Alapjogokért Központ

Bolond lyukból 2019/33

A kép forrása a theguardian.com

Hűséges olvasóink pontosan tudják már, hogy szép új világunk létrejöttének egyik záloga, hogy az úgynevezett fejlett társadalmakban minél több gyermeket öljenek meg születésük előtt. Az abortuszok száma egyenes arányosságban áll környezettudatosságunkkal, hiszen nem elég, hogy Földanyánk túlnépesedik, ráadásul a kis csecsemők olyan szintű környezetszennyezést jelentenek, amely a nyersvegán transzszexuális kommunák életét kérlelhetetlenül tönkreteszi. Persze a maradiak között még mindig vannak, akik megkérdőjelezik eme tudományos igazságokat és számos eszközzel – például tüntetéssel – próbálják megakadályozni a terhességmegszakításokat. Itt jönnek képbe korunk szuperhősei: az abortuszkísérők, akik életcéljuknak tekintik, hogy a gyermekgyilkosságra készülő nőket támogassák a műtőasztalig vezető úton. Áldásos munkájuk nem merül ki annyiban, hogy változatos szidalmakkal szerelik le az esetleges tüntetőket, hanem mindent megtesznek azért, hogy az abortusz a tetthez méltó ünnepi eseménnyé váljon az anya számára. Például heroikus bevonulózenét játszanak a klinikához vezető úton, vagy ha a helyzet úgy kívánja vidám dalokkal és tánccal derítik jobbkedvre a terhességmegszakításra készülő nőket. Ha Ön is úgy érzi, hogy kedvet kapott eme gyönyörű hivatáshoz, vagy csak szeretne többet megtudni az abortuszkísérők munkájáról, kattintson a Guardian cikkére.

A rendhagyó eszkortok munkájára már csak azért is szükség van, mert – mint az a VICE cikkéből kiderül – a reprodukciós jogok általános támadás alatt állnak. Hogyan? Például úgy, hogy a gonosz férfiak teherbe ejtik feleségüket, belekényszerítve ezzel a szerencsétlen nőket az anyaság borzalmaiba. Az írásból a szégyenteljes gyakorlat újbeszél elnevezése is kiderül: reprodukciós kényszerítés! Nem meglepő, hogy az újfajta bűncselekmény elkövetésében is a keresztények állnak első helyen, de a bűnös közösség sok más területen is hátráltatja a megállíthatatlan haladást. Legutóbb például egy Tennessee államban található baptista főiskola függesztette fel egyik transzgender diákját, amikor a fiatal belevágott a nemátalakító műtétbe – derül ki a Newsweek beszámolójából. A gyűlöletkeltő intézmény ráadásul nem átallott azzal érvelni, hogy működése bibliai alapokon nyugszik, ezzel pedig összeegyeztethetetlen a nemváltás jelensége. Bibliai alapokon, értik? Hát hol élünk? A középkorban?

Ráadásul az emberekben még mindig az a téves kép él, hogy a kereszténységen és a judaizmuson túl az Iszlám – amely a béke vallása – is összeegyeztethetetlen a haladó szellemiséggel. Mindezt olyan nevetséges érvekre alapozzák, minthogy a muszlimok valamennyi szent irata büntetni rendeli a homoszexualitást. Mégis kit érdekel mindez, amikor ma már sokkal hitelesebb forrásokból is tájékozódhatunk? Ott van például az EastEnders című nagyszerű sorozat, mely elsőként meghallva az idők szavát leszbikus muszlim karaktert is beleszőtt a történetbe. Bravó! A Pinknews beszámolójából ráadásul az is kiderül, hogy egy haladó újságíró mozgalmat indított a médiában megjelenő egyre több és több LH%MBQ karakterért. Mit is mondhatnánk? Hajrá!

