Alapjogokért Központ

Nemzeti megoldások a technológiai cégek szabályozására, nemzetközi szabályozási lehetőségek

1. Bevezetés

Tom Wheeler, az amerikai Brookings think tank külsős munkatársa, valamint a Harvard Kennedy School vezető kutatója „Gutenbergől a Google-ig” című könyvében nemrég arról írt, hogy jelenleg az emberiség történelmének harmadik nagy hálózati forradalma zajlik. Wheeler szerint a könyvnyomtatás, majd a vasút és a távíró együttes megjelenése után a jelenlegi hálózati forradalom jelentősége abban áll, hogy azt a mindenütt jelenlévő kommunikációs hálózatokon történő, korábban nem látott teljesítményű digitális interakciók hajtják.[1]

Mindez azért bír kiemelt jelentőséggel, mert az új kommunikációs hálózat nem csak egyszerűen kiterjesztette a technológiai képességeket, hanem immár egyszerre gyakorol közvetlen kihatást a munka világára, a termelékenységre, az emberek elérhetőségére, valamint számos élethelyzetére, például az otthoni kikapcsolódásra is. Mindez magától értetődően azt jelenti, hogy a jelenleg zajló hálózati forradalom nem csak új digitális lehetőségeket, hanem jelentős kihívásokat is előtérbe helyezett, különösen az emberek személyes szabadságával – és tegyük hozzá – az államok szabályozási gyakorlatával összefüggésben. Wheeler rendkívül jól megfoghatóan érzékelteti a felmerülő anomáliákat. Szerinte például szembetűnő, hogy számos munkahely szűnt meg a nagy ipari vállalatoknál, ugyanakkor ezzel párhuzamosan egyre több olyan internetes vállalat jött létre, melyek mindössze néhány tucatnyi embernek adnak munkát.[2]

Ugyancsak elgondolkodtató az az általa megragadott példa, mely szerint 2012-ben csődbe ment a valaha 165 ezer embert foglalkoztató Kodak, míg ugyanebben az évben az akkor mindössze 15 embert foglalkoztató online fényképmegosztó alkalmazást, az Instagramot 1,2 milliárd dollárért vásárolta meg a Facebook.[3]

De a szerző szerint az is hasonlóan komoly kihívást jelent a szabályozás előtt álló kérdések szempontjából, hogy a jelenleg is zajló nagy hálózati átalakulás a fennálló alapjogi, sőt a gazdasági rendszert meghatározó fundamentális értékmérőket is átalakítja. Így például az adatvédelemmel kapcsolatos elvárások szerinte megszűntek, az emberek az online tevékenységük során egyre több digitális nyomot hagynak maguk után, az ezekből nyert információ pedig „új tőkévé” vált a digitális piacon. Ennél is komolyabb változást jelez, hogy az új kommunikációs hálózat sajátos módon elkülöníti egymástól az embereket, így mára a valódi közösségek is veszélybe kerültek.[4]

Sokkal határozottabban fogalmaz Jonathan Tepper, a makrogazdasági kutatásokkal foglalkozó Variant Perception alapítója. „Az internet halála” című cikkében Tepper elsősorban arra mutat rá, hogy az 1960-as években induló világhálót a mai gyakorlati működéshez képest teljesen más elvi alapvetések szerint alakították ki. Az alapítók célja szerinte az volt, hogy az internet szabad, decentralizált, és mindenki számára elérhetővé váljon. A szerző viszont rámutat, hogy ma a Google és a Facebook ellenőrzi az internetes forgalom – és így a digitális piac – több mint kétharmadát (70 százalék), a vállalatok működése pedig nem tekinthető transzparensnek, ami kiszolgáltatott helyzetbe hozza az általuk működtetett platformok felhasználóit.[5]

Tepper 2014-re teszi azt a fordulópontot, amikor ugyan az internet szerkezete még mindig decentralizált volt, de maga a világháló már nem, ugyanis néhány technológiai cég monopolhelyzetbe került, így kontrollálva a forgalmat, az információáramlást, a kereskedelmet és a felhasználók személyes adatait is.[6]

A digitális forgalom ilyen döntő mértékű globális centralizációját, valamint azt a tényt nézve, hogy a nagy technológiai cégek profitorientáltan működnek, nem túlzás felvetni a szektor szabályozásának kérdését. Felmerül ugyanis, hogy egy ilyen, hálózati nagyságrendjét, elérését és hatását tekintve – megítélésünk szerint – az egyes államok ilyen képességével konkuráló közegen belül miként van lehetőség az alapvető jogok és szabadságok (például véleménynyilvánítás szabadsága, vélemények sokszínűsége, demokratikus nyilvánosság fenntartása) garanciáinak fenntartására?

