Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/16

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy az ember gusztustalan mód zsákmányolja ki folyamatosan az élővilágot.  Szerencsére azonban itt vannak az állatvédők, akik minderre megfelelőképpen, az arányosság elvét szem előtt tartva hívják fel a figyelmünket. Orengonban éppen ezért azt javasolják, hogy nem állhatunk meg ott, hogy betiltjuk az állatok levágását. A mesterséges megtermékenyítésüket és ivartalanításukat is be kell szüntetni, ugyanis ezek szexuális bűncselekmények. A törvényjavaslat értelmében ugyan a későbbiekben is lehet majd húst forgalmazni, csak meg kellene várni, amíg az állatok maguktól múlnak ki. Ezzel valójában az állattenyésztő telephelyek öregotthonokká alakulnának át a jószágok számára. De mi lesz a növényekkel? – tehetjük fel teljesen jogosan a kérdést.

Az Egyesült Államokban újra fellángolt a vita a rasszista egyetemi szappanadagolók körül. Egy kaliforniai konferencián ugyanis egy fekete hallgató azt kifogásolta, hogy neki sosem adja ki a mosdókban található automata szappanadagoló a folyékony szappant.  Ez nyilvánvalóan azért van, mert „nem látja” a feketék kezét a gép, vagyis rasszisták tervezték rasszistára. Persze ezek a masinák eleve nem látnak színeket, mivel infravörös sugarakkal érzékelik az emberi tenyeret. Ennek ellenére bizonyos, hogy valamiféle fehér ármány áll a háttérben, melynek felfejtésére további kutatások lennének szükségesek.

A Crayola írószergyártó végre bemutatta az új, a „világ színei” nevet viselő zsírkréta készletét, amely huszonnégy különböző bőrárnyalatot tartalmaz. A készlet célja mi más is lehetne, mint az óvodások között uralkodó rasszizmus visszaszorítása. Kérdéses persze, hogy a magukat hímneműeknek vallók mennyire vannak képben a különböző színárnyalatokkal. Ennek ellenére a készlet minden bizonnyal nagy siker és alapfelszerelés lesz az iskolákban.

Virginia állam végre valódi lépéseket tehet a rasszizmus ellen, mivel valószínűleg megszüntetik az emelt szintű matematika oktatást. A tervek szerint minden gyereknek egészen a tizenegyedik osztályig – ami a magyar középiskolai negyedik osztálynak felel meg – egységes csoportokban kell tanulnia a matematikát. Azonban ezek után sem lehetne fakultációt kialakítani, mivel ezekben a csoportokban túl sok a fehér. Ráadásul a tanítási módszereket is át kellene alakítani és „a számolás helyett inkább a kommunikációra és az egymással való kapcsolatokra koncentrálni”. Eleve minek matematikát tanulni, amikor a gépek mindent kiszámolnak, hát nem? De.

Az NBA kijelentette, hogy az idei szezonban már nem állnak ki az intézményesített amerikai rasszizmus ellen. Pusztán azért adják fel elveiket, mert csökken a meccsek nézettsége. Szomorú, pedig ha van brutális faji megkülönböztetés, akkor az pont az amerikai kosárligában leledzik. Ennek ellenére megint a pénz a fontosabb. Kemény ez a világ.  

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy újra fellángolt a vita Shakespeare nemi irányultságát illetően, illetve arról is, hogy hány anya is kell egy gyereknek. 

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Az Egyesült Államokban újra fellángolt a vita a rasszista egyetemi szappanadagolók körül: hol máshol, mint a liberális mintaállam, Kalifornia egyetemén tartott vitában merült fel megint a kérdés. Az amerikai egyetemi szféra legprofibb haladó agymosodája, a UCLA és a republikánusok szerveztek vitát az intézményes rasszizmusról. Az eseményen résztvevő egyik fekete hallgató azt kifogásolta, hogy neki sosem adja ki a mosdókban található automata szappanadagoló a folyékony szappant.  Szerinte ez azért van, mert „nem látja” a feketék kezét a gép. Sőt, ezek a gonosz szerkezetek arra kényszerítik a feketéket, hogy a tenyerüket mutassák az érzékelőnek, ami ugye világosabb, mint a testük többi része, tehát már csak ezért is rasszisták. Tapasztalataink szerint egyébként a fehérek is ugyanígy járnak el, másképp hogyan mosnának kezet? Erre a felvetésre reagált egy cikkben Sullivan Israel, aki felvilágosítja a liberálisokat, hogy nem a szappanadagolókban, hanem az ő készülékeikben van a hiba. Ugyanis azok bármilyen hihetetlen is, de nem látnak. Színeket meg még inkább nem, hiszen az emberi testből származó infravörös hullámokat érzékelik. Ez egyébként legfeljebb Joe Biden törzsszavazóinak jelenthet problémát, de élő embereknek aligha. Így a liberális egyetemistáknak új dolog után kell nézniük, ami miatt kirekesztve érezhetik magukat a campuson.