Persze sajnos rossz híreink is vannak a hétre. Boris Johnson lett Anglia miniszterelnöke, első lépéseként pedig egyből a rendőrség létszámának megemeléséről döntött. Az Independent cikkéből pedig kiderül, amit már úgyis tudtunk: a rendőrség a gyakorlatban kizárólag a színesbőrű embereket vegzálja, ebből adódóan Johnson intézkedése nem más, mint színtiszta rasszizmus. De nem csak a ködös Albionban történnek borzalmak. Szerte a világon terjedőben van az a szégyenteljes gyakorlat, hogy a transzembereknek aszerint kell váltogatni hangjukat, hogy éppen mennyire elfogadó környezetben vannak.

A VICE gyakorlati példákkal is bemutatja a kódváltás nevű jelenséget: a cikkben megszólaló Audrey pénztárosként dolgozik és az elfogadóbbnak látszó vásárlókat nőként szolgálja ki, akik viszont maradinak tűnnek, azokat férfiként. Újbeszélül tanuló olvasóinknak a héten még egy kifejezéssel kedveskedünk: megtudhatják mit takar a blackfaceing bűncselekmény. Az Independent mindjárt példával is illusztrálja a kifejezést: Sarah Silverman liberális színésznőt azért rúgták ki egy éppen készülő film stábjából, mert előkerült egy 12 évvel ezelőtt készült kép, melyen feketére festett arccal szerepelt, ez pedig egyértelmű támadás az afroamerikai közösség ellen.

Hőseink rovatunkban a héten a Pinknews jóvoltából megismerhetik a migránsokat támogató L%!ßTQ csoportot, mely a British Airways századik születésnapja alkalmából arra szólította fel a céget, hogy szüntessék be az illegális bevándorlók kitoloncolását. Azt ugyan maguk is elismerik, hogy a cég gyakorlata összhangban van a jogszabályokkal, de hangsúlyozzák, az erkölcsi normákkal összeegyeztethetetlen, hogy egy magát haladónak valló cég szerencsétlen embereket visz haza szülőországukba.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális számában.

 Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Felháborodva közölte a Newsweek, hogy egy egyesült államokbeli keresztény főiskola felfüggesztette egyik hallgatóját, mert az nőből férfivá műttette magát. Az egyébként biológiát tanuló diák teljesen meglepetten és felháborodva számolt be a történtekről, hiszen minden bizonnyal nem hallott még sem a kereszténység tanításairól, sem a biológia tényeiről (azaz arról, hogy két nem van, melyek között nincs átjárás). A cikk szerzője természetesen azzal vádolja az intézményt, hogy gyűlöletből és kirekesztésből hozta meg a döntését, ugyanakkor az igazgató kijelentette: ők csak a bibliai tanításokhoz tartják magukat. Megint kiderült tehát, hogy a többi szabadságjog mellett a vallásszabadság is addig tart, ameddig a haladókéval azonos álláspontot képviseli.

Sarah Silverman színésznőt kirúgták egy most készülő film forgatásáról, mert 2007-ben, azaz 12 évvel ezelőtt feketére festett arccal szerepelt egy fényképen – számol be az Independent. A megbocsáthatatlan bűnre szakkifejezés is van a politikai korrektség zsargonjában: „blackface”. Ezt arra használják, ha egy fehér ember feketének öltözik, mindegy, milyen okból. A progresszív világban ez az elnyomó rasszizmus megnyilvánulása, és mint ilyen, főbenjáró bűn. Annyira elviselhetetlen, hogy az elévülést és a megbocsátást nem ismerő módon még bő egy évtizeddel később is állásvesztés jár érte. A színésznő is felhívta a figyelmet a PC diktatúra álszentségére: „ha egyszer rosszat teszel vagy mondasz, mindenki úgy dobja rád az első követ, mintha vele még sosem történt volna ilyen” – nyilatkozta.

