Alapjogokért Központ

VILÁGFIGYELŐ #60

„Ezért számít a nemzeti nagyság”

Az egyéni érdek és a múlt bűneinek megtorlása akkor fordítható a közjó javára, ha a társadalmat összeköti egy közös történelmi tudat, amelynek egységes a megítélése a teljes politikai közösségben” – írja Christopher M. England a The American Conservative hasábjain. A szerző szerint az Egyesült Államok a nemrég lezajlott elnökválasztás és a még zajló járvány idején gyásszal és bosszúvággyal van tele. Donald Trump kampányüzenete, amely a „Tegyük újra naggyá Amerikát!” jelszóra épült, cinikus választ provokált a baloldalon: „Amerika sosem volt nagy.” England szerint azonban a vita egyik résztvevője sem veszi igazán figyelembe a nemzeti nagyság szerepét a szabad társadalom fenntartásában.

  • England a cikkében idézi Alfred North Whitehead harvardi filozófust, aki szerint a szabadság a nyugati világban csak úgy őrizhető meg, ha a Jelenések Könyve vallásos szimbolizmusát felváltja Periklész temetési beszédének politikai szimbolizmusa, amelyet a peloponnészoszi háború áldozatainak emlékére mondott el. A nyugati szabadságjogok alapvetően a keresztény emberképből nőttek ki ugyan, azonban a kereszténységnek van egy sötétebb oldala is: a világról alkotott erkölcsi képe néha gyengíti az egyenlőtlenséggel szembeni ellenérzéseket.
  • Whitehead szerint az ellenérzések és a bosszú politikai kultúrája folyamatos kísértésként van jelen azokban a társadalmakban is, amelyek az egyenlőséget tartják helyesnek. Paradox módon tehát ugyanazon értékek, amelyek a szabadság kultúráját létrehozták, képesek azt aláásni is azáltal, hogy a visszavágások körforgásán keresztül egymás ellen fordítják a polgárokat.
  • Periklész szerint az egyenlőség és az univerzalizmus nem elegendő a szabadság kultúrájának fenntartásához. Egy további tényező szükséges még: ez pedig a nemzeti nagyság. Periklésznél a tisztelet nem elsősorban csak az elesett katonákat, hanem az állam egykori alapítóit illeti meg. Athén nagyságát a beszéd szerint az adja, hogy megőrizhette az alapításkor megszerzett jellemzőit. Periklész tehát felvázol egy olyan történetet a múlt nagyságáról, amely hasznos a jelenben élők számára.
  • Mindez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vezető hazudott a népnek a saját nagyságáról. Ehelyett a szerző két dologra hívja fel a figyelmet: egyrészt a múlt igazságtalanságainak túlzott elítélése nem tartalmaz kevesebb igazságot, mint a múlt túlzott dicsérete. Ami azonban még fontosabb: a múlt bűnein való cinikus rágódás nem csak figyelmen kívül hagyja a korábbi generációk áldozatait, de lebontja a társadalmi kohéziót, a politikai egységet is.