Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/30

Kanada elnézést kér az országgyűlési választásokhoz használt szavazói információs kártyákon szereplő „halott nevekért”. Ezek ugyanis azon transz és nembináris személyek korábbi, hivatalos nevei, amelyet átváltozásukkal hátrahagytak, és most traumát okoz nekik a viszontlátásuk a kártyákon. A közösség egy tagja így nyilatkozott saját, régi nevéről: „Nagyon megrázó volt csak látni is (…) a csalódottság, reménytelenség érzetét kelti” azokban, akik hasonlókon mentek keresztül.

Egy fekete nő elmondása szerint befolyásos pozícióra jelentkezett a londoni banknegyedben, a City-ben, azonban annak ellenére, hogy minden kritériumot teljesített, mégsem őt alkalmazták. Meggyőződése szerint ez kizárólag azért történhetett, mert természetes göndör haját nem a nyugati, fehér konformnak megfelelően viselte az interjú alatt. A Személyiségkutató magazin tanulmánya szerint a természetes afrot hordó nőket kevésbé tartják hozzáértőnek. Nem véletlen, hogy 2019-ben Kaliforniában betiltották a „természetes hajtípusok elleni munkahelyi diszkriminációt”.

John Blake, a CNN elemzője szerint a fehér felsőbbrendűség európai gyökerű, célja pedig, hogy a fehérek fenntartsák a hatalmukat a színesbőrűek felett, az ideológia pedig alkalmazkodó és rugalmas. Ezért hiába prognosztizálják szakértők – a népszámlálási adatok alapján – a fehér felsőbbrendűség eltűnését az Egyesült Államokban, Blake szerint a faji sokszínűség a fehér felsőbbrendűség legerősebb megnyilvánulási formája. 2045-ben is fehér felsőbbrendűség lesz, csak barnábban.

A berlini evangélikus egyház először az azonos nemű párok áldását, majd összeházasítását, most pedig a perverzek befogadását és ünneplését hagyta jóvá. Legutóbbi rendezvényén, a „Klasszikus találkozik a fétissel” zenei koncerten mindenki, beleértve a templom lelkészét és miniszterét is, teljes bőrszerelésben vett részt, mondván a ruha épp úgy összehozza az embereket, mint a zene.

Újabb LMBT+ gyerekkönyv íródott azért, hogy a nemi sokszínűséget hirdesse az általános iskolákban mind a tanárok, mind a gyerekek körében az Egyesült Királyságban. A könyvvel a szerzők célja tehát mindkét csoport nézeteinek „forradalmi” megváltoztatása, a szexuális és kapcsolatokról szóló nevelés iskoláknak való átadása.

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

John Blake, a CNN elemzője szerint csak politikai mítosz, hogy „amikor a fehér emberek már nem lesznek többségben, a rasszizmus elhalványul, és az USA »soha többé nem lesz fehér ország«”. Erre a következtetésre a 2020-as népszámlálás eredménye után jutott, amikor is 1790 óta először csökkent azoknak a száma, akik fehérként azonosították magukat az Egyesült Államokban. A jelen adatok szerint a 18 év alattiak többsége színesbőrű, s 276 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben azoknak a száma, akikben több faj, etnikum vére csörgedezik. Bár mindezek azt mutatják, hogy Amerika 2045-re „szivárvány nemzetté” válik, ahol a fehérek kisebbségbe kerülnek. S hogy „a visszaszámlálás a fehér apokalipszisig elkezdődött”, meg hogy „Amerika barnulása” a fehér felsőbbrendűség eróziójához vezet. Blake mégsem hisz az előrejelzéseknek: „Sose becsüld alá a fehér felsőbbrendűség alkalmazkodási képességét”. A feltevés, miszerint a nagyobb faji sokszínűség több faji egyenlőséget jelent, szerinte egy újabb veszélyes mítosz. A faji sokszínűség a fehér felsőbbrendűség legerősebb megnyilvánulási formája, ami a faji fejlődés látszatát kelti. A rasszizmus ugyanúgy beágyazódik egy barnább Amerikába, mint egy fehérebbe. 2045-ben is fehér felsőbbrendűség lesz, csak barnábban. A fehérség pedig nem csak alkalmazkodó, hanem rugalmas is: amikor érdeke úgy szolgálta, kiterjedt írekre, sőt, olaszokokra és zsidókra is – akik Blake szerint nem számítottak fehérnek korábban. Szerinte a fehér felsőbbrendűség európai gyökerű, célja, hogy a fehérek fenntartsák hatalmukat a színesbőrűek felett. Ezért a cikk írója reméli, hogy „a színesbőrű emberek uralkodnak majd valamikor a fehérek felett” Amerikában.

