Alapjogokért Központ

Bolond Lyukból 2019/26

A kép forrása a people.com

Kedves Olvasóink jól tudják, hogy hétről hétre igyekszünk olyan hírekkel szolgálni, amelyek alapjaiban rengetik meg az eddig elmaradott képünket a világról. Ezen a héten a legnagyobb hírünk nem más mint, hogy a katolikus egyház feje és vele együtt a teljes keresztény világ alapvető tévedésben van Jézus Krisztussal kapcsolatban. Jól figyeljenek, mert ilyen titkot a Da Vinci-kód óta nem fedett fel senki, Madonna azonban most megosztotta tudását a világgal. (Ha Madonnáról Jézus anyja ugrott volna be elsőre, akkor rossz nyomon jár. A kissé megkopott, megfáradt énekesnőre kell gondolni, aki új területen villantja meg – ezúttal nem valamelyik testrészét, hanem – teológiai tudását.) Mint a FOX News híréből kiderül, Madonna szívesen tanítaná Ferenc pápát Jézusról, mivel ő egyedül tudja azt a titkot, amit a katolikus egyház feje, de más keresztény irányzatok sem. Azt a titkot, amely egészen eddig rejtve volt – Jézus abortuszpárti voltának titkát. Az énekesnő ezt a tudását szeretné most megosztani Ferenc pápával is, ezért szívesen találkozna is vele. Reméljük, összejön a találkozó és sikerül kijavítani a keresztény tanításokban ezt a súlyos tévedést.

De addig is, amíg e titok Ferenc pápa tudomására jut, a gyilkosság papjai és papnői nem késlekedhetnek: az amerikai abortuszpárti aktivisták már gyűléseket szerveznek, ahol kiképzik a jelentkező nőket a tablettás abortusz mikéntjéről – számol be a Deutsche Welle. Ez nagyon fontos, hiszen így bármi is történjék, a kurzus elvégzői biztos kézzel tudják majd kioltani az emberi életeket.

Természetesen nem kell csalódniuk azoknak az olvasóinknak sem, akik a heti az LMBTQOFGJ+-os híreket várják tőlünk. Ők azok, akiket nem hathat meg az elavult vallásosság és keresztény hitvilág, akik nem a múltban élnek, hanem hallják a jövő szavát. Az ő számukra egy igazán progresszív hírrel szeretnénk kedveskedni: Skócia fővárosában, Edinburgh-ban a Pride-hónapot már nem a kissé sablonosnak számító, nem túl eredeti szivárványos zászlókkal ünneplik. A Gay Star News beszámol róla: a város szintet lépett, sőt szintet ugrott a fejlődésben, így minden tekintetben a világ legfejlettebb városai közé tartozik mostantól. Hogyan is történt ez a robbanásszerű fejlődés? Mi a titkuk? Eláruljuk: a közlekedési lámpák kis figuráit is LMBTQ-kompatibilisre cserélik. Mostantól 35 lámpán már leszbikus vagy homoszexuális párokat formázó figurák kerülnek a régi, elavult jelképek helyére.

Ha a skótok ekkorát lépnek előre, az írek sem maradhatnak le.  A Metro ugyanis beszámol arró, hogy Ők ugyanis legendásan élen járnak a progresszív nézetek gyakorlatba ültetésében. Ezúttal újabb korszakalkotó döntést hoztak: egy írországi általános iskola gendersemleges filozófiája alapján a gyermekek választhatnak az egyenruhák közül. Tehát végre a fiúk is viselhetnek szoknyát, a lányok pedig nadrágot. Az iskola igazgatója úgy nyilatkozott, hogy vannak gyermekek az intézményben, akik „megkérdőjelezik” saját identitásukat, s mostantól ők is lehetőséget kapnak arra, hogy végre „boldogok” lehessenek.

Ha a muszlim, LMBTQ nők szerelmi lehetőségeiről, vagy a homoszexuálisok kompenzálásáról és más igazán fontos témákról is szívesen tájékozódna, olvassa el az Alapjogokért Központ rendhagyó szemléjének aktuális kiadását. Jó szórakozást kívánunk!

