Alapjogokért Központ

Technológia

Vezetői összefoglaló:

Összességében mára nem túlzás egy önálló „Apple-ökoszisztémáról” beszélni. A cég tudatosan egymásra építette termékeit és szolgáltatásait, és roppantul felhasználóbarát. Az Apple tevékenységét is adóelkerüléssel, és monopolista viselkedéssel kapcsolatos vádak övezik. Az Amazon teljesen másként gondolkodik, mint a többi vállalat, a többiek által használt infrastruktúrát és útvonalakat akarja. A leginnovatívabb vállalatnak tartják, amiért egymáshoz egyáltalán nem, vagy csak lazán kapcsolódó területeken kísérletezve építkezik. A Microsoft több terméke kockázatosnak bizonyult az állami szuverenitás szempontjából, de az erről szóló vita élére álltak. GAFA cégek térnyerése az állampolgárok felé mind közvetlenebb kapcsolatok kiépítésével zajlik, és kihívja az állami szuverenitást; Az is igaz, hogy ezek a cégek forradalmi újításaikkal könnyebbséget hoztak a mindennapi életbe; Ezért cserébe a kritikusabbak szerint a szabad életet, a visszafogottabbak szerint „csak” az adatainkat adtuk át. A techcégek fő célja nem egy ország gazdaságának erősítése, hanem saját szuverén mozgásterük bővítése. A techvállalatokra nem vonatkoznak olyan szigorú szabályozások, mint a bankokra. A digitális vállalatok legnagyobbjai tőzsdei szereplőkké váltak, így napi szinten követhető és változó a piaci értékük. Ezen óriáscégek számára lassan a tőzsde lesz az „anyaállamaik” mellett az egyetlen mozgástér-korlátozó terep; Az ezermilliárd dolláros nagyságrendet is elérheti azon likvid értékpapírállomány, amely a tech óriások offshore-megtakarítása. A technológiai óriásvállalatok államokon kívüli, illetve azokat kijátszó magatartása leginkább az adóelkerülésüknél érhető tetten. A tech cégek a legnagyobb adóelkerülők közé tartoznak a világon, a kiesett adóbevételeknek még a becslése is nehéz. Az alacsony adókörnyezetet biztosító uniós tagállamokon kívül a többiek milliárd eurókat veszítettek évente az adóelkerülésen. A fizetett adónak a bevételhez viszonyított aránya az EU-ban lényegesen kisebb a tech óriásoknál, mint az EU-n kívül. Az elmúlt években több állam is a sarkára állt a digitális cégek megadóztatása ügyében, most az OECD-ben keresnek megoldást.

Vezetői összefoglaló:

  • Összességében mára nem túlzás egy önálló „Apple-ökoszisztémáról” beszélni;
  • A cég tudatosan egymásra építette termékeit és szolgáltatásait, és roppantul felhasználóbarát;
  • Az Apple tevékenységét is adóelkerüléssel, és monopolista viselkedéssel kapcsolatos vádak övezik;
  • Az Amazon teljesen másként gondolkodik, mint a többi vállalat, a többiek által használt infrastruktúrát és útvonalakat akarja;
  • A leginnovatívabb vállalatnak tartják, amiért egymáshoz egyáltalán nem, vagy csak lazán kapcsolódó területeken kísérletezve építkezik;
  • A Microsoft több terméke kockázatosnak bizonyult az állami szuverenitás szempontjából, de az erről szóló vita élére álltak;
  • A GAFA cégek térnyerése az állampolgárok felé mind közvetlenebb kapcsolatok kiépítésével zajlik, és kihívja az állami szuverenitást;
  • Az is igaz, hogy ezek a cégek forradalmi újításaikkal könnyebbséget hoztak a mindennapi életbe;
  • Ezért cserébe a kritikusabbak szerint a szabad életet, a visszafogottabbak szerint „csak” az adatainkat adtuk át;
  • A techcégek fő célja nem egy ország gazdaságának erősítése, hanem saját szuverén mozgásterük bővítése;
  • A techvállalatokra nem vonatkoznak olyan szigorú szabályozások, mint a bankokra;
  • A digitális vállalatok legnagyobbjai tőzsdei szereplőkké váltak, így napi szinten követhető és változó a piaci értékük;
  • Ezen óriáscégek számára lassan a tőzsde lesz az „anyaállamaik” mellett az egyetlen mozgástér-korlátozó terep;
  • Az ezermilliárd dolláros nagyságrendet is elérheti azon likvid értékpapírállomány, amely a tech óriások offshore-megtakarítása;
  • A technológiai óriásvállalatok államokon kívüli, illetve azokat kijátszó magatartása leginkább az adóelkerülésüknél érhető tetten;
  • A tech cégek a legnagyobb adóelkerülők közé tartoznak a világon, a kiesett adóbevételeknek még a becslése is nehéz;
  • Az alacsony adókörnyezetet biztosító uniós tagállamokon kívül a többiek milliárd eurókat veszítettek évente az adóelkerülésen;
  • A fizetett adónak a bevételhez viszonyított aránya az EU-ban lényegesen kisebb a tech óriásoknál, mint az EU-n kívül;
  • Az elmúlt években több állam is a sarkára állt a digitális cégek megadóztatása ügyében, most az OECD-ben keresnek megoldást.

 

1 .Apple

A techcégeknél gyakori módon az Apple is garázscégként kezdte meg működését. Bár 1976-ban hárman alapították, néhány nap után csak Jobs és Wozniak maradtak, a vállalat első terméke utóbbi kézzel épített számítógépe volt. A cég rögtön gyors növekedésnek indult, amelyhez az is hozzájárult, hogy az akkori üzleti világ legfontosabb alkalmazásának támogatott felülete volt, így segítette a felzárkózást az akkori éllovas Commodore-hoz[1]. 1980-ban harmadik modelljük már az IBM-mel versenyzett a vállalati szektor számítógéppiacán, és ebben az évben hatalmas sikert aratva a tőzsdén is megjelentek[2]. Nagy áttörést hozott az 1984-es Macintosh, de hamarosan megromlott a viszony a vezetés és Steve Jobs között, aki végül néhány társát elcsábítva 1985 szeptemberében egy új vállalat, a NeXT alapítása mellett döntött[3].

Az 1990-es évek elejéig ugyan relatíve sikeres maradt az Apple, de addig sem volt piacvezető[4]. Ezt követően visszaesés következett a vállalat eredményeiben, és bár az új modelljeik gyorsan népszerűvé váltak, ugyanakkor a kiugróan magas árú termékeik[5] kezdtek visszaszorulni. 1991 után nem sikerült eredményes üzletpolitikát folytatniuk, fejlesztéseik nem győzték meg a felhasználókat, a magas árak problémája ismét előkerült[6], egyéb termékekkel (például digitális fényképezőgépek, konzolok) való kísérletezéseik is kudarcot vallottak. A rivális Microsoft számára fellendülést hozott ez az időszak, tovább nehezítve az Apple helyzetét, amely végül a csőd szélére került. A megoldást Jobs visszatérése jelentette, a NeXT 1997-ben ugyanis megvette az Apple-t.

1997-ben megkezdték a Microsofttal való együttműködést[7], és a 2000-es évek elejéig számos felvásárlás ment végbe és fejlesztés született, ismét feltörekvő pályára állítva a vállalatot. Az első Apple-üzletek 2001-ben nyitottak meg[8], az iPod piacra dobásának évében. Ez áttörő sikert hozott, 2011-ben már 327 bolt működött, és ez volt az Egyesült Államok legnagyobb bevételt termelő eladói hálózata[9]. Hasonlóan eredményes volt a 2003-ban megjelent iTunes szolgáltatás. Ezt követően a számítógépek piacán sikerült felzárkóznia az Apple-nek a Microsofthoz, 2007-től kezdődően pedig olyan forradalmi termékeket jelentettek meg, mint az iPhone, az Apple TV, majd 2010-ben az iPad. Az évek során számos verzió és fejlesztés jelent meg az előbbi termékekből, kimondottan felhasználóbarát szolgáltatásokkal kiegészülve.

Az Apple küldetéseként eleinte csak azt fogalmazza meg, hogy a legjobb személyi számítógépeket gyártsák a Mac formájában, további professzionális szoftverek mellett. Később élen jártak a digitális zenehallgatás forradalmában (iTunes)[10], az iPhone megalkotásával pedig a mobiltelefonok megújulását érték el. A vállalat fogyasztói elektronikai eszközök, szoftverek és online szolgáltatások tervezésével, fejlesztésével, illetve eladásával is foglalkozik. Sőt, 2016-ban az árampiacra is beléptek, azzal a céllal, hogy az általuk termelt felesleges áramot eladják.[11] Összességében mára nem túlzás egy önálló „Apple-ökoszisztémáról” beszélni, amely azt jelenti, hogy a cég tudatosan egymásra építette termékeit és szolgáltatásait, és mára az emberek mindennapi életét segítő technikai megoldásokat szinte teljeskörűen biztosítani tudják[12].

Steve Jobs – a 2011-ben megjelent iCloud kibocsátását követő – halála után Tim Cook vette át feladatait, sikeresen építkezve az addigiakra. Fejlődtek a kameráik, megjelent a Siri elnevezésű intelligens szoftverasszisztens, átalakultak a kijelzők, 2015-ben az Apple Watch okosórát is piacra bocsátották. Emellett pozitív eredménnyel zárult a Samsunggal szembeni szabadalmi jogokkal kapcsolatos pereskedés, és számos további együttműködés született – legújabban az Intellel.

Bár 2016 környékén az innováció hiányával kapcsolatos kritika érte az Apple-t, érdekeltségei ettől függetlenül egyre diverzebbé váltak. 2016-ban a DiDi nevű kínai szállítással foglalkozó vállalatban vásároltak jelentős részesedést[13], nyitva ezáltal az autóipar felé, egy évvel később pedig a filmiparban érdekelt A24 vállalattal kezdték meg az együttműködést. Még 2014-ben felvásárolták az audiotechnikai termékek és felszerelések gyártásával foglalkozó Beats-et. 2017-ben saját projektként indították el a Clips video szerkesztő alkalmazást, valamint a Google Home és Amazon Echo vetélytársaként megjelenő HomePodot. Az Apple nyitott a kiterjesztett valóság nyújtotta lehetőségekre, ezért 2018-ban megvásárolta az ágazatban tevékenykedő Akonia Holographics vállalatot[14].

Aktivitásuk ellenére 2019 elején az évtizedes növekedést követően először könyvelhettek el visszaesést az Apple-nél a bevételekben. Persze ez még nem veszélyezteti a vállalat helyzetét, az Apple ügyfeleit általánosságban a leginkább márkahűek közt tartják számon, ráadásul 2020-ban már az elektromos autók piacára is tervezi a belépést a vállalat, méghozzá egy önvezető autóval bővítve érdekeltségi körét.

A Facebookhoz és a Google-höz hasonlóan az Apple-nél is megjelentek adatvédelemmel kapcsolatos problémák, bár ők azt kommunikálják[15], hogy az adatok döntő része a felhasználó készülékén marad, ők maguk elsősorban nem az adatgyűjtésre alapozzák az üzleti modelljüket. Mindenesetre az adatok biztonságához való elköteleződésüket újabb modelljeik arcfelismerő technológiája[16] kapcsán kérdőjelezték meg[17], míg 2019-ben Írországban indult eljárás az Apple ellen[18], a GDPR rendelet személyre szabott hirdetésekkel kapcsolatos szabályainak megszegése miatt.

Az Apple-t egy kínai gyártócégében dolgozó munkások kizsigerelése miatt is kritizálták 2006-ban[19], 2010-ben pedig a dolgozói fontolgattak pert a munka során alkalmazott szerektől származó betegségek miatt[20]. Az ügyfelek részéről aggodalomra adhat okot a garanciákkal kapcsolatos félrevezetések gyanúja. 2019-ben nagy felháborodást keltett régebbi MacBookok visszahívása az akkumulátoruk robbanásveszélye miatt[21], továbbá az Apple azon tevékenysége, hogy gátolja eszközei helyi üzletekben való javíthatóságát. A szellemi tulajdonjogok, szabadalmi jogok kérdéskörében többször kellett megvédeni magát a vállalatnak – például a Samsung vagy a Microsoft ellenében.

Szintén az eddig bővebben tárgyalt tech óriásokhoz hasonlóan az Apple tevékenységét is adóelkerüléssel, és monopolista viselkedéssel kapcsolatos vádak övezik. Az Apple alacsony adókörnyezetben működteti leányvállalatait, tengerentúli profitjaikkal nagy mennyiségű amerikai adó befizetését megspórolva. Természetesen Írországban is jelen van, itteni illegális tevékenységéért azonban 2016-ban büntetést szabott ki az Európai Bizottság[22]. Ugyanakkor az is tény, hogy a cég gyakran felhívja magára a figyelmet széles körű[23] társadalmi felelősségvállalásával.[24]

2.    Amazon

A techcégek „Big Four”-jának (azaz „nagy négyesének”)[25] tagja az Apple, Facebook és Google mellett az Amazon – a Microsoft az ötödik tag, amennyiben „Big Five” néven utalnak rájuk. Az Amazon négy irányelv vezérletével működik: a versenytársak helyett inkább a vevőkre összpontosítanak, elhivatottak az innováció és a kiváló operatív működés felé, valamint hosszú távon gondolkoznak[26]. Vezetőik részéről is bizalomra, nagyban gondolkodásra, ötletekre, kitartásra és eredményességre alapoznak[27].

Ezek vezethettek ahhoz, hogy 25 év alatt az Amazon online piactérként működő garázscégből a legértékesebb kiskereskedelmi vállalattá, mára valódi tech-óriássá nőtte ki magát. Az elektronikus úton történő vásárlás lebonyolításán túl felhőalapú technológiákkal[28], digitális médiatartalmak közvetítésével, valamint mesterséges intelligenciával is foglalkoznak.

Az Amazon alapítása Jeff Bezos nevéhez fűződik[29], aki 1994-ben online könyvpiacként hozta létre a vállalatot Seattle-ben, mert a Microsoft rengeteg technológiai tehetséget gyűjtött itt össze. Három évvel később került sor az Amazon első nyilvános részvénykibocsátására, az évezred végén sokan a „dotcom lufi” tagjaként kezelték, azonban végül üzleti modellje fenntarthatónak bizonyult. 1998-ban zenék és videók árusítását, valamint a nemzetközi terjeszkedést is megkezdték a cégnél. Ezt követően egyéb termékek árusításába is belefogtak, mint például elektronikai eszközök, szoftverek, videojátékok, sőt ezektől jól elkülönülő cikkek is a termékkörükbe tartoznak, így élelmiszerek és ékszerek. Nagy hangsúlyt fektettek szállítóhálózatuk kiépítésére, külön központokat alakítottak ki a kapcsolódó feladatköröknek a hatékony szállítás érdekében. 2002-ben elindították az Amazon Web Services szolgáltatást, amely weboldalak népszerűségéről, az internetes forgalom mintázatairól szolgáltat adatokat.

Az évek során több vállalattal valósítottak meg együttműködést és néhányat fel is vásároltak. 2011-ben a DC Comics több népszerű képregényének jogait szerezték meg[30], egy évre rá pedig a Kiva Systems nevű céget vásárolták fel a leltározás automatizálása érdekében. 2013-ban szerződtek a postaszolgáltatóval vasárnapi kiszállításra, 2015-től pedig hagyományos könyváruházzal is rendelkezik a vállalat. 2017-ben a Nike-val, 2018-ban pedig az Apple-lel sikerült partnerkapcsolatot kialakítaniuk, 2017-ben egy szupermarketláncot is felvásároltak, amelyben kimondottan olyan élelmiszereket árulnak, melyek nem tartalmaznak mesterséges tartósítókat, színezékeket és ízesítőket. Az Amazon fontosabb leányvállalatai közé tartozik az A9.com és a Twitch, de saját termékeik és szolgáltatásaik szintén jelentősek. Ilyen prémiumszolgáltatásuk, az Amazon Prime, továbbá a Fire névre hallgató tabletek és TV-k, az e-könyv olvasó Kindle, valamint az okoseszközök vezérlésére és otthonok automatizálására alkalmas Echo.

Az Amazon bevételeinek jelentős részét teszik ki harmadik fél által az oldalon árusított termékek, ezzel együtt a legnagyobb internetes vállalatnak számít bevételek alapján. Időben ismerte fel a digitális platformokon zajló kereskedésben rejlő potenciált. Az alkalmazott kereskedési stratégiája több szintre épül, kezdetben magát kötötte össze a fogyasztóival, illetve beszállítóival, majd a fogyasztóit egymással.

Egy szakértő, Stacy Mitchell, az Institute for Local Self-Reliance vezetője szerint az Amazon teljesen másként gondolkodik, mint a többi vállalat, mert az Amazon éppen a többiek által használt infrastruktúrát és útvonalakat akarja megszerezni[31]. Ennek megfelelően, egyéb online értékesítéssel foglalkozó cégek is igénybe veszik az Amazont, amely a rajta keresztül értékesített termékek árának egy részét megtartja, továbbá hirdetésekből származó bevételre is szert tesz. Az Apple, Google és Microsoft hármastól eltérő módon, az Amazon nem egymáshoz kapcsolódó alkalmazások és szolgáltatások sorozatát hozta létre, ehelyett különböző területeken próbálja meg legjobban kiszolgálni ügyfelei igényeit[32]. A leginnovatívabb vállalatnak tartják, amiért egymáshoz egyáltalán nem, vagy csak lazán kapcsolódó területeken kísérletezve épít ki olyan üzleteket, melyeket aztán legnagyobb versenytársaik között tartanak számon az adott terület domináns vállalatai.

Egy online kereskedéssel foglalkozó vállalatnál felmerülhet a vásárlókban a csalástól való félelem. 2017-ben az Apple perre vitt egy ügyet ezzel kapcsolatban, ugyanis termékeik másolatait hirdették az Amazon oldalán[33]. Több vitatható eleme is van az Amazon tevékenységének. Egyesek szerint bűnesetek megoldásához használt arcfelismerő rendszerükkel („Rekognition”) túl messzire mentek, mivel kellemetlen helyzeteket idézhet elő egy hibás azonosítás. A nyomozások ezen, algoritmusokra épülő módja ugyanis egyelőre meglehetősen szabályozatlan terület, ahol az állami szuverenitás és az állampolgár jogai közötti határok még nincsenek pontosan kijelölve. Így például a rendszer működése során az ügyben nem érintett, ártatlanok fényképeit is „kidobja az algoritmus”, és az öt lehetséges találat közül kell választania a rendőröknek. Ez azt jelenti, hogy az algoritmus nem 100 százalékosan megbízható, amelyet az Amazon is elismer. Jogvédők szerint pedig az állam-Amazon-páros együtt már túl erős, pláne, ha a jogon kívüli területre tévednek[34].

Az LGBT és hasonló kényes tartalmú könyvek felnőtt kategóriába sorolása szintén megosztotta az ügyfeleket. Emellett a munkahelyi körülményekre számos dolgozó panaszkodott, mert a megerőltető feladatok mellett nagyon szigorúan nyomon követték egyesek teljesítményét[35], 2018-ban Európában sztrájkkal próbáltak kedvezőbb feltételeket elérni a munkavállalók[36]. A vállalat ugyanebben az évben összetűzésbe került a seattle-i vezetéssel egy munkavállalókra kivetni tervezett – és a rossz körülmények közt élők lakhatását támogatni hivatott – fejadó miatt, és további befektetései visszaszorításával fenyegette meg a várost[37]. Szintén 2018-ban negatívan érintette az Amazon részvényárfolyamát Donald Trump vélekedése arról, hogy az állami postát használják kiszállításra, meg nem térített többletköltségeket okozva[38].

Az Amazon aktív lobbitevékenységet folytat[39], főként az adatok és a szellemi tulajdon védelmével, a biztonságos szállítással és az online értékesítés adóztatásával kapcsolatosan. Újabban pedig a drónos kiszállítás miatt kellett ehhez folyamodnia[40].

Ahogy több más tech óriásnál is érintettük az adóelkerülés és a monopóliumok problémáját, a többi nagy techcéghez hasonlóan ez az Amazonnál sincs másképp. Sokáig nem kellett minden államban adót fizetnie a vállalatnak, csak ott, ahol fizikailag jelen volt, ezáltal versenyelőnyre tehetett szert egészen 2017-ig[41]. 2017-ben és 2018-ban a jövedelemadó fizetése alól is kivonta magát a vállalat, hiába tett szert 10 milliárd dollárt meghaladó nyereségre[42]. Ezt a korábbi évek veszteségei során alkalmazott elszámolásokkal magyarázták, melyekkel mentességet nyerhettek bizonyos jövőbeli adóktól.