A berlini Tizenkét Apostol evangélikus templom nemrég bőrfetisiszta rendezvényt tartott, amely összehozta a queer közösséget, a fetisizmust és a klasszikus zenét. A templom a város homoszexuális negyedében fekszik, a város első homoszexuális férfi kórusának ad otthont, és queer ifjúsági csoportot is működtet. A rendezvény a „Klasszikus találkozása a fétissel” címet viselte, s közel száz főt fogadott teljes bőröltözékben a klasszikus zenei koncerten. A rendezvény nem önmagáért való volt, a négynapos kink [perverz] Folsome Fesztivált indította el. Tyrone Rontgagner, a koncert szervezője szerint tévhit, hogy a fétis csak a szexről szól, legalább annyira a ruháról is, amit ők, kinkek viselnek: „Ez csak egy másik módja annak, hogy kifejezd magad, mint a zene. A zene ugyanúgy összehozza az embereket, mint a mi ruhánk.” Nem véletlen talán, hogy a templom lelkésze és homoszexuális minisztere, Burkhard Bornemann is bőr öltözéket öltött a koncertre, ez utóbbi áldásban is részesítette a rendezvényt. A németországi evangélikus egyház, amely magában foglalja az evangélikus, református és egyesített protestáns egyházakat, 2002-ben vezette be az azonos nemű párok áldását, 2017-ben a házasságuk jóváhagyását (még egy évvel azelőtt, hogy Németországban hivatalosan legalizálták volna), s innen már egyenes út vezetett a queer közösség, benne a perverzek befogadásához. Bornemann szexmunkásokkal dolgozik együtt, ingyenes étkezést és szexegészségügyi szolgáltatásokat biztosít a számukra. Idén júliusban, a berlini Pride előtti napon Christian Stäblein protestáns püspök bocsánatot kért az LMBT+ közösségtől egy berlini istentiszteleten az őket ért (valószínűsíthető) történelmi diszkriminációért: „Feltételeznünk kell, hogy sokkal több embert károsítottak meg ezek a [diszkriminatív] gyakorlatok, mint amennyiről tudunk vagy mint amennyit dokumentálni tudunk”.

Kanada elnézést kér, amiért az országgyűlési választásokhoz használt szavazói információs kártyákon a szavazók „halott neveit” tüntette fel. A „halott név” kifejezést a nyugati genderpropaganda használja. Ekként bár technikailag ugyanaz lehet, mint a születési név, értelmezésében nem egyenlő azzal. A születési nevet a házasulandók hagyják maguk mögött vagy hangolják össze társuk új nevével. A „halott név” az (a születési vagy később felvett, hivatalosan használt név), amelyet a nemi átváltozáson átesettek nem használnak többé, „halottnak” tekintenek. Egy új személyiségnek, egy új nemnek – legyen az akár meghatározhatatlan biológiai szempontból –, új név dukál. S ennek az új névnek nem feltétlenül kell törvényesnek lennie, sok esetben elég csak kitalálni és használni, hivatalos névváltoztatási dokumentumok nélkül. A halott név további használata tehát nagyban sérti hátrahagyóját, a transznemű és nembináris közösséget. Faelan Quinnt, a közösség egy tagját például kifejezetten megrázta saját régi nevének látványa a szavazói kártyán, főleg hogy erre nem figyelmeztették: „Nagyon megrázó volt csak látni is, ahogy a semmiből előjön, miközben nem volt korábban utalás arra, hogy ez valami olyan lesz, ami újra megtörténik, miután én mindent helyesen csináltam” – mondta Quinn. Már négy éve, hogy Quinn megváltoztatta a nevét, két éve pedig, hogy a kanadai választási rendszerben frissíttette azt. A rendszer persze nem tökéletes, ezért az Elections Kanada, a szavazói kártyák kibocsátója, elnézést kért. Ez a reakció Quinn szerint azonban „a csalódottság, reménytelenség érzetét kelti” benne és azokban, akik hasonlókon mentek keresztül.

