Alapjogokért Központ

Technológiai óriások: felfutatásuk, a google és facebook, illetve főbb hatásaik az állami szuverenitásra

1.     Bevezetés

Napjaink meghatározó iparágai között szerepel a technológiai ipar, amely a modern társadalomban az egyik legdinamikusabban növekvő ágazat. A technológia segíti az emberek és vállalatok mindennapi problémáinak megoldását, számos egyszerűsítő és kényelmi funkciót betölt, magában hordozva a folyamatos fejlődés lehetőségét. A technológiai szektor felemelkedésére a XX. század második felében került sor, a XXI. század kezdetétől pedig ez az ágazat jelentősen kiemelkedett a többi szektor közül. A technológiai vállalatok – vagy techcégek – közé rengeteg szereplő tartozik, köztük méretükben és fő tevékenységükben egészen szerteágazó profilú vállalatok.

A technológiai vállalatok pontos besorolásához több szempont figyelembevétele szükséges. Általánosságban elmondható, hogy a techcégekhez valamilyen technológiai termék fejlesztése, gyártása, esetleg a technológia mint szolgáltatásnyújtás kapcsolható. A technológia elektronikai alapú, általában valamilyen internetes szolgáltatás is kapcsolódik hozzá, mint például termékek online vásárlása vagy eladása. A technológiai vállalatok már a pénzügyi szektorban is megjelentek, a fintech cégek a bankok új versenytársainak tekinthetők, a megosztó kriptovaluták jövőbeli szerepét is számos kérdés övezi. A techcégeket magas fokú innováció, erőteljes kutatási és fejlesztési tevékenység jellemzi, emellett gyakran egymáshoz közel helyezkednek el központjaik – ilyen terület például a Kalifornia államban található Szilícium-völgy, amely az Amerikai Egyesült Államok egyik információtechnológiai központja.

Bár definíció szerint a techcégek elsődleges profilja technológia fejlesztése és előállítása, azonban még az idetartozó vállalatok körében sincs teljes egyetértés. Ez a besorolás elsősorban kisebb vállalatok esetén vet fel kérdéseket – természetesen a szektor legnagyobb szereplőit egyértelműen elismerik –, napjainkban ugyanis egyre többen használnak fejlett technológiákat akár kisebb vállalkozásokban és startupokban is. Az online jelenlét önmagában nem elegendő a techcégek közé tartozáshoz, hiszen míg egyre több vállalkozás rendelkezik weboldallal, addig az igazán komoly technológiai fejlesztéseket alkalmazó vállalkozások gyakran nem is osztják meg azokat a fogyasztókkal. Persze a fogyasztók is érzékelik a fejlett technológia előnyeit, mint például a felhasználóbarát felületet, személyre szabott lehetőségeket, egyedi élményeket. A tudomány és technológia sokféleképp beépíthető egy-egy üzleti modellbe, nem minden esetben könnyű annak utólagos felismerése, hiszen nem csak kapcsolókon és kijelzőkön át jelentkezhet. A jogi értelemben való megkülönböztetés is viták alapjául szolgálhat, döntő lehet, hogy a vállalat rendelkezik-e valamilyen szabadalommal vagy szabadalmaztatható újszerű technológiákkal.

Jelen tanulmányban a techcégek, mindenekelőtt a Google és a Facebook felépülésével és tevékenységével, illetve e két cég állami szuverenitásra gyakorolt hatásaival foglalkozunk. Előbb röviden bemutatjuk a tech óriások kialakulását és megerősödését, majd a Google-t és Facebookot, különösen az általuk nyújtott főbb előnyöket és esetleges árnyoldalaikat.

2.  A tech-óriások megjelenése és megerősödése

Az új évezred első évtizedének végére új, illetve addig kisebb súlyt képviselő technológiai cégek (a továbbiakban: techcégek) kerültek a világ legnagyobb multinacionális vállalatait rangsoroló lista élmezőnyébe. Hasonló folyamat zajlott az előző évezred utolsó évtizedeiben, akkoriban is néhány techcég mutatott be komoly pénzügyi növekedést az egyre inkább globalizálódó piacokon. Ezek között van olyan, mint a Microsoft, amely ma is a világ legnagyobb gazdasági társaságainak egyike, de akadnak olyanok is, amelyek jócskán lejjebb kerültek az említett ranglistán, mint például az IBM, vagy a Nokia. Helyükre egyre gyorsuló ütemben érkeztek meg azok a cégek, amelyek nemcsak technikai eszközöket gyártottak és értékesítettek, hanem amelyek technikai újításaikkal képesek voltak kihasználni[1] az internet rohamos térnyerését is.

  1. ábra A legnagyobb globális márkák sorrendje 2000-ben (forrás: news.com.au)

2. ábra A 15 legnagyobb globális márka sorrendje 2018-ban

(forrás: news.com.au)

A következőkben előbb a digitális forradalom hőskorának nagy techcégeit, illetve az úgynevezett dotcom-válságot mutatjuk be röviden, majd áttérünk korunk digitális nagyvállalatainak sikertörténeteire. Ennek során igyekszünk rámutatni a korábbi óriások elbukásának, illetve adott esetben élmezőnyben maradásának okaira, továbbá arra is, hogy mennyiben mások a jelen nagy technológiai cégei, és milyen új jelenségek vizsgálatát tették szükségessé.

2.1.         A digitális forradalom hőskora

Bár a digitális forradalomnak volt néhány szükséges előfeltétele, így például a tranzisztor 1947-es feltalálása, és egy ilyen típusú megkülönböztetés egyértelműen önkényes, mi mégis a számítógépek feltalálásával indítjuk el vizsgálódásainkat. Az IBM 1953-ban gyártotta le az első tudományos számítógépet, a 701. számú modellt, majd másfél évtizeddel később, a HP a HP 9100A számú számítógépét már tömegesen árusították is. Nem véletlen, hogy két olyan cég termékeiről beszélünk, amelyek az ezredfordulón is a világ 15 topmárkája között szerepeltek.

A mai fogalmaink szerinti személyi számítógépek piacán a legnagyobb áttörést ismét csak az IBM szolgáltatta, amely 1981 augusztusában dobta piacra saját, gondosan megtervezett, üzleti és ipari célokat is szolgáló berendezését. A készülékhez egy éven belül 753 szoftvert gyártottak le, ami már jelezte, hogy széles körű használatra alkalmas modellről van szó.[2] A gyártáshoz az Intel chipjét használták fel, amely vállalkozás szintén szerepel a fent idézett listákon. A számítógéphez a szoftvert a Microsoft nevű cég biztosította, amelynek kulcsfigurája Bill Gates volt, és amely – ügyes üzletpolitikájának bizonyítékaként – minden egyes eladott készülék után fix jutalékban részesült.

A fenti gyártási folyamatban szerepet játszó három vállalkozás, az IBM, az Intel és a Microsoft az ezredfordulóra a Coca-Cola mögötti három legfontosabb globális márkává erősödött. Megerősödésükben pedig kulcsszerepet játszott a közös mű, a személyi számítógép sikere, illetve az ezen berendezéseket összekötő rendszer, az internet elterjedése. A későbbiek szempontjából szintén fontos megjegyezni, hogy egy negyedik cég, a mára globálisan piacvezetővé vált Apple ugyan hamarabb jelent meg a személyi számítógépek piacán, ám zártabb üzleti megközelítése miatt a nyolcvanas években némileg lemaradt a technológiai versenyben.

3. ábra: A személyi számítógépek piaca a rendelések arányában 1980-tól 2012-ig (forrás Jeremy Reimer, Goldman Sachs Research)[3]

A digitális forradalom, vagy ahogyan másként hívják, a harmadik ipari forradalom, azaz az információs társadalom évtizedei következtek, egészen az ezredfordulóig. Az információs technológiai cégek között ugyanakkor relatíve erős verseny zajlott, amelyet jól jellemez, hogy az Apple, amely már a hetvenes években megjelent a piacon, már 1984-ben komoly konkurenciát támasztott MacIntosh modelljével az IBM-nek. Ehhez a személyi számítógéphez olyan máig használt innovációk kötődtek, mint például az egér, amely lehetővé tette, hogy a felhasználó az úgynevezett ikonok között navigáljon a képernyőn.

A fenti időszakban rengeteg munkahelyen vált nélkülözhetetlen eszközzé a számítógép, amely különböző megoldásokkal a háztartásokban is elterjedt. Mindez pedig az IT-cégek eredményein is meglátszott, hiszen évről-évre képesek voltak kétszámjegyű bevétel-növekedést elérni. A vállalatok közül kiemelkedett az IBM, amelynek forgalma 1985-ben már túllépte az 50 milliárd dollárt, és amely ezzel a világ hetedik legnagyobb társaságává vált.[4]

4. ábra: A nagy techcégek bevételei milliárd dollárban kifejezve (1988-2015)[5]

Ezt a folyamatot az internet, vagyis az úgynevezett World-Wide-Web 1992-es tömeges bevezetése is gyorsította. Az internet az évtized második felére tömegessé vált a munkahelyeken, és az ezredfordulóra már minden második amerikai háztartás csatlakozott a globális információs hálózathoz. Ugyanakkor azt szintén érdemes megjegyezni, hogy amint az a 4. számú ábrán is látható, egészen a kilencvenes évek közepéig a nagy technológiai cégek növekedése jellemzően nem volt ugrásszerű.

Mindennek oka részben a szereplők közötti, kifejezetten éles és egyre inkább globalizálódó verseny volt. Mint ahogy arra már utaltunk, az IBM kezdeti monopolhelyzete olyannyira nem bizonyult tartósnak, hogy az 1983-as 37 százalékhoz képest a piaci részesedése 20 százalékra csökkent. A mindinkább személyre szabott számítógépes megoldások piacán a vállalkozás kicsit nehézkesnek bizonyult, miközben ezernyi kisebb vállalattal kellett volna állnia a versenyt. Nem csoda, ha a folyamat egy pontján, 1991-ben az IBM kénytelen volt az ősi rivális Apple képviselőivel is tárgyalásokat folytatni a cég jövőjéről.[6] Később, 1997-ben viszont az Apple szorult rá a Microsoft segítségére, amely végül – több, a két cég közötti vitakérdés békés, megegyezéses rendezése mellett – 150 millió dollárral segítette ki az „ősellenséget”.

Mindennek következményeként természetesen ezek a cégek nem tudtak olyan gazdasági, társadalmi, vagy éppen politikai befolyásra szert tenni, mint korunk nagy IT cégei. Viszont figyelemreméltó fejlemény, hogy már 1986-ban arról beszélt az IBM egyik munkatársa, aki a Szovjetunióban nőtt fel, hogy „egy politikai rendszert egy gazdaságira cseréltem, amely arra törekszik, hogy vallássá váljon.”[7

2.2.        Út az évezred végi dotcom-válságig

Az évezred utolsó pár évében aztán olyan piaci változások zajlottak, amelyek az internet terjedésével és az információs társadalom húzóerejével összekapcsolódva hihetetlen összegeket vonzottak az IT-cégek kasszáiba. Ez volt az úgynevezett „dot-com korszak”, melynek már az elnevezése is az internet virális penetrációjához kötődött. Az 1990-es években a világ fejlettebb államaiban fokozatosan kiépítették az IT-cégeket és az ügyfeleiket összekötő infrastruktúrát. Nem csoda, hogy 1990 és 1997 között 15-ről 35 százalékosra nőtt a számítógéppel rendelkező amerikai háztartások száma.[8]

A technológiai befektetések növekedése mögött számos ok állt, de ezek közül talán a legfontosabb a pénzügyi tényező volt. A kilencvenes évek alacsony kamatkörnyezetet, valamint számos adócsökkentést hoztak az Egyesült Államokban, és a politika kifejezetten támogatta a telekommunikációs befektetéseket. Miután az ipari termelési verseny a korábbi évtizedekben az Egyesült Államok gyártókapacitásainak visszaszorulását hozta, más lukratív befektetési lehetőség híján egyre többen invesztáltak az információs forradalomba, miközben 50 ezer vállalat jött létre, hogy ezt a hullámot meglovagolja[9].

Hogy mindezt további számokkal is érzékeltessük, 1997 és 2000 között a techcégek részvényeinek értéke 300 százalékkal emelkedett, miközben 5000 milliárd dollár érkezett a szektorba[10]. Ráadásul az ismertetett folyamat nem korlátozódott az Egyesült Államokra, illetve a világ fejlettebb részeire, hiszen több százmilliárd dollárnyi befektetés jutott a kevésbé fejlett országok technológiai piacaira is. A technológiai cégek rengeteg pénzt költöttek márkaépítésre, számos közülük mindezt a tőzsdei kibocsátás során elérhető tőkemaximalizálás érdekében tette, és jóformán mindegyiküknek alapvető logikájává a vált a „minél előbb, minél nagyobbra nőni” elv. Számos cég nem kevesebbel emelte fel az egekbe a spekulációs téteket, mint hogy „ők fogják megváltoztatni a világot”.[11] A spekulációs folyamat 2000 márciusában tetőzött, majd a bedőlés több, mint négy évig tartott.

A dot-com buborék kidurranása mindenekelőtt az úgynevezett NASDAQ nevű, számos technológiai céget tartalmazó tőzsdei index alakulásán volt lekövethető. A konkrét kiváltó ok egy Japán recesszióba süllyedéséről szóló hír volt, amelyet nem sokkal később a technológiai cégektől való elfordulás, és a hagyományos tőzsdék felé történő visszafordulás követett. 2000 áprilisában végül a válság egy újabb kulcsmomentumaként egy amerikai bíró a szövetségi állam és a Microsoft versenyjogi jogvitájában az Egyesült Államok mellett döntött, ez pedig szintén azonnali tőzsdei esést okozott. Ebben az időszakban a NASDAQ egyetlen hónap alatt elvesztette korábbi értéke egyharmadát.

A dot-com válság hamar globálissá vált, majd nem sokkal egy úgynevezett telekom-válság is bekövetkezett, 2001-ben. Utóbbi nagyrészt a 3G-hálózatokra kiírt állami pályázatokkal volt összefüggésben, amelyek óriási kiadásokat okoztak az egyébként is költségterhelt telekom-vállalatok számára. A két globális válság interakciója, vagyis az, hogy sok befektető nem tett különbséget a dot-com cégek és a hagyományos telekom vállalkozások között, további károkat okozott mindkét szektor szereplői számára.

2.3.        Örökség és előfeltételek a mai tech-óriások felemelkedéséhez

A válság ugyanakkor nemcsak áldozatokat hagyott maga mögött. Amint arra már korábban utaltunk, a technológiai infrastruktúra kiépítettsége megmaradt, és új lehetőségeket kínált a válságot a cégek számában nagyjából megfelezett piac számára. Csak néhány adat ennek alátámasztására: a szélessávú hozzáférés ára 2004-re 2000-hez képest 90 százalékkal csökkent; 80 millió mérföld optikai kábelt fektettek le néhány év alatt az Egyesült Államokban; a szélessávú kapacitásnak ugyanakkor még 2005-ben is a 85 százaléka kihasználatlan maradt. Mindeközben az internet-használók száma világszerte 400 millióról 2 milliárd főre, azaz ötszörösére nőtt. Azaz, a dot-com bumm idején kiépített gigantikus hálózatok révén relatíve olcsón egyre több embert lehetett elérni.[12] Azok, akik ezzel a lehetőséggel leginkább élni tudtak, hamarosan óriásira növekedtek, és a jelen világgazdaságát is döntő mértékben meghatározzák.

Ugyanakkor az örökségnek rossz elemei is voltak, amelyek mindmáig hatnak. Hiszen egyes technológiai cégek brandértékének az egekbe növelése, illetve a kiválasztottság-tudat, a sajátos „technológiai istenkomplexus” és a hihetetlen pénzügyi források együttese a cégvezérek részéről szinte törvényszerűen magával hozta a közélet nem-demokratikus alapokon történő befolyásolásának igényét is. Mindez az állami szuverenitással történő versengésre való készséget, míg a tech óriások anyagi megerősödése, adatbázisaik kiterjedtsége és az innovációik által szerzett versenyelőnyük teremtette meg egy államinál is erősebb szuverenitás képességét hozta magával.

Az irdatlan mennyiségű kilencvenes évekbeli invesztíció a válsággal nem tűnt el, sőt, új technológiai vállalkozások számára könnyítette meg a tömegek elérését. Ezek a cégek azonban már más alapokon működtek, elődeikkel szemben pedig mindenekelőtt az internet által „létrehozott” virtuális közösségekre épültek. Talán éppen ezért jóval stabilabbnak bizonyultak korábban tárgyalt elődeiknél, sőt, az új, innovatív vállalkozások már a korábbi technológiai, piaci kudarcok tapasztalataival is felvértezve tudtak megerősödni. Arról nem is beszélve, hogy a versenytársak egy részét éppen a válság tűntette el (azaz nagyjából megfelezte a piacot), miközben a kockázati tőke eltűnése a piacról jó időre kizárta az újabb versenytársak érkezését. Mindez ideális piaci helyzetet teremtett a túlélők számára.