Talán nem véletlen, hogy a technológiai cégek szabályozásának kérdése egyre gyakoribb témája napjaink közéleti vitáinak. Jelen tanulmány általános áttekintést nyújt a digitális magánvállalkozásként vagy social media platformként definiált technológiai cégeket érintő szabályozási keretről. Célunk, hogy a szabályozás általános kereteinek bemutatása mellett egyes konkrét példákat megragadva különböző, az állami szuverenitást megkérdőjelező jelenségekre is felhívjuk a figyelmet. E körben áttekintést adunk az egyes alapvető jogokat (szólásszabadság, adatvédelem, szerzői jogok) érintő szabályozás kapcsán, de a lehetséges szabályozási irányokra nézve is.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a tanulmányban körülhatárolt szabályozási kérdések és anomáliák a szektor működésének lényegéből eredő kritikus alapjogi dilemmákat vetnek fel, melyek döntő jelentőséggel bírnak az államok szuverenitására (egyes alapvető jogok érvényesülése, állami szerep a jogrendszerrel összefüggésben, egyes eljárásjogi dilemmák). A szabályozási irányok kapcsán azt is látni fogjuk, hogy a digitális szektor működése az államok pénzügyi-gazdasági szabályozó szerepét is számos esetben megkérdőjelezi.

Ráadásul a mai napig nem született olyan, a digitális vállalatokat átfogóan érintő, innovatív szellemiségű szabályozás, mely érdemben rendezné a digitális szereplők speciális szolgáltatásaival és gazdasági tevékenységével kapcsolatban felmerülő, meglehetősen összetett, gyakran napról napra változó problémákat. Mindez már csak azért is szuverenitási kérdés, mivel a digitális platformok mára a társadalom szinte minden alrendszerének működését alapvetően változtatták meg néhány év alatt.

Mint látni fogjuk, a szektor szabályozására általános keretrendszer természetesen van, valamint az egyes országok bírói gyakorlata is bizonyos mértékben képes keretek közé szorítani a digitális szereplők működését. Ezzel együtt a fennálló anomáliák miatt egyre inkább szükségessé válik egy iparági szemléletű, átfogó, innovatív szabályozás. Azt is látni fogjuk, hogy szuverenitási szempontból kifejezetten aggályos, hogy a cégek bizonyos körben meglehetősen nagy autonómiát kapnak a felmerülő különböző jogsérelmek vizsgálata, kezelése és elbírálása kapcsán.

2.       Jelenlegi szabályozási környezet

2.1   A technológiai cégek szabályozására vonatkozó alapvetések

Noha bizonyos történelmi előzményeknél fogva rendszerint az államra tekintünk úgy, mint az alapjogok érvényesülését korlátozó entitás, ma ez a megállapítás bizonyos értelemben jobban vonatkoztatható a digitális magánvállalkozásokra, melyek tevékenységüknél fogva olyan döntő, globális piaci befolyásra tettek szerint, mely – mint látni fogjuk – közvetlen kihatással van különböző alapjogok érvényesülésére.

Az államok, valamint különböző államközi és szupranacionális szerveződések – mint amilyen az Európai Unió – ugyan a mai napig nem alkottak a technológiai cégek iparát átfogóan rendező szabályozást, számos előírás igyekszik a szolgáltatókat a nyilvánosság működésével kapcsolatos legalapvetőbb felelősség tiszteletben tartására rábírni.

