Alapjogokért Központ

Bolond Lyukból 2019/25

A kép forrása: lgbtqnation.com Photo: Russell Brown

Június 20., csütörtök van; az idő már hetek óta forró, jó eséllyel ez lesz az év legmelegebb hónapja. De miért is ne lenne az, amikor június a „civilizált országokban” a Pride-mozgalom hónapja, amikor minden felvilágosult egyén azon dolgozik, hogy gyermekeink már egy szivárványosabb holnapra virradjanak. Persze ehhez természetesen a kis utódok megfelelő érzékenyítésére is szükség van, ezt pedig nem lehet elég korán elkezdeni. A Huffington Post jóvoltából most Ön is megismerheti azokat a meséket, melyekkel bátran altathatja gyermekét, hiszen biztosan tanul belőlük valami érzékenyet.  A Heathernek két anyja van című instant klasszikus például már 3 éves kortól ajánlott, csakúgy, mint a Transznemű Teddy kalandjai. A tiniknek pedig ott a méltán agyondíjazott Két csókolózó kisfiú, melynek címszereplői meg akarják dönteni a leghosszabb csók világrekordját. Ha nem csak gyermekeit szeretné transzinak nevelni, hanem Ön is erre a haladó útra lépne, akkor biztosan tudjuk, mit olvas idén nyáron. A Szivárvány Családok elnevezésű jótékonysági szervezet ugyanis végre elkészítette az első összefoglaló művet, melynek célja, hogy transznemű szülőknek (???) nyújtson segítséget a gyermekneveléshez. A hiánypótló zsebkönyv ráadásul tovább is megy ennél: életszagú tanácsokkal látja el a váranadós transzférfiakat (??????) és arra a gyakori élethelyzetre is felkészít, amikor házastársunk elhatározza, hogy nemet vált. Részletek a Gaystar News hasábjain. De a homoszexuális büszkeség hónapja nem csak a tanulásról szól: a kulturális sokszínűség is legalább ennyire fontos szegmens. A CNN portréjából ismerhetik meg Zanele Muholi, LMBT&¤Q+ vizuális aktivista (sic!) munkásságát: a művész legújabb kiállítása a Dél-afrikai Köztársaság szexuális kisebbségeit mutatja be.  

Természetesen az USA-ban is kitört a Pride-láz: a New York-i Gay Streetet például ideiglenesen átnevezték a jeles hónap idejére. Bár a szándék nemes, az új név okozhat némi problémát a hétköznapokban, ugyanis nehezen elképzelhető, hogy valaki azt mondja: „Találkozzunk a Homoszexuális, leszbikus, biszexuális, transz, queer, interszex, aszexuális, nembináris, pánszexuális, kétlelkű (sic!) utca 7-es szám előtt!” Új-Mexikóban pedig, a helyi önkormányzatok is sorra fejezik ki szimpátiájukat az LMBT$ßQ++ mozgalom iránt. Albuquerque hatóságai például 30 ezer dollárért festették szivárványosra a város egyik gyalogátkelőjét. Igaz, a kezdeményezés nem aratott osztatlan sikert, mivel egy helyi motorosbanda gumiégetéssel próbálta tönkretenni a sokszínű zebrát. A „bűnözők” szerencsére már rácsok mögött vannak és jó eséllyel hosszabb ideig ott is maradnak, mivel gyűlöletbűncselekmény elkövetése miatt állnak majd bíróság elé. A hallatlan ügy részleteiről az LMBTQ Nation számol be.

Természetesen az ünnepi hónap” az üzleti világ számára is kiváló lehetőség arra, hogy kifejezze szimpátiáját az elnyomottak iránt. A MasterCard például bejelentette, hogy transznemű és nembináris ügyfeleik ezentúl „valódi nevüket” (értsd: választott nemük szerinti fiktív nevüket) is ráírtathatják bankkártyájukra. Mondjuk a nemes cselekedet arra is rávilágít, hogy a MasterCard eddig napi szinten követte el az ún. deadnameing bűnét… – részletek a Huffington Post hasábjain.

A Pride-hónap szivárványos hírein túl olvasóinknak végre azt is bebizonyítjuk, hogy az abortusz sokkal egészségesebb, mint a terhesség! Persze ezt a triviális tényt eddig is minden felvilágosult ember készpénznek vette, de Vice tényfeltáró írásában végre megtudhatják az elméletet alátámasztó tudományos eredményeket is.

Újbeszélül tanuló olvasóink a héten megismerkedhetnek az „ökoszorongás” kifejezéssel, mely a klímaváltozástól való félelem által kialakult mentális zavar trendi elnevezése. A Vice például bemutatja azt az anyát, aki azért tart otthon egy doboz mérget, hogy szükség esetén bármikor végezhessen önmagával és gyermekével is. Ilyen előrelátás olvasása közben gondolom sokan csettintenek elégedetten a nyelvükkel, de magunk között azért valljuk be: ez csak kényszermegoldás, ami fel sem merült volna, ha idejében elvégzik az abortuszt…

Színházbarát olvasóinknak ajánljuk a Metro cikkét a Londonban gombamód szaporodó migránsszínházakról. Shakespeare helyett a sztorit itt az élet írja: migránsok adják elő kalandos utazásuk történetét, mellyel természetesen érzékenyítik is a nagyérdeműt.