2.4.        A legerősebb túlélők útja a tech-óriássá válás felé

Mintegy ökölszabálynak tekinthető, hogy a válság elmúltával azok a cégek tudtak megerősödni, amelyek „úttörők voltak a szakterületükön” – legalábbis Steve Baldwin internet-szakértő szerint. Baldwin idesorolta a videómegosztás területén áttörést elérő Youtube-ot, a könyvkereskedelemben élenjáró Amazont, az internetes keresőcégek közül kiemelkedő Google-t és Yahoo-t, az internetes aukciósházként működő eBay-t.[13] Mindez valójában a kapitalizmus természetéhez tartozik, hiszen amikor egy válság beüt, ebben a gazdasági rendszerben szükségszerűen újrarendeződésre kerül sor.[14]

Ennek az átrendeződésnek pedig talán a legfőbb jellemzője az adat, mint alapvető nyersanyag felértékelődése lett. Kulcstényezővé vált a gazdasági életben az adatok célzott gyűjtése, elemzése, illetve felhasználása. Szintúgy döntőnek számított egyes technológiai cégek megerősödésében, hogy az eddig soha nem látott mennyiségű adatot maguk a cégek felhasználói termelték, illetve részben szelektálták is. Egy relatíve új gazdasági elmélet szerint ezek a technológiai óriások egyenesen platformokká váltak, azaz olyan közvetítőkké, ahol a fogyasztók, a gyártók, a szolgáltatók, illetve a hirdetők egymásra találhattak. Ezek az óriáscégek tehát valójában globális piactereket teremtettek bármely cég számára, amely képes ezeket felhasználni. Ráadásul, ezen piacterek biztosításáért az üzemeltető technológiai vállalkozások nemcsak „bérleti díjat” kapnak, hanem újabb adatokat, amellyel tökéletesíthetik, sőt bővíthetik a piacterüket.[15]

Az évezredfordulót követő újrarendeződésnek egy további jellemzője a hálózatosodás. Mindennek először a technikai feltételeit teremtették meg a telekom cégek masszív beruházásai, a Web 1.0 korszakában, amely nagyjából a dot-com válságig tartott. A Web 2.0 korszakában pedig megjelentek azok a vállalkozások, amelyek nemcsak kihasználták az internet előnyeit, hanem a fizikait kiteljesítő „szellemi” hálózatépítés révén képesek voltak emberek milliárdjait „üzemeltetőjükké” tenni. A vállalatokat ugyanis „kézről-kézre” adták a felhasználók, továbbá mindeközben egyre több adatot termeltek, amelyek nemcsak növelték, de optimalizálták is e cégek működését. A háztartások elérésével és bevonásával a tech óriások több tekintetben már logikusan, magától értetődő módon monopóliumokká, illetve az államok riválisaivá váltak.

Végül, Nick Srnicek következtetéseinek nyomvonalán haladva, ezek a cégek nemcsak „üres táblaként” működnek, nem neutrális közvetítők a piacon, hanem monopóliumokként maguk is irányítják a piaci folyamatokat, azaz az államok helyett/mellett maguk szabják meg a játékszabályokat. A platformoknak Srnicek 5 főbb típusát azonosította: hirdetési platformok (pl. Google, Facebook), felhő platformok (pl. AWS, Salesforce), ipari platformok (pl. GE, Siemens), termékplatformok (Spotify), végül pedig az úgynevezett támaszplatformok (pl. Uber, Airbnb). Természetesen előfordul az is, hogy egy platform alapvetően a fenti csoportosító jellemzők mindegyikével bír, ilyen például az Amazon.[16]

Ami a fent említett cégek közül a legnagyobbakat illeti, az Interbrand által több fontos szempont figyelembevételével összeállított rangsorban[17] rendre előkelő helyen végeztek az elmúlt években. A globális, profitábilis és elegendő nyilvánosan elérhető adattal rendelkező vállalatokból összeállított 100-as lista alapjául a pénzügyi teljesítmény mellett a márkaérték és a márka hírneve szolgálnak. 2018-ban az Apple, Google, Amazon és Microsoft az első 4 helyet foglalták el, míg a Facebook 9. volt. Az évek óta feltörekvő Amazon egyben a leggyorsabban növekvő vállalat volt, mely címet a megelőző öt évben a Facebook birtokolta. Az Apple és Google dominanciája is több, mint 5 évre nyúlik vissza. A technológiai szektor egyébként önmagában is kirívó mértékben felülmúlja a többit, a top 100 vállalat között szereplő techcégek összértéke több, mint 2,5-szerese a második – és még így is kimagasló – autóiparnak.

A techcégek világában számos „kisebb” szereplő is található, akik a többség számára ismeretlenek, mégis képesek több milliárd dolláros bevételek elérésére (ilyen például a World Wide Technology). Közép-Európában és ezen belül Magyarországon is egyre nagyobb sikereket érnek el a technológiai szektor vállalatai. A régióban leggyorsabban növekvő techcégeket rangsorolja az elmúlt négy év árbevétele alapján a Deloitte Technology Fast 50 programja[18]. Ennek keretein belül 2018-ban a 3D-s nyomtatással foglalkozó, cseh Prusa Research zárt az élen, egészen elképesztő mértékű, 17 118 %-os növekedéssel, az előző évi győztes honfitársát, a repülőjáratok foglalását elősegítő Kiwi.com-ot megelőzve. Legjobb magyarként a Supercharge Kft. szerepelt, 740%-os növekedésük a 12. legjobb eredmény volt kategóriájukban. A vállalatot diákok alapították még 2010-ben, digitális termékek előállításával foglalkoznak, olyan nagyvállalatoknak terveznek és fejlesztenek applikációkat, mint az OTP, a Santander Bank és a Delivery Hero (NetPincér), továbbá Budapest mellett már londoni irodával is rendelkeznek. Még egy magyar vállalat fért fel a 2018-as listára, az innovatív, testreszabott, integrált üzleti rendszerek fejlesztésével foglalkozó SmartFront Kft. személyében. A Fast 50 mellett egyéb kategóriákban is rangsorol a Deloitte, pontos kritériumok alapján osztályozva a vállalatokat, külön versenyeznek például a legnagyobb (Big 5) és a feltörekvő (Rising Star) vállalatok.

Egyéb komoly relevanciával bíró rangsorok is fellelhetők, a Financial Times Európa 1000 leggyorsabban növekvő vállalatát rangsorolta[19]. Ezen techcégek több, mint 7%-ának London a központja, de egy budapesti és egy győri vállalatot is megtalálhatunk köztük. A már korábban említett Supercharge 103.-ként szerepelt, mellette pedig 132.-ként a szoftverfejlesztéssel foglalkozó Attrecto is képviselte Magyarországot. Előbbi megközelítőleg 11-szeresére, utóbbi 9-szeresére növelte árbevételét 2013 és 2016 között. Látható, hogy a technológiai szektorban viszonylag kevés magyar szereplő van jelen, és ők is kisebb súllyal, de megfigyelhető dinamikus növekedésük.

A globálisan meghatározónak számító techcégeket érdemes a tárgy szempontjából egészen részletesen is bemutatnunk. „Move fast and break things” – ez volt a Facebook mottója 2014-ig, magyarul nagyjából annyit jelent, hogy „Haladj gyorsan és lépj át a dolgokon!”. 2017-ben jelent meg Bob Dylan turné menedzsere, Jonathan Taplin könyve Move Fast and Break Things: How Facebook, Google and Amazon Cornered Culture and Undermined Democracy[20]  címmel.  A könyv azt járja körül, hogy az internet (a szerző szerinti) destruktív monopolizálásával a szóban forgó három óriás milyen jövőt ajánl a zenészek, újságírók, írók, művészek és a filmesek, tehát általában a művészvilág számára, és hogyan ássa alá a demokráciát.

Felmerül ugyanakkor a kérdés: vajon csak a könyvkiadás, a zeneipar, és a filmvilág számára hozott mást a GAFA (Google-Apple-Facebook-Amazon) által diktált világ ahhoz képest, mint amit anno az internet-pionírok terjesztettek: „Oszd meg az információt, terjeszd a demokráciát és adj hatalmat az embereknek!”? Vagy más területeken is jelentős az átalakulás?

Ennek a kérdésnek az egy szóval történő megválaszolásához nem kell nagy bátorság. Igen, minden területen változást hoztak a GAFA-cégek. Azt azonban érdemes mélyebben is megvizsgálni, hogy az egyén szintjénél feljebb helyezkedve, a társadalomra nézve néhány aspektusból mit is jelentenek pontosan ezek a változások. Azt a kérdést is érdemes feltenni, hogy ezek a cégek megmaradnak-e ugyanazon a területen belül, ahol más, profitorientált cégek mozognak általában működésük határaiból adódóan, vagy akár az eddigiekhez képest teljesen új kihívások elé állítják a szuverén államok apparátusait?

3.  Facebook

3.1.         A Facebook általános bemutatása

A Facebook saját „küldetését” – meglehetősen emelkedett módon – a következőképpen írja le: „A 2004-ben alapított Facebook küldetése az, hogy az embereknek hatalmat adjon ahhoz, hogy közösséget építsenek, és egymáshoz közelebb kerüljenek a világban. Termékeinket arra használják az emberek, hogy kapcsolatban maradjanak barátaikkal és családtagjaikkal, felfedezzék a világban zajló eseményeket, valamint megosszák és kifejezzék azt, ami számukra fontos.”[21]

A cégvilágban viszonylag rohamléptékű fejlődéssel a Facebook az információs technológiai szektor egyik meghatározó vállalatává nőtte ki magát, több milliárd felhasználóval rendelkezik. Hosszú út vezetett azonban idáig, a közösségi hálózatot a klasszikus történet szerint 2004-ben amerikai diákok, Mark Zuckerberg és négy harvardi társa alapította. Kezdetben csak néhány egyetem diákjai számára volt elérhető az oldal, majd ezt folyamatosan kiterjesztették, mígnem globálisan hozzáférhetővé vált. 2012-ben a Facebook-részvények tőzsdei bevezetésére is sor került, azóta pedig még több terméket és szolgáltatást kínálnak. Több alkalmazás, egészen pontosan potenciálisan jelentős versenytársuk tulajdonjogát megszerezték, köztük az Instagramét és a WhatsAppét, emellett saját maguk fejlesztették a Facebook Messengert, a Facebook Watch-ot és a Facebook Portalt.

Érdemes azonban a vállalat keletkezéstörténetében még egy lépéssel hátrébb menni. A Facebook története valójában 2003-ig nyúlik vissza, ekkor fejlesztette Zuckerberg harvardi diákként a Facemash nevű weblapot, azonban ez az oldal – szerzői és személyiségi jogok miatt egyaránt – jogsértőnek bizonyult, így néhány napig működhetett csupán. Ebből az ötletből kiindulva, hasonló felületet hozott létre egy vizsgára való készüléshez, ahol a tantárggyal kapcsolatos képeket tett közé, melyekhez megjegyzéseket fűzhettek a hallgatók. Ezt követően a papír alapon már létező, fényképet és személyes információkat tartalmazó „arc könyv” mintájára alkotta meg a TheFacebook nevű oldalt, 2004 elején. Azonban rögtön az első héten akadtak problémák ezzel kapcsolatban, mivel néhány szintén harvardi diáktársa megvádolta, hogy az ő ötletüket használta fel saját hasznára, holott abban egyeztek meg, hogy együtt hoznak létre egy közösségi hálót. A pereskedés 2008-ban zárult le, 1,2 millió részvényt ítéltek a vádat emelő hallgatók javára, amely a részvények kibocsátásakor nagyjából 300 millió dollárt ért.[22]

A harvardi hozzáférhetőséget még 2004-ben kiterjesztették több egyetemre, Zuckerberg csapata ekkor kezdett el bővülni, továbbá befektetők is rátaláltak. 2005-ben született meg a mostani, „sima” Facebook elnevezés, szintén ebben az évben középiskolások és több cég (például az Apple és a Microsoft) alkalmazottai előtt is megnyílt az oldal. 2006-ban minden 13 év feletti felhasználó számára elérhetővé vált[23] a Facebook, egy év múlva pedig – felismerve a további növekedési potenciált – részesedést vásárolt a Microsoft a vállalatból.

2007-ben már rengeteg vállalat hirdette magát az oldalon, szervezeti oldalak pedig 2009-től jelentek meg. A cég az első nemzetközi központját 2008-ban Írországban telepítette le, kihasználva a kedvező adózási feltételeket. A kimutatások szerint az első pozitív pénzáramlásra 2009 szeptemberéig kellett várnia a Facebooknak. Az első nyilvános részvénykibocsátásra közel három évvel később került sor.[24]

2012 több szempontból is mérföldkő volt a Facebook számára. A weblapon keresztül működő alkalmazásokat fejlesztettek, megvásárolták egyik potenciális fő versenytársukat, az Instagramot, és elérték az 1 milliárd aktív felhasználót. A tőzsdére lépés nagy siker volt, mégis megosztó eredményre vezetett, ugyanis az árfolyam gyors csökkenésnek indult, ez pedig újabb per alapjául szolgált. 2013 végén a Facebook a Standard & Poor’s 500 legnagyobb amerikai tőzsdén kereskedett cégből álló indexének elemei közé került (valójában 505 tagú az index).[25] 2014-ben újabb fontos konkurensek akadtak fent a cég hálóján, felvásárolták a WhatsAppot és az Oculus VR-t.[26]

Az elmúlt néhány évben a Facebook óriási ütemben növekedett a versenytársaihoz képest, miközben további kapcsolódó alkalmazások fejlesztését vitték véghez, a legújabb ezek közül egy online társkereső alkalmazás. Ezt az időszakot a sikerek mellett már számos komoly kritika is jellemezte, a Facebookot egyaránt támadások érték személyes adatok harmadik fél felé történő továbbadása, terrorcselekmények támogatása, választók manipulálása és adóelkerülés miatt. Mindezzel együtt népszerűsége továbbra is magas, a felhasználók számát tekintve, a Google-birodalom több tagja mellett a leglátogatottabb oldalak között szerepel.[27] Mindemellett az oldal hatalmas bevételekre tesz szert a felhasználók által megosztott adatok felhasználásából, illetve a legnagyobb részt kitevő hirdetésekből – 2016-ban már 3 millió aktív hirdetővel rendelkezett, akiknek 70 %-a az Egyesült Államokon kívülről érkezett.[28] 2019-ben a Libra Networks alapításával a kriptovaluták és a fintech világába is belépett a vállalat.[29]

A Facebook „alaptevékenysége” maga is nagy fejlődésen ment keresztül az évek során. Míg kezdetben csak egy szűk egyetemi körben segítette a kapcsolattartást, azóta azonban az elsőszámú platformmá nőtte ki magát ezen a téren. Bizonyos értelemben a világháló (WWW – World Wide Web) megjelenéséhez hasonlítható a Facebook sikere. Ahogy a WWW korábban különállóan működő szoftvereket fogott össze, úgy a Facebook is már létező funkciókat tömörített egy felületre, jól tudta ötvözni az internet már meglévő funkcióit. Nem volt szükség teljesen új dolog megalkotására, össze kellett fogni azonban az elérhető lehetőségeket, valamint folyamatosan fejleszteni azokat a felhasználói igényeknek megfelelően.

A Facebook társadalomra gyakorolt hatását jelzi, hogy a Times 2010-ben az év emberének választotta Mark Zuckerberget, mely döntését azzal indokolta, hogy „a Facebook korába léptünk, és Mark Zuckerberg juttatott ide minket”.[30] Még a szótárakba is új szavak kerültek az oldal hatására (például az angol „unfriend” szó).[31]

3.2.                    A Facebook szervezete

A Facebook anyacég kaliforniai székhelyű és bejegyzésű, vezetője Mark Zuckerberg, a cég egyik alapítója. A vezetőség Zuckerbergen kívül még 3 tagból áll. Az igazgatótanácsnak 8 tagja van, melyből ketten egyúttal vezetőségi tagok is.

A Facebook a bárki számára elérhetővé válása óta eltelt 13 év alatt valódi tech-óriássá nőtte ki magát. Néhány adat ennek alátámasztására: alkalmazottainak száma 2019 júniusában meghaladta a 43 ezret; Facebook-iroda 70 városban van, adatközpont pedig 15 helyen működik[32]; Árbevétele 2019. III. negyedévben a 2019. október 30-án közzétett adatok szerint meghaladta a 17 milliárd dollárt. [33] 

Egy átalakítást követően a cég működési struktúrája 3 fő területre tagozódik: új platformok és infrastruktúra, fő termékszolgáltatások, valamint applikációk. Az alkalmazottak egy kis csoportja pedig a jövő technológiájára, pl. a blokkláncra fókuszál.

