Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ XL.

"Az újkori fasizmus
mindenható fegyvere "

Az ellehetetlenítés kultúrájával, vagyis a „cancel culture” jelenséggel mára mindannyian találkoztunk, azonban a legtöbben vagy nem értik, vagy nem akarják elfogadni, mekkora erőt is képvisel – mondja Bill Schanefelt az Amercian Thinkeren megjelent cikkében. Ez egy olyan mértékű cenzúra, melyet még a Stazi vagy a KGB is megirigyelt volna. A jelenség úgy épül fel, hogy ha valaki – magánszemély, közszereplő, cég – nem hajlandó elég hangosan támogatni a haladás lovagjait, akkor őt a liberalizmus perzselő fényére kell kirángatni. A reflektorfénybe került áldozatot megnevezik, közszemlére teszik, dehonesztálják, és a legkülönbözőbb jelzőkkel (rasszista, homofób, transzfób, náci stb.) illetik, így megszégyenítik, vállalhatatlanná teszik. Az illető elveszítheti hitelességét, támogatóit, munkáját, akár barátait, családját.

  • A személyek ilyesfajta ellehetetlenítése, a társadalomból való kitaszítása a náci Németországra és a kommunista diktatúrákra volt jellemző. Mára azonban oda jutottunk, hogy a faji egyenlőség, a feminizmus, vagy a kapitalizmus elleni fellépés nevében követik el a karaktergyilkosságokat.
  • A „cancel culture” számos hasonlóságot mutat a totalitárius diktatúrák társadalmi kirekesztési módszereivel. Először is, nem elég, ha valaki nem rasszista. Aktívan, hangosan, tevékenyen kell a BLM-et támogatnia, ha pedig nem teszi, akkor máris célponttá válik. Elég egy névtelen bejelentés a közösségi médiában arról, hogy az adott személy nem elég felvilágosult.
  • Ezek alapján még azt is hihetnénk, hogy ez csupán néhány elvadult szélsőbaloldali aktivista mániája, de sajnos nem így van. A mozgalomhoz ugyanis örömmel asszisztálnak a legnagyobb közösségimédia-cégek és multinacionális vállalatok. A közösségimédia-felületeken nemcsak, hogy nem lépnek fel emberek nyilvános megrángatása ellen, de aktívan le is tiltják az áldozatokat. A multivállalatok pedig abban a szent pillanatban kihátrálnak partnereik vagy támogatott hírességeik mögül, amint azok nem a „jó” kottából játszanak. Így bezárul a kör, és mindenki láthatja, hogy azok, akik – saját elmondásuk szerint – az elnyomás ellen harcolnak, hogyan működtetik a talán valaha volt legbrutálisabb, világszintű elnyomó gépezetet.