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Önök tudták, hogy Jézus abortuszpárti? Eddig mi sem, de maga Ferenc pápa sem értesült erről korábban. A katolikus egyházfő ugyanis többször világossá tette az egyház kezdetektől változatlan álláspontját: a magzat is élő ember, Isten teremtménye, így joga van az élethez, azt nem veheti el tőle senki. A konzervatív Fox News jelentése szerint a híres, de talán már megfáradt énekesnő, Madonna azonban tudni véli: maga Jézus Krisztus is vitában áll az egyház álláspontjával, hiszen ahogy fogalmazott: „nem gondolják, hogy Jézus is azt mondaná, hogy egy nő azt tehet a testével, amit csak akar?” Madonna teljesen biztos ebben, ezért a pápával is szívesen találkozna, hogy ezt elmondja neki. Kedves tőle, hogy veszi a fáradtságot, hogy elmondja a katolikusok legfontosabb vezetőjének, mi is a helyes katolikus álláspont. Sajnos úgy tűnik, hogy az énekesnő nem sokat olvasta a Bibliát, amely világosan fogalmaz az emberi élet védelmével kapcsolatban, és olyan részletre sem emlékszünk a belőle, amelyben a „reprodukciós jogok” garantálásáról írnának, vagy éppen azt fejtegetnék, hogy mindenki azt tesz a testével, amit csak szeretne.

Most, hogy egyre több USA-tagállam korlátozza az abortusz lehetőségét, az amerikai nőknek fel kell készülniük arra, hogy a saját kezükbe vegyék a magzatelhajtást – ezzel a drámai felütéssel indul az egyébként német Deutsche Welle írása. A szerző attól retteg, hogy a frissen fellángolt vita eredményeképp a Legfelsőbb Bíróság végül felülbírálja majd azt a hetvenes évekbeli döntését, mellyel az USA egész területén legálissá tette az abortuszt. Ideje tehát szerinte arra készülni, hogy a nőknek maguknak kell véget vetniük a bennük fejlődő életnek. Érdekes módon az fel sem merül benne, hogy a védtelen magzatokat esetleg életben is lehetne hagyni. Az abortuszpárti aktivisták már gyűléseket is szerveznek, ahol kiképzik a jelentkező nőket többek között a tablettás abortusz mikéntjéről. Az aktivisták büszkén mondják: „az emberek úgyis megtalálják a módját, hogy véget vethessenek a terhességüknek”. Hiánypótló tanfolyamok, amelyek bizonyítják, hogy a progressziót nem állíthatják meg holmi jogszabályok. Ha valamit a demokratikusan megválasztott törvényhozások megtiltanak, azt a haladás nevében ezután illegálisan kell folytatni! A haladók tehát nem csak a magzati élet védelmét dobják sutba, de a jog tiszteletét is.

Korunk egyik látleletének is tekinthető a baloldali brit The Guardian írása, melynek szerzője, egy izlandi származású aktivista leveszi a keresztvizet az Egyesült Királyságról, amiért az nem elég progresszív a transzneműek jogait illetően. A hölgy (?) saját hazáját állítja példának: szerinte Izland új, nemrég elfogadott transztörvénye annyira jó és progresszív, hogy a briteket a szégyenpadra ülteti. A szög a cikk közepén bújik ki a zsákból: a szerző maga is részt vett a törvény előkészítésében, így valójában saját kis agyszüleményét kívánja a britekre is ráerőltetni. Azt is megemlíti, hogy Izland azért is jó hely, mert senki nem érvelt a törvény ellen, és minden képviselő megszavazta. Az Egyesült Királyság viszont gonosz hely, mert ott vannak, akik merészelik vitatni a progresszió eme csodálatos magasságát (ezt a szerző mérgező vitának nevezi, láthatóan nem igazán szereti az ellenvéleményt). A szerinte hibátlan törvény egyébként olyan rendelkezéseket tartalmaz, mint hogy mindenkinek joga van „transz-alapú egészségügyi ellátáshoz” (bármit is jelentsen az – a szerk.), meg persze hasraütésszerű nemváltoztatáshoz, még 18 év alatt is. Ezzel szemben szerinte Nagy-Britanniában démonizálják a transzneműeket. Mindezt egyébként olyan körülmények között állítja, hogy a briteknél is mindenféle speciális joggal rendelkeznek már a transzneműek, de persze a progresszió sosem állhat meg, semmi sem elég a haladók örökké éhes gyomrának.