3.3.                    A Facebook és az adózás

A társaság alapszabálya és minden cégvezetéssel kapcsolatos dokumentum könnyen megtalálható a cég honlapján[34]. Ezek a dokumentumok látszólag szigorú titoktartást írnak elő a felhasználók és a személyzet adataira vonatkozóan. A részletek tekintetében a Magatartási kódex azonban ezt elég nagyvonalúan elintézi azzal, hogy a Felhasználói adatokhoz való hozzáférés szabályait, az Adatosztályozási szabványt, valamint az Adatkezelési irányelveket kéretik elolvasni a wiki-n[35]. Feltételezzük, hogy bár nincs rá utalás, de itt a „wiki” talán a cég belső webes felületét jelentheti, mivel sem a wiki-n, sem a Wikipedián a hivatkozott linkek vagy cikkek nem léteznek, csak azokhoz hasonlók. Azt pedig feltételezni sem merjük, hogy esetleg nem létező dokumentumokra hivatkozik a Magatartási kódex.

A vezetőségi dokumentumok között, mint pl. az Alapszabály, Magatartási kódex stb. található egy UK-adóstratégia című[36] dokumentum is. Ez a dokumentum (is) hangsúlyozza, hogy a cég adózási szemlélete szerint külön jelentősége van az irodanyitásoknak. Ezzel, azaz a helyi eladásra való áttéréssel a céljuk egyrészt, hogy az érintett államok számára átláthatóságot biztosítsanak, másrészt, hogy az adózási törvényeknek megfeleljenek (főleg az Egyesült Királyságban és Ausztráliában).

Ez a téma azonban e ponton is figyelmet érdemel, bár a későbbiekben némileg más aspektusból külön is foglalkozunk vele. A Facebook ugyanis a tech óriásokhoz hasonlóan az adózási kiskapukat kihasználva valójában csak a jövedelme töredéke után fizet vállalati nyereségadót.

A Facebook Incorporation amerikai anyacégnek két leányvállalata van Írországban és egy Hollandiában.

1)      Facebook Ireland Limited, mely írországi adóalany.

2)      Facebook Holding Limited (FHL), ír telephellyel ugyan rendelkezik, de nem rezidens ír vállalat, mert a FHL tulajdonosa a Kajmán-szigetekre (brit tengerentúli autonóm terület) van bejelentve. Emiatt a FHL sem az Egyesült Államokban, sem Írországban nem adóalany.

3)      A Facebook holland leányvállalata.

Valós bevételek a Facebook Ireland-hez érkeznek, azonban ez a cég a Facebook Holdingtól veszi a jogokat. A bevételeket szembeállítva a jogdíjakkal, az adóalap minimálisra csökkenthető, és csökken is, ennek következtében a Facebook Ireland alig fizet adót. A Facebook Holding, mivel nem számít rezidens ír vállalatnak, nem ír adóalany, a jogdíjakból származó bevétele után nem fizet Írországban adót, bevételét minden akadály nélkül utalhatja a kajmán adóparadicsomba.

Ez a módszer az „ír szendvics”, de a Facebook étvágya ennél nagyobb. Egy harmadik, hollandiai bejegyzésű céggel a Facebook a „dupla ír-holland szendvics” elnevezésű adózási „modellt” valósítja meg úgy, hogy a szellemi tulajdonjogokért a Facebook Ireland Limited nem mindig a FHL-nek, hanem sokszor a holland cégnek fizet.[37] Mivel a holland cég megfelel a kedvező adózású Innovation Box kritériumrendszernek, ezért az ott keletkezett bevételek után mindössze 7% az adókötelezettsége.[38]

A manőverek következtében például az Egyesült Királyságban 2017-ben a bevételek csak kb. 5%-a után fizetett társasági adót. Bár a Facebook ígérete szerint úgy rendezte át a hirdetési sales tevékenységeit, hogy a kiemelt hirdetőktől származó bevételeik után adóalapjukat az Egyesült Királyságban képezzék, 2017-ben a Facebook UK mégis 21 millió font veszteséget realizált. A valódi adóbevétel megjelenésére tehát még várni kell, az adóbefizetés 2018-ban sem növekedett jelentősen, 1,6 milliárd font bevétel után mindössze 28 millió font adót fizetett[39]. Mark Zuckerberg ennek ellenére rendületlenül állítja, hogy a cég minden adókötelezettségének eleget tesz az Egyesült Királyságban.

„Apró” érdekesség, hogy a The Guardian a saját Facebook-oldalán posztolta 2019. január 4-én azt a cikket[40], mely részletesen tárgyalja, hogy hogyan tudott a Google a dupla ír-holland szendvics módszerrel 2017-ben közel 20 milliárd eurót átmozgatni Bermudára, miközben a cikk a hasonló technikát alkalmazó, ennek a posztnak a megjelenési platformját adó Facebookot meg sem említette.

A Facebook a vállalati adózási kiskapukon kívül az Egyesült Államok adókedvezményéből a részvényopciós kiskaput is kihasználja, ebből következően egyes források szerint 2010 és 2017 között 7,9 milliárd amerikai dollárnyi jövedelemadót spórolt meg a vállalat.

3.4.                    A Facebook és a tulajdonában lévő egyéb alkalmazások

A Facebook saját közösségi platformján kívül a viszonylag agresszív felvásárlási stratégiájának köszönhetően több platformon is kínál kommunikációs lehetőséget felhasználóinak:

  • Instagram
  • WhatsApp
  • Oculus
  • MSQRD (Masquerade)
  • LiveRail
  • FriendFeed stb.

A Facebook saját adatai szerint[41]:

  • a Facebook felhasználók száma 2019. szeptember hónapban naponta átlagosan 1,63 milliárd (ebből csak Indiában naponta átlagosan 270 millió felhasználó)
  • 2019. szeptember 30-án aktív felhasználóinak száma 2,45 milliárd
  • Egy másik, 2019 októberi statisztika szerint a Facebooknak 2,4 milliárd, a WhatsAppnak 1,6 milliárd, a Facebook Messengernek 1,3 milliárd, az Instagramnak 1 milliárd felhasználója van, nyilván nagy átfedésekkel.[42]
  • a Facebook-hoz köthető alkalmazásokat legalább 2,8 milliárd ember használja minden hónapban.

Más források szerint[43]:

  • 2019 áprilisi adatok szerint a Facebook-ra naponta feltöltött fotók száma 350 millió
  • a megnézett videók száma naponta átlagosan 8 milliárd
  • a kiírt kommentek száma havonta 5 milliárd.

Fenti adatokból és a Smart Insight felméréséből[44] kiszámítható, hogy a világon internetet használó emberek 63%‑a, a közösségi médiát használó emberek 80%‑a a Facebookhoz köthető alkalmazások valamelyikét használja.

A döbbenetes számok ellenére a hamburgi székhelyű Faktenkontor cég Social Media Atlas 2018/19-es németországi felmérése szerint a Facebook népszerűsége változást mutat. Eszerint egyedül az 50-59 éves korosztályban nem csökken a felhasználók száma, minden más korosztályban a Facebook jócskán veszít népszerűségéből. A hanyatlás a 16-19 évesek körében a leglátványosabb, ott a valamikori 92%-os felhasználói arány 5 év alatt 49%-ra csökkent.

  1. ábra Social Media Atlas 2018/19, német Facebook-felhasználók korcsoport szerinti megoszlása

Forrás: www.jungezielgruppen.de/social-media-atlas-2019/  

Azért a vállalatnak nincs sok oka az aggodalomra, mert a tulajdonában lévő applikációk a változó felhasználói szokások ellenére is még mindig vezető helyen állnak a Social Media Atlas adatai[45] és a Smart Insight statisztikái[46] szerint is.

3.5.        Nyilvánosság, ügyfélszolgálat

Joggal feltételezhető, hogy egy 43 ezer főt[47] foglalkoztató, globális vállalat könnyen elérhető ügyfélszolgálatot működtet. Ám személyes vagy akár telefonos kapcsolatot felvenni a Facebook nevű vállalattal igen nehéz, ha egyáltalán lehetséges. Bármilyen ügyben való kommunikációra a cég hivatalos oldalán a székhely címe szerepel, a menedzsment összetételénél megadott kapcsolati lehetőség pedig mindössze egy sajtós e-mail cím. Hirdetéssel kapcsolatban a Facebook-platform Súgóján keresztül lehet a céggel kapcsolatot felvenni, bár ez sem egy egyszerű folyamat. Az említett 65 Facebook-irodából Magyarországhoz legközelebb a 2016 elején megnyitott varsói iroda van, mely a vállalat közép-kelet-európai központja.

A lengyel irodában 3 részleg működik. [48]

  1. Communications & Public Policy
  2. Data & Analytics
  3. Sales & Marketing.

3. 6.                    Üzleti modell

A Facebook üzleti modellje a reklámbevételekre épül. Bevételeinek 99%-a származik hirdetésekből. 2019 áprilisában az alkalmazáson 7 millió hirdető volt. A Facebook a legkeresettebb hirdetési platform, mivel a felhasználókról tárolt adatok alapján a leginkább ez a cég tudja garantálni a hirdetéseknek a hirdetők által meghatározott célközönséghez való eljutását. A Facebook jegyzi többek között azt a 2018-ban benyújtott szabadalmat is, mely megoldás lehetővé teszi, hogy a telefon közelében lévő TV készüléken futó reklámokat rögzítse, melynek alapján még jobban célzott hirdetéseket képes biztosítani felhasználója számára. A másik, szintén a célzott reklámozást segítő szabadalom egy olyan megoldás, mely a hírfolyam (feed) olvasása közben figyeli és elemzi a felhasználó arckifejezését. A Facebook állítása szerint ezeket a szabadalmaztatott megoldásokat nem használják. [49]

  1. ábra: A Facebook üzleti modellje

Forrás: https://fourweekmba.com/how-does-facebook-make-money/

Mark Zuckerberg hosszan magyarázza a cég honlapján, hogyan is épül fel üzleti modelljük, működésük miért nem ad okot semmilyen aggodalomra, és ügyfeleik adatainak eladása reklámozás céljából miért is lenne ellentétes üzleti érdekeikkel[50].

3.7.                    Adatgyűjtés, profilozás, árnyékprofilozás

A Facebook és a hozzá köthető alkalmazások meglehetősen sok adatot begyűjtenek a felhasználóktól, akár tudtuk nélkül is: pl. profiladatok, posztolt tartalmak (melyek az Instagram esetében üzleti, illetve fejlesztést segítő partnerek felé megosztásra is kerülnek), kontaktok, használati- és hálózatra kapcsolódási szokások, lokáció, IP-cím, eszköz típusa, userek között megosztott adatok és tartalmak, fotók, videók. Az általunk megadott profiladatokon felül a Facebook tehát egyéb adatokat is gyűjt rólunk, az ezekből létrehozott árnyékprofilokat személyre szabott hirdetések megjelenítésére használja.

A Facebook kiterjedt adatgyűjtési mechanizmust alkalmaz a felhasználói szokásokkal kapcsolatos adatok gyűjtésére. Az adatgyűjtéssel és értékesítéssel kapcsolatos, 50 millió Facebook felhasználót érintő, 5 milliárd dolláros büntetést maga után vonó[51] Cambridge Analytica-botrány váltotta ki az elmúlt években a legnagyobb közfelháborodást.

A Facebook még olyankor is gyűjt adatokat, amikor a felhasználó épp nincs is közösségi felületeken. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy a webfejlesztők beágyazzák a közösségi oldalak gombjait a weblapokra, tehát az olvasó egy klikkeléssel anélkül nyilváníthatja ki véleményét az olvasottakról, vagy oszthatja meg azokat, hogy el kelljen hagynia az épp olvasott oldalt, vagy be legyen jelentkezve a közösségi oldalra.

Ahhoz egyébként, hogy a Facebook követni tudja felhasználóinak kereséseit, még arra sincs szükség, hogy megosszunk egy oldalt vagy nyomjunk egy like-ot. A like gombot tartalmazó oldalon a gombok „mögötti” kódrész arra hivatott, hogy lekövesse a felhasználót az adott weblapon, mely utána a begyűjtött információt továbbítja a Facebook felé. Így fordul elő, hogy ha akár virtuálisan teljesen „csendben” nyakörvet keresünk a kutyánknak, legközelebb a közösségi oldalra belépve nyakörveket fog felsorakoztatni nekünk a hírfolyam.

A vállalat az ezzel kapcsolatos sorozatos hatósági vizsgálatokra válaszul ez év augusztus végén jelentette be, hogy bevezeti az Off-Facebook Activity eszköz alkalmazását[52]. Az eszköz lehetőséget ad a felhasználóknak arra, hogy igény szerint részletesen át tudják tekinteni, hogy mely cégek milyen adatokat osztanak meg a Facebookkal, és lehetőséget ad ezen adatok kezelésére, illetve a Facebook-fiókról való leválasztására. Eszerint a felhasználók számára a róluk gyűjtött adatok egy része továbbra is megismerhetetlen marad majd: „…Több adatot és tevékenységet kapunk, mint ami megjelenik a Facebook-on kívüli tevékenységeid között. Technikai és pontossági okokból nem jelenítjük meg az általunk kapott összes tevékenységet. Ide tartoznak azok az információk, amelyeket akkor kaptunk, amikor nem voltál bejelentkezve a Facebook-ra, illetve amikor nem tudjuk megállapítani, hogy korábban használtad-e már a Facebook-ot az adott készüléken. Emellett más részleteket sem jelenítünk meg, például, hogy milyen cikkeket helyeztél a kosárba.”

Ha töröljük is adatainkat a közösségi oldalakról, még nem tűnnek el például olyan alapvető adataink sem, mint akár a telefonszámunk. Ugyanis amíg minden egyes kontaktunk, akinek valaha azt megadtuk, nem törli saját listájából, a közösségi média alkalmazások beállításban engedélyezett kontaktlistához való hozzáféréssel újra és újra hozzájutnak a törölt ügyfél telefonszámához (is). A legtöbb felhasználó ugyanis kényelmi okokból engedélyezi a különböző appok hozzáférését a kontaktlistához. A készülékek nagy részének alapértelmezett beállításai is ezt tartalmazzák, ha tehát valaki nem szeretné az állandó térképes követést stb. engedélyezni, azt egyenként kell letiltania a beállítások menüben, nem fordítva. Ezzel gyakorlatilag a technikai dolgokhoz mit sem konyító emberek (és gyerekek) millióit terelik adataik „önként” megadásához.

Szintén komoly probléma, hogy sokan túlságosan nyilvánosan élik életüket, minden információt könnyen elérhetővé tesznek magukról egy ilyen felületen. Bárki hozzáférhet képeikhez, személyes adataikhoz, amely adott esetben visszaélésekre adhat lehetőséget.

3.8.       A szuverén állam feladatai – részben a Facebook kezében?

Az elektronikus hálózatok három meghatározó tulajdonsága: a sebesség, az egyidejűség és az összekapcsolódás. E tulajdonságok és az internet gyakorlatilag mindent átszövő rapid térhódítása lehetővé tette a magánhálózatok társadalmi struktúrába való beágyazódását is. A magánhálózatok által koncentrálódott hatalom (pénzügyi, hírközlési stb.) pedig eszközt jelent egy állam szuverenitásának gyengítésére. Az alábbiakban erre hozunk néhány példát, a diplomácia, a tömegtájékoztatás, a szuverén főhatalomért való demokratikus versengés befolyásolási lehetőségei, illetve a pénzkibocsátás kapcsán.

A Facebook diplomáciára gyakorolt hatásáról Dr. Nyáry Gábor szemléjében és összeállításában[53] igen részletesen olvashatunk. Nyáry szerint a diplomáciai munka digitális eszköztára is bővült. A közösségi média, de leginkább a Facebook megjelenésével a külpolitikai hírek forrása és a diplomáciai kapcsolatok bonyolításában új szereplők jelentek meg, komoly kihívás elé állítva a külügyi apparátusokat.

A Facebook üzleti modelljéből adódó célja egyértelműen a tájékoztatás, a tömegek tájékoztatása. Akár egyénileg célzottan, akár nagyobb csoportokban, hírek, illetve reklámok által. Mindeközben viszont az álhírek terjesztése nem bizonyult álhírnek. Az utóbbi időszak leghangosabb kamu-hír botránya 2016-ban volt. A „kamuhírek” terjedését (vagy szándékos terjesztését) az amerikai elnökválasztással kapcsolatos vád szerint a Facebook a kampány során nem tiltotta le. Az Egyesült Államok képviselőházának hírszerzési bizottsága által nyilvánosságra hozott adatok szerint[54] 3393 olyan hirdetést vásároltak szerintük orosz szereplők, melyeket 11,4 millió amerikai láthatott a kampány során. Egy Research Agency nevű „trollgyár” pedig 470 Facebook-oldalt hozott létre, ezeken keresztül 80 ezer bejegyzés 126 millió amerikai felhasználó hírfolyamába került bele. 2018 októberében 250 Facebook alkalmazott nyílt levelet[55] írt a vállalat vezetésének, amiért a platformon olyan, politikusok által közzétett hirdetések is megjelenhetnek, melyek tartalma esetenként nem valós. A levélben egyúttal egy 6 pontos javaslatcsomagot is megfogalmaztak ennek kezelésére.

