Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2020/30

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy nem könnyű feldolgozni, ha valaki nőként egy férfi testébe született. Egy ilyen csodálatos átváltozás során született meg a Tour de Trans gondolata. Paeton McGuire és 17 éves fia Anglia déli csücskéből tekernek Skócia északi partjához, hogy így hívják fel a figyelmet az elnyomott transz kisebbség iszonyatos megpróbáltatásaira. „Idősebb fiam, James azt mondja, előző életem volt a hernyó szakasz, de most beléptem a pillangó korszakba.” – mondta a skót férfi, vagyis nő. Az út során pedig mindenkit arra bíztatnak, hogy csatlakozzon a „pRide along” kezdeményezéshez. Következő útjuk reméljük nem Transzilvániába fog vezetni, valószínűleg ott kevésbé fogadnák szívélyesen kerékpárokat, a begyepesett székelyek még azt hihetnék, hogy nincs ki a két kerekük.

Újabb filmtörténeti klasszikusról derült ki, hogy egyáltalán nem arról szólt, mint azt az emberek 99,99 százaléka gondolhatta. A sok ostoba néző ugyanis több mint két évtizedig azt hihette, hogy a Mátrix a gépek és az emberek háborús disztópiája. Most azonban, hogy a filmsorozat két szülőatyja, vagyis szülőanyja – az alkotók ugyanis nemet váltottak – felfedték egy friss interjúban, hogy az egész franchise a transzéletérzést mutatja be. Lilly Wachowski (korábban Andrew Paul „Andy” Wachowski) azt is kifejtette, hogy a piros pirula, amelyet Neo bevesz a filmben valójában egy a traszneműek által szedett ösztrogén tabletta. Továbbá Neo névváltoztatása is egy a transzneműek névváltoztatására utaló analógia volt: “A Switch (magyar jelentése váltás/váltó) nevű karakterünk a valódi világban férfi volt, a Mátrixban pedig nő (Neo)” – mondta el a transzrendező. Szóval a közelgő 4. részt majd mindenki ezen a szemüvegen át legyen kedves vizslatni. Mi persze tudtunk olvasni a sorok között, de nem lehet mindenki filmszerész.

Míg a Mátrixról kiderült, hogy egy transz műalkotás, az Alien és Predator filmekről ellenben az, hogy durván rasszista alkotások – írja a Brock University egyetemi docense. Ridley Scott Alien filmjében ugyanis a földönkívüliek valójában a fekete nőket testesítik meg, Jim és John Thomas Predator filmjében a predátorok pedig valójában a fekete férfiakat szimbolizálják. Az alien fajnak azért feleltethetőek meg a fekete nők, mert az alien királynőhöz hasonlóan az a kép alakult ki a társadalomban róluk, hogy folyamatosan szülnek és növelik fajuk létszámát. A fekete férfiak ezzel szemben azért predátorok, mivel a sztereotípiák szerint ők veszélyes, fenyegető, örökletesen bűnöző teremtmények, emberfeletti erővel. Szomorú, hogy minderre csak most derült fény, sokkalta előbb be kellett volna már tiltani ezeket az erőszakos, maszkulin, a fehér felsőbbrendűséget propagáló alkotásokat.

Miért tűnt el a homoszexuális tündérmese 200 évre? Mert kiírtották őket a könyvnyomtatás feltalálásával. A Forbes mértékadó gazdasági lap szerzője szerint 1453-tól, amikor megnyílt az első nyomda, mindenki olvasni kezdett, a homo, queer és transz népmeséket pedig már nem adták tovább szájról szájra, ezért eltűntek az LGBTQIAXYZ+ történetek. A történetmesélés ilyesfajta „tőkésítése” kialakította az elfogadott meséket, a nyomdászcenzorok pedig törölték a homoszexuális történeteket. De miért nem adták tovább a homoszexuálisok az LMBTQ népmeséket a gyerekeiknek szamizdatban? Érthetetlen.