Bizony, jól olvasták. A második világháború után ismét napirendre került a kollektív bűnösség eszméje, és a leszármazók büntetése az ősök bűneiért. Most azonban nem a zsidók kerültek a gyűlölet középpontjába, hanem a fehérek. Nem új az ötlet, de egyre többen hangoztatják az amerikai baloldalon: a fehéreket kötelezni kellene arra, hogy adjanak kártérítést a feketéknek a rabszolgaság miatt. A héten a Vice és a New York Times is kiállt a demokraták elképzelése mellett. Előbbi szerint azért is szükséges a reparáció, mert „feketének lenni egészségügyi kockázat Amerikában”, utóbbi pedig hosszasan fejtegeti a fehérek bűneit, amelyet az afroamerikaiak ellen elkövettek. Azt sajnos nem említik meg egyik írásban sem, hogy a valóban elítélendő rabszolgaságnak éppen egy fehér bőrű (!), republikánus (!) férfi (!) vetett véget, bizonyos Abraham Lincoln elnök. És azt sem írják le, hogy abban az időben a Demokrata Párt fegyverrel és az USA-ból való kilépéssel is küzdött a feketék elnyomásáért, ahogy arról is hallgatnak, hogy a színesbőrűeket terrorizáló bűnszervezet, a Ku Klux Klan a demokraták hű szövetségese volt évtizedekig. A demokraták tehát saját őseik bűnét az összes fehér emberre ki akarják terjeszteni (ami ugye kicsit sem rasszista, hiszen ha valaki a fehéreket diszkriminálja, az nem rasszizmus), és lábbal tiporják azokat az alapelveket, amelyek kimondják: az apák bűneiért nem bűnhődhetnek a fiúk. A helyes az lenne, ha senki semmilyen kártérítést nem fizetne olyan kárért, amit nem ő okozott, de ha a demokraták ennyire szeretnének fizetni a saját régi párttársaik nevében, akár meg is tehetik, csak másokat ne kényszerítsenek erre.

Már hozzászokhattunk, hogy az írek mindig élen járnak az LMBTQ ideológia közvetítésében (egyszerre kell bepótolni a hatalmas lemaradást a progresszió terén), illetve a Metro hírportál érzékenyítése sem újdonság, ezért meg sem lepődünk ennek a kettőnek az ötvözetén. Történt ugyanis (már a cikk szerint), hogy egy írországi általános iskola gendersemleges filozófiája alapján a gyermekek választhatnak az egyenruhák közül, ami a gyakorlatban nem jelent mást, mint, hogy a fiúk viselhetnek szoknyát, a lányok pedig nadrágot. Az iskola igazgatója úgy nyilatkozott, hogy vannak gyermekek az intézményben, akik „megkérdőjelezik” saját identitásukat, ezért ők lehetőséget kapnak, hogy „boldogok” lehessenek. A javaslatot egyébként a szülők és az igazgatótanács is megszavazta.

Ázsiai, muszlim, LMBTQ nőként szerelembe esni nem olyan könnyű ám, mint a Disney mesékben, olvashatjuk a Metro oldalán. A probléma szinte végtelen forrásból eredhet a cikkben érintett és azt író személy szerint, például a nemválasztás már egy nagyon nehéz kérdés, aztán gondot okoz a vallás is, magyarázkodni kell az imádkozás miatt, majd szembe kell szállni a homofóbokkal, iszlamofóbokkal, szexistákkal, rasszistákkal. Nyilván azok az emberek, akik nem ázsiai, muszlim, LMBTQ nők nem találkoznak a szerelem és a boldogság keresésének nehézségeivel, hiszen ezek csak „adott csoportokat” érintenek, mint általában minden más is.