A varsói irodája megnyitása után két évvel Lengyelország digitális gazdaságért felelős minisztere cenzúrával vádolta a vállalatot, mivel az gyűlöletbeszédre hivatkozva letiltotta a Falanga szimbólumot megjelenítő, a hagyományosan a lengyel függetlenség napján megtartott menetet propagáló, egyes szélsőjobboldali csoportok által közkedvelt oldalt[56]. A szimbólum használatát egyébként a lengyel törvények nem tiltják, Anna Strezynska miniszter asszony szerint tehát a Facebook ezzel egyértelműen megsértette a megelőző cenzúra alkalmazásának tilalmát, mely alkotmányos szabály, és melyet kizárólag törvények szabályozhatnak. A tiltakozások hatására a Facebook végül visszaállította a kérdéses oldalt.

Természetesen Magyarország sem marad ki a letiltások sorából. A Facebook időnként a letiltásokon felül selejtez is a profilok között, és a „trollokat” vagy a hamisnak tartott profilokat egyszerűen törli. Előfordul azonban, hogy a törlési hullámba bekerülnek teljesen átlagos felhasználói oldalak, mint ahogy arról több portál is beszámolt 2019 júniusában. Ekkor ugyanis előzetes figyelmeztetés nélkül került sor igen nagyszámú magyar profil hirtelen törlésére[57]. A tiltakozások hatására ezek egy részét végül visszaállították, mert kiderült, nem a „tiltott” tartalmak megosztása volt a célja a törölt felhasználók egy részének, hanem pont az, hogy ezek káros hatásaira felhívják a közösség figyelmét. Globálisan a Facebook egy év alatt közel 3 milliárd „kamuprofilt” törölt.

A magyarországi kormányközelinek titulált újságírók és tartalmak és a hozzájuk köthető hirdetések cenzúrázása és letiltása[58] itthon számos példával bizonyítható tény, egy ellenzéki újságírói vélemény szerint viszont az érintettek csak áldozatként állítják be magukat, és ennek megértéséhez a szociálpszichológiát kell segítségül hívni[59]. A Századvég Alapítvány 2019 áprilisában közzétett tanulmánya behatóan foglalkozik a kérdéssel, sőt, javaslatot is megfogalmazott a cenzúra elleni harccal kapcsolatban[60].

Az egyént érintő kényes cselekvések mellett egyéb globális problémák is felmerülnek a vállalattal kapcsolatban. Ide vehetjük a manipulációt, többek közt a politikával kapcsolatban. Valós és hamis felhasználók, valamint oldalak ezrei dolgoznak azon, hogy a számukra kedvező eredményt elérjék, ehhez hamis történeteket gyártva, azokat széles körben elterjesztve. Ezek kiszűrése önmagában nehézséget okoz, ráadásul a Facebook algoritmusával kapcsolatban sem egybehangzók a vélemények a politikai tartalmak relevanciájának megítélését tekintve.

Egy másik terület, melyen erősen vitatott a Facebook tevékenysége, a gazdaság. Jelenleg is versenyjogi vizsgálat folyik a vállalat ellen, amiért meggátolja versenytársak belépését a piacra, és monopolistaként viselkedik. Ilyen kérdésben persze nehéz megfelelő döntést hozni, a probléma különös természetéből adódóan, hiszen a Facebook valójában „ingyenes” a felhasználóknak, annyiban, hogy „közvetett módon”, adataikkal fizetnek érte. Mindez 2019 decemberében a Gazdasági Versenyhivatal is megállapította, és kimondta, hogy „a fogyasztóknak ugyan valóban nem kellett díjat fizetniük a szolgáltatás igénybevételéért, de felhasználói aktivitásukkal és adataikkal üzleti hasznot hajtottak a vállalkozásnak és így fizettek a szolgáltatásért.” Éppen ezért a versenyhivatal történetének legnagyobb, fogyasztóvédelmi ügyben kiszabott bírságát, 1,2 milliárd forintot szabott ki a Facebook ír leányvállalatára.[61]

A hamis felhasználók esete szintén bonyolult problémakör, melyet az oldal az eddigi próbálkozások ellenére sem tud tökéletesen kezelni. Kellő óvatossággal és megfelelő biztonsági beállításokkal jó eséllyel kiszűrhetők ezek a felhasználók, vannak azonban, akik különféle cselek után hajlandók kiadni olyan információkat – például bankszámlaszámot –, melyekkel visszaélhet a hamis felhasználó mögött rejlő személy.

Mindezen felül a Facebookot sem kerülik el a vírusok, adatlekérő alkalmazások és hasonló kártevők, néhány óvatlan kattintást követően kellemetlen helyzetben találhatjuk magunkat miattuk. Főleg a kezdeti időszakban jelentettek veszélyt ezek az alkalmazások, azóta folyamatosan próbálják betömni az oldal biztonsági réseit, mindig jelentkeznek azonban új kihívások, a figyelmes használat éppen ezért elengedhetetlen. Nyilván itt az veti fel az állami szuverenitás kérdését, hogy a hatóságoknak „idegen terepen” kell mozogniuk a bűncselekmények vizsgálatakor, és óhatatlatlanul a digitális óriás dönti el, hogy milyen mélységben működik közre a bűnüldöző szervekkel.

Rendkívül nagy figyelmet és ellentmondásos fogadtatást kapott a Facebook 2019 júniusi bejelentése arról, hogy közel 30 partnerével együtt létrehozza saját globális, digitális fizetőeszközét, az ókori római font súlymértékről elnevezett Libra-t. A Facebook erre egy külön céget hozott létre, a Calibra-t, mely biztosítja azt, hogy a közösségi és a pénzügyi adatok szétválasztásra kerülnek a vállalaton belül. A Librát kibocsátó partneri csoport a svájci Libra Association (Libra Szövetség), melynek tagjai techcégek, kockázati tőkebefektetők, telekommunikációs- és blokklánc fejlesztő cégek, non-profit szervezetek, valamint a legnagyobb fizetési szolgáltatók. A tagok mindegyike a hírek szerint 10 millió dollárral járult hozzá a Libra kibocsátásához.[62]

  1. ábra: A Libra Szövetség tagjai

Forrás: kriptoakademia.com/2019/07/10/feketepiacok-btc-arfolyam-libra-debreczeni-barnabas-a-mrcoin-eu-alapitoja-kommentalta-az-elmult-het-esemenyeit

A G7-megállapodás szerint a Libra elismeréséhez még több előkészítő lépésre és további garanciákra van szükség, valamint a Librának is a legmagasabb pénzügyi szabályozásnak kell megfelelnie, beleértve a terrorizmus és pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó előírásokat. A genfi székhelyű Szövetség felügyeletét a svájci Swiss Financial Markets Supervisory Authority (FINMA) látja el.

A közösségi pénzkibocsátással a Facebook deklarált célja ugyan elvileg a fejlődő és feltörekvő országok jelenleg banki szolgáltatáshoz hozzá nem férő néprétegeinek kiszolgálása, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a közösségi háló további növekedése a piac telítettsége miatt lassan a határainál jár. Librával a közösségi hálón reklámozott termékekért lehet majd fizetni, a tervek szerint valamikor 2020-tól. Ha ez megvalósul, akkor Librával fizetni ugyanolyan könnyű lesz, mint a közösségi oldalakon üzenetet vagy fotót küldeni.

A Libra a kiadott leírások alapján a blokklánc-technológiára épül, a pénzkibocsátást pedig a Libra Szövetség irányítja majd. A Financial Times pénzügyi csapatának blogja, az Alphaville szerint[63] a Librával kapcsolatban azonban nem beszélhetünk se blokkról, se láncról, hanem csak egy egyedi adatstruktúráról, amelyről nem a Facebooknak kellene eldöntenie, hogy megfelel-e a blokklánc kritériumainak. Ugyanakkor maga a Libra Blockchain White Paper[64] mond ellent annak, hogy az eddigiekhez hasonló blokklánc hálózatról lenne szó, a leendő hálózatban az adatszerkezet rögzíti az időben egymás utáni tranzakciókat és állapotokat.

A Bitcoin hálózattól különbözően a Calibra hálózata nem lesz decentralizált. További különbség, hogy míg a bitcoin-t hatalmas energiaigénnyel a semmiből hozzák létre fedezet nélkül, addig a Libráért majd klasszikus állami valutával kell fizetni. A Libra a stablecoin[65]-ok csoportjába fog tartozni, azonban a többi stablecoin-tól abban fog különbözni, hogy nem egyetlen devizához kötik az értékét, hanem a legstabilabb devizákban tartott, alacsony volatilitású eszközök kosarához. A bitcoinhoz és az etherhez képest a tartalékalapban biztosított valós fedezet miatt a Libra jóval kisebb volatilitással és stabilabb értékállósággal, valamint már induláskor több, mint 2 milliárd ügyféllel rendelkezik majd, hiszen a WhatsApp és a Messenger közösségi alkalmazást használók automatikusan megkapják majd a Calibra által kifejlesztett digitális pénztárcát. A pénztárca önálló alkalmazásként is elérhetővé válik majd.

Ahhoz azonban, hogy a digitális pénztárcára pénzt lehessen befizetni, tehát Librára váltani, bankszámlával kell rendelkezni. Miközben a deklarációk szerint a megcélzott célcsoport körébe pont azok a felhasználók tartoznának, akik jelenleg nem férnek hozzá banki szolgáltatásokhoz…

Egyes vélemények szerint ugyan a Libra kikényszeríti majd a banki költségek jelentős csökkenését, azonban mások szerint pont a banki szolgáltatásokhoz való kötöttsége miatt ez egyáltalán nem fog megtörténni. Zuckerberg terveit eddig nemcsak a nagy államok és központi bankok utasították el, hanem a Szilícium-völgy többi technológiai óriása is, hiszen a felhasználói azonosítási kötelezettség bevezetése a célzott reklámok legjobb alapja lenne. Ezzel a lehetőséggel pedig a Facebookon kívül a többi tech óriás is szeretne élni.

Az új pénzzel szemben nyíltan ellenséges francia gazdasági- és pénzügyminiszter, Bruno Le Maire szerint a Libra fejlesztését egyenesen blokkolni kellene Európában, a nemzetek pénzügyi szuverenitásának megőrzése érdekében. Le Maire szerint a válasz csakis nemleges lehet az egyik legnagyobb multinacionális vállalat által irányított digitális devizára vonatkozóan, ugyanis itt „a monetáris szuverenitásunk a tét”. Le Maire kezdettől szkeptikus a projekttel kapcsolatban, mely szerinte a fogyasztók számára veszélyeket, emellett „rendszerszintű kockázatokat” is hordoz. Egy szakértő, Nathalie Janson szerint itt Le Maire nemcsak arra utal, hogy a Facebook esetleges bedőlése esetén egyes ügyfelek azonnal elvesztenék a pénzüket, veszélyeztetve az egész pénzügyi rendszer működését, hanem arra is, hogy egyes nagybankokhoz hasonlóan a Facebook „túl nagy lesz, hogy bedőljön”.  A francia miniszter a német kollégájával, Olaf Scholz-cal együtt egy közös nyilatkozatot is kiadott, melyben sürgetik, hogy az Európai Központi Bank gondolkozzon egy nyilvános digitális pénz kibocsátásán.[66] 2019 októberében a Facebook alapítója válaszolt a megfogalmazott kritikára, állítása szerint ha a döntéshozók nem fogadják el a Libra-projektet, Kína fogja azt megcsinálni, értelemszerűen az egész világra kiható következményekkel.[67]

3.9.        Alkotmányos és népegészségügyi kockázatok?

Alapvetés, hogy minden felnőtt ember felelős a saját viselkedéséért, tetteiért, egy kiskorú gyermekért pedig szülei és/vagy gondviselői felelősek. A kiskorú gyermek nevelésének elveit és módszereit is szülei, gondviselői határozzák meg, mindezt úgy, hogy egy gyermeknek is alkotmányos joga van a testi és lelki egészséghez. Érdemes az Alaptörvény három bekezdését idecitálni, annak vizsgálata érdekében, hogy vajon ezek tényleg biztosítottak-e, vagy az otthon falai között van-e befolyása gyermekeink nevelésére rajtunk kívül bárki/bármi másnak is, ehhez kapcsolódó megfelelő mértékű felelősség nélkül.

  1. cikk (2) bekezdés: Az állam jogi védelemben részesíti az otthon nyugalmát.
  2. cikk (2) bekezdés: A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.
  3. cikk (1) bekezdés: Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.[68]

Manapság nem is kell szülőnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, lássuk, tapasztaljuk, hogy az otthonunk falai közé nem az jön be, akit beengedünk, hanem az, aki és ami akár lekapcsolt otthoni internet mellett is beférkőzik az okoseszközökön. Az ugyanis nem várható el egy gyermektől, hogy a profi pszichológusokat alkalmazó fejlesztők által megalkotott, hiányukban vágyakozást, intenzív használatával pedig függőséget is kialakítható alkalmazásokra maguktól mondjanak nemet. Ettől kezdve pedig a szolgáltató és az alkalmazások, valamint az azokon keresztül beömlő tartalmak vehetik át az uralmat az otthon falai között is, állandó harcra vagy megadásra kényszerítve a szülőt. Sajnos a nagy átlagot tekintve az utóbbi szokott bekövetkezni, ennek változó mértékű következményeivel együtt.

Egy látszólag éles váltással nézzük meg, hogy 2019-ben Magyarországon a mobil szolgáltatóknál elérhető volt-e olyan lakossági díjcsomag, melyben nincs mobilinternet szolgáltatás. Mindhárom mobil szolgáltató ajánlatai között csak egy-egy olyan, feltöltőkártyás lehetőség létezett lakossági ügyfelek számára, amely nem tartalmaz semennyi internetes adatmennyiséget. Ez is csak az NMHH erre kötelező rendelkezése miatt elérhető.[69] Mivel a hatósági előírás nem tartalmazza azt, hogy ennek a csomagnak előfizetésesnek vagy feltöltősnek kell-e lenni, a szolgáltatók nyilván az előnytelenebb, feltöltős szolgáltatások között kínálják a null-adatos lehetőséget (akár kissé elrejtve a honlapon).

Az EU-s roaming bevezetése előtt egyes szolgáltatóknál nem is létezett olyan díjcsomag, melynek adatkeretének kimerítése után megszűnt volna a mobilnet lehetőség, hanem bár csökkentett sávszélességgel, de továbbra is igénybe vehető volt a mobilnet. Az EU-s roaming adatra való kiterjesztésének bevezetésekor ez úgy változott, hogy az adatkeret lemerülésével megszűnik a mobilnet igénybevételének lehetősége a következő fordulónapig. Erre azért volt szükség, mert bár most EU-n belül az ügyfél számára díjtalanná vált a roaming, a szolgáltatók között továbbra is elszámolás történik, és a csökkentett sávszélesség kvázi állandó mobilinternet használatot is lehetővé tett volna nem honos szolgáltatónál az ügyfeleknek. Ezt küszöbölték ki az adatkeret lemerítése utáni szolgáltatás igénybevételének teljes korlátozásával.

Annak érdekében, hogy a fogyasztók mégse maradjanak a megszokott közösségi médiatartalmak nélkül hosszabb időre, megjelentek az olyan díjcsomagok, melyek korlátlan opciót biztosítanak a közösségi alkalmazásokhoz úgy, hogy ezek opcióban foglalt használata nem csökkenti a benne foglalt adatmennyiséget mindaddig, amíg adatmennyiség rendelkezésre áll. (Ha tehát egy ügyfél nullára meríti adatkeretét, nem tudja az opciót igénybe venni. Mindaddig azonban, míg valamennyi adatkeret rendelkezésére áll, a közösségi oldalakon ennek merítése nélkül időzhet.) Arról nincs nyilvánosan elérhető információ, hogy a közösségi opció lehetőségének biztosítása mögött húzódnak-e háttéregyezmények a platformszolgáltató és a mobilszolgáltató cégek között.

Visszakanyarodva arra, hogy a közösségi média ilyen intenzív jelenléte milyen hatással van a felhasználókra, a vizsgálatot a gyerekeken túl a felnőttekre is érdemes kiterjesztenünk. Ezeknek a cégeknek a reklámjaiban vagy akár küldetéseiben megfogalmazott célok világosak, és általában nagyon szépen hangoznak, azonban mögöttük mindig meghúzódik egy valódi cél. Mégpedig az, hogy a személyre szabott információfolyammal egyre könnyebb legyen az egyén elérése, számára az információ eljuttatása és feldolgozása. A lényeg a célszemély és a célcsoport figyelmének „az eszközön tartása” a lehető leghosszabb ideig, közösségi hírek, reklámok, hírek és egyéb tartalmak segítségével.