Hős rovatunk e heti győztese egyértelműen a Washingtoni Egyetem kutatói, akik megállapították, hogy a rendszerszintű elnyomás hatással van a minket körülvevő környezetre is. Hoppá! Tanulmányuk szerint ugyanis a szegényebb, színesbőrű városi közösségekben alacsony a biodiverzitás, a rágcsálók és betegségeket hordozó kártevők szaporulata azonban magas, ezért pedig mégis kik a felelősek?  Természetesen a fehérek. A fehérek ugyanis csak a saját környezetükben törekednek a zöld felületek növelésére. Azonban nem csak ott lenne ez feladatuk, ahol élnek, hanem a színesbőrű közösségekben is a fehérek dolga lenne a lakónegyedek zöldítése. Ezért követelik a tudósok, hogy a társadalom tegye a “faji egyenlőséget a természetvédelmi programok sarokkövévé“. Más világot élnénk, ha a fehér ember nem csak mindig saját magával törődne, hanem másra is gondolna, és a felsőbbrendűségével összeharácsolt vagyont megosztaná a színesbőrűekkel is. Bátor kísérlet lenne megvalósítani az igazi kommunizmust, melyet még nem próbált ki az emberiség.

Heti gyűjtésünkben továbbá arról is olvashatnak, hogy Shakespeare mégsem homo-, hanem biszexuális. Továbbá arról is, hogy a fehér vegánok hogyan veszik el az értékes felületeket a fekete vegánoktól. Emellett kiderül az is, hogy miért a fizikai munkások a toxikus maszkulinitás megtestesítői.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Brit tudósok újabb világmegváltó felfedezésre jutottak: az egyébként házas és gyermekes William Shakespeare mégsem homoszexuális – ahogy eddig feltételezték -, hanem inkább biszexuális – értesülhettünk a Telegraphtól. “Az 1980-as évek közepétől divatos volt azt gondolni, hogy Shakespeare homoszexuális. Annak ellenére, hogy házas volt és gyermekei is voltak. Néhány szonettjét nőknek, míg másokat férfiaknak írta. (Most pedig) egy eléggé eredeti gondolatnak tűnik, hogy inkább a biszexualitás fogalmát kellene alkalmazni rá” – ismertette a hatalmas tudományos sikert Dr. Paul Edmonson a brit lapnak adott interjújában. A professzor és kutatótársa Sir Stanley Wells kiemelték, hogy állításukat legjobban Shakespeare 40. és 41. szonettje támasztja alá. Ezekben ugyanis találtak két-két sort, amelyekbe sikerült belemagyarázniuk, hogy a neves költőnek egy időszakában több szeretője is volt, akik között biztosan voltak férfiak is. E megállapításokkal két gond van csupán: az első, hogy Shakespeare csak és kifejezetten női személyes névmást használt a megszólításra az említett verseiben. Tehát mivel az angol nyelvben a személyes névmásoknak neme van, így kizárható, hogy férfiaknak szólnának a szonettek. A második probléma pedig értelmezés béli, amelyet a 40. szonett következő két sora jól szemléltet: “Szerelmem, vedd minden szerelmemet: S többed mivel lesz, mint előbb vala?” (ford.: Szász Károly és Győry Vilmos). Magyarán a költői én minden szeretetét felkínálja a múzsának. A professzorok sajátos értelmezése szerint azonban itt arra gondolt a költő, hogyha egyik szeretője elszeretheti tőle a többi szeretőjét, akkor sem lesz neki jobb azzal.


