Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/37

Egy gyermekhordozó is lehet rasszista. Egy „babaviselet oktató” nő szerint a hurci használata ugyan nem minden esetben rasszizmus, azonban „bizonyos esetekben, dizájnokkal, anyagokkal, stílusokkal, nevekkel” már lehet az. Mivel az európai, fehér emberek csak a babakocsit használták, ha olyan hámokat vagy hordozókat használ egy fehér szülő, mely ősi afrikai-amerikai-ázsiai technikára alapul, akkor az szinte biztosan kulturális kisajátítás, tehát akár rasszista is lehet.

Nem sok babér terem a muszlim vallású színészeknek Hollywoodban: leginkább csak terrorista szerepekhez jutnak, de ma már abból sincs sok. A Dűne című scifi története is hiába játszódik többnyire egy sivatagi bolygón, nem arab származásúak a főszereplők. Vajon ez egy kihagyott lehetőség, vagy az iszlamofóbia áll a háttérben?!

Hihetetlen, hogy üres politikai beszéd helyett Glenn Youngkin republikánus képviselő időszerű társadalmi kérdésekre összpontosított a virginiai kormányzói posztért folyó versenyben, és ezzel ráadásul győzött! A stratégia persze a „dühös és szándékosan tudatlan”, „intellektuálisan lusta”, fehér szavazókra épített, valamint arra, hogy a szülőknek igenis joguk van beleszólni, hogy mégis mivel tömik a gyerekük fejét az iskolában – pl. a kritikai fajelmélettel.

Halloweenkor mindenki az lehet, ami lenni szeretne: fiú, lány, boszorkány, varázsló – kivéve fekete! Ha valaki mégis feketére festené az arcát, az természetesen a rasszizmus megnyilvánulása, és meg kell büntetni érte. Emiatt egy torontói középiskola tanárát szabadságra is küldték, amíg vizsgálat folyik ellene. A Fekete Gyerekek Szülei nevű csoport pedig elszámoltatást követel az oktatóval szemben.

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy ha valaki az éghajlatváltozás ellenére is gyermeket szeretne vállalni, mivel úgy gondolja, hogy gyermeke törődne a bolyóg problémáival, az rosszul gondolkodik, hiszen ez felveti a rasszizmus gyanúját; valamint arról is, hogy – a korábbi híresztelésekkel ellentétben – Trump elnöksége alatt volt a legalacsonyabb az egy főre jutó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátása az Egyesül Államokban 1950 óta.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A Dűne című film harmadik adaptációja szeptember közepén debütált a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. A film története – elődeiéhez hasonlóan – Frank Herbert 1965-ös regényén alapul. Középpontjában az Arrakish sivatagi bolygója áll, ahol a „fremen”-nek nevezett emberek az arabokhoz hasonló nyelvet beszélnek és viseletet hordanak. Sőt, egyes kritikusok szerint a film kifejezetten az iszlámra, annak képi és kulturális megjelenítésére épít, ennek ellenére főszereplői gárdáját mégsem közel-keleti vagy észak-afrikai (azaz MENA-régióbeli) származásúak alkotják – bár a készítők igyekeztek inkluzívak lenni: fekete és ázsiai színészek is megtalálhatók benne. Ezt Serena Rasoul, a Muszlim Amerikai Szereplőválogatás alapítója és igazgatója egyfelől a muszlim kultúrából való nyerészkedésnek, másfelől pedig egyenesen a muszlim színészek „kitörlésének” tartja. Szerinte a MENA-származásúak vagy iszlám vallásúak kihagyása olyan, „mintha ebben a kreatív gyarmatosításban ragadtunk volna” – mondja Rasoul – „Ahol otthonunk, ételeink, dalaink és nyelveink pont megfelelnek a nyugati történetekhez, de mi, emberek sosem vagyunk elegek hozzájuk.” Munkája révén úgy látja, hogy a muszlimok lehetőségei korlátozottak a filmiparban, és csak néhány szerep juthat nekik: a „terrorista” – ami korábban dominált, de most megszűnni látszik –, a „jó muszlim, rossz muszlim”, a „lázadó, felszabadult muszlim nő”, aki leveti a hidzsábját, vagy a traumaszerepek, melyek általában háborúk idején, vagy a gyarmatosítás után játszódnak. Ez a tendencia a muszlimok létezésének az „átható elutasítása”. Rasoul a Dűnében kifejezetten zavarónak tartja a „fehér megmentő” szerepét, hiszen ez „bizonyos közönség számára azt jelenti, hogy van egy fehér ember, akiben megváltói késztetések vannak arra, hogy más társadalmakat irányítson és rákényszerítse magát a környezetre”.

