Alapjogokért Központ

Bolond Lyukból 2019/37

A kép forrása a Courtesy Joan Marcus/Public Works és a thedailybeast.com

Egy jó kép többet mond ezer szónál – tartja a régi közmondás. Hűséges olvasóink pedig jól tudják már, hogy eme bölcsességnek megfelelően az érzékenyítés szép új világunk felé vezető rögös útján kiemelt szerepet játszanak a különböző filmek és előadások. Éppen ezért fektetünk kiemelt figyelmet arra, hogy Önök mindig pontosan tudják, melyek azok az alkotások, melyek fogyasztása előre visz, és mik azok, melyek úgyis a történelem szemétdombján végzik majd. A héten a Daily Beast jóvoltából ajánljuk Önöknek azt az új Herkules feldolgozást, melyben a görög héroszt egy afroeurópai fiatalember alakítja. Ellenfele Hádész, az alvilág gonosz ura, aki viszont a megszólalásig hasonlít Trump elnökre – ezzel egyensúlyozva ki a mitológiai és valós elemeket. Dakota Fanning új filmjétől azonban mindenkit óva intünk; ő ugyanis a VICE beszámolója alapján fehér létére vállalt főszerepet egy Afrikában játszódó történetben, ez pedig egyértelműen a feketék elnyomása. De nem csak a korábban liberálisnak gondolt színésznő követi el ezt a megbocsájthatatlan bűnt. Az Atlantic tényfeltáró írása rávilágít, hogy a fekte sportolóknak ösztöndíjat biztosító amerikai elitegyetemek is rasszisták: a fekete sportolókat kirakatba teszik, miközben a diákok többsége tradicionálisan fehér. A szerző megoldást is kínál a helyzetre: a tehetséges fekete sportolók tanuljanak inkább a fekete egyetemeken. Mivel pedig a szerző maga is fekete, javaslata akkor is haladó, ha ugyanez az ötlet egy fehér szerző tollából maradi szegregációnak hatna. Ki érti ezt?

Pedig van ennél nehezebb feladványunk is mára: a mindig jól értesült Pink News számol be arról a muszlim nőről, aki tradicionális burkába öltözve tiltakozott a Prideon felvonuló LMBh@TQ emberek ellen. Bár a rendőrök őrizetbe vették a szóban forgó hölgyet, a felvonulók egy része rögtön jelezte, ha bármilyen intézkedést foganatosítanak vele szemben, az egyértelműen iszlamofóbia. Haladó legyen a talpán, aki itt igazságot tesz.

És még mindig nincs vége a fejtörőknek: a Guardian hosszú írásban mutatja be az angliai feministák és transzemberek közötti ellentétet – itt már magunk is tanácstalanok vagyunk a megoldás tekintetében.  Persze vannak, akiknek sikerült átvágniuk a gordiuszi csomót: Izlandon egy új törvénynek köszönhetően együtt szállnak síkra az LGB%@TQ szivárvány összes színének képviselői. Látják milyen messzire jutottak mára az egykoron a mérgező maszkulinitás bajnokaiként emlegetett vikingek? Lám, mindenki számára van remény.

Sajnos azonban nem mindenhol ragyog olyan fényesen a szivárvány, mint a ködös Izlandon. Az LGBTQ Nation publicistája ugyanis arról számol be a közkedvelt portál hasábjain, hogy az USA statisztikai nyilvántartása diszkriminálja a terhes férfiakat. Hallatlan, ugye? A szégyenteljes gyakorlatra akkor derült fény, amikor jeles kutatók egy csoportja a 35 évnél idősebb terhes férfiakról szeretett volna hiperszakmai tanulmányt írni és azzal szembesültek, hogy a szóban forgó társadalmi csoportról nincs statisztikai adat. Igen, jól értik: Trump Amerikájában a terhes transzférfiak hivatalosan nőnek számítanak. Ezek után igencsak furcsálljuk, hogy még mindig vannak, akik az ország napi szinten rekordokat döntő gazdasági teljesítménye alapján ítélik meg az elnököt, nem pedig a terhes férfiakkal történő bánásmódja alapján. De nem mindig csak onnan érkezik a támadás, ahonnan a derék haladók várják. A VICE riportjából derül ki, hogy a sokak által a haladás letéteményeseként számontartott Google sem mentes a maradi, kicsinyes szabotázsoktól. Történt ugyanis, hogy az USA abortuszt tiltó államaiban a tech óriás térképszolgáltatása olyan intézményekhez vezette az abortuszra áhítozó nőket, amelyek nem is végeznek ilyen áldásos beavatkozást.  A cég illetékese természetesen sajnálkozását fejezte ki, és egyértelművé tette, dolgoznak a probléma elhárításán, de ezek után joggal merül fel a kérdés: kiben bízhatunk még egyáltalán!?