A közösségi alkalmazásoknál a design is a legegyszerűbb, leginkább kézhez álló, azaz nincs szükség hosszas mérlegelésre vagy gondolkodásra, egy impulzus-szerű erőteljes késztetés generálásával az „egy klikk és kész”-válaszreakciót segíti. A felhasználó pedig egyre inkább a „könnyebb” feldolgozást igénylő megoldás felé halad, tehát azt az információt részesíti előnyben, amivel kvázi kevesebb „dolga”, teendője, azaz a legrövidebb idő alatt a legkisebb energiaráfordítással ugorhat is a következő információra. Mindezt lehetőleg úgy teszi, hogy az információ feldolgozása közben még kellemes érzések is társuljanak (mindenben részt veszünk, amiért jutalom is jár, nem maradunk le semmiről, kinyilváníthatjuk véleményünket stb.).

Az eszközökön megjelenő tartalmak igen masszív háttérelemzés alapján célzottan jutnak el az adott célszemélyhez vagy -csoporthoz, egyre kellemesebbé és nélkülözhetetlenné téve az okoseszköz nemhogy mindennapi, de nagy tömegeknél már szinte mindenperces használatát. Különösebb kutatás nélkül, tetszőleges társadalmi rétegben elegendő csak megfigyelni a különböző korosztályok eszközhasználatát akár munkaidőben. Az állandóan stimuláló, soha ki nem fogyó, élményszerű impulzus-áradat hangulattól és szituációtól függetlenül, „megbízhatóan” és folyamatosan szállítja a gyorsan elérhető, helyzettől függetlenül átélhető élményt, akár egy céges tárgyalás közben is. Ezzel sok esetben az elmélyülés, a koncentrálás stb. szükségességét is felülírja, az eredeti fókuszt pillanatokon belül másra állítja. Egyes tanulmányok szerint[70] a kognitív teljesítményt már az is csökkenti, ha csak a közelünkben van a telefonunk. Ezenfelül nem csak az egyén „tájékozottsága” (tájékozottságon itt nem csak az általános, hanem a közösségi híreken alapuló tájékozottság is értendő), hanem a hangulata is értelemszerűen a fogyasztott impulzusok alapján változhat. A jutalmazó alkalmazások ellenére sem feltétlenül kellemes és jó érzéssel zárul az eszköz egy-egy változó idejű használata után, mert az irányított fókuszú figyelem és a passzív módon megkapott információ valódi elégedettségérzetet nem ad.

Az agresszív és alapbeállításként működő push notifikáció[71] audio- és vizuális impulzusokkal a figyelem azonnali felkeltését célozza meg és éri el, gerjesztve azt a folyamatot, amelyben a perszonalizált információáradat akár rövid ideig tartó hiánya szorongásos félelmet is kiválthat azzal kapcsolatban, hogy az egyén valami fontos dologról épp lemarad. Ez a jelenség a FOMO, azaz a fear of missing out, melynek következtében a felhasználó nem kapcsolja ki a notifikációt, és nem teszi el szem elől a telefonját, hacsak erre kifejezetten nem kényszerül. A témával kapcsolatos szak- és hétköznapi irodalomban a mobiltelefon által szállított információról való lemaradás miatti félelem új kifejezést is kapott: nomophobia = no mobile phone phobia.

Ugyan a WHO betegségek listáján ma már szerepel a videojáték-függőség, a telefonfüggést azonban egyelőre „csak” a növekvő számú szakemberek és szülők, családtagok, tanárok tekintik valóban betegségnek. A nomofóbia velejáróit vizsgálva szót kell ejtenünk arról is, hogy komoly emocionális fejlődési nehézséget okozhat a tinédzsereknél többek között az, hogy minden olyan behatást, amelyet belső munkával kellene feldolgozniuk, inkább a közösségi média applikációi segítségével, instant módon dolgoznak fel, már ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Mivel a feldolgozás ez esetben leszűkül az azonnali, különböző szélességű nyilvánosságot igénybe vevő ventilálásra, a közösségi média egyfajta azonnal bevethető kríziseszközként működik (leginkább) a fiatalok körében. Ráadásul a „feldolgozás” kizárólag a köz megítélése és visszajelzése vagy akár reakciónélkülisége alapján történik meg, melynek többszörös negatív hatásai vannak.

Hogy fentiek nem egy aggódó, túlzóan pesszimista, leszűkített nézőpontból alkotott, negatív attitűdű, szubjektíven válogatott források alapján kialakított véleményt tükröznek-e, segíthet bizonyítani az alábbi néhány történet, példa. Az első példa maga a Facebook „like” gombjának feltalálója, Justin Rosenstein története. A nevezetes like gomb feltalálása után 10 évvel Rosenstein először csak korlátozta magának saját telefonján a közösségi média alkalmazásokat, később le is törölte azokat. Mivel nem bízott saját magában és abban, hogy ellen tud állni a kísértésnek, a későbbiekben és nem tölti le újra ezeket telefonjára, megkérte asszisztensét, hogy tegyen szülői kontrollt a telefonjára (!), így biztosította azt, hogy nem férhet hozzá a közösségi média alkalmazásaihoz. Rosenstein szerint ezek használatában a legaggasztóbbak ugyanis azok a pszichológiai hatások, amikről ma még fogalmunk sincs. A feltaláló maga az ál-öröm fényes pontjainak[72] aposztrofálja saját találmányát, a like-gombot.

Nir Eyal, a „Hooked: How to Build Habit-Forming Products”[73] c. könyv szerzője szerint az, hogy annak ellenére, hogy „csak gyorsan” meg akarunk nézni valamit, mégis órákra leragadunk a Facebook, Youtube, Twitter stb. előtt, nem a véletlennek köszönhető. „Ezek [az alkalmazások] így lettek tervezve.” Eyal rendezi egyébként a Habit Summit[74] konferenciát, melyen a különböző iparágak dizájnerei, valamint programozók és tech vállalkozók megtudhatják a legújabb, fogyasztókat célzó manipulációs módszereket, trükköket. (Eyal említett könyvével azonos című workshopja a 2015-ös Habit Summit konferencián természetesen várólistás teltházas volt…)

Sean Parker, a Facebook alapító elnöke (aki ellen kokainfogyasztás vádjával indult végül bizonyítatlan eljárás, amely miatt Parker mégis távozni kényszerült a cég éléről) 2017-ben az Axios nevű internetes portál rendezvényén egy nyilvános interjúban többek azt is kimondta, hogy „Azt csakis Isten tudja, hogy ez [a közösségi média] mit művel a gyerekeink agyával” [75]. Parker ugyanebben a beszélgetésben elmondja, hogy a közösségi média használatához úgy tudják a lehető leghosszabb időre odaláncolni a felhasználót, ha időnként kap egy dopaminlöketet az agy, egy like-on vagy egy megjelenő bejegyzésen keresztül, mellyel nyilván még több tartalom fogyasztására serkentik az egyént, mely újabb dopaminlöketet szabadít fel. Ezzel egy olyan ciklus indul be, melyet Parker social validation feedback loop-nak nevez[76] (társadalmi validációs visszacsatolási hurok). Majd egyenesen úgy fogalmaz, hogy amit tettek, az pont olyan, mint amit egy hacker, amilyen ő is, alkalmaz: az ember lélektani sebezhetőségét használják ki.[77] Elmondása szerint az egész folyamatot tudatosan alkalmazták. Ezt a 2,5 perces interjúrészletet végig nézve abszolút világos, mi a célja a Facebooknak és ehhez milyen eszközöket alkalmaz, és mit vált ki a felhasználóban. Az említett interjúnak két éve, a tudatos pszichés beavatkozást a cég azóta is következmények nélkül alkalmazza, és szerez belőle profitot.

Ennek tükrében kifejezetten érdekes, hogy a pszichésen befolyásoló alkalmazások létrehozásában részt vevő szülők nem kockáztatják meg, hogy esetleg az ő gyermekeiken is tapasztalhatóvá váljanak a negatív hatások. Ennek a veszélynek ezek a gyerekek nincsenek kitéve. A Szilícium-völgy környékén a techcégeken kívül mára jól jövedelmező „iparág” lett ugyanis az olyan „újragondolt” szemléletű iskolák működtetése, melyben a Szilícium-völgy meghatározó techcégeinek milliárdos vezetőinek, illetve a manipuláló platformok és alkalmazások fejlesztőinek gyerekei tanulnak. Ezek az intézmények évi 25-45 ezer dolláros tandíj fejében megvédik a gyerekeket a szüleik által létrehozott applikációktól (pl. a san francisco-i Brightworks School), mivel az említett szülők – szülői szerepükben – teljesen elutasítják az általuk kreált eszközöket és mindent megtesznek annak érdekében, hogy gyerekeik ne legyenek kitéve ezek káros hatásainak. Az ilyen típusú iskolákban az okos eszközök csak limitáltan és feladatorientáltan jelennek meg az oktatásban, vagy akár egy bizonyos életkorig teljesen ki is vannak zárva onnan, mert a tech-szülők szerint a technológia várhat, különben megölné az olyan legfontosabb képességeket, mint pl. a kreatív intelligencia. A Brightworks-ben például akkor játszhat egy gyerek videojátékkal, ha megírja a játékot magának.[78]

Mivel a szándékos manipulációval létrehozott függőség (főleg a fiatalok körében) egyre szélesebb rétegben és egyre nagyobb mértékben alakul ki, nem kérdés, hogy erre előbb-utóbb rendszerszintű válaszlépéseket kell tenni. Ahogy a kialakult (nép)betegségek elleni küzdelem, valamint a megelőzésükre fordított prevenciós programok az egészségügyi stratégia keretében állami feladat, úgy a nomofóbia, a FOMO, a kognitív teljesítménycsökkenés és az eszközfüggés okozta egyre nagyobb méreteket öltő negatív pszichés és mentális elváltozások kezelése is inkább előbb, mint utóbb hivatalosan is az egészségügyi feladatok közé kell, hogy tartozzon.

A közösségi médiaalkalmazások okozta telefonfüggést egyre többen egyszerűen már a kábítószer okozta függéssel emlegetik egy szinten. Az alkoholt, a drogokat kifejezetten tudatmódosító hatásuk miatt fogyasztják, előbbi árusítása kiskorúaknak tilos, utóbbi árusítása és fogyasztása bűncselekmény. A kérdéses applikációkat senki nem azért tölti le, mert lélektani manipulációnak akar részese lenni, és önként elfogadná, hogy a használat velejárójának „kockázata és mellékhatása” akár valamilyen pszichés vagy mentális betegség is lehet. A letöltéseket nem előzi meg egy tájékoztató (és elrettentő) szöveg, amely alapján a fogyasztó eldöntheti, szeretné-e kitenni magát pszichés befolyásolásnak, vállalja-e annak kockázatát, hogy hosszú távon pszichés betegségek kialakulásának valószínűsége fennállhat. Az okostelefonok és rajtuk a közösségi média alkalmazások kiterjedt használata óta most már huzamosabb idő telt el, az appok hatását most már kezdjük látni és vizsgálni, egyes körök most kezdenek egyre hangosabban vészharangot kongatni, beleértve a jelen írásban korábban idézett alapítók lelkiismereti okból való megszólalását is, akiknek kimondott szándéka az, hogy talán még helyre lehet hozni azt, amit elkövettek.

James Steyer, a Stanford Egyetem adjunktusa és a 2003-ban létrehozott Common Sense Media alapítója régóta sürgeti egy dohányzásellenes kampányhoz hasonló tájékoztatássorozat megindítását a Facebook, Google és általában a közösségi média és okostelefonok használatával kapcsolatban. A „The Truth About Tech” (Az igazság a tech-ről) elnevezésű, de hangsúlyozottan nem általánosságban anti-tech kampány keretében 55.000 amerikai iskolát keresnek fel. A kampányra eddig 7 millió dollárt gyűjtöttek össze, valamint 50 millió dollár értékben kaptak adományként médiamegjelenést és műsoridőt. A tervezett kampány egyik fő támogatója a 2018-ban techcégek egykori vezetői és szakértői által alapított Center For Human Technology[79] nonprofit szervezet. A szervezetet a Google és a Facebook elleni koalícióként is szokták emlegetni. A kampány része lesz ipari jogalkotási és szabályozási lobbitevékenység is.

Míg az alkotmányos jogok egyéb területeinek (pl. cenzúra) esetleges megsértésével egyre több szervezet és tanulmány foglalkozik, addig az egészségügyi vonatkozások tekintetében a beavatkozás szükségességét kormányzati szinten még csak egy-egy ország felismerte fel. A The Times[80] és a Business Insider[81] szerint 2019 júliusában például az olaszországi Ötcsillag Mozgalom egyik képviselője, Vittoria Casa egy olyan törvényjavaslatot[82] nyújtott be, amely a nomofóbiát a drogfüggőséghez hasonlóan kezelné. A Casa által idézett kutatás szerint 10 olasz fiatalból 8 függő. A javaslat konkrét intézkedései szerint a nomofóbiában szenvedő fiatalokat rehabilitációs kezelésre küldenék, valamint az iskolákban tanórák témája lenne a telefonfüggőség, illetve a szülőket kampányok keretében vonnák be a tájékoztatásba. A hangsúly tehát a megelőzésen lenne, illetve amennyiben ez nem sikeres, akkor értelemszerűen a támogatáson és az „újratanuláson”, tehát a figyelem erősítésén.

Addig is a kiskorúak preventív védelme lenne talán a legfontosabb. Magyarországon jelenleg a kiskorúak számára szüleik/gondviselőik nyithatnak pénzintézeti számlát, de számukra csak korlátozott funkciójú bankkártyát készíttethetnek. A szolgáltatás jól működik, a pénzintézet partner, a szülő eléri célját, mert a gyermek egy biztonságos fizetőeszközt tud használni, amely életkorának megfelelően korlátozott lehetőségeket biztosít a pénzintézeti szolgáltatások igénybevételére. A szabályozás egyértelmű, a gyermek életkorának előrehaladtával az igénybe vehető szolgáltatások köre nő.  Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy hasonló szabályozás bevezetésének van-e létjogosultsága a mobilinternetet magukban foglaló előfizetős vagy feltöltős csomagoknál is.

Elképzelhető lenne eszerint, hogy a kiskorúak (több korcsoportra bontva) csak bizonyos díjcsomagok használatára lennének jogosultak. Ezek a mobilinternet csomagok egyszerűen nem engedélyeznék a közösségi médiaoldalakhoz való hozzáférést a nekik szóló díjcsomagokban. Meg tudná tehát a gyermek nézni az e-naplóban a jegyeit, használni tudná a tömegközlekedését segítő alkalmazást vagy a térképet, információhoz juthatna házi feladatához, de nem lennének számára de facto elérhetőek a közösségi alkalmazások. Ahogy korábban szó volt róla, az egyes mobil szolgáltatók már úgy kínálják díjcsomagjaikat, hogy a közösségi média appok használata nem csökkenti a benne foglalt adatmennyiséget. Ezt tehát fordítva is lehetne érvényesíteni, nem korlátlan hozzáférést biztosítva a „kiskorú” díjcsomagokban, hanem blokkolva az adott applikációk használatát.

Természetesen azt nem lehet kiszűrni, ha a szülő a szabályozás ellenére mégis nem korlátozott, „felnőtt” előfizetést biztosít gyermeke számára, de ez esetben részéről ez tudatos beleegyezést jelent, mely döntést aláírásával igazolná. Azoknak a szülőknek azonban lenne lehetősége a manipuláló alkalmazások kizárására, akik kritikusan viszonyulnak az okoseszközök használatához, gyermeküket tudatosan szeretnék a közösségi média appok negatív hatásaitól megóvni, de nincs lehetőségük őket a Brightworks-höz hasonló iskolákba járatni.

Egy ilyen korlátozás esetleges bevezetése persze több szempontból is nehéz feladat, beleértve a szolgáltatók együttműködésének megszerzését, valamint a (népszerűtlenség kockázatával is járható) tömegtájékoztatást. Hiszen egyszerre kellene az államnak innovatívnak lennie minden területen, népszerűsítenie az el nem kerülhető és szükségszerű digitalizációt a közoktatástól a gazdasági szektorig, ennek negatív hatásaitól azonban szintén feladata lenne megvédeni az állampolgárait. Mindenesetre, Roger McNamee, a Facebook egyik befektetője szerint a Facebooknál most a profit az ember előtt jár.

  1. ábra Roger McNamee: A Facebook katasztrófára ébredve

Forrás: https://www.amazon.com/Zucked-Waking-Up-Facebook-Catastrophe/dp/0525561358

Szintén a fiatalok körében jelenti a legnagyobb veszélyt, de másokra is vonatkozhat az internetes zaklatás jelensége. Többen küzdenek depresszióval és egyéb lelki eredetű betegségekkel, amiért társaik kellemetlen helyzetbe hozzák őket az interneten, erre pedig az egyik legnépszerűbb platform a Facebook. Bár egyre nagyobb óvatossággal kezelik a kényes tartalmakat, továbbra sem telik nagy erőfeszítésbe, hogy kompromittáló tartalmakat osszanak meg valakiről, esetleg zsarolják.