Oregon államban igyekeznek dobogós helyen végezni a hülyeség versenyben az állatvédők. Legújabb ötletük, hogy be akarják tiltani a haszonállatok levágását, mert az szerintük súlyos testi sértésnek minősül, valamint az állatok mesterséges megtermékenyítését és ivartalanítását is megszüntetnék, mondván, hogy az szexuális erőszak. Javaslatuk szerint csak önvédelemből lehetne megölni egy állatot. Persze a liberálisok gyerekpótlékként tartott házi kedvenceire nem vonatkozna a tiltás, azokat ugyanis továbbra is lehetne ivartalanítani. Elmondásuk szerint nem akarják megszüntetni az állattenyésztést. A törvényjavaslat értelmében lehet majd húst forgalmazni a későbbiekben is, csak meg kell várni, hogy magától múljon ki az állat. Nincs is finomabb, mint egy túlkoros marha, ami valamilyen betegségben hullott el, nem igaz? Ez persze teljesen tönkretenné az állam állattenyésztéssel foglalkozó több mint tízezer gazdálkodóját. De hát mi ez az áldozat ahhoz képest, hogy az állatok boldogan öregedhessenek meg? Mi azt tanácsoljuk, hogy ne álljanak meg itt, legyen népírtás a szúnyoggyérítés, és gyilkosság egy légy lecsapása is. Sőt, ha nem akarják cserbenhagyni a haladás eszméjét, akkor tiltsák be az aratást és a fűnyírást is. A növények talán nem élőlények?

A Crayola haladó írószergyártó nemrég mutatta be új, a „világ színei” nevet viselő zsírkréta készletét, amely huszonnégy különböző bőrárnyalatot tartalmaz. A készlet célja nem más, mint az óvodások között uralkodó rasszizmus visszaszorítása. Bár érdekes megközelítés, hogy úgy akarják antirasszistának nevelni a gyerekeket, hogy beléjük plántálják, hogy bőrszín alapján különböztessék meg egymást. Sebaj, a liberális logika már csak ilyen. Emellett azért néhány gyakorlati problémát is találtunk a készlettel kapcsolatban. Például nem tudjuk, mi a különbség a nagyon világos mandula és a világos arany között – ezt a problémát férfi olvasóinknak biztosan nem kell bemutatnunk. Továbbá a rózsaszín árnyalatokra minden mondható, de az, hogy bárkinek ilyen színe lenne, nem igazán. Viszont legalább megint van valami, amit szegény szülő megvehet a csemetének, ha nem akarja, hogy rasszistának titulálja a szülői munkaközösség. Ó, milyen csodálatos ez a fogyasztói társadalom! Biztosan lesznek még újabb készletek is, csak néhány ötlet: „százhúsz feminista hajszín”, vagy a „liberalizmus ötven árnyalata”.

Az amerikai kosárlabda ligának sem tett jót, hogy mostanában állandóan politikai üzeneteket akarnak lenyomni a rajongók torkán. Ahogy korábban az NFL – az amerikai foci liga – is tapasztalta, rohamosan csökken a nézettsége, és az értékelések is. Mindez annak ellenére, hogy a világjárvány miatt nem lehetett a meccseket a helyszínen követni. Az egész akkor kezdődött, amikor a BLM-mozgalom tavalyi tüntetései után aktív politizálásba kezdtek a játékosok a mérkőzések közben. Valószínűleg nem csak mi, de az átlag amerikaiak is hiteltelennek gondolják, amikor a világ legjobban fizetett fekete sportolói az intézményesített rasszizmusra panaszkodnak. Látva a nem túl kedvező adatokat, az NBA kijelentette, hogy az idei szezonban már nem lesz politizálás a pályán. Rájöttek, hogy akik kosárlabda meccset néznek, azok a sport miatt teszik, és nem kíváncsiak a liberális vinnyogásra. Elképesztő, sőt hallatlan dolog ez! Sovány vigasz, de legalább ezeken a területeken még sikerül ráébreszteni a cégeket, hogy senki nem kíváncsi azok politikai nézeteire vagy ideológiai beállítottságára. Jó lenne, ha egyszer sikerülne a sok haladó transznacionális vállalatot is – nem úgy transz! – rávenni, hogy a vezetés tartsa meg magának az ideológiai véleményét.

