Alapjogokért Központ

Bolond Lyukból 2019/45

A kép forrása: inews és pinknews

Hűséges olvasóink bizonyosan emlékeznek azokra a korábban általunk is megírt esetekre, amikor a világ egyik legnagyobb közösségi oldala, az Instagram tiltott le felületeiről olyan tartalmakat, amelyek feldolgozás előtt álló húsokat, halasstandot ábrázolt. Az Instagram nem titkolja, hogy egyes felhasználói számára – értsd Vegánok – ezek a képek felkavaróak, nem kívánatosak, s így a közjó érdekében jobb ezeket a tartalmakat kimoderálni az globális tartalommegosztásból. (A fenntarthatósági szempont még nem jelent meg. Még.)

Az eheti számunkban feldolgozott, a Pluralist portálon megjelent ügyre nem a közösségi oldalak szerepe miatt kaptuk fel a fejünket. A tanulság azonban e felületek roppant aggályos működtetési elveivel kapcsolatos. Történt ugyanis, hogy egy, bizonyosan komoly pszichés problémákkal küzdő LGBTQ+ művész egy New York-i szórakozóhely bárpultján egy abortusz-performansszal ajándékozta meg a helyi közönséget, amiben folyamatos vonaglás mellett több liter művér szétfröcskölésével a hasából kivágott egy műanyagbabát, majd azt szakrális jelleggel megtrancsírozta, a rajta lévő művér kéjes nyalogatása mellett. Nem szeretnénk egy bizonyosan beteg embert bántani, mert az „előadás” olyan szinten gázol keresztül a legalapvetőbb civilizációs és erkölcsi minimumokon, hogy az elkövető kapcsán fel se merülhet, hogy rendelkezik azokkal a sajátos és nélkülözhetetlen attribútomokkal, amelyek az embert az állattól megkülönböztetik.

Az viszont alapvető kérdéseket vet fel, hogy hogy lehet egy ilyen produkciónak teret engedi fizikai és virtuális tereinkben? Millió nő élte át az abortusz traumáját és százezrek veszítették el magzatjukat terhességük alatt. Millió apró, pici, védtelen ember hal meg minden évben még magzati korban vagy éppen születésekor és millió anya és szülő megy át egy egész életen át végigkísérő fizikai és lelki traumán. Hogyan lehet tehát egy ilyen performansznak teret engedni? Ez tényleg jópofa? Ez művészet? Erről kellen szóljon a szabadság kitelejesedése, az önmegvalósítás? Hogy lehet az, hogy az esetről készült horrorisztikus videó a közösségi oldalakon megosztható volt? Hogy lehet egy ilyen életellenes, az emberi méltóság tiszteletét alapjaiban meggyalázó jelenetet a közösségi oldalakon nyilvánossá tenni? Hol vannak azok a jogvédők, akik az emberi méltóság tiszteletére hivatkozva az LGBTQ+ közösséggel szembeni legkisebb megnyilvánulásokat követően azonnal fellépnek, és a kirekesztés elleni harc jegyében kirekesztenek, karanténba zárnak…?

Hol vannak az Instagram tartalomfelelősei, akik a vegánok számára oly érzékeny halasstandokról készült tartalmakat kimoderálják? Vagy az abortuszon átesett és magzatukat elvesztő nők tízmillióinak az érzékenysége nem számít, csak a húsevéselleneslobbié? Az emberi méltóság sárba tiprása, ha az emberi életről van szó nem számít, csak az újhullámos liberális genderőrületek esetében? Vagy az emberi méltóság nem érték, ha egy LMBTQ+ közösség tagjával kell vitába szállni? A művészi szabadság magasabb rendű érték mint az élet és emberi méltóság védelme? Vagy magasabb rendű érdek a halak és tyúkok és a vegánok jó érzésének a védelme…? Mi erről nagyon másképp gondolkozunk, és bízunk benne, hogy a társadalom jóérzésű, józan gondolkodású többsége is. Határok vannak.