Az alábbi áttekintésben a digitális magánvállalkozásokat érintő, szólásszabadsággal, adatvédelemmel és szerzői jogokkal kapcsolatos szabályozási megoldásokat és dilemmákat érintjük. E körben – Dr. Koltay András definíciójára hagyatkozva – azokra az ún. „social media platformokra” térünk ki, melyek a nyilvánosság struktúráját alapvetően rendezték át az elmúlt években, és amelyeken keresztül tömegek tudnak akár globális léptékben kommunikálni egymással.[7]

Ezek a digitális hirdetési platformok, piacterek, keresőmotorok, közösségi és kreatív tartalmakat nyújtó médiacsatornák, alkalmazásforgalmazó platformok, egyéb kommunikációs szoláltatások, sőt fizetőrendszerek és sharing economy platformok már jellegüknél fogva is jelzik, milyen szerteágazó szabályozási lehetőségek merülhetnek fel velük kapcsolatban. Ezzel együtt, az egyik legalapvetőbb szabályozási anomália éppen az, hogy az államok számos esetben átengedik a platformoknak a jogi szempontból vitás kérdések kapcsán a döntés, de legalábbis a mérlegelés lehetőségét a szólásszabadsággal összefüggésben; míg az adatvédelmi szabályozás nem naprakész a változó technológiai innovációból eredő helyzetek rendezése szempontjából.[8]

2.2  A szólásszabadsággal összefüggő szabályozás

2.2.1 Alapelvek, főbb dilemmák

A platformok működésének szabályozása kapcsán megkerülhetetlen kérdés a szólásszabadsággal összefüggő kérdések vizsgálata. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt az az alapelv érvényesül, hogy a platformokon bonyolított kommunikációra az általános hatályú jogszabályok vonatkoznak, melyek azonban meg is adják az ezzel kapcsolatos legfőbb dilemmát. Ezek a szabályozások ugyanis sok esetben nincsenek tekintettel a platformokon zajló kommunikáció – fent már részletezett – szerteágazó, speciális sajátosságaira.

A social media platformok alapjaiban változtatták meg a nyilvánosság szerkezetét. Az egyes államok és azok közösségei ugyan arra törekszenek, hogy a digitális szolgáltatókat rászorítsák bizonyos vélemények eltávolítására (például gyűlöletbeszéd, gyermekek védelme, egyes személyiségi jogsértő tartalmak kapcsán), a jogsértések jellegének elbírálását, sőt a tartalmak közti szubjektív szelektálást (valójában a jogalkalmazást) a legtöbb esetben maguk a platformok végzik az államok helyett.

EEz a gyakorlat jelenleg a digitális platformok eljárásának legalapvetőbb szólásszabadságjogi dilemmája, mely a szólásszabadság alkotmányos felfogását új alapokra helyezi, e tekintetben pedig az állami szerep – ezáltal a szuverenitás – egyre inkább másodlagossá válik.

2.2.2 Az európai és amerikai szabályozás alapelvei és eltérései

Mindenekelőtt fontos röviden kitérnünk az európai és amerikai szabályozás eltéréseire. Bár az európai szabályozási gyakorlatban a tárhelyszolgáltatónak minősülő platformok elsődlegesen nem felelősek a felületükön megjelenő jogsértő tartalmakért, azért viszont igen, ha nem működnek közre e tartalmak nyilvánosságának korlátozásában. Ezt a kérdést az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (a továbbiakban: Eker. irányelv) szabályozza.[9]

Jack Balkin „Szólásszabadság az algoritmikus társadalomban” című esszéjében ezt úgy fogalmazza meg, hogy ezáltal a szólásszabadságjogi vitákkal összefüggő jogalkalmazás vegyes, tehát állami és magánkézbe kerül.[10]

A szólásszabadságjogi korlátokat érinti az az alapvető anomália, hogy bár e tárgykörben a korlátokat az egyes államok – illetve szűkebb körben az Európai Unió joga – állítják fel, a platformok globális szereplők. Így elvileg bizonyos tartalmak földrajzi helyre szabott korlátozás nélkül olyan államokban is elérhetővé válhatnak, ahol azok megjelenése egyébként szólásszabadságjogi problémákat vehet fel.[11]

Az európai gyakorlatnál maradva fontos leszögezni, hogy bár az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelv, a továbbiakban: AVMS irányelv) 2007 óta szabályozza azokat a médiaszolgáltatásokat, melyek online elérhetőek, a közösségi média szabályozását mindez nem érinti.[12]

Érdemes ugyanakkor visszautalni az Eker. irányelv hivatkozott összefüggéséhez, mely szerint a social media platformok csak teret biztosítanak a digitális kommunikáció számára, a felhasználói tartalommal összefüggésben viszont mégis hozhatnak különböző döntéseket.