A skót fővárosban, Edinburgh-ban új szintre lépett a progresszió: a Pride hónap tiszteletére nem csak szivárványos zászlókat aggattak ki minden létező épületre, hanem a közlekedési lámpák kis figuráit is LMBTQ kompatibilisre cserélik. A kezdeményező nem más, mint a mindenki által ismert cég, a Siemens. Összesen 35 lámpát cserélnek ki LMBTQ szimbólumokra, azaz leszbikus vagy homoszexuális párokat formázó figurák kerülnek a régi jelképek helyére. A városi tanács – „meglepő” módon – üdvözölte a kezdeményezést, mert számukra is pont olyan fontos a sokszínűség és befogadás, mint a Siemens számára.

Az amerikai Demokrata Párt fiatal üdvöskéje, Alexandria Ocasio-Cortez szerint az amerikai migránstáborok semmiben sem különböznek a nácik által létrehozott koncentrációs táboroktól – olvasható a Huffington Post hasábjain. Kijelentése eltérő fogadtatásra talált, sokan úgy vélték, ezzel a holokauszt borzalmainak jelentőségét minimalizálja a törvényhozó. Az újdonsült politikust azonban védelmébe vette Andrea Pitzer, a koncentrációs táborok szakértője, aki könyvet is írt ebben a témában és akire Ocasio-Cortez hivatkozott: szerinte a kijelentésnek van alapja, a mexikói határnál létrehozott táborok pontosan illeszkednek a koncentrációs tábor történelmi fogalmába. Az ügy kapcsán megszólalt egy holokauszt- és népirtás-szakértő is, aki szerint nem kell haláltábornak lennie egy tábornak ahhoz, hogy koncentrációs tábor legyen, a fogalmat „demisztifikálni” kell.

Ha azt gondolnák, az előbbiek kapcsán a zsidó közösség felháborodott, tévednek: a Newsweekben megjelent véleménycikkében egy rabbi egyetértését fejezi ki Ocasio-Cortez-zel abban, hogy az amerikaiak koncentrációs táborokat tartanak fent. Szerinte a zsidóknak nincs joguk kisajátítani a fogalmat a holokauszt miatt, sőt, mások elnyomása esetén használniuk is kellene azokra a csoportokra is. A politikust kritizáló zsidó vezetőknek pedig azt javasolja, hogy megjegyzéseiket inkább a „morálisan romlott szabályozásra” irányítsák, amely lehetővé teszi a koncentrációs táborok fenntartását.

Az elmúlt héten emlékezett meg az USA fekete népessége arról, hogy 1865. június 19-én az utolsó csapat rabszolga is felszabadult. A „Juneteenth” (az angol június és tizenkilencedik szavak összevonásával létrehozott szó – a szerk.) névre keresztelt ünnep azonban szerintük nem kap elegendő figyelmet, munkaszüneti nappá kellene nyilvánítani, hiszen „legalább annyi tiszteletet érdemel, mint a függetlenség napja”. Ennek alátámasztásául hoz néhány példát a véleménycikk – természetesen afroamerikai – írója, hogy mely történelmi események, főleg rabszolgalázadások alapján szerinte június 19-e még fontosabb ünnep is az amerikai függetlenség kivívásánál. Természetesen a külön ünnep még nem lenne elegendő, emlékhelyeket kellene állítani és múzeumokat létrehozni, hogy emlékeztessék a fehéreket a feketék ellen elkövetett bűnökre.

Az USA-ban már javában zajlik a 2020-as elnökválasztás kampánya, és ahogy ilyenkor lenni szokott, egymásra ígérgetnek rá az indulók. A Demokrata Párt elnökjelölti pozíciójára jelenleg 24 politikus áll versenyben, így páran úgy érezhetik közülük, hogy nagyot kell mondaniuk ahhoz, hogy hallatszódjon a hangjuk. Talán ez indította Elizabeth Warren jelöltaspiránst, Massachusetts–i szenátort arra, hogy a homoszexuálisoknak reparációt (kártérítést) követeljen, mégpedig azért, mert az azonos neműek házasságának szövetségi szintű bevezetése előtt a párok nem adhattak be közösen adóbevallást, azokban az államokban sem, ahol egyébként legálisan házasodhattak. Ezért szerinte több adót fizettek be, mint a heteroszexuális házasságban élő házaspárok, ez pedig nyilvánvalóan diszkrimináció! Warren szenátor 57 millió dollárt fizetne vissza az amerikai adófizetők pénzéből az érintett homoszexuálisoknak.