A kemény fizikai munkából élő férfiak toxikusan maszkulinok, ezért könnyen lehetnek homofóbok, zaklatók és mentálisan gyengék – írja a PinkNews vezető homoszexuális hírportál. E bődületes megállapítást annak kapcsán tették, hogy az ausztrál Victoria Bitter (VB) sörgyártó saját férfi parfümmel állt elő, amelynek a célközönsége a kemény munkát végző férfiak. A Victoria Bitter reklámja szerint az új “Thirst” nevezetű parfümjük “tökéletes illatszer a keményen dolgozó ausztrálok számára“. A Chemist Warehouse kereskedelmilánc a következőkkel jellemezte a boltjaikban elérhető terméket: “A Victoria Bitter generációkon keresztül a kemény munka esszenciáját testesítette meg. (…) Tehát a VB sörfőzői és az ausztrál parfümkészítők azért társultak, hogy létrehozzanak egy erős és karakteres illatot, amely abban segít, hogy a munkaterületről azonnal egy sörözőbe mehessenek (…)“. Mindezek mellett a toxikus maszkulinitás további jele, hogy a Thirst-öt férfiakkal reklámozzák. Sőt, kockás inges, szakállas, férfias férfiakkal, olajos szerszámokkal, farönkökkel és baltákkal! Ezen dolgok pedig maguk a toxikus maszkulinitás megtestesítői, ami “sajnos nagyon sok esetben együtt jár a homofóbiával és a mentális problémákkal“. Lily Wakefield, a cikket jegyző homoszexuális jogi újságíró valószínűleg arra gondolhat, hogy ez kirekesztő lehet a temérdek kőművesnővel, ácsnőkkel, favágónőkkel és kohásznőkkel szemben. Ezen elképzeléssel csupán annyi a gond, hogy a kemény fizikai munkát igénylő szakmákat szinte csak férfiak művelik. Továbbá nem sokat hallani a világban a transzfavágókról, transzkohászokról, vagy transzkőművesekről sem. Ennek ellenére biztosan célt érne, ha a parfümöt egy laktózmentes, koffeinmentes, vegán lattét szürcsölő drag queennel reklámoznák.


Fehérként afrikai, vagy ázsiai ételeket készíteni “étel kisajátítás“, így a fehér vegánok egy jó része vegán-rasszista – értesülhettünk a Vice-tól. A rasszizmus ezen új megnyilvánulásának a feltalálója Afia Amoako ghánai vegán aktivista, aki szerint a fehér vegánok létezésével a vegán közösségben is jelen van a rendszerszintű elnyomás. Amoako látlelete szerint a faji alapú elnyomásnak ezt a fajtáját legtöbbször a tehetős fehér nők követik el, leginkább mikor olyan ételeket készítenek el, mint az “afrikai földimogyoró pörkölt“, vagy ha hagyományos ázsiai finomságokat főznek. “Először is, nem szeretnek téged, másodszor kisajátítják az ételeidet. Ezzel pedig elüldözik az etnikumokhoz tartozó embereket” – fejtette ki álláspontját a ghánai vegán aktivista. Sőt, az étel-kisajátító fehérek egyre többet szerepelnek a közösségi média felületeken, amivel elnyomják a fekete vegán hangokat. Mindeközben pedig néhány a Vice által idézett felmérés szerint a feketék közösségén belül nagyobb arányban vannak a vegán-, illetve vegetáriánus étrendet követők, mint a fehérek között. Ezért a megoldás, ha nem is az, hogy kevesebb fehér vegán legyen, de legalábbis a színesbőrű vegán aktivistáknak népszerűbbnek kellene lenniük. Tehát jól láthatjuk, hogy a “ha van rajta sapka az a baj, ha nincs rajta, akkor az a baj” jelenség áldozatául estek a liberális zöld mozgalmakat támogató fehérek.

A fehér felsőbbrendűség felelős a növények és állatok diverizátásának csökkenéséért is – értesülhettünk a Fast Company progresszív gazdasági magazintól. A Washingtoni Egyetem egyik kutatása megállapította, hogy a rendszerszintű elnyomás hatással van a minket körülvevő környezetre is. A tanulmánya ismertette, hogy a szegényebb, színesbőrű városi közösségekben alacsony a biodiverzitás, míg a rágcsálók és betegségeket hordozó kártevők szaporulata magas. A függetlenobjektív kutatók pedig a fehéreket teszik felelőssé mindezért. Mi több, megállapították, hogy az már nem elég, ha a fehérek a saját környezetükben törekednek a zöld felületek növelésére, a színesbőrű közösségekben is a fehérek feladata lenne ezt megoldani. Ezért követelik, hogy a tudósok tegyék a “faji egyenlőséget a természetvédelmi programok sarokkövévé“.

