Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ #42

"Közösségi média: mire számíthatunk?"

“Könnyen elképzelhető, hogy Izland lesz az az ország, amely mindig előre jelzi majd, hogy mi fog történni az izlandinál sokkal nagyobb társadalmakban. Az izlandiak általában gyorsan alkalmazkodnak a legújabb trendekhez, legyen szó akár politikáról vagy divatról, így általuk megtudhatjuk, hogy mire lehet számítani olyan alapvető változások kapcsán, melyek jelenleg hatással vannak a politikára és a társadalom más vetületeire szerte a világon.” – írja a szigetország volt miniszterelnöke, utalva a közösségi platformok társadalomra gyakorolt szerepére. A volt miniszterelnök szavai igen jól írják le a nyugaton tomboló politikai korrektség által kiváltott valós eseményeket. Egyben figyelmeztetésként is tekinthetünk rá: senki ne gondolja, hogy az ő szomszédságában nem robbanhat ki egy lázongás valami olyasmi kapcsán, amire soha nem is gondolt volna.

  • Gunnlaugsson pár éve, még miniszterelnöki hivatali ideje alatt beszélt arról, hogy az információáramlásban tapasztalható változások és a növekvő elitellenesség ahhoz fog vezetni, hogy a fősodorba tartozó hagyományos pártok elveszítik ellenőrzésüket a közbeszéd felett, és mindez a szélsőséges és/vagy kis pártok előretöréséhez vezethet.
  • A gazdasági világválság idején Gunnlaugsson részvételével internetes aktivisták egy csoportja bebizonyította, hogy a közösségi médiában szerzett befolyást fel lehet használni a valóság alakítására, amikor az interneten kezdett tiltakozásukkal sikerült megváltoztatniuk az izlandi – brit – IMF hitelrendezési tárgyalások menetét. Izlandon soha nem látott hevességű tiltakozási hullám söpört végig, mely magát a szerzőt is megrémisztette.
  • Nem azok tiltakoztak a legerőszakosabban, akiket a válság a leginkább érintett, hanem azok, akik a legaktívabbak voltak az interneten. Nem azok a farmerek lázongtak, akiket komolyan fenyegetett a veszély, hogy a pénzügyi válság miatt elveszítik a farmjukat, hanem a Facebooklakó radikális fiatalság.
  • A felháborodás kultúrája Izlandon mindmáig tart, és esély sem látszik egy társadalmi minimum kialakítására. Gunnlaugsson szerint ez azért van így, mert a közösségi hálók nem teremtik meg ennek lehetőségét sem. Túl sok az információ és senki sem képes szavatolni, hogy csak a „hiteles” információ jusson el az emberekhez. A hagyományos média pedig képtelen ellátni eredeti, hiteles tájékoztatási funkcióját, miközben a szenzációhajhászokkal verseng a kattintásokért.
  • Izlandon az internet dominanciája a közbeszédben ahhoz vezetett, hogy a pénzügyi válság óta egyetlen kormány sem tudta megtartani a többségét az adott parlamenti ciklus végéig, és volt példa arra is, hogy a Facebooklakók egyetlen éjszaka leforgása alatt buktattak meg egy kormányzatot. Ez egy új politikai realitás jele, mely lassan a világon mindenhol felüti a fejét: lehetetlen előre megjósolni, mely apró ügy vált ki politikai láncreakciót, ami társadalmi divatokhoz, lázongásokhoz, kormánybuktatáshoz, sőt háborúhoz vezethet. A politikai elit teljesen elvesztette azon képességét, hogy az elszabadulni látszó kisebb és nagyobb botrányokat kordában tartsa.