Mint ahogy több nagy más tech óriást, úgy az Amazont sem kerülték el egy a nagy visszhangot kiváltó pereskedések. A nagyvállalat egy 2000-ben indított, játékokat forgalmazó kiskereskedéssel való együttműködése 2004-ben pereskedésbe torkollott, melyet elvesztett az Amazon[43]. Olyan kategóriákban engedélyezték ugyanis további eladók belépését, melyeket korábban kizárólag a partnerüknek ígértek. Egy másik visszaélés 2011-ben történt, ekkor az Amazon árakat összehasonlító alkalmazását kiskereskedésekben használó felhasználók kedvezményben részesültek az általuk látogatott üzlet áraihoz képest[44]. Az Amazonnal kapcsolatos viták az elmúlt években – elsősorban Margrethe Vestager uniós biztos fellépése kapcsán – az európai digitális szuverenitással kapcsolatos viták homlokterébe kerületek.

3.    Microsoft

A Microsoft – szintén meglehetősen eufemisztikus módon – mások segítését fogalmazza meg küldetéseként[45]. A vállalatot 1975-ben alapította[46] Bill Gates[47] és Paul Allen, egy évvel megelőzve egyik legnagyobb versenytársukat, az Apple-t. A számítógépek operációs rendszereinek fejlesztésével érték el kezdeti sikereiket[48], ma is szoftverek, elektronikai eszközök, számítógépek fejlesztésével, gyártásával és ezekhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtásával foglalkoznak, emellett mára több kisebb vállalatot felvásároltak. 2019-ben a piaci kapitalizációt alapul véve a legnagyobb vállalatnak tekinthető a Microsoft, előbbi mutatójuk átlépte az ezer milliárd dolláros szintet[49].

Bill Gates és Paul Allen gyerekkori jóbarátok és tehetséges programozók voltak, ezáltal jöhetett létre közreműködésükből a Microsoft, 1975-ben. 1977-ben már egy nemzetközi irodával is rendelkeztek, operációs rendszerekkel pedig 1980-ban kezdtek foglalkozni, az átütő sikert a MS-DOS hozta meg számukra. Allen 1983-ban betegség miatt kilépett a cégből, de ez nem okozott törést, 1985-ben megjelent a Windows, majd egy évre rá a tőzsdén is kereskedhetővé váltak a Microsoft-részvények.

Helyzetüket a szektor élén az 1990-es években felmerülő – és később is visszatérő – versenyjogi problémák, mint a kartellezés és monopolista viselkedés vádjai sem ingatták meg. 1990-ben jelent meg az azóta is nagysikerű Office programcsomag. Öt évvel később pedig a Microsoft volt a legnagyobb vállalat, amely kezdetektől részévé válhatott a világhálónak, növelve ezáltal versenyelőnyét a lassabban alkalmazkodó nagy cégekkel szemben. A számos újszerű fejlesztést tartalmazó Windows 95 kiadása szintén nagy sikert aratott, 1996-ban pedig egy új piac felé is nyitottak, közreműködtek az MSNBC hírcsatorna létrehozásában.

2000-től Gates helyett Steve Ballmer látta el a vezérigazgatói feladatokat. Még 1999-ben több vállalat közreműködésével létrehoztak egy szervezetet a szellemi tulajdon védelme érdekében. A 2000-es években új operációs rendszerek megjelentetése mellett az Xbox által a videojátékok piacára is belépett a Microsoft. 2008-ban a felhőalapú számítástechnika irányába is nyitottak az Azure révén, egy évre rá pedig saját kiskereskedelmi üzlethálózatot indítottak. Az okostelefon piac fellendülésekor az Apple és Google operációs rendszerei mögött viszont lemaradtak a Windows Phone-nal, amelyet a Nokiával való együttműködésük sem orvosolt.

Többek közt a Facebook és Google közreműködésével elindítottak egy nonprofit kereskedelmi szervezetet, amely hálózatok felhő alapú megújításában segédkezik[50]. 2012-ben a Gmail versenytársaként adták ki az Outlook-ot[51]. A 2013-ban megjelenő Kinect mozgásérzékelő rendszere számos kifinomult újítást tartalmazott. Ebben az évben mégis az elmúlt évtized leggyengébb teljesítményét nyújtotta a vállalat, végül négy különálló egységre bontották tevékenységi körüket (operációs rendszerek, alkalmazások, felhő és eszközök). 2014-ben a vállalat tömeges elbocsátásokra is kényszerült, rövid idő alatt, három körben 18 ezer embernek mondtak fel.[52]

2014-től, az elbocsátások évétől Satya Nadella a Microsoft vezérigazgatója, akinek akviziciókra azért jutott forrása. Ebben az évben a Nokia további mobiltelefonokkal foglalkozó részlegeit is felvásárolták, emellett a videojátékokat fejlesztő Mojang vállalatot is megszerezték. 2015-ben pedig bemutatták első interaktív táblájukat (Surface Hub). 2018-ban több hírszerző ügynökséggel szerződtek, hogy segítsék őket az amerikai polgárok nyomon követésében, illetve a hadsereget HoloLens headsetekkel látták el[53].

Bár a kiterjesztett valóság katonai célú alkalmazása ambivalens érzelmeket keltett a felhasználókban, a Microsoft teljesítménye mégis felülmúlta az elemzői várakozásokat 2019-ben[54]. A vállalatnál hasonló tempójú növekedésre számítanak a következő év során is. A kiugró eredmények hátterében többek közt az állhat, hogy a modern üzleti világban előnyben részesítik a felhőalapú megoldásokat, melyeket a Microsoft beemelt tevékenységi körébe az elmúlt évek során.

2019-ben új európai piacokon jelent meg a vállalat, egy olyan, hackertámadások ellen védő biztonsági szolgáltatást kívánnak nyújtani, amely megvédi a fenyegetett demokratikus intézményeket, NGO-kat, ez a Microsoft AccountGuard[55]. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az európai intézmények, akár transzatlanti együttműködésben megvalósuló kibervédelme fontos, közös, stratégiai cél. A szuverenitást vastagon érintő kérdés ugyanakkor, hogy a szintén „megvédett”, uniós értelemben véve harmadik országból finanszírozott nem-kormányzati szervezetek vajon kinek a szuverén érdekét képviselik? Úgyszintén az is kérdés, hogy ha adott esetben orosz hackerek ellen amerikai cégek amerikai alapítású szervezeteket védenek, akkor Európa a kiberháború virtuális hadszíntere lesz-e csak, vagy képes lesz felnőni szuverén, magát megvédeni képes szereplővé?

A Microsoft befolyása mindenesetre a német hatóságokat is foglalkoztatja. Nem véletlen, hogy az Információtechnikai Biztonságért felelős Szövetségi Hivatal (BSI) a Windows 8 és az úgynevezett Trusted Computing Modul (TDM) kapcsán kiadott 2013. augusztus 21-i állásfoglalásában[56] a Microsoft által kínált csomag veszélyeire figyelmeztetett.  A BSI szerint ugyanis „az ily módon használt operációs rendszer és az alkalmazott hardver kontrollvesztéssel jár” a felhasználók számára. Egy német szerző szerint a Microsoft által kínált biztonsági megoldás valójában egy elektronikus lábperecre emlékeztet.[57]

A Microsoft azóta Németországban – meglehetősen jó érzékkel – a vita élére állt. Az ún. Explained-konferenciasorozat részeként nemrég éppen a Digitális Szuverenitás témájáról tartott konferenciát, amelyen politikusok és tudósok mellett a cég egyik vezetője is felszólalt. A tech óriás már a konferencia meghívójában is meglehetősen „megértő” álláspontra helyezkedett: „A kormányok és vállalatok manapság egyre gyakrabban találkoznak azzal a kihívással, miszerint egyszerre szeretnék teljes mértékben kihasználni az új, a globális piacon elérhető technológiák sokoldalú lehetőségeit, hogy részesei  maradhassanak a nemzetközi versenynek, de ezzel egyidőben szeretnék megőrizni függetlenségüket, mozgásterüket és döntésképességüket a digitális korban.”[58] Ezt a hosszú és körülményes levezetést nehéz  másként értelmezni, minthogy az amerikai globális vállalat maga is belátja, hogy indokoltak az államok digitális szuverenitásuk elvesztésével kapcsolatos félelmei.

A Microsoft monopolhelyzete is régóta vitatott kérdés, 1990-ben az IBM-mel való együttműködés miatt kartellezés gyanújával vizsgálat indult a vállalat ellen, majd négy évvel később újabb problémák merültek fel, ekkor ítéletet hoztak a cég ellen[59]. A monopolista vádak pedig a 2000-es évekbe nyúlóan elkísérték a vállalatot[60]. 2004-ben az Európai Unióban akkor rekordot jelentő bírságot szabtak ki a Microsoftra a Windows operációs rendszer közel monopol helyzetével való visszaélés miatt[61].

4.    Általános megállapítások a GAFA-cégekről

Az Interbrand által 2019 októberében közzétett, érték szerint vizsgált rangsor[62] alapján a világ első három cége, az Apple, a Google és az Amazon, a Facebook a 14. helyre csúszott vissza. Némiképp másként fest az Egyesült Királyságban 2018-ban keletkezett árbevétel és az abból befizetett társasági adó alapján keletkezett „rangsor”, ahogy azt az alábbi ábrán látjuk.

  1. ábra: Az ábra a GAFA cégek Egyesült Királyságban realizált árbevételét és befizetett adóját mutatja 2018-ra vonatkozóan

Forrás: https://www.dailymail.co.uk/news/article-7562269/Facebook-paid-just-28m-tax-record-1-6billion-earnings-UK-50-surge-profits.html

4.1. A távközlési infrastruktúra építése

A Facebook és a Google számára további üzleti céljaik eléréséhez elengedhetetlen a fogyasztók állandó mobilinternetre kapcsolása. Mivel az inkumbens hálózatok infrastruktúrájára e két cégnek (még) nincs hatása, saját fejlesztések indultak el annak érdekében, hogy a felhasználónak sose kelljen nélkülöznie a netet, mindig minden pillanatban online tudjon lenni, ráadásul azt a lehető legjobb minőségben elérhető legnagyobb sávszélességet igénybe véve tehesse. Mindez értelemszerűen egy újabb kihívás az állami szuverenitás felé, hiszen a saját hálózatok az állami felügyelet megkerülését is könnyebbé tehetik a tech óriások számára, ellehetetlenítve az állam kapuőri funkcióját.

A Facebook 2014-ben indított fejlesztése, az Aquila projekt keretében Boeing 737 fesztávolságú drónról szórta volna az ingyen internetet. Részben egy drón lezuhanása, részben pedig a sok kritika miatt végül a projektet felfüggesztették.[63] (Kritika azért érte a projektet, mert az ingyen interneten a gyakorlatban korlátozták volna, hogy a felhasználó mihez férhet hozzá és mihez nem, megsértve a hálózatsemlegességet).

A 2018-as barcelonai Mobile World Congress rendezvényen egy külön tájékoztatón Jay Parikh, a Facebook infrastruktúráért felelős vezetője 5 meghívott távközlési cégnek bejelentette, hogy partneri együttműködéses projekt keretében fellendítik a mobilinternetes kapcsolódási lehetőségeket olyan országokban, mint Peru, Magyarország, Pakisztán és Malajzia[64]. A konkrétumok tekintetében Parikh saját írásában a cég honlapján a műszaki fejlesztéseket ismertető aloldalon a kongresszus első napján beszámolt arról, hogy a Magyar Telekommal kötött megállapodások alapján már tervezik a Terragraph próbaüzemét Budapesten.[65]. A fejlesztések a Telecom Infra Project[66] keretében valósulnak meg vezeték nélküli eszközökön (mm hullámhosszú rádiós hálózat a 60 GHz-es ingyenes frekvenciájú spektrumban), melyek az optikai hálózattal azonos átviteli sebességet biztosítanak majd. Részletek nem érhetők el, 2019. júniusi bejegyzések szerint is még csak a tervezés szintjén van a próbaüzem.

A Google is kifejlesztette a saját stratégiáját a mobilinternet masszív szórására. A Google-Fi szolgáltatással nem egyetlen szolgáltatón keresztül tud majd az előfizető mobilnetet használni, hanem egy MVNO[67] hálózaton keresztül az eszköz az adott pillanatban és helyen éppen a legerősebb jelet sugárzó szolgáltató hálózatára roamingol szükség esetén. A Google-Fi jelenleg az USA-ban a Spring, a T-Mobile és a U.S. Cellular infrastruktúráját használja. A Google egyelőre nem tervez ilyen szolgáltatást Európában bevezetni.[68]

4.2. Tömegeket elérő portálok

Az előző fejezetekben láttuk, hogy külön-külön a Google és a Facebook által elért felhasználók száma milliárdokban mérhető. A Facebook felhasználóinak száma 2019-ben, tehát alig több mint egy évtized leforgása alatt 2,5 milliárd főre bővült[69]. Ami az egyes országokat illeti, nem túl meglepő módon India az első, több mint 260 millió felhasználóval, az USA a második 180 millió fővel, míg Indonézia a harmadik 130 milliós felhasználói körrel.[70]

A Google-nek csak az Egyesült Államokban 259 millió felhasználója volt 2019 októberében, és egyébként a keresőprogramok piacán 62,5 százalékos, azaz „ötnyolcados” piaci szelettel rendelkeztek. Ugyanakkor világszinten a Google piaci részesedése 88 százalékos.[71] Egy másik forrás szerint ez az arány 2019 decemberében egyenesen a 93(!) százalékot közelítette. Az Alphabet-birodalom más tagjainak súlya és számai is hasonlóan alakulnak. Így például a Chrome a böngészők piacán 2019 szeptemberében 60 százalékos részesedéssel bírt. Az Android felhasználóinak száma 2,5 milliárd, a Youtube felhasználóié pedig 2 milliárd volt 2019 egy-egy hónapjában.[72]

De hogyan alakulnak ezek a számok Magyarországon? A We Are Social és a Hootsuite 2019-es felmérése[73] szerint a magyar lakosság 62%-a aktív közösségi média felhasználó.  A leglátogatottabb internetes oldal körükben a google.com, nem sokkal marad mögötte a Facebook, ezt követi a google.hu, majd a YouTube. A 4. helyen álló YouTube forgalma a google.com oldalhoz viszonyítva 61.3%.

4.3. K+F, újabb kihívások az állami szuverenitásra nézve

A nagy techcégek mindegyikére igaz, hogy vagy a mai napig dinamikusan növekednek vagy legalább egy olyan időszakuk volt a történetük során, amely alatt versenytársaikat jócskán megelőző növekedési ütemet mutattak. Sikereik kulcsát gyakran kutatási és fejlesztési tevékenységükben, ezen beruházásaikban látják. Mielőtt rátérnénk a K+F és növekedés viszonyára, érdemes kitekinteni a produktivitással való kapcsolatára, melyről empirikus tanulmányok is születtek.

Amerikai és európai gyártó-, illetve szolgáltató cégek K+F kiadásainak és termelékenységének viszonyát vizsgálva az 1990-2008 közötti időtávon az tapasztalható, hogy a tudástőke pozitív kapcsolatban van a produktivitással. Bár az eredmény önmagában nem meglepő, mellette megfigyelhető az is, hogy az aktív K+F tevékenységet végző szolgáltatók és a csúcstechnológiai (high-tech) vállalatok körében erőteljesebb hatás van jelen, mint a nem high-tech szektorban. Ez az eredmény némiképp rácáfol arra a közkeletű álláspontra, miszerint a később alapított cégek előnyt élveznek azáltal, hogy a már ismert fejlett technológiákat alkalmazhatják, anélkül, hogy nekik is végig kellett volna járniuk a kísérletezés költséges útját. Az előbbi elv képviselői szerint az alacsonyabb technológiai szinttel rendelkező szektorok hiába fordítanak kevesebbet kutatásra és fejlesztésre, mégis segíti felzárkózásukat a későbbi piacra lépés.

Az eredményekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az egyes ágazatok között jelentős különbségek figyelhetők meg. A high-tech szektorban nyilvánvalóan gyakrabban adódnak új technológiai lehetőségek, nagyobb a fejlődési potenciál – szemben az alacsonyabb technológiai fejlettséggel rendelkező kevésbé innovatív ágazatokkal, ahol specifikus feladatok elvégzése a cél. Ilyen helyzetben elvárás, hogy azonos mértékű K+F beruházás nagyobb mértékben növelje a fejlettebb szektor termelékenységét. Továbbá a high-tech termékek iránti kereslet nagy mértékű növekedése szintén ezeknek a cégeknek kedvez, a növekvő kereslet ösztönzi a hatékony K+F beruházásokat, költségcsökkentést és párhuzamosan magasabb profitokat hoz.

Összességében elmondható, hogy a K+F és a produktivitás között szignifikáns pozitív kapcsolat van. A kapcsolat erőssége nő a high-tech szektor esetében, az ide tartozó cégek továbbra is előnyben vannak a kutatási tevékenységük termelékenységre gyakorolt hatását tekintve – ráadásul a tőkebefektetéseket alapul véve is hasonló eredményre jutunk. A produktivitást módosító hatás alapján tehát érdemes K+F-et használó szolgáltatók és high-tech gyártócégek támogatása K+F-fel kapcsolatos döntések során.

Általánosan is elterjedt gondolat, hogy a döntéshozóknak érdemes high-tech cégekre összpontosítani, pontosabban olyan vállalatokra, melyek intenzív K+F tevékenységet végeznek, hiszen ezeket innovatívnak és potenciálisan hirtelen bővülőnek tartják. Ezen indoklás alapja az a feltételezés, miszerint a high-tech besorolás, innovativitás és növekedés között pozitív asszociációs kapcsolat van. Előbbi tesztelhető a gyorsan növekvő vállalatok szektor szerinti eloszlásának vizsgálatával. Az 1997 és 2008 közötti időszakra, svéd cégeket alapul véve érdekes eredmények születtek e tekintetben. Azt sugallják ugyanis, hogy azokban az iparágakban, melyekben magas intenzitással folyik K+F tevékenység, ceteris paribus várhatóan kisebb arányban képviseltetik magukat magas növekedésű cégek, mint ahol kisebb mértékű a K+F. Ezáltal megkérdőjelezhető a K+F cégnövekedést előidéző hatása. Gyorsan növekvő cégeket nagyobb arányban a jelentős humán tőkét igénylő szolgáltatói iparágakban figyeltek meg.

A legtöbb cég csak lassú növekedést képes elérni – amennyiben egyáltalán bármekkorát képes –, a gyorsan bővülő vállalatok azonban jelentős szerepet játszanak a munkahelyteremtésben és gazdasági növekedésben, ezért kiemelt figyelmet érdemelnek. Az uniós stratégiáknak is része ezen kis- és középvállalkozások támogatása, megtalálásuk azonban gyakran nehézséget okoz, például start-upok esetében ígéretes projektekre is nagy arányú bedőlés jellemző. A döntéshozók általában a csúcstechnológiai szektorban látják a dinamikus növekedés lehetőségét, és a K+F tevékenységet a növekedés kulcsaként kezelik, ennek ösztönzésére szolgálnak az erre igénybe vehető kedvezőbb adózási formák. Fontos tehát elemezni, hogy valóban nagyobb-e a gyorsan bővülő cégek aránya a high-tech ágazatokban.

Az eredmények alapján megkérdőjelezhető a high-tech egyértelműnek tartott fölénye növekedési lehetőségek tekintetében. A high-tech és a gyors növekedés ugyanis nem feltétlenül azonos fogalmak, több ország és időtáv adatai is arra utalnak, hogy a magas növekedési ütemmel bíró vállalatok aránya nem kiemelkedő az intenzív K+F tevékenységet folytató vállalatok körében és a high-tech szektorban. Sőt, épp ellentétes viszony volt megfigyelhető, a K+F magas szintje esetén kisebb arányban reprezentálták magukat a nagy növekedésű cégek, nagyobb arányok esetén a szolgáltatások és a humán tőke szerepe jelentős volt.

Látható tehát, hogy a K+F tevékenységet bár sok helyütt a növekedés indikátornak vélik felfedezni, azért óvatossággal kezelendő az elemzések során, néha megtévesztő eredményre juthatunk kizárólag ennek vizsgálatával. Érdemes átgondolni, valóban helyes-e a döntéshozók vélekedése, miszerint a nagy mértékű K+F-t alkalmazó és high-tech szektorok felelnek a magas növekedésért. Amennyiben a szektort támogató intézkedések megnövelik a magas növekedésű vállalatok arányát, abból még nem következik egyértelműen, hogy ezek tevékenysége a gazdaság növekedési érdekeit szolgálja. Az amúgy is dinamikusan növekvő ágazatok támogatása helyett pedig akár megtérülőbb lehet bizonyos piaci kudarcok esetén közbelépni. Ezeken a területeken hasznos kutatások születhetnek még a későbbiekben.

Egy technikai kereskedési stratégiát vizsgáló kutatásban a korábban ismert méret és érték faktorok mellett a K+F-nek is fontos szerepet tulajdonítottak a high-tech iparágakban. Ez különösen kisebb vállalatok esetén volt igaz a 2017-et megelőző 55 év amerikai részvényeinek adatai alapján. A méret és érték hatások régóta fellelhetők az eszközárazás irodalmában. Eszerint az alacsonyabb piaci kapitalizációjú részvények átlagos hozama magasabb, illetve a magas piaci érték és könyv szerinti érték hányadosú értékpapíroké szintén.