A matematika továbbra is rasszista az amerikai liberálisok szerint, ezért Virginia államban azt tervezi a tanigazgatás, hogy eltörli az emelt matematika oktatást. A tervek szerint minden gyereknek egészen a tizenegyedik osztályig – ami a magyar középiskolai negyedik osztálynak felel meg – egységes csoportokban kell tanulni a matematikát. Ez azt jelenti, hogy a tehetséges gyerekeket nem lehet külön csoportba szervezni. A matematika tantárgy témakörében is terveznek némi változtatást: a hatóság szeretné, ha a tantárgy „a számolás helyett inkább a kommunikációra és az egymással való kapcsolatokra koncentrálna”. Valóban, egyáltalán minek számolni tanulni a matematika órán, nem igaz? Biztos jó hatással lesz ez a már így is „elképesztő” teljesítményt nyújtó állami oktatási rendszerükre? Habár konkrét indokot nem fogalmaztak meg, hogy miért akarják bevezetni ezt a kilúgozott matematika oktatást, de sejthető. Nemrég derült ki ugyanis, hogy az emelt csoportokban túlnyomó többségben fehér, illetve ázsiai tanulók vannak, és kevesebb fekete. Ebből persze az okos liberális döntéshozók azonnal leszűrték, hogy a matematika rasszista. Így tehát ahelyett, hogy az oktatás színvonalát növelnék, a tehetséges, ámbár szegény gyerekek esélyét is elveszik, hogy sikeresek lehessenek, hiszen ugyanannyira nem fognak tanítani nekik sem semmit, mint kevésbé tehetséges társaiknak. Mindezt persze az egyenlőség jegyében akarják meglépni.

Újabb pedofilbotrány tört ki a transzszexuális közösséggel kapcsolatban: legutóbb épp Miamiban látott napvilágot egy felvétel, amin kiskorú gyerekek szerepelnek egy éjszakai klubban, félreérthetetlen szituációban. Az úgynevezett drag show, vagyis amikor nőnek öltözött férfiak riszálják magukat a közönség előtt, a botrányban érintett szórakozóhely egyik fő attrakciója. Nem lehet tudni, vajon csak „véletlenül” kerültek-e oda a kimaszkírozott kisgyerekek, de a nyilvánosságra került felvételen az látható, hogy a közönség pénzt dobál a színpadon táncoló kiskorúaknak. Várjuk, hogy vajon ezek után mégis mivel tudják tovább mentegetni ezt a jól láthatóan a szó legszorosabb értelmében aberrált „közösséget”. Persze volt már arra példa, hogy hasonló, ámbár kevésbé nagy figyelmet kapott esetekben egyes melegjogi szervezetek elhatárolódtak tőlük. Általában azonban ilyenkor az ő részükről inkább az eltussolás jellemző. Ez az eset is újra rávilágít, mennyire veszélyes gyerekek közé engedni az úgynevezett drag queeneket, akiknek előadásaira már számos amerikai iskolában szinte kötelező elvinni a tanulókat. Semmi másra nem jók ezek a mozgalmak, minthogy kiszolgáltatják a gyerekeket olyan közösségeknek, amelyekben már lassan nemcsak megtűrt, de támogatott is a pedofília.

A Slate szélsőliberális gyereknevelési rovatát olvasva újabb komoly problémát ismerhetünk meg, amely nem hagyja nyugodni a liberális szülőket. Az újságnak beküldött olvasói levél írója szerint kilenc éves fia lassan egy igazi „mansplainer” lesz. Ezt a bélyeget a haladók általában azokra a férfiakra szokták alkalmazni, akik „férfi szempontból” magyarázzák meg a dolgokat, ez pedig a patriarchális elnyomás egyik megbocsáthatatlan módszere. Szegény gyerekből a legjobb liberális nevelés ellenére is úgy látszik, hogy egy kis nőelnyomó lesz, bár a levél szerint nem csinál semmi kirívóan ”fasiszta” dolgot. Annyi bűne van, hogy szereti a tényeket, érdeklődő, okos gyerek, aki bújja a könyveket, és egy kicsit talán túl gyakran és rámenősen javítja ki a rokonokat, vagy társait beszélgetés közben. Szerencsétlen anyuka emiatt nem tudja, hogy nevelje a fiút úgy, hogy ne legyen belőle hímsoviniszta. Szerintünk az anyukának emiatt felesleges komolyabban aggódnia, ez a probléma idővel meg fog oldódni.

