Alapjogokért Központ

AZ ELHIBÁZOTT UNIÓS POLITIKA LEGÚJABB KÖVETKEZMÉNYE: EMELKEDŐ ENERGIAÁRAK AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az Európai Bizottság megoldási javaslatai az energiaválságra

Bevezetés, fő üzenetek

  • Az elmúlt 13 évben az Európai Unió válságról válságra bukdácsolt: Eurozóna-válság, migrációs válság, Brexit, korona-vírusválság. A válságok sorában a legújabb az energiaválság, a magas energiaárak és az energiaellátás biztonságának kérdése.
  • Az év eleje óta az elmúlt évtizedekben nem tapasztalt gyorsasággal nőtt az energia ára globálisan és az Európai Unióban
  • A magas energiaárak kérdése az uniós állam- és kormányfők 2021. október 21-22-i ülésének napirendjén is szerepel.
  • Az Európai Bizottság a közelmúltban hozta nyilvánosságra javaslatait a magas energiaárak megfékezésére vonatkozóan.
  • A megfogalmazott bizottsági javaslatok kapcsolódnak a július közepén nyilvánosságra hozott „Irány az 55%” (Fit for 55) uniós klímavédelmi intézkedéscsomaghoz is, melyben a Bizottság a környezeti kibocsátás terhét a szennyezők helyett az európai polgárokra terhelné.
  • A „Fit for 55” elhibázott koncepcióját mutatja, hogy az egy új, központi, a lakosság épületeihez és közlekedéséhez kapcsolódó szén-dioxid kvótakereskedelmi rendszer bevezetésén keresztül várhatóan tovább növelné az egyébként is magas energiaárakat.
  • Az Európai Bizottság ismét késedelmesen reagált, eddigi elhibázott klíma- és energiapolitikai döntései hozzájárultak az energiaárak emelkedéséhez. Mindez veszélyezteti az uniós klímapolitika társadalmi elfogadottságát.
  • A globális tendenciák mellett az Európai Bizottság, valamint még inkább az Európai Parlament baloldali többsége által képviselt erőltetett zöldítés, az atomenergia-ellenes politika megrendítette az EU tagállamok egy részének energiabiztonságát, áremelkedést idézve elő.
  • Az EU Oroszországgal szembeni, a krími-válságot követő elhibázott, ideológiailag vezérelt politikája, az eredménytelen szankciós politika áttételesen szintén hozzájárult az energiaárak növekedéséhez az európai kontinensen.
  • A koronavírus-járvány nyomán fellépő gazdasági válság késedelmes uniós kezelése, a Helyreállítási Alap forrásainak ideológiai feltételekhez kötése is gátolja, hogy az Európai Unió és annak tagállamai sikerrel vegyék fel a harcot az energiaválsággal szemben. Az RRF források egy jelentős részét ugyanis energiahatékonysági beruházásokra lehetne – sőt, kellene – költeni, de ezek a források késnek, mivel a Bizottság ideológiai feltételeket szab egyes tagállamokkal, így hazánkkal szemben.
  • Az energiaválság kapcsán újfent kiderült, hogy válsághelyzetben nem a brüsszeli, hanem a tagállami megoldások működnek: a föderalista intézmények által kínált megoldási javaslatok erőtlenek, lassúak és nem hatékonyak: nem nyújtanak érdemi segítséget az uniós polgárok számára.
  • Magyarország három pilléren nyugvó védekezést alkalmaz a növekvő energiaárakkal szemben:
    • A fogyasztók védelme érdekében fenntartja az elmúlt évek sikeres rezsicsökkentési politikáját;
    • Pragmatikus, ideológia-mentes kül- és energiapolitikát folytat Oroszországgal szemben a hazai energiaellátás stabilitásának biztosítása érdekében;
    • Eredményes lépéseket tesz az energiaszegénység felszámolása érdekében.
  • A fenti lépések eredményeként az Eurostat adatai szerint az uniós tagállamok közül jelenleg hazánkban a legalacsonyabb a lakossági elektromos áram ára és jelentősen csökkent a lakóingatlanukat megfelelően fűteni nem képes háztartások aránya (2010-ben 10,7%; 2019-ben 5,4%).
  • A Bizottsági javaslat megmutatta, hogy az uniós testület cselekvési tervek megfogalmazásával, „papírgyártással” igyekszik úrrá lenni a kialakult helyzeten:
    • A Bizottság javaslatainak döntő többsége közép- és hosszútávú, nem nyújt megoldást az aktuális problémákra
    • A megfogalmazott javaslatok egy jelentős része általános, semmitmondó „szemléletformálás”. Emellett a javaslatcsomag olyan „kreatív” megoldásokat tartalmaz, mint, hogy a tagállamok adjanak haladékot a fogyasztóknak a számlák kifizetésére
    • A Bizottság új környezetvédelmi adók kivetését javasolja, ugyan nem közvetlenül a lakosságra, de előbb-utóbb azt mégis a fogyasztók fizetik meg. Úgy látszik, hogy az uniós testület végső soron az európai polgárokkal fizettetné meg az elmúlt évek elhibázott zöldítési politikájának árát.
    • A Bizottság szintén javasolja a tagállamoknak, hogy azok hozzanak intézkedéseket hozhatnak valamennyi energia-végfelhasználó energiaköltségének csökkentése érdekében. Olyat javasol tehát a Bizottság, amit Magyarország már több éve alkalmaz a rezsicsökkentési politika keretében. Hazánk tehát újra az európai gondolkodást megelőző politikát folytat, melyre az uniós intézmények jelentős fáziskéséssel reagálnak.
  • A Bizottság – hasonlóan a korábbi, sikertelenül kezelt válsághelyzetekhez – a mostani energiaválságot is arra kívánja felhasználni, hogy saját intézményi hatalmát kiterjessze. A válságban a Bizottság ismételten a föderalista, kiterjesztő gondolkodást és lehetőséget látja, amikor például a teljes mértékben összehangolt regionális vagy uniós szintű kiskereskedelmi piacok kialakítására irányuló kezdeményezés lehetőségét, vagy a közös energiabeszerzés gondolatát mérlegeli.
  • Az Európai Bizottság vezetőinek nyilatkozatai a kialakult helyzet kapcsán nem adnak okot az optimizmusra: úgy tűnik, hogy az uniós vezetők az energiaválságból nem az eddigi irányvonal felülvizsgálatának igényét szűrték le, hanem épp ellenkezőleg: erősíteni kívánják a rossz célkitűzések elérése érdekében tett lépéseket.

    A teljes elemzés a Letöltés gombra kattintva olvasható.