Ezekről és sok más érdekességről is olvashatnak az Alapjogokért Központ rendhagyó sajtószemléjének aktuális kiadásában.

Rajta hát!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

„Köszönet” a Huffington Postnak, hogy egy végtelenül PC írásban terjedelmesen bemutatja azokat az LMBTQ főszereplőkről szóló könyveket, amelyeket szerintük akár már a 3 (!) éves gyermekeinknek is nyugodtan olvasgathatunk esténként. Hosszú lista, illusztrált könyvek, az ajánlott korosztállyal együtt. Vegyünk most ezekből pár példát:

  • Heathernek két édesanyja van. „Klasszikus” történet egy kislányról, amely a befogadás üzenetét közvetíti. 3 éves kortól ajánlott.
  • Transznemű Teddy. Bemutatják a nemi identitás sokszínűségét és annak átmeneteinek lehetőségét a nagyon fiatal gyermekeknek. 3 éves kortól ajánlott.
  • Két csókolózó kisfiú. Két homoszexuális fiú próbálkozásait mutatja be, akik a világ leghosszabb csókjának világrekordját akarják megdönteni a történet alapján. 12 éves kortól ajánlott

 

A Gay Star News hívja fel a figyelmet arra a hiánypótló dokumentumra, amely iránymutatást nyújt a transznemű szülőknek a gyerekneveléshez. A „Szivárvány Családok” szervezet által összeállított nevelési iránytű segítséget nyújt számos fontos kérdés megválaszolásában. Például, hogyan magyarázzuk el a gyerekünknek, hogy a nemátalakító műtét következtében nem veszítik el az anyjukat vagy az apjukat, hanem egy boldogabb és autentikusabb szülőt kapnak cserébe. A kis zsebkönyv tanácsot ad a szülőknek is arra az esetre, ha szülőpartnerük nemet változtat, és választ ad arra is, hogyan kezeljék a transznemű férfiak a saját terhességüket. A cikk több „szivárványcsaládot” is megszólaltat arról, hogyan fogadták a gyermekek a nagy változást – természetesen minden esetben pozitívan.

Egy újabb fotós, aki kamerájával próbálja megváltani a világot, mondhatnánk gunyorosan, de higgye el a kedves Olvasó, hogy itt tényleg többről van szó! Egy, magát „vizuális aktivistának” nevező művész most a CNN hírportálján mutatja be az afrikai transzneműek és homoszexuálisok elnyomásáról szóló képeit egy terjedelmes cikkben. A nagy tett apropója az felismerés, hogy kenyai törvények alapján az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat még mindig bűncselekménynek minősül. Ezeket a csúnya, homofób jogszabályokat a fotós szerint felül kell vizsgálni, mert elavultak, de más javaslatot sajnos még nem fogalmazott meg a kenyai törvényhozóknak, pedig annyi lehetőség lett volna! Mindenesetre a fotóalanyok szerint a „vizuális aktivista” munkája azért kiemelkedő, mert megmutatja az LMBTQ közösségben rejlő „erőt” és „szépséget”, részben azzal is, hogy afrikai identitás jelképeit is felhasználja képeihez, hogy kellően drámai legyen a végeredmény.

A Pride tiszteletére New York egyik utcája ideiglenesen új nevet kap: a „Gay Street” mostantól „Homoszexuális, leszbikus, biszexuális, transz, queer, interszex, aszexuális, nembináris, pánszexuális, kétlelkű utca” – csak hogy ne legyen kirekesztő. Az angol „gay” szó eredeti jelentése „vidám, jókedvű”, ám évtizedek óta a homoszexuálisok megjelölésére használják a szlengben. De vajon innen kapta a nevét is az utca? Történészek szerint a név eredete nem tisztázott, de az biztos, hogy a névadás 1833-ban nem az LMBT közösség felé tett gesztus volt. Sokkal valószínűbb, hogy egy korabeli helyi földbirtokosról nevezték el, aki most lehet, hogy forog a sírjában. Mindenesetre, az LGBTQ Nation újságírója valószínűleg jó alappal állítja, hogy jelenleg ez az utca a legelfogadóbb az egész világon.

Hallatlan támadás érte az LMBT közösséget – legalábbis szerintük – jelképező szivárványt, mint szimbólumot egy amerikai városban. Az adófizetők pénzéből felfestett szivárványos gyalogátkelőhelyek (amelyek a fehér zebrákhoz képest csak háromszor annyiba kerülnek a cikk szerint) egyikét megrongálta egy motorosbanda: a vandálok gumiégetéssel akarták tönkretenni a színes átkelőt. Mindezt éppen a Pride hónapban! A motorosokat páran lencsevégre kapták, az így készült videók alapján a rendőrség nyomozásba is kezdett. Ha azt gondolnák, hogy a bűncselekmény puszta garázdaság, kedves Olvasóink, tévednek: itt egy komoly gyűlöletbűncselekményről van szó.

