Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/27

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy sosem lehet elég színes egy gyerekműsor. Az ausztrál Fruit Salad TV (Gyümölcssaláta TV) ebből kifolyólag gendersemleges és nem bináris karakterekkel szövi át meséinek történetét, megérkezett tehát a nem bináris unikornis.  A csatorna szerint az új karakterek „mosolyt csalnak a világ minden táján élő gyermekek arcára, akik önmagukat látják visszaköszönni a képernyőről”. A társadalom sokat fejlődött, végre felmerült az igény a sokszínűségre és a befogadásra. Már csak a szülőknek kéne eljutni ugyanide.

A legújabb állami iránymutatás szerint, már négyéves gyermekek is dönthetnek saját nemüket illetően, döntésüket pedig iskolájuknak tiszteletben kell tartania és támogatnia kell. Ez az átalakulási folyamat magába foglalja a névváltoztatást, a személyes névmás megváltoztatását, az öltözködést, és az ellenkező neműek számára fenntartott mosdók és öltözők használatát. Az iskoláknak továbbá diszkréten kell kezelniük a kisdiákok igényeit, valamint bízniuk kell bennük és támogatniuk őket abban. A szülők elől pedig titokban kell mindezt tartani. A skót kormány indokolása szerint: „néhány kiskorú az általános iskolában fedezi fel genderidentitását”, ezért „ezen intézményeknek képesnek kell lenniük kiszolgálni a kiskorúak igényeit, hogy biztosítsák számukra a biztonságos, inkluzív és tiszteletteljes oktatási környezetet”.

A férfi dominanciának nincs helye a vállalatokon belül sem! Az olyan technológiai óriások pedig, mint az Apple, kegyetlenül elbánnak dolgozóikkal, akik szóvá teszik munkahelyükön ért sérelmeiket a menedzsmentnél: fizetett szabadságra küldik őket, s az esetüket kivizsgálják! Ilyen rideg aranykalitkába vetették Ashley Gjøvikot is, miután férfi kollégája megdicsérte és megköszönte erőfeszítéseit prezentációja során. Milyen kegyetlen világban élünk!

Hasonló borzalmakról árulkodik Christian, bocsánat Christine Weston Chandler története, aki férfiból lett transz nőként tengette életét, míg vérfertőzés vádjával nem női, hanem férfi börtönbe nem vetették. Pedig sokkal kevesebb fenyegetésnek lenne kitéve, ha nők közé kerülhetett volna! Lehet, hogy női cellatársai ugyanezt nem tudnák elmondani.

A Kalifornia kormányzói posztjáért induló fekete rádiós műsorvezető, Larry Elder lett a fehér felsőbbrendűség arca, mivel nem látja be azt a strukturális rasszizmust, ami átitatja az államot, amelyben jelöltként indul. Nem véletlenül gondolja úgy E. Smith rovatvezető, hogy még „egy gazdag fehér férfi is kevesebb kárt okozna a fekete kaliforniaiaknak, mint Elder, a fekete, aki a szegénységből tört ki”.

Ezt a fehér felsőbbrendűséget táplálja a Walesi Művészeti Tanács nyelvi politikája is, melyben rendszerszintű raszizmust állapított meg egy általa finanszírozott kutatás. A jelentés szerint a walesi nyelvhasználat rasszista és kirekesztő, hiszen feltételezi, hogy aki walesi, az fehér. Hihetetlen, hogy milyen gyarlók ezek az északi népek!

