Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ #45

"Skócia és a függetlenség"

„Skóciában a függetlenségről szóló vita mélyen gyökerezik a történelemben” – írja Michael Curtis cikkében az American Thinker oldalán. Elsőként az Arbroath-i Nyilatkozatot említi, melyet 1320-ban intéztek a skót rendek XXII. János pápához, benne megfogalmazva a hagyományos skót függetlenségi eszményt, mely szerint „még, ha csupán százan maradunk is életben, akkor sem tűrünk semmilyen angol igát… Nem dicsőségért, vagyonért vagy címekért harcolunk, hanem a szabadságért egyedül, melyet tisztességes ember nem ad fel, csupán életével együtt”.

  • Skócia megőrizte önállóságát 1603-ig, mikor IV. Jakab skót király megörökölte Anglia trónját, melyhez ekkor már Írország is tartozott. 1707-ben alkotta meg az angol és skót parlament az „egyesülési törvényeket”, mellyel létrehozták Nagy-Britanniát. Közös állampolgárság és intézmények jöttek létre, ám a skót egyház és az igazságszolgáltatás megőrizte autonómiáját. 1997-ben Tony Blair adminisztrációs reformjai hozták létre ismét a skót parlament intézményét, melyben a többséget ellenőrző párt adja Skócia első miniszterét. Jelenleg ezt a tisztet a Skót Nemzeti Párt vezetője, Nicola Sturgeon tölti be.
  • A 2014-ben tartott népszavazás a függetlenségpártiak vereségével ért véget 45-55% arányban, 85%-os részvétel mellett. Ezzel együtt a Skót Nemzeti Párt tartósan népszerű és 2011 óta őrzi a többségét a skót parlamentben, a 2021-ben esedékes skóciai válaszosoknak is ők az esélyesei. A 2016-os Brexit-népszavazás alkalmával – az országos trenddel szemben – a skótok 62 százaléka a maradás mellett tette le voksát. Az elmúlt évek eseményeinek következtében a felmérések szerint egy esetleges új függetlenségi népszavazáson a többség a függetlenséget támogatná.
  • Két probléma azonban bonyolítja a kérdést. Először is a függetlenség pontos formája, hiszen a Skót Nemzeti Párton belül sokan a Brit Nemzetközösségben tartanák az országot és megőriznék az alkotmányos monarchia államformáját. Vannak, akik egy független köztársaságot szeretnének, megint mások pedig szövetségi állammá alakítanák Nagy-Britanniát. A másik probléma gazdasági jellegű: képes lenne-e Skócia fenntartani a polgárai által megszokott életminőséget önerőből? A kiadások mostani szintje sem garantálható, és a hitelfinanszírozás kérdése is felmerül. Skócia befolyása is jelentősen csökkenne, hiszen olyan szervezetekben sem lehetnének közvetett formában jelen a brit tagság révén, mint a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő kiemelt globális fórum, a G8. Mindezzel együtt Nicola Sturgeon szeretne egy új népszavazást.
  • Az is kérdés, milyen hatással lenne egy sikeres skót függetlenségi mozgalom más európai autonómia- és függetlenségi törekvésekre. Összességében kijelenthetjük, hogy a skót függetlenségi kérdés nem pusztán az Egyesült Királyság fennmaradásáról szól, összeurópai – szempontból, mint Katalónia és Spanyolország viszonyrendszere – is fontos probléma, melyet ezért érdemes nekünk magyaroknak is figyelemmel kísérni.