Alapjogokért Központ

BOLOND LYUKBÓL 2021/40

Hűséges olvasóink jól tudják már, hogy a fehér ember rasszizmusának nincs határa, hiszen még az Egyesült Államokban is fehér férfiak szítják és táplálják a gyűlöletet a feketék ellen. Ezek a „vicsorgó fehér arcok”, „degeneráltak”, akik „középkori üvöltésekben” törnek ki, „fegyvertelen feketéket” gyilkolnak meg, míg magukat áldozatnak mutatják, fiatal kortól erőszakosságra és rasszizmusra nevelik a gyerekeket, s „fegyvereket halmoznak fel a közelgő faji háborúhoz” – írja higgadt és pártatlan cikkében a Madame Noir portál.

Unalmasak a hálaadásnapi vacsorák? Borzalmas, hogy egy év után újra találkozni kell a rokonokkal? Mindezen szenvedésekre gyógyírt kínál Molly Jong-Fast liberális megközelítése, aki azt tanácsolja, hogy evés közben programozzuk át konzervatív politikai nézeteket valló barátainkat és családtagjainkat. Ne aggódjanak, tanácsa tudományos alapokon nyugszik!

A transznemű sportolók védelmében követelik a transzaktivisták és köztük Alana McLaughlin – transznemű sportoló –, hogy az iskolákban is indulhassanak biológiai fiúk lányok ellen az atlétikai versenyszámokban, amennyiben azt állítják, hogy lánynak érzik magukat. Szerintük így méltányos a versenysport, mit törődnek ők a kislányok fizikai biztonságával és védelmével?

Heti gyűjtésünkben arról is olvashatnak, hogy a hitelező vállalatok miként mennek szembe a fogyasztó- és adatvédelemmel, amikor privát adatainkat használják fel hitelpontjaink megállapítására; valamint arról is, hogy ki is valójában Chloe Thompson, middlesbrough-i lakos, aki jelenleg tagadja az ellene felhozott közszemérem-sértési vádakat.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Middlesbrough-ben, az Egyesült Királyság északkeleti részén elterülő városban Chloe Thompson, 41 éves transznemű lakos nemrég köznyugalom elleni bűncselekményt követett el. Bár az esetről író sajtóorgánumok Thompsonra nőként utalnak, a vádak egyértelműsítik, hogy Thompson biológiailag férfi, aki közszeméremsértést követett el: nyilvános helyen végzett önkielégítést és használt szexjátékot a város több utcájában. Thompson cselekedeteinek számos szemtanúja volt, ennek ellenére tagadja a bűncselekményt. Persze, ez ugyanaz a Chloe Thompson, akit szexuális bűnözőként tartanak nyilván, miután 2011-ben egy kiskorú lányt szexuálisan zaklatott, és akit korábban még férfiként, Andrew McNob néven ismertek.


A „Fekete nő”, azaz a Madame Noir nevű hír- és véleményportál fekete női írója, Stacey Patton részletesen számolt be az Egyesült Államokban dúló gyűlöletről, melyet állítólag a fehér férfiak szítottak és táplálnak a feketék ellen, kifejezetten Trump 2016-os megválasztása óta. „A gyűlölet eme veszélyes ökoszisztémájában”, Patton „több ezer vicsorgó fehér arcot” lát, akik „középkori üvöltésekben” törnek ki, vagyis olyan fehér vezetőket és átlagembereket, akik elsősorban a fehérek érdekeiért szólalnak fel. Patton úgy gondolja, hogy „ha a fehér férfiak nem csalnak, lopnak, erőszakolják meg, irányítják vagy ölik meg a nem fehér embereket, akkor a fehérség jövője veszélybe kerül”. Meggyőződése, hogy „a gyűlöletkeltő csoportok és válogatott milíciák fegyvereket halmoztak fel a közelgő faji háborúhoz”, s elhitették a fehérekkel, hogy a társadalmi–gazdasági problémákra megoldást csak a nemzet faji megtisztítása jelenthet. Patton úgy látja, hogy miközben a rendőrök „fegyvertelen feketéket” gyilkolnak, a fehér férfiakat áldozatként állítják be. „Fekete nőként Amerikában nagyon untatnak a fehér férfiak szorongásának, dühének és önsajnálatának szánalmas megnyilvánulásai. […] A fehér férfi könnyezése olyan politikai taktika, mely hasonló ahhoz, amit sok fehér nő is csinál, hogy szimpátiát keltsen és elkerülje a felelősségre vonást” – írja Patton.  Szerinte ez történt Kyle Rittenhouse esetében is, akit – miután két Black Lives Matter tüntetőt lelőtt 2020-ban – ártatlannak állítottak be és áldozatként mutatták. A Rittenhouse-féle bűncselekmények azért kellenek ezeknek a „degeneráltaknak” [utal Patton a fehérekre], mert csak így tudják biztosítani a fehér felsőbbrendűséget. A fehér családok pedig kitermelik az ilyen bűnöző fiatalokat, hiszen tele vannak erőszakkal, férfiassággal, fegyverkultúrával és internalizálják a rasszizmust. Patton rávilágít, hogy mivel a feketék már „több mint négyszáz éve élnek abban a rasszista országban”, biztosak lehetnek abban, hogy a fehérek rálőttek volna „a fekete Jézusra” is.