Mondjuk Valdira das Nevesben, aki „heti hős” című rovatunk főszereplője. A brazíliai hölgy azzal érdemelte ki örökös helyét dicsőségfalunkon, hogy világra hozta gyermekeit, akik egyben unokái is -derül ki a mindig jólértesült Pink News riportjából. Igen, a gyermekek apja és egyben testvére Valdira fia, aki homoszexuálisként nem vállalhat gyermeket az esőerdőket hobbiból gyújtogató Bolsonaro országában, ezért kellett ehhez a rendkívüli és nagyszerű megoldáshoz folyamodnia. Sokszor leírtuk már, hogy a legjobb, amit Földanyánkért tehetünk, ha nem vállalunk gyermeket, hanem importálunk néhányat a világ fejletlenebb régióiból; ez esetben azonban muszáj kivételt tennünk: Valdira gyermekei/unokái már születésükkel szivárványosabb hellyé tették világunkat.

Heti gyűjtésünkben olvashatnak még a Ben and Jerry’s legújabb, politikailag korrekt fagylaltjáról a Huffington Post jóvoltából; rendhagyó módon pedig a Breitbartot idézve tudósítunk arról a kutatásról, mely szerint a gender-problémával küzdő fiatalok háromnegyede mentális beteg. Bár a szélsőséges portál interpretációjában ez azt jelenti, hogy az ilyen fiatalok eleve betegek, mi tudjuk, valójában a többségi társadalom elnyomása az oka tüneteiknek.

Ezekről és sok más érdekes témáról is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

A haladók nem alkalmaznak kettős mércét, kivéve, ha a progresszív forradalom érdekei ezt megkívánják, ugye. És mint azt az alábbi ügy bizonyítja, a diszkrimináció se diszkriminációmentes, annak is lehet színe. A Vice nemrég ismertette azt az afrikai történetet, amelynek megfilmesített változatában a haladók szerint botrányos a szereposztás. Az eredeti könyv szerint ugyanis egy brit születésű (azaz fehér), de muszlim nő beleszeret egy etióp (nem fehér) orvosba. Ennek megfelelően tehát a rendező fehér színésznőt szemelt ki a szerepre. Ez a könnyelmű döntés azonban kiverte a biztosítékot a balliberális oldalon, hiszen hová is vezetne a világ, ha egy fehér nő főszerepet játszana egy alapvetően afrikai történetben, mikor még annyi mindent kellene tenni a feketékkel szembeni diszkrimináció lebontása érdekében! A haladó szervezetek azonnak a színesbőrű nők elnyomásával és diszkriminálásával vádolták meg az alkotókat (meg a színésznőt, aki nem átallott elvállalni a szerepet). Eközben a The Daily Beast hasábjain éppen arról áradoznak, hogy egy új Herkules-feldolgozásban fekete színész játssza a főhőst (miközben viszonylag kevés információ utal arra, hogy a görög/római félisten afroeurópai származású lett volna – Zeusz/Jupiter, mint Herkules felmenői vonatkozásában afrikai szál nem ismert a mitológiában…). E színdarab másik nagy előnye ráadásul, hogy Hádész, az alvilág istene kiválóan azonosítható Trumppal, ugyanis a „gyengébbek kedvéért” narancssárgára festették a színészt. Most már igazán kíváncsiak lennénk, hogy a magas progresszió álláspontja szerint helyes vagy helytelen, hogy más a bőrszíne a színésznek, mint az általa alakított eredeti történelmi/mitológiai figurának? Vajon mikor éri el a tolerancia azt a szintet, hogy a fekete polgárjogi mozgalom vezetőiről, például Martin Luther Kingről szóló filmben fehérek játsszák el a fekete karaktereket, vagy esetleg Obamát…

