Alapjogokért Központ

Bolond Lyukból 2020/1

A kép forrása a imgflip.com

Hosszú várakozás után újra jelentkezik a Bolond lyukból: a haladó hírek valódi gyűjtőhelye. Hűséges olvasóink elvárásainak megfelelően idén is azon leszünk, hogy a világ minden szegletéből egybeszerkesszük a haladás aktuális fejleményeit. Persze a kemény munka közben nem árt a szórakozás sem: kikapcsolódásnak pedig ajánljuk a Netflix új Drakula-sorozatát, melyben a legismertebb vámpír merőben új oldalát ismerhetjük meg. Az erdélyi vérszívó ugyanis az új történet szerint legalábbis biszexuális, de inkább homoszexuális- derül ki az Independent hasábjairól. Sorozatbeli módszere, hogy természetfölötti képességei segítségével nőnek álcázza magát és így csábítja el fiatal férfi áldozatait, akiknek azután kiszívja a nyakát… Steven Moffat forgatókönyvíró szerint egyébként a látszattal ellentétben a főhős nem biszexuális, inkább bigyilkos, aki nem válogat áldozatai között nemük szerint. Akárhogy is legyen, a magunk részéről mindig örülünk, ha egy klasszikus történetet korszerű, LMB-konform módon forgatnak újra, ezért a biDrakulát csakis ajánlani tudjuk kedves olvasóinknak. Ha pedig a szórakozás után tanulni is szeretnének valamit, nyugodtan maradjanak csak a Netflixnél, amely modern okító tartalmakat is szép számmal kínál. Itt van például a “Szex, elmagyarázva” című felvilágosító sorozatuk, melyben elsősorban fiatalok tanulhatnak a szexualitás természetéről – adja hírül a haladás állócsillagaként számontartott Vox. Hamar kiderül például, hogy nemcsak a homoszexualitás és a transzszexualitás vannak rendben, hanem az orgiák és egyéb kéjencségek is hozzátartoznak az egészséges szexuális élethez. A műsorvezető/szexoktató szerepében feltünő Janelle Monáe afroamerikai énekesnő, aki sokáig biszexuálisnak hitte magát, ám a témában való mélyebb kutatás után rájött, hogy valójában pánszexuális.

Hogy mennyire fontos tisztában lennünk saját szexualitásunkkal, azt jól illusztrálja Tsepo Bollwinkel esete, aki saját felvilágosulatlansága és a német állam maradi szabályai miatt szenvedett maradandó károsodást. Az egykoron nőnek születő Tsepo hamar rájött, hogy valójában férfi, de 25 évvel ezelőtt a transzemberek még felfoghatatlan maradisággal szembesültek, ha szerették volna mással is megértetni rendhagyó identitásukat. Tseponak férfivé kellett operáltatnia magát, hogy az állam elismerje férfiként, utólag pedig kiderült: ő egyáltalán nem vágyott a fizikai átalakulásra. Hősünk most ezért szabad szemmel is jól látható összegű kártérítést követel a német államtól, melyet reméljünk nemcsak, hogy megkap, de a felelősöket életük végéig börtönbe zárja a független bíróság. Részletekért klikkeljen a Reuters írására.

Ám azon transzemberek élete sem fenékig tejfel, akik nincsnek belekényszerítve a nemátalakításba – derül ki a National Post beszámolójából. A haladó lap elmeséli Jessica Yaniv történetét, aki évek óta szeretné átélni az intimgyantázás élményét, ám a gonosz, kirekesztő szépségszalonok rendre megtagadják a szolgáltatást. Általában minden jól indul, ám amikor kiderül, hogy Jessica biológiailag férfi, közlik vele, hogy ők csak nőkön végeznek ilyen intim beavatkozást. Hősünk végső elkeseredésében egy sor szalont beperelt, a maradi bíróság azonban elutasította beadványait. Érvelése szerint Jessica kizárólag a kártérítésre hajt, amikor felkeresi a kozmetikákat, ráadásul csakis olyan kicsi, ázsiaiak által üzemeltetett szalonokat látogat, amelyeknek feltehetően nincs pénzük a jogi hercehurcára és hajlanak a peren kívüli egyezségre.  

Szerencsére vannak azonban olyan bíróságok is, amelyek meghallják az idők szavát és hajlandóak is cselekedni a haladás érdekében. Az Egyesült Királyságban például egy ítélet következtében végre jogilag is védett csoporttá léptek elő az etikus vegánok- derül ki a Pluralist beszámolójából. Ha Ön még nem hallott ezen csoportról, akkor gyorsan orvosolja tudatlanságát, mert kockázat nélkül állítjuk, hogy az idei év igazi trendje lesz az etikus veganizmus. Az ezen szellemiséget követők nem elégszenek meg azzal, hogy nem fogyasztanak állati terméket, hanem úgy általában semmit sem tesznek, amivel szenvedést okozhatnának az állatok számára. A Pluralist cikkének főszereplője például nem csak a bőrfoteleket kerüli el, de autóbuszra sem száll, mivel a jármű menet közben rovarokat és adott esetben akár madarakat is elüthet. Ez ám a valódi elkötelezettség!