Greg Abbott, Texas kormányzója nemrég aláírta azt a törvényt, mely a lányok iskolai sportolási jogainak megőrzésére irányul. A törvény kulcsfontosságú része megtiltja az iskoláknak, hogy keverjék a biológiai kategóriákat az atlétikai versenyeken, és így megengedjék, hogy a biológiai fiúk lányok ellen versenyezzenek. Így tehát gendertől, azaz társadalmi nemi identitástól függetlenül a fiúknak fiúkkal, a lányoknak lányokkal kell megmérkőzniük. Ezzel a Guardian szerzője, Alana McLaughlin nem ért egyet. Úgy gondolja, hogy Texas ezzel „méltánytalanul kizárja a transznemű gyerekeket az iskolai sportokból”, Abbott pedig ezeket a gyerekeket bűnbakként használja a politikai céljai elérésére. Ez ugyanaz a transznemű McLaughlin, aki bár férfinak született, női kategóriában nők ellen indul a kevert harcművészetek (MMA) versenyében. Így egyértelmű álláspontja az, hogy meg kell engedni a biológiai férfiaknak a versenyzést a női atlétikai kategóriákban (is), amennyiben azt állítják, hogy nővé változtak. Valójában azonban a legtöbb befolyásos sportszervezet azon a közös állásponton van, hogy az atlétikai versenyszámokban ne legyen keveredés a férfi-női kategóriákban, mivel a pubertás utáni férfiak olyan fizikai előnyben részesülnek a nőkkel szemben, melyek akár a doppingolásnál is jelentősebbek; futásban, ugrásban és dobásban pedig már a pubertás előtt is óriási előnnyel rendelkeznek a fiúk a lányokhoz képest sebességben és erőben. A transzaktivisták, köztük McLaughlin a „méltányosság”, valamint a „szeretet, biztonság és befogadás” jegyében követeli, hogy a biológiai férfiak is versenyezhessenek női kategóriában. A Postmillennial szerint azonban, ha valóban ez a cél, akkor a lányokra is gondolni kell, és fizikai megóvásuk érdekében nem szabad megengedni a biológiai kategóriák keverését.

Bár jelenleg egy személy hitelképességét kizárólag pénzügyi információk (például fizetési előzmények és adósságszint) alapján határozzák meg, a nem túl távoli jövőben az internetezési szokások is befolyásolhatják, hogy ki mennyire jut kedvező kamatokhoz és hitelekhez. Ezt sugallja legalábbis a Nemzetközi Valutaalap (IMF) honlapján közzétett kutatás, miszerint a vállalatok hamarosan sokkal több és személyesebb adatot fognak gyűjteni ahhoz, hogy megállapítsák, ki milyen kockázatot jelent hitelfelvevőként. A hitelezők a pontosabb hitelpontokat a pénzügyi információk és az ún. digitális lábnyom, azaz a böngészési, keresési és vásárlási előzmények alapján állítják majd össze – ez utóbbiak nagy része nyilvánosan hozzáférhető. E kombináció pedig „javítja a hitel-nemteljesítési előrejelzéseket”. Vagyis a hatékonyság érdekében a hitelezők szembemennek a fogyasztó- és adatvédelemmel: „A privát adatok pénzügyi szolgáltatásokhoz való növekvő felhasználása számtalan fogyasztó- és adatvédelmi problémát is felvet, melyek megkövetelik a kormánytól, hogy szabványokat állapítson meg az adatgyűjtésre és -használatra vonatkozóan” – írja az IMF honlapján közzétett kutatás. A dokumentum rámutat az Egyesült Államok tisztességes hitelezési szabályaira, melyek tiltják a nemre vagy fajra vonatkozó információk felhasználását a hitelezési döntésekhez. De vajon hogyan védik majd meg a kormányok a magánszemélyek adatait a kiszivárgástól? A kutatók szerint a kormányoknak a bankokéval azonos adatvédelmi követelményeket kell felállítaniuk a nagy technológiai cégekkel szemben – bár ez eltarthat egy ideig, tekintve a szektor innovációinak rohamos fejlődését.

