Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ #11

„Orwelli játék a szavakkal"

Szavaink hatással vannak a gondolkodásunkra, gondolataink pedig formálják szavainkat. Éppen ezért nem mindegy, milyen kifejezést használunk egy jelenség leírására, hiszen ahhoz alkalmazkodik gondolkodásmódunk is. Egy Kaliforniában elfogadott új jogszabály alapján nem lehet többé hivatalos dokumentumokban használni a „veszélyeztetett” („at risk”) jelzőt olyan fiatalokra, akiknél megállapítható, hogy fokozott valószínűséggel buknak ki az iskolából, kerülnek rossz társaságba, vagy követnek el bűncselekményt. A változtatás egyik támogatója, a progresszív brit parlamenti alsóházi tag, Jones-Sawyer szerint a jelző megbélyegző volt ezen fiatalokra nézve, és ezzel mi magunk helyezzük őket verbálisan az iskolából a börtönbe. Seth Barron a City Journal hasábjain mutatja be, hogyan vált a valóság kimondása mára „megbélyegzéssé”.

  • Azért is meglepő ez a változtatás, mert az „at risk” kifejezés önmagában már egy finomított verziója volt az eredeti „fiatalkorú bűnöző” kifejezésnek. Semmi egyebet nem takarnak ezek a kifejezések, csupán azonosítják a hatóságok számára az olyan fiatalokat, akik potenciálisan rossz társaságba keveredhetnek. Nem öncélú ez a kategorizálás, hiszen enélkül lehetetlenné válna a célzott szociális segítségnyújtás. Ezt azonban nem mindenki gondolja így.
  • Jones-Sawyer szerint „veszélyeztetett” helyett „ígéretesnek” kellene nevezni ezen fiatalokat, ezzel hangsúlyozva, hogy ők a jövő biztosítékai. A jogszabály értelmező rendelkezéseiből azonban kiderül, hogy „ígéretes” jelző jelentése nem más, mint „veszélyeztetett”. A jelentés tehát maradt, csak ellentétes kifejezést használnak rá, nehogy megsértsék az érintetteket. Briliáns.
  • Egyre gyakrabban jelentkezik a progresszív igény a valóság verbális újrateremtésére. New Yorkban a mentálisan zavart emberek segélyhívását lelki egészségi hívásnak kell nevezni, hogy ne hagyjon stigmát a betegen a kifejezés. Jegyezzük meg, hogy egy-egy ilyen telefonhívás adott esetben életekről szólhat. Milyen egyszerű is volna, ha a dolgok átnevezésével meg lehetne oldani a társadalmi problémákat…
  • Szintén New York Emberi Jogi Tanácsa tiltotta be az „illegális idegen”, illetve „illegális migráns” kifejezéseket, arra hivatkozással, hogy azok túl diszkriminatívak. Ezek a kifejezések precízek és pontosak – pontosan ez szúrta az aktivisták szemét. „Nem-állampolgár”: ez mostantól a használandó kifejezés. Újbeszél – így hívta Orwell ezt a jelenséget 70 évvel ezelőtt megjelent, korszakalkotó művében, az 1984-ben.
  • Jones-Sawyernek igaza van. A szavak tényleg számítanak. Ott hibázik – sok progresszív gondolkodóhoz hasonlóan – hogy a változást a jelenségek átnevezésétől várja. Egy racionálisan gondolkodó ember törekszik arra, hogy a jelenségeknek találó nevet adjon, hiszen minél szorosabban tapad a kifejezés a jelenséghez, annál könnyebb lesz gondolkodni róla. Egy olyan világ, ahol a „jó” „rosszat” jelent, elaltatja józan eszünket, végezetül pedig életösztönünket. Persze lehet, hogy éppen ez a cél.