Apokaliptikus hangvételű cikk jelent meg az Independent hasábjain a világ jelenlegi helyzetéről. A szerző az írás elején fel is sorolja, mi okozza a modern vészkorszakot: például az, hogy a migránsok a politikusok (és véletlenül sem az embercsempészek) miatt halnak meg a tengeren, valamint hogy Boris Johnson a brit miniszterelnök. Ezzel át is köt írásának fő témájára: az új brit kormány egyik első intézkedésére, amellyel nagymértékben növelik a rendőrség létszámát. Hogy mi is ezzel a gond? Hamar kiderül: ez bizony a rasszizmus tombolása, hiszen a rendőröket a szerző világában kizárólag azért alkalmazzák, hogy bántsák a minden esetben teljesen ártatlan feketéket. Johnson kormánya tehát azért vesz fel több ezer új rendőrt, hogy még jobban elnyomhassa a feketéket. A cikk arra is kitér, hogy a bűnözés elleni harc valójában a feketék elleni harc, amely állítás azért is meglepő, mert azt üzeni vele, hogy a feketék hajlamosabbak a bűnözésre, amely állítás viszont meglehetősen rasszistának tűnik. Érdekes módon az fel sem merül benne, hogy az intézkedés védi a tisztességes színesbőrű polgárokat is a bűnözőktől.

Miután a hosszú ideje futó brit sorozat, az EastEnders végre meghallotta az idők szavát és a hírek szerint az egyik muszlim szereplő leszbikusként fog „előbújni”, aktivisták követelni kezdték, hogy több vallásos LMBT karakter legyen a sorozatokban. Vicky Beeching leszbikus író és aktivista, akinek elsődleges célja az egyház sokszínűvé és befogadóvá tétele, szeretné, ha a médiában jobban reprezentáltak lennének a vallásos LMBT karakterek, hogy megmutassák, a kettő nem zárja ki egymást. Elmondta: ezt az ósdi sztereotípiát, hogy aki hívő, az nem lehet homoszexuális, ideje eltörölni a média segítségével.

A reprodukciós jogok folyamatos támadásnak vannak kitéve napjainkban, a nők állandó veszélyben vannak, amelyért természetesen a férfiak a hibásak: a „teremtés koronái” képesek a nőknél egy olyan egészségi állapotot okozni, amely akár halálos kimenetelű is lehet, egyébként meg szinte állandó rosszulléttel és kellemetlenséggel jár. Kedves Olvasóink, ez az állapot természetesen a terhesség. A gonosz férfiak közül sokan – horribile dictu – direkt akarják teherbe ejteni a feleségeiket, mert szörnyű módon gyermeket szeretnének tőlük, hiszen részben ezért vették őket feleségül. A Vice cikkében a 30-as éveiben járó anyuka, Alice történetével ismerkedhetünk meg, aki nem szeretett volna több csemetét, férje azonban galád módon mégis megtermékenyítette. Az ehhez hasonló esetekben a férfiak kontrollálni akarják a kapcsolatot és a nők teherbe ejtésével magukhoz láncolják őket, a jelenség neve pedig „reprodukciós kényszerítés”. Ha kíváncsiak a férfiak aljas húzásaira, kattintsanak a Vice cikkére!

A hányattatott sorsú LMBT közösség életét tovább nehezíti a mindennapi kommunikáció, tudhatjuk meg a Vice cikkéből. Ahhoz ugyanis, hogy a mindennapokban megtalálják a helyüket és kifejezzék magukat, meg kel változtatniuk a viselkedésüket és a beszédüket, kifejezésmódjukat. A Vice cikke több ember példáján keresztül mutatja be, milyen nehézségeket okoz ez a hétköznapokban az LMBT közösségnek. Court korábban leszbikus volt, de mióta „nembinárisként” és „genderfluidként” tekint magára, folyamatosan váltogatja feminin és maszkulinabb hangját, de professzionális környezetben inkább mélyebb tónust használ, hogy ne tekintsenek rá nőként. Aubrey „transznemű” nő, aki pénztárosként dolgozik, és folyamatosan váltogatnia kell a személyiségét, attól függően, mennyire tűnnek elfogadónak a vásárlók: ha azok, akkor káromkodik, magasabb hangon beszél és gesztikulál a kezeivel. A cikkből megtudhatnak többet erről a jelenségről, amelyet a nyelvészetben kódváltásnak neveznek: eredetileg a különböző nyelvek vagy nyelvváltozatok közötti, társalgás során bekövetkező váltogatást jelenti, most azonban elkezdték használni az „elnyomott közösségekre” is.