4.  Google

4.1.                     A Google általános bemutatása

A Google 2015 óta az Alphabet nevű holdingtársaság tagja, mindkét – lényegében csak elnevezésben különböző – vállalat alapítói Larry Page és Sergey Brin. Saját bevallásuk szerint kezdetektől fogva próbáltak minél többet kihozni a rendelkezésükre álló erőforrásokból, sokszor spekulatívnak és őrültségnek tűnő ötleteket megvalósítva.

Világszerte használt keresőmotor a Google keresője, amely segít bármely témában információhoz jutnunk, azáltal, hogy rendszerezi a weben elérhető adatokat. A keresett címszavak vagy szövegrész alapján gyorsan és pontosan képes megtalálni a releváns tartalmakat, nagyban megkönnyítve ezzel hiányzó információk összegyűjtését. A Google részéről is beépült egy szó a mindennapi nyelvhasználatba, sőt szótárakba is (az angol „google” szó, a kereső használatára utal).

Levelezőrendszerüket, a Gmailt milliók használják naponta, a Drive alkalmas médiatartalmak, dokumentumok tárolására és megosztására, emellett dokumentumok online felületen egyidejű közös szerkesztésére is lehetőséget kínálnak a Docs által. A szintén Google tulajdonban lévő YouTube pedig a videómegosztó platformok körében emelkedik ki. Számos egyéb praktikus fejlesztéssel rendelkeznek, mint például egy óriási szótárral, sőt fordítóval, amely szabadon választható nyelvek közt fordít le akár egész szövegrészeket. Térképei navigációval együtt is használhatók, amely az utakkal kapcsolatos friss információkat egyaránt tartalmazza, a közlekedésben jelentős segítség ez.

Az élet bármely területén – így szórakozás, sport, üzleti élet – használatos okoskészülékek terén szintén fontos szereplőnek számít a Google, a telefonokon, órákon, televíziókon túl a legmodernebb trendeket követve VR szemüvegeket, a Google Home által okosotthonok kialakításához szükséges eszközöket gyártanak. A vállalat kiemelkedő tevékenységet folytat szoftverfejlesztés tekintetében, az előbbi eszközök egyszerű használatának hátterében kifinomult technológiai megoldások állnak, emellett egyéb cégek eszközei szintén használják fejlesztéseiket, gondoljunk például az Android operációs rendszerre. A mobiltelefonos fizetés úttörői között szerepelt a Google, 2011-ben indították el ezt a projektjüket Google Wallet néven. A felsorolt fejlesztések nem valósulhattak volna meg a megfelelő munkahelyi kultúra megteremtése nélkül. A Google többször szerepelt azon vállalatok között, melyeknek egy adott évben a legjobb volt dolgozni – igaz később akadtak, akik ezt cáfolták. További motiváló tényező a vállalatnál, hogy munkaidejük ötödét saját érdeklődésüknek megfelelő projektekkel tölthetik a munkavállalók, így jöhetett létre többek közt a Gmail.

Az Alphabeten belül a legmeghatározóbb vállalat továbbra is a Google maradt, viszont az átláthatóság nevében leválasztották róla az internetes szolgáltatásokhoz kevésbé kapcsolódó részeket, így azok nagyobb önállósághoz jutottak. Az internettel kapcsolatos termékek és szolgáltatások, mint például az Android operációs rendszer, a YouTube és a Google Search közvetlen elemei maradtak a Google-nek. A többi tagok közé tartozik például a biotechnológiával kapcsolatos tevékenységet végző Calico, a DeepMind, a kockázati tőkebefektetésekkel foglalkozó GV, az X és a Wing, melyekben szintén nagy potenciált látnak megálmodóik. Az Alphabet részvények a korábbi Google kódjait örökölték, az átalakítás után is komoly súlyú tagja maradtak az S&P 500 indexnek. A Google tevékenysége ma már nagyon szerteágazó, ide tartoznak az online hirdetések, a keresőmotor funkció, a felhő alapú szolgáltatások, a szoftverfejlesztés, és a hardver termékek.

A történet a Google esetében is egy amerikai egyetem – a Stanford – hallgatóival kezdődött, igaz Larry Page és Sergey Brin már PhD hallgatók voltak. Fő célkitűzésük a világon elérhető információk rendszerezése, továbbá elérhetővé és hasznossá tétele volt. 1995-ös találkozásukkor még nem értettek egyet mindenben, de a következő évben kidolgozták az eredetileg Backrub néven futó keresőrendszert. A hagyományos keresőmotorok továbbfejlesztésén dolgoztak, nem a keresett kifejezés előfordulásának darabszáma, hanem egy speciális pontrendszer alapján sorolták be a találatokat. A vállalat hivatalosan 1998-ban egy garázsban jött létre, de több befektető – köztük az Amazon alapítójának, Jeff Bezosnak – érdeklődését felkeltve hamar lehetőségük nyílt egy rendes irodába költözni, mai központjuk, az úgynevezett Googleplex, 2003 óta tölti be ezt a funkciót, emellett több, mint 50 országban van irodájuk.

Az első nyilvános részvénykibocsátásra a Google esetében 2004-ben került sor. 2006-ban a YouTube is a Google tulajdonába került, 2011-ben pedig egyik legnagyobb beruházásukként felvásárolták a Motorolát, megszerezve annak szabadalmi technológiáit, melyekre szükség volt az Apple és Microsoft cégekkel folytatott vitákban. Az 50 milliárd dolláros mérföldkőhöz a vállalat éves árbevétel tekintetében 2012-ben ért el. 2013-ban szerezték meg a Waze-t, amely bár önálló maradt, mégis nagyban hozzájárult a Google Maps navigációs alkalmazás fejlesztéséhez. Még ebben az évben elindították a Calicot, amely az öregedés okozta kihívásokat hivatott orvosolni, ezzel egy egészen új irányt vontak be a vállalat tevékenységi körébe. A mesterséges intelligenciával is ekkortájt kezdtek foglalkozni, 2014 elején vásárolták meg a DeepMind techcéget.

A széleskörű érdekeltségek miatt 2015-ben indokoltnak látták a Google átalakítását, emiatt jött létre az Alphabet holding, ahol a kevésbe szorosan összetartozó ágak különállóan működhetnek. A tevékenységek széles köre mellett fontos kiemelni a hirdetések szerepét, ez adja ugyanis a vállalat bevételeinek legnagyobb részét. Ez többek közt magába foglalja az alkalmazások eladását és az ezeken belüli vásárlásokat, jogdíjakat, valamint természetesen az emberek által nap mint nap megtekintett hirdetések díját. A Google persze továbbra is próbál új piacokra belépni, legújabban a videojátékokéra. 2019-ben született meg az egyik legfrissebb fejlesztés, a Google Stadia, amely az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „cloud gaming” egyik platformja, a felhő alapú szolgáltatásokat ötvözi a videojátékok nyújtotta élménnyel.

Mára az Alphabet tulajdonában több mint 200 cég működik, köztük olyanok is, melyek robotikával vagy akár egészségügyi kutatással és fejlesztéssel, pénzügyi befektetésekkel is foglalkoznak. A pénzügyi adatok közzététele alapján[83] az Alphabet 2019. III. negyedéves árbevétele meghaladta a 40 milliárd dollárt. 2016 elején az agytröszt részleget az Alphabet a Jigsaw nevű cégbe szervezte ki. A Jigsaw – saját bevallása szerint – a modern technológia alkalmazásával olyan geopolitikai problémákra fókuszál, mint az online cenzúra felszámolása, az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem vagy a digitális támadásokkal kapcsolatos fenyegetettség. Tehát tipikusan az állami szuverenitás körébe tartozó tevékenységekre.

4.2.        „Barátunk, a Google

Hogy mennyire vált barátunkká vagy sem, azt lemérhetjük egy szubjektív megfigyelésből, valamint egy objektív adatból. Előbbihez gondoljuk végig, hogy a munkavégzéshez vagy bármilyen szabadidős tevékenységgel kapcsolatos információ megszerzéséhez, vagy egy program megszervezéséhez milyen informatikai alkalmazást hívunk segítségül. Az esetek nagy többségében olyan keresőt, drive-ot, applikációt vagy programot használunk, amely a Google-hoz kapcsolható, mint pl. a Gmail, a Google Drive, a Google Maps, a Google Photos, a Google Chrome, a YouTube, Google Docs/Sheets/Slides, Waze, Google Earth, Google Translate és még sorolhatnánk a legnépszerűbbeket. Konkrét számadatokkal alátámasztva a szubjektív becslést: minden 20, Európában indított internetes keresésből 19[84] a Google keresőn keresztül történik.

A Google-nek világszerte 78 irodája működik, ebből 24 Európában. Magyarországon nincs iroda, a hozzánk legközelebb eső a bécsi. Van azonban Budapesten egy oktatóközpont és tudásbázis, a Google Ground, melyet a cég 2014-ben hozott létre. Ennek elsődleges célja a startupok, marketing ügynökségek és tanulni vágyó fiatalok támogatása, partnercégeken keresztül biztosított rendszeres oktatással.

A Google Ground-nak csak egy nem hivatalos, azaz nem a Google támogatásával létrehozott Facebook-oldala van, összesen 37 kedvelővel[85], a tréningnaptárt (ha egyáltalán van ilyen), nem egyszerű megtalálni. A nyitást követően a sajtóban megjelenő, további információ céljából felkeresendő honlap a www.googleground.hu, ezen a weboldalon azonban az egyik legutóbb közzétett cikk 2019. október 30-i és a kutyák immunerősítéséről szól[86], majd egy 2019 decemberében feltöltött írásban a Budapest legjobb szalonjaiban történő autóbérlésről van szó[87].

A Google Ground-nak helyet adó épület földszintjén működik a Grund negyedet kitaláló Leonardo41 Alapítvány, náluk művelődés- és oktatásszervezés keretében zajlik a nevelésfejlesztési műhely és a Pál utcai fiúk közoktatási program. A Google Ground oktatóteremben volt már a Budapest Bank által Dobbantó címmel megtartott pénzügyekről előadás nőknek[88] vagy az MTT Média Kft. által online marketing témában megtartott előadás[89] is. A www.grund.hu honlapon pedig csak a rendezvényközpont termeinek igénybevételéről, illetve a Leonardo41 Alapítvány programjairól találunk információkat. Annak ellenére, hogy Magyarországon a Google-nek nincs irodája, jelen tanulmány írásakor az állásajánlatok között Budapestre a cég éppen 1 szoftver mérnököt keres (Cloud IoT)[90].

4.3.        A Google és az adózás

Korábban foglalkoztunk már a dupla ír-holland szendvics módszerű adózással, melyet a Google fejlesztett ki, kifejezetten abból a célból, hogy több országon át, végül kikerüljenek egyes állami adóhatóságok látóköréből. Az nem szorul külön részletező bizonyításra, hogy mindez a szuverenitás három klasszikus jellemzőjét, azaz a területiség, a népességgel kapcsolatos, illetve az ezek feletti állami főhatalom elvét egyaránt sérti. Az adóelkerülő ügyletben az alábbi cégek vesznek részt.

  1. Google Ireland Holdings Ltd., ír bejegyzésű, az összes szabadalom tulajdonosa; tevékenysége és alkalmazottja nincs, menedzsmentje a Bermudákon van, tehát nem ír adóalany, a Bermudákon adózik.
  2. Google Ireland Limited (GIL), ír bejegyzésű cég.
  3. Google Netherlands B.V., holland bejegyzésű cég.

A Google USA-n kívüli értékesítésből keletkezett bevételei a GIL-hez folynak be. Ez a cég szabadalmi díjakat a holland cégnek fizet, amely azonban az ír GIH-tól veszi ezeket. Pont mindig olyan áron, hogy profitja nulla legyen. Bár Hollandiában kedvező a szabadalmi díjak adózása, a holland cég a bevételeit jogdíjak címszó alatt tovább utalja a GIH-nek. Mivel a tranzakció két EU-s országon belül történik, ezért forrásadó nem terheli. A GIH pedig nem ír adóalany, így a jogdíjak utáni bevétele után Írországban nem fizet adót, és mivel csak a Bermudákon van adóalanyisága, a bevételek ezzel ki is kerültek az ír és a holland adóhatóságok látóköréből. A Google így 2016-ban 3,7 milliárd dollár adót spórolt meg a Bermudákra átutalt 15,9 milliárd euróból. 2017-ben a Bermudákra utalt összeg 19,9 milliárd euró volt.[91] 2019 legvégén a társaság bejelentette, hogy fel kíván hagyni ezzel az adóelkerülő gyakorlattal.[92]

Nem meglepő módon, az Egyesült Királyságban kész javaslatok vannak egy ún. „Google adó” bevezetésére.[93] Sőt, a GAFA cégek adózásának szigorítása a G20 és az OECD országoknál is jó ideje terítéken van már, a céldátum máshol is 2020 volt, azonban a többoldalú egyeztetések igen lassan haladnak.

4.4.        A Google alkalmazások, üzletágak

A Google összesen 64[94] alkalmazást ajánl az átlagfelhasználó számára, ezek közül néhány:

  • Chrome
  • Drive
  • Play
  • Flights
  • Photos
  • Hangouts
  • Pixel
  • Search
  • Translate
  • YouTube
  • Maps
  • Earth
  • Waze

A Google üzleti alkalmazásainak száma 29, fejlesztők számára ajánlott alkalmazások száma 13. Mindemellett a Google külön részleget szentel a mesterséges intelligencia fejlesztésre. A Google-AI részleg deklarált célja – a mesterséges intelligencia alkalmazásával – új megoldásokkal segíteni az információhoz való hozzájutást, hogy ezáltal a mindennapokat könnyítse meg az emberek számára[95]. Más céllal foglalkozik a DeepMind a mesterséges intelligencia alkalmazásával. A 2010-ben alapított, eredetileg angol céget a Google (azaz az Alphabet) 2014-ben vásárolta fel[96]. A DeepMind a mesterséges intelligencia segítségével, partnerintézetekkel közösen élenjáró kutatásokat végez, és olyan termékek fejlesztésén vagy megoldások létrehozásán dolgozik, melyek globális kihívásokra jelentenek választ. Ilyenek például az energiatakarékos rendszerek, a Google termékek fejlesztése, a különböző kutatások: idegtudomány, gépi tanulás, robotika, számítógépes látásalkotás, rendezetlen fehérjék stb.. A DeepMind mesterséges intelligenciát alkalmazó rendszere 50 olyan szembetegség korai azonosítását, és ezzel gyógyítását teszi lehetővé, melyek késői felfedezése vakságot okoz, pl. ilyenek a makula degeneráció és a diabétesz okozta retinopátia.

Az önvezető autók fejlesztésével a Waymo nevű leányvállalat foglalkozik. A Waymo eredetileg az ezzel kapcsolatos projekt neve volt. Bár a Waymo élen jár a fejlesztésekben, a 2017-ben 2020-ra ígért önvezető járművek teljes mértékben autonóm járművekké válásához még idő kell. A cég vezetői szerint[97] az önvezető autók körüli felhajtás mára kezelhetetlenné vált, ennek oka részben a média, részben pedig az, hogy az emberek túl komolyan vették az általuk tett ígéreteket.

Itt kell szót ejteni a Google navigációs rendszereiről, a Google Maps és Waze alkalmazásokról. Mindez eminens szuverenitáskérdés, hiszen ezen eszközökkel a Google gyakorlatilag felülírja a városok, államok monopóliumához tartozó forgalomtechnikai irányelveket. Főútvonali forgalom-mennyiséget terel csendes lakónegyedek mellékútjaira, mely nem csak zavarja és totálisan felborítja egy-egy városrész közlekedését, hanem túlterhelve a nem főútvonali terhelésre méretezett utcákat, komoly károkat is előidéz az útburkolatban és az épületekben a megnövekedett rezgés által. Ha mindez ráadásul környezetvédelmi terület határán is történik, a nagymértékben megnövekedett légszennyezés még további károkat okoz. Természetesen mindez „távolról” egy algoritmus által vezérelve zajlik.