Az AVMS irányelv 2018-ban módosult, mivel a platformok olyan mértékben alakították át néhány év leforgása alatt a digitális kommunikációs teret, hogy több, korábbi rendelkezés életszerűtlenné vált. A módosítás újdonsága az volt, hogy bevezette az ún. „videómegosztóplatform-szolgáltatás”, valamint a „videómegosztóplatform-szolgálató” fogalmát.[13]

Az új szabályok bizonyos körben a social media platformokra is kiterjednek, amennyiben ott közzétett audiovizuális tartalmakról van szó, de a nem audiovizuális tartalmak kapcsán a platformok szerkesztői felelőssége továbbra sem merül fel, és nem váltak médiaszolgáltatóvá sem.[14]

Tehát míg a jogsértőnek ítélt tartalmakat a már említett Eker. irányelvből fakadóan kell eltávolítani, a jogsértő tartalom jellegét a részletszabályok és az eljárásrend rögzítése mellett a módosított AVMS irányelv határozza meg. Az egyes szolgáltatók pedig az irányelv tagállami átültetése után válnak kötelezetté e tárgykörben.

Ehhez képest az Egyesült Államok szabályozási keretrendszere hasonló, csak épp jóval szűkebben értelemezett, ami – figyelembe véve, hogy a digitális platformok túlnyomó része amerikai székhelyű, számos problémát felvet. Az amerikai felfogás szerint mindenesetre a platformok komoly immunitásban részesülnek, noha e védelem alól adott esetben ki is kerülhetnek.[15]

Mindez azt jelenti, hogy az amerikai „Tisztességes kommunikációról szóló törvény” (Communications Decency Act, a továbbiakban: CDA) 230. szakasza a social media platformokat védi az állami beavatkozással szemben. Ezek a platformok nem vonhatók felelősségre az esetleges jogsértő tartalmak miatt, mivel a jog alapján csak kereteket biztosítanak a tartalomfeltöltéshez. Persze más megítélés alá esik, ha a platformok kontrollálnak, generálnak, szerkesztenek, illetve módosítanak különböző jogsértő tartalmakat, mivel ebben az esetben kikerülnek a védelem hatálya alól.[16]

Természetesen az Egyesült Államokban is vannak olyan kivételek, melyek lehetővé teszik bizonyos tartalmak nyilvánosságának állami korlátozását. Így például fontos megemlíteni azt a 2018-ban kihirdetett új törvényt, amely a szexuális célú emberkereskedelmet támogató weboldalakkal szembeni fellépést tette lehetővé.[17]

 2.2.3 A jó hírnév védelme

A szólásszabadságjogi szabályozással szorosan összefügg a jó hírnév védelmének kérdése, különösen, hogy a közösségi médiában más nyilvános platformhoz képest jóval többen, és korábban nem ismert módokon (kedvelés, megosztás, megjelölések) formálnak véleményt. Ráadásul a tradicionális médiában megszokott szerkesztői felelősség hiánya miatt – noha algoritmus alapú szűrők működhetnek – a jogsértések száma jóval nagyobb lehet.

Dr. Koltay András ezzel összefüggésben arra az anomáliára is rámutat, hogy mivel az adott platform (közvetítőként, ún. „kapuőrként”) nem feltétlenül tudja egyértelműen megállapítani egy adott, sérelmezett tartalom kapcsán a jogsértő jelleget, a jelenlegi szabályozás tulajdonképpen a platformra mint tárhelyszolgáltatókra vonatkozó általános felelősségi szabályok túlzott mértékű alkalmazását és a személyiségi jogi sérelem függőben hagyását éppúgy lehetővé teszi.[18]

A hagyományos értelemben vett hírnévvédelem és a tárhelyszolgáltatók kötelezettségeire vonatkozó szabályok alapján akár bíróság előtti jogérvényesítésnek is helye lehet, viszont a szabályozási környezet egyelőre nincs tekintettel a digitális kommunikáció folyamatosan változó formáira, annak kommunikációs kifejezési formákra gyakorolt hatására, a közlést szabályozó szűrők viselkedésére vagy épp azok teljes hiányára, továbbá a felhasználói viselkedés egyéb innovatív formáira.

