Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2020/31

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy a kultúrából megfelelően ki kell gyomlálni a rasszista, homofób, xenofób, iszlamofób és egyébfób, oda nem illő tartalmakat. Pontosan így járt el a British Library (a brit nemzeti könyvtár) főkönyvtárosa is, aki kijelentette, hogy strukturális átalakításokra van szükség az intézmény szervezetében és gyűjteményében is, hogy az „tükrözze a dolgozók és olvasók diverzitását”. Ez az úgynevezett „antirasszista cselekvési terv” a gyakorlatban azt jelenti, hogy ki kell rúgni az intézmény vezetőségének és kuratóriumának fehér tagjait. A Dekolonizációs Munkacsoport szándéka szerint sokkal több fekete, ázsiai, és kisebbségi munkavállalót kellene alkalmazni. Nagyon helyes, a problémás könyveket pedig reméljük összegyűjtik és máglyát raknak belőlük, ahogy az korábban is szokás volt a csatorna túlpartján.

Miután a nem kívánatos könyvektől sikerült megszabadulni, megszületett egy korszakos alkotás, mely lerántja a leplet arról, hogy miért is teljesen jogosak és érthetőek a BLM mozgalom békés tüntetései mentén kialakult apróbb, békés fosztogatások, gyújtgatások és lincselések. Vicky Osterweil író”nő”, a Huffpostban ugyanis kifejtette, hogy a fosztogatáshullám miért a “legigazságosabb fehér felsőbbrendűség-ellenes taktika“. Mégpedig azért, mert az USA alapításakor csak a fehéreknek lehetett tulajdona, míg a feketék csak tulajdon tárgyát képezhették. Ezért most teljesen természetes, hogy a feketék a felgyújtják a fehérek tulajdonát, így hívva fel a figyelmet igazságtalanságukra.

Visszakanyarodva a Nagy Proletár Kulturális Forradalomhoz: az elmúlt hónapok eseményeire fittyet hányva Portland egyik mozija úgy gondolta, hogy jó ötlet a rendőrterror kellős közepén műsorára tűzni az Ovizsaru című „vígjátékot”. „A túlzott rendvédelemmel való nemzeti leszámolás ideje alatt furcsa választás újra életre hívni az Ovizsarut. (…) Felismertük, hogy az ilyen filmek nem családbarátok. Hanem annak a relikviái, hogy a populáris kultúra hogyan táplál belénk rasszista előítéleteket” – fogalmazott a történtek kapcsán Lois Leveen helyi író, aktivista. A rendőrpropaganda természetesen minden jóérzésű embernél kiverte a biztosítékot, a tiltakozás hatására és BLM mozgalom erőszakos reakciójától tartva a mozi is levette műsoráról Schwarci-filmet. Talán ez volt a legkevesebb.

Hősünk a héten egyértelműen Joe Biden, demokrata párti elnökjelölt, aki végre ellentámadásba lendült és Trump narancssárga fejére olvasta, hogy egyrészt ő a felelős a kialakult zavargásokért – a Demokraták csak elképedve nézik mi zajlik. A New York Times publicistája, Michelle Goldberg pedig még ennél is tovább ment és teljes joggal tette fel a kérdést, hogy míg “Biden elítélte az erőszakot. Trump miért nem teszi ezt?” Azért, mert Trump támogatja az erőszakot, méghozzá a rendőrit. SHAME!

A hét vesztesei az amerikai városok, melyek progresszív polgármesterei a zavargások közepette, a járvány alatt sem voltak olyan bátrak, mint európai társaik, akiket a rendkívüli idők rendkívüli tettekre sugalltak. Michael Hobbes, a Huffington Post publicistája hosszú requiemet szentelt a témának, miközben kiemelte, hogy míg az európai polgármesterek a járványt arra használták, hogy még kozmopolitábbá, biciklis-barátabbá és megfelelően LMBTQZ+ pozitív hellyé tegyék városukat, az amerikaiak elszalasztották ezt a lehetőséget. Milánó csökkentette a megengedett sebességkorlátot, míg Párizs polgármestere 600 kilométer új bicikliutat jelentett be. Budapesten ezzel szemben mind a két intézkedést belengette a főpolgármester, miközben másik kezével a homoszexuális zászlót emelte a magasba. Sajnálatos módon azonban nem juthatott minden kontinensnek olyan kiváló vezető, mint a magyar fővárosnak. Az USA-nak van még mit tanulnia a nyírségi liberálistól!