Az innovációt megfogó faktor fontos lehet ezek mellett, segíthet a versenyelőny kialakításában a növekedés és profitábilitás emelésével. A piac általában pozitívan reagál a K+F tevékenységekre, a tech óriások felemelkedéséhez is innovatív termékeik járultak hozzá. Persze ez kockázatot is hordoz – gondoljunk például a dot.com buborékra –, amely a többlethozamokat részben megmagyarázhatja. Összességében azt találták, hogy a legeredményesebb stratégiák a méret, érték, iparági és K+F hatásokat mind figyelembe veszik, többváltozós sorba rendezést alkalmaznak, ezáltal szignifikáns hozamtöbbletre szert téve. Ez alapján a high-tech cégek K+F igénye miatt a K+F tevékenységbe való beruházások növelik a cégértéket.

  1. 2. ábra: A nagy techcégek K+F kiadásai (milliárd USD)

Forrás: FinancialModelingPrep

A 2. ábra szemlélteti, miként alakult a nagy techcégek kutatási és fejlesztési tevékenysége az elmúlt 10 évben. Mindenütt nőnek a K+F kiadások, de legnagyobb mértékben az Amazon esetében. Ezzel párhuzamosan a profitokban is magas növekedés figyelhető meg, melyet a 3. ábra szemléltet. Ezek alapján látszólag hatásos a K+F a nagy techcégek esetében.

  1. ábra: A nagy techcégek profitjai (milliárd USD)

Forrás: FinancialModelingPrep

A legnagyobb IT cégek intenzíven vásárolják fel a startup-vállalatokat és azokat a cégeket, amelyek konkurenciát jelentenek számukra, miközben hatalmas összegeket invesztálnak kutatás-fejlesztésbe. Ezzel még inkább koncentrálttá válik köreikben az adat, a technológia, az innováció és a humán erőforrás. Hogy ez mit jelent számokban, azt az alábbi táblázat szemlélteti. A táblázatban látható, hogyan alakultak 2018-ban Magyarország[74], valamint a GAFA cégek kutatás-fejlesztésre fordított kiadásai[75], forintra is átszámítva[76].

  1. táblázat: A GAFA cégek és Magyarország K+F kiadásai (2018)

Jól látható, hogy hazánk – egyébként az elmúlt években dinamikusan növekvő – K+F költéseinek összege nem éri el a GAFA cégek K+F kiadásainak 5%-át sem.

Ha eljön az nap, amikor a GAFA cégek valamelyikének internet szolgáltatásán keresztül a GAFA cégek valamelyike által feltett tartalmat nézzük a GAFA cégek valamelyikének WI-FI-jére kapcsolódva egy olyan készüléken, melyet a GAFA cégek valamelyike gyártott, talán már késő lesz azon gondolkodni, hogy hogyan tudjuk visszavenni a kontrollt saját életünk felett. Mindez nagyban természetesen az állam digitális szuverenitására nézve is igaz.

Annak érdekében, hogy ezt a veszélyt reálisan érzékeljük, érdemes ismét a korábban már idézett Google-munkatárs, Tristan Harris ebben az írásban már említett előadásában[77] elhangzottakat ideidézni. Miután az irányítószobában ülők felelősségéről és a rendszer működési mechanizmusáról mesél, így folytatja[78]:

„Azért vagyok tehát itt, mert ennek [a pszichés befolyásolásnak] az ára nyilvánvaló. Nem ismerek ennél sürgetőbb, mindenek felett álló problémát. Ez nem csak egyszerűen elveszi azt, hogy akaratunk szerint irányítsuk a figyelmünket és éljük az életünket, hanem megváltoztatja azt, ahogy lefolytatjuk beszélgetéseinket, megváltoztatja a demokráciát és azt a képességünket, hogy olyan beszélgetéseink és kapcsolataink lehessenek, amilyeneket mi magunk akarunk. Ez mindnyájunkat érint, hiszen egy milliárd ember tart ilyet [okos eszközt] a zsebében.”[79]

4.4.       A GAFA-cégek adatgyűjtéséről és gazdasági erejükről

Ezzel együtt ugyanakkor a GAFA cégekről elmondható, hogy néha forradalmi újításokkal, máskor egyszerű ötletek megvalósításával könnyebbséget hoztak a mindennapi életbe. Régóta fennálló problémákra találtak megoldásokat, melyhez szükség esetén saját maguk teremtették meg a keretrendszert. Olyannyira meghatározóvá váltak, hogy új szavak kerültek miattuk a szótárakba. Hozzájárultak a kommunikáció, információáramlás, kereskedelem fejlődéséhez, bonyolult feladatok hatékony elvégzését tették lehetővé. Mindezért cserébe a legértékesebb fizetség az adataink rendelkezésükre bocsájtása volt.

Az adatokat nem csupán begyűjtik a techcégek, hanem kereskednek is velük, a birtokukban lévő adatállományból rendkívül részletes profilokat képesek létrehozni bárkiről, megfigyelve tevékenységét, szokásait, személyes adatait[80]. Az adatvédelemmel kapcsolatban az arc- és ujjlenyomat felismerő rendszerek kockázatai mellett, a hangrögzítéssel kapcsolatos aggodalmak is felvetődtek. A Google egy ilyen lehallgatás napvilágra kerülése után fejlesztési célokkal takarózott, azonban ez a felhasználóknak nem ad okot önfeledt nyugalomra. Az 1. táblázat jól szemlélteti, hogy mi mindent tudnak rólunk a techcégek, akár a GDPR-rendelettel szembemenő adatrögzítés nyomán. Az adatvédelem egyre hangsúlyosabb szerepe a nyílt forráskódú programok – ilyen például a már több helyen használatos Libre Office – felé mozdíthatja el a felhasználókat, így ez a fejlesztési irányzat komoly lehetőségek előtt áll.

  1. táblázat: A nagy techcégek által ismert felhasználói adatok
    saját bevallásuk alapján („!” – ismerik; „x” – nem ismerik)
 

Facebook

Google

Apple

Microsoft

Amazon

Név

!

!

!

!

!

Nem

!

!

x

!

x

Születés

!

!

x

!

x

Telefonszám

!

!

!

!

!

Email-cím

!

!

!

!

!

Hely

!

!

!

!

!

Munkahely

!

!

x

x

x

Tanulmányok

!

!

x

x

x

Lakcím

!

x

!

!

x

 

Facebook

Google

Apple

Microsoft

Amazon

Bankkártyák

!

x

!

!

!

IP-cím

!

!

!

!

!

Névjegyzék

!

!

x

!

x

Telefonhívások

x

x

!

!

x

Üzenetek

!

!

!

!

!

Események

!

!

x

!

x

Keresések

!

!

x

!

!

Videók

x

!

x

!

!

Weboldalak

x

!

x

!

!

Fotók

!

!

x

!

!

Bejegyzések

!

!

x

x

!

Vásárlások

x

x

!

!

!

Hirdetések

!

!

x

!

!

Eszközök

!

!

!

!

!

Forrás: Security Baron: securitybaron.com/blog/the-data-big-tech-companies-have-on-you-or-at-least-what-they-admit-to/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202002, (Gabe Turner: The Data Big Tech Companies Have On You. 2019.10.16.

A nagy techcégek gazdaságra gyakorolt hatása összességében nem egyértelmű. Gazdasági tekintetben domináns szereplőkké váltak, serkentették a növekedést, rengeteg munkahelyet teremtettek (melyekről egyszer üdvös, máskor kételyeket keltő hírek láttak napvilágot) és amelyeket néha nagy számban meg is szüntettek. A fejlett technológiák sokszínű hasznosításán, és ezek nyújtotta lehetőségeken túl a techcégek fő célja nem egy ország gazdaságának erősítése, hanem saját szuverén mozgásterük bővítése. Saját érdekeiket tartják szem előtt, emiatt óriási méreteket öltő adócsalásokkal élnek, emellett gyakran megbontják az egészséges verseny struktúráját. Az adózást különböző taktikákkal kerülik el, kihasználják az ír társasági adó alacsony szintjét, adóparadicsomokba helyezik ki működésüket, hatalmas profitokat érnek el adózatlanul – korábbi veszteségekre hivatkozva – és lobbiznak adóztatásuk ellen. 2019-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma átfogó versenyjogi vizsgálatot indított a nagy techcégek – elsősorban Facebook, Google, Apple, Amazon – ellen. Azzal gyanúsítják őket, hogy törvénytelen módon gátolták versenytársaikat piaci részesedés szerzésében és igazságos versenyhelyzet kialakításában[81].

Érdekesség, hogy a nagy techcégekre néha az új befektetési bankokként utalnak, azokhoz hasonló viselkedésük miatt[82]. Olyan vállalatok, mint az Apple vagy a Google komoly összegeket fektettek vállalati kötvények vásárlásába az elmúlt években. Ebben bizonyára az alacsony hozamkörnyezet játszott közre, milliárd dolláros bevételeiket arra fordították, hogy relatíve magas hozamú vállalati kötvényeket vásároljanak, míg ezzel párhuzamosan alacsony kamattal bocsátották ki saját kötvényeiket. A techcégek kötvényportfóliójának nyomon követése bonyolult feladat, rájuk nem vonatkoznak olyan szigorú szabályozások, mint a bankokra, így pontosan nem ismert, mely értékpapírokkal, és mekkora értékben rendelkeznek. Egyes becslések szerint az ezermilliárd dolláros nagyságrendet is eléri azon likvid értékpapírok állománya, melyeket a nagyvállalatok offshore megtakarításként halmoztak fel.

Az adók elkerülésére alkalmazott stratégiájukból szerzett megtakarításokat előszeretettel fektetik az említett kötvényekbe a vállalatok, ami az adók elkerülésén túl egyéb problémákat is felvet. Amennyiben a vállalatok valamilyen okból kifolyólag úgy döntenek, hogy eladják iménti kötvényállományuk egy részét, az komoly hatással lehet az egész piacra. A kötvények hirtelen eladása lenyomhatja az árukat, ezáltal a hozamok vártnál meredekebb növekedését eredményezve. Ráadásul a befolyó készpénzt a nagyvállalatok vélhetően elsősorban nem új üzemekre vagy fizetésemelésre fordítanák, a gazdasági növekedés ösztönzése helyett inkább saját maguk érdekeit tartva szem előtt osztalékfizetésre vagy más vállalatok felvásárlására használnák fel. Ennek kiküszöbölése helyett úgy tűnik, hogy a vállalatoknak még könnyebb dolga lesz a jövőben pénzük mozgatásával, és nem kell majd kötvényt kibocsátaniuk a maguk részéről az adósságvásárláshoz.

4.5.        Techcégek a tőzsdén

A tőzsdei kereskedés központja mindig is az Amerikai Egyesült Államok volt, az utóbbi időben azonban általánosan fellendülés történt a részvénypiacokon világszerte, így Európában is egyre több tőzsde nyílik, illetve bővül. A technológiai óriáscégek előbb-utóbb megjelennek a tőzsdén, forrásgyűjtés céljával, a tőzsdei folyamatok pedig ilyen értelemben az óriáscégek kevés korlátozó, illetve adott esetben ösztönző forrásainak egyikeként szolgálnak. A tech óriások szuverenitását ilyen értelemben az államokon kívül csak a tulajdonosaik, az a tőzsdei részvényeseik tudják befolyásolni.

  1. ábra: a 10 legnagyobb tőzsde, Forrás: Stocks To Trade

Az 12. ábrán a 10 legnagyobb tőzsde látható, részvénypiaci kapitalizáció alapján rangsorolva. A tőzsdék neve mellett a 2017. évi adatok szerepelnek, sorban a piaci kapitalizáció, fennállásuk időtartama, illetve a rajtuk bejegyzett cégek számát tekintve. A vezető NYSE mérete közel háromszorosa a második NASDAQ-nak, a legnagyobb európai tőzsde pedig az összesítésben harmadik londoni.

 

A tech óriások működése szempontjából is fontos szempont volt, hogy az USA és Európa között a vállalatfinanszírozás tekintetében régóta mutatkoztak mára enyhülő különbségek. Az amerikai pénzügyi szektor szabályozatlan működése mintaként, illetve – a 2008-as gazdasági válság után – elrettentésként egyaránt szolgál egyes olvasatokban. Náluk, valamint a briteknél az értékpapírosodás sokkal nagyobb mértéket ölt, mint az európai, jellemzően banki forrásokat felhasználó pénzügyi rendszerekben. A banki finanszírozás hosszabb távú projektek esetén lehet hatékonyabb, további kisbefektetőket bevonzva, illetve ez a forma lehetőséget hagy megőrizni bizalmas üzleti információkat. A működés kezdeti szakaszában lehet ez főként hasznos egy vállalatnak, majd az érettebb szakaszban gyakran érdemes megjelenni a tőkepiacon részvényeket kibocsátva.

A piaci alapú rendszer hatékonysága például a gazdasági bizonytalanságok kezelésében mutatkozhat meg. Megkülönböztethetünk külső (USA, Egyesült Királyság) és belső (EU, Japán) irányítási rendszereket. Előbbire egyszintű vezetés jellemző, amelyben menedzsmenti és nem menedzsmenti, a részvényesek érdekeit képviselő tagok szerepelnek. A tulajdonosok főként kisrészvényesek, akik nem szakmai, hanem inkább pénzügyi befektetők, a teljesítménynek megfelelően kereskednek értékpapírjaikkal, mozgatva a részvények árfolyamát. A vezetők javadalmazásának alapjául főként a cég tőzsdei megítélése szolgál. A belső irányítási rendszerek esetén az ellenőrzés egy erős, belső érdekeltségű partnerhez köthető, azonban ezzel párhuzamosan egyéb érdekeltek (munkavállalók vagy akár helyi közösségek) is hatnak a vezetésre, még ha nincs is formális tulajdonjoguk. Ebben a helyzetben az értékpapírok szerepe kevésbé fontos, amely az alacsonyabb piaci likviditásban mutatkozhat meg, szemben a külső rendszerek működéséhez szükséges likvid részvénypiacokéval.

Az információtechnológia iparágára már az ezredfordulón különösen jellemző volt a nagy sebesség, abban az értelemben, hogy nagyon hirtelen változtak mind a termékek, mind az üzleti körülmények. A vállalatot egy információ-feldolgozó egységnek tekintve már ekkoriban születtek empirikus kutatások azzal kapcsolatban, hogy melyek a sikeres működés feltételei. Ehhez öt alapvető változót határoztak meg. Elsőként a külső környezetből származó információkkal – így a technológiával, piaccal, potenciális ügyfelekkel – kapcsolatos naprakészséget. Szempont volt emellett a döntéshozói struktúra, a speciális tudást igénylő döntésekre is alkalmas tagokkal és megfelelő ösztönzőkkel. Szintén alapvető a hatékony információ és tudás áramlás a szervezeten belül, valamint az ezt megteremteni képes rendszer. Továbbá a komplex problémák szétbontásához való hozzáállást is mérték, azaz, hogy egy adott problémára fókuszálhat-e a kapcsolódó feladatkört betöltő személy. Végül a kisebb feladatokat ellátó partnerkör megléte és az előbb említettek rájuk való kivetítésének képessége került be a változók közé.

Ezek alapján létrehoztak egy úgynevezett szervezeti IQ változót, amely a vállalat gyors és hatékony információ-feldolgozó, illetve döntéshozó képességét számszerűsítette. Az empirikus eredmények nem okoztak meglepetést, a magasabb szervezeti IQ erősebb profitabilitással és magasabb növekedéssel párosult, és a hektikus iparágakban még intenzívebb volt a hatás. Már akkoriban felismerhető volt, hogy az akkor még lassabban változó ágazatokban is érdemes lehet az említett szempontokat szem előtt tartani.

Szintén az információtechnológiai szektor innovatív módszerének számított az ezredforduló környékén, hogy az alkalmazottak opciós jogot szerezhettek a vállalat részvényeire vagy bónuszjuttatásként részvényeket kaptak, mindez főként a vezetők körében volt elterjedt. Az egyéb szektorokhoz képest kiugró mértékű részvényopciók szétosztását kutatásokban is próbálták közgazdasági faktorok segítségével megmagyarázni., felhasználva a teljesítmény és a kompenzáció viszonyát. A vizsgált faktorok valóban jelentős eltérést mutattak az IT és egyéb szektorok között, így befolyásolhatták az opciók használatát.

A vezetők kezébe nagyobb részesedést adni a vállalatból azért lehet érdemes, mert így összeegyeztethetők lesznek az érdekek, a vezetés jó eséllyel valóban a növekedés elérésére törekszik. A teljesítménytől függő szerződések önkiválasztó folyamatot eredményeznek a menedzserek körében, inkább a valóban jó képességekkel rendelkezők fogadják el ezeket az állásokat. Enélkül fennáll a kontraszelekció veszélye, hiszen jelen esetben az ügynök jobban tisztában van saját képességeivel, mint a megbízója. A morális kockázat egyébként továbbra sem küszöbölhető ki olyan vállalatoknál, ahol nehéz pontosan megfigyelni a menedzser viselkedését, holott az nagy hatással van a teljesítményre.

A közgazdasági faktorok teljes mértékben nem tudták megmagyarázni a juttatási rendszer opciós részvényekben bővelkedését, és több kritika is érte emiatt a techcégeket, de a várakozásoknak – miszerint az említett ösztönzők pozitívan hatnak a teljesítményre – megfelelően, visszatekintve eredményesnek bizonyult a részvényopciós stratégia. Némiképp meglepő, hogy bizonyos modellek szerint, figyelembe véve a teljesítményt és más közgazdasági faktorokat az IT szektorban tevékenykedő vezetők nem részesültek magasabb juttatásban, mint az egyéb szektorokban jellemző volt. Az eredmények egy további lehetséges magyarázata, hogy a modell keretében vizsgált vezetők – akik teljesítményhez kötött feltételek mellett szerződnek – kevésbé kockázatkerülők.

4.6  Belépés a tőzsdére

A tőzsdei belépés komoly előzetes megfontolást és előkészületeket igényel minden ebben gondolkodó vállalat részéről, miközben önmagában még nem jelent exponenciális növekedési pályát. A finanszírozási formát tekintve általában ez az egyik legkevésbé preferált megoldás, megelőzi a saját tőkéből, a banki hitelből és a kötvénykibocsátásból való finanszírozást is. Előbbiek esetében nem kell attól tartani, hogy a piac esetleg alulértékeli kibocsátáskor a részvényeket, és rögtön kudarcba fullad egy ígéretes projekt, illetve a tulajdonosi szerkezet sem változik meg.

Persze, a legnagyobb vállalatoknál rendre megfigyelhető a tőzsdei jelenlét, a kockázatos befektetések is vonzzák a befektetőket, amennyiben pedig a magasabb kockázat mellett elvárt magasabb hozam szintjét sikerül megugrani egy vállalatnak, az kedvezően hat részvényei árfolyamára, növeli értékét. Ezáltal a részvénykibocsátáskor tőkéjükért cserébe részesedéshez jutó új tulajdonosok mellett az alapítók, a korábbi tulajdonosi kör számára is kedvező lehet az összhatás. A tulajdonosok egy része aztán a későbbiekben folyamatosan cserélődik, napi szinten számtalan tranzakció történik a tőzsdéken. Pontosan ez történik a technológiai cégek döntő többségénél is.

Az általában erősen volatilis részvényárfolyamok mozgása érzékenyen érinti a tulajdonosokat, ez jelzi az adott vállalat értékének befektetők általi megítélését. Az értékelés, és ennek megfelelően a részvények vásárlása vagy eladása történhet többféleképp.

  1. 5. ábra: A nagy techcégek havi részvényárfolyamának változása 2012-től Forrás: Yahoo Finance

Az 5. ábrán megfigyelhető a részvényárfolyamokra jellemző nagy volatilitás. Kiugró a Facebook-részvények kibocsátást követő első évben mutatott ingadozása.

A tőzsdére lépésnek megvannak a maga előnyei. A részvényopciós jutalmazás, illetve a részvényárfolyam teljesítményt jelző tulajdonsága mellett a nyilvánosan elérhető információk lehetővé teszik a pénzügyi források diverzifikálását és csökkentik a kölcsönök árát. Amennyiben egy vállalat úgy ítéli meg, hogy hosszú távú céljait a nyilvános tőzsdei jelenlét segítené, akkor elsőként a kockázatos és egyik legnehezebb feladatként számontartott első nyilvános részvénykibocsátással (IPO – initial public offering) kell megbirkóznia. Az idáig vezető szakaszon a saját befektetések és hitelek után a kockázati tőkebefektetők tudják átsegíteni, utóbbiak szintén részesedésért, egy idő után azonban szükségessé válhat a nyilvános részvénykibocsátás.

Az IPO lehet elsődleges vagy másodlagos kibocsátás, előbbi esetén új részesedéseket osztanak szét pénzért cserébe, utóbbinál meglévő részesedésüket váltják készpénzre a tulajdonosok. A másodlagos eset nem csak kis, kezdeti stádiumban álló üzleteknél fordulhat elő, sőt a legnagyobbak ezek közül akkor mennek végbe, mikor az állam adja el részesedését egy vállalatban.

