Alapjogokért Központ

Trianon100: emelt fővel, előretekintve

Panyi Miklós

2020 elérkezett. Száz éve született a döntés, amely azóta kíséri a magyarság minden gondolatát, izgágaságát, tévedését és széttépett álmait. Trianon ma a magyarságtudat kitörölhetetlen része, nemzeti trauma, gyász és emlékezet.

Trianon velünk él, hagyatékunk része. Magyarságunk azonban nemcsak arra predesztinál minket, hogy megemlékezzünk erről a szégyenteljes békeszerződésről, hanem arra is, hogy emlékeztessük magunkat: keresztény-nemzeti örökségünk sokkal több a trianoni országboncolásnál.

Ezer éve itt vagyunk, túléltünk mindent, kiálltuk a történelem minden viharát. Mi több, nemcsak túléltük az elmúlt ezer és száz év minden megpróbáltatását, hanem fejlődünk, gyarapodunk, és mindemellett a világ kreatív, alkotó, jelentős szellemi, gazdasági és politikai teljesítményeket adó nagy nemzetei között tartanak számon minket. Ilyen örökséggel pedig kevés nép büszkélkedhet.

A történelem ugyanakkor nem ért véget. Históriánk, országregényünk ugyanis messzebbre nyúlik néhány évtizednél vagy pár száz évnél. Számunkra nem ért véget Augsburgnál, Muhinál, Mohácsnál, Világosnál, Trianonnál, és Párizsban sem. Ezeréves küzdelmeink, apáink és nagyapáink előtti tisztelet köteleznek arra, hogy újra és újra felálljunk, és mindig előremenjünk. Ezáltal az ismételt nemzeti felemelkedéshez közelebb vagyunk, mint az elmúlt évszázadban bármikor.

Magyarország ma a korábbi nagy időkhöz hasonlóan, mint a reformkor vagy a XIX. század utolsó évtizedei, újra a nemzeti megújulás izgő-mozgó korszakát éli: az ország napról napra épül, gyarapodik. Ma hazánk a gazdasági növekedés regionális motorja, család- és társadalompolitikában utat mutat Európának.

Most pedig, hogy ismét a nagy építkezés korszakába léphettünk, végre újra kijelölhetjük sorsdöntő, nemzeti céljainkat, lehetőséget kaphatunk arra, hogy az európai, legendás nemzetek sorában történelmi szerepünket ismét betölthessük. S mivel az elmúlt vérzivataros évszázadban ilyenre nem volt lehetőségünk, érdemes ezt a történelmi szerepet és feladatot tisztán látnunk.

Ha megértjük, hogy létünk és szerepünk messze túlmutat a mostani nemzeti kereteken, fizikai határokon; hogy mindig képesek voltunk talpra állni, megújulni és utat mutatni, az önbizalmat, erőt, optimizmust, pozitív jövőképet ad, amely révén képesek lehetünk Trianon meghaladására.

* * *

Mi, magyarok mindig is a történelem bátor, harcias, szabadságszerető, őszinte, leleményes nemzetei közé tartoztunk, idegen rabigát, a nemzeti létünket ellehetetlenítő eszméket nem tűrtünk.

Ellenálltunk a megtörhetetlennek tűnő Oszmán Birodalom hódításának, a Habsburg abszolutista és németesítő törekvéseknek. Ébren tartottuk a szabadság fáklyáját 1848–49-ben, 1956-ban pedig a világ leghatalmasabb diktatúrája ellen fellázadva rántottuk le a leplet a kommunizmus valódi arcáról. Ma sincs ez másként: nem tűrjük a kívülről jövő elnyomó, hamis ideológiákat, nemzeti szuverenitásunk csorbítását, identitásunk veszélyeztetését.

Mindeközben az évszázadok alatt sikeres országot és hazát építettünk nemcsak magunknak, hanem minden velünk együtt élő népnek. A történelem próbatételei megkövetelték a nemzeti leleményességet, a megújulás, az innováció kényszerét.

Országépítés és újjászületés

Tíz éve kezdődött a magyar politikai-gazdasági-társadalmi élet átalakítása, frissítése, amelynek célja, hogy mind a gazdaságunk, mind közösségeink, illetve a politikai intézményrendszerünk erős, stabil és ellenálló legyen a külső erőknek, a befolyásolási kísérleteknek.

