Alapjogokért Központ

Gyűlöletimport


Pócza István

Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik… akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük.

Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.”

Az idézet Niedermüller Pétertől, a Demokratikus Koalíció korábbi EP-képviselőjétől, Erzsébetváros jelenlegi polgármesterétől származik. De miért? Honnan jön ez az egészen elképesztő gyűlölet?

Minden bizonnyal a Niedermüller szívéből, hiszen mindig is a szélsőséges és agresszív politikusok közé tartozott. Erről a napokban sokan írtak is. Niedermüller nem is annyira fontos szereplő ebben a történetben. Várható volt, hogy valaki itthon is kimondja majd ezeket a mondatokat. A kérdés csak az volt, hogy mikor és ki. Gyurcsány párttársa – láthatóan örömmel – vállalta magára ezt a szerepet. Tehette ezt minden különösebb kockázat nélkül. Pártja szavazóit ugyanis egész biztosan nem rettentik el a hallottak, sőt, igazából csak kimondta, amit legtöbb támogatójuk valószínűleg amúgy is gondol. A mondatok célja azonban bőven túlmutat egy gyűlölködő politikuson. S ezzel már sokkal inkább érdemes foglalkozni, mint a DK-s politikus személyével.

Van ugyanis ennek a gyűlöletnek egy külső forrása is. Amely lényegét tekintve ugyanúgy gyűlölet, mégis egyfajta politikai stratégia köntösében jelenik meg. Tehát túl azon, hogy a DK politikusa valószínűleg magában mindig is ezt gondolta, valami most mégis dinamizálta, hogy a nagy nyilvánosság előtt kimondja gondolatait. S ezek így, ebben a formában, ebben a sorrendben nem újak. Mindössze itthon számítanak annak. Tehát nem új termékről beszélünk, hanem egy meglévő termék importjáról.

Tengerentúlról érkező importcikk ez, egészen pontosan az Egyesült Államokból származik. Számos márkanév alatt megjelent már, és egyre többen akarják forgalmazni, egyre több a fogyasztója. Megérkezett tehát a hazai piacra is. Ha a termék kategóriáját pontosan meg akarjuk határozni, akkor azt mondhatjuk, hogy nem más, mint egy színtiszta szélsőbalos stratégia. Olyan program ez, amely megpróbálja bekebelezni a komoly támogatottsági problémákkal, sokszor az életben maradásért küzdő baloldali pártokat.

Ez a szélsőbalos stratégia éppen a demokráciával ellentétes logika alapján működik. Mondhatnánk azt is, hogy antidemokratikus, a demokrácia ellen megy. Hogy miért? Azért, mert azzal igyekeznek „többséget” szerezni a választók körében, hogy előbb megosztják a társadalmat. Egyrészt úgy, hogy alkalmazói kisebbségeket kreálnak sokszor mesterséges módon (itt gondolhatunk az egyre növekvő számú genderkategóriák megjelenésére), másrészt igyekeznek felerősíteni és egymás ellen hergelni egyébként sok esetben normálisan együttműködő csoportokat, harmadrészt a valós többséget próbálják megfélemlíteni – nehogy fel merjenek szólalni.

Ha a kezdeti – teljesen jogos – felháborodás után némileg lehiggadva jobban megnézzük Niedermüller mondatait, azok mögött mindhárom megfontolást felfedezhetjük. Megtalálhatjuk benne a társadalom megosztását és kisebbségek kreálását, hiszen hazai politikai realitásban nem létező törésvonalat vázol fel a részletesebben ki nem fejtett „mások” és a többségi társadalom között. A második elemet is megtaláljuk, hiszen létező kisebbségi társadalmi csoportokat próbál szembeállítani a többséggel – felvázolva egy olyan romák kontra magyarok ellentétet, amely eddig igazából az új koalíciós partnerük, a Jobbik retorikájában élt. S bizony itt van a harmadik elem is: a valós többség megfélemlítése, hiszen a magyarok többsége beletartozik a fehér, keresztény, heteroszexuális férfi vagy nő halmazok valamelyikébe.

A stratégia elemeit tehát azonosítottuk. De mi lehet a célja? Mi ennek a lényege? Röviden annyi, hogy a szélsőbalosok nem a valós társadalmi többséget megnyerve igyekeznek választást nyerni. Mert az nem menne nekik. Inkább a demokrácia eredeti logikájával mennek szembe. Tehát nem közös ügyek mentén akarják egyesíteni a társadalmat, hanem éppen fordítva: tudatosan kisebb csoportokra kívánják bontani, hogy majd – a jól bevált kommunista taktikát alkalmazva – leszalámizzák a társadalmi többséget, és egyesével szerezzék meg az immár kisebbségivé vált, atomizálódott társadalmi csoportok támogatását – hiszen kizárólag ők lehetnek az oltalom „a többség zsarnokságával” szemben.

Mindebből az is következik, hogy valójában nem eszmerendszerről, ideológiáról beszélünk, sokkal inkább egy stratégiai keretrendszerről, cselekvési módról, amelyet aztán minden párt és politikus a maga elképzeléseivel tölthet meg. Egyetlen fontos szabály van csupán: a tartalomnak szélsőségesnek kell lennie, amely a társadalom megosztására alkalmas. Az egész tehát egy nyitott eszmerendszer, amely mindent képes magába olvasztani, ami a hagyományos értékekkel és a normalitással szemben áll.

Mit tehetünk a szélsőbalos stratégia ellen? Bár nehéz, de őrizzük meg a nyugalmunkat, a széles társadalmi békét és egységet. Ne engedjük, hogy megtörjön a többség egysége! Ezzel együtt pedig minden módon kérjük ki, ítéljük el, sőt bélyegezzük meg ezt a botrányos, uszító és gyűlölködő viselkedést. Fogjuk fel ezt az egészet úgy, mint egy össztársadalmi védőoltást: a mérgező gondolatok csak kis mennyiségben jelentek meg, ami lehetőséget ad arra, hogy a társadalom immunrendszere cselekedjen és védettséget építsen ki. Ez nyilvánvalóan meg is történik, hiszen egyre többen és többen ítélik el az uszító gondolatokat. Az egészséges reakciót látva pedig a társadalom már megmérgezett rétegei is kigyógyulhatnak a gyűlöletkórból. S végül is ez a legfontosabb cél: egy békés, egészséges és egységes társadalom, amely kiveti magából a szélsőséget és a gyűlöletet.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.