Érdemes továbbá megemlíteni, hogy az amerikai jogban a CDA 230. szakaszának előírásai e téren is érvényesülnek, a bírósági gyakorlat pedig rendre meg is erősíti a platformok immunitását, mivel az előírások szerint a platform még attól sem válik tartalomszolgáltatóvá, hogy ellenőrzi a felhasználók által feltöltött tartalmat, és adott esetben korlátozza is azt. Ugyan ez az immunitás vonatkozik a felhasználókra is, ha csak továbbítanak valamely rágalmazó tartalmat, de nem ők az adott tartalom eredeti szerzői.[19]

 2.2.4 Magánszférával kapcsolatos jogi problémák kezelése

A magánszférával kapcsolatos jogi problémák kezelése (például bizalmas információk közzététele, képmással való visszaélés, becsületsértés) ebben a dimenzióban is hasonlóan alakul, mint a jó hírnév védelme esetében. Ez azt jelenti, hogy a magánélet védelmét biztosító eszközök, kártérítési tényállások vagy a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezései az irányadók ebben az esetben is a felhasználók egymás közti vitái kapcsán. Egyebekben pedig e téren is az Eker. irányelvben meghatározott, értesítésre, illetőleg eltávolításra vonatkozó előírásokat kell irányadónak tekinteni, mely itt is hasonlóan alkalmazandó, mint más jogsértő tartalom esetében.

Elsősorban ugyanakkor ebben az esetben is az adott platformnak kell döntenie egy érintett tartalom jogszerűségének kérdésében, amivel a platform szerkesztői kvázi bírói szerepbe kerülnek. Az már más kérdés, hogy amennyiben a platform a nyilvánvaló jogsértés ellenére nem távolít el egy adott tartalmat, vele szemben is indítható jogi eljárás.[20]

Érdemes ugyanakkor felhívni a figyelmet arra az alapvető gyakorlatra, mely alapján a social media platformok üzleti modelljének része, hogy a felhasználók által megosztott vagy végül nem megosztott, továbbá elküldött, vagy csak elküldeni tervezett üzenetek tartalmát is felhasználhatják, például különböző célzott hirdetések célba juttatására. A platformok így bizonyos szempontból manipulálhatják a felhasználók gondolatait.

Mivel a felhasználók a felhasználási szabályzat elfogadásával maguk adnak felhatalmazást erre a gyakorlatra, a jelenlegi helyzet kérdésessé teszi a magánszféra-védelem jövőjét a digitális kommunikáció keretei között.[21]

Ezzel függ össze egy speciális terület is, ami a platform időközben elhunyt felhasználói által korábban generált tartalmakat érinti. Bár ezek a tartalmak a rokonokkal szemben is védelmet élveznek, sokszor ez ütközik a családtagok kegyeleti jogával. Ezekben az esetekben is kiemelt szerepet kap egy-egy platform működési szabályzata, mely számos esetben viták tárgya lehet.[22]

2.2.5 Fenyegetés, gyűlöletbeszéd és más erőszakos, a közrendet sértő tartalmak

A fenyegetés, gyűlöletbeszéd és más erőszakos, a közrendet sértő tartalmak kapcsán szintén több jogi természetű probléma adódhat. Azon túl, hogy a social media platformokon közzétett ilyen jellegű tartalmakra az általánosan előírt tilalmak vonatkoznak, számos nemzeti szabályozás külön is igyekszik szabályozni ezt a területet, amire itt érdemes röviden kitérni.