Heti gyűjtésünkben továbbá arról is olvashatnak, hogy a Netflix új sorozata miért veti fel a pedofília gyanúját, ahogy arról is, hogy a kaliforniai erdőtüzek miért nem kerülnek a média figyelmének kereszttüzébe. Továbbá tájékozódhatnak egy újabb transznemű személy börtönkálváriájáról.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Az emberi jogokért hősiesen harcoló Netflix legújabban forgalmazott filmjében kislányokat tárgyiasítanak, szexualizálnak, már-már nyíltan pedofil módon – értesülhettünk a Spectator hetilaptól. Az említett film címe “Cuties” (Cukiságok), a történet szerint a főszereplő egy 11 éves lányt, Amyt “elbűvöli egy twerk-ölő (nyíltan erotikus táncstílus) táncos csoport, mely hatására elkezdi felfedezni a nőiességét“. Tehát a film liberális készítői szerint a nőiesség felfedezése abban merül ki, hogy egy kislány tárgyiasítja önmagát. Ezt a következtetést a fősodratú baloldali média is megerősíti, azzal, hogy a szégyentelenebb képviselőik ódákat zengenek a tabudöntögető műremekről, míg a szemérmesebbek kínos hallgatásba burkolóznak. Ha ez nem lett volna elég, akkor azt is mindenképp megemlítenénk, hogy a Cuties főgonoszai Amy szülei, akik aggódnak a gyermekük szexuális kihasználása miatt. A szülők valójában a hagyományos családi és társadalmi értékeket követik, ezt azonban úgy állítja be a film, mintha ők lennének az elnyomó szexisták, akik maradiságból ellenzik lányuk új hobbiját. Érdemes azonban tudni, hogy a filmkészítők a szexizmus ellen folytatott harc közben összesen 650 kiskorú lányt néztek meg az erotikus tánc lejtése közben a szereplőválogatás során.




Az elmúlt egy évben különböző erdőtüzek történeteivel volt tele a baloldali fősodratú média “Ég a Föld tüdeje” – kürtölték világgá a baloldali újságok címlapjai. Az erdőtüzekért pedig minden esetben csakis jobboldali állami vezetők lehettek felelősek, mint például Brazíliában Jair Bolsonaro. Most azonban épp Kaliforniában van erdőtűz, amiről alig hallunk valamit, aminek természetesen az az oka, hogy Kalifornia egy baloldali vezetésű állam. Így a mindig függetlenobjektív médiumok inkább hallgatnak a történésekről, “a Föld tüdeje” mégsem olyan fontos. Sőt, nemcsak a Föld tüdeje nem fontos, hanem az azt védő tűzoltók és a természeti katasztrófa áldozatai sem. Most a BLM mozgalom fontos, méghozzá annyira, hogy az sem baj, ha az őket alkotó anarchokommunista csürhe a kaliforniai erdőtűz kioltásáért küzdő tűzoltókat lopja meg. Az esetről Mark Brunton, a kaliforniai állami tűzoltóság zászlóalj vezetője számolt be, aki a USA Today-nek elmondta, hogy egy kollégája a járművükben hagyta a pénztárcáját, amit a fosztogatók elloptak és “teljesen lenullázták” a bankszámláját, amíg ő a lángokkal harcolt. Jim Hart, a Santa Cruz megyei seriff hozzátette, hogy nemcsak a tűzoltóságot lopták meg a természeti katasztrófa alatt, hanem a fosztogatók a tűz miatt kimenekítettek családok otthonait is sorozatosan fosztogatják.