Mikor egy vállalatnak több tőkére van szüksége és az alapítók bizonyos részesedésüket el szeretnék adni, akkor az IPO-hoz pénzügyi közvetítőként szolgáló, úgynevezett aláírókat kell szerződtetni. Ők – egy vezetővel az élen létrehozott, a felelősség megosztására szolgáló szindikátusban – először pénzügyi tanácsokkal látják el a vállalatot, majd megvásárolják a kibocsátani kívánt értékpapírokat, végül újból eladják őket, most már nyilvános keretek közt befektetőknek. A kibocsátást több előzetes teendő övezi, elsőként egy a vállalat tevékenységét átfogóan tanulmányozó kiadványt juttatnak el minél több befektetőhöz. A jogszabályoknak megfelelő értékesítési terv kialakítása mellett, az értékpapír-, illetve tőzsdefelügyelet részéről szükséges az új részvény bejegyzésének jóváhagyása. Ennek elindításához a felügyeleti szervhez kell eljuttatni egy a finanszírozásról, cégtörténetről, tevékenységekről és jövőbeli tervekről szóló dokumentumot, melynek legfontosabb elemeit tartalmazó összefoglalót a befektetőkhöz is eljuttatják.

Az IPO-val kapcsolatos kiadványok tartalmazzák a vállalat saját számításai alapján meghatározott tervezett kibocsátási árfolyamot. A következő időszakban a vállalat képviselői és az aláíró találkoznak több potenciális – főként intézményi – befektetővel. Az ő véleményük alapján megkezdődik a könyvépítés, azaz feljegyzik milyen árfolyamon, mennyit hajlandók megvenni.

A végső ár meghatározásánál a vállalat menedzserei vonzónak találhatják a lehető legnagyobb érték választását, az aláírók azonban általában óvatosabbak. Egyrészt számukra kedvezőtlen, ha nem tudnak eladni minden részvényt, másrészt kis mértékű alulárazottság vonzó lehet a befektetők körében. Az aláírók nem minden esetben vásárolják meg a teljes részvényállományt előre, vállalva egy esetleges kudarc teljes kockázatát. Néha csak ígéreteket tesznek, hogy a lehető legtöbbet eladják, erre egy alternatíva, hogy csak sikeres kibocsátás után díjazzák őket. Egy sikertelen IPO-t követően az aláírókat szokás felelősségre vonni, amiért felülértékelték az értékpapírt, és a maguk részéről nem teljesítették az elvárásokat. A dotcom részvények 2000-es összeomlását követően a high-tech szektor számos befektetője perelte az aláírókat.

Az IPO költséges eljárás, az aláírók eleve magas díjat számítanak fel tevékenységeikért, amely abban mutatkozik meg, hogy alacsonyabb áron vásárolják meg a részvényeket, mint amin a befektetőknek továbbadják. Emellett adminisztratív költségek is jelentkeznek, az előkészítésben részt vevő menedzsment, könyvelők fizetése, a felügyelet által kiszabott regisztrációs díj, postázási költségek összeadódnak.

Az IPO alternatív módszerekkel is történhet, így például aukcióval. Legjellemzőbb a már említett könyvépítés, ez azonban inkább csak iránymutatásként szolgál, nem tekinthető garantált ajánlati könyvnek. A nyílt aukció inkább kötvénypiacokon (például államkötvényeknél) jellemző, de előfordulhat ilyen IPO. Ez történt például 2004-ben a Google esetében, mely a legnagyobb aukcióval zajló IPO-nak bizonyult.

4.7 Az IPO-k vizsgálata

Az első nyilvános részvénykibocsátásokról és őket övező kérdésekről több empirikus kutatás született. A 2000-es évek elején kezdték kutatni az átvétel lehetőségét, mely alatt azt értjük, hogy egy már tőzsdén jelenlévő vállalat vásárolja fel a részvénypiacra való belépést fontolgató másik vállalatot, ami tulajdonképpen az IPO egy alternatívája. Egy közel tízezer vállalatot vizsgáló kutatásban[83] a döntést befolyásoló főbb tényezőkként az iparági jellemzőket, a piaci időzítés szerepét, a tőkeigényt és az üzlet megkötésével kapcsolatos faktorokat – mint például méret és likviditás – határozták meg. Ebben az időszakban azt figyelték meg, hogy a korábban IPO-ra összpontosító vállalkozók egy része a cége eladását tűzte ki új célként. Néhányan sorozatosan indítottak vállalkozásokat, azt a stratégiát alkalmazva, hogy a megfelelő növekedést követően egy már részvénytársaságként működő nagyvállalat vásárolja fel őket. A nagyobb piaci jelenlét elérésének előbbi két módja szoros kapcsolatban áll egymással, melyet az IPO-k volumene, valamint a felvásárlási aktivitás között fennálló ellentétes irányú tendenciák is alátámasztanak.

 

Facebook

Google

Apple

Microsoft

Amazon

IPO éve

2012

2004

1980

1986

1997

Kibocsátott mennyiség

421 millió
(darab)

22,5 millió
(darab)

4,6 millió
(darab)

3 millió
(darab)

3 millió
(darab)

Árfolyam

38 dollár

85 dollár

22 dollár

21 dollár

18 dollár

Kezdeti piaci kapitalizáció

16 milliárd
(dollár)

1,9 milliárd
(dollár)

100 millió
(dollár)

63 millió
(dollár)

54 millió
(dollár)

Első napi hozam

-9%

0%

0%

10%

-20%

Egy éves hozam

-37%

181%

-34%

237%

214%

Mai árfolyam

194 dollár

1274 dollár

256 dollár

144 dollár

1791 dollár

Mai piaci kapitalizáció

544 milliárd
(dollár)

904 milliárd
(dollár)

1176 milliárd
(dollár)

1114 milliárd
(dollár)

885 milliárd
(dollár)

Elmúlt 1 év hozama

28%

19%

15%

36%

8%

  1. táblázat: A nagy techcégek első nyilvános részvénykibocsátásának adatai és azok változása Forrás: Saját gyűjtés, az Investopedia és a Yahoo Finance alapján.

Közvetlen vagy közvetett módon, de mindkét választással megnyílnak a nyilvános tőkepiacok egy vállalat előtt, hátterükben mégis eltérő kiváltó okok állhatnak. Vállalaton belül nagyobb likviditást eredményez a felvásárlás, hatékonyabban jutnak készpénzhez a tulajdonosok. Egy IPO esetén, ha nagy részesedéstől szabadulnak meg az eredeti tulajdonosok, az azt a jelzést küldi a befektetők felé, hogy túlértékelt a cég. Ezek a negatív jelzések kevésbé jelentkeznek felvásárlás esetén, ugyanis a felvásárló vállalat és az adott cég között kisebb az információs aszimmetria. Az IPO mellett szólhat, ha az eredeti tulajdonosok kezükben szeretnék tartani az irányítást, ez felvásárlás esetén sokkal nehezebben kivitelezhető.

Összességében pozitívan hatnak az IPO melletti döntésre: az adott cég iparágának koncentráltsága, a high-tech szektorba tartozás, az IPO piac népszerűsége és az adósság aktuális ára. A korábbi álláspont az volt, hogy a nagyobb vállalatok nagyobb valószínűséggel választják a részvénykibocsátást, nagyobb tulajdonrészt megtartva. Ezzel ellentétes eredmények is születtek, miszerint a magas piaci érték/könyv szerinti érték hányadosú ágazatokban, a pénzügyi szolgáltatások szektorában, illetve a nagyobb adósságot felhalmozó iparágakban nagyobb hajlandóság mutatkozik a vállalat értékesítésére. Az üzletkötést követően a felvásárolt cég korábbi tulajdonosai likviditás tekintetében kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint egy IPO során. Ezért cserébe hajlandók akár az összes kifizetés ötödéről is lemondani, valamint tulajdonrészük is lényegesen kisebb lesz – ha egyáltalán marad.

Egy friss tanulmány kifejezetten IPO-k esetén vizsgálta az értékelést befolyásoló mérethatásokat, egy több, mint 4400 tagú minta alapján. A cég döntése a kibocsátott részvénymennyiséggel kapcsolatban intuíció szerint hatással lehet az IPO értékére. A pénzügyi elméletek szerint tökéletes piacon nem jelentkezne semmiféle hatás, mert ekkor vízszintes a részvények keresleti görbéje. A valóságban viszont vannak piaci súrlódások és a tőkekeresleti függvény lehet negatív meredekségű, ebből ered az a feltételezés, miszerint a kínált mennyiség növekedése lenyomja az árakat. Jensen híres szabad cash-flow hipotézise szerint a vezetés hajlamos elvesztegetni a felhalmozódó szabad pénzállományt, eszerint a kibocsátáskor befolyó túlzott mennyiségű készpénz csökkenti az értéket. Ez alól kivételt képez, ha az új tőkét várhatóan K+F-re vagy újabb tőkebefektetésekre fordítják. Az eredeti tulajdonosok nagy mértékű részesedésről való lemondásának negatív jelzését pedig már korábban említettük.

A fenti hipotéziseket a kapott eredmények alátámasztották. Valóban alacsonyabban értékelték a magasabb mennyiségben kibocsátott részvényeket a befektetők. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy hosszú távon a várakozásokkal ellentétesen a méret és a teljesítmény között negatív kapcsolat mutatkozott. A tőkeberuházások, illetve K+F magasabb szintje – konzisztensen a szabad pénzáramokról szóló elmélettel – növeli az IPO értékét. A tulajdonosi struktúra jelentős átalakulása, és az ez által szolgáltatott jelzés valóban csökkentette a nyilvános kibocsátás által teremtett értéket. A felsorolt hatások ismerete segíthet vállalati oldalról az IPO-k kudarcainak leküzdésében, például kevesebb részvényt kibocsátva csökkenthetik a kockázatot. A befektetőknek pedig a portfóliójuk kockázatának kezelésében hasznosak az előbbi ismeretek, érdemes lehet elkerülni a túl nagy méretű kibocsátást fontolgató vállalatokat, különösen, ha azok K+F tevékenysége csekélynek mondható. A legjobb ár-érték arányt a viszonylag kis mennyiségben kibocsátott, de tőkebefektetést és K+F-t előszeretettel alkalmazó vállalatok részvényei képviselték.

Az IPO-kat övező alulárazást szektorokra bontva megvizsgálták, hogy a technológiai és egyéb nem technológiai iparágakban megfigyelhető-e különbség. Végül az az eredmény született, hogy a techcégek sem szembesülnek magasabb szintű alulárazottsággal, egyéb faktorok befolyásolják azt. A 2000-es éveket megelőző évtizedben összesített profitjaik háromszorosának megfelelő összegtől estek el a vállalatok, a kibocsátott részvények alulárazása miatt.

A dotcom lufi kialakulásakor számos vállalat részvényeinek árfolyama megduplázódott a kibocsátást követő első napon. Jellemzően inkább fiatal vállalatok látják úgy, hogy az IPO nyújtotta előnyök – mint a nagyobb likviditás, portfólió-diverzifikálás, tőkebevonás, részvényopciók, nagyobb ismertség – felülmúlják a hátrányokat – mint a pénzügyi jelentések és költségeik, újonnan felmerülő lehetőségköltségek, információ nyilvános kiadása, irányítás megoszlása. Ezen felül elfogadják az alulárazás kockázatát, mely alatt azt értjük, hogy a piac többre értékeli a részvényt, mint a kibocsátási árfolyam volt, ezáltal több forrás bevonására is lehetőség lett volna. Többféleképp mérhető, de ettől függetlenül a jelenség a fejlett tőkepiacokon általában már a kereskedés első napjától megfigyelhető. Az 1990 és 2015 közötti időszakban 10% és 20% között alakult az első napi hozam átlagosan, 1999-ben és 2000-ben (dotcom lufi) 50 százalékponttal megugró értékekkel.[84]

Az alulárazás viselkedési magyarázataként szolgálhat, hogy a vállalatok próbálják megragadni a befektetők cég jövőjével kapcsolatos pozitív hozzáállását. Nem akarnak túl sok részvényt kibocsátani, mert az lenyomná az árakat, de a kínálat korlátozására szigorú szabályok vonatkoznak. Ahelyett, hogy közvetlenül ezt tennék, inkább az intézményi befektetőkre támaszkodnak, hogy tartsák meg részvényeiket egy bizonyos időtávon, ne váljanak meg tőlük addig. Az intézményi szereplők csak úgy hajlandók elviselni az ebben rejlő kockázatot, ha alulárazottak az értékpapírok. Az ún. kilátáselmélet magyarázata pedig arra épül, hogy a kibocsátókat jobban érdekli vagyonuk változása, mint pontos szintje, megelégszenek azzal is, ha az előzetes felmérésekhez képest magasabb árfolyamon tudják piacra vinni részvényeiket.

2010 előtt azt találták, hogy a technológiai szektorban nagyobb mértékű alulárazás jelentkezik, mint egyéb ágazatokban, külön Európát nézve is. Ennek hátterében a techcégekhez társított magasabb kockázatot vélték felfedezni. Mára eltűnt az előbb említett különbség, már nem figyelhető meg szignifikáns alulárazás a technológiai szektorban. Erre egy lehetséges magyarázat, hogy a korai évekhez képest érettebbé vált az iparág. Az alulárazást a kibocsátási árfolyam, aláírói képességek, méret és kockázat faktorok képesek megmagyarázni.

A technológiai szektorban 1980 és 2018 között több, mint 3000 első nyilvános részvénykibocsátásra került sor. Ezekben a medián életkor, azaz az alapítás és az IPO között eltelt idő mediánja 7 év volt, és nagyjából az esetek felében bizonyultak profitábilisnak. A 2010 és 2018 közötti időszakot tekintve változást mutatnak az előbbiek. Nagyjából 35 IPO-ra került sor évente, a medián életkor pedig 10 év körül mozgott, amely a korábbiakhoz képest jelentős növekedésnek mondható. Ezzel szemben a profitábilitási arány csupán egyetlen alkalommal haladta meg az 50%-ot, jellemzően a 30%-ot sem érte el. Elmondható tehát, hogy az utóbbi években a techcégek jellemzően érettebb szakaszban léptek be a tőzsdére, viszont ez a döntésük a korábbiakhoz képest még kevésbé bizonyult kifizetődőnek.

4.8 Az IPO után

Az IPO során többfajta részvény kibocsátása lehetséges, az eredeti tulajdonosok gyakran többszörös szavazati joggal bíró részvényeket kapnak. Ez egy módja annak, hogy ne essen ki kezükből az irányítás, hiszen más vállalatok is vásárolhatnak részvényt tőlük. Például a Google esetében az alapítók nem akartak lemondani az irányító szerepről, így kétfajta részvényt bocsátottak ki. A nyilvánosan vásárolható értékpapírok 1-szeres szavazatot értek, míg az alapítók részvényei 10-szereset – a pénzáramokhoz való jogok megegyeztek. A vállalati döntések nagy jelentőséggel bírnak az érettebb szakaszokban, számos kérdéssel szembesülnek a cégek a tőzsdére lépés után. Ide tartozik például az osztalékpolitika, a részvényfelaprózás vagy -visszavásárlás, esetleg új részvények kibocsátása, illetve az adósságszerkezet megválasztása.

A vállalat osztalékfizetéssel vagy részvény visszavásárlással juttathatja készpénzhez részvényeseit. Ennek fő formája az osztalék, de nem minden cég fizet osztalékot, a techcégek körében például a Facebook, Google és Amazon sem. A visszavásárlás a 2000-es éveket követően kezdett egyre népszerűbb lenni, 2007-ben kiugróan magas volt aránya, ebben az évben a Microsoft 28 milliárd dollár értékben vásárolt vissza részvényeket. A vállalatok általában piaci szereplőként vásárolják vissza a részvényeket, melyeket aztán tárolnak és szükség esetén újból kibocsátják őket.

6.. ábra: A nagy techcégek részvényárfolyamai (USD) 2012-től Forrás: Yahoo Finance

A 6. ábra mutatja a nagy techcégek részvényárfolyamainak emelkedő tendenciáját 2012 óta. Szemléletesebb a 7. ábra, melyen összehasonlítható módon ábrázoljuk a részvényeket.

  1. ábra: A nagy techcégek részvényárfolyamai (2014.01.01-hez viszonyítva) Forrás: Yahoo Finance

A 7. ábráról leolvasható, hogy az elmúlt 5 évben miként teljesítettek a nagy techcégek részvényei. Az Amazon kiugró eredményei jól látszanak, de a többi vállalat is rendre megelőzi a piacot, melyet az S&P500 index jelképez.

Előfordulhatnak egyéb módszerek, néha magasabb áron hajlandó egy vállalat visszavenni bizonyos számú részvényt, a részvényes pedig szabadon eldönti, hogy elfogadja-e az ajánlatot – nagy szereplőknél közvetlen tárgyalás is előfordul. Úgynevezett holland árverés esetén a részvényesektől ajánlatokat kérve a lehető legkisebb árfolyamon vásárolja vissza a kívánt mennyiséget a vállalat.

Ehhez képest részvényvisszavásárlásra általában akkor kerül sor, ha túl nagy mennyiségű készpénzt halmoz fel a vállalat, vagy változtatni akar a tőkeszerkezetén, és a saját tőkét adósságra cserélné. A befektetők felé a menedzser magabiztosságát és jövőbe vetett bizalmát jelzi, különösen, ha magasabb áron megy végbe a visszavásárlás folyamata, továbbá a vezetés megtartja részesedését. A nyilvános részvénytársaságból teljesen visszatérni a magánvállalatok körébe roppant körülményes folyamat, amely hosszadalmas és költséges, ráadásul pereket eredményezhet.

  1. ábra: A nagy techcégek és osztalékaik (USD) Forrás: FinancialModelingPrep

A 8. ábra a nagy techcégek osztalékpolitikáját mutatja az elmúlt 10 évet tekintve. A Facebook, Google és Amazon egyáltalán nem fizettek osztalékot, az Apple pedig 2012-ben kezdett. Ezt követően a Microsoftot meg is előzte a részvényenként fizetett osztalék tekintetében, de mindkét vállalat esetében egyenletes ütemben növekednek az osztalékok. A jobb tengelyen az osztalékfizetési-hányad látható (szaggatott vonallal ábrázolva), azaz, hogy az egy részvényre eső nyereség hány százalékát fizetik ki osztalékként. A Microsoftnál rendszerint magasabb ez az érték, mint az Apple-nél.

5.    A techcégek adózása

Korábban röviden már tárgyaltuk a techcégeket övező adóügyeket, az őket érő kritikák sorában. Ténykérdés, hogy globálisan jelentős adókiesésért felelősek ezek a vállalatok, mivel különböző technikákat alkalmaznak az adózás kikerülésére. Ebben a fejezetben részletesebben is megvizsgáljuk az adóelkerülés okozta problémákat és a techcégek adózási szokásait, továbbá az adóztatásukra irányuló terveket, intézkedéseket.

5.1. Az adóelkerülés problémaköre

Az adóelkerülésre érdemes lehet, mint fenntarthatósági problémára tekinteni. Ez segíti szélesebb körben megérteni az adóelkerülő magatartás szervezeti és társadalmi következményeit. Az adózással fizetünk a körülöttünk lévő társadalmi, politikai intézmények működéséért, az élet és tulajdonjog biztonságáért. Bizonyos értelemben a civilizáció árát az adók jelentik, ennek megfizetését azonban számos cég igyekszik elkerülni.

A techcégek mellett számos néhány egyéb nagyvállalatról is elmondható ez. Az amerikai Pfizer gyógyszeripari vállalat például egy magánál jóval kisebb ír vállalatnak hagyta, hogy felvásárolja. Ezáltal továbbra is hozzáfért az USA-ban való működés nyújtotta előnyökhöz, az amerikai tőkepiacokhoz, tőzsdei bejegyzéshez, védték az ottani törvények, segítették munkáját adókból fedezett kutatások, miközben adók formájában nem járult hozzá ezen szolgáltatások finanszírozásához[85]. Szintén gyakori az adóparadicsomokban működő leányvállalatok alkalmazása, például a Hewlett-Packard is milliárd dollárokat hagyott belga és kajmán-szigeteki leányvállalatainál a kedvezőbb adózás miatt[86]. Így a hazai környezetben nem adóztak nyereségük után, miközben szükség esetén rövid lejáratú kölcsönökkel haza tudtak telepíteni kellő mennyiségű készpénzt.

A nagy techcégek – így a Facebook, Google és Apple – által használt módszerek a náluk kisebb vállalatoknak mutatnak egy lehetséges utat, mely miatt folyamatosan egyre több kritika éri őket. Eszerint ír leányvállalatok létrehozásával kerülik el a hazai adófizetési kötelezettségüket szellemi tulajdonaik után. Egyes vállalati formák nagy pénzügyi diszkréciót is lehetővé tesznek, nem kell pénzügyekkel kapcsolatos információt közzétenni, legalábbis lényegesen kisebb mértékben.