A brit Communications Act 2003 például közvetlenül deklarálja a közhasználatú elektronikus hírközlési hálózat nem megfelelő használatának tilalmát.[23] Szintén fontos megemlíteni azt a brit törvényt, mely külön bűncselekményi tényállásnak minősíti az ún. „bosszúpornó” (revenge porn) esetét.[24]

Az Egyesült Királyságnál maradva, fontos megemlíteni a Malicious Communications Act 1988, valamint a Radical and Religious Hatred Act 2006 által módosított Public Order Act 1986 törvényeket. Előbbi a másoknak elektronikus hírközlés útján továbbított illetlen, súlyosan sértő, fenyegető üzenetek küldését szankcionálja;[25] míg utóbbi a fenyegető, zaklató vagy sértő szavak használatának, az erre irányuló magatartás, továbbá a rasszista és vallási alapú gyűlöletbeszéd tilalmáról szól.[26]

Az amerikai jogból érdemes megemlíteni a CDA 230. szakasza alóli kivételek közül a terrorizmus támogatása, mint szövetségi bűncselekmény esetét.[27] Emlékezetes például az orlandói tömegmészárlás után az az eset, mely során a terrortámadás áldozatainak hozzátartozói pereket indítottak erre a kivételre alapozva az egyes platformokkal szemben, mivel megítélésük szerint összefüggés lehetett az elkövetett súlyos bűncselekmény és a platformokon bonyolított kommunikáció között.[28]

Fontos hangsúlyozni, hogy az e tárgykörbe tartozó sérelmek megítélésének kérdése mindig a bírói gyakorlat függvénye is, továbbá különösen fontos a social media platform sajátos kommunikációs jellegéből adódó speciális kontextus vizsgálata az egyes tartalmak kapcsán.

Az európai tagállamok közül több nem kizárólag az Eker. irányelv 14. cikkére alapozott eltávolítási kötelezettséget ír elő e tárgykörben, hanem további restrikciókat is alkalmaz. Itt kiemelten fontos megemlíteni a 2018 év elején hatályba lépő német szabályozást. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy az annak hatálya alá tartozó, 2 millió főnél több felhasználóval rendelkező platformszolgáltatóknak a kifejezetten nevesített bűncselekményeket megvalósító felhasználói tartalmakat törölniük kell. E körbe tartoznak a rágalmazó, gyűlöletet keltő, holokauszttagadó, rémhírterjesztést megvalósító tartalmak. Az eltávolításhoz a jogszabály időbeli előírást is megfogalmaz. Így, ha a tartalom nyilvánvalóan jogsértő, az erről való értesüléstől számított egy napon belül, egyéb esetben egy héten belül kell azt eltávolítani. A jogszabály mulasztás esetére szankciót is előír, melynek maximuma 50 millió euró.[29]

A német szabályozás kapcsán Dr. Koltay András arra hívja fel a figyelmet, hogy egyes nézetek szerint bár a szabályozás ellentétben áll az Eker. irányelvvel, valójában nem megy sokkal messzebb annál, csak pontosítja annak tartalmát, lefekteti a követendő eljárás szabályait, és súlyos szankciók kiszabását teszi lehetővé a platformok számára.[30] Az irányelv az ilyen típusú tagállami szabályozást tehát lehetővé teszi.

2.2.6 Álhírek, vagy hamis hírek (fake news)

Végül a digitális kommunikációt érintő szólásszabadság-jogi kérdések szabályozása kapcsán az álhírek, vagy hamis hírek (fakes news) kérdéskörét is tárgyalnunk kell. Az ezzel összefüggésben felmerülő esetleges jogi problémák legnagyobb anomáliája természetesen az, hogy az ilyen típusú tartalmak mennyisége és megosztásuk elterjedése miatt a velük szembeni fellépés meglehetősen nehéz.

Az amerikai szabályozás ráadásul a CDA 230. szakasza alapján védelemben részesíti e körben is a platformokat, így azok nem kötelezhetők az ilyen tartalmak eltávolítására. Ezzel együtt persze egy hamis hír kapcsán is lehetőség van a jogi úton történő érdekérvényesítésre (például a megrágalmazott személlyel szembeni fellépés, kártérítési igény, stb.).[31]

Ehhez képest az európai szabályozás komolyabb fellépést biztosít a fake news tartalmakkal szemben, de jellemzően akkor, ha ezek sértik a rágalmazás, gyűlöletbeszéd vagy a rémhírterjesztés tilalmát. Itt különbség, hogy mivel – mint már említettük – a platformok tárhelyszolgáltatónak minősülnek, kötelezhetők a kifogásolt jogsértő tartalmak eltávolítására. Ezen túlmenően általánosságban a hamis hírekkel összefüggésben az Európai Unió e tárgykörrel foglalkozó dokumentumai mindössze ajánlásokat fogalmaznak meg a platformok számára, ezek jobb önszabályozását ösztönözve.

