Alapjogokért Központ

Politikai szerepvállalás pragmatikus válságkezelés helyett

Egy éve, hogy hivatalba lépett az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság. Az évforduló apropót szolgáltat arra, hogy megvizsgáljuk, mi valósult meg a kezdeti ígéretekből, célokból, illetve hogyan milyen szerepet játszott a Bizottság a 2020-as év fő politikai kihívásainak megoldásában.

A 2014-2019 közötti Juncker-Bizottság legnagyobb baklövése a migráció félrekezelése és a politikai indulatok szítása volt, ezért nagy várakozások előzték meg az új Bizottság hivatalba lépését 2019 decemberében. Az elmúlt egy év alapján sajnos úgy tűnik, hogy von der Leyennek nem sikerült változtatnia az elődje által lefektetett irányvonalakon: a válságokat ugyanúgy félrekezeli, a politikai ellentétek pedig még tovább mélyültek és elődjéhez hasonlóan ugyanúgy saját hatásköreinek bővítését helyezi előtérbe. A Bizottság nemcsak a koronavírus járvány kezelésében vallott kudarcot, de minden eddigi próbálkozásnál tovább ment azzal, hogy a migránsok szavazati jogának kiterjesztését, megadását kezdeményezi.

Indulásakor a Bizottság elnöke hat politikai prioritást fogalmazott meg. Az elmúlt egy évben született is számos stratégiai dokumentum, kommunikáció és jogszabály-tervezet a zöld gazdaság, a digitális átalakulás vagy az európai ipar terén. Szimbolikus volt, hogy a Bizottságban szerepet kapott egy, az európai életmód védelméért felelős biztos is, valamint, hogy – a geopolitikai bizottság megteremtése jegyében – az új elnök első Európán kívüli útja Afrikába vezetett.

A brüsszeli testület ugyanakkor megbénult és rossz döntéseket hozott az Uniót 2020 év elején elérő koronavírus-válság kezelése során. A késői reagálás hozzájárult a vírus terjedéséhez a kontinensen, a közegészségügyi krízist követő gazdasági-szociális válság kezelésére megtett javaslat pedig eladósítaná az Európai Uniót. Legújabban pedig a koronavírus elleni védőoltás megválasztását illetően korlátozná a tagállamokat a Bizottság. Ráadásul mind a helyreállítási alap, mind a 2021-2027-re vonatkozó többéves pénzügyi keret (MFF) vonatkozásában a Bizottság a jogállamisági kritériumrendszer élharcosaként lépett fel a tagállamokkal szemben. Ebben szövetségesre talált az Európai Parlament baloldali vezetésében is: így a két intézmény együttes erővel törekedett a Tanáccsal elfogadtatni a szubjektív mérlegelésre lehetőséget biztosító jogállamisági kritériumok összekapcsolását az uniós forrásokkal. Tette mindezt annak ellenére, hogy több tagállam előzetesen jelezte: az elképzelés nincs összhangban a hatályban lévő uniós Szerződésekkel, valamint önkényes alkalmazásra biztosít lehetőséget.

A tagállamok aggályai jogosak voltak: a szeptemberben nyilvánosságra hozott jogállamisági jelentés az Európai Bizottság által alkalmazott kettős mérce iskolapéldája volt: pellengérre állította a migrációt és LMBTQI agendát nem támogató kelet-közép-európai országokat, míg elnéző volt az azt elfogadó nyugat-európai tagállamokkal.

2020 a migrációról is szólt. Ráadásul a november végén nyilvánosságra hozott migrációs cselekvési terv egyenesen a migránsok politikai részvételének ösztönzéséről ír, melybe beleérhető a szavazási jog megadása is. Ráadásul a migránsok iskolázásának, munkaerőpiaci integrációjának és lakhatásának támogatását az európai adófizetők pénzén tenné a Bizottság. Már a szeptemberi migrációs csomag sem tett le a migránsok elosztásáról, csak mindezt burkoltabb formában próbálja ráerőltetni a tagállamokra.

Noha a Bizottság német elnöke a tagállamok jelöltje volt, von de Leyen többször hátat fordított az őt hatalomba segítő országoknak, így Magyarországnak is. A koronavírus-válság kezelésében, majd az év második felében a migrációt és jogállamiságot érintő kérdésekben is nyíltan a tagállamokkal, azok vezetőivel szemben politizált. Látható, hogy az elvileg néppárti bizottsági elnök többször a baloldal politikai kegyeit keresve nyilvánult meg, szocialista, liberális és zöld bizottsági tagok és EP képviselők társaságát keresve.

Az EP által favorizált csúcsjelölti rendszer megkerülésével, a tagállami kormányok támogatásával bizottsági elnökké avanzsált von der Leyen fokozatosan elfordult a tagállamoktól, politikai Bizottság építésébe kezdett és a föderális Európát támogató Európai Parlamenttel karöltve a tagállamok partvonalra szorításáért dolgozik. Az elmúlt egy évben számos bizottsági javaslat az uniós tagországok hatáskörének nyílt vagy burkolt elvonását célozta meg.

A 2014-2019-es Juncker Bizottság nyíltan politikai Bizottság szerepe után még élt a remény, hogy von der Leyen visszatér a „Szerződések őre” bizottsági szerephez. Sajnálatos, hogy ez nem történt meg. Ráadásul mind a jogállamiság, mind a migráció terén olyan bizottsági javaslatok kerültek az asztalra, melyek valószínűleg hosszabb távon is megosztják a tagállamokat, jelentős károkat okozva az európai integrációnak.