A The Atlantic nevű híroldalon jelent meg az „Itt az idő, hogy a feketék elhagyják a fehér egyetemeket” című írás Jemele Hill tollából. Apró érdekesség, hogy a cikk szerzője a korábbi éveit azzal töltötte, hogy a fehérek rasszizmusa, elnyomása és a fekete lakosság kirekesztése ellen küzdött. Hill alapfeltevése az, hogy a kitűnő sportolói ösztöndíjakat elnyerő fekete fiatalok ne vessék alá magukat a fehér elnyomásnak, és ne menjenek többségében és tradicionálisan fehér hallgatók által látogatott egyetemekre. Ehelyett úgynevezett „HBCU”-kat (Historically Black Colleges and Universities), vagyis tradicionálisan fekete főiskolákat és egyetemeket válasszanak. Bár a szerző elismeri, hogy a „fehér egyetemek” sokkal kiemelkedőbb lehetőségeket kínálnak a fiatal, és sokszor nehéz sorsú afroamerikai sportolóknak, viszont szerinte ezt csakis azért teszik, hogy kihasználják és bazári majomként mutogassák őket a diverzitás porondján. A szerző azt is kinyilatkoztatja, hogy minden alkalommal, amikor egy fekete sportoló „eladja magát”, és fehér egyetemet választ, azzal újabb szöget ver a HBCU-k koporsójába, ezzel elárulva a rasszát. Tehát a megkülönböztetés és szegregáció elleni harc új eleme, ha nem engedünk fekete diákokat fehér elittanulók közé, fenntartva a kvázi szegregációt…Logikus, ugye?

A Pink News homoszexuális propagandaoldal számol be arról a sokkoló esetről, amely egy angliai Pride felvonuláson történt meg: egy muszlim nő, teljes arcot elfedő fekete nikábban, agresszíven üvöltözik egy szivárványos zászlóba burkolódzó felvonulóval. A finom angol modorral megáldott hölgy többek között azt kiabálja, hogy: „Szégyelljétek magatokat! Isten Ádámot és Évát teremtett, nem Ádámot és Istvánt! Szégyentelenek! Undorító!”. A rendvédelmi szervek és a politika kétségbeesettségét és tanácstalanságát kitűnően fémjelzik az eset kapcsán tett megnyilvánulások. A rendőrség által kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy bármely ember nemi identitása miatti támadás, vagy sértegetés gyűlöletbűncselekménynek számít. A környék munkáspárti parlamenti képviselőnője a Twitterre posztolta ki véleményét: kifejtette, hogy semmilyen körülmények mellet nem tűrik meg a kirekesztést és a homofóbiát. Ezzel szemben a felvonulás szervezői, bár elítélték a történést, határozottan kijelentették, hogy a támadót nem érheti semmilyen offenzíva csak azért, mert muszlim, hiszen az iszlamofóbia lenne. Ez az eset is példásan mutatja, hogy a roppant haladó nyugaton hamarosan egy újfajta belháború fogja kezdetét venni: összecsap a feltüzelt, ellentmondást nem tűrő LMBTQIXZY+ lobbi és a sokkal kevésbé szofisztikált nyomásgyakorlást alkalmazó iszlamista radikálisok tábora. A kérdésre, hogy a felvonuló genderharcosok vagy a szélsőséges iszlamisták közül ki a veszélyesebb a másikra és a társadalom többi tagjára, mindenki válaszoljon maga.

A brit média LMBTQXYZZS-ügyekkel foglalkozó cikkeiben időről időre visszatérő minta-és bezzegország Izland. A kis szigetállamban ugyanis szélsőségesen liberális genderrel kapcsolatos törvények vannak, például nagyon könnyű jogilag nemet váltani. Ez nagyon tetszik a brit homoaktivistáknak is, akik régóta követelik, hogy az Egyesült Királyság kövesse az izlandi utat. A The Guardianban megjelent írás is erre fűzi fel érvelését, bár tesz természetesen kritikai észrevételeket is, a liberalizmus ugyanis még ott sem tudott egészen kiteljesedni (hogyan is igazohatnák máskülönben létüket és munkájukat a progresszív liberális szervezetek és aktivisták.). A cikk felhívja a figyelmet: a feministáknak és a transzneműeknek végre egy oldalra kell állniuk e cél érdekében (itt is Izland a jó példa). Ha a Kedves Olvasó nem értené, hogy e két progresszív csoport miért fúj egymásra, azért nem hibáztatható, ez már-már akadémiai szintű kremlinológia. Röviden annyi az ellentét alapja, hogy ha a transznemű aktivisták győznek, akkor mindenki olyan nemű, amilyennek tartja magát (és nem olyan, amilyennek születik), azaz bármelyik férfi dönthet úgy, hogy ő mától nő, és a női mosdót kell használnia. A feministák értelemszerűen kevésbé rajonganak ezért a lehetőségért, aminek bizony van alapja, hiszen ahol (pl. Svédországban) engedélyezték a nemsemleges illemhelyeket, máris megjelentek a zaklatók, erőszaktevők és kukkolók, akik így transzneműségükre hivatkozva nőket bánthatnak. A szerző szerint azonban mégiscsak egy oldalra kellene állniuk e csoportoknak, mi pedig kíváncsian várjuk, hogy az LMBTQXYZZS mozgalom többsége melyik oldalra áll ezen élet-halál harcban.