A „Mit jelent az LMBT+?+ c. új, a Pink News ultraliberális portál szerint forradalmi könyv az idősebb általános iskoláskorú gyerekeket célozza meg, hogy még csírájában elfojtsa a „szivárványos” közösség elleni előítéleteket. Reklámja szerint segítségével a gyerekek felfedezhetik „az identitást, a nemet, a szerelmet, a szexuális irányultságot, a kiváltságot, a büszkeséget, a diszkriminációt, a szövetséget és egyebeket”, a tanárok pedig megtanulhatják idegeskedés nélkül kezelni az LMBT+ identitás kérdését a gyerekek között. A könyv szerzőinek persze mindez nem elég: „teljességet és befogadást” akarnak hozni az osztályterembe, s meg akarják akadályozni, hogy a gyerekek LMBT+-ellenes attitűdöket sajátítsanak el. A könyv azért született meg, mert az „LMBT+-zaklatás a zaklatás egyik leggyakoribb formája az Egyesült Királyság iskoláiban” […] „A másik dolog, amit tudunk, hogy az előítéleteket tanuljuk, és úgy gondolom, hogy ezzel [a könyvvel] eltöröljük az LMBT+-előítéleteket, még mielőtt formát öntenének” – mondta Olly Pike, a könyv egyik szerzője. Egy másik szerzője, James Canning „személyes okok”-ból szállt be az írásba: „amikor iskolás voltam, senki sem használta a »meleg« szót pozitív értelemben. Sosem tanították az órákon, a tanárok sosem használták […].” Ez talán azért lehet, mert korábban nyugaton, ahogyan Magyarországon sem a tanárok feladata volt a szexuális nevelés, hanem a szülőké. Ma azonban az Egyesült Királyságban, köszönhetően „a szex és kapcsolatok oktatásáról szóló kormányzati irányelveknek, az iskolák kezdik azt gondolni: »Istenem, beszélnünk kell erről«.”

Simu Liu, a Marvel egyik sztárja reagált azokra a korábbi vádakra, miszerint a Redditen pedofíliát népszerűsítő posztokat tett közzé. Az állítólagos posztok szerint amióta egy szerepében pedofilt játszott, máshogy tekint a pedofíliára, és sokkal jobban szimpatizál azokkal, akik ilyesféle szükségletekkel születtek. A posztra érkező reakciók támogatók voltak, ami nem meglepő, hiszen a Reddit a vélemények sokszínűségéről elhíresült platform. Voltak, akik szerint „teljesen elfogadható”, ha valaki ilyen „késztetéseknek megfelelően cselekszik”, attól függően, hogy mikor és hova születik. S voltak, akik tisztázták, hogy a kiskorúakkal folytatott szexuális tevékenység „rossz”, „undorító” és „aljas”, de hozzátették, hogy a pedofília korszerű „gyógymódjai” hasonlítanak a homoszexuális emberek „átalakító terápiájának” leleplezett gyakorlatához – vagyis a pedofília egy „spektrumon” található a homoszexualitással. Ez utóbbi annyira igaznak tűnt, hogy többen összehasonlító elemzéseket tettek közzé a pedofíliáról és a homoszexualitásról, egyetértvén azok spektrumáról, de elítélvén a gyerekpornót. Liu nem vállalta fel a posztok valódiságát, azt írta: „Ha eléggé visszakeresel, biztos vagyok benne, hogy találsz egy éretlenebb verziót is belőlem, aki megadta magát a haragnak és a gyűlöletnek” […] „Ettől még nem leszek álszent; ettől leszek ember.”