Az adóelkerülés széles körben elterjedt viselkedési forma, olyan tranzakciók és struktúrák követését hordozza magában, melyek csökkentik a fizetendő adó mértékét, szembe menve a kormányzati jogszabályokkal – legalábbis azok szellemével. A társadalom és közjavak fenntartásához alapvető az adóbevétel, a jóléti intézkedések, infrastruktúra-fejlesztések, egyéb kutatások, valamint védelmi funkciók ellátása nem valósulhat meg enélkül. A vállalatok kihasználják az előbb felsorolt adóbevételekből fenntartott lehetőségek nyújtotta előnyöket, illetve a képzett munkaerőt. A kormánynak szüksége van az adókra a működéshez, az adóelkerülés mind a jelenben, mind pedig a jövőben megfosztja az államot a megfelelő szolgáltatásnyújtás lehetőségétől. Bár a cégek kihasználják a közösségi erőforrásokat, a hozzájárulás elkerülésére hajlandók nagy erőfeszítéseket tenni. Az adózás nagyvállalatok általi elkerülése már a nemzetállami költségvetések szintjén is „szabad szemmel jól látható” kiesést okoz, ilyen értelemben a nemzetállami szuverenitást gyengíti.

Az adócsalás lehetséges okai közt merül fel, hogy így próbálnak ellenszegülni a vállalatok, amiért szabadságukat adókötelezettségekkel korlátozzák. Míg az adócsalást jellemzően elítélendőnek tartják, sőt törvénybe ütköző tevékenység, addig az adóelkerülést néhányan csupán cseles lépésként kezelik a vállalatok részéről. Utóbbi hiába nem minősül közvetlen módon törvényszegésnek, mindkét tevékenység gazdasági hatásai ugyanolyan károsak.

Egyre többen állítják, hogy kulcsfontosságú lenne kormányzati oldalról az adóoptimalizáló vállalatok előtt nyitva álló kiskapukra megoldást találni. Többféleképp lehetséges kezelni a problémát, egyesek a szigorú szabályozásban, súlyos szankciókkal fenyegető törvényhozásban, mások egy engedékenyebb szabályozási keretrendszerben látják a megoldást. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása nem valósul meg kellő mértékben, az adóelkerülés hiába nem közvetlen törvényszegés, ezáltal nem tesznek eleget társadalmi kötelezettségeiknek a cégek. A fenntarthatóság a szükségletek kielégítéséhez szükséges erőforrások védelmét és megőrzését egyaránt magába foglalja. Ehhez értékrendi változást kell előidézni az egyéni haszonmaximalizálástól a hosszú távú felelősségteljesség felé, akár társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból vizsgálódunk. A fenntarthatósági irányelvek társadalmi normákba történő beépülése hasznos hosszú távú eredményt érhetne el, az igazságos adóztatás – a jó kormányzás ismertetőjegyeként – pedig nagy lépést jelentene efelé.

Az adóelkerülés problémaköre nem újkeletű, hosszú időre nyúlik vissza. Jellemzően szigorú törvénykezéssel (kemény törvények – „hard law”) próbálták orvosolni ezt, amelynek kétségkívül van is eredménye, önmagában azonban nem tudta kiküszöbölni az adóelkerülést. Szerepet kaphatnak emellett nem kötelező érvényű törvények is (puha törvények – „soft law”). Ezeknek egy lehetséges formája a vállalatok társadalmi felelősségvállalása (ún. CSR), egyes kutatók szerint az ebben foglalt feladatok a felelős adózást is magukkal vonják, mások empirikus kapcsolatot fedeztek fel az adóelkerülés és CSR között.

Az elsősorban kemény törvények közé tartozó adótörvények különféle szankciókkal próbálják helyes útra terelni az adót nem fizető vállalatokat, az eddigiekben mégsem sikerült elérni velük a kívánt hatékonyságot. A pénzbírságok alapvető büntetések, a cégek elemezhetik, hogy megéri-e számukra ez alapján adót csalni, hiszen van egy becslésük a lebukás valószínűségére, tisztában vannak annak következményeivel, a saját kézben tartott adózatlan összegek méretét pedig ők ismerik legjobban. Az adóügyek gyakran körülményesen zajlanak, hosszas tárgyalások előzik meg már a törvényhozást is, az egyezmények és azok újratárgyalása lassú folyamat. Egy másik lehetséges hátulütő az adótörvények értelmezése, melyet nem övez osztatlan egyetértés. Az előbbiek alapján kizárólagosan kemény törvényekre támaszkodva akár a célokkal ellentétes hatás jelentkezhet, ezek ösztönözhetik is az adóelkerülést.

A korlátokat a puha törvények oldhatják fel, melyek szintén szabályokra emlékeztetnek, viszont nem járnak a tevékenységet közvetlenül korlátozó kötelezettségekkel. Egy ilyen rugalmas rendszert a közös értékek képesek fenntartani. Az egyéneket tekintve hiába ritkább esetleg az állami ellenőrzés, és relatíve alacsony a büntetés kockázata, a legtöbben mégis befizetik adóikat. Az adókötelezettségek teljesítésének motiváló tényezői sokfélék lehetnek az adófizetők sokszínűsége és eltérő ösztönzőik miatt. Egyes tanulmányokban a demográfiai jellemzők, az életkor, a vallásosság és az adófizetési hajlandóság között kapcsolatot véltek felfedezni. Eszerint a nők, az idősebbek és a vallásukat gyakorlók körében nagyobb az adófizetési hajlandóság, melyben morális tényezők is szerepet játszanak. A puha törvények különösképp az olyan esetekben eredményezhetnek hatékony együttműködést, mikor nagyban különbözhetnek az egyéni motivációk.

Az adóelkerülés a jelenbeli szükségletek túlzott kielégítésével a jövő generációit hozza hátrányos helyzetbe. Társadalmi szempontból a kormányzati működés veszít hatékonyságából, ha nem áll rendelkezésre a közjó megteremtéséhez szükséges pénzügyi támasz. A megosztott közösségi szolgáltatások ezáltal nemcsak az egyéni szereplők, hanem a cégek számára sem lesznek – megfelelő mértékben – elérhetők. Szabályozói szempontból nézve megszűnik a kölcsönös tisztelet és megértés a cégek, valamint a szabályozói szervek között. Összetett rendszerek születhetnek ebből kifolyólag, melyek a tranzakciós költségek növekedésével járnak. Szervezeti nézőpontból pedig sérül a társadalmi tőke bizalmon és őszinteségen alapuló megosztása. A vállalat azt az üzenetet küldi, hogy nincs tisztelettel az őt érintő szabályokra, ami további negatív hatásokat vonhat maga után. Az adóelkerülés tehát nem csupán társadalmi, de vállalati probléma is, hiszen hiába növeli rövid távon a profitokat, ennek a tevékenységnek későbbi hozamokat csökkentő hatásai is lehetnek.

A közvélemény megítélése nagyban befolyásolhatja egy vállalat működését, és hatással lehet rá a cég adókhoz való hozzáállására. Erre példa a Starbucks esete az Egyesült Királyságban, ahol bár saját bevallása szerint folyamatosan veszteségeket kellett elkönyvelnie, mégis megszerezte a piac közel harmadát. Kételyek merültek fel azzal kapcsolatosan, hogy ezzel párhuzamosan a részvényesek felé mégis profitokat kommunikált a cég, közel 3,5 milliárd fontos bevételei után pedig csak 0,2% adót fizetett. Mindezt úgy érte el, hogy a kedvezőbb adózási körülményekkel bíró holland leányvállalatának kiugróan magas jogdíjakat utalt át. Kapcsolódó svájci vállalata 20%-os profittal értékesített az egyesült királyságbelinek, amely ráadásul magas kamatokat fizetett vállalaton belüli hiteleire. Mikor nyilvánosan fény derült ezekre, a tevékenységekre a Starbucks 20 millió font értékű adó befizetésére tett ígéretet, hogy ismét szimpátiát ébresszen a fogyasztók körében.[87] Nyilván a cég iránti liberális, mainstream kritikák erejét csökkentheti, hogy a Starbucks szívesen finanszírozza a munkatársak nemátalakító műtétjét.[88]

Az előbbi példa illusztrálja, hogy az óriási méreteket öltő adóelkerülés, ezáltal a társadalmi felelősségvállalás hiánya milyen káros következményekkel járhat a vállalatok számára. Emiatt kínálkozhat lehetőség puha törvényekkel is orvosolni az adóelkerülés problémáját, a társadalmi nyomás képes új normák megalkotására. Az adóelkerüléssel élő vállalatok hiába szereznek versenyelőnyt a becsületesekkel szemben, adott esetben fel kell ismerniük, hogy fenntartható állapot tisztességes módszerekkel érhető el, melyek az ő értékláncukat szintén támogatják.

A társasági adó kikerülésére alkalmazott technikák mellett európai uniós viszonylatban jelentősek az általános forgalmi adót érintő csalások. Az adókat bárhogy kerülik ki bizonyos szereplők, ez mindig azt eredményezi, hogy a kötelezettségüknek eleget tevők adóterhei növekednek, miközben közvetett módon a szigorított szabályozás szintén növeli a költségeket. Az egyes szereplők erkölcsi viselkedése ráadásul egymásra is hatással lehet, ami tovább súlyosbítja a problémát. Erkölcsi motiváció szerint egyesek csoportokat is meghatároztak, így például a hazafias adófizetőkét vagy a politikai szerepre érzékenyekét. A homo economicus modellje előbbiektől eltérő, ezesetben a döntések hátterében gazdasági, önérdekkövető megfontolások állnak. Az adókikerülési technikákra tekinthetünk egy lehetőségként a vállalatok vagy egyének részéről, amely matematikai elemzési modellekkel vizsgálható adott paraméterek mellett.

A vállalatok szemszögéből nézve érdekes tanulmány született[89] a kínai adóelkerülésről. Igaz, az ottani gazdaság ötéves tervek alapján működik, ettől függetlenül néhány gondolat európai viszonylatban is megállhatja a helyét, sokan már jó ideje egyfajta sajátos piacgazdaságként kezelik Kínát. A kínai gazdaság és kormányzat viszonya értelemszerűen továbbra is nagyon szoros, jelentős szerep jut többek közt a tőkepiaci beavatkozásoknak, összességében élen jár az ország iparpolitikai intézkedések tekintetében. Az ipart érintő változtatások módosítják a tőkeköltséget, pénzügyi korlátokat, ezáltal befolyásolják a vállalatok adóelkerülési szokásait. Ennek a kapcsolatnak a fennállását tesztelték empirikusan, igaz csak két ciklus bevonásával. Eszerint az iparpolitikák által támogatott vállalatok körében kisebb az adóelkerülők aránya, de az adóelkerülés mértékében nincs jelentős eltérés. A kutatás hátterében álló elméletek általánosan relevanciával bíró felvetéseket tartalmaznak.

A hatékony adótervezés elmélete szerint az adó a vállalat egy működési költsége. Bár adóelkerüléssel csökkenthető az adóköltség, más tranzakciós költségek merülnek fel, melyek miatt nem biztos, hogy összességében emelkedik az adózás utáni hozam. A vállalatok befektetései és pénzügyi tevékenysége során a rejtett költségekkel szintén kalkulálni kell. Ide tartoznak az adó csökkentésére irányuló tevékenységek költségei, a politikai költségek, az információ költsége, pénzügyi jelentésekből adódó és ügynöki költségek.

A pénzügyi beszámolókban jelentkező költség például abban jelentkezik, hogy a nagyobb mértékű adóelkerülés a könyv szerinti profitok, ezen keresztül pedig a vállalat piaci értékének csökkenéséhez vezet. A cégek pénzügyi korlátai pedig könnyebb felvásárláshoz vezethetnek. Az információ költsége adóügyi szakértők és ügynökségek alkalmazását takarja, akik a megfelelő adótervezést megvalósítják. Ügynöki költségekként pedig a menedzsereket adócsökkentés miatt érő hátrányok tekinthetők. Az aszimmetrikus informáltság példáját véve a menedzserek teljesítményét könyv szerinti profitok alapján mérik, így fizetésük vagy előléptetésük múlhat az előbbieken.

A vállalatnak, mint racionális gazdasági szereplőnek saját hasznossága, a vállalati profitok maximalizálása a célja. Ehhez összeveti az adóelkerülés költségeit és hasznait, majd ezek mérlegelése után eldönti milyen stratégiát alkalmazzon. Az adó egyike a számos kiadásnak, ha ennek bizonyos részét visszatartják ahelyett, hogy az adóhatósághoz juttatnák, azzal a belső forrásokat növelik, melyeket például befektetésekre vagy termelésre fordíthatnak. Minél kiélezettebb a verseny egy adott piacon, az ott jelenlévő vállalatokra annál erőteljesebb nyomás nehezedik, hogy adóelkerüléssel tartsák fenn profitábilitásukat. Az adóköltségek megspórolásával növelt rendelkezésre álló tőkét például K+F-re fordíthatják, növelve a versenyképességet. További kutatások szerint a szigorúbb pénzügyi korlátok nagyobb mértékű adóelkerülést eredményeznek egy adott cégnél. A korlátok enyhítése az adóelkerülés szignifikáns csökkenésével járhat együtt. Egyrészt csökken az adóelkerülés határhaszna, másrészt megmaradnak a kapcsolódó közvetlen – adótervezést végzők díja – és közvetett költségek. A közvetett költségek közé tartozik a lebukás magas költsége, illetve további következményei, mint a rossz hírnév, amely az adóhatóság és a nyilvánosság előtt egyaránt hátrányos. Mindezek megnehezítik a későbbi ismételt adóelkerülést.

5.2. Adóelkerülési módszerek

A különféle adók meg nem fizetésével kapcsolatos tevékenységek – adócsalás, adóelkerülés, adótervezés – komolyabb vizsgálata nem egészen fél évszázados múltra tekint vissza, illetve nemzetközi viszonylatban ettől is fiatalabb. A ma is működő adórendszerek zártabb gazdasági környezetben fejlődtek ki, mikor még jellemzően a székhellyel egyező országban zajlott a vállalati tevékenység. Mindez a maihoz képest erősebb szuverenitással rendelkező nemzetállamok időszaka volt.

Mára a globalizáció hatására jelentősen megváltozott az adózási környezet, nemzetközi szervezetek alakultak, melyek némiképp összehangolták azt. Vannak, akik az adócsalást a jogszabályokkal szükségképp együttjáró tényezőként kezelik, más olvasatokban a jövedelem újraelosztásaként tekintenek rá, mégpedig a tisztességes adófizetőktől a tisztességtelenek felé. Egy adó előírásakor fontos a megfelelő kommunikáció, az állam ezzel korlátozza a gazdasági önállóságot, emiatt érzékeltetnie kell az adó jelentőségét az adóalanyokkal.

Az adócsalás és adóelkerülés viszonylag friss fogalmak, pontos definíciójuk tekintetében nem alakult ki teljes egyetértés, többféle értelemzés szerint használják ezeket. Általánosan az a különbség közöttük, hogy adóelkerülés esetén szabálysértés nem történik, a szabályokat „csak” megkerülik valamilyen módon, míg az adócsalás valamely szabály közvetlen megsértését jelenti. Utóbbiba beletartozik az adózási kötelezettség eltitkolása vagy egyszerűen a befizetés elmulasztása, továbbá az ezekkel kapcsolatos dokumentumok hamisítása. Az adócsalás inkább a kis- és középvállalatokra jellemző, nekik nincs lehetőségük nemzetközi leányvállalatok között optimalizálni a transzfereket. Mérése olyan szempontból nehéz, hogy a kieső bevételek sok esetben másképp alakulnának, ha eltűnne az adócsalás, mert ekkor a vállalatok viselkedése is változna valamelyest. Az adócsalást néhányan összevonva kezelik az egyébként adórendszer kiskapuit kihasználó adótervezéssel, együttesen ezeket hívva adóelkerülésnek. Az – egyesek szerint nem egyértelműen büntetendő cselekménynek minősülő – adóelkerülés elterjedésének a globalizáció, a nemzetközi tevékenységek fellendülése nyitott lehetőséget. Az államok közötti eltérő adórendszer, illetve adóverseny kapcsán megjelentek az alacsony vagy akár zérus adókulcsokkal kecsegtető adóparadicsomok. A globalizáció továbbra is kedvezően hat az új adótervezési eszközök megjelenésére, a szabályozó szerveknek mindig új kihívásokkal kell szembenézni, holott sok esetben még a régieket sem sikerült kezelni.

A multinacionális vállalatok időközben fontos részévé váltak a nemzetközi üzleti életnek és bankolásnak, sőt a globalizációs folyamatok tekintetében talán a legfontosabb szereplők lettek. Erejüket mutatja, hogy az országok közötti gazdasági és politikai kapcsolatok alakulásában sok esetben meghatározóak. A 200 legnagyobb ilyen vállalat a világkereskedelem felét birtokolja, melynek egy jelentős részét egymás közt intézik. Nagy méretük és az általuk képviselt kereskedési volumen nagyban hozzájárult a nemzetközi kereskedelem fellendüléséhez és a piacok liberalizációjához.

A kiugró bővülés néhány vállalat esetében azonban piaci torzításokhoz vezetett, az eltérő felépítésű cégek könnyen kiesnek a versenyből. A nagy multinacionális cégek céljai között is a profitmaximalizálás áll az élen, szeretnének minél több piacon megjelenni, és költségeket csökkenteni. A költségminimalizálás bevett módja az adócsalás és adóelkerülés, ezek támogatására jöttek létre az adóparadicsomok. Ezek olyan területek, ahol vagy egyeltalán nincs adózás, vagy jóval alacsonyabb adókulccsal működhetnek a vállalatok, mint más országokban. Az adóbarát környezet mellett fontos funkcióik a biztonság, rugalmasság és diszkréció. A nemzetközi cégek – például a Google és az Apple – előszeretettel csalnak adót azáltal, hogy jelentős profitokat csoportosítanak át az adóparadicsomokba, növelve ezáltal profitábilitásukat.

Bár az adók az állam fontos bevételeinek számítanak, mértékük eszközként a külföldi befektetők bevonzásában, illetve távoltartásában is szerepet játszhat. Az alacsonyabb adókulcs vonzó a külföldi befektetők számára, ha pedig egy állam fékezni akarja a külföldi tőke beáramlását, akkor magasabb adókulcsot határozhat meg. A külföldi tőkéért folytatott versenyben egyes szuverén országok egyre lejjebb tornászták az adókulcsokat, ez vezetett az adóparadicsomok kialakulásához. Az alacsony adókörnyezet mellett úgy tudták még vonzóbbá tenni magukat, hogy banki titokként kezdték kezelni a vállalatok adóparadicsomban folytatott tevékenységét. Számos országot sorolnak az adóparadicsomok kategóriájába, köztük is vannak azonban negatív értelemben kiemelkedők. Jellemzőjük, hogy lakosságukat illetően kis méretűek, de magas jövedelemmel rendelkeznek, valamint gazdasági növekedési ütemük meghaladja az átlagot. Ezeken a területeken a külföldi befektetésekből beáramló összeg jelentősen meghaladja az adóból befolyó bevételeket. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) definíciója szerint négy fontos jellemző illik rájuk. A nominális adókulcs alacsony vagy egyáltalán nincs, nem hatékony az információáramlás a többi országgal, az adórendszer nem transzparens, illetve hiányoznak bizonyos gazdasági tevékenységek.

Az adóparadicsomok elleni küzdelem 2000-ben indult meg, mikor az OECD kiadott egy úgynevezett „fekete listát”. Az ezen szereplő országokat gazdasági szankciókkal fenyegették meg, de egy év után még így is 32 ország maradt a listán, a probléma pedig két évtized múltán is fennáll. Az offshore vállalatalapítás viszonylag egyszerű folyamat, és léteznek külön erre specializálódott ügynökségek, akik valamekkora díjért cserébe különféle szolgáltatásokat biztosítanak. Ezen felül akár egy regisztrált iroda és élére egy vezető kinevezése elegendő.

Az offshore költségek eltörpülnek a millió, sőt milliárd dolláros bevételek után normál körülmények között fizetendő adók mellett. Csak az USA-ban több, mint 100 milliárd dollárra becsülik az adóparadicsomokban elcsalt adók mennyiségét, 10 ezret meghaladó offshore leányvállalatban. Az Apple, a Microsoft és a Google mind kiveszik részüket az előbbiekből.

Mielőtt részletesebben foglalkoznánk a techcégek adóügyeivel, általánosan elmondható néhány összefoglaló gondolat a multinacionális vállalatokról. Magas bevételeik által sikerült gazdasági és politikai erőre szert tenniük, melyekkel a szociális életre is befolyással bírnak. Hiába érnek el kimagasló nyereségeket olcsó munkaerő és erőforrások felhasználásával, emellett gyakran folyamodnak adócsaláshoz. Pozitívumként az említhető meg, hogy kevésbé fejlett országok gazdasági és technológiai előrelépését tették lehetővé, a munkanélküliség csökkenését segítették elő. Mindezzel együtt a negatív hatások túlnyomó többségben maradnak, legnagyobb vesztesek pedig a kormányok és költségvetésük, ezáltal a lakosság is.

