével. Az elnyomó intézmény persze nem ismeret fel a kislány nagyságát: érvelésük szerint a feladat semmiféle értékítéletet nem tartalmaz, azt kizárólag Rhythm tette hozzá. Ennek ellenére mi tudjuk, hogy az igazság a kis nebuló oldalán áll és a szóban forgó tanárnak többet kellene olvasgatni rendhagyó szemlénket, hogy képbe kerüljön a kövérfóbia szörnyűségeivel.  

Könyvajánló rovatunkban a héten két olvasnivalót is bemutatunk az arra érdemes közönségnek. A Huffington Post jóvoltából ajánljuk George meséjét, mely egy kisfiúról szól, aki a könyv végére rájön, hogy kislány. Van itt minden az iskolai színi előadástól az ármánykodó tanáron át a megértő igazgatóig, és persze a végén nem maradhat el a happy end: a kis George Melissa néven folytatja tovább, miután az egész iskola előtt felfedi másságát. Persze az „előbújás” a valódi életben nem mindig ilyen meseszerű, sok LGÄBJ ember küzd vele, hogy először bevallja másságát. Számukra lehet segítség a Coming out kézikönyv, melyet az Advocate.com jóvoltából ajánlunk olvasásra.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének heti kiadásában.

Rajta hát! 

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Egy Utah állambeli kislány megtagadta a házi feladata megírását, mert szerinte az sértő volt a kövérekre nézve. A vérlázító példában három lány súlyát adták meg, amelyből meg kellett állapítani, hogy mennyi az eltérés a legkönnyebb és a legnehezebb alany súlya között. A CTV News szerint a 9 éves Rhythm Pacheco annyira felháborodott a feladaton, hogy a megoldás helyett azt üzente tanárjának a feladatlapon: „sajnálom, ezt nem fogom megírni, mert gorombaság”. A háziírás kötelezettségétől megszabadulva unalmában még egy kísérőlevelet is írt a kislány, amelyben kifejti, hogy úgy gondolja, a matematika példa „előítéletes volt az emberekkel a súlyuk miatt.” Nagy megnyugvásunkra Rhythm csatát nyert a kövérfóbiával szemben, ugyanis levelében mutatott hibátlan érvelésével tanára és édesanyja teljes mértékben egyetértettek, sőt. Az ideológiailag jól képzett felnőttek megerősítették és bátorították, hogy kiválóan halad a politikai korrektség által kijelölt útvonalon: emberek súlya helyett hasonlítsuk össze laktózmentes, koffeinmentes, vegán chai latték űrtartalmát. A diáklány hibátlan érveléséről azt nyilatkozta a feladatokat szolgáltató intézet, hogy „A feladványban nincs értékítélet a az emberek súlyát illetően, hanem az csupán egy hasonlat.” Tehát számukra úgy tűnik, mintha elsősorban az édesanya és Rhythm vetítenék ki saját előítéletüket a feladatra (vagyis Pacheco-ék gondolatai maguk tanúskodnak a látens kövérfóbiáról). Olyan kár, hogy mi nem most vagyunk gyerekek, mikor olyan ifjú zsenik látnak el minket lógási tippekkel, mint Rhythm Pacheco és – az iskola helyetti klímasztrájkot feltaláló – Greta Thunberg!

Azért nyílik egyre több szoláriumszalon a meleg-negyedekben, mert a homofób háttérhatalmak bőrrákkal akarják csökkenteni a homoszexuális populációt – értesülhetünk a Newsweek függetlenobjektív beszámolójából. Mivel a Stanford Egyetem kutatása szerint homoszexuálisok által sűrűbben lakott területeken kétszer akkora az esélyünk, hogy egymérföldön belül szoláriumot találjunk, mint azokon a városrészeken, ahol 10 százalék alatt van az LGQIA+ lakosság aránya. Mi több, ez az adat tartja magát a lakosok jövedelemétől és etnikumától függetlenül is. E tényekkel pedig arra akar rávilágítani Kashmira Gander, újságíró, hogy a – valószínűleg homofób – vállalkozók bizony szexuális beállítottság alapján célozták meg a szolgáltatásaik célközönségét. „Szakértőnk” ezzel nincs is annyira messze az igazságtól, csupán alaptézise orbitális tévedés: hogy a szoláriumüzemeltetők döntéseit melegellenség vezérli. Ugyanis a kutatásból az is kiderül, hogy szoláriumokat látogató heteroszexuális férfiak számához képet hatszor annyi homoszexuális férfi vesz igénybe ilyen szolgáltatásokat. Tehát szó sincs arról, hogy valamilyen meleggyűlölő ”szoli-maffia” ütötte volna fel a fejét az USA nagyvárosaiban, hanem azt a gazdasági törvényszerűséget látjuk gyakorlatban, amikor a kínálat alkalmazkodik kereslethez.