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy egy diktatúra csak és kizárólag jobboldali lehet, továbbá arról is, hogy hogyan alapítsunk olyan céget, ahol teljes az egyenlőség.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Az Apple állítólag határozatlan idejű szabadságra küldte egyik menedzserét, Ashley Gjøvikot, miután a nő a vállalaton belüli szexizmusról, ellenséges munkakörnyezetről és nem biztonságos munkakörülményekről fejezte ki az aggályait. Ez utóbbiak kivizsgálása céljából vetették a rideg, fizetett kényszerszabadság magányos aranykalitkájába: Gjøvik – saját elmondása szerint – mindeközben nem használhatta a cég kommunikációs platformját vagy találkozhatott más női alkalmazottakkal, hogy megbeszélje a céggel kapcsolatos problémáit. Kénytelen volt tehát olyan globális fórumokon felszólalni, mint a Twitter. A posztjaira adott reakciókból pedig láthatta, hogy más multik is könyörtelenül elbánnak munkavállalóikkal (értsd: fizetett szabadságra vagy betegállományba engedik/küldik őket), ha azok megpendítik a szexizmus, nemi vagy faji diverzitás jól ismert szólamait. Mint ezekből kiderül, Gjøvik hónapokon át vélelmezte a munkahelyi kapcsolatokat, amelyekre „558 bizonyítékkal” szolgált, s ő adott ultimátumot a vállalatnak, amelyben a szabadságra bocsátást kérte. Ilyen bizonyíték az a chatbeszélgetés férfi kollégájával, amelyet a világhálón is közzé tett, s kellőképp bemutatja, hogy nőként milyen borzalmakon kell keresztülmenniük az alkalmazottaknak az Apple-nél: „remekül csináltad. nem hallottam, hogy az állításaid végén felmennél egy oktávval. így sokkal parancsolóbb. szuper, hogy a visszajelzésemre tetteidben is reagáltál. köszönöm!” Gjøvik aggályai egyébként időben egybeesnek a szilícium-völgyi aktivizmus hullámával, amikor több nagyvállalatnál léptek (volna) fel a dolgozók az említett divatos – bocsánat -, elnyomó témákban.  Ezek a gonosz, férfiközpontú technológiai óriások nem csak helyt és hitelt adnak a munkavállalói észrevételeknek, de még a munka alól is felmentenek úgy, hogy közben fizetést adnak! Kegyetlen világban élünk!

Sokan emlékezhetünk rá, hogy a Jóbarátokból ismert humoros karakternek, Chandlernek milyen kényelmetlenséget okozott, hogy az édesapja transzvesztita volt. Talán a sors fintora, hogy a való világnak is van egy Chandlerje, aki maga férfiból lett transz nő. Az ő története azonban minden sorozatírói képzeletet felülmúl. Christian, később Christine Westone Chandlert vérfertőzés vádjával tartóztatták le, miután egy kiszivárogtatott hangfelvételen 79 éves anyjával való szexuális kapcsolatát részletezte. A „tragédia” azonban nem ez! Hanem, hogy szegény Mr. (vagy Ms.) Chandlert nem női, hanem férfi börtönbe szállították. Márpedig ez nem felel meg az általa választott gendernek! S a „bebörtönzött transz embereket több mint kilencszer nagyobb valószínűséggel támadják meg vagy bántalmazzák más foglyok” a Nemzeti Transzszexuális Egyenlőség Központjának felmérése szerint. Hogy egy nővé változtatott férfi, aki megelőzően nőneműekkel hált (lásd például a saját édesanyjával), bántalmazná-e a női rabokat, akikkel össze lenne zárva, vagy hogy a női börtönök lakói mennyire éreznék magukat fenyegetve egy férfitól a közösségükben – természetesen, nem derül ki a felmérésből.

Larry Elder rádiós műsorvezető a Kalifornia kormányzói posztjáért folyó versenyben tévesen azt hihette, hogy fekete jelöltként a feketék arca lesz a politikai kampányban. Hogy is gondolhatta ezt komolyan? Erika D. Smith újságíró szerint Elder csak a fehér felsőbbrendűség fekete arca, hiszen „támogatja azt a szisztematikusan rasszista politikát, amely aránytalanul ártana a fekete embereknek”. Smith több írásában is támadja Eldert, hiszen az többek közt nem képes belátni „a fehér felsőbbrendűség strukturális rasszizmusát, mely különösen a rendőrségen belül létezik”. S hogy mit ne mondjunk, szegénysorból jött, és még konzervatív is – ez már mindennek a legalja! Smith szerint a cikkére reagáló azon „dühös és önjelölt fehér szurkolók”, akik védelmükbe vették Eldert mint fekete férfit és politikáját, valójában nem csak az ő személyét, hanem feketék tömegeit rombolnák le. Ezért úgy gondolja, hogy még „egy gazdag fehér férfi is kevesebb kárt okozna a fekete kaliforniaiaknak, mint Elder, a fekete, aki a szegénységből nőtte ki magát”.