A Metro News nevű brit liberális lap internetes felületén jelent meg Escher Walcott cikke, melyben részletesen ír az őt ért rasszista mikroagresszióról és kirekesztésről. A fekete hölgy cikke a modern irodai megjelenés szabályai közt lévő fajgyűlölő passzusokra hívja fel a figyelmet. Cikkében bemutatja azon eseteket, mikor – véleménye szerint – negatív diszkrimináció érte afro frizurája miatt. Elmondása szerint befolyásos pozícióra jelentkezett a londoni banknegyedben, a City-ben. Azonban annak ellenére, hogy minden kritériumot teljesített, mégsem őt alkalmazták. Walcott meggyőződése szerint ez kizárólag azért történhetett, mert természetes göndör haját nem a nyugati, fehér konformnak megfelelően viselte az interjú alatt. A munkáltató szerint viszont az történt, hogy jobb jelöltet találtak a pozícióra. A Szociálpszichológiai és Személyiségkutató magazin tanulmányt is készített a jelenségről, eszerint a természetes afrot hordó nőket munkatársaik kevésbé tartják hozzáértőnek, mint az egyenes hajat viselő fekete kolléganőiket, valamint az egyenes vagy göndör hajú fehér hölgyeket. A cikkből kiderül az is, hogy a világ felvilágosultabb szegleteiben már aktívan fellépnek a hajrasszizmus ellen. Ennek lépéseként 2019-ben Kaliforniában betiltották a „természetes hajtípusok elleni munkahelyi diszkriminációt”. A törvény célja, hogy eltörölje az „eurocentrikus normákat” a munkahelyi viselkedési és öltözködési kultúrából.

A Fox News jobboldali hírcsatorna internetes felülete tudósít Devon Erickson és Alec McKinney tárgyalásának lezárásáról. A két tinédzser 2019-ben, hosszas tervezés után hajtott végre egy halálos áldozattal járó iskolai ámokfutást. Mialatt osztálytársaik egy sötét teremben filmet néztek, két külön ajtón át behatoltak a tanterembe és tüzet nyitottak gyanútlan áldozataikra. A támadásnak sokkal több áldozata is lett volna, de Kendrick Castillo, Joshua Jones és Brendan Bialy saját testi épségükkel nem törődve a fegyvereseknek nem rontanak. A dulakodás közben Erickson fegyvere elakadt, így sikerült véget vetni a vérengzésnek, azonban Kendrick Castillo halálosan megsebesült a támadó lefegyverzése közben. A nyomozás kiderítette, hogy a támadás indítéka az önmagát transzneműként identifikáló McKinney cukkolása volt. A nemi identitásával való élcelődés ugyanis olyannyira felbőszítette a fiatalt, hogy revansot akart venni, ebben volt segítségére Erickson, akit emberölés mellett negyvenöt másik vádpontban is bűnösnek talált az esküdtszék, így több százéves büntetést rótt ki rá a bíróság.

Újfent bebizonyosodott, hogy a magukat zöldnek beállító pártok valójában olyanok, mint a görögdinnye: kívül zöld, belül vörös. A Post Millenial fedezte fel azt a kampányplakátot, melyet a német zöldpárt, a Grüne helyezett ki Berlinben. A molinón megtalálható minden, amit csak egy gourmet liberális kívánhat: LMBTQI+ zászlók, különböző etnikumú leszbikus pár, gyereket nevelő homoszexuális férfi, klímaváltozás elleni plakát, gendersemleges mosdó, drogliberalizációs kampány, muszlimok és az Antifa nevű szélsőbaloldali terrorszervezet propagandája. A hazánkban is jelen lévő agresszív erőszakszervezetet Donald Trump elnök terrorszervezetté nyilvánította és megtiltotta tagjai számára a belépést az Egyesült Államokba. A berlini plakát alig néhány nappal azután került ki az utcákra, hogy az Antifa szétverte és felgyújtotta Lipcse belvárosának egy részét. A „tüntetés” kiváltó oka az volt, hogy a szervezet négy tagját bíróság elé állították, mivel számos embert megtámadtak korábbi demonstrációkon. A tartományi parlament Die Linke nevű kommunista utódpártjának tagja elítélte a gyújtogatást, ugyanakkor kifejezte megértését a terroristák indulatos reakciójával kapcsolatban.