Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ #12

„Sorsoláson alapuló választás a 21. században - Avagy az elitellenesség új dimenziója"

Érdekes cikket közölt a Prospect Magazine egy újnak látszó, valójában 2500 éves alkotmányos kísérletről. Belgium keleti részén található egy kis autonóm közösség, a Belgiumban élő németajkúak „tartománya”. Az Eupen-központú területen 76 ezren élnek, és autonómiájuk hangsúlyozásául saját regionális parlamentjük is van. A brit magazinban Eliane Glaser írt a jövő évben életbe lépő forradalmi újításról: a helyi törvényhozás tagjait ezután nem választani, hanem sorsolni fogják, azaz a képviselők nem a választási győzelem, hanem a puszta szerencse következtében szerzik majd mandátumukat. Ilyen politikai képviseleti rendszer utoljára a görög demokráciában működött, azonban úgy tűnik, sem tér, sem idő nem szabhat gátat az elitellenességből kibontakozó forradalmi ötleteknek. Ha belegondolunk, Donald Trump, vagy Matteo Salvini támogatása a belga ötlethez képest valójában rendkívül visszafogott, „fősodratú” cselekedetnek tekinthető.

A riport fő érdekességei:

  1. A döntés előzménye a politikai elittel szembeni bizalmatlanság. A támogatók szerint, a parlamentáris demokrácia mai formája idejétmúlt, hiszen a 18. század óta nem változott alapvetően. Az írásban megszólal David Van Reybrouck történész is, aki szerint a szavazás sosem azért létezett, hogy valódi beleszólást adjon az embereknek a közügyekbe, hanem hogy a helyükön tartsa őket, azaz az elit igazából saját magát akarja a választásokkal bebiztosítani.
  2. A szerző maga enyhén szkeptikus az ötlettel kapcsolatban, de szerinte nem az a probléma, hogy átlagemberek nem tudnak nehéz döntéseket hozni. Összeveti az ötletet az angolszász jogrendszerben gyakori esküdtbíróságokkal: ezek szerinte azért képesek hatékonyan működni, mert csak egy eldöntendő kérdést kell megválaszolniuk. A képviselet azonban másról szól: arra azért van szükség, mert minden embert nem lehet meghallgatni.
  3. A rendszer működése során megmarad a hatalmi ágak szétválasztása. Emellett a pártok és a polgárok is fordulhatnak kezdeményezéssel a parlamenthez, ha 100 aláírást összegyűjtenek. A kormány nem lesz köteles minden döntést végrehajtani, de elutasítás esetén írásban indokolnia kell majd.
  4. A szerző a sorsolást harmadik útnak nevezi a képviseleti és a közvetlen demokrácia között, enyhe szkepszise ellenére is egyfajta arany középútként mutatva be azt. Van Reybrouck történész emellett azt is kiemeli: talán kevesebb a hétköznapi emberek szakértelme, de nem kényszeríti őket a pártpolitika a közjó elleni szavazásra, így a döntések jobban szolgálják majd a közérdeket.