Az NBC News nemrég beszámolt Glenn Youngkin republikánus képviselő győzelméről (Terry McAuliffe, demokrata képviselővel szemben) a virginiai kormányzói posztért folyó versenyben. A győzelem bejelentését azonban kritika kísérte. A hírcsatorna szerint Youngkin, mivel Donald Trump jóváhagyásával indult a versenyben, kampányában követte a „volt elnök 2020-as választási hazugságait”. „Trumphoz hasonlóan Youngkin is egy politikai tapasztalatot nélkülöző üzletember, akinek kampánya inkább az olyan időszerű társadalmi kérdésekre – mint az iskolai tantervek miatti felháborodás – összpontosított, mint az érdemi politikai vitára” – írják. Youngkin ugyanis találkozókat szervezett a „Szülők számítanak” címmel, melyeken a szülők beszámolhattak az őket leginkább foglalkoztató problémákról: az általános- és középiskolai biztonságról és tanmenetről. Az előbbi esetében kiemelkedik egy idei iskolai szexuális zaklatási ügy, melyet az érintett virginiai iskola eltusolna, miközben a szülők válaszokat vagy felelősöket követelnek. Az utóbbi esetében pedig a kritikai fajelmélet tanmenetbe való beépítése jelenik meg, mely alapjaiban rengeti meg az iskolák tárgykínálatát és a tárgyak tudástartalmát – az elméletet többnyire szélsőséges fekete aktivisták terjesztik országszerte, és követelik tanmenetekbe való beépítését az egyenlőség és társadalmi igazságosság jegyében. Az NBC News szerint Youngkin tévesen állítja, hogy a kritikai fajelmélet érinti a virginiai középiskolákat, ez csak „az intellektuálisan lusta emberek – sok fehér – hívó mondata lett, akik stigmatizálni akarják az amerikai rasszizmusról szóló vitákat”. A portál szerint Youngkin kampánya „a dühös, szándékosan tudatlan fehér emberekre” épített, akikkel a képviselő úgy szerettette meg magát, hogy elfedte előlük „az ország rasszista történelmének valóságát”.

A Slate magazin szülői tanácsadó rovatában egy nő párja gyermekvállalási rasszizmusáról számolt be. Párja néhány éve ugyanis még egyetértett vele abban, hogy „felelőtlenség lenne gyereket vállalni a világ jelenlegi állapotát nézve, különösen a klímaváltozásra való tekintettel”. De miután több barátjuknak is született gyermeke a közelmúltban – amit a nő „nem helyeselt” –, a férfi elkezdte meggondolni magát. Most úgy látja, hogy a világ jobb lenne, ha több, hozzájuk hasonló ember élne, és hogy genetikai szempontból is indokolt lenne a gyermekvállalás, hiszen mindketten „okosak”. A nő azonban, bár önbevallása szerint „mindig nagyon magas pontszámot” ért el az intelligenciateszteken, nem hiszi, hogy azok bármiről is valós képet festenek, az egész beszélgetést bizarrnak és rasszistának találta. Sőt, csalódott a párjában, korábban ugyanis azt hitte róla, hogy „túl felvilágosult ahhoz, hogy ilyesmiket gondoljon”. A magazin tanácsadója megerősíti a nő aggodalmát, miszerint a férfi A) valóban rasszista, vagy B) az „éghajlatváltozással kapcsolatos, szaporodásról alkotott” elképzelései igazából sosem egyeztek a nő elképzeléseivel.


A Parkdale Collegiate Institute torontói középiskola egy tanárát szabadságra küldték és vizsgálat indult ellene, miután kiderült, hogy arcát feketére festette a halloweeni ünneplés ideje alatt. Az iskola igazgatója, Julie Ardell elmondta, hogy azonnali lépéseket tett az incidens orvoslására.. „A népek fajának vagy kultúrájának karikatúrái nem helyénvalók, hanem támadók és sértők. Függetlenül attól, hogy szándékos volt-e vagy sem, ez rasszista és dehumanizáló volt” – írta Ardell. Az iskola közölte, hogy azóta jelentést nyújtott be a Torontói Kerületi Iskolatanácshoz az olyan iskolai tanulókat érintő vagy befolyásoló iskolai eljárásokról, melyek a rasszizmus- és gyűlöletincidensek bejelentésével és az azokra való reagálással foglalkoznak. „Bár megkezdtük a feketék elleni rasszizmus és a diszkrimináció minden formájának a kezelését, egyértelmű, hogy többet kell tennünk” – mondta Ardell. Az esetre reagálva a Fekete Gyerekek Szülei nevű jogvédő csoport közleményt adott ki: „A feketeellenes rasszizmus válságot jelent Ontario oktatási rendszerében. A Parkdale Collegiate Institute-ban látható példa – egy tanár fekete arccal – a fekete diákokat érő faji erőszak nyílt megnyilvánulása. […] Gyermekeinktől elvárják, hogy iskolába járjanak és boldoguljanak, miközben a társaik közt, a tankönyveikben és a tantervükben fellelhető, valamint a tanáraiktól eredő rasszizmust próbálják elkerülni. Ez trauma és bántalmazás. A csoport petíciót is létrehozott, melyben követeléseket állít a tantermekben szerintük előforduló rasszizmus és diszkrimináció kezelésére, hiszen szerintük  egyértelmű következményekre van szükség feketeellenes rasszizmus esetén.


