English

A menedékjog nem egy globális szociális ellátáshoz való jog

Az október 2-i népszavazás közeledtével egyre többen hallatják hangjukat a témával kapcsolatban. A véleménynyilvánítás szabadsága Magyarországon mindenkit megillet és természetes, hogy egy olyan aktuális és nagy horderejű témával kapcsolatban, mint amilyen a migrációs válság, az eltérő szereplők különböző véleményeket fogalmaznak meg. Ugyanakkor fontos, hogy rögzítsünk olyan sarokpontokat is, amelyek vitán felül állnak és tényeken alapuló igazságtartalmukat senki sem vonhatja kétségbe.

Minderre azért van szükség, mert emberi jogi fundamentalista szervezetek az elmúlt időszakban folyamatosan azt bizonygatják: a népszavazás tét nélküli, Magyarországnak és az Uniónak pedig nemzetközi jogi kötelezettsége befogadni minden ideigyekvőt. Ezzel szemben fontos rögzíteni, hogy Magyarország – uniós és nemzetközi jogi kötelezettségeivel teljes összhangban – azok számára nyújt átmeneti védelmet, akiknek sem származási országuk, sem pedig más ország nem tudja garantálni azt. A Genfi Egyezmény értelmében ugyanis a menedékjog az első menedék országában jár, azaz ott, ahol az illető személy élete vagy biztonsága vándorlása során először már nincs veszélyben. Ilyen alapon egy szír migránst megilleti a menedékjog Törökországban, Libanonban vagy Jordániában – de nem az EU területén. A tavaly nyár óta meghozott magyar jogszabályok mind azt a célt szolgálják, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetben is érvényesüljön a menedékjog eredeti tartalma és a magyar állampolgárok biztonsága is garantálva legyen. Ugyanis a menedékjog nem egy globális szociális ellátáshoz való jog.

Az Európai Unió vezetői közül sokan azzal érvelnek, hogy amennyiben az EU minden ideigyekvőt beenged és letelepít, akkor megoldódnak a nemzetközi konfliktuszónákban valóban fennálló problémák. Ezzel szemben azonban be kell látnunk, hogy a világ stabil és fejlett, valamint instabil és fejletlen régiói között a menekültpolitika eszközrendszerével nem kezelhető gazdasági és demográfiai ellentét feszül. Tehát nem az „éppen aktuális”, humanitáriusnak beállított migrációs válságról van szó, hanem egy olyan globális demográfiai-gazdasági kontextusról, melyet az EU akkor sem képes megoldani, ha évi több millió embert fogad be. Az elvándorolt és befogadott milliók helyén tízmilliók „születnek bele” a szegénységbe, ráadásul éppen azok tűnnek el a válságtérségekből, akik tudásuk vagy anyagi helyzetük folytán segíteni tudnák a remélt újjáépítést. Ezért az EU valódi humanitárius kötelezettsége az, hogy önmagát megvédje, minden lehetséges anyagi és infrastrukturális eszközzel segítse a világ fejletlen régióit, valamint vegye magának a bátorságot, hogy – akár egy tervezett közös hadsereggel – fellépjen, ahol szükséges. A jelenlegi helyzet megoldása ugyanis nem az, ha a konfliktuszónák problémáit hozzuk Európába, hanem az, ha ott segítünk, ahol valóban szükség van rá.

A teljes bejegyzés itt olvasható.

Leave a Reply