A Mátrix filmek szülőatyjai – pardon most már szülőanyjai – felfedték egy friss interjúban, hogy az egész franchise a transzéletérzést mutatja be – olvashatjuk egy a Yahoonak adott interjúban. Lilly Wachowski (korábban Andrew Paul „Andy” Wachowski) azt is kifejtette, hogy a piros tabletta, amelyet Neo bevesz a filmben valójában egy a traszneműek által szedett ösztrogén tabletta. Sőt, mikor a főhős ezt bevette, elvesztette a változástól való félelmét. Továbbá Neo névváltoztatása is egy a transzneműek névváltoztatására utaló analógia volt. “A Switch (magyar jelentése váltás/váltó) nevű karakterünk a valódi világban férfi volt, a Mátrixban pedig nő, ilyen dolgok jártak a fejünkben” – sorolta a transzéletérzést megjelenítő filmelemeket a transzrendező, -producer, -forgatókönyvíró. Mindez nagyon szépen és progresszíven hangzik, viszont a főszerepet játszó Keanu Reeves elárulta, hogy neki mindezekből semmi se tűnt fel a régi filmek forgatásakor. Mi több a Mátrix jelenleg is gyártás alatt lévő, negyedik része kapcsán is azt nyilatkozta, hogy “nem tudja“, megjelenik-e majd benne trasznemű téma. Kérdés, hogy ezek után is elég bátor lenne-e ahhoz, hogy bevegye a változást jelentő piros ösztrogén tablettát?

Az Alien és Predator filmek valójában a rasszista megtévesztő bemutatás eszközei, írja Tamari Kitossa a Brock University egyetemi docense. A szerző interpretációjában az említett filmekben látható állatszabású és démoni bemutatása a fekete karaktereknek (nem emberszabású karakterek – a szerk.) miatt ölnek, vernek és erőszakolnak meg fehér rendőrök feketéket. Kitossa lázálmában Ridley Scott Alien filmje a fekete nőket alien tenyészként Jim és John Thomas Predator filmje pedig a fekete férfiakat rasztás, erőszakos szuperemberként aposztrofálja. Tehát a szerző – a filmek készítőinek bármiféle nyilatkozata nélkül – önnönmagától azonosította a két film sci-fi karaktereit az afro amerikaiakkal. A fekete nők az alienek, a férfiak pedig a predatorok. Ez így elég légből kapott elmélet volna, de szerencsére kapunk magyarázatot is! Az alien fajnak azért feleltethetőek meg a fekete nők, mert az alien királynőhöz hasonlóan – azonkívül, hogy ők is fekete színűek – az a kép él a társadalomban róluk, hogy folyamatosan szülnek és növelik fajuk létszámát. A predatorok, vagyis a férfiak ezzel szemben azért oly hasonlóak humanoid megfelelőikhez, mert a sztereotípiák szerint ők veszélyes, fenyegető, örökletesen bűnöző teremtmények, emberfeletti erővel.

A koronavírus miatt szinte minden ország a digitális oktatás valamilyen formájára állt át, ez történt az Egyesült Államokban is, azonban ez korábban nem ismert problémákat hozott. Az online órák előtt a szülők csupán évente egyszer tekinthették meg, élőben, hogyan teljesít gyermekük az iskolában és milyen módon, mit tanítanak neki tanárai. Most azonban ez a helyzet megváltozott és már akármelyik órába betekinthetnek, ami nem mindenkinek tetszik. Pontosan ez történt Tennesse-ben is, mikor a Rutherford körzeti iskola diákjainak szülei egy beleegyező nyilatkozatot kaptak, ami szerint vállalják, hogy semmilyen körülmények között, senki nem tekinti meg a gyermekek online óráit. A levél indokolása szerint az intézkedés azt a célt szolgálja, hogy óvják a többi kisiskolás személyes adatait és magánéletét… Ez az eljárás számos szülő részéről felháborodást váltott ki, főleg azután, hogy májusban és júniusban már lehetőségük volt betekinteni az órákba. Ekkor döbbentek rá, milyen mértékű politikai indoktrináció történik az általános iskolákban és milyen liberális agendát zúdítanak a védtelen gyerekekre. Az USA-ban rengeteg szülő emelte fel hangját a közoktatásban tolt gender és szexuális aberrációkat népszerűsítő oktatás ellen. Természetesen a másik oldal sem maradt csendben, a tanárok és szakszervezeteik aggodalmukat fejezték ki a tanítás szabadságának sérülése miatt, és abbéli félelmüket, hogy ezután nem taníthatják azt a gyerekeknek, amit csak akarnak.