Világossá kell tenni, ezeknek a közösségi oldalaknak túlmutat a felelőssége azon, hogy tevékenységüket egy profit alapú szolgáltatóként definiálják. És természetesen az általuk, mint közvetítő közeg, gyakorolt hatalom lehetőségeivel tisztában vannak. Csak az létezik amit ők engednek, akarnak, a rendezetlen szabályozási környezet pedig lehetőséget biztosít számukra saját magatartási kódexek kialakítására, napi-szintű, milliós tömegeken végzett társadalmi mérnökösködésre. Ennek része a vegánokkal kapcsolatos társadalmi érzékenyítés és a nyíltan életellenes és abortuszpárti propaganda promotálása, de legalábbis megtűrése. Hát ez az a pont, amikor viszont fel kell emeljük szavunkat.

Az ügyet nem hagyjuk annyiban, a témával és a szilikon-völgyi tudatipar szélsőséges ultraliberális kampánya ellen fel fogunk lépni.

E heti PC-figyelőnkben úgy éreztük e fenti témának kiemelt figyelmet szentelünk annak az ügyön túlmutató tanulságai és következményei okán, de természetesen nem szeretnénk megfeledkezni kötelességünkről, hogy a nagyvilágban történt többi abszurd és a józan ésszel szembemenő hírről is tudósítsunk.

A gender-kurzusba jól beleillik, hogy a közelmúltban egy magát nőnek valló férfi nyerte a ”Hét Nője” futóverseny díját a csendes kis amerikai Montana államban. Az úr egyébként korábban a férfiversenyeken indult és a már női ligába átigazolva időnként taktikai okokból másodikként ér célba. További részletek a LifeSite News-on. Az amerikai államokban tomboló új kurzusba illeszkedik az a hír is, amiről a texasi Summit Newstól értesülhetünk. Austin demokrata párti város tankerületében ugyanis az alsótagozatos, 8 éves (!!) lurkók számára előírnák a szexuális felvilágosítás tananyagába az análisszexszel és transzidentitásokkal kapcsolatos ismeretek elsajátítását is… Nem lehet elég korán kezdeni, gaz?

De úgy tűnik az új-zélandi politikusok egy része is ilyen órákra járhatott korábban, de a biológia órákról bizonyosan hiányzott. Ahogy azt a Pinknews tudósításából megtudhatjuk, az abortusztörvény liberalizációját célzó baloldali törvényjavaslat a terhes nő eddig használt retrográd és egyesek szerint kirekesztő, konzervatív kifejezést „terhes személyre” kívánja cserélni…Terhesek ugyanis nem csak nők lehetnek. Világos. S hogy mennyire fontos a gendernewspeak meghonosítása a közélet minden szegmensében, azt a következő eset is demonstrálja. Néhány héttel ezelőtt számoltunk be arról a hírről, miszerint az Air Canada beszünteti a „Högyeim és Uraim” megszólítást és helyette a „Mindenki” kifejezést fogja használni a gendermegszólítás-érzékeny utasai számára. Jó hír, hogy ezt az újítást a brit színházak is elkezdik bevezetni. A The Times beszámolójában leírja, hogy az Equity nevű színművészeti szakszervezet a gendersemleges megszólítás mellett sok egyéb forradalmi ötletét is meg akarja valósítani a szigetországi színházakban, így a jövőben ajánlatos lesz kerülni az az előadóművészek küllemét, hangját, képességeit és identitását dicsérő megnyilvánulásokat is. Isten hozott minket az orwelli újbeszéd színházak korában… (Korábbi írásunkban arról is beszámoltunk, hogy az oxfordi egyetemi diákszervezetek pedig az idei tanévben a tapsot is betiltották…Úgy tűnik van még tere tehát a fejlődésnek..)