Nagy öngólt rúgott a Walesi Művészeti Tanács, amikor egy 51 ezer font értékű kutatás készíttetett. Az arról íródott jelentés ugyanis rasszistának minősítette mind a szervezet, mind a Walesi Nemzeti Múzeumok politikáját. S hozzátette: a szervezetek fenntartják a „fehér felsőbbrendűség ideológiáját”, ezzel korlátozva a kisebbségek lehetőségeit. A megállapítások azután születtek, hogy bizonyos walesi művészeti csoportok és szakemberek jelentést kértek e szervezetek faji befogadásáról, s aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy „a walesi fehéret jelent”, mely „kizárhatja a fekete és nem fekete, színesbőrű embereket”. A jelenleg érvényben lévő, e szervezetek által követett jogszabályok szerint a walesi nyelvet az angollal egyenértékűnek kell tekinteni, mivel a walesi nyelvtudás elengedhetetlen bizonyos szerepek, funkciók betöltéséhez. Ez azonban faji–etnikai problémákat vet fel, hiszen a walesi nyelvi követelmények kizárják a kisebbségeket. Ily módon pedig, a kutatás szerint, a Tanács „rendszerszerűen rasszista”, s a walesi nyelv népszerűsítésére irányuló politikája a nem fehér emberek kirekesztéséhez vezethet. Mindezt a Walesi Művészeti Antirasszista Unió jelentése is alátámasztja, miszerint a kirekesztés érzése „kapcsolatban áll a »walesi« fogalmával, amely gyakran figyelmen kívül hagyja a fekete és nem fekete, színesbőrű embereket” – „van egy olyan elképzelés, hogy ha nem vagy fehér, nem lehetsz walesi”. Hihetetlen, hogy milyen rasszisták és kirekesztők ezek az északi népek!

Nathan Robinson, a Current Affairs baloldali folyóirat alapítója és főszerkesztője önmagát szocialistának vallja, s mint olyan, kiadványa köré nemrég még demokratikus munkahelyet akart teremteni, „ahol minden hangot egyenlően értékelnek”. Mi azonban már jól ismerjük a szocialisták egyenlőség- és igazságérzetét, és meg sem lepődünk azon, hogy a fenti kijelentés után pár héttel Robinson a kiadvány személyzetének „gyakorlatilag teljes létszámát” menesztette, „miután azok munkásszövetkezetet próbáltak létrehozni” – írták levelükben az elbocsátott dolgozók. Velünk ellentétben az Egyesült Államokban (még) nem tapasztalták meg a szocialista eszmék totális kibontakozását. Nem véletlen, hogy a Fox News felmérése szerint a regisztrált demokrata szavazók a szocializmust választanák a kapitalizmus helyett. Pedig Robinson leszámolása „elvtársaival” valódi bizonyítéka annak, ahogyan a szocialisták az „egalitáriánus közösség” megvalósítását elképzelik. Robinson nemrég a Twitteren jelezte, hogy a „szocialisták szerveződését” kutatja éppen – biztos azt modellezte a tömeges elbocsátással.