Az Egyesült Államokbeli Portland egyik legrégebbi mozija egy retro műsorsorozattal akarta visszarepíteni a nézőit a ’90-es évek filmtörténeti korszakába. A Vice beszámolója szerint már az első programon szereplő film is vitatható volt, ugyanis egy rendőr volt a főszereplője, miközben a BLM mozgalom hónapok óta félelmet nem ismerve küzd a rendőrség megszüntetéséért. Így hát minden, amiben rendőrök szerepelnek természetesen azonnal rasszizmusnak és rendőr-propagandának számít. “A túlzott rendvédelemmel való nemzeti leszámolás ideje alatt furcsa választás újra életre hívni az Ovizsarut. (…) Felismertük, hogy az ilyen filmek nem családbarátok. Hanem annak a relikviái, hogy a populáris kultúra hogyan táplál belénk rasszista előítéleteket” – fogalmazott a történtek kapcsán Lois Leveen helyi író, aktivista. Az NW Film Center ezt követően azonnal levette műsoráról az Ovizsarut, tekintve, hogy a BLM mozgalom erőszakos reakciójától tartva. Tehát a haladó Nyugaton a radikális liberális véleménydiktatúra olyannyira erős és valós, hogy egy-egy alkotás betiltásához elegendő, ha egy baloldali hangadó negatívan nyilatkozik róla.

Bár sokan ellenezték a BLM mozgalom tagjai által elkövetett fosztogatásokat és gyújtogatásokat, most egy támogatójuk könyvben magyarázza meg, hogy ezen cselekmények miért is jogosak. Vicky Osterweil egy a HuffPostnak adott interjúban kifejtette, hogy a jelenleg az Egyesült Államokban végbemenő fosztogatáshullám miért a “legigazságosabb fehér felsőbbrendűség-ellenes taktika“. Mégpedig azért, mert az USA alapításakor csak a fehéreknek lehetett tulajdona, míg a feketék csak tulajdontárgyak lehettek. Osterweil ezért most abban az illúzióban él, hogy a feketék jelenleg is ezt az elnyomást szenvedik el és fekete károsultjai nincsenek a gyújtogatásoknak és különböző üzletek kifosztásának. El kell azonban keserítenünk az írónőt: e tudományosnak feltüntetett illúzióját számtalan olyan videó cáfolja, amelyekben fekete tulajdonosok védik üzleteiket, vagy éppen sírnak azok romjai felett. Osterweilt mindez persze nem zavarja meg és könyvében további érvként hozza fel, hogy a BLM politikai akciója békés úton nem érné el a kellő hatást. Ezért fontos, sőt jogos az anarchista fellépés, mert csak ezúton tudják megkapni a megfelelő figyelmet. “Őszintén, a mozgalom elmúlt pár hónapja túlszárnyalta minden lehetséges elképzelésemet. Egy tényleg példátlan és történelmi társadalmi megmozdulást élhetünk most át” – áradozott végül a mozgalom sikereiről az írónő.

Az USA baloldali politikusai éveken keresztül uszították szimpatizánsaikat, hogy minél erőszakosabban lépjenek fel az érdekeik érvényesítéséért. Ennek köszönhetően sikerült mára polgárháborús helyzetet előállítaniuk, ami már számos emberéletet követelt. Ezért a normalitást képviselő emberekben felébredtek természetes ösztöneik és elkezdték megvédeni a tulajdonukban lévő értékeket és ami ennél is fontosabb: az életüket. Így a baloldali anarchisták által kikényszerített önvédelem is követelt már halálos áldozatokat. A baloldal pedig ráérzett, hogy az általuk kirobbantott anarchia minden áldozatának vére bizony az ő kezükön szárad. Ezért is történt, hogy 2016 óta tartó konzisztens hergelés után Joe Biden most előre lépett, hogy elmondja ő elítél mindenféle erőszakot. A New York Times egyik publicistája pedig meglátta, hogy hogyan tudná jó propagandistához méltóan kimosdatni “a mindig jót akaró” demokratákat. Ezért Michelle Goldberg, a NYT publicistája azzal tálalta fentebb leírtakat, hogy “Biden elítélte az erőszakot. Trump miért nem teszi ezt?” Magyarán az Újmúlt Kft. legújabb projektje indult el, amelyben a baloldal azt próbálja majd megmagyarázni, hogy a mostanra kialakult éles ellentétek és az anarchokommunista aktivisták megjelenése nem az ő felelősségük. Sőt, ők a világ legbékésebb, világjobbítóbb emberei.