Szintén jó megtudni, hogy végre megérkeztek a gendersemleges emojik az Apple-től, mint arról több más portál mellett az Advocate – Ez a haladást segítő újítás örvendetes, s csak reméljük, hogy az új emotikonok mindenki megelégedésére szolgál majd, hiszen a Tinder az 50-nél is több szexuális orientáció lehetővé tételével se tudta az LMBTQ+ közösség minden tagját kielégíteni….És az szintén örvendetes, hogy mostantól egy LGBTQ+ érzékenységi TOP 100-as céges lista fogja majd segíteni az eligazodásunkat abban, hogy kedvenc cégjeink mennyire elkötelezettek a gender-agenda iránt. A fontos listáról a Bloomberg számol be, és azon az Apple és a Coca Cola is előkelő helyen szerepel…Nem vagyunk meglepődve, ugye?

És a végére egy kis bonbon a klímahisztéria befogadó és tudományos világából a The Washington Times és The Post Millennial tudósításában. Egy kanadai kutató ugyanis beszámolni merészelt azokról a kutatási eredményeiről, miszerint a jegesmedvék populációja, szemben a klímahisztikurzus fő üzenetével, az utóbbi évtizedekben nem csökkent, hanem nőtt. A kanadai kutatóhölgyet azóta klímatagadónak kiáltották ki, megkezdődött kiűzése a tudományos körökből, egyetemén jelenléte kínos, a könyvéről szóló előadását eltörölték, szerződését pedig nem hosszabbították meg. Éljen a tények tisztelete, a tudomány szabadsága. Ez tempó nekünk a kommunizmusból ismerős ugye? Ott is így kezdődött…

Ezekről és további más izgalmas hírekről is olvashatnak e heti szemlénkben.

Rajta hátt!

 

A politikai korrektség sokak számára pusztán egy megmosolyogtató, sokszor önmaga paródiájába hajló jelenségnek tűnhet, ám valójában sokkal többről szól annál, mint hogy „migrációs hátterűnek” hívjuk-e a bevándorlókat, „melegnek” a homoszexuálisokat, a „választás szabadságának” az abortuszt vagy „romának” cigány honfitársainkat. Az efféle nyelvi leleményekben ugyanis valójában egy ideológia ölt testet, mely a „fejlett” társadalmakban mára az élet számos területén monopolhelyzetbe került, elnyomva a józan ész szaván alapuló évezredes igazságokat. A totális egyenlőségelvűsdi, a szélsőséges toleranciakultusz, a mondvacsinált kisebbségek nap nap után új elemmel bővülő végeláthatatlan sora, a teremtett nemek „genderekre” történő lecserélése mind-mind olyan, a politikai korrektséggel azonos tőről fakadó jelenség, amely normalitást kreál az abnormalitásból. Így lesz jóformán erény a bűnből, „jogtiprás” a bűnnel való szembeszállásból, az „élet teljességétől megfosztó korlátozás” a hit megtartásából. Mindez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megy végbe: a társadalom érzékenyítése apró lépésekben történik, ezért sokan nem is érzékelik a folyamatot, csak azt veszik észre, hogy ma már nem abban a világban élnek, mint tegnap: hogy az igazság fölé emelkedik a hazugság, a valóság helyébe pedig az ideológia lép. Úgy gondoljuk, hogy a figyelemfelkeltés önmagában is fontos eszköz lehet a hagyományos értékeink megőrzése érdekében folytatott küzdelemben, ezért az Alapjogokért Központ hétről hétre összegyűjti a politikai korrektség és édestestvérei leglátványosabb ámokfutásait szerte a világból, hogy a Mandiner olvasói első kézből értesülhessenek a hírről: valóban csak az igazság tesz minket szabaddá.