A Google és az Apple jó példái az adóparadicsomok használatának. A Google bevételei negyedükkel növekedtek 2007-ben, miközben adóköltségeit sikerült lefaragnia, melyhez Írországot, Hollandiát és Bermudát egyaránt felhasználta. A magas adókulcsokkal élő országokban szerzett profitokat az ír központjukba közvetítették. Az ír kormány közvetlen transzfereket nem engedélyez Bermudára, ezért volt szükség egy európai uniós ország – jelen esetben Hollandia – közbeiktatására. Hollandiában még alkalmazottakra sincs szüksége a Google-nek, egyszerűen keresztülfolyik a pénz az országon, és a bermudai leányvállalatoknál köt ki. A tengerentúli profitok amerikai helyett ír realizálását egyébként a licensz szerződés teszi lehetővé, hiába az USA-ban fejlesztették a technológiát. Az Apple a teljes profitok 60%-át mozgatja Írországon keresztül, ahol egy holdingot alapított, melynek egy másik vállalata a kínai gyártókkal működik együtt. A magas amerikai adók helyett Írországban különleges bánásmódban részesülhet az Apple. Egyik vállalat működése sem tekinthető ugyanakkor etikusnak, leginkább az amerikai lakosok károsulnak, mivel a náluk teremtett érték nem csapódik le a költségvetésben.

5.3. A techcégek és az adózás

Ebben az alfejezetben elsősorban a személyre szabott hirdetésekből profitáló Facebook és Google tevékenységével foglalkozunk. Mind a közösségi hálózatok, mind a keresőmotorok területe nagyon koncentráltnak tekinthető. Domináns szereplőik rendre a Facebook, illetve a Google, akik a személyre szabott hirdetésekre alapozzák gazdasági stratégiájukat, duopóliumuk hatalmas gazdasági erővel bír. Már említettük, hogy nem riadnak el adóelkerülő módszerek alkalmazásától, melyek legalitásával kapcsolatban is felmerülnek kérdések, morális szempontból viszont egyértelmű megítélésük. Az Apple például az amúgy is alacsony 12,5%-os ír társasági adó helyett profitjai után 0,005% adót fizetett 2014-ben. Az Európai Bizottság döntése értelmében Írországnak 13 milliárd eurót kellett visszaigényelni a vállalattól, az írek és az Apple közös fellebbezését eredményezve[90].

2016-ban az olasz adóhatóság több, mint 220 millió eurót követelt a Google-től[91], a franciák pedig 2%-os adót vetettek ki a YouTube online hirdetéseire. A Facebook 450 millió fontos forgalmat generált az Egyesült Királyságban 2007 és 2015 között[92], mégis 100 millió fontot meghaladó veszteségeket jelentett, amiért 10 millió fontos adójóváírást kapott. Mindeközben mégis a legnagyobb nemzetközi vállalatok közé nőtte ki magát, 2015-ben 3,7 milliárd dollár profitot elérve.

A Google esetében is hasonlóan alakultak a számok az Egyesült Királyságban. 2011-ben közel 400 millió dolláros forgalom után 24 millió fontos veszteséget produkált a cég, miközben globálisan kis híján 10 milliárd dollár volt a profitja. Emiatt kétségek merültek fel működésük szabályosságát illetően, ezért visszamenőleges adók befizetésével együtt 100 millió font adót kellett fizetniük 2015-ben[93]. A Google „ne légy gonosz” mottója az adóelkerülő stratégiájuk megismerése után kétes megítélésűvé vált. Az angol hirdetők ír leányvállalatoknak fizették a díjakat, az angol bevételek 90%-a Írországon futott keresztül, ahol kevesebb, mint feleakkora (28% helyett csak 12,5%) volt az adókulcs. Az Egyesült Királyságban fizetett adók a bevételek 0,05%-át sem érték el.

A Google ír leányvállalata a bermudai vállalatai egyikének része. Ez tette lehetővé számára, hogy 2013-ban 3,4 milliárd fontos eredménye után alig több, mint 10 millió fontot fizetett be adóként[94]. A Facebook még a tőzsdére lépését megelőző évben fizetett be 800 millió font után 3 milliónyi adót. Ők ezt úgy oldották meg, hogy ügyfeleik bárhol vásárolnak hirdetéseket az USA-n kívül, mindig az ír leányvállalatnak kelljen fizetniük. Ezt követően sikerült az amúgy is alacsony ír adókulcs alatti adót fizetniük, a jogdíjakat kihasználva a bevételek leányvállalatok közötti mozgatására és a társasági adó mentes Kajmán-szigetekre juttatására. Ehhez két ír vállalatra van szükség, melyek közül az egyik jogdíjakat fizet a szellemi tulajdonjog használatáért – csökkentve az Írországban fizetendő adót -, míg a másik összegyűjti ezeket a jogdíjakat egy Bermudához vagy Kajmán-szigetekhez hasonló adóparadicsomban.[95]

Más európai országokon keresztül is lehetséges hasonló rendszer működtetése, a nagy techcégek közül például az Amazon használja ezt. Köztudott, hogy napjainkban a technológiai szektor óriásai a világ legértékesebb vállalatai közé tartoznak, mégis gyakran jelenítenek meg óriási bevételek után veszteségeket az adóhatóság előtt.

A gazdaság gyors ütemű digitalizációja komoly kihívások elé állította a döntéshozókat, ezáltal többek közt elérkezett az idő az adórendszer újragondolására is. Az élen járó vállalatok közül sokan, így például a Facebook és a Google bevételeik legnagyobb részét az online hirdetésekből szerzik. Egy 2017-es tanulmányban megvizsgálták a digitális platformok adóztatásának online hirdetési piacra gyakorolt hatását. Az adatokat a Facebook országspecifikus közönségeknek szóló hirdetései árából vették, a brit átirányított nyereségadó bevezetésének idején. Ezt országonként eltérő mértékű hirdetési árnövekedés követte. Arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben egy adott országban elért profitokat terhelő adó nő, akkor az ugyanebből az országból származó hirdetők magasabb árakkal szembesülnek[96].

A világszerte működő nagy techcégek őrült tempóban jutottak domináns szerephez a maguk piacain. A modern gazdaságokban betöltött szerepüknél fogva az adóztatásuk messzemenő következményekkel járhat az adóbevételeken túl. A többek közt Facebook és Google által alkalmazott technológiák roppant kifizetődőnek bizonyultak, mert nagy mértékben tudták javítani a személyre szabott hirdetések pontosságát, vonzóbbá téve ezáltal szolgáltatásukat a hirdetők körében. 2016-ban csak az USA-ban 72 milliárd dollár bevétel folyt be online hirdetésekből, egy év alatt 20%-os növekedést eredményezve. A hét legnagyobb internetes felület a globális online hirdetések 200 milliárd dollárt közelítő bevételeinek 70%-át tette ki, adózatlanul[97]. Az utóbbi időben több kormány intézkedni kezdett a multinacionális digitális platformok megadóztatásával kapcsolatban. 2017 óta az Európai Bizottság is célul tűzte ki, hogy az értékteremtés helyszínén kerüljön sor az adók befizetésére. Szóba került a digitális vállalatok forgalom vagy bevétel utáni adófizetése egyaránt.

Az Egyesült Királyságban sor került a vállalati adózás megújítására a digitális vállalatok megadóztatása érdekében bevezetett átirányított nyereségadóval. Egyesek szerint ez vezetett ahhoz, hogy a Facebook egyidejűleg megváltoztatta nemzetközi könyvelési gyakorlatát a szigetországi piaca vonatkozásában. A Facebook – saját bevallása szerint – ingyenes szolgáltatásokat biztosít felhasználóinak, miközben lehetőséget nyújt tetszőleges célközönségnek szóló hirdetések közzétételére. A hirdetések az európai dublini központon keresztül vásárolhatók, mely aztán jogdíjakat fizet egy ír holdingnak a Kajmán-szigetekre. 2016-ig legalábbis ez volt a bevett gyakorlat, azonban a megváltozott körülmények következményeképp a szigetországi bevételeket azóta lokálisan könyvelik el, így a kedvezőbb ír adórendszer kiiktatásával nőnek az adóterhek (12,5% helyett 20%-ra). A Facebook által fizetett társasági adó egyetlen év alatt 1000-szeresére nőtt, átlépve a 4 millió fontot[98]. Ez a folyamat a hirdetések áraira is hat, méghozzá több OECD országban.

A külföldi közönségnek szánt hirdetések ára általánosan emelkedett, de nagyobb mértékű volt a növekedés, ahol a célközönség országában az egyesült királyságbeli hirdetők piaci részesedése nagyobb volt. A felhasználói keresleten alapuló hirdetések hatására a nyereségadó emelkedése egy országban a helyi hirdetőknek emelkedő, míg a külföldieknek csökkenő árakat eredményez. Így részben a helyi hirdetők viselik a terheket, a külföldiek pedig ebből hasznot húznak. Ha minden ország célja az adóbevételek maximalizálása, akkor egyensúlyban mégis a bevételt maximalizáló adókulcs alattit kapunk, a bevételek egy része „elversenyződik”.

Hasonló a helyzet abban az esetben, mikor a kormányok kizárólag saját fennhatóságuk alá tartozó területek jólétét próbálják maximalizálni, a társadalmilag optimális alatti szinten áll be az adókulcs. Az előbbi abból adódik, hogy a saját adókulcs csökkentése során az adott kormány nem foglalkozik a más országokban emiatt kieső bevételekkel. Utóbbinál pedig a felhasználók hasznosságát csökkentheti, ha nem érdeklődésüknek megfelelő hirdetésekkel találkoznak. Összességében a nemzetközi együttműködés az adójogszabályokat illetően hozzájárulhat a jólét növekedéséhez.

Születtek tanulmányok arról is, mennyivel károsította az Európai Uniót a Facebook és Google adóelkerülő tevékenysége. A jelenlegi társasági adót érintő szabályok nem eredményeznek hosszú távon fenntartható rendszert. Az üzleti környezet globalizálódott, a vállalatokat azonban nemzeti szinten adóztatják, lehetővé téve számukra az adótervezést és -elkerülést. Az amerikai tech óriások által különösen sebezhetőnek tűnik az Európai Unió, az elkönyvelt nyereségek és a felhasználók eltérő helyszínen jelennek meg.

Azokban a tagállamokban, ahol iroda nélkül üzemel a Google, nincs adóköteles nyeresége. Összehasonlítva az internetfelhasználók számát és a bevételeket azt látjuk, hogy utóbbi egyedül Írországban kiugró, máshol elenyésző, míg a felhasználószámot tekintve épp fordított a helyzet[99]. Hasonló figyelhető meg a Facebook esetében, míg az Amazonnál még nagyobb eltérést tapasztalunk. Az Amazon 2015-ig minden európai bevételét Luxemburgban könyvelte el, ahol adót sem kellett fizetnie, mert jogdíjak címén adómentes partneréhez irányította át profitjait. 2015-ben az Európai Bizottság vizsgálatot indított az Amazon luxemburgi adómegállapodását illetően, melyet követően az Amazon az Egyesült Királyságban és Németországban szintén adófizetésbe kezdett[100]. Az Amazon helyzetét az teszi még különlegesebbé, hogy gyanús módon nem jelent profitokat, ez a kiesett adóbevételek becslését is nehezebbé teszi.

Az alacsony adókörnyezetet biztosító tagállamokon – mint például Írország és Luxemburg – kívül a többiek milliárd eurókat veszítettek. A fizetett adónak a bevételhez viszonyított aránya az EU-ban lényegesen kisebb az említett cégek esetében, mint egyéb területeken. A Google tekintetében ez a mutató EU-n kívül 8% körül mozog, míg az unióban csupán 0,36% és 0,82% közé esik[101]. A Facebook esete még extrémebb, ugyanis 30%-os szint helyett az 0,1%-ot sem éri el az EU-ban. Ezek az eredmények a mestereségesen alacsonyan tartott profitszinteknek és az így alacsonyan tartott adóknak tudhatók be. Különböző módszertant használó becslések szerint a Facebook és a Google tevékenységéből származó 2013 és 2015 közötti adóbevétel-veszteség meghaladta az 5 milliárd eurót az Európai Unió tekintetében. Önálló tagországokat vizsgálva Romániában 160 millió, Lengyelországban 340 millió, Franciaországban 740 millió, az Egyesült Királyságban 810 millió, Németországban pedig 900 millió euró környékére becsülik a veszteségeket az említett időtávon.

Az Európai Bizottság által Apple-re kiszabott büntetés 13 milliárd euró volt egy tíz éves periódus után, ennél a becslések valamivel alacsonyabb szintre jelzik a Facebook és Google okozta veszteségeket, 2 milliárd, valamint 3,5 milliárd euróra három év alatt. A Google több országgal is megegyezett, így az Egyesült Királysággal és Olaszországgal, továbbá tárgyaltak a franciákkal és spanyolokkal is adóügyeket illetően. Ezek lezárását 100 millió eurós nagyságrendű kifizetések jelentették hosszú éveket felölelő időtávra, ami nyilvánvalóan nincs összhangban az elkerült adók nagyságával. A problémát az okozta, hogy a nemzetközi adójogszabályok nem tették lehetővé a vizsgált cégek megfelelő adóztatását.

A digitális gazdaság egyik kihasznált fő vonása, hogy minimális fizikai jelenléttel működik szerte Európában. Azért, hogy ne fordulhassanak elő az előbbiekhez hasonló óriási méretű adóveszteségek, fontos mielőbb megtalálni az igazságos és hatékony adóztatás módját a digitalizált gazdaságban. Nehezíti az előrehaladást, hogy a legnagyobb nemzetközi vállalatok jelentős része – és az általunk vizsgált techcégek mindegyike – amerikai, így a világ egyik legerősebb kormányzata áll mögöttük. Ezzel szemben az EU-ban ritkán és körülményesen valósul meg egységes fellépés az előbbi cégek ellen.

  1. ábra: A nagy techcégek által globálisan befizetett adók a profitok %-ában

Forrás: FinancialModelingPrep

A 17. ábráról leolvasható az Amazon kiugróan alacsony adófizetési hányada, de a többi cég esetében is csökkenő tendencia figyelhető meg, a kiugró 2017-es évtől eltekintve – melyben büntetések és egyezményes befizetések is közrejátszottak. Az ábrán egy globális átlagot láthatunk a vizsgált vállalatok esetében. A területi egyenlőtlenségek nem szűrhetők le ebből, az viszont látszik, hogy az értékek jóval elmaradnak a világ átlagos társasági adókulcsától, amely 24% környékén mozogott a vizsgált időszakban. A nyereségek helyett a bruttó bevételekhez viszonyítva még elrettentőbb képet kapnánk.

Az utóbbi időszakban Magyarországon is megjelentek a globális digitális szolgáltatók, a Facebook és a Google itt is egyre meghatározóbbá válik[102]. Mára ők okozzák a magyar reklámpiac kismértékű növekedését, a piaci előny mellett mind az erőforrások, mind a technológia szempontjából hatalmas előnnyel rendelkeznek. Tovább növeli versenyelőnyüket a magyar társaikkal – akik így kiszorulnak saját piacukról – szemben, hogy nem felelnek meg bizonyos nemzeti szabályoknak, így például nem fizetnek reklámadót, és gazdálkodási információkat is eltitkolnak. 2010 és 2017 között 423%-kal emelkedtek a Facebook és Google magyarországi bevételei, ezáltal a magyar digitális reklámpiac több, mint felét, míg a teljes reklámpiac körülbelül ötödét birtokolják.

A globális szolgáltatók nyeresége 2017-ben közel 10 milliárd forint volt a magyar reklámpiacon, melynek piacvezetője szintén a Google – már Alphabet néven, kiegészülve a YouTube-bal. Eközben becslések szerint a 2011 és 2016 közötti időszakban 17 milliárd forinttal károsították meg a magyar költségvetést[103], mivel még az uniós viszonylatban legalacsonyabbnak számító, akkoriban 10%-os magyar társasági adókulcsot sem vették figyelembe. A Facebook és a Google reklámadóinak ügyével korábban az Alkotmánybíróság is foglalkozott, de a cégek megtagadták a bírságokat, ami miatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal úgynevezett szégyenlistájára kerültek.

5.4. Megoldási kísérletek

A digitális cégek adóztatása az utóbbi években vált sokat vitatott kérdéssé, 2018-ban átfogó tanulmány született az online hirdetések adóival kapcsolatosan. A Facebook és a Google ekkor már a hirdetési bevételek kétharmadát birtokolták világszerte, duopóliumként működve az online felületeken, szinte adófizetés nélkül. Sokfelől érték őket – és általában a multinacionális vállalatokat – kritikák emiatt. 2017-ben a Facebook közel 10 milliárd, míg a Google közel 20 milliárd dollár profitot ért el. Mindezt úgy, hogy nem kommunikációs szolgáltatásokat adnak el, hanem a legnagyobb hirdetőkké váltak, fő bevételi forrásuk a növekvő népszerűségű online hirdetés. A Facebook bevételeinek 98%-a, a Google bevételeknek pedig 85%-a származik hirdetésekből. A két cég egyénileg a globális reklámbevételek 12 (Facebook), illetve 55%-át (Google) tudhatta magáénak 2016-ban.[104]

Az adózással kapcsolatosan fontos figyelembe venni, hol teremtődik az érték a vizsgált vállalatok esetében. A Google értéke a technológiából, a szoftverből és a felhasznált algoritmusból származik. Ezeket kaliforniai mérnökök fejlesztették, a gazdasági érték ott teremtődött, így az adók jó része szintén ott lenne esedékes. Az online hirdetések bonyolultabban működnek, nem köthetők konkrét helyszínhez, itt a felhasználók teremtik az értéket, amellyel a vállalatok dolgoznak és Big Data formájában értékesítenek. Azért nem a kaliforniai szoftverfejlesztők érdeme a teljes értékteremtés, mert a keresőmotor használatáért nem kell fizetni, internetes hirdetőfelületet értékesít a vállalat. Ha nem állnának rendelkezésre a felhasználók által generált adatok, akkor önmagukban a szoftverek és algoritmusok sem lennének képesek személyre szabottan megjeleníteni az online hirdetéseket.

A hirdetőknek a közönség figyelmét adják el, illetve a felhasználók személyes adatai alapján jeleníthetők meg a személyre szabott hirdetések. Szükséges tehát a felhasználó tevékenységének pontos nyomon követése és elemzése, így az érték jelentős részét maguk a felhasználók teremtik – erről szól a digitális munkaerő elmélete. Ez alapján a Facebooknak és Google-nek azokban az országokban kellene adót fizetnie, ahol a hirdetéseket személyre szabták, azaz a felhasználók megtekintették a hirdetéseket. Abból a szempontból már az online hirdetések is helyhez kötöttek, hogy a megtekintés időpontjában egy adott helyen tartózkodik az adott személy, ahol érvényben vannak bizonyos jogszabályok. A helyadatok meghatározására és tárolására van lehetőség, már a hirdetések megjelenítésekor felhasználják ezeket a cégek. Csak a személyes adatok gyűjtésével van lehetőség a megfelelő célcsoport figyelmét felkelteni, és értékesíteni a hirdetőknek, akik a hirdetések megtekintése vagy kattintások után bizonyos összeget fizetnek.

A digitális munkaerő elmélete által lehetőség nyílik egy újfajta megközelítésre az online hirdetések adóztatását illetően. Amíg törvény szerint ott kell adót fizetni, ahol a hirdető cég központi irodája található, addig nehezen kivitelezhető az adók beszedése. Azon érvelés mentén, hogy a személyre szabott hirdetéseket megtekintő felhasználók teremtenek értéket, egyszerűbben meghatározható, mely országot illeti az adó. A ténylegesen fizetendő adó mértékét meghatározhatja az összes profitból, forgalomból való részesedés. Egy kevésbé pontos becslést adó alternatíva, hogy az aktív felhasználók részaránya határozza meg egy adott ország részesedését, így az adóalapot.

A javaslatok mellett az Egyesült Királyságban konkrét próbálkozás is született már 2015-ben az átirányított nyereségadó – másnéven Google-adó – bevezetésével. Az adókulcsot egyszerű nyereségadónál magasabb 25%-os szintre állították be[105], ennyit kellett fizetni a más országokba átcsoportosított nyereségek után. A mögöttes gondolat az volt, hogy ez kevésbé vonzóvá teszi az adóelkerülést. Ez azonban még nem definiálta pontosan, hogy hol teremtődik az érték, és a vállalatok továbbra is mozgathatták forgalmukat a nemzetközi leányvállalataik között.

Más megközelítések szerint a vállalati önszabályozás is működőképes lehet, morális és társadalmi nyomás, illetve lobbizás mellett. 2017-ben a Facebook például bejelentette[106], hogy azokból az országokból, ahol helyi irodával rendelkezik, a későbbiekben nem irányítja át Írországba a hirdetési bevételeket. Ennek hiányossága egyrészt, hogy a Facebook önkéntességén alapul, nincsenek őt tisztán szabályozó rendelkezések, nem tudni, hol teremtenek értéket. Másrészt nem képviselteti magát irodákkal minden országban, így több helyütt továbbra sem fizet adókat, Európában például 36 országban nem adózik.