Új magasságokba emelkedett a feketék elnyomása az amerikai Chicagóban – számol be róla a Daily Wire. A városban hónapok óta polgárháborús állapotok uralkodnak a Black Lives Matter „tüntetések” miatt, azonban a feldühödött csőcseléknek csak most jutott eszébe meglátogatni a város „Andrássy útját”. Számtalan videót töltöttek fel a közösségi médiába, amin a tüntetők luxusboltok kirakatait betörve kirabolják az üzleteket. A fekete életek melletti kiállás ezen szofisztikált formáját nem kerülhette el számos olyan márka – Dolce and Gabbana, Gucci, Coach, Best Buy, Apple – sem, amelyek egyértelműen kiálltak a mozgalom mellett. A szenvedő elnyomottak bevásárlókörútja azután kezdődött, hogy egy intézkedés alá vont fekete férfi pisztolyával tüzet nyitott a rendőrökre, akik viszonozták a tüzet. (Az elkövető egyébként túlélte az esetet. – a szerk.) További érdekesség, hogy szemtanúk beszámolói és a hatóság hivatalos álláspontja szerint is futótűzként terjedt a tűzharc híre és alig néhány órán belül szervezett autóskonvoj szállította a belvárosba az éjjeli shoppingolókat. A város demokrata vezetése, a vandalizmust és fosztogatást nem ítélte el, ezzel szemben támogatásáról biztosította a BLM mozgalmat.

Minden említésre méltó brit sajtótermék beszámolt a British Library (a brit nemzeti könyvtár) főkönyvtárosának botrányos kijelentéséről, Liz Jolly, a világ legnagyobb könyvtárának (több mint 170 millió nyilvántartott kötet – a szerk.) főkönyvtárosa szerint ugyanis a „rasszizmus a fehérek találmánya”. Jolly, aki egyébként maga is egy fehér nő, azonban nem állt meg itt, a könyvtár vezetésével együtt strukturális átalakításokat követel az intézmény szervezetében és gyűjteményében is, hogy az „tükrözze a dolgozók és olvasók diverzitását”. Ez az úgynevezett „antirasszista cselekvési terv” a gyakorlatban azt jelenti, hogy kirúgják az intézmény vezetőségének és kuratóriumának fehér tagjait. Továbbá eltűntetik a gyűjteményből a rasszistának, homofóbnak, xenofóbnak, iszlamofóbnak és bármi hasonlónak bélyegzett köteteket. A Dekolonizációs Munkacsoport terve szerint sokkal több fekete, ázsiai, és kisebbségi munkavállalót kellene felvenniük – értjük, igaz? Azért kell az átalakítás, hogy az tükrözze a dolgozók diverzitását. A szervezkedők szerint a mozgalom alulról szerveződő és természetesen pártsemleges, ennek ellenére több hír érkezett, miszerint a vezetés sürgette a dolgozókat, hogy adakozzanak a Black Lives Matter mozgalomnak és támogassák Diane Abbott Munkáspárti képviselő pont ugyanilyen kezdeményezését. Véletlen egybeesésről lehet szó.




Néhány nappal ezelőtt brutális és megdöbbentő gyilkossági kísérletről számolt be az amerikai jobboldali média. Az eset Colombus városában történt, ahol eddig még nem voltak erőszakos tüntetések. Az elkövető Jayvon Hatchett, egy 19 éves fekete fiatal, aki elmondása szerint a közösségi médiában látott erőszakos rendőri intézkedéseken feldühödve besétált a helyi autóalkatrész boltba és hétszer hátba döfte az egyik fehér alkalmazottat. Elmondása szerint olyannyira bedühödött a videókon, hogy azt érezte, mindegy hol és kit, de fehér férfiakat kell ölnie. A megdöbbentő esetről tanúskodó rendőr szerint Hatchett elfogásakor kedélyesen mosolygott az őt letartóztató rendőrökre és megbánásnak a szikráját sem mutatta. A szerencsétlenül járt bolti eladót életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba, de csodával határos módon fel fog épülni sérüléseiből. Megdöbbentő, hogy a szabadság és a lehetőségek országa eljutott arra a pontra, hogy ártatlan fehérekre támadnak felhergelt feketék, akik teljesen jogosnak érzik barbár ámokfutásaikat.