Számos angol színházban eltörölték a „Hölgyeim és uraim!” megszólítását, hogy minden vendég (főleg az LGBTQ+ közösség tagjai – a szerk.) PC köszöntésben részesülhessen – írja a The Times. A változtatást az az irányelv ihlette, amelyet az Equity nevezetű színművészeti szakszervezet publikált. Az irányelv szerint a „kirekesztő” megszólításon kívül ajánlatos kerülni az előadóművészek küllemét, hangját, képességeit és identitását dicsérő megnyilvánulásokat. Ugyanis szerintük ez súlyosan negatívan megkülönböztető lehet a transznemű és nembináris nézőkre és színészekre nézve. Az Equity publikációjára azonnal ugrottak is az angol kulturális élet fáklyahordozói, tehát olyan nagy volumenű intézmények támogatják a homoszexuális lobbi érdekeit, mint a brit National Theatre, a Royal Shakespeare Company és a Nimax Theaters színházai. Ezenfelül érdemes megfigyelni, hogy az elmúlt években az angol színházak fokozatos átalakuláson mentek keresztül a liberális „értékek” mentén. Például a National Youth Theatre múlt évben mutatta be az LGBTQ+ Macbeth feldolgozásukat, amelyben Macbeth egy leszbikus nő. Korábbi szemlénkben pedig említést tettünk az Old Vic színházról, ahol többé nincs külön női és férfi toalett, mondván, hogy az kirekesztő lenne az LGBTQ+ vendégekkel szemben.

Gyomorforgató performansszal örvendeztette meg egy New York-i bár vendégeit az az LGBTQ+ előadó, aki a szórakozóhely bárpultján saját magán elvégzett abortusz imitálásával új értelmet adott az önkifejezés eszközének. Az előadásról készült videóban azt láthatjuk, ahogy egy ordenáré módon, nőnek sminkelt férfi felvágja a – terhes nőkére hasonlító – kipreparált hasát és temérdek művér kíséretében kiszed onnan egy játékbabát. Majd egy sor vonaglás kíséretében megissza a művért. A produkciót megálmodó és végrehajtó „művész”, Blair Back, a közösségi médián is megosztotta a videót az abortuszszínjátékáról, azonban később letörölte azt, mert felháborodott kommentek tömkelegével kellett szembenéznie – írja a Pluralist. A kommentáradat darabokra szedi a művészt, mivel az millió megölt vagy elvetélt magzat és óriási lelki traumát átélő nő és szülő fájdalmából csinált érzéketlen és vállalhatatlan előadást. És ez akkor is így van, ha azt a Blair Back nevű neves művész megkísérelte elbagatellizálni és az önkifejezés megnyilvánulásaként leírni. Az eset kapcsán az alábbi kérdések merülnek fel bennünk: Egyrészről, az esetet végignéző emberek és a szórakozóhely vezetősége közül senkinek nem jutott eszébe, hogy az előadás súlyosan sérti az emberi méltóságot, túllépi a művészi szabadság, az önkifejezés, az etika határait? Vajon azon jogvédő csoportok, akik az emberi méltóság védelmében fellépnek a rasszizmus és homofóbia legcsekélyebb megnyilvánulásai ellen is, miért nem lépnek fel anyák és magzatok millióinak emberi méltósága érdekében? És vajon a tartalommegosztásra oly érzékeny globális közösségi oldalak, mint a facebook, az instagram, amely egyes bevándorlásellenes, politikai, rasszista, homofób tartalmakat, vagy éppen a vegánok jó érzése érdekében a véres húsokról készült képeket letiltja, hol van most? Egy nyíltan életellenes, az emberi méltóságot sárba tipró képsor az belefér a toleranciamércéjükbe? Vajon egy művészi előadás keretében fehér csuklyások által kivégzett feketéket imitáló véres emberi bábukról készült performansz meddig maradhatna a közösségi hálón…?