4.5.        A Google számokban

  • A Google keresőn naponta 3,5 milliárd keresés zajlik[98]
  • A Google által indexált oldalak adatmennyisége meghaladja a 100 millió gigabyte-ot[99].
  • A Google uralja a keresőmotorok piacának 92,78%-át[100].
  • A Google keresőn kezdődik a termékkeresések 35%-a[101]
  • „Mi az a …” kezdetű legnépszerűbb kérdés 2018-ban: Mi az a Bitcoin?[102]

A Google által felvásárolt cégek (pl. YouTube, Nest, Android, Waze, DoubleClick stb.) száma meghaladja a 230-at. Jelen tanulmány írásakor a legutóbbi akvizíció 2019. november 1-jén valósult meg, melynek során 2,1 milliárd dollárért a Google felvásárolta a FitBit-et és annak 25 millió aktív felhasználóját.[103]

Nem csak a puszta számadatok bizonyítják a Google „nélkülözhetetlenségét”. Ha megnézzük, hogy mely alkalmazásokat használjuk nap mint nap valamelyik digitális eszközünkön, arra következtethetünk, hogy egy átlagos, munkába, esetenként szórakozni járó, valamilyen szintű társas kapcsolatokkal rendelkező felhasználó számára gyakorlatilag „nincs élet” a Google nélkül. Lássuk be, minél tempósabban élünk, minél nagyobb az időnyomás, annál inkább saját szolgálatunkba állítjuk az elérhető alkalmazásokat annak érdekében, hogy megkönnyítsük az életünket. Mivel ezeknek az alkalmazásoknak, platformoknak a használata igen kényelmes, nem igen vacakolunk azzal, hogy végigolvassuk, hogy amikor egy regisztrációt megindítunk, vagy letöltünk egy alkalmazást stb., milyen adatok kerülnek majd rövid-, illetve hosszú távú tárolásra, felhasználásra, vagy akár harmadik fél felé való továbbításra. Egy idő után belefáradunk ebbe, mint ahogy minden egyes új weboldal megnyitásakor a sütik[104] visszautasításába is. Kifejezetten tudatos attitűd, és sok plusz idő kell ahhoz, hogy ne ez történjen.

Mint ahogy a keresőmotor megfelelő használatához is idő, valamint tudatos attitűd szükséges. Az átlagos fogyasztói viselkedés az, hogy a keresőn talált és leginkább az első néhány találat között megjelenített információt a felhasználó autentikusnak is tartja. A tartalmak találati sorrend szerinti megjelenése pedig gyakorlatilag csak pénz kérdése. A „pénz kérdése” egyrészt azt jelenti, hogy elsőként a keresőben a fizetett hirdetések jelennek meg a találatok között. (Annak felismeréséhez, hogy az „Ad” előtag valójában fizetett keresési előresorolást jelent, vagy nyelvtudás és gondolkodás, és/vagy tudatos keresési attitűd szükséges.) Másrészt a tartalom szempontjából állandóan változó, valamint a kereső-optimalizált weboldalak szintén profi weblap-szerkesztő igénybevételét kívánják meg, azaz a találati eredmények gyakorlatilag egyenesen arányosak a költség-ráfordítással. (Más kategóriát jelentenek a találati szempontból „öngerjesztő”, „vírustartalmak”, ezekre itt nem térünk ki.)

4.6.        A Google által „alapból” tárolt adataink

A Google-nél lehetőségünk van arra, hogy a rólunk tárolt adatokat lekérdezzük.

  • Erre a linkre kattintva visszanézhetjük a keresőmotoron indított kereséseinket akár több évre visszamenőleg.
  • Akinek ez a funkció nincs kikapcsolva a telefonján, ezen a linken megnézheti az általa megtett utakról tárolt adatokat.
  • Ezen a linken megnézhetjük hirdetési profilunkat (jó hír, hogy itt egyenként ki is kapcsolhatjuk ezeket).
  • Ezen a linken látható, milyen applikációkba léptünk be a Google fiókunkkal.
  • Itt megnézhetjük a YouTube használattal kapcsolatos történetünket akár évekre visszamenőleg (majd tetszés szerint állíthatunk is a keresési/nézési adatok rögzítésén).

Fentiek csak egy-egy példa a tárolt adattípusokra vonatkozóan. Ha valaki egyben szeretné látni a róla tárolt összes adatot (valaha forgalmazott e-mailek, tárolt fotók, könyvjelzők, naptárak, kontaktok, hangouts beszélgetések stb.), erről a linkről – a fiókjába való bejelentkezés után – lekérheti. Ezek jelentős része az általunk a szerverre tárolás céljából feltöltött adat (pl. fotók), az azonban már kérdéses, hogy az eszközök alapbeállítása révén milyen egyéb adatok kerülnek rögzítésre. Pl. hogy mely weboldalon mennyi időt töltöttünk, a megtett útvonalaink rögzítése stb..

A Google számtalan alkalmazással és most már eszközökkel is monitorozza ügyfelei viselkedését, szokásait, majd az adathalmazok alapján profiloz és próbál minket – mondjuk ki – befolyásolni, irányítani. Nem szükséges a témával foglalkozó cikkek garmadát átnézni ahhoz, hogy el tudjuk dönteni: az előbbi állítást túlzásnak minősítjük-e vagy helytállónak. Bőven elég, ha meghallgatjuk, mint mond erről Tristan Harris, a Google egykori munkatársa, aki egy TED[105] előadáson[106] arról vallott, hogy munkaköri feladata volt megoldásokat találni arra, hogyan lehet etikusan irányítani 2 milliárd ember gondolatait és cselekvéseit.

Harris szerint a készülék is, és minden megjelenő információ úgy van megtervezve, hogy a gondolati (és ebből következően akár a) cselekvési ütemtervünket a készülék kézhezvételétől fogva már ne mi határozzuk meg. Harris szerint a technológiai fejlődés iránya – annak ellenére, hogy sokak szerint ennek kifutása sokféle lehet – igenis nagyon jól meghatározhatóan egyetlen irányba megy, egyetlen cél hajtja: a felhasználó figyelméért folytatott verseny. Ehhez pedig ismerni kell az elme működését. Terjedelmi korlátok miatt nincs lehetőség a teljes előadás kivonatos leírására sem, mindenesetre érdemes annak minden mondatára figyelni. Az amerikai Penske Media Csoport havonta megjelenő, inkább a fiatalokat célzó magazinja, a Rolling Stone, 2017-ben Harrist, Elon Musk mellett, a jövő legbefolyásosabb 25 embere közé sorolta.[107]

4.7.        Adatszivárgások, politikai befolyásolás

A Google mindeközben nagy hangsúlyt fektet arra, hogy személyes adataink tárolása minden szabálynak megfeleljen, valamint a felhasználó is maximális szabadsággal rendelkezzen az adataival kapcsolatos beállításokról – legalábbis erről biztosítanak minket számtalan előadáson, TV-interjúban és újságcikkekben. Ennek ellenére komoly adatszivárgások történtek az elmúlt nem egészen másfél év alatt is.

2018 októberében közel félmillió Google+ ügyfél adataihoz férhettek hozzá külső fejlesztők egy szoftverhiba miatt. A Google hónapokig nem jelentette az esetet a hatóságoknak azért, hogy elkerüljön egy ahhoz hasonló hatósági vizsgálatot, amely akkor már javában folyt a Facebook ellen. Természetesen – a Google saját közleménye[108] szerint – nincs bizonyíték arra, hogy erről a hibáról egyáltalán tudott volna bármely külső fejlesztő, illetve nincs bizonyíték rosszindulatú adatfelhasználásra. Az adatszivárgásra válaszul a Google arról döntött, hogy rövid időn belül megszünteti a Google+ szolgáltatást. Azonban egy hónappal később újabb adatszivárgás történt, mely – a Google szavaival élve – 52,5 millió felhasználó adatait „érintette”. Az „érintette” egészen pontosan azt jelenti, hogy napokig elérhetőek voltak fejlesztők számára a felhasználók adatai.[109]

Szintén kérdéseket vet fel a Google intelligens asszisztense, melyet egy célzott mondattal lehet aktiválni, hogy teljesítse kéréseinket, például kapcsoljon be valamilyen funkciót a keresőben. Aktív állapotban, hasonlóan az Apple Siri-jéhez vagy az Amazon Alexa-jához minden kommunikációt rögzít. Elvileg csak aktív állapotban. Egy nyáron történt incidens keretében azonban fény derült arra, hogy olyan beszélgetések is rögzítésre kerültek, melyeket az eszköz csakis inaktív állapotban rögzíthetett.

Ráadásul ezekhez a beszélgetésekhez illetéktelenek is hozzájutottak, valaki például több, mint ezer ilyen hangfelvételt juttatott el egy belga portálnak[110]. A felvételeken olyan érzékeny adatok is voltak, melyek alapján a belga portál néhány érintettet sikeresen be is azonosított. Az így azonosított és felkeresett ügyfelek erősítették meg, hogy az elhangzottak csakis a készülék inaktív állapotában kerültek felvételre. A Google szerint az incidens egy szövegelemző alvállalkozó hanyagsága miatt következett be. (Szövegelemzésre az eszköz által használt mesterséges intelligencia finomításához van szükség.) Az esetre válaszul a Google az Európai Unión belül egyelőre néhány hónapra felfüggesztette a rögzített hangfelvételek fejlesztési célú átírását.[111] Azóta az Apple is hasonlóképpen járt el, de nem csak az Unió területére korlátozva a felfüggesztést, hanem globálissá téve azt. Ugyanakkor megeshet, hogy többről van szó, mint egy alvállalkozó hanyagságáról.

Hab a tortán a Google Nest Secure „okos otthon”-csomagjával kapcsolatos ügy, ahol egy frissítéskor derült ki, hogy az eszközbe egy mikrofon is be volt építve, amiről a szállító elfelejtette tájékoztatni a felhasználót.[112] Nem csoda, ha már kétkedve fogadjuk az olyan, kedélyeket nyugtató tájékoztatást, hogy aggodalomra semmi ok, az eszközben a mikrofon alapállapotban inaktív. A Google azt is lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy az általuk, rólunk gyűjtött, a kiszivárgott botrányokban is érintett adatokat sosem kötik össze az egyes felhasználóval. Hogy a GDPR szempontjából megnyugtató-e a válasz? Úgy tűnik, hogy legalábbis a Google részéről az. Amikor ugyanis elemzők annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy a FitBit felvásárlása során megszerzett 25 millió aktív felhasználót fogják-e célzott hirdetésekkel bombázni, illetve joguk van-e az ügylet során megszerzett érzékeny adatok birtokában (edzésszokások, étkezés, alvás, egészségügyi adatok stb.) gyakorlatilag a felhasználók privát életébe betekintést nyerni, válaszul a Google a FitBit felhasználókat adataik törlésére bíztatta.

A vállalat 2019-ben 50 millió eurós büntetést kapott az európai általános adatvédelmi rendelet (GDPR) elveinek megszegéséért, mivel nem tájékoztatta megfelelően felhasználóit a személyre szabott hirdetésekkel kapcsolatos adatgyűjtési módszereiről.[113] Némiképp ide kapcsolhat a Google szellemi tulajdonhoz és szerzői jogokhoz, illetve ezek védelméhez való viszonya. Fennáll ugyanis ezek sérülésének veszélye akár a Google saját felhasználása (például Google Books), akár keresései és azok mások általi használata esetén.

A Google a székhelye alapján az EU-ban az ír adatvédelmi biztos (DPC) felügyelete alá tartozik. Az ír DPC nemrég vizsgálatot rendelt el a cégnél azzal kapcsolatban, hogyan kezeli a Google a reklámcélra felhasznált adatokat, és az adatkezelés megfelel-e a tavaly hatályba lépett GDPR törvényeknek. A vizsgálat írásunk lezárásakor is tart.[114]

A felhasználók széles körét érintő probléma leginkább a keresőmotor algoritmusában és annak függetlenségében keresendő, felmerül bizonyos tartalmak cenzúrázásának gyanúja. A Google keresőjének nem megfelelő használata manipulált vagy akár csak pontatlan találatai miatt egyszerű, de akár súlyos következményekkel járó döntéseket befolyásolhat negatív irányba. 2017-ben nagy mértékű büntetést szabtak ki a vállalatra, amiért a keresési találatoknál saját érdekeltségeit részesítette előnyben.[115]

A keresés manipulációja ráadásul a 2016-os amerikai elnökválasztások kapcsán is felmerült, melyet elsősorban Donald Trump sérelmezett. A kereső találatai jellemzően a baloldalról festenek jobb képet, szemben a jobbal. Politikai kiadásait nem hozza nyilvánosságra a vállalat, szemben más, kisebb befolyással bíró techcégekkel. Kérdéseket vetett fel, hogy Barack Obama elnöksége alatt meglehetősen sok alkalmazott váltott munkát a Fehér Ház és a Google között. Az Alphabet alkalmazottai egyébként is jelentős politikai tevékenységet folytatnak, jelentős anyagi hozzájárulásokkal támogatták a liberálisabb nézeteket valló Demokrata Pártot.[116]

A Google 2002 és 2012 között 11.534.568 dollárt fordított politikai célú adakozásra, amelynek 90 százaléka a Demokrata Párthoz került.[117] A Google a Google.org nevű szervezetén keresztül támogat projekteket, jótékonysági céllal. A faji igazságosság előmozdítása érdekében olyan szervezeteket finanszírozott, mint a Bryan Stevenson’s Equal Justice Initiative, az ACLU (a TASZ amerikai anyaszervezete), és az Ella Baker Center nevű emberjogi szervezet, amely főleg kisebbségvédelemmel foglalkozik.[118] A Google.org emellett több millió dollárral támogatott olyan NGO-kat, amelyek az európai migrációs útvonalat használók helyzetét voltak hivatottak megkönnyíteni. A szervezet hatmillió dollárt ajánlott fel az Európába tartó migránsok támogatására.[119]

[1] James Hall: Gone in 60 seconds: How tech companies eclipsed fast food and cigarettes between 2000-2018. News.com.au, 2019.02.22. https://www.news.com.au/finance/business/retail/gone-in-60-seconds-how-tech-companies-eclipsed-fast-food-and-cigarettes-between-20002018/news-story/f268a122ea139ba310754c98b2020e40

[2] Dan Price. Who Invented the First Computer and When? We Investigate. MakeUsOf.com 2019.03.07.

 https://www.makeuseof.com/tag/who-invented-the-first-computer/

[3] Jay Yarow: How Apple Really Lost Its Lead In The ’80. Business Insider 2012.12.09. https://www.businessinsider.com/how-apple-really-lost-its-lead-in-the-80s-2012-12

[4] IBM: Der Mythos wankt. Der Spiegel. 1991/26. 1991.06.24. https://www.spiegel.de/spiegel/print/d-13489893.html

[5] Barb Darrow-Stacy West: A first: Microsoft inches past IBM in annual revenue. Fortune 2015.08.05.

https://fortune.com/2015/08/05/microsoft-inches-past-ibm-in-revenue/

[6] IBM: Der Mythos wankt. Der Spiegel. 1991/26. 1991.06.24. https://www.spiegel.de/spiegel/print/d-13489893.html

[7] IBM: „Der Elefant lernt Spitzentanz“ 1986/5. Der Spiegel. 1986. 01.27. https://www.spiegel.de/spiegel/print/d-13517939.html

[8] Issues in Labour Statistics. Computer Ownership Up Sharply in the 1990s

U.S. Department of Labor Bureau of Labor Statistics. Summary 99-4 March 1999. https://www.bls.gov/opub/btn/archive/computer-ownership-up-sharply-in-the-1990s.pdf

[9] Lásd részletesen: Nick Srnicek: Platform Capitalism. Polity Press 2017. 20-21. oldal

[10] ugyanott: 22. oldal

[11]Brian McCullough: An eye-opening look at the dot-com bubble of 2000 — and how it shapes our lives today. ideas.ted.com. 2018.12.04.  https://ideas.ted.com/an-eye-opening-look-at-the-dot-com-bubble-of-2000-and-how-it-shapes-our-lives-today/

[12] Az adatok forrása ismét Brian McCullough: An eye-opening look at the dot-com bubble of 2000 — and how it shapes our lives today. ideas.ted.com. 2018.12.04.  https://ideas.ted.com/an-eye-opening-look-at-the-dot-com-bubble-of-2000-and-how-it-shapes-our-lives-today/

[13] Hasnain Kazim: Als die große Blase platzte. der Spiegel, 2007.10.25. https://www.spiegel.de/geschichte/digitaler-hype-a-948676.html

[14] Nick Srnicek: Platform Capitalism. Polity Press 2017. 36. oldal

[15] uo. 42-46. oldal

[16] uo. 49. oldal

[17] Best Global Brands 2019. Interbrand, https://www.interbrand.com/best-brands/best-global-brands/2019/

[18] https://www2.deloitte.com/content/dam/Deloitte/ce/Documents/about-deloitte/ce-technology-fast-50-results-report-2019.pdf

[19] Lásd részletesen: https://www.ft.com/content/238174d2-3139-11e9-8744-e7016697f225

[20]Haladj gyorsan és lépj át a dolgokon: Avagy hogyan kerítette be a kultúrát a Facebook, a Google és az Amazon, és ásta ezzel alá a demokráciát.”