Az Egyesült Államok Biden elnöksége alatt újra csatlakozott a Párizsi Egyezményhez, mely az éghajlatváltozást igyekszik orvosolni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszaszorításával. Az Egyesült Államokat korábbi elnöke, Trump felmondta az egyezményt, mellyel negatív hírnevet szerzett magának és országának is. Biden – visszatérvén az egyezménybe – az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáján azonban arról beszélt, hogy Trump elnöksége alatt csökkent a károsanyag-kibocsátás az USA-ban a vállalatok és jótékonysági szervezetek erőfeszítéseinek, valamint az állami és helyi kormányzatok együttes fellépésének köszönhetően: „Ez az oka annak, hogy bár az előző kormányzat kivezetett bennünket a Párizsi Egyezményből, és még az éghajlati válságot sem volt hajlandó elismerni, mégis csökkentettük a kibocsátást abban az időszakban.” – mondta Biden. Az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatala szerint az ország „szén-dioxid-kibocsátása 1992 óta 2019-ben volt a legalacsonyabb. Az egy főre jutó kibocsátás 2019-ben alacsonyabb volt, mint bármikor 1950 óta.”


A skót elítéltek körében is terjedni kezdett amerikai társaik új trükkje – számolt be a Yahoo News. Az elképzelés lényege, hogy az erőszakos bűnelkövető férfiak – általában szexuális erőszaktevők – mindenféle nemi átalakítás vagy hormonkezelés nélkül transzneműnek vallják magukat, ezért a büntetésvégrehajtási rendszer áthelyezi az erőszaktevőket női börtönökbe. Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, ez milyen eredményekkel jár. Skóciában az elmúlt tizennyolc hónapban tizenkét elítélt kérte áthelyezését ilyen módon, akik közül mindössze egy esett át valamilyen átalakító kezelésen. Nőjogi aktivisták szerint ez a gyakorlat súlyosan sérti a női elítéltek jogait, valamint súlyos veszélynek teszi ki őket. „Ez a rendszer komoly traumát okoz a nőknek, akik közül sokan már szenvedtek el erőszakot férfiak részéről.” Dr. Kate Colman a Keep Prisons Single Sex nevű aktivista csoport vezetője szerint a gyakorlat egyértelműen negatívan érinti a női elítélteket.



„Rasszista lehet a mód, ahogy gyermekedet hordozod” címmel jelent meg Jennifer Lee cikke, melyet annak szerzője utólag módosított. Ezért már csak azt tudhatjuk meg, miért kulturális kisajátítás (a rasszizmus enyhébb változata liberális körökben – a szerk.) a babahordozók használata. A „babaviselet oktató” nő szerint a hurci használata nem minden esetben rasszizmus, azonban „bizonyos esetekben, dizájnokkal, anyagokkal, stílusokkal, nevekkel” már lehet az. Cikkében több ősi módot is bemutat, melyekkel afrikai, amerikai őslakosok vagy ázsiai népek hordozták gyermekeiket évezredeken keresztül. Lee természetesen felhívja az olvasó figyelmét arra is, hogy ilyen eszközöket az európai népek még csak nem is ismertek, a fehér emberek csak a babakocsit használták. Ezért, ha olyan hámokat vagy hordozókat használ egy fehér szülő, mely ilyen ősi technikára alapul, akkor az szinte biztosan kulturális kisajátítás. Tehát ha egy szülő azért vesz kétezer éves japán vagy közép-amerikai technikára alapuló babahordozót, mert jó ötletnek tartja, akkor rasszista.

Alig néhány hete számoltunk be szemlénkben arról az esetről, melyben egy magát transzneműnek tartó tizenöt éves fiú iskolájuk mosdójában megerőszakolta egy diáktársát, az üggyel kapcsolatban azonban újabb felháborító részletek láttak napvilágot. Az elkövető édesanyja a bíróság előtt ugyanis azzal támadta az áldozatot, hogy tizenöt évesen képes lehetett volna megvédeni magát. „Ő csak közösülni akart valakivel a mellékhelyiségben, aki erre hajlandó.” Elmondása szerint a fia nem biztos a nemében, naponta változik, hogy lánynak vagy fiúnak öltözik, az erőszak napján pedig épp lánynak érezte magát. Az anya szerint az elkövető ezért nem nemi erőszakként, hanem véletlen balesetként élte meg az esetet. Az állítás olyannyira megalapozott, hogy alig néhány héttel az első bűncselekmény elkövetése után egy másik kislányt is megerőszakolt.