Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ #58

„Valóban olyan rémes év volt 2020?”

„Sokat elmond a hihetetlen kényelmünkről és jólétünkről, hogy átkozunk egy olyan évet, amelyet még a viszonylag közeli múltban is csodálatos évnek tartottak volna a felmenőink” – kezdi írását Bruce Thornton a Frontpage Mag oldalán. Kétségtelennek tartja, hogy a 2020-as év sok szempontból komor volt: a világjárvány sok félelmet és zavart okozott, virágzó gazdaságok álltak le teljesen a lezárások és korlátozások miatt, az USA-ban lázadások és tüntetések törtek ki. Mindez valóban szörnyű volt, de Thornton felteszi a kérdést: mihez képest?

  • A múlthoz viszonyítva ezek a katasztrófák eltörpülnek. A 2020-as év erőszakos lázadásai, vandalizmusa és fosztogatásai meg sem közelítik az 1960-as és 1970-es évek merényleteit, emberrablásait és robbantásait. A napjainkban „rasszista elnyomásnak” titulált bánásmód a rabszolgaság és jogi szegregáció idejében élt afroamerikaiak számára paradicsomi állapotnak tűnhetne – a szerző szerint. Egykor régen a járványok több millió emberéletet követeltek. 1918-ban az USA-ban a spanyolnáthának 675 000 áldozata volt, amely a mai népességszámhoz viszonyítva körülbelül 2 milliónak számítana arányosan.

  • Modern korunkra felszabadultunk sokféle, régen mindennaposnak számító szenvedéstől és fájdalomtól, amik akkoriban az emberi élet tragikus állandói voltak. Vegyük csak a betegségeket, amelyek mára vagy teljesen eltűntek, vagy minimálisra csökkent a halálozási rátájuk: szalmonella, diftéria, kolera, tífusz, pestis, és még sorolhatnánk. Őseinknek ezekkel együtt kellett élniük, elviselni a fájdalmakat, és ha egyáltalán túlélték a fertőzést, gyakran életük végéig magukon hordozták a betegség nyomait. Mindehhez még vegyük hozzá a krónikus éhséget, az alultápláltságot, vagy éppen a nehéz kétkezi munkát, amelyet napjainkban – legalábbis a világ nyugati részén – már nem kell megtapasztalnunk.

  • Az emberi életet megkönnyítő fejlődés következménye azonban egyfajta „feljogosítottság érzés” Thornton szerint, főleg amiatt, mert megnövekedtek az elvárásaink azzal, hogy leküzdöttük a mindennapos nehézségeket. Megszabadultunk sokféle fájdalomtól, éhségtől, betegségtől, alultápláltságtól, és ezért sokkal kisebb igazságtalanságokat és csalódásokat képesek vagyunk felfújni. A progresszív ideológia éppen ezt akarja kiaknázni, és a végtelen haladás hamis ígéretét nyújtja követőinek: haladást egy olyan utópia felé, ahol tökéletes egyenlőség és társadalmi igazságosság uralkodik, és a szenvedés nem létezik többé.

  • A hiperprogresszív („woke”) politikai aktivizmus tökéletes példája annak az emberi gyarlóságnak, hogy egyesek soha nem tudnak elégedettek lenni. Az afroamerikaiak helyzete hatalmas javuláson ment keresztül a második világháború óta, de sok aktivista még mindig rasszizmusra és a „fehér előjogokra” hivatkozva panaszkodik, olyan politikai cselekvést és finanszírozást követelve, amely szerintük jóvá teheti az igazságtalanságot.