A Pink News homoszexuális propagandaportál számol be arról a mozgalomról, amely a British Airways 100. születésnapjának kampányára telepedett rá. A patinás légitársaság augusztus 25-én ünnepli fennállásának 100. évfordulóját, amelyre kampányt indított „Szerelmes levél Britanniához” címmel. Ennek keretében száz híres angol úr és úrhölgy írt levelet hazájuknak címezve. Azonban vannak olyan csoportok, amelyek úgy érezték, ez tökéletes lehetőség számukra, hogy politikai tőkét kovácsoljanak belőle. Az LGSMigrants, vagyis a Lesbians and Gays Support the Migrants (Leszbikusok és Homoszexuálisok Támogatják a Migránsokat) csapata rukkolt elő ama követelésével, hogy a légitársaság a születésnapjának alkalmából állítsa le az elutasított bevándorlók visszaszállítását származási országukba. Bár a cikk maga is megemlíti, hogy a British Airways tevékenysége összhangban áll az Egyesült Királyság törvényeivel, de akkor is elítélendő, amit tesz, hiszen az illegálisan az országban tartózkodó bevándorlók kitoloncolása önnönmagában is megvetendő és elítélendő.

A The Guardian nevű, hajdan prominens újság hasábjain jelent meg a cikk, amelyből megtudjuk: nem a lakosságra vigyázó rendőrök vagy az életüket kockáztató tűzoltók a mindennapok hősei, hanem az ún. „abortuszkísérők”. Az írás magasztos hangsúllyal mutatja be a „klinikai eszkortok” munkáját, amely abból áll, hogy szivárványszínű mellényben (!) az abortuszklinikák előtt álló abortuszellenes tüntetők és a terhességük megszakításra érkező nők közé álljanak, nehogy a kismamák esetleg elbátortalanodjanak. Eszköztárukban szerepel számos „bevonuló zene” pattogós ritmusokkal, hogy epikusabb legyen a magzat utolsó útja, trágár üvöltözés az ellentüntetőkkel, valamint a kísérők vonaglása és tánca a protestálók hergelésére. Arról sajnos semmit sem tudunk meg a cikkből, hogy az abortuszra érkező kismamáknak ezek a professzionális óvintézkedések mennyire segítenek döntésük fenntartásában, de az teljesen biztos, hogy a „kísérők” roppant jól szórakoznak gyomorforgató haláltáncuk és őrjöngésük közepette.

Mindenki tudja, hogy manapság nem elég, ha elfogadjuk a legfurcsább szexuális devianciákat, hanem aktívan támogatni is kell azokat. Erre az útra próbált meg rálépni a jól ismert jégkrémmárka, a Magnum is. Ez azonban 2019-ben nemhogy bonyolult feladat, de egy igazi aknamező, amire a cég páros lábbal ugrott rá. A Magnumnak évek óta a „bűnös élvezet” szóösszetétel a szlogenje, és most ezt próbálták meg szivárványszínűre és inkluzívra mázolni, így ennek jegyében mutatták be új rádiós reklámjukat, amelyben egy férfi tört angolsággal panaszolja, hogy neki az a „bűnös élvezet, ha megölelheti a barátját”, mert az országban, ahol élnek, ez 10 év börtönbüntetést von maga után. Ez a roppant szívszorító reklámspot azonban kicsapta a biztosítékot az LMBTQXYZZS++ közösségben, mert szerintük a homoszexualitást ahhoz hasonlította a cég, mintha börtönben lennének. A cég szóvivője szerint csupán arra akarták emlékeztetni az embereket, hogy a „bűnös élvezet” nem mindig az, amire gondolnánk. Végül is ebben lehet valami, hiszen lássuk be: nem éppen ugyanaz megenni egy egész jégkrémet, mint félmeztelenül vonaglani valamelyik Pride felvonuláson és követelni, hogy iskolákban és óvodákban terjesszék a homoszexuális propagandát…