[21] A küldetés eredeti szövege: Founded in 2004, Facebook’s mission is to give people the power to build community and bring the world closer together. People use our products to stay connected with friends and family, to discover what’s going on in the world, and to share and express what matters to them. (Forrás: https://newsroom.fb.com/company-info/)

[22] Sabrina Barr: When did Facebook start? The story behind a company that took over the world. The Independent. 2018.08.23. Internetes elérhetőség: https://www.independent.co.uk/life-style/gadgets-and-tech/facebook-when-started-how-mark-zuckerberg-history-harvard-eduardo-saverin-a8505151.html

[23] Phillips, Sarah: A brief history of Facebook. The Guardian, 2007.07.25. https://www.theguardian.com/technology/2007/jul/25/media.newmedia

[24] Facebook: a timeline of the social network. The Telegraph, 2012.02.01. https://www.telegraph.co.uk/technology/facebook/9052743/Facebook-a-timeline-of-the-social-network.html

[25] Jonathan Stempel: Facebook to join S&P 500. Reuters, 2013.12.11. https://www.reuters.com/article/us-sp500-facebook/facebook-to-join-sp-500-idUSBRE9BA1AQ20131211

[26] Nathan Reiff: Top 11 companies owned by Facebook. Investopedia. 2019.06.15. https://www.investopedia.com/articles/personal-finance/051815/top-11-companies-owned-facebook.asp

[27] Joshua Hardwick: The 100 most visited websites by Search Traffic (as of 2019). 2019.06.25. AHREFS. https://ahrefs.com/blog/most-visited-websites/

[28] Legalábbis a saját bevallásuk szerint, lásd:  https://www.facebook.com/business/news/3-million-advertisers

[29]

[30] Grossman, Lev: Person of the Year 2010: Mark Zuckerberg. Time, 2010.12.15. 

[31] Stanglin, Douglas: ‘Unfriend’ is New Oxford dictionary’s Word of the Year. USA Today, 2019.11.17. 

[32] https://about.fb.com/company-info/

[33] s21.q4cdn.com/399680738/files/doc_financials/2019/q3/FB-Q3-2019-Earnings-Release.pdf

[34] https://investor.fb.com/corporate-governance/default.aspx

[35] investor.fb.com/corporate-governance/code-of-conduct/default.aspx  8. pont

[36] investor.fb.com/corporate-governance/default.aspx oldalon található:  

[37] Jim Armitage: How does Facebook avoid paying tax, and what will the changes mean?  Independent. 2016.03.04. https://www.independent.co.uk/news/business/news/how-does-facebook-avoid-paying-tax-and-what-will-the-changes-mean-a6912731.html

[38] Ennek leírását lásd: https://intercompanysolutions.com/the-innovation-box-tax-regime-in-the-netherlands/

[39] Mark Sweney: Facebook paid just £28m tax after record £1.6bn revenues in UK. The Guardian. 2019.10.11. https://www.theguardian.com/technology/2019/oct/11/facebook-paid-just-28m-on-record-16bn-earnings-in-the-uk

[40] Reuters: Google shifted $23bn to tax haven Bermuda in 2017, filing shows. The Guardian. 2019.01.03. https://www.theguardian.com/technology/2019/jan/03/google-tax-haven-bermuda-netherlands

[41] www.newsroom.fb.com/company-info/   

[42] J. Clement: Global social networks ranked by number of users 2019. Statista 2019.11.21.

https://www.statista.com/statistics/272014/global-social-networks-ranked-by-number-of-users/

[43] https://www.omnicoreagency.com/facebook-statistics/

[44] Dave Chaffey: Global social media research summary 2019. Smart Insight. 2019.02.12.

www.smartinsights.com/social-media-marketing/social-media-strategy/new-global-social-media-research/ 

[45] https://hannover.ihk.de/ihk-themen/e-business/social-media/socialmediaatlas2019.html

[46] https://smartinsights.com/social-media-marketing/social-media-strategy/new-global-social-media-research/

[47] https://newsroom.fb.com/company-info/

[48] facebook.com/careers/locations/warsaw/?locations[0]=Warsaw%2C%20Poland

[49] https://www.cnbc.com/2019/04/02/how-facebook-instagram-whatsapp-and-messenger-make-money.html

[50] https://newsroom.fb.com/news/2019/01/understanding-facebooks-business-model/

[51] https://www.bbc.com/news/world-us-canada-48972327

[52] https://www.nytimes.com/2019/08/20/technology/facebook-tool-privacy-apps-websites.html

[53] https://hirlevel.egov.hu/2019/10/14/a-heten-olvastuk-digitalis-diplomacia-2019-oktober-14/

[54] https://arstechnica.com/tech-policy/2018/05/here-are-the-russian-made-facebook-ads-that-tried-to-shake-american-politics/

[55] https://www.nytimes.com/2019/10/28/technology/facebook-mark-zuckerberg-letter.html

[56] reuters.com/article/us-poland-facebook/polish-minister-accuses-facebook-of-censorship-over-right-wing-symbol-idUSKBN13228Y

[57] pcworld.hu/pcwlite/facebook-magyar-fiok-torles-hullam-264781.html

[58] origo.hu/itthon/20191015-a-facebook-nyiltan-beavatkozott-az-onkormanyzati-valasztasokba.html

[59] 24.hu/kulfold/2018/10/27/a-facebook-tenyleg-uldozi-a-kormanyparti-ujsagirokat/

[60] https://szazadveg.hu/uploads/media/5ca4b75e79eda/tanulmany-a-szazadveg-javaslatai-a-facebook-cenzura-ellen-2019403.pdf

[61] A GVH versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozata elérhető itt:  

[62] Mindez magából az alapítók „bemutatkozó” anyagából derül ki: https://libra.org/en-US/wp-content/uploads/sites/23/2019/06/LibraWhitePaper_en_US.pdf

[63] Jemima Kelly: Facebook’s Libra: Blockchain, but without the blocks or chain. Financial Times Alphaville. 2019.06.18. https://ftalphaville.ft.com/2019/06/18/1560849057000/Facebook-s-Libra–blockchain–but-without-the-blocks-or-chain/?source=post_page—————————

[64] https://libra.org/en-US/wp-content/uploads/sites/23/2019/06/LibraWhitePaper_en_US.pdf

[65] Stablecoin: olyan digitális fizetőeszköz, mely nagyjából stabil árfolyammal rendelkezik.

[66] Sebastian Seibt: Why is France’s finance minister at war with Facebook’s cryptocurrency?.  France 24. 2019.09.14.www.france24.com/en/20190914-french-finance-minister-bruno-le-maire-war-with-facebook-cryptocurrency  

[67] Sam Webb. ’It’s us or China’ – Zuckerberg warns lawmakers ahead of Libra scrutiny. Coin Rivet. 2019.10.23.  https://coinrivet.com/de/its-us-or-china-zuckerberg-warns-lawmakers-ahead-of-libra-scrutiny/

[68] Magyarország Alaptörvénye

[69] Információ forrásai: az egyik mobil szolgáltató ügyfélszolgálati munkatársa, valamint a szolgáltatók honlapjain kínált szolgáltatások.

[70] sciencedaily.com/releases/2017/06/170623133039.htm, valamint  https://www.journals.uchicago.edu/doi/10.1086/691462

[71] Push notification: mobil készüléken felugró üzenet, mely egy adott alkalmazásból vagy egy szerverről származik, kézbesítéséhez nem szükséges az adott applikációt vagy akár épp a telefont használnunk.

[72] theguardian.com/technology/2017/oct/05/smartphone-addiction-silicon-valley-dystopia

[73] amazon.com/Hooked-How-Build-Habit-Forming-Products/dp/1591847788#reader_1591847788

A könyv címe magyarul: „Horogra akadva: Hogyan hozzunk létre szokásformáló termékeket” (ford. a szerző)

[74] habitsummit.com/

[75] axios.com/sean-parker-unloads-on-facebook-god-only-knows-what-its-doing-to-our-childrens-brains-1513306792-f855e7b4-4e99-4d60-8d51-2775559c2671.html

youtube.com/watch?v=R7jar4KgKxs 1:06-tól

[76] theguardian.com/technology/2017/nov/09/facebook-sean-parker-vulnerability-brain-psychology

[77] youtube.com/watch?v=R7jar4KgKxs 1:53-tól

[78] goodmenproject.com/uncategorized/silicon-valley-parents-choose-low-no-tech-schools-thats-probably-not-the-tech-policy-at-your-kids-school/

[79] https://humanetech.com/

[80] https://www.thetimes.co.uk

[81] https://www.businessinsider.com/italian-mp-introduces-bill-to-curb-phone-addiction-in-teens-2019-7?utm_source=feedly&utm_medium=webfeeds

[82] A törvényjavaslat eredeti szövege elérhető itt

[83] abc.xyz/investor/static/pdf/20191028_alphabet_10Q.pdf?cache=376def7

[84] economist.com/briefing/2019/03/23/big-tech-faces-competition-and-privacy-concerns-in-brussels

[85] https://www.facebook.com/groups/778594855535266/

[86] http://googleground.hu/immunerosito-kutyaknak-hogy-telen-is-meglegyen-a-kello-vedelem/

[87] http://googleground.hu/szemelygepkocsi-berles-budapest-legjobb-szalonjaiban/

[88] https://mail.seed.hu/hirek/idogazdalkodasrol-a-google-groundon

[89] http://adwordsblog.hu/rendezvenyek/

[90] https://careers.google.com/jobs/results

[91] Reuters: Google moved $23 BILLION to Bermuda in 2017 as part of tax avoidance schemes in the US, the UK and the EU, labeled a ‘Double Irish, Dutch Sandwich’, new filings show. Daily Mail. 2019.01.03. https://www.dailymail.co.uk/news/article-6555039/Google-shifted-23-bln-tax-haven-Bermuda-2017-filing.html

[92] Toby Sterling: Google to end ‘Double Irish, Dutch sandwich’ tax scheme. Reuters. 2019.12.31.

https://www.reuters.com/article/us-google-taxes-netherlands/google-to-end-double-irish-dutch-sandwich-tax-scheme-idUSKBN1YZ10Z

[93] Hadas Gold: Boris Johnson sticks with UK digital tax plan despite the risk of US tariffs. CNN Business. 2019.12.04. https://edition.cnn.com/2019/12/04/tech/boris-johnson-digital-tax-trump/index.html

[94] about.google/products/

[95] https://ai.google/about/

[96] Chowdhry, Amit: Google To Acquire Artificial Intelligence Company DeepMind. Forbes, 2014.01.27. https://www.forbes.com/sites/amitchowdhry/2014/01/27/google-to-acquire-artificial-intelligence-company-deepmind/#6d03c9d215b5

[97] https://www.cnbc.com/2019/10/23/alphabet-exec-admits-google-overhyped-self-driving-cars.html

[98] internetlivestats.com/google-search-statistics/

[99] google.com/search/howsearchworks/crawling-indexing/

[100] gs.statcounter.com/search-engine-market-share

[101] emarketer.com/content/more-product-searches-start-on-amazon

[102] observer.com/2018/12/google-most-searched-2018-report-top-questions/

[103] Kate O’Flaherty: Here’s Why The Google Fitbit Deal Matters–And What You Should Do. Forbes. 2019.11.17. https://www.forbes.com/sites/kateoflahertyuk/2019/11/17/heres-why-the-google-fitbit-deal-mattersand-what-you-should-do/#192f570a2abc

[104] Süti (cookie): A sütik azt az információt jelentik, amelyet a meglátogatott weboldalak tárolnak el a számítógépen azzal a céllal, hogy a weboldalra való következő látogatáskor a felhasználót egyértelműen azonosítsák a tárolt adatok alapján, és számára személyre szabott információt jelenítsenek meg.

[105] Technology, Entertainment, Design

[106]ted.com/talks/

[107] Jeff Goodell & Mark Binelli & Tessa Stuart & Ben Wofford & Amanda Chicago Lewis & Zoe Carpenter & Alexander Zaitchik & Jonah Weiner & Tim Dickinson & Saul Elbein & Justin Nobel & Brian Patrick Eha & Gillian Brassil: 25 People Shaping the Future in Tech, Science, Medicine, Activism and More. Rolling Stone. 2017.11.17. https://www.rollingstone.com/culture/culture-lists/25-people-shaping-the-future-in-tech-science-medicine-activism-and-more-116138/

[108] blog.google/technology/safety-security/project-strobe/

[109] Lily Hay Newman: A New Google+ Blunder Exposed Data From 52.5 Million Users. Wired. 2010.10.12. https://www.wired.com/story/google-plus-bug-52-million-users-data-exposed/

[110] Lente Van Hee, Denny Baert, Tim Verheyden, Ruben Van Den Heuvel: Google employees are eavesdropping, even in your living room, VRT NWS has discovered. VRT NWS. 2019.07.10. https://www.vrt.be/vrtnws/en/2019/07/10/google-employees-are-eavesdropping-even-in-flemish-living-rooms/

[111] Hagop Kavafian: Google halts Assistant recording transcription in the EU for at least three months. Android Police. 2019.08.01. https://www.androidpolice.com/2019/08/01/google-to-stop-assistant-recording-transcription-in-the-eu/

[112] C. Scott Brown: Nest Secure has an unlisted, disabled microphone (Update: Google statement). Android Authority. 2019.02.04. https://www.androidauthority.com/nest-secure-google-assistant-mic-950134/

[113] John Porter: Google fined €50 million for GDPR violation in France. The Verge. 2019.01.12. https://www.theverge.com/2019/1/21/18191591/google-gdpr-fine-50-million-euros-data-consent-cnil

[114] Johnny Ryan: Brave uncovers Google’s GDPR workaround. Brave. 2019.09.04. https://brave.com/google-gdpr-workaround/

[115] Antitrust: Commission fines Google €2.42 billion for abusing dominance as search engine by giving illegal advantage to own comparison shopping service. Európai Bizottság. 2017.06.27. https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_17_1784

[116] David Dayen: The Android White House. The Intercept. 2016.04.22. https://theintercept.com/2016/04/22/googles-remarkably-close-relationship-with-the-obama-white-house-in-two-charts/

[117] Katelyn Carrale: 90 percent of political donations from Google-related companies go to Democrats: Study. Washington Examiner. 2018.09.07. https://www.washingtonexaminer.com/policy/technology/90-percent-of-political-donations-from-google-related-companies-go-to-democrats-study

[118] https://www.google.org/our-work/inclusion/equal-justice-initiative/

[119] Howard Lake: Google to match fund $5m in donations for refugee and migrant crisis. UK Fundraising. 2019.09.16.https://fundraising.co.uk/2015/09/16/google-to-match-fund-5m-in-donations-for-refugee-and-migrant-crisis/

Irodalomjegyzék:

  1. Anderson, Mark C.; Rajiv D. Banker és Sury Ravindran (2000): Executive Compensation in the Information Technology Industry. Management Science, 46. évf. 4. sz. 530-547.o.
  2. Auletta, Ken (2010): Googled: The End of the World As We Know It. Penguin Books, New York
  3. Bird, Robert és Karie Davis-Nozemack (2018): Tax Avoidance as a Sustainability Problem. Journal of Business Ethics, 151. évf. 4. sz. 1009-1025. o.
  4. Brügger, Niels (2015): A brief history of Facebook as a media text: The development of an empty structure. First Monday, 20. évf. 5. sz.
  5. Cuevas, A.; R. Cuevas; Andrea Lassmann; Federica Liberini és Antonio Russo (2017): The Taxman calls. How does Facebook answer? Global Effects of Taxation on Online Advertising. NET Institute Working Paper, 2017. szeptember
  6. Friedrichsen, Mike-Peter-J. Bisa (2016): Digitalen Souverenität. Vertrauen in der Netzwerkgesellchaft. Springer Vs.
  7. Joksimovic, Marijana; Nemanja Budjevac és Marko Spasojevic (2017): Increasing the profitability of multinational companies through tax havens. 21st International Scientific Conference on Economic and Social Development, Belgrád
  8. Marján Attila (2009): Vállalatirányítási szabályozás, menedzsmentkultúra és európai versenyképesség. Vezetéstudomány, 11. évf. 11. sz. 2-10. o.
  9. Mendelson, Haim (2000): Organizational Architecture and Success in the Information Technology Industry. Management Science, 46. évf. 4. sz. 513-529. o.
  10. Mezrich, Ben (2010): Véletlenül milliárdos – Hogyan született a Facebook. Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest
  11. Molnár Balázs (2019): Egyes nagy technológiai cégek hirdetési tevékenysége és adózási, adóelkerülési gyakorlata. Kézirat.
  12. Schallbruch, Martin (2018): Schwacher Staat im Netz. Wie die Digitalisierung den Staat in Frage stellt. Springer
  13. Srnicek, Nick (2017): Platform Capitalism. Polity.
  14. Tang, Paul és Henri Bussink (2017): EU Tax Revenue Loss from Google and Facebook. PvdA Europa, 2017. szeptember
  15. Vise, David (2007): The Google Story. Strategic Direction, 23. évf. 10. sz.
  16. Xie, Ruitao (2018): Industrial Policy and Tax Avoidance. American Journal of Industrial and Business Management, 8. sz. 1476-1506. o.