A Herald Scotland számol be Paeton McGuire és 17 éves fia felvilágosult biciklitúrájáról melyen Anglia déli csücskéből tekernek Skócia északi partjához. A férfi elmeséli „szívszaggató” történetét, mely szerint idén márciusig tagadásban, boldogtalanul élt, egészen eddig nem ismerhette be, hogy ő valójában nő. Azonban most, hogy egyre nagyobb erővel szántják fel a normalitást a genderideológia ekéi végre elő mert bújni és már büszkén vállalja, hogy „valódi” neme nem egyezik születési nemével. Mint mondja, roppant hálás két fiának, akik maximálisan támogatják átváltozását. „Idősebb fiam, James azt mondja, előző életem volt a hernyó szakasz, de most beléptem a pillangó korszakba.” McGuire szerint ezzel a kerékpártúrával felhívják a figyelmet és adományokat gyűjtenek a transz+ ügynek és pozitív párbeszédet kezdenek a gender identitásról. Az út során bíztatnak mindenkit, aki érdeklődik, hogy csatlakozzon a „pRide along” kezdeményezéshez és népszerűsítsék együtt a természetestől éltérő gender identitásokat és szexuális devianciákat.

Ezt a roppant érdekes kérdést teszi fel a Forbes szerzője és mindenki megnyugtatására szerencsére választ is kapunk rá. A cikk írója interjút készített Pete Jordi Wood, íróval és illusztrátorral, aki az elmúlt éveket azzal töltötte, hogy queer népmeséket kutatott. Keresései során „meglepő” eredményeket tárt fel, többek között, hogy korábban rengeteg homoszexuális, queer, transz és egyéb népmese létezett, de ezeket gyalázatos módon törölték. A cikkben fellelhető logikátlanságok és történelmi tévedések ne tévesszenek meg minket. Például Wood szerint amikor 1453-ban megnyílt az első nyomda, akkor mindenki olvasni kezdett, a történeteket már nem mesélték és ekkor törölték a kánonból az LGBTQIAXYZ+ történeteket. A történetmesélés ilyesfajta „tőkésítése” kialakította az elfogadott meséket és a gonosz szerkesztők törölték a homo történeteket. Ezzel az elmélettel csupán annyi a probléma, hogy Wood életében nem végzett néptörténet kutatást terepen, így semmiféle bizonyítékkal nem tudja alátámasztani következtetéseit, leszámítva egyet. „A kutya és a tenger” című mesét, melyet egy 1950-es évektől kezdve vissza tudott követni a XIX. század elejéig. A mese egy álmodozó fiúról szól, aki tengerész szeretne lenni, de a nemi identitásáról csak annyit tudunk meg, hogy lehet homoszexuális, aszexuális, de mindenképpen queer. A történet főellensége egy „csodálatos és nevetségesen gyönyörű boszorkány”, akit csak azért tud legyőzni, mert őt nem hatja meg a szépsége. Ez minden bizonyíték a történet queer-ségét illetően, de azt még megtudjuk, hogy a XIX. századi történet utal a mentális egészségre, a mértékletes fogyasztás fontosságára és a klímaváltozásra is!

A TMZ számolt be a legújabb hollywoodi csoda alkotásról, mely a „Karen” jelenséget fogja bemutatni. Az internetes szubkultúrákban kevésbé járatos olvasóink talán nem tudják, de az utóbbi években a Karen név valódi szitokszóvá vált az Egyesült Államokban és a közösségi médiában. Az Urban Dictionary szerint a Karen, egy „durva, kellemetlen és elviselhetetlen középkorú fehér nő”. Ők jellemzően azok a „hölgyek”, akik az éttermekben hangosan követelik, hogy a menedzserrel vagy üzletvezetővel beszélhessenek. A film egy ilyen nőről szól, akinek küldetése a szomszédjába költöző fekete család elüldözése. A sztori nem lehetne igazi modern „vígjáték” aktuálpolitikai szál nélkül, így természetesen a fekete család aktívan támogatja a Black Lives Matter mozgalmat, valamint nagy eséllyel számíthatunk homoszexuális vagy egyéb queer elemekre is.