Molly Jong-Fast, az Atlantic hasábjain tette közzé véleményét a hálaadásnapi vacsora adta lehetőségekről. Szerinte ekkor lehet a konzervatív politikai véleményen lévő rokonokat átprogramozni, azaz meggyőzni saját, liberális igazukról, például a legutóbbi amerikai elnökválasztással kapcsolatban. Az eltérő politikai állásponton lévőket tehát át kell programozni, de legalábbis meg kell próbálni átitatni őket a baloldali dogmákkal. Jong-Fast bevallja, hogy számára egy ötórás étkezés a rokonokkal, akikkel évente csak egyszer találkozik, nem számít nagyszerű időtöltésnek – inkább filmet nézne helyette. „Azért vagyok itt, hogy elmondjam, a hálaadás szörnyű, de ha legalább arra fordítja az időt, hogy átprogramozza az unokahúgát, nem unatkozik majd, vagy lesz depressziós.” – írja Jong-Fast – „Talán egy szívet vagy elmét megváltoztat. Talán egy kicsit lehűti a kedélyeket. Vagy talán jelentenie kell egy rokonát az FBI-nál! Akárhogy is, az evés mellett valami mást is tehet.”


A környezetvédelem, az utak, a matematika, az iskolai osztályzatok és a helyesírás után újabb dologról derült ki, hogy rasszista – bizony, a kerékpározásról van szó. „Az amerikai biciklizés rasszista problémája” címmel jelent meg Nathan Cardon cikke, mely az Egyesült Államok kerékpáros történelmét dolgozza fel, kiemelt figyelmet fordítva annak rasszista jellegére. Cardon az angliai Birminghami Egyetem Észak-Amerika Tanulmányok Tanszékének egyik vezetője. A professzor szerint mélyen felháborító, hogy a legnagyobb amerikai kerékpáros egyesület tagjainak 86 százaléka fehér, 83 százaléka férfi, és felük középkorú. Véleménye szerint ennek oka az intézményesített rasszizmus, mely a XIX. század vége óta gyötri a fekete bringások közösségét. „Már az 1890-es évek kerékpáros forradalmától kezdve a fehér amerikaiak azon dolgoztak, hogy meggátolják, hogy a fekete férfiak, nők és gyerekek biciklizzenek” – írja Cardon.






Magdalena Andersson, Svédország első női miniszterelnöke kinevezte a skandináv állam első transznemű miniszterét. Az ötvenegy éves Lina Axelsson-Kihlbom egy transznemű nő, vagyis biológiai férfi, aki az északi ország oktatáspolitikájáért fog felelni. Kihlbom elmondása szerint már hároméves kora óta tisztában van vele, hogy ő egy férfi testbe zárt nő, azonban akkoriban „nem voltak olyan szavak, amikkel ezt kifejezhette volna, ezért teljesen egyedül érezte magát”. Az újdonsült miniszter 24 évesen esett át az orvosi beavatkozáson, melynek során eltávolították a nemi szervét. Az operáció idején hatályos svéd törvények szerint a férfit sterilizálták, mert csak abban az esetben kaphatott női iratokat, ha „az állam megbizonyosodott róla, hogy génjei sosem öröklődnek tovább”. Az eljárást előíró jogszabályt 2013-ban alkotmányellenesnek nyilvánították. „Transznemű emberek mindig is léteztek és mindig is létezni fognak, de most már nem szégyenkezünk magunk miatt. Mi vagyunk az új normalitás.” – mondta Kihlbom egy interjúban.

Az ontarioi tanárok szakszervezete oly módon változtatta meg szabályzatát, miszerint mostantól a színes bőrű tagok szavazata többet ér a fehérek szavazatánál. Természetesen a szakszervezet döntéséről szóló közlemény többször is hangsúlyozza, hogy ez nem fordított-rasszizmus. Ezzel a kijelentésükkel teljes mértékben egyetértünk, ez szimpla rasszizmus. Mostantól a fehér tagság szavazatai maximum a szavazatok felének felelhetnek meg, akkor is, ha sokkal több a fehér tanár, mint a színes bőrű. A szakszervezet nem is tagadja, hogy kettős mércéről van szó: ők maguk jelentették be, hogy vannak olyan témák, „melyekkel a fehérek nem értenek egyet, így muszáj őket manipulálni”. A szervezet közleménye szerint a döntésekkel a tagság 68 százaléka egyetértett, azonban a megbeszélések jegyzőkönyvei szerint nemhogy kétharmados egyetértés nem született, de hatalmas viták törtek ki, és azon tanárokat, akik nem értettek egyet a módosítással, feljelentették igazgatóiknál.