.

Sajnos az USA visszamaradott statisztikai nyilvántartásai miatt nincs pontos adatunk arról, hogy hány transznemű férfi, vagyis nőnek született, de magát férfinak tartó ember adott életet kisbabának. Ezeket a „férfiakat” ugyanis statisztikailag nőként kezelik. Erre a tényre egy tanulmány világított rá, amelyet a 35 évnél idősebb terhes férfiakról akartak készíteni, ekkor ütköztek a hiányos nyilvántartás okozta akadályba. Ugye Önök is érzik, milyen hiánypótló lenne egy ilyen kutatás? A javaslat szerint tehát a terhes nőket innentől az alapján kellene két csoportba osztani, hogy valóban fizikai nemének megfelelően nőnek, vagy éppen magát férfinak meghatározó, csak női testben senyvedő férfinak gondolja magát. De a terhes transzneműeket nem csak emiatt éri diszkrimináció vagy egyéb hátrány: transznemű férfiak csaknem 40 százaléka kísérel meg öngyilkosságot, a tudósok szerint ez a szám azonban emelkedhet azok körében, akik teherbe esnek. Hogy miért? Így is elég nehéz nekik az „átalakulás”, így a „jellemzően femininnek tartott terhesség” csak rátesz még egy lapáttal és ronthat a helyzetükön. Ilyenkor pláne nem tudják ugye, hogy fiúk-e vagy lányok. Sokan közülük kórházba sem mennek, mert félnek a diszkriminációtól, de arról senki sem beszél, hogy ezzel mennyire veszélyeztetik a születendő gyermek életét és egészségét. Szükségesnek tűnik tehát nemcsak az eddigi ósdi statisztikai módszertan, hanem a szülészeti infrastruktúra és terhesgondozói programok felülvizsgálata is: várjuk a „férfi szülőszobák” kialakítását, lehetőleg a nőknek belépni tilos felirat alkalmazásával.

Sokan ismerjük és használjuk a Google Maps szolgáltatását, amely megkönnyíti utazásainkat. Megmutatja a leggyorsabb útvonalat, vagy éppen azt is kiírja, hogy mikor jön a következő busz. Mindez szép és jó, de a Vice szemfüles újságírója felhívja olvasói figyelmét: egy súlyos probléma biztosan van a rendszerrel. Nevezetesen az, hogy az abortuszra készülő nők számára nem mindig az abortuszt végző klinikákra, hanem több esetben az éppen életpárti klinikákhoz vezeti a gyanútlan felhasználót. Ez a cikk szerint felháborító, hiszen korlátozza az abortuszhoz való jogot (persze a baba élete nem számít arrafelé – a szerk.), és elnyomja a nőket. Ha ez nem lenne elég, az abortuszpártiak azt is felróják a techcégnek, hogy üzletel abortuszellenes szervezetekkel is. Tragédia, ugye? A Google illetékesét is megszólították ebben a fontos kérdésben. Jelezte, hogy tudnak a „problémáról”, és dolgoznak annak elhárításán. Vajon mi lesz a következő újítás, az öngyilkosoknak ajánl majd ki a program leugrásra ideális magas épületeket…?