Az Új Múlt Kft. láthatóan már külföldi megbízásokat is teljesít. Az egyik legújabb elmélet szerint Shakespeare mégsem homoszexuális volt, hanem biszexuális. Ez előrelépésnek tekinthető, vagy inkább visszafejlődésnek? Az angol költő egyike a történelem legrejtélyesebb alakjainak, életéről igencsak keveset tudnak a történészek. Ez azonban nem tántoríthatja el Stanley Wellst és Paul Edmondsont attól, hogy határozottan állítsák: ők ismerik Shakespeare szexuális preferenciáit. Ezt arra alapozzák, hogy sok kifejezetten meghitt szonettet írt férfiaknak is, amely bizonyíték kétség nélkül perdöntő! Mindenesetre Shakespeare terjedelmes életművében sehol sem található olyan utalás, amely egyértelműen elárulná nemi identitását. Az pedig kifejezetten szórakoztató, amikor olyan ország polgárai hivatkoznak nyelvi forrásokra, akik képtelenek megérteni saját nyelvük korabeli változatát fordítás nélkül. Összegezve: ez a kutatás inkább tűnik vágyvezérelt liberális narratívagyártásnak, mint objektív tények felsorakoztatásának.




A brit közszolgálati televízió továbbra is a gyermekek érzékenyítésén dolgozik, ezúttal egy olyan új műsorukban, amiben különböző társadalmi hátterű családokat mutatnak be. Ezzel alapvetően nem is lenne probléma, csakhogy a legutóbbi epizódban egy „kétanyukás” családot állítottak be „tökéletesként”. Úgy látszik, a BBC nem vesz vissza a liberális tempóból, annak ellenére sem, hogy a britek egyre elégedetlenebbek ezzel a családmodellel. A sorozatban egyébként a gyerekeket is politikai célokra használják fel – persze tudjuk, ha a liberálisok csinálják, akkor az nem minősül politikai pedofíliának. Az epizód készítői ugyanis arra bátorítják a kicsiket, hogy képzeljék, el milyen lenne, ha két anyukájuk lenne. Felszólítják őket, hogy gondolják végig, miben tér el a műsorban bemutatott család az övéktől. Úgy tűnik, a haladók nem nyugszanak addig, amíg mindenki agyát át nem mossák, a legkisebbektől kezdve. Joggal feltételezhetjük ezek után, hogy hasonló műsorokat sugározna a magyar közmédia is, ha a baloldalnak sikerülne megkaparintania a hatalmat…

Jegyezzük meg jól az „autentikus” szót, ugyanis minden jel szerint ezalatt most már azt kell érteni, ami a liberálisoknak megfelelő. A Pixar legújabb animációs filmjében a hírek szerint lesz egy nyíltan transzszexuális karakter, a stúdió ezért be is jelentette, hogy keresik azokat a tizenkettő és tizenhét év közötti fiatalokat, akik hitelesen tudják majd szinkronizálni őt. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy kiskorú transzneműeket keresnek a szinkronszerepre. Ez az eset ismét azt bizonyítja, hogy létezik a gyerekek irányába történő szexuális propaganda terjesztése, amit a liberálisok szerint csak mi, konzervatívok találtunk ki. Érdemes továbbá megfigyelni azt a tendenciát is, hogy a progresszívek egyre többször hivatkoznak az úgynevezett autentikusságra. Például, egy fehér költő nem fordíthatja le egy fekete versét, egy fekete színésznek pedig kötelessége hasonló bőrszínűekkel barátkoznia. Világos folyamat rajzolódik ki a szemünk előtt, amiben az autentikus szó jelentése a haladók szókészletében mára azt jelenti, hogy valaki úgy viselkedik, ahogy ők azt elvárják tőle. A jövőben valószínűleg erre hivatkozva rekesztik majd ki azokat, akik nem értenek velük egyet.