Az EU 2016-ban egy olyan javaslatot tett, mely szerint több mutató – például eladások, fizetések, alkalmazottak száma – figyelembevételével kellene meghatározni az adóalapot. Ez viszont nem megoldás a felhasználókat, mint nem fizetett digitális munkaerőt használó vállalatok esetében. 2018-ban a digitális szolgáltatások adójának bevezetése került szóba, mely a teljes bevétel 3%-ának megfelelő adóterhet jelentett volna. A megfelelő adórendszer kialakítását leginkább az bonyolítja, hogy az értékteremtés, a felhasználók hozzáadott értékének mérése nehézségekbe ütközik.

Számos javaslat abból indul ki, hogy maguk a felhasználók teremtik az online hirdetések értékét, amikor megtekintik azokat. A megvalósításhoz szükséges a pénzügyi hatóságok erőforrásainak bővítése, hogy hatékonyan tölthessék be ellenőrző szerepüket, illetve indokolt esetben kellő mértékű, és valóban behajtásra kerülő büntetést szabhassanak ki. Szankciókat vonna maga után az adóelkerülés mellett az adathamisítás vagy együttműködés hiánya, a GDPR-rendelet első lépésnek tekinthető e tekintetben.

A digitális értékteremtés mértékének meghatározására többféle modell használhat. Az egyik a digitális tartalmat, mint tömegárut tekinti, ekkor fontos tényezők a munkaerő és fizetés megoszlása, erre példa a Microsoft. Egy másik modell az online hirdetésekre, így főként a Facebook és Google esetére vonatkozik. Eszerint a célzott hirdetés a tömegáru, a felhasználók szolgáltatják a szükséges adatokat a személyre szabáshoz. Ekkor minden hirdetés esetében megmondható, melyik országban került sor a megtekintésre, ami az értékét teremti. Harmadikként az online kiskereskedelmi modell említhető, melynek meghatározó képviselője az Amazon. Ők előbb megvásárolnak javakat, melyeket aztán tovább értékesítenek. Ezesetben az igazi tömegárú a kereskedelmi szolgáltatás, meghatározó, hogy hol történik az értékesítés, illetve csomagolás és szállítás. A javaslatok közt az online hirdetések adóztatásán túl az is felmerült, hogy a befolyó bevételeket alternatív nonprofit internetes felületek pénzügyi támogatására lehetne fordítani.

Európában 23% körüli a vállalkozások adóterhe, viszont a nagy techcégeké ennek alig harmada – 8-9%-ra becsülik[107]. Németországban forrásadó jellegű adóztatásra tettek kísérletet, ez azonban hiába részesítette volna előnyben a kkv-kat a nagy techcégek kárára, mégis meghiúsult, részben a kettős adóztatás tilalma miatt. Franciaországban szintén készülnek a digitális szolgáltatások adóztatására, a francia IP-című eszközökről igénybe vett szolgáltatásokat terhelné adó. Hasonló megoldásban gondolkoznak az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Ausztriában és Spanyolországban – utóbbinál nehézségekbe ütközve. Legszigorúbb az olasz rendszer lenne, de általában igaz a tervezetekre, hogy úgy kerülnek megfogalmazásra, hogy a nagy technológiai vállalatokat terheljék. A környező országokban a Visegrádi Négyek és Szlovénia szintén fontolóra vette a digitális adókat, de világszerte foglalkoznak a problémával, így például Ausztráliában és Kanadában is. Magyarországon is érdemes lehet felkészülni az átfogó megoldást kínáló OECD-tárgyalások[108] esetleges sikertelenségére.

Az Európai Bizottság általános digitális adóreformot tervez, hogy a szereplők azonos feltételek mellett adózhassanak. Az EU-ban tervezett digitális adó azokra a szolgáltatásokra vonatkozna, melyek értékét a felhasználók teremtik, például online hirdetések és kereskedelem, adatok. Az adóalapot a bruttó bevétel jelentené, és azokat a vállalatokat érintené, melyek bevétele globálisan minimum 750 millió, az Európai Unióban pedig legalább 50 millió euró – ezekből a számokból látszik, hogy valójában egyfajta különadó kerülne kivetésre a legnagyobb szereplőkre. Ellenállást az unión belül – a Magyarországot egyébként unióellenességgel vádoló – északi országok mutattak leginkább, akiknél székhelyekkel rendelkeznek jelentős digitális vállalatok, mint például a Spotify Svédországban.

Egyelőre a pénzügyminiszteri tanács az említett OECD-tárgyalásoktól vár globális megoldást, amennyiben ez nem születik meg, úgy 2020 után ismét megvitatják a javaslatokat. Franciaországban a tárgyalásokig érvényben van egy digitális adó, amivel kapcsolatosan már született megállapodás az USA-val. A franciák nem kerültek jelentős lépéselőnybe pénzügyi szempontból, ugyanis a boraik – és egyéb termékeik – amerikai importjának adóztatásával fenyegetőzve, úgy tűnik, hogy sikerült kompromisszumos megoldást elérni az USA-nak. Az adóparadicsomokba menekített bevételek kiküszöbölésére egy globális minimumadó ötlete merült fel[109], az amerikai techcégek azonban félő, hogy képesek ezeket a „pluszköltségeket” a kkv-szektorra áthárítani. A fellépés valamilyen módon elengedhetetlen a digitális adók ügyében, az egységes intézkedések pedig segíthetik a kivitelezést.

2018-ban a témával kapcsolatos vitákat még a nagy szereplőnek számító államok közötti viták dominálták[110]. A 2019-es év már főként az OECD megoldási kísérletéről szólt[111], mely próbálja egyeztetni a különböző szereplők érdekeit. Az a feladat hárult rájuk, hogy megoldják az online gazdaság adóztatásának bonyolult kérdését, egy a multinacionális vállalatok által is elfogadott szabályrendszer kialakításával. Az OECD korábban hangsúlyozta, hogy konzultációra készülnek a dokumentumok[112], nem konkrét utasításokról döntenek, de időszerű a nézőpontok közelítése, 2020-ra ugyanis szeretnének eredményre jutni. Valószínűleg az eddigi – zömével 1920 környékén lefektetett – alapelvek változását vonná maga után a végső rendelet[113], de mindenképp komoly változásokkal járna együtt globális szinten. Az OECD becslése szerint éves szinten 240 milliárd dollár veszik el a problémából kifolyólag, ezt az összeget a jólét növelésére fordítanák inkább. Az adójogok bővülése mellett egyszerűsítő intézkedések egyaránt várhatók.

A vállalati oldalról aggodalmukat fejezték ki egyes szereplők a kétszeres adózás veszélye miatt, miközben az üzleti világban bizonytalanok a megszokott rendszer átalakításával kapcsolatban. A vállalatok profitabilitásának meghatározása pénzügyi szabályozók felé közvetített jelentésekből indulna ki, nem az adóhatóságnak szánt adatokból. A technikai és gazdasági megközelítéseken túlmutatóan politikai viták is felmerülnek egy a digitálishoz hasonló új adó kapcsán, melyek aggodalomra adhatnak okot. Több országban tartanak a befektetések visszaesésétől és az egyenlőtlenségek növekedésétől.

Felmerült a gazdasági fejlettség figyelembevétele is valamilyen formában, illetve az a szempont is fontos lehet, hogy az országok függetlenségét ne sértse a végleges szabályozás. A Tax Justice Network szervezet[114] három fő céllal alapult 2003-ban, melyek az országokra bontott jelentések, automatizált információcsere és egységes adózás voltak. Most a fő kérdés, hogy utóbbi megvalósul-e ezek közül a nemzetközi adózásban. Egyesek elrugaszkodottnak tartják a nemzetközi digitális adózás gondolatát, de az adórendszer már eddig is számos, korábban elképzelhetetlennek tartott változáson ment keresztül.

[1] Matt Kapko: History of Apple and Microsoft: 4 decades of peaks and valleys. CIO. 2015.10.07. Internetes elérhetőség: www.cio.com/article/2989667/history-of-apple-and-microsoft-4-decades-of-peaks-and-valleys.html

[2] Rachel Koning Beals: When Apple went public on this date in 1980, Massachusetts warned investors to stay away. Marketwatch. 2017.12.11. Internetes elérhetőség: www.marketwatch.com/story/when-apple-went-public-on-this-date-in-1980-massachusetts-warned-investors-to-stay-away-2017-12-11

[3] William Gallagher: Looking back at Steve Jobs’s NeXT, Inc — the most successful failure ever, AppleInsider. 2018.09.12. Internetes elérhetőség: appleinsider.com/articles/18/09/12/looking-back-at-steve-jobss-next-inc—-the-most-successful-failure-ever

[4] Jay Yarow: How Apple Really Lost Its Lead In The ’80. Business Insider 2012.12.09. Internetes elérhetőség: www.businessinsider.com/how-apple-really-lost-its-lead-in-the-80s-2012-12

[5] Lee, Timothy B.: The Five Most Expensive Apple Computers In History. Forbes. 2012.06.05. Internetes elérhetőség: www.forbes.com/sites/timothylee/2012/06/05/the-five-most-expensive-apple-computers-in-history/#4d1f14001c7f

[6] i.m.

[7] Der Tag danach. Der Spiegel. 1997.08.07. Internetes elérhetőség: www.spiegel.de/netzwelt/tech/apple-der-tag-danach-a-13440.html

[8] Apple to open 25 retail stores in 2001. Apple Sajtóközlemény. 2001.05.15. Internetes elérhetőség: www.apple.com/newsroom/2001/05/15Apple-to-Open-25-Retail-Stores-in-2001/

[9] David Segal: Apple Store Workers Loyal But Short on Pay. New York Times. 2012.06.24. Internetes elérhetőség: www.nytimes.com/2012/06/24/business/apple-store-workers-loyal-but-short-on-pay.html

[10] Apple’s Middle Age. Stratechery, 2018.02.05. Internetes elérhetőség:  stratechery.com/2018/apples-middle-age/

[11] Weintraub, Seth: Apple has just become an energy company, looks to sell excess electricity into the grid and maybe more. 9to5Mac. 2016.06.09. Internetes elérhetőség:  ww.9to5mac.com/2016/06/09/apple-energy-company/

[12] Ricker, Thomas: First Click: Apple’s greatest innovation is its ecosystem. The Verge. 2016.09.07. Internetes elérhetőség:  www.theverge.com/2016/9/7/12828846/apple-s-greatest-product-is-its-ecosystem

[13] Love, Julia: Apple invests $1 billion in Chinese ride-hailing service Didi Chuxing. Reuters. 2016.05.13. Internetes elérhetőség:  www.reuters.com/article/us-apple-china-idUSKCN0Y404W

[14] Nellis, Steven: Apple quietly bought a startup that makes lenses for smart glasses, and it hints at the company’s next big thing. Business Insider. 2018.08.30. Internetes elérhetőség:   www.businessinsider.com/r-apple-buys-startup-focused-on-lenses-for-ar-glasses-2018-8?r=UK

[15] Greenberg, Andy: Apple’s Latest Selling Point: How Little It Knows About You. Wired. 2015.06.08. Internetes elérhetőség:  www.wired.com/2015/06/apples-latest-selling-point-little-knows/

[16] Robertson, Adi: Why Face ID won’t give you the legal protection of a passcode. The Verge. 2017.09.12. Internetes elérhetőség:  www.theverge.com/2017/9/12/16298192/apple-iphone-face-id-legal-security-fifth-amendment

[17] Pagliery, Jose: Apple promises privacy – but not on iCloud. CNN Business. 2016.02.22. Internetes elérhetőség:  money.cnn.com/2016/02/22/technology/apple-privacy-icloud/index.html

[18] Data Protection Commission opens privacy investigation into Apple. RTE. 2019.07.02. Internetes elérhetőség:  www.rte.ie/news/ireland/2019/0702/1059764-apple-privacy/

[19] Musgrove, Mike: Sweatshop Conditions at IPod Factory Reported. The Washington Post. 2006.06.16. Internetes elérhetőség:  www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2006/06/15/AR2006061501898.html

[20] Chen, Brian X.: Workers Plan to Sue iPhone Contractor Over Poisoning. Wired. 2010.05.14. Internetes elérhetőség:  www.wired.com/2010/05/wintek-employees-sue/

[21] Hollister, Sean: Apple recalls older 15-inch MacBook Pros because the batteries could catch fire. The Verge. 2019.06.20. Internetes elérhetőség:   www.theverge.com/2019/6/20/18693136/apple-recall-2015-15-inch-macbook-pro-battery-overheat-fire-risk-safety

[22] Statement by Commissioner Vestager on state aid decision that Ireland’s tax benefits for Apple were illegal. European Commission – Statement, 2016.08.30. Internetes elérhetőség:  ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/STATEMENT_16_2926

[23] D’Orazio, Dante: Apple partners with app developers for major Product RED fundraising effort. The Verge. Internetes elérhetőség:  2014.11.23. www.theverge.com/2014/11/23/7272673/app-developers-partner-with-apple-for-major-red-charity-fundraising

[24] Weintraub, Seth: Apple donates $2.5M to Hurricane Sandy relief. 9to5Mac, 2012.11.09. Internetes elérhetőség:  ww.9to5mac.com/2012/11/09/apple-donates-2-5-million-to-hurricane-sandy-relief/

[25] Ritholtz, Berry: The Big Four of Technology: Life will never be the same after Apple, Facebook, Amazon and Google. Bloomberg. 2017.10.31. Internetes elérhetőség:  www.bloomberg.com/opinion/articles/2017-10-31/the-big-four-of-technology

[26] Amazon: Internetes elérhetőség: www.aboutamazon.com/?utm_source=gateway&utm_medium=footer   

[27] Amazon: Internetes elérhetőség: www.aboutamazon.com/working-at-amazon/our-leadership-principles

[28] Amazon Enters The Cloud Computing Business. Stanford University School of Engineering. 2008.05.20. Internetes elérhetőség:  web.stanford.edu/class/ee204/Publications/Amazon-EE353-2008-1.pdf

[29] Heisler Gregory: Jeff Bezos – Person of the Year. Time. 1999.12.27. Internetes elérhetőség: content.time.com/time/covers/0,16641,19991227,00.html

[30] Streitfeld, David (2011): Bookstores drop comics after Amazon deal with DC. The New York Times. 2011.10.18. Internetes elérhetőség: www.nytimes.com/2011/10/19/technology/bookstores-drop-comics-after-amazon-deal-with-dc.html

[31] The Age of Amazon – Full Story – How Jeff Becomes Worlds Richest Person. Internetes elérhetőség: www.youtube.com/watch?v=8bulJChM9m0

[32] Furth, John F.: Why Amazon and Jeff Bezos Are So Successful at Disruption. Entrepreneur. 2018.05.18. Internetes elérhetőség: www.entrepreneur.com/article/312481

[33] Apple Sues Mobile Star for Selling Counterfeit Power Adapters and Charging Cables through Amazon. Patently Apple, 2016.10.18. Internetes elérhetőség: www.patentlyapple.com/patently-apple/2016/10/apple-sues-mobile-star-for-selling-counterfeit-power-adapters-and-charging-cables-through-amazon.html

[34] Harwell, Drew: Oregon became a testing ground for Amazon’s facial recognition policing. But what if Rekognition gets it wrong? The Washington Post. 2019.04.30. Internetes elérhetőség: www.washingtonpost.com/gdpr-consent/?destination=%2ftechnology%2f2019%2f04%2f30%2famazons-facial-recognition-technology-is-supercharging-local-police%2f%3f

[35] Edwards, Jim (2013): Brutal Conditions In Amazon’s Warehouses Threaten To Ruin The Company’s Image. Business Insider. 2013.08.05. Internetes elérhetőség: www.businessinsider.com/brutal-conditions-in-amazons-warehouses-2013-8  

[36] Hamilton, Isobel Asher: ‘We are not robots’: Thousands of Amazon workers across Europe are striking on Black Friday over warehouse working conditions. Business Insider. 2018.11.23. Internetes elérhetőség: www.businessinsider.com/black-friday-amazon-workers-protest-poor-working-conditions-2018-11   

[37] Day, Matt és Daniel Beekman: Amazon issues threat over Seattle head-tax plan, halts tower construction planning. The Seattle Times. 2018.05.02. Internetes elérhetőség: www.seattletimes.com/business/amazon/amazon-pauses-plans-for-seattle-office-towers-while-city-council-considers-business-tax/

[38] Franck, Thomas: Trump bashes Amazon for a fourth time in a week, claiming the post office loses ‘massive amounts’ serving internet retailer. CNBC. 2018.04.03. Internetes elérhetőség: www.cnbc.com/2018/04/03/amazon-shares-turn-negative-after-trump-bashes-company-for-a-fourth-time-in-a-week.html

[39] Romm, Tony: On Amazon’s list: D.C. influence. Politico. 2014.08.06. Internetes elérhetőség: www.politico.com/story/2014/08/amazon-dc-influence-109776

[40] Client Profile: Amazon.com. OpenSecrets. Internetes elérhetőség: www.opensecrets.org/federal-lobbying/clients/issues?cycle=2019&id=D000023883&scrim=B

[41] Statt, Nick: Amazon will start collecting sales tax nationwide starting April 1st. The Verge. 2017.03.24. Internetes elérhetőség: www.theverge.com/2017/3/24/15055662/amazon-us-sales-tax-collection-all-states

[42] Isidore, Chris: Despite record profits, Amazon didn’t pay any federal income tax in 2017 or 2018. Here’s why. CNN Business. 2019.02.15. Internetes elérhetőség: edition.cnn.com/2019/02/15/tech/amazon-federal-income-tax/index.html

[43] Toys R Us wins Amazon lawsuit. BBC News. 2006.03.03. Internetes elérhetőség: news.bbc.co.uk/2/hi/business/4769896.stm

[44] Raice, Shayndi: Groupon Launches Anti-Amazon Promotion of Sorts. The Wall Street Journal, 2011.12.20.  Internetes elérhetőség: https://blogs.wsj.com/digits/2011/12/20/groupon-launches-anti-amazon-promotion-of-sorts/

[45] Internetes elérhetőség: Microsoft: www.microsoft.com/hu-hu/about/values

[46] Internetes elérhetőség: Microsoft: news.microsoft.com/facts-about-microsoft/

[47] Bill Gates Biography. A&E Television Networks. 2019.08.21. Internetes elérhetőség: www.biography.com/business-figure/bill-gates

[48] Microsoft Corporation History. International Directory of Company Histories. 63. évf. St. James Press 2004. Internetes elérhetőség:  www.fundinguniverse.com/company-histories/microsoft-corporation-history/

[49] Levy, Ari: Microsoft hits $1 trillion market cap after earnings beat estimates. CNBC. 2019.04.24. Internetes elérhetőség: www.cnbc.com/2019/04/24/microsoft-q3-2019-earnings.html

[50] Radford, Phil: Amazon, Microsoft: Let’s keep ‘the cloud’ clean. The Seattle Times. 2012.05.09. Internetes elérhetőség: old.seattletimes.com/html/opinion/2018176038_guest10radford.html

[51] Lardinois, Frederic (2013): Scroogled: Why So Negative, Microsoft? TechCrunch. 2013.02.10. Internetes elérhetőség: techcrunch.com/2013/02/10/scroogled-why-so-negative-microsoft/

[52] Perez, Juan Carlos: Microsoft is ‘almost’ done with its largest-ever layoff sweep. ComputerWorld. 2014.10.29. Internetes elérhetőség: www.computerworld.com/article/2840872/microsoft-is-almost-done-with-its-largest-ever-layoff-sweep.html

[53] McCarthy, Kieren (2018): See this, Google? Microsoft happy to take a half-billion in sweet, sweet US military money to ‘increase lethality’. The Register. 2018.11.29. www.theregister.co.uk/2018/11/29/microsoft_military_money/

[54] Gajdics Attila (2019): Száguld tovább a világ legnagyobb cége. Concorde Blog. 2019.07.25. Internetes elérhetőség: concordeblog.hu/2019/07/25/szaguld-tovabb-a-vilag-legnagyobb-cege/

[55] Burt, Tom: New steps to protect Europe from continued cyber threats. Microsoft Blog. 2019.02.20. Internetes elérhetőség: blogs.microsoft.com/eupolicy/2019/02/20/accountguard-expands-to-europe/

[56] Az állásfoglalás eredeti szövegét 

[57] Rüdiger Weis: Technische Sicherunk. der Digitalen Souverenität. In: Friedrichsen, Mike-Peter-J. Bisa (2016): Digitalen Souverenität. Vertrauen in der Netzwerkgesellchaft. Springer Vs. 59. oldal

[58] Digitale Souveränität EXPLAINED. Veranstalter: Microsoft Deutschland. 2019.10.28. Internetes elérhetőség: www.microsoft.com/de-de/berlin/veranstaltungen/digitale-souveranitat-explained_201910.aspx

[59] Competitive Impact Statement: U.S. v. Microsoft Corporation. The United States Department of Justice, 1994.07.27. Internetes elérhetőség: https://www.justice.gov/atr/competitive-impact-statement-us-v-microsoft-corporation

[60] A versenyjogi viták hosszú listáját 2002-ig bezárólag lásd: U.S. v. Microsoft: Timeline. Wired. 2002.11.04. Internetes elérhetőség: www.wired.com/2002/11/u-s-v-microsoft-timeline/

[61] Microsoft hit by record EU fine. CNN. 2004.03.25. Internetes elérhetőség

[62] Internetes elérhetőség:  www.interbrand.com/best-brands/best-global-brands/2019/ranking/

[63] Devin Coldewey: Facebook permanently ground it’s Aquila solar-powered internet plane. TechCrunch. 2018.06.27. Internetes elérhetőség: techcrunch.com/2018/06/26/facebook-permanently-grounds-its-aquila-solar-powered-internet-plane/

[64] Joon Ian Wong: Facebook is playing nice with its telecoms frenemies this year. QZ.com. 2018.02.27.qz.com/1216111/mwc-2018-facebook-is-playing-nice-with-its-telecoms-frenemies-this-year/

[65] engineering.fb.com/connectivity/global-connectivity-working-together-to-bring-more-people-online/

[66] Axel Clauberg, Deutsche Telekom, TIP Chairman. TIP at MWC 2018: New Trial Deployments, Project Groups, Growing Ecosystem. 2018.02.26. Internetes elérhetőség: telecominfraproject.com/tip-at-mwc-2018-new-trial-deployments-project-groups-and-a-growing-ecosystem/

[67] MVNO: Mobile Virtual Network Operator. Egy MVNO-nak nincs saját hálózata, csak brand-je, más szolgáltatókkal kötött szerződés alapján viszonteladóként értékesít szolgáltatást.