Hűséges olvasóink emlékezhetnek, hogy múlt héten beszámoltunk Nathanról, az 5 éves szexuális ragadozóról. Arról a kisfiúról van szó, aki azért került a szexuális bűnözők regiszterébe, mert egy osztálytársát megölelte, egy másikat pedig megpuszilta. Ehhez képest most arról számol be az angol Metro, hogy egy halifaxi orvos szabadlábon távozhatott a bíróságról, miután több mint 54.000 gyermekpornográf felvételt találtak nála. A férfi által 4 különböző eszközön tárolt képek közül több mint 300 ”A” kategóriás felvétel volt, vagyis a gyermekbántalmazás legsúlyosabb eseteit láthatjuk rajtuk. Az 54 éves Dr. Richard Johnson vallomásában a következőket mondta: „Inkább egy fajta stresszoldóként használtam ezt, nem szexuális értelemben, hanem lazításként, hogy megszabaduljak a szorongástól.” Védője ezt azzal egészítette ki, hogy „hatalmas munkanyomás nehezedett rá (Johnsonra), ezért pornográfiával kapcsolódott ki.” Mondta ezt úgy, mintha világ legtermészetesebb dolga lenne napi rendszerességgel gyermekpornó felvételeket gyűjtögetni és nézegetni. Már Önök is majdnem megsajnálták ezt a szegény embert, ugye? Azért azt érdemes megjegyezni, hogyha a Johnsonhoz hasonló beteges emberek nem teremtenének keresletet ilyen felvételeknek, akkor kevesebb kisgyerek lenne szexuális bántalmazás áldozata is. Ennek ellenére a bíró úgy gondolta, elég, ha egy ejnye-bejnye, némi közösségi munka és pénzbírság kíséretében felfüggesztett szabadságvesztéssel szabadon engedi az angliai orvost.

A brit kórházak transznemű betegei mostantól szabadon dönthetnek, hogy női- vagy férfiosztályon kérik kezelésüket, függetlenül attól, hogy átestek-e már a nemátalakító műtéten. Az Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) rendelkezése szerint a kórházaknak mostantól nem a „fizikai nemi jegyek” alapján kell meghatározni a páciensek nemi hovatartozását. Ellenben azok öltözete, neve és aktuálisan használt személyes névmása a mérvadó szempontok a kérdés megválaszolásánál – írja a Men’s Health. Ezenfelül a nembináris személyektől diszkréten meg kell kérdezni: mit diktálnak aktuális nemi ingerenciáik, a nőkkel vagy a férfiakkal óhajtanak egy osztályon feküdni? Már-már azt hihetnénk, egy tökéletes genderinkluzív egészségügyi szabályozást olvasunk. Az NHS ezt még megfejeli azzal, hogy a változtatás középpontjában „a betegeknek a legjobb fizikai- és mentális egészségügyi kezelése áll.” Ezzel szintén sokan egyetérthetnek, akik úgy gondolják, hogy nincs is felüdítőbb mentális kezelés, mint az ellenkező nemmel egy osztályon pihenni. Bár ezeket olvasva egy dolog valószínűleg az Önök fejében is szöget ütött. Nem, egyáltalán nem arra gondolunk, hogy ez a rendelkezés szexuális indíttatású visszaélésekre ad lehetőséget. Ennél sokkal fontosabb, hogy hol maradnak a gendersemleges osztályok és meddig kell még tűrni az elnyomó ciszgender uralmát?!