Elbocsájtották egyeteméről, mert olyan tudományos kutatást közölt, ami szembe megy a politikailag korrekt zöld narratívával – állítja Susan J. Crockford kanadai zoológus. A University of Victoria oktatója szerint azért nem újították meg adjunktusi megbízását, mert olyan tanulmányt közölt, miszerint az északi-sarki jegesmedvék nemhogy nincsenek kihaló félben, hanem nő a számuk. Ez a tény pedig ellentmond annak a zöld narratívának, miszerint a klímaváltozás miatt bolygónk élővilága, s benne a jegesmedvék populációja csökken. Azóta a zoológust „klímatagadónak” kiáltották ki könyvéért, amelyben rámutatott, hogy a klímaaktivisták állításaival szemben az elmúlt években 22,000-ről 31,000-re nőtt a jegesmedvék száma. Az egyetem egyelőre tagadja azt az állítást, hogy elbocsájtották volna Crockfordot, azonban az egyértelmű, hogy nem álltak ki a tudományos szabadság és a kollégájuk mellett. Ugyanis kutatásai eredményéről szóló előadását lefújta az egyetem, mert kaptak egy olyan aggódó megkeresést miszerint a professzor túlzottan egyoldalú információkkal szolgál. Az egyetem egy másik oktatója, Cornelis von Kooten megerősítette Crockford állításait, miszerint a politikai korrektség komoly fenyegetést jelent a tudományos szabadságra. Az ügyről beszámolt a The Washington Times és The Post Millennial is.

Austin Független Iskolakörzete (The Austin Independent School District) olyan tantervet fogadott el, amely már a 8 éves gyerekek számára bevezeti a transzneműség oktatását – írja a Summit News. Az új tananyagban olyan elengedhetetlenül fontos témák kerülnek feldolgozásra, mint a „genderidentitás és a szexuális orientáció”. Viszont az igazi felháborodást az váltotta ki, hogy a módosítások értelmében a 8 éves gyerekeknek a homoszexuális análisszex és a transzidentitások témáiban kellene elmélyedniük. A tiltakozó szülők csoportján kívül egy olyan szervezet is demonstrációt tartott, amely azért küzd, hogy tűzzel-vassal kikényszerítse az iskolakörzetben az egyenlőséget. Ha iskolakörzeti döntés nem változik, akkor a szülők nagy része valószínűleg inkább magántanulónak adja gyermekeit. Egyébként az ilyen esetek egyre szaporodnak az Egyesült Királyságban is, annyi eltéréssel, hogy ott erős muszlim ellenállásba ütközött a progresszió.

Egy majdnem két méter magas, magát nőként definiáló férfi nyerte meg a Woman of the Week (A hét nője) elnevezésű női futóversenyt – írja a LifeSite News. Hűséges olvasóink számára már biztosan nem ismeretlen jelenség, hogy a haladó nyugaton egyre gyakoribb, hogy férfiak is neveznek kifejezetten nőknek rendezett versenyeken. Korábbi szemléink hasonló esetei között szerepel az is, hogy Rachel McKinnon lett a világ első transznő, női bicikli világbajnoka. A mostani tudósítás szerint pedig egy olyan férfi lett nyerte el montanai egyetem színeiben a Woman of the Week címet, aki egyébként több férfi futóversenyt is megnyert. Viszont, mikor úgy látszott pályája lefelé ível a ligájában, akkor azzal a zseniális ötlettel állt elő Jonathan Eastwood, hogy mostantól nőneműként azonosítja magát. A rendkívül progresszív rendezőgárda pedig el is fogadta, hogy innentől June néven indulhasson a többi női versenyzővel. Érdemes kiemelni, hogy a versenyszabályzat semmit nem ír elő arra nézve, hogy a nőként azonosuló férfiaknak mennyire kell nőnek lennie valójában. Tehát nincs megszabva, hogy el kell kezdeniük a nemátalakító eljárást vagy, hogy csak akkor indulhatnak, ha tesztoszteron szintjüket ez bizonyos mérték alatt tartják hormonokkal. Ezek az esetek egyre gyakoribbak az Egyesült Államokban is. A PC-nek való megfelelés ledönti a józan ész és biológia határait a sportban is.