[68] Daniel Golightly: Google Looks To Bring Its Unpopular Phone Service To Europe [Updated]. Android Headlines. 2018.12.18. Internetes elérhetőség: www.androidheadlines.com/2018/12/google-fi-europe.html

[69] Number of Facebook users worldwide 2008-2019. Published by J. Clement. Statista.com. 2020.01.30. www.statista.com/statistics/264810/number-of-monthly-active-facebook-users-worldwide/

[70] Countries with the most Facebook users 2020. Published by J. Clement. Statista.com. 2020.02.14. www.statista.com/statistics/268136/top-15-countries-based-on-number-of-facebook-users/

[71] Az adatok forrása: www.statista.com/topics/1001/google/

[72] Google Statistics In 2020 [Infographic] by Aleksandar S. Techjury. 2019.03.18. Internetes elérhetőség: techjury.net/stats-about/google#gref

[73] wearesocial.com/global-digital-report-2019

[74] www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/tudkut/tudkut18.pdf

[75] www.strategyand.pwc.com/gx/en/insights/innovation1000.html

[76] A Magyar Nemzeti Bank 2019. november 11-i deviza árfolyama alapján.

[77] youtube.com/watch?v=C74amJRp730

[78] youtube.com/watch?v=C74amJRp730 6:04-től

[79] Ford.: a szerző

[80] Khan, Dawood: Millions of Facebook Records Found On Amazon Servers. HackHex. 2019.04.04. Internetes elérhetőség: hackhex.com/security/millions-of-facebook-records-found-on-amazon-servers-5173.html

[81] Kendall, Brent: Justice Department to Open Broad, New Antitrust Review of Big Tech Companies. The Wall Street Journal, 2019.07.23. Internetes elérhetőség: www.wsj.com/articles/justice-department-to-open-broad-new-antitrust-review-of-big-tech-companies-11563914235?mod=hp_lead_pos1&

[82] Foroohar, Rana: Tech companies are the new investment banks. The Financial Times. 2018.02.13. Internetes elérhetőség: www.ft.com/content/0ee3bef8-0d87-11e8-8eb7-42f857ea9f09   

[83] Lásd részletesen: Brau, James C.; Bill Francis és Ninon Kohers (2003): The Choice of IPO versus Takeover: Empirical Evidence. The Journal of Business, 76. évf. 4. sz. 583-612. o.

[84] Ritter, Jay R.: IPO Data. University of Florida Warrington College of Business. Internetes elérhetőség: site.warrington.ufl.edu/ritter/ipo-data/

[85] Tom Bergin-Kevin Drawbaugh: How Pfizer has shifted U.S. profits overseas for years. Reuters. 2015.11.16. Internetes elérhetőség: www.reuters.com/article/us-pfizer-tax-insight/how-pfizer-has-shifted-u-s-profits-overseas-for-years-idUSKCN0T51ZS20151116

[86] Microsoft and HP rapped by US Senate over tax havens. BBC. 2012.09.20. Internetes elérhetőség: www.bbc.com/news/business-19668684

[87] Rupert Neate:  Starbucks pays £18.3m tax but £348m in dividends. The Guardian. 2019.06.27. Internetes elérhetőség: www.theguardian.com/business/2019/jun/27/starbucks-emea-pays-183m-tax-but-348m-in-royalty-payments

[88] Sümeghi Lóránt: A Starbucks mostantól nemváltó mûtétek finanszírozására fordítja bevételét. 888.hu 2018.07.02. Internetes elérhetőség: 888.hu/bulvar/a-starbucks-mostantol-nemvalto-mutetek-finanszirozasara-forditja-bevetelet-4148760/

[89] Xie, Ruitao (2018): Industrial Policy and Tax Avoidance. American Journal of Industrial and Business Management. 8. sz. 1476-1506. o.

[90] Harriet Taylor: How Apple managed to pay a 0.005 percent tax rate in 2014. CNBC. 2016.08.30. Internetes elérhetőség: www.cnbc.com/2016/08/30/how-apples-irish-subsidiaries-paid-a-0005-percent-tax-rate-in-2014.html

[91] Sara Rossi, Manuela D’Alessandro, Emilio Parodi, Writing by Crispian Balmer; Editing by Janet Lawrence: Italian tax police believe Google evaded 227 million euros in taxes: sources. Reuters. 2016.01.28. Internetes elérhetőség: www.reuters.com/article/us-google-italy-tax/italian-tax-police-believe-google-evaded-227-million-euros-in-taxes-sources-idUSKCN0V614L

[92] Christian Fuchs: The Online Advertising Tax as the Foundation of a Public Service Internet: A CAMRI Extended Policy Report.  University of Westminster Press. 19. oldal.

[93] Kevin Rawlinson: Google agrees to pay British authorities £130m in back taxes. The Guardian. 2016.01.23. Internetes elérhetőség: www.theguardian.com/technology/2016/jan/22/google-agrees-to-pay-hmrc-130m-in-back-taxes

[94] Leo Mirani: Here’s how much tax Google paid on its European operations last year. The Verge. 2014.07.25. Internetes elérhetőség: qz.com/240511/heres-how-much-tax-google-paid-on-its-european-operations-last-year/

[95] Cyrus Farivar: To reduce its tax burden, Google expands use of the “Double Irish”. Ars Technica. 2013.10.11. Internetes elérhetőség: arstechnica.com/information-technology/2013/10/to-reduce-its-tax-burden-google-expands-use-of-the-double-irish/

[96] Cuevas, A.; R. Cuevas; Andrea Lassmann; Federica Liberini és Antonio Russo (2017): The Taxman calls. How does Facebook answer? Global Effects of Taxation on Online Advertising. NET Institute Working Paper, 2017. szeptember

[97] Chew, Jonathan: 7 Corporate Giants Accused of Evading Billions in Taxes. Fortune, 2016.03.11. Internetes elérhetőség: fortune.com/2016/03/11/apple-google-taxes-eu/

[98] Joon Ian Wong: Facebook paid the UK nearly a thousand times more tax in 2015 than in 2014. qz.com. 2016.10.10. Internetes elérhetőség: qz.com/805524/facebook-fb-paid-4-million-in-tax-in-the-uk-last-year-nearly-1000-times-more-than-the-year-before/

[99] Robert Hetz-Jesus Aguado: Spanish authorities raid Google offices over tax. Reuters. 2016.06.30. Internetes elérhetőség: www.reuters.com/article/us-google-probe-spain/spanish-authorities-raid-google-offices-over-tax-idUSKCN0ZG1AC

[100] State aid: Commission finds Luxembourg gave illegal tax benefits to Amazon worth around €250 million. Press release. 2017.10.04. Internetes elérhetőség: ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_17_3701

[101] Paul Tang-Henri Bussink: EU Tax Revenue Loss from

Google and Facebook. The Dutch delegation of the Labour Party (PvdA) in the Group of the Progressive

Alliance of Socialists & Democrats in the European Parliament (S&D). 2017 september Internetes elérhetőség: static.financieel-management.nl/documents/16690/EU-Tax-Revenue-Loss-from-Google-and-Facebook.pdf

[102] Reklámtorta 2018: lassult a magyar reklámpiac növekedése. Media 1. 2019.02.27. media1.hu/2019/02/27/reklamtorta-2018-reklampiac-adatok/

[103] Bucsky Péter: Hat év alatt 17 milliárd forinttól szabadította meg a Google és a Facebook a magyarokat. G7.hu. 2017.12.27. Internetes elérhetőség: g7.hu/kozelet/20171227/hat-ev-alatt-17-milliard-forinttol-szabaditotta-meg-a-google-es-a-facebook-a-magyarokat/

[104] 2017-ben ez tovább nőtt. Lásd: Új területeken kell hódítania a Facebooknak és a Google-nek. Origo. 2018.02.28. Internetes elérhetőség: www.origo.hu/gazdasag/20180227-google-facebook-reklambevetel-novekedes.html

[105] Ingrid Lunden: UK Readies 25% ‘Google Tax’ On Tech Giants’ Diverted Profits. TechCrunch. 2015.03.08. Internetes elérhetőség: techcrunch.com/2015/03/08/uk-readies-25-google-tax-on-tech-giants-diverted-profits/

[106] Facebook to stop routing ad revenue via Ireland amid pressure over taxes. The Guardian. 2017.12.12. Internetes elérhetőség: www.theguardian.com/technology/2017/dec/12/facebook-ad-revenue-countries-earned-ireland

[107] France passes tax on tech giants despite US threats. BBC. 2019.07.11. Internetes elérhetőség: www.bbc.com/news/world-europe-48947922

[108] Wieczner, Jen: OECD: Taxes on ‘Digital Companies’ Are Coming. Fortune. 2019.11.18 Internetes elérhetőség: fortune.com/2019/11/18/digital-tax-tech-companies-oecd/

[109] Aldrick, Philip: Global strategy aims to tackle tax avoidance. The Times. 2019.10.10. Internetes elérhetőség: www.thetimes.co.uk/article/global-strategy-aims-to-tackle-tax-avoidance-by-tech-giants-x0r37bfck

[110] Hannon, Paul (2018): World’s Largest Economies Can’t Agree on How to Tax Digital Companies. The Wall Street Journal. 2018.03.16. Internetes elérhetőség: www.wsj.com/articles/oecd-highlights-global-divides-on-how-to-tax-digital-companies-1521205201

[111] White, Josh: OECD presents ‘unified approach’ to profit allocation. International Tax Review. 2019.10.09. www.internationaltaxreview.com/article/b1hhyplmx1dh75/oecd-presents-unified-approach-to-profit-allocation

[112] White, Josh: The race to tax the digital economy intensifies. International Tax Review, 2019.07.04. Internetes elérhetőség: www.internationaltaxreview.com/article/b1g4n0jwkcf09g/the-race-to-tax-the-digital-economy-intensifies

[113] Potoroaca, Adrian: OECD proposal could mean tech giants will no longer be able to shift their profits to low-tax locations. TechSpot. 2019.10.10. Internetes elérhetőség: www.techspot.com/news/82283-oecd-proposal-could-mean-tech-giants-no-longer.html

[114] Tax Justice Network, internetes elérhetőség: www.taxjustice.ne/

Irodalomjegyzék:

  1. Anderson, Mark C.; Rajiv D. Banker és Sury Ravindran (2000): Executive Compensation in the Information Technology Industry. Management Science, 46. évf. 4. sz. 530-547.o.
  2. Arocha, Jenna B. (2017): Getting to the Core: A Case Study on the Company Culture of Apple Inc. – A Senior Project presented to the Faculty of the Department of Experience Industry Management California Polytechnic State University
  3. Auletta, Ken (2010): Googled: The End of the World As We Know It. Penguin Books, New York
  4. Aydalot, Philippe és David Keeble (2018): High Technology Industry and Innovative Environments: The European Experience. Routledge, New York
  5. Beck, Jordan (2017): Determinants of IPO Underpricing: Tech vs Non-Tech Industries. Major Themes in Economics, 19. évf. 5. cikk
  6. Bird, Robert és Karie Davis-Nozemack (2018): Tax Avoidance as a Sustainability Problem. Journal of Business Ethics, 151. évf. 4. sz. 1009-1025. o.
  7. Bodie, Zvi; Alex Kane és Alan J. Marcus (2014): Investments. 10. kiadás, McGraw-Hill/Irwin, New York
  8. Brau, James C.; Bill Francis és Ninon Kohers (2003): The Choice of IPO versus Takeover: Empirical Evidence. The Journal of Business, 76. évf. 4. sz. 583-612. o.
  9. Brealey, Richard A.; Stewart C. Myers és Franklin Allen (2011): Principles of Corporate Finance. 10. kiadás, McGraw-Hill/Irwin, New York
  10. Brügger, Niels (2015): A brief history of Facebook as a media text: The development of an empty structure. First Monday, 20. évf. 5. sz.
  11. Chen, Chunhua; Chuntai Jin; Tianze Li és Steven X. Zheng (2017): IPO valuation and offering size. Risk Management, 20. évf. 2. sz. 95-120. o.
  12. Cook, Gary (2017): Clicking clean: Who is winning the race to build a green Internet? Greenpeace Inc., Washington
  13. Cook, Gary és Jodie Van Horn (2011): How dirty is your data? A Look at the Energy Choices That Power Cloud Computing. Greenpeace International, Amszterdam
  14. Cuevas, A.; R. Cuevas; Andrea Lassmann; Federica Liberini és Antonio Russo (2017): The Taxman calls. How does Facebook answer? Global Effects of Taxation on Online Advertising. NET Institute Working Paper, 2017. szeptember
  15. Daunfeldt, Sven-Olov; Niklas Elert és Dan Johansson (2016): Are high-growth firms overrepresented in high-tech industries? Industrial and Corporate Change, 25. évf. 1. sz. 1-21. o.
  16. Friedrichsen, Mike-Peter-J. Bisa (2016): Digitalen Souverenität. Vertrauen in der Netzwerkgesellchaft. Springer Vs.
  17. Fuchs, Christian (2018): The Online Advertising Tax: A Digital Policy Innovation. University of Westminster Press, London
  18. Fuchs, Christian (2018): The Online Advertising Tax as the Foundation of a Public Service Internet. University of Westminster Press, London
  19. Joksimovic, Marijana; Nemanja Budjevac és Marko Spasojevic (2017): Increasing the profitability of multinational companies through tax havens. 21st International Scientific Conference on Economic and Social Development, Belgrád
  20. Linzmayer, Owen W. (2004): Apple Confidential 2.0: The Definitive History of the World’s Most Colorful Company. No Starch Press, San Francisco
  21. Marján Attila (2009): Vállalatirányítási szabályozás, menedzsmentkultúra és európai versenyképesség. Vezetéstudomány, 11. évf. 11. sz. 2-10. o.
  22. Mendelson, Haim (2000): Organizational Architecture and Success in the Information Technology Industry. Management Science, 46. évf. 4. sz. 513-529. o.
  23. Qian, Hong és Zhaodong K. Zhong (2018): Do Hedge Funds Possess Private Information about IPO Stocks? Evidence from Post-IPO Holdings. The Review of Asset Pricing Studies, 8. évf. 1. sz. 117-152. o.
  24. Ortega-Argilés, Raquel; Mariacristina Piva és Marco Vivarelli (2015): The productivity impact of R&D investment: are high-tech sectors still ahead? Economics of Innovation and New Technology, 24. évf. 3. sz. 204-222. o.
  25. Ritter, Jay R. (2018): Initial Public Offerings: Technology Stock IPOs https://site.warrington.ufl.edu/ritter/
  26. Robischon, Noah (2017): Why Amazon Is The World’s Most Innovative Company Of 2017. Fast Company
  27. Schallbruch, Martin (2018): Schwacher Staat im Netz. Wie die Digitalisierung den Staat in Frage stellt. Springer
  28. Srnicek, Nick (2017): Platform Capitalism. Polity.
  29. Xie, Ruitao (2018): Industrial Policy and Tax Avoidance. American Journal of Industrial and Business Management, 8. sz. 1476-1506. o.
  30. Yu, Lin; Xiaoquan Liu; Hung-Gay Fung és Wai Kin Leung (2018): Size and value effects in high-tech industries: The role of R&D investment. The North-American Journal of Economics and Finance
  31. A világ 20 legnagyobb tőzsdéje egyetlen ábrán. Portfolio, 2017.04.11. www.portfolio.hu/uzlet/20170411/a-vilag-20-legnagyobb-tozsdeje-egyetlen-abran-247407 (Letöltve: 2019.10.10.)
  32. Bode, Karl (2019): The Government Wants to Tackle Big Tech’s Repair Monopolies and Planned Obsolescence. Vice, 2019.07.17. www.vice.com/en_us/article/ywy8nx/the-government-wants-to-tackle-big-techs-repair-monopolies-and-planned-obsolescence (Letöltve: 2019.10.10.)
  33. Csúnyán lemaradhatnak a bankok a techcégek mögött. Origo, 2019.07.16. www.origo.hu/gazdasag/20190716-lemaradhatnak-a-tech-cegek-mogott-a-bankok-az-imf-szerint.html
  34. Duhigg, Charles (2018): The Case Against Google. The New York Times, 2018.02.20. www.nytimes.com/2018/02/20/magazine/the-case-against-google.html (Letöltve: 2019.10.10.)
  35. D’Onfro, Jillian (2018): Google walkouts showed what the new tech resistance looks like, with lots of cues from union organizing. CNBC, 2018.11.03. www.cnbc.com/2018/11/03/google-employee-protests-as-part-of-new-tech-resistance.html (Letöltve: 2019.10.10.)
  36. Egy ábrán minden, amit a techcégek tudnak rólunk. Mandiner, 2019.01.24. makronom.mandiner.hu/cikk/20190122_egy_abran_minden_amit_a_techcegek_tudnak_rolunk 
  37. Kreivich Orsolya (2018): Verhetetlennek tűnnek a legmenőbb tech cégek. Világgazdaság, 2018.10.04. m www.vg.hu/vallalatok/vallalati-hirek/verhetetlennek-tunnek-a-legmenobb-tech-cegek-1136966/
  38. Mediratta, Bharat, Julie Bick (2007): The Google Way: Give Engineers Room. The New York Times, 2007.10.21. elérhetőség: www.nytimes.com/2007/10/21/jobs/21pre.html
  39. Neate, Rupert: Facebook paid £2.9m tax on £840m profits made outside US, figures show. The Guardian 2012.12.23. Internetes elérhetőség: www.theguardian.com/technology/2012/dec/23/facebook-tax-profits-outside-us
  40. Nemzetközi adót kapnak a techcégek. Adó Online, 2019.08.27. ado.hu/ado/nemzetkozi-adot-kapnak-a-techcegek/ (Letöltve: 2019.10.21.)
  41. OECD leading multilateral efforts to address tax challenges from digitalisation of the economy. OECD, 2019.10.09. www.oecd.org/tax/oecd-leading-multilateral-efforts-to-address-tax-challenges-from-digitalisation-of-the-economy.htm (Letöltve: 2019.11.25.)
  42. Palkó Attila (2019): Techcégek szabályozása? – a Google szerint nincs itt semmi látnivaló! Mandiner, 2019.08.15. precedens.mandiner.hu/cikk/20190815_techcegek_szabalyozasa_a_google_szerint_nincs_itt_semmi_latnivalo (Letöltve: 2019.10.10.)
  43. Paradise Papers reveal hidden wealth of global elite. The Express Tribune, 2017.11.06. tribune.com.pk/story/1550750/3-paradise-papers-reveal-hidden-wealth-global-elite/ (Letöltve: 2019.10.10.)
  44. Partington, Richard J. (2019): OECD aims to stop tech firms shifting profits to low-tax locations. The Guardian, 2019.10.09. www.theguardian.com/politics/2019/oct/09/global-tax-shakeup-would-force-tech-firms-to-pay-more (Letöltve: 2019.10.21.)
  45. Sandler, Rachel (2019): Justice Department Opens Sweeping Antitrust Review of Big Tech. Forbes, 2019.07.23. www.forbes.com/sites/rachelsandler/2019/07/23/justice-department-opens-sweeping-antitrust-review-of-big-tech/#40c771f04db5 (Letöltve: 2019.10.10.)