Példát mutattunk és mutatunk Európának a gazdasági válságkezelés, a gazdaságszervezés, az adópolitika, a családtámogatás, a szociális rendszerek megújítása területén. Ma a magyar gazdaság a régiós és európai országokénál sokkal dinamikusabban nő, a gazdasági szerkezet teljes átalakuláson esett át, más országok pedig csodájára járnak a liberális elit által folyamatosan támadott adó- és családpolitikai intézkedéseknek. A liberálisok által szintén lesajnált közmunkaprogram révén Magyarországnak, úgy tűnik, a régióban elsőként sikerült valós kitörési alternatívát kínálni a vidéki leszakadó régiók és a roma népesség számára.

Magyarország megkezdte felzárkózását a nagy nyugati gazdaságokhoz, lassan befogja és lehagyja régiós versenytársait. Erősödnek az itthoni cégek, a magasan képzett hazai munkaerőre támaszkodva egyre több kulcsfontosságú iparág telepedik meg a Kárpát-medencében. Magyar mérnökök, informatikusok, fejlesztők, orvosok világszínvonalon nyújtanak szolgáltatásokat globális szinten. Ez pedig újra bekapcsolja tudományunkat a nemzetközi vérkeringésbe. Megkérdőjelezhetetlenül itt van a térség logisztikai központja, az észak–déli, kelet–nyugati kereskedelmi útvonalak fő része. Gazdaságunk talpra állítása révén végre egyre több erőforrás jut oktatásra és kultúrára. A természetes és épített környezet védelmében, a turizmus és filmipar területén végbement fejlődés tagadhatatlan. Természetesen van még teendő, de a folyamatok iránya és dinamikája egyértelmű.

Magyarország Nyugat-Európához képest ma a béke és biztonság szigete. Talán ez is közrejátszik abban, hogy megindult polgártársaink visszavándorlása nyugatról. A születések és házasságok számának valós és további remélt növekedése révén pedig Magyarország jelentősen mérsékelheti az Európát és a régiót is jellemző negatív demográfiai folyamatokat.

Bátorság és őszinteség

De történelmi szerepünk nem áll meg a nemzeti intézményrendszerünk megújításánál, a Kárpát-medencében betöltött vezető szerepünk visszaszerzésénél. Ahogyan az elmúlt évszázadokban Európa keresztény védőbástyája, szabadságának bajnokai és élő lelkiismerete voltunk, ezt a testtartást kell a következő években is magunkra öltenünk.

Emlékeztetnünk kell Európát arra a keresztény kulturális örökségére, amit ma elhallgat vagy éppen letagad. Kultúrájának kiüresítésével, a keresztény alapokon nyugvó politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedés megtagadásával Európa a vesztébe rohan. Nagy európai nemzetként ezt mi nem engedhetjük, és a közép- és kelet-európai országok szövetségében azon kell dolgoznunk, hogy Európa nyugati felét visszarántsuk a liberális eltébolyodás útjáról.

Ezzel párhuzamosan fel kell lépnünk a nemzeti örökséget és nemzeti létet sértő téves, önpusztító világképek ellen. Hagyományaink, nyelvünk, történelmünk, kultúránk, közösségeink, védelme érdekében, a társadalmunk megszervezésére, a társadalom és a hagyományos családmodell átalakítására vonatkozó, kívülről oktrojált döntések ellen kötelességünk fellépni, a hozzánk hasonlóan nemzeti-konzervatív alapokon szerveződő közép- és kelet-európai országokkal szövetségben.

* * *

Magyarország az elmúlt tíz évben talpra állt, elkezdődött az ország politikai, gazdasági és kulturális szervezésének megújítása, az ország- és nemzetépítés. Ezzel együtt pedig lehetőségünk nyílik a magyarság történelemben elfoglalt valódi helyének ismételt betöltésére. Ahogy több mint ezer éven át, államépítésünk, szabadságharcaink, nemzeti önvédelmünk, folyamatos szellemi és kulturális megújulásunk is túlmutatott saját nemzeti céljainkon, ez ma sincs másként. S ezt a történelmi szerepet épp a századik Trianon-évforduló évében szükséges minél jobban kihangsúlyoznunk. Felelősségünk ugyanis a mások által szűkre szabott nemzeti kereten messze túlmutat, kisugárzik nemcsak a Kárpát-medencére, hanem Európára is.

Mindeközben töltsön el bennünket a tudat, hogy élünk, gyarapodunk, építkezünk, s a történelem nem ért véget. Ez a válasz ma Trianonra.

A szerző az Alapjogokért Központ nemzetközi igazgatója.