Fűtött szakmai vita alakult ki az új-zélandi jogalkotók között arról, hogy új abortusz törvényükben a kirekesztő terhes nő kifejezés helyett az inkluzív „terhes személy” kifejezést használják. A vitában a józanész hangján szólalt meg Jan Rivers, genderkritikus feminista, aki szerint „kétélű kard lehet, ha a nő szót a személyre cserélik, mert azzal azt állítanák, hogy bárki teherbe eshet és nem csak a nők”. Ez pedig odavezethet, hogy jogalapot adunk azokkal a polgárokkal szembeni fellépésre, akik továbbra is azt állítják, hogy a nők, nem pedig a személyek esnek teherbe, mert nem hisznek a genderelmélet tanaiban. Zöld párt egyik képviselője, Jan Logie erre azzal reagált, hogy a terhességnek a nőiséghez való kötése az ENSZ emberi jogi bizottságának állásfoglalásával is szembe menne, amiben már elismerték a genderdiverzitást. A PinkNews híradásából az is kiderül, hogy az új törvény nem csak genderlobbi érdekeit hivatott kiszolgálni. Sőt a módosítások legfőbb célja, hogy kitolja a legális magzatelhajtás időkorlátját a terhesség 20. hetére.

Elkészült az LGBTQ+ jogokért legmarkánsabban küzdő vállalatok százas listája – írja a Bloomberg. A listát a LGBTQ Loyalty vezeti, amely szervezetnek az a célkitűzése, hogy minél több vállalatot megnyerjen a genderlobbi ügyének. Barney Frank, az LGBTQ Loyalty vezetője elmondta, hogy már eddig is jelentős eredményeket értek el a genderidentitással és a szexuális irányultságokkal kapcsolatos előítéletekkel szemben, s a következő logikus lépés az LGBTQ100 Index létrehozása volt. Ez a lista azokat a vállalatokat gyűjti össze, amik magas gazdasági teljesítményük mellett kiveszik a részüket a szociális felelősségvállalásból az LGBTQ+ ügyeket érintően is. A homoszexuális propaganda népszerűsítők élvonalában olyan vállalatóriásokat találunk, mint az Apple, Microsoft, JP Morgan Chase & Co., Amazon.com, vagy a Coca-Cola. Igen, az a Coca-Cola, ami ezért a címért keményen megküzdött több európai országban is, köztük Magyarországon is a budapesti azonos neműek házasságát népszerűsítő kampányukkal. Frank nyilatkozata szerint a lista célja, hogy LGBTQ+ közösség támogassa és népszerűsítse azokat a vállalatokat, amelyek kiállnak az ügyükért. Szerintünk valójában arról van szó, hogy ezzel egy újabb, nyíltabb befolyás szervezési szintre lépett a homoszexuális lobbi, és így ösztönöznek új vállalatokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Az Apple kezdi felpörgetni a hangulatjeleik sokszínűségét – írja az Advocate valamint a CNN az iOS legújabb frissítésével érkező 60 új emotikonról. A frissítéssel érkeznek új állat emojik, illetve fogyatékosságokat, valamint többféle bőrszínárnyalatot ábrázoló ikonok. Szintén újdonság, hogy az ikonok többsége elérhető lesz gender-semleges kiadásban is. Az Apple indokolásában kifejtette: A választási lehetőségek sokszínűbbé tétele hatalmas szakadékot hidal át és segít, hogy mindenki sokkal inkluzívabb élményt kapjon.” Ha a Tinder 50+ szexuális orientációt felvonultató listájából indulunk ki, akkor azonban aggasztó, hogy vajon ezzel a fejlesztésével az Apple meg tudott-e felelni minden genderigénynek…Várhatóan ezeket az emojikat évről évre bővíteni kell majd.