Adjunk a gyermekeknek jó könyveket és örökké imádni fognak olvasni” – ezzel a szlogennel adta ki legújabb gyerekérzékenyítő könyvlistáját a Huffpost. Korábbi szemléinkből már jól ismerhetik politikai korrektség fegyverarzenáljában található érzékenyítő eszközöket. Viszont ezek közül a legalávalóbb visszatérő módszer, mikor a kisgyerekeket veszik célba és a meséket felhasználva manipulálják a kialakulóban levő világképüket, értékrendjüket. Ugyanis a mesék olyan példákat mutatnak a gyermekek számára, amelyek segítenek eligazodni az életben és az emberi kapcsolatokban. Azonban a liberális propagandamese-készítők olyan szélsőséges értékeket állítanak be normálisként, amelyek megtévesztők és alááshatják a kiskorúak szocializációs folyamatát. Vegyük példaként azt az általános iskolásoknak írt mesekönyvet, aminek a következőket olvashatjuk az ajánlójában: „Ha az emberek George-ra néznek azt hiszik egy fiút látnak. De ő tudja, hogy ő nem fiú. Ő tudja, hogy ő egy kislány.” Szóval a George című könyv főhőse attól szorong a történet során, hogy örökké a klozettban kell maradnia és nem hirdetheti ki LGBTQ identitását. E félelmében az is megerősíti, hogy kirekesztő tanára egy iskolai darab megrendezése során nem engedi, hogy női szerepet játsszon. A katartikus élmény, persze, nem maradhat el George (aki már ekkora Melissa), titokban szerepet cserél a női főszereplővel és az előadáson végre felfedi valódi identitását. Mire az iskolaigazgató üdvrivalgásban tör ki, akiről közben kiderült, hogy rokonszenvez a transzneműekkel. Az új PC trendeket követve már csak egy bújtatott pedofil szál hiányzik a történetből.

Az elmúlt években egyre agresszívabban lép fel Európában liberális Establishment, hogy megváltoztassa a családról, nemi identitásról és általános erkölcsi normákról alkotott képünket. E folyamat részeként több kezdeményezésük van a történelememlékezet módosítására vagy eltörlésére is. A múltunkon és hagyományainkon való merengés helyett pedig szeretnék, ha inkább olyan fontos dolgokkal töltenénk az időnket, mint a klímahisztéria, a tolerancia, a vegán szója latték és a gendertudomány. E világjobbító folyamatnak esett áldozatául a 201 éves londoni Old Vic színház is, ahol megszüntetik az egynemű toaletteket, hogy teret engedjenek a genderinkluzivitásnak. Tehát nem lesz külön férfi és női vécé, helyette lesz egy fülkés és egy piszoáros helyiség, amelyeket bárki kedve szerint – nemre való tekintet nélkül – használhat. Az üzemeltető szerint mindenkinek örülnie kellene a változtatásnak, mert így lerövidülhet a női vécé előtt megszokott hosszú sor – írja a The Independent. Továbbá a színházuk nemcsak e tekintetben követi a közönségben növekvő modern igényeket, mert az átalakítások során az aulában nyílni fog egy „etikus kávézó” is. Köszönjük, teljes a kép: most már boldogan használhatják a bármelyik vécét a rövid kékhajú hölgyek, miután elfogyasztották a mindenmentes lattéjukat a Billy Elliot alatti szünetben.

A világ legnépszerűbb transznemű sportolója egy Twitter-bejegyzésláncban fejtette ki, hogy azok a leszbikus nők, akik nem szeretik a péniszeket, transzfóbiások. A bejegyzést író Dr. Rachel McKinnon személye már önmaga megér egy misét, mivel egy olyan transznemű nőről van szó, aki 2018-ban a világ első transznemű bicikli világbajnoka lett egy nőknek rendezett versenysorozatban. Szóval azt büszke eredményt tudhatja a háta mögött az úriember (pardon, hölgy), hogy férfi biológiai felépítése ellenére részt vehetett egy nőknek rendezett versenyen, amelyen győzött. McKinnon most azzal a zseniális gondolattal rukkolt elő, hogy szerint transzfóbok azok a leszbikus nők, akik a nyilvánosság előtt támogatják a transznemű nőket (férfiak, akik nőknek képzelik magukat), viszont sosem szexelnének velük a férfi nemi szervek miatt. A neves sportoló szerint valójában, akik nem hajlandók nemre való tekintet nélkül randevúzni és szexuális kapcsolatot létesíteni bárkivel, azok az emberek „transzfóbiás, haszontalan, előítéletes, privilégizált, cisznemű bigottok” – írja a Post Millenial. Az erős kijelentésekhez, persze dukálnak a komoly érvek is. Ezt meg is kapjuk tőle: ha a fenti kívánalmaknak nem vetjük alá magunkat, akkor legalább annyira szűklátókörűek vagyunk, mintha csak zöldszemű emberekkel ismerkednénk.

