Alapjogokért Központ

Európa & Unió

Európa & Unió

Válságban van az Európai Unió – ezt ma már nagyjából az összes meghatározó politikai tábor, frakció, pártcsalád elismeri. Abban azonban már koránt sincs egyetértés, hogy mi a pontos tartalma ennek a válságnak, illetve, hogy milyen irányba kellene elindulni, milyen reformokra, intézményi változtatásokra lenne szükség a krízisből való kilábaláshoz.

Sorozatot indítunk annak érdekében, hogy bemutassuk, milyen állapotban van az az unió, amellyel kapcsolatban nekünk, közép-európaiaknak számos illúziótól meg kellett szabadulnunk az elmúlt években. Felfedjük a válság mibenlétét, különös tekintettel a demokratikus működés hiányosságaira, bemutatjuk az egymással szembefeszülő politikai erőket, a központi hatalmak és a liberális hálózatok túlsúlyát, s a nélkülözhetetlen reformok tartalmát. Lényegesnek tartjuk, hogy nem liberális, hanem nemzeti, szuverenista nézőpontból vizsgáljuk meg az unió múltbeli és jelenlegi működését. Ennek érdekében visszamegyünk a kezdetekig, s onnan nézzük meg – eljutva napjainkig –, hogy az elmúlt 68 évben milyen erők, irányzatok és szándékok mozgatták az uniót, az egyes korszakokban kik határozták meg működését és annak tartalmát. Felfedezzük, hogy ebben a mindig is vitatkozó, konfliktusoktól szabdalt unióban az európai szuperállam gondolata a kezdetektől, sőt már előbb is erősen jelen volt.

Fontos, hogy a liberális kánon értelmezési kereteit meghaladjuk, és új értelmezést adjunk az unióról, ezzel is segítve a magyar és európai állampolgárok abban, hogy demokratikus jogaik gyakorlását az unióval kapcsolatos realista látásmódra alapozhassák. 

Metternichtől származik a mondás: mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy minden a régiben maradjon. Nos, ez a mondás az unió jelenlegi állapotára bizonyosan nem érvényes, mert éppen az lenne a legnagyobb veszély, ha minden a régiben maradna. Ehhez képest inkább azt mondhatjuk, hogy az unió akkor maradhat életben, ha minden megváltozik és semmi nem marad úgy, mint régen.

iranytu1_v3

I. Rész

Az Unió lehetséges jövőjével kapcsolatban világosan körvonalazódik két, egymástól gyökeresen eltérő elképzelés. Az egyik tábor – nevezzük őket föderalistáknak – …

II. Rész

A 2019-es európai parlamenti választás – ha nem is hozott egyik pillanatról a másikra földrengésszerű változásokat – merőben új lehetőségeket indított el …

III. Rész

,

Amikor az 1992 óta Uniónak nevezett európai szervezet kezdeti időszakát, az „alapító atyák” korát vizsgáljuk meg, akkor akkor rögtön  …

I. rész
Szuperállam vagy szuverén államok szövetsége?

Az Unió lehetséges jövőjével kapcsolatban világosan körvonalazódik két, egymástól gyökeresen eltérő elképzelés. Az egyik tábor – nevezzük őket föderalistáknak – szerint a válságra a legjobb megoldás a „még több Európa”, vagyis egy olyan föderális államszövetség terve, amely sok tekintetben hasonlítana az Egyesült Államokra, ezért is nevezik az elképzelést Európai Egyesült Államoknak. A másik, „szuverenista” tábor viszont abból indul ki, hogy nincsenek meg a feltételei annak, hogy létrejöjjön egy központi kormányzás az EU-ban, és így nemzetek úgymond „egyesüljenek”. A nemzetállamok ugyanis évszázados függetlenségüket nem kívánják feladni, hiányoznak az egyesülés lelki, kulturális és társadalmi feltételei. Az EU éppen azzal válik erőssé, ha a nemzetek megőrzik hagyományaikat, sajátos képességeiket, kreativitásukat, önálló megoldásaikat, szokásaikat, s ezek a „tudások” teszik igazán erőssé Európát.

Meggyőződésünk, hogy az Uniót és Európát csak a szuverenista elképzelés mentheti meg. De ha így van, miért van így, s milyen konkrét intézményi reformokra van szükség az Unióban ahhoz, hogy létrejöjjön a nemzetek Európája? Erre válaszolunk a továbbiakban.

II. rész
Globalizmus versus lokalizmus: új politikai koordináta-rendszer a 21. században?

A bal-jobb ellentét újraértelmezése, új törésvonalak megjelenése

A 2019-es európai parlamenti választás – ha nem is hozott egyik pillanatról a másikra földrengésszerű változásokat – merőben új lehetőségeket indított el, új forgatókönyveket vázolt fel a politikai palettán. Új törésvonalak jelentek meg, amelyek sok tekintetben felülírják a régieket, elsősorban a hagyományos bal-jobb megosztottságot, melyet ezentúl más fénytörésben és más dimenzióban szükséges értelmeznünk. Új politikai koordináta-rendszerben kell tehát gondolkodni a továbbiakban, melyben a globalista-lokalista, föderalista-szuverenista tengelyek mentén alakulnak a frontvonalak, és melyben meghatározó lesz a multikulturalizmushoz és nemzeti identitáshoz, illetve a demokrácia liberális és egyéb alternatíváihoz való viszonyulás. Ezen, a politikai, kereskedelmi, gazdasági és geopolitikai megfontolásokat átható törésvonalak komolyan rá fogják nyomni bélyegüket arra, ahogyan az egyes oldalak gondolkodnak az Európai Unió jövőjéről – tehát arra, milyen Unióban fogja tudni Magyarország érvényesíteni nemzeti érdekeit a következő évtizedekben. 

III. rész
Az „alapító atyák” kora: kezdettől fogva jelen volt az Európai Egyesült Államok víziója

Amikor az 1992 óta Uniónak nevezett európai szervezet kezdeti időszakát, az „alapító atyák” korát vizsgáljuk meg, akkor rögtön az elején szakítanunk kell a nemzeti oldalon széles körben elterjedt nézettel, mely szerint az alapító atyák, az Unió létrehozói alulról építkező, a nemzetek szuverenitására épülő európai közösség létrehozásában gondolkodtak. Ez az állítás nem állja meg a helyét, sőt, inkább az ellenkezője az igaz. Kezdettől fogva Európa föderális, szupranacionális egységesítése volt a cél, az Amerikai Egyesült Államok mintájára.

A háború utáni, nyugati politikai elitek egy olyan, Európai Egyesült Államokat, mint birodalmat akartak létrehozni, amely egyben egy új, globális világrend, világföderáció szerves részévé válna. Más kérdés az, hogy a föderalisták kezdeti lendülete az ötvenes évek elején megtorpant, ugyanis a kezdeti cél egyes meghatározó nemzetek, illetve politikusok ellenállásába ütközött. Innentől kezdve szinte a mai napig egy, a föderalista és a szuverenista álláspontról vitatkozó európai szövetségről beszélhetünk. Megfigyelhető az is, hogy az utóbbi harminc, de különösen az utóbbi három-négy évben a politikai „fősodor” minden eddiginél nagyobb erőket vet be a minél erősebb és szorosabb föderális Unió („ever closer union”) megteremtésére.

A 2019-es európai parlamenti választás – ha nem is hozott egyik pillanatról a másikra földrengésszerű változásokat – merőben új lehetőségeket indított el …998675998675