Az alábbi – rendkívül érdekfeszítő – delirálást Cody Cain szenvedte ki magából a Salon nevű „liberális” újság online felületén. Cain szerint létezik egy minta, amit ő „Big Lie-nak” nevez. Tömören összefoglalva ez azt jelenti, hogy a demokrácia per definitionem csak szocialista, baloldali lehet, mert benne van a nevében, a demos, vagyis nép szó. Tehát minden olyan politikai struktúra, mely ettől hangyányit is eltér, az jobboldali és diktatórikus. A szerző szerint a jobboldal csak gusztustalan hazudozással tud választást nyerni, mindenhol azt hazudja, hogy baloldali intézkedéseket fog bevezetni, ezzel megtévesztve a választókat. Miután pedig hatalomra kerülnek, jobboldali diktatúrákat építenek, nyilván mivel a diktatúra csak jobboldali lehet. Ha eme kikezdhetelen érvkészlet lencséjén keresztül nézzük a történelmet, akkor kiderül, hogy Sztálin, Chávez, Castro és Mao is mind jobboldali diktátorok voltak, hiszen egyeduralomra törtek. Feltehetnénk a kérdést, hogy mi a helyzet az általuk bevezetett intézkedésekkel, mint a beszolgáltatás, a termelőszövetkezetek létrehozása vagy a tervgazdálkodás bevezetése. Cainnek erre is van válasza: „néhány baloldali program nem tesz egy jobboldali diktatúrát baloldali demokráciává”. A cikk írója azt elismeri, hogy a kommunizmus nem tökéletes, mivel még sohasem valósították meg teljes valójában a történelem folyamán.

A legújabb állami iránymutatás szerint, akár már négyéves gyermekek is dönthetnek saját nemüket illetően, és ezt a döntésüket iskolájuknak tiszteletben kell tartania és támogatnia kell. Ez az átalakulási folyamat magába foglalja a névváltoztatást, a személyes névmás megváltoztatását, az öltözködést, és az ellenkező neműek számára fenntartott mosdók és öltözők használatát. A frissen kiadott hetven oldalas dokumentum szerint az iskoláknak diszkréten kell kezelniük a kisdiákok igényeit, valamint bízniuk kell bennük és támogatniuk kell őket abban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a négyéves James kitalálja, hogy őt mostantól Julia-nak kell szólítani, lányruhában, a lányokkal megy egy mosdóba, akkor az iskolának ehhez tapsikolnia kell, és titokban tartani ezt az esztelenséget a szülők előtt. Észak-Írországban hasonló szabályok vannak életben, annyi különbséggel, hogy ott már hároméves kortól válthatnak nemet a gyerekek. A skót kormány indokolása szerint: „néhány kiskorú általános az általános iskolában fedezi fel gender identitását”, ezért „ezen intézményeknek képesnek kell lenniük kiszolgálni a kiskorúak igényeit, hogy biztosítsák számukra a biztonságos, inkluzív és tiszteletteljes oktatási környezetet”.

Hatalmas felháborodást váltott ki a népszerű ausztrál gyermekműsorhoz újonnan csatlakozó szereplőgárda – számol be a Yahoo! News. A Fruit Salad TV (Gyümölcssaláta TV) egy gyerekeknek szóló műsor, melynek célja, hogy „éneklésre, táncra ösztönözze a kicsiket, hogy így egy csodálatos új történet részesei lehessenek”. Az indulatokat a karakterek aktuálpolitikai jellege korbácsolta fel, sok – elmaradott – szülő ugyanis nem érti, miért kell gendersemleges és nem bináris (férfi és nő – a szerk.) karaktereket beleerőszakolni egy gyerekműsorba. A csatorna szerint az új karakterek jól reprezentálnak olyan csoportokat, melyek eddig nem jelentek meg és mindez „mosolyt csal a világ minden táján élő gyermekek arcára, akik önmagukat látják visszaköszönni a képernyőről”. A műsor egyik alkotója is megerősítette ezt, szerinte ugyanis ahogy a társadalom fejlődött, végre felmerült az igény a sokszínűségre és a befogadásra, ezért azt akarja, hogy a világ minden táján élő gyerekek magukat lássák a képernyőn megjelenő karakterekben.