Kultúra rovatunkban részletesen a Hollywood Reporter segítségével részletesen kielemezzük, hogy miért rasszista a Toy Story legújabb epizódja (SPOILER: túl sok a fehér szereplő); egyetemi magazinunkban pedig bemutatjuk az angliai fehér elnyomás legújabb kísérletét: egy nyugdíjas professzor hátrányos helyzetű FEHÉR fiatalok számára szeretett volna ösztöndíjat létesíteni. Az ciszhetero rasszista öregember nem átallott azzal érvelni, hogy a fekete fiatalok számára egy sokkal nagyobb összegű alap áll rendelkezésre és amúgy is, a kutatások alapján a fehér egyetemistáknak kell a legtöbb nehézséggel szembenézniük egyetemi tanulmányaik során.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó válogatásának aktuális számában.

Rajta hát! 

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A vámpírfilmek kedvelőit örvendeztette meg a Netflix és BBC egy új Drakula sorozattal újév alkalmából. Ahogy mondás is tartja: „újév, új én”; valószínűleg ennek szellemiségében döntött úgy a legnagyobb streaming-szolgáltató, hogy a klasszikus történettől eltérő személyiséggel ruházzák fel az erdélyi grófot. Drakula személyiségét tehát egy teljesen új, LGBTQ+ sztenderdeknek megfelelő formában ismerhetjük meg. Steven Moffat, forgatókönyvíró ennek ellenére mégis megmagyarázza, miért is nem tipikus példája az LGBTQ+ propagandának ez az új forgatókönyv. Az Independenten olvasható érvelése szerint Drakula gróf nem biszexuális, hanem „bi-gyilkos” (bi-homocidal), ami egészen más dolog. „(Drakula) nem randevúzik velük, hanem megöli őket” – mondja Moffat. Ennek ellenére a sorozat első epizódjában Jonathan Harker – az egyik főszereplő – azt hallucinálja, hogy szexuális kapcsolatot létesít egy hölggyel, majd miután kijózanodik e délibábból, Drakulával az ölében találja magát az ágyban. Röviden: az antihős heteroszexuális illúzióval kápráztatta el Harkert, miközben valószínűleg homoszexuális élményekben volt része vele. Fontos kiemelni, hogy nem csak egyszeri jelentről van szó, mert a második etapban újra lejátszódik a szexjelenet a gróf és egy másik férfi szereplő között, míg nőkkel egyetlen ilyen képsor sem szerepel a sorozatban. A forgatókönyvíró szerint mindez nem fontos, mert e snittek középpontjában az áll, hogy a gróf szexualitástól és nemi hovatartozástól függetlenül szívja az emberek vérét.

A Netflix streaming szolgáltató szerint az iskolai szexuális felvilágosítások elégtelenek, ezért úgy döntöttek, elindítják saját dokumentumsorozatukat a fiatalság megfelelő kiokítására – írja a Vox. Érdekesség, hogy a haladó streaming szolgáltató és a liberális lap szerelem gyermekéről van szó, amely produkcióban egy afroamerikai énekesnő, Janelle Monáe oktatja az ifjúságot a biztonságos és egészséges szexuális életről. Még érdekesebb, hogy a „Sex, Explained” (Szex, elmagyarázva) című sorozat szerint az egészséges és megfelelő szexuális felvilágosításnak része az is, hogy ítélkezés nélkül tárgyalja ki az orgiák természetét. Ahogy azt a Netflixtől már megszokhattuk szinte minden új műsorukban elengedhetetlenek az LGBTQ+ tematikájú jelentek. A PinkNews homoszexuális propagandaportál pedig félreérthetetlen kijelentést tesz arra, hogy a műsor nagy örömükre a fiatalokat célzó LGBTQ+ érzékenyítőképzést is tartalmaz. Bár a portál számításba veszi, hogy egyre szaporodnak az olyan oktatási intézmények, ahol az tanterv része a homoszexuális érzékenyítés, ennek ellenére ezt nem tartják elégségesnek. Ezért ez ügyben a Sex, Explainedtől várják a megváltást a fiatalok befolyásolásában. Ha ez sikeres lesz, akkor ők is olyan ideológiailag jól képzett személyekké válhatnak, mint Monáe, aki eleinte biszexuálisnak hitte magát, majd a gendertudományokban való elmélyedés után megvilágosodott, hogy pánszexuális.