Amikor itthon a pénzmosás elleni küzdelem jegyében tömött sorokban állnak a bankokban az ügyfelek adategyeztetésre várva, meglepődhetnek Olvasóink azon a híren, amit a Pride ünneplésére bejelentett a Mastercard: mostantól „igazi nevükkel” állítanak ki bankkártyát a transznemű és nembináris ügyfeleik számára. Az „igazi név” természetesen nem a hivatalos nevüket jelenti, hanem amelyiket új, választott nemük szerint használnak és amelyik „valóban tükrözi a személyiségüket”. A cég ezzel attól a „fájdalomtól” akarja őket megmenteni, amit régi, hivatalos nevük használata okoz nekik. A cikk szerint ugyanis a régi, „halott” nevük használata tiszteletlen, a választott nevük szerinti megnevezés pedig mentálhigiénés kérdés. Ahogy a reklám mondja: van, amit nem lehet megfizetni, minden másra ott van a Mastercard, ami most már a megfizethetetlenre is képes…

Egy új, öt éven átívelő amerikai kutatás szerint a terhesség, illetve a szülés sokkal veszélyesebb az anyára nézve, mint maga az abortusz. A Kalifornia Egyetem kutatása önbevallásos alapon 711, a terheségmegszakítást elvégeztető és 163, a gyermekét eredetileg abortálni kívánó, ám kihordani kényszerült nő egészségi állapotát hasonlította össze. Ez utóbbi csoport 10 %-át ún. terhességi magas vérnyomással diagnosztizálták, és a tizenhat érintettből tíz anya nyilatkozott úgy a Vice hasábjain megjelent cikk ismertetése szerint, hogy a magas vérnyomás a terhességük alatt alakult ki. Azt is megtudhatjuk továbbá, hogy akiknek nem volt lehetősége a terhesség megszakítására, sokszor krónikusan fejfájásuk és migrénjük is volt, ellentétben azokkal a nőkkel, akik abortuszon estek át. A cikk kihangsúlyozza, hogy az abortuszellenes törvények indoklása, amely szerint az abortusz elvégzése veszélyes az egészségre, valójában téves. A kutatás végső konklúziója szerint a terhesség, mivel a szövődmények következtében akár az anya halálával is végződhet, minden esetben megszakítható, hiába az egyre több amerikai államban bevezetett szigorítás.

A klímaváltozás nem csak a környezetet károsítja, hanem a mentális egészséget is. Az Amerikai Pszichológusok Társaságának 2017-es jelentése alapján ugyanis a klímaváltozás okozta depresszió és szorongás mára népbetegséggé vált. A mentális szorongást, amely során az egyén krónikusan retteg attól, hogy a környezet teljesen elpusztul a pszichológusok elnevezték ökoszorongásnak (eco-anxiety). A cikk idézi egy egyedülálló anya szavait, aki maga is környezetvédő aktivista és rendszeresen tüntet a klímaváltozás megállításáért. A nevezett hölgyet ámulatba ejtik a vele együtt tüntető nők, ugyanakkor megretten, mikor arra gondol, velük kell majd harcolnia a boltban az utolsó kenyérért, hogy gyermekeinek enni adhasson. A cikk fénypontját mégis inkább egy másik aggódó anya gondolatai jelentik, aki a 80-as években azért vásárolt egy doboz pirulát, hogy megölhesse lányát és saját magát is, ha kitör a nukleáris háború. A pirulák most is megvannak, csak már nem a háború, hanem a környezeti katasztrófa bekövetkezte esetére jelenthetnek jó szolgálatot az aggódó hölgynek. A haladó sajtótermék szerzője egyetlen kérdés feltételét mulasztja csak el: vajon a klímaváltozás ellen tényleg az emberek pszichózisba taszítása a legjobb fegyver?

A Metro nevű propagandaportál cikke szinte kalandregényként mutatja be egy afgán menekült útját és karrierjét az Egyesült Királyságig. Az említett férfi hat éve érkezett meg Európába, és bár elmondása szerint nem Angliába tartott, de ha már itt van és még jól is érzi magát, akkor köszöni, de most már itt is maradna. A hős afgán migráns történetének apropója a több menekülttel közösen indított amatőr színház, ahol nem híres darabokat adnak elő, hanem személyes történeteiket mesélik el. Mindezt azért teszik, mivel szerintük beszélni kell a menekültkérdésről, sőt, több figyelmet is kell kapniuk (mármint a színház alapítóinak meg általában a menekülteknek is). Kétségtelen, hogy mind művészeti, mint pedig gazdasági szempontból is újszerű ez a vállalkozás, bebizonyosodhat például, hogy az érzékenyítésre alapított vállalkozások üzletileg sikeresek lehetnek-e?