Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ #9

"Nihilizmus és technológia"

„A való világ és az online világ nem különböző részei a valóságnak, csak a tapasztalt valóság létezik.” James Poulos a The New Atlantis hasábjain szemlézi a holland filozófus professzor, Nolen Gertz Nihilizmus és technológia című könyvének legfontosabb megállapításait arról, hogy miként hat az online világ mindennapi életünkre. Gertz arra figyelmeztet minket, hogy a technológia újabbnál újabb lehetőségeket teremt számunka saját emberségünk elfeledésére és elnyomására. A tech cégeknek „köszönhetően” növelhetjük hatékonyságunkat, segíthetünk másoknak, új barátságokat köthetünk és ha ezek a tevékenységek még boldoggá is tesznek minket, nem jelenti azt, hogy nem nihilisták. A nihilizmus ugyanis nem az élet jelentéktelennek tartását jelenti, hanem azt, hogy nem keressük az élet mélyebb értelmét, egy rajtunk kívül álló transzcendens létezését.

Míg a romantika korának embere egzotikus, távoli tájakra vágyott, a modern kor menekülési útvonala sokkal könnyebben elérhető, okostelefonjainknak köszönhetően szó szerint kézenfekvő: a digitális tér. Bár úgy érezhetjük, hogy emberi kapcsolatokat építünk az online világban, másokkal kommunikálunk, de a technológia ebben az esetben pont az emberi tényezőt veszi ki a képletből. Gertz Nietzschere hivatkozva mutat rá ennek a problémájára, mondván: csak az emberi létezésünk valóságával és ennek átélésével kapcsolatos cselekedeteink adhatnak értelmet az életünknek. Az online valóság ettől foszt meg minket.

A szerző szerint egyfajta „techno-hipnózisban” éljük életünket, leredukálva emberi létezésünket a jelentéktelenség szintjére. A mozgás öröme helyett „kütyüinken” az elégetett kalóriákat és megtett lépéseket figyeljük, embertársaink sikereit és külsejüket a közösségi médián elérhető profiljuk alapján ítéljük meg, a saját személyiségünk árán válunk online termékekké „követőink” számára és új „követők” szerzése céljából – tisztelet a kivételnek. Annyira vágyunk a valóság terheinek és felelősségeinek elkerülésére, hogy a „kattintgatásba” menekülünk.

Gertz szerint, ha a közösségi média úgy működne, mint egy vallás, akkor a „szent könyvei” csak üres lapokból állnának, amelyet nem a próféták, nem a papok, nem más töltene meg tartalommal, mint a hívek. Ezért az online világ jelentette legnagyobb fenyegetés nem a semmi, hanem a halál „imádása”. A halál győz az élet felett, ha mi, hús-vér élőlények felajánljuk életünket az élettelen gép alkotta illúzióknak; véges időnket értelmetlenül beáldozva a digitális világnak.

A könyv végső megállapítása szerint a technológia használatának sokkal kritikusabb megközelítése lehet a megoldás. Fel kell ismernünk, mikor tesz valakit boldoggá egy adott helyzetben, környezetben a technológia világába való menekülés ahelyett, hogy arra keresnénk a választ: most miért nem boldog. Fel kell tennünk a kérdést, miért azonosítjuk a technológiai fejlődést egyből az emberi fejlődéssel. Végül pedig át kell gondolnunk, nem kockáztatjuk-e, hogy embertelenné válunk nihilizmusunk miatt, pusztán azért, mert mindennél jobban vágyunk arra, hogy ne legyünk egyszerűen: emberek.