Egy német transznemű férfi perelni akar, mert nőből férfivé kellett operáltatnia magát, hogy jogilag is férfi lehessen– értesülhettünk a Reuters világhírügynökségtől. A cikk elején visszaemlékszik transzférfi, hogy 1994-ben még át kellett operáltatnia magát azoknak, akik meg akarták változtatni a nemüket. Ennek az eljárásnak pedig része a nemi szervek átoperálása is, amit most utólag „őrültségnek” minősít Tsepo Bollwinkel. A Német Alkotmánybíróság azonban 2011-ben kimondta, hogy ez egy törvénytelen követelmény volt a sikeres nemátalakítás eljáráshoz. A folyamat következtében Bollwinkel nemzőképességét is elvesztette a nemiszervei átműtésével. E kapcsán pedig úgy gondolja, hogy a német állam sértette az ő jogait, mert nemátalakítás nélkül is lehetőséget kellene adni a más nemekkel való azonosulásra.  Tehát a transzférfi a haladó német bírósági gyakorlatot kihasználva – feltehetőleg a gendertudományok által megihletve – hiteles indok nélkül akar a saját döntése okozta állapota miatt pénzhez jutni az államtól. A motivációs trénerként dolgozó ”férfi” ezenfelül nagy magyarázkodásba is kezdett, hogy nincs szüksége a pénzre, ennek ellenére mégis pénzbeli kártérítést követel.

Már a sokadik szépségszalont perli be egy transznemű aktivista, mert azok nem gyantázzák le a fanszőrzetét – írja a National Post. Az eredetileg férfi, jelenleg nőként Jessica Yaniv követeléseivel szemben most már sokadik alkalommal kénytelen a szépségszalonok védelmére kelni a „Justice Centre for Constitutional Freedoms” jogvédő szervezet. A trasznő módszere, hogy ellátogat egy szépségszalonba, ahol intim szőrtelenítést kér, azonban mivel nem esett át nemátalakító műtéten, így hivatalosan a nemi hovatartozása továbbra is férfi. Így a női szépségszalonok megtagadják szolgáltatást, ugyanis csak női vendégeket fogadnak. Yaniv pedig ilyenkor mély felháborodással szokott a Brit Columbiai Emberi Jogi Bírósághoz fordulni. A B.C. Salons nevezetű szépségszalonlánccal kapcsolatban eddig már három beadványát utasította vissza a bíróság. Yaniv végzetét pont a sorozatos keresetlevelei okozták, ugyanis ezekből megállapította a bíróság, hogy egyértelműen rasszista alapon a próbál visszaélni e jogi eszközzel haszonszerzés céljából. Az ügyben eljáró bíró megállapítása szerint ugyanis, a transznő kifejezetten az ázsiaiak által vezetett, kis üzleteket vegzálta. Választásának oka, hogy olyan alperesei legyenek, akik feltehetőleg nem tudnak gondoskodni megfelelő jogi képviseletről, így könnyebben kényszeríthet ki peren kívüli megegyezéseket tőlük. Tehát Jessica Yaniv ékes példát szolgáltat arra, hogy az emberi jogi fundamentalizmus hibáival hogyan élhetnek vissza.

Egy brit professzor 1,2 millió fontot akart adományozni két egyetemnek, hogy hátrányoshelyzetű fehér fiatalokat támogasson, az intézmények azonban diszkriminációra hivatkozva visszautasították a felajánlást – írja a The Times. A nyugdíjas egyetemi tanár egykoron a Winchesteri Egyetem és a Dulwich Főiskola hallgatója volt, ezért ennek a két intézménynek tette a nagyösszegű felajánlását. Sir Bryan Thwaites azért akart a szegény, fehérbőrű hallgatóknak segítséget nyújtani, mert több kutatás is kimutatta, hogy az egyetemisták közül e csoportnak kell szembenéznie az egyik legtöbb nehézséggel felsőfokú tanulmányai során. A Winchesteri Egyetem szóvivője erre azzal reagált, hogy „egy ilyen adomány sem az iskola sem a kedvezményezettjei érdekét nem szolgálná”. A Dulwich Főiskola képviselője szerint „az ösztöndíjak a társadalmi mobilitás mozgatórugói, ezért minden felvételt nyert hallgató számára elérhetőnek kellene lenniük”. Ez mind szép és jó lenne, azonban Thwaites professzor megjegyezte, hogy „ha a Cambridge-i Egyetem ennél sokkal nagyobb összeget fogadott el a feketebőrű hallgatók támogatására”. Tehát közösen tesszük fel a kérdést a Sir Bryan-nel: „miért nem lehet megtenni ugyanezt a hátrányoshelyzetű fehér britekért”?