 

 

A klímahisztériáról a legtöbben Greta Thunbergre asszociálunk, azonban érdemes megjegyezni, hogy a jelenségnek vannak más népszerű képviselői is. Ilyen klímaharcosok az angol Harry herceg és felesége Meghan Markle is. Házasságkötésük után kijelentették, azzal akarnak tenni a Föld klímájának megóvásáért, hogy maximum két gyermeket vállalnak. Sőt, Harry herceg olyan erős klímaszorongással ébred szinte minden reggel, hogy néha ki se akar kelni az ágyából (ezzel valószínűleg mi is így lennénk, ha a főnökünk elfogadná ezt a kifogást). Ehhez képest a Sun most arról ír, hogy a hercegi pár egy speciális Range Rover flottát szállíttatott Afrikába 10 napos körutazásukhoz. Az 5 terepjárót a becslések szerint legalább 10.000 mérföldön át szállították hajóval, aminek során nem kevés üvegházhatású gázt juttattak a levegőbe. Ezenfelül házaspár szemfüles követői azt is észrevették, hogy az előző 2 hónapban volt egy időszak, amikor 11 nap alatt négyszer szálltak fel magánrepülőjükkel. Szóval, ha csak ezt a két kirándulásukat szerényebben bonyolították volna le, talán már akkor sem kellene aggódniuk egy harmadik utód ökolábnyoma miatt.

Az irodalom iránt érdeklődő olvasóink bizonyára észrevették, hogy az elmúlt években egyre több olyan könyv jelenik meg, ami az LGBTQ irodalom műfaját gazdagítja. Bár ezek eleinte csak a felnőttkönyvek között jelenhettek meg, most már egyre több ilyen témájú műremeket találhatunk az ifjúsági irodalom és a gyerekkönyv között is. Ennek jelenségnek már több fejezetet szántunk korábbi szemléinkben, viszont most egy olyan hiánypótló darab jelent meg, amiről muszáj külön említést tenni: péntektől már mindenki forgathatja az első coming out útmutatót. A Coming Out: A Handbook for LGBTQ Young People, – ahogy azt címe is mutatja – egy kifejezetten fiataloknak írt kézikönyv, ahonnan elsajátíthatók a genderideológia alapjai, illetve az, hogy hogyan tudassuk környezetünkkel másságunkat. Már az első fejezet erősen indít, ugyanis a gendertudomány alapjainak ismertetése után azonnal rátér a nemátalakítás előnyeire és mikéntjére. A második fejezet útmutatást ad, hogyha nemváltoztatásra adná gyermekünk a fejét, akkor hogyan válasszon bölcsen LGBTQ+ identitást. Ha pedig a korábbi kérdésekben sikerül dőlőre jutnia csemeténknek, akkor végül útravaló jótanácsokkal látják el, hogy hogyan tudassa szüleivel, rokonaival és ismerőseivel átalakulása nagy hírét.

Az USA-ban már javában zajlik a 2020-as elnökválasztás kampánya, és ahogy ilyenkor lenni szokott, egymásra ígérgetnek rá az indulók. A Demokrata Párt elnökjelölti pozíciójára jelenleg 24 politikus áll versenyben, így páran úgy érezhetik közülük, hogy nagyot kell mondaniuk ahhoz, hogy hallatszódjon a hangjuk. Talán ez indította Elizabeth Warren jelöltaspiránst, massachussetts – i szenátort arra, hogy a homoszexuálisoknak reparációt követeljen, mégpedig azért, mert az azonos neműek házasságának bevezetése előtt a párok nem adhattak be közösen adóbevallást, azokban az államokban sem, ahol egyébként legálisan házasodhattak. Ezért szerinte több adót fizettek be, mint a heteroszexuális házasságban élő házaspárok, ez pedig nyilvánvalóan diszkrimináció! Warren szenátor 57 millió dollárt fizetne vissza az amerikai adófizetők pénzéből az érintett homoszexuálisoknak.