A Pink News számolt be Karla Bello „országos felháborodást kiváltó esetéről, melyben Karlat, a transznemű nőt (értsd: férfi, csak nőnek képzeli magát – a szerk.) egy férfiak számára kialakított fogházban helyezték el. Az ok, amiért Bello a büntetésvégrehajtási intézetbe került, az volt, hogy számtalan közlekedési bírságát nem fizette be. Ennek következményeként katasztrofális időtartamra, azaz 11(!) napra rabosították. Ez még önmagában nem lett volna probléma, de a nem kellően felvilágosult, maradi floridai megyei rendőrhivatal úgy döntött, hogy Bello férfi börtönbe kerül. A cikk sajnos nem tér ki a döntés körülményeire, de feltételezhetjük, annak alapját az „áldozat” személyi dokumentumán található adatok és elsődleges nemi jellege szolgáltathatta. Ezután további szörnyűségek érték, a már meggyötört „nőt”, a börtön személyzet ugyanis nem volt hajlandó a választott előtagján és női nevén szólítani, hanem „uram” megszólítással illették és férfi születési nevén hívták. „Megfosztottak az identitásomtól. Annak ellenére, hogy az egész világ Karla-ként ismer és hölgyemnek szólít, mégis férfinak bélyegeztek és ezt nagyon fájdalmas volt elviselni.” De a borzalmak még ekkor sem értek véget! A börtön személyzete „megfosztotta mindenétől, ami megerősítette a nemét, így a melltartójától, póthajától és a létfontosságú hormonkezelésétől”. Az nem teljesen nyilvánvaló, hogy milyen szexuális nem az, amelyet a melltartó hordása és a póthaj viselése tesz valódivá, de ezen ne akadjunk fenn. Ennél érdekesebb, hogy a cikkből kiderül, a prózai ok, ami miatt nem kaphatta meg „létfontosságú hormonkezelését”, az volt, hogy nem volt rá orvosi receptje. Szegény transzneműeknek micsoda embertelen körülmények között kell sínylődniük az elnyomó, Trump-féle börtönrezsim alatt…

Michael Hobbes, a Huffington Post publicistája hosszú cikkben panaszolja el abbéli siralmát, hogy az Egyesült Államok „progresszív” városvezetői nem vették át európai társaik módszereit. Tudjuk, hogy egy kozmopolita, haladó városvezetésnek a világon mindenhol ugyanazok a céljai: több LGBTQIAPXYZ+ propaganda, felvonulás, mozgalom, több „közösségi tér”, ennél is több bicikliút, kevesebb autó és lehetőleg zéró kulturális örökség. A modern liberális politika talán legfontosabb jelmondata: „Sose hagyj veszni egy jó válságot!” Ehhez a krédóhoz tartotta magát számtalan európai nagyváros baloldali vezetése is, így például Milánó csökkentette a megengedett sebességkorlátot, míg Párizs polgármestere 600 kilométer új bicikliutat jelentett be. Maguknál az intézkedéseknél sokkal érdekesebb, azok elfogadása, ugyanis azok a liberális politikusok, akik állandóan a jogállamiságért és átláthatóságért sipákolnak, most a koronavírus miatt kihirdetett rendkívüli jogrendek alatt, ezeket az intézkedéseket saját hatáskörben hozták meg. Nem kérdezték meg a lakosságot, a képviselő testületeket, a közlekedésért felelős minisztériumokat, hanem egyetlen tollvonással eldöntötték mi lesz, és az lett. Ha az olvasó párhuzamot vél felfedezni Budapest vezetésével, az nem a véletlen műve, hiszen itthon is ugyanezeket a folyamatokat figyelhetjük meg. Az ellenvélemények teljes kizárásával és mindenféle szakmaiság mellőzésével, pusztán politikai ideológia miatt meghozott döntésekkel dróton rángatják az ország fővárosát.