 

Egy brit bíróság legújabb, precedens értékű határozatával védett csoporttá nyilvánította az „etikus vegánokat” – írja a Pluralist. A határozat egy munkahelyi elbocsájtás kapcsán született, amely ügyben a felperest azért rúgták ki munkahelyéről, mert vegán. A sértett, Jordi Casamitjana saját bevallása szerint etikus vegán, ami a vegánizmusnak is egy szélsőséges irányzata. Az etikus vegánok igyekeznek nélkülözni minden olyan dolgot, amely állatok szenvedésével járhat együtt.  Casamitjana a bíróságon elárulta, hogy ő például „azért nem utazik busszal, mert a járművek madarakkal és bogarakkal is ütközhetnek”. Így a gépjárművel való utazásaival rengeteg élőlénynek ártana, ezért, hogy ezt elkerülje gyalog szokott közlekedni. A zoológus kifejtette, hogy igyekszik kerülni az olyan egyéb tárgyak használatát is, amelyek elkészítése állatok életébe és szenvedésébe kerülhetett, például nem visel gyapjú-, szőrme-, és bőrruhákat, illetve nem ül le bőrborítású ülőalkalmatosságokra sem. Az ítélet az angol egyenlőbánásmódról szóló törvényre hivatkozva mondta ki, hogy a vegánizmus azért tartozik a védett csoportok közé, mert az egy olyan „világnézeti meggyőződés”, amely „fontos része az életnek” és „tiszteletet érdemel egy demokratikus társadalomban”. Az ügyben eljáró bíró, Meghan Campbell elmondta, hogy ítélete „más meggyőződések számára is megnyitotta az ajtókat, hogy a védett csoportok közé tartozzanak, például a klímaaktivizmusnak is”. Valóban ajtókat nyitott meg az Egyesült Királyságban ez az ítélet, kérdés, hogy üdvözölendő dolgok jönnek-e majd be azon az ajtón.

Sajtószemlénk múlt évi utolsó számában említést tettünk arról, hogy a Merriam-Webster szótár szerint az év szava a ”they” semlegesnemű gendernévmás volt 2019-ben. A Guardian pedig arról számol most be, hogy az Amerikai Dialektus Társaság (American Dialect Society) szerint nem csak az év, hanem évtized szava a they személyes névmás. Ugyanis a rendkívül haladó társaság szerint a gendernévmás kifejezi a teljes elmúlt évtizedet. Ezenfelül, a nyelvészekből, lexikográfusokból és történészekből álló intézet szerint év szava az „(én) névmásaim” szófordulat volt. A társaság képviselője, Ben Zimmer kifejtette, hogy azért esett erre kifejezésre a választás, mert „a nemi hovatartozás, mint önkifejezési forma egyre jelentősebb részévé válik a közbeszédnek”. Mégpedig olyan módon, hogy a politikai korrektség képviselői szerint az a normális, mikor új embereknek mutatkozunk be angolul, ha közöljük velük azt a személyes névmást, amelyen hivatkozhatnak ránk. Tehát a társaság üdvözli azt a törekvést, hogy mindannyian a gender-ideológia hirdetőivé váljunk. Azonban felmerül a kérdés tényleg a gender-ideológia az évtized legnagyobb eredménye, valóban ez a legfontosabb jellemzője az elmúlt időszaknak?

Azt nehezményezi a Hollywood Reporter, hogy a Toy Story 4 szereplői azokat a régi időket idézik (amikor az animációs film világát létrehozták – a szerk.). Sőt, nemcsak nehezményezi, de egyenesen riasztónak tartja, hogy egy új filmalkotás nem a posztmodern liberális világképet tükrözi. „(A Toy Story 4) riasztó a fekete, barna, homokos, vagy bármilyen kisebbséghez tartozó nézők számára – vagyis több mint az Egyesült Államok felének” – olvashatjuk az objektív kritikát. Tehát nem elég, hogy szerepelnek fehér karakterek az animációs filmben, de még többségben is vannak a színesbőrűekkel szemben. Ha ez nem lett volna elég, egy olyan karaktert is megjelenik az új Toy Storyban, akitől tömegesen kapnak szívrohamot a kisebbségek: egy „nagyon fehér” villa. Ezen élmények annyira megrázók voltak Matthew Cherry afroamerikai rendező számára, hogy a Hollywood Reporternek is el kellett panaszolnia, szerinte rendkívül rossz hatással lehet a nézők önbecsülésére, ha a szereplőkkel nem azonos a megjelenésük. A lap szerint azonban nem ez az igazi probléma, hanem, hogy az animációs film egyáltalán meg se közelíti azt az Amerikát, amit a „legtöbben ismernek”.