Hűséges Olvasóink talán már semmiféle aberráltságon nem lepődnek meg, ahogy mi is ritkán szoktunk, de a Pink News oldalán megjelent friss hírre még mi is felkaptuk a fejünket. Brazíliában ugyanis homoszexuális fia ikreinek adott életet az édesanyja, magyarán megszülte a saját unokáit. Így lett nagymama a 45 éves nő, aki mesterséges megtermékenyítés útján esett teherbe: a petesejtek egy donortól, míg a hímivarsejtek a fiától származtak. A szülésnél jelen volt férje, az ikrek nagyapja és az újdonsült apuka is, akinek édesanyja megvalósította az álmát. Arra azért kíváncsian lennénk, hogyan magyarázzák majd meg a gyerekeknek, hogy azért sincsen édesanyjuk, mert a nagymamájuk szülte őket…Illetve merül fel a kérdés jogosan az ikrek szemszögéből: az édesanyám fia a testvérem…?

A Huffington Post elnevezésű, szélsőségesen liberális hírportál számol be a Ben & Jerry’s amerikai fagylaltgyártó újabb politikailag korrekt ízéről, amit próbál a vásárlók torkán lenyomni. A nagy nevű cég az utóbbi években számtalanszor nyilvánított politikai véleményt, és próbálta befolyásolni az amerikai fagylaltkedvelőket. Volt már Bernie Sanders-féle politikai forradalom ízű(!) (Sanders radikális baloldali szentátor), Donald Trump elnöknek „ellenálló” ízű (!), de az elnököt „megvádló” és a homoszexuális házasságot dicsőítő progresszív fagylaltok is terítékre kerültek már. Most azonban végre nem csupán politikai propagandát fogyaszthatunk az enyhe, kora őszi időben, hanem a teljes amerikai igazságszolgáltatási rendszer ellen is felléphetünk! A cég legújabb terméke ugyanis az Advancement Project (Haladás Project) megnevezésű „civil szervezettel” karöltve kampányt indít a rasszista, kirekesztő, gyökereiben gonosz igazságszolgáltatás ellen. Mindezen jelzőket azzal sikerült kiérdemelnie az USA bírósági rendszerének, hogy lakosságarányosan több fekete és mexikói törvénysértőt ítélnek el, mint fehéret. Ez a megkérdőjelezhetetlenül rasszista gyakorlat természetesen a fehér rendőrök és bírák romlottsága miatt működik úgy ahogy, és még véletlenül sem a bűnelkövetések száma miatt. Tehát, ha olyan céget keresünk, amely teljes mellszélességgel száll bele a politikai véleményformálásba, akkor a Coca Cola mellett nyugodtan rámutathatunk a Ben & Jerry’s-re is, mert 2019-ben milyen snassz is lenne elnyalni egy gombóc fagyit anélkül, hogy politikailag állást foglalnánk, nem igaz?

A Breitbart amerikai konzervatív híroldal számolt be arról a tanulmányról, amely a bostoni, a michigani és a Harvard egyetemek orvosi karainak együttműködésével született meg. A rendkívül alapos tanulmány 71 egyetem több mint 1200 hallgatójának bevonásával arra a kérdésre kereste a választ, hogy van-e összefüggés a „gender-zavarodott” diákok nemi identitáskeresése és lelki egészsége között. A válasz nem lett túlságosan meglepő, ahogy a liberális média felháborodása és acsarkodása sem. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a „nem szokványos” nemi beállítottságú hallgatók elsöprő többsége valamilyen pszichés betegséggel küzd. A kutatás szerint a „gender-zavarral” küzdő diákok 78 százalékánál diagnosztizálható legalább egy mentális betegség. A vizsgált hallgatók 58 százaléka depressziós, 53 százalékuk hajlamos az öncsonkításra, és több mint harmaduknak vannak komoly öngyilkos hajlamai. A tanulmányt készítő orvosok azonnali beavatkozást és a fiataloknak nyújtott támogatások azonnali növelését sürgették. Ez a friss kutatás is egyértelműen bizonyítja, hogy a genderideológia nem politikai téma, és a nemek nem „társadalmi konstrukciók”, hanem biológiai tények, és aki ezeket megkérdőjelezi, vagy a genderelméletet propagálja, az tevékenységével az érintetteknek árt a legtöbbet. Ahogy a kutatás is rámutatott: ezek az emberek betegek, és szakszerű orvosi segítségre van szükségük, nem pedig nemi átalakító műtétre és hormonkezelésre, vagy a tévképzeteik megerősítésére. Az segítene rajtuk, ha olyan gyógykezeléseket kapnának, melyek visszavezetik őket az egészséges nemiség férfi-női kapcsolatban való megéléséhez.