Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ #2

„A halál kultúrája, személyre szabva"

„Tervezett halál” címmel jelent meg Daniel Callcut filozófus cikke az Aeon oldalon, amelyben az önkéntes, az aktívan segített és az üzletszerűen végzett gyilkosság liberalizációjának témáját járja körül. Írásában kifejti, hogy a halálra a házassághoz hasonló nagy eseményként tekinthetnének az emberek, ráadásul a halál módjának megválasztásával még teljesebbé válhatna a liberális önrendelkezés és szabadság. Azonban mindez nem ennyire egyszerű, hiszen, ha a halálbiznisz liberalizálódna, akkor abból a szerző szerint a kapitalisták húznának hasznot. Sokkal szimpatikusabb lenne Callcut szerint, ha az üzletet „szövetkezeti nonprofit alapon egy csapat barátságos anarchista” bonyolítaná. Cikkét azért szemlézzük, hogy olvasóinknak bemutassuk a nyugati halálkultúra legújabb ötletét.

▪️ Világméretű trend az aktív és passzív eutanázia egyre szélesebb körben való legalizálása. Callcut eme tendenciát alapul véve amellett érvel, hogy az eutanáziát ne csak orvosilag indokolt esetben – egy-egy beteg szenvedését enyhítendő – lehessen alkalmazni, hanem bármikor, amikor az ember úgy gondolja, hogy befejezné az életét. Ehhez kapcsolódóan veti fel a kérdést: „miért nincs jogunk, nemcsak ahhoz, hogy akkor fejezzük be az életünket, amikor akarjuk, hanem ahhoz is, hogy ezt stílusosan tegyük?”

▪️ Cikkében számtalanszor hangoztatja, hogy a modern, egyéni szabadságjogoknak magukban kell hordozniuk azt is, hogy az egyén dönthesse el, mikor és milyen módon akar meghalni. Azonban nem áll meg itt, kijelenti: „a halál körülményeinek megválasztása az egyéni szabadságjogok kifejezésének legfelsőbb formája.”

▪️ A szerzőnek további hozzáfűzni valója is akad, amelyből arra következtethetünk, hogy szívéhez közel áll a marxizmus eszméje. Szerinte a halálpiac liberalizációjával profitorientált kapitalista vállalatok jönnének létre, arra kárhoztatva a szegényebb rétegeket, hogy fájdalmas, természetes, nem választott halált haljanak. Ezért úgy véli, hogy szövetkezeti nonprofit alapon kell vállalkozásokat létrehozni, melyeket „barátságos anarchisták kis csoportjai” vezetnek majd, ezzel megvalósítva a javak – értelmezésében ide tartozik a halál is – igazságosabb elosztását.

▪️ A szerző idézi a neoliberális politikai kánon kötelező szerzőjét Saul Alinsky-t, aki a „Rules for Radicals” (a magyar kiadás címe is beszédes – A civil szervezkedés ABC-je című könyvében leírja, a legjobb fegyver a gúny. „Nincs ellenszere, irracionális és bőszítő.”

▪️ Tapson rámutat, hogy ma az állítólag elfogadó és toleráns liberális tömb az, mely képtelen a humor formájában érkező kritikákat feldolgozni és arra apokaliptikus haraggal, fenyegetéssel és sok esetben egzisztenciális ellehetetlenítéssel lép fel.

▪️ A szerző példaként hozza az amerikai politikát: a demokratáknak sosem kellett Alinsky taktikái ellen védekezniük, amíg színre nem lépett Donald Trump. Ő a saját módszereiket használja ellenük, „ringbe száll velük, ölre mennek, keményebben üt és nyer”. Ezért képtelenek elviselni.

▪️ Tapson a cikke végén megjegyzi, a totalitarizmus komoly dolog, akárcsak a humor, azonban a humorral ellentétben a totalitarizmus nem működik, ha mindenki nevet.