Az előbb említett német példa bizonyos tekintetben itt is szóba hozható, Franciaországban pedig az ilyen típusú tartalmak korlátozása választási kampányidőszakokra nézve is felmerült.[32]

A jogellenes tartalmakkal szembeni fellépéssel foglalkozik az Európai Bizottság egy 2017-es közleménye, mely kifejezetten bátorítja, hogy a platformok proaktív módon lépjenek fel a jogsértésekkel szemben, de természetesen a platformok szerkesztői felelősségét itt sem mondják ki.[33] Az ehhez kapcsolódó ajánlás mindezt úgy konkretizálja, hogy lehetőséget biztosít a jogellenes tartalmak azonosítását szolgáló automatizált eszközök alkalmazására.[34] Ezt követően több, továbbra is a platformok önszabályozását előtérbe helyező bizottsági kezdeményezés után az elmúlt évek tapasztalataiból eredő szükséges lépéseket 2018 áprilisában tették közzé, és először itt került sor egy óvatos kísérletre a platformok bizottsággal való együttműködésére az online félretájékoztatás kezelése érdekében. Ugyanakkor az önként vállalt kötelezettségeket végül csak egy uniós gyakorlati kódex rögzítette.[35]

2.3  Az adatvédelemmel összefüggő szabályozás

2.3.1 Alapelvek, főbb szabályozási irányok

A social media platformok szabályozásával összefüggő másik sarkalatos kérdés az adatvédelemre vonatkozó szabályok kérdése. Az európai gyakorlat kapcsán mindenekelőtt egységes szabályozási modellről (comprehensive law) beszélünk, ami a köz- és a magánszféra egységes szabályozását jelenti az adatvédelem területén.[36]

Ezekre az adatvédelmi törvényekre alapvető hatással bírt az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (a továbbiakban: az Európai Unió 1995-ös adatvédelmi irányelve), mely a mai napig az adatvédelmi kötelezettségek alapját adja – értelemszerűen a digitális magánvállalkozások adatkezelési gyakorlatára nézve is.

Ezzel összefüggésben az irányelv azon rendelkezését érdemes kiemelni – mert ez lesz az alábbiakban meghatározó –, mely értelmében a személyes adatok gyűjtésének tilalmát feloldhatja az érintett egyértelmű hozzájárulása.[37]

Itt le kell szögeznünk azt is, hogy az említett uniós irányelv maga írja elő a harmadik országok megfelelő védelmi szintjének kiépítését, mely során kiemelkedő figyelmet kell fordítani az adatok jellegére, az adatfeldolgozási műveletek céljára és időtartamára, a kiindulási és célországra, valamint ami a legfontosabb, az adott ország hatályos, általános és ágazati jogrendjére. A védelem szintjének nem megfelelő mértéke esetén a tagállamok jogosultak megakadályozni a harmadik országba történő adattovábbítást. Ennek kérdéseivel lentebb külön foglalkozunk.[38]

Érdekes anomáliára világít rá a különleges adatok gyűjtésére vonatkozó szigorúbb feltételrendszer kérdése. Mint fentebb már utaltunk erre a szólásszabadságot érintő jogi kérdések kapcsán, a social media platformok viselkedésalapú reklámozási gyakorlata a különleges adatok gyűjtése kapcsán is felvethet bizonyos jogi kérdéseket, amennyiben ezeknek a reklámoknak az alapja a felhasználók vagyoni helyzetére, vagy épp egészségügyi állapotára vonatkozó információk elemzése. Jelenleg az ezzel összefüggő jogi kérdések is önszabályozás keretében kerülnek rendezésre.

Az adatvédelem kapcsán is fontos szabályozó a fentebb már tárgyalt Eker. irányelv (az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve az elektronikus kereskedelemről), mely bár látszólag nem foglalkozik a személyes adatok kezelésének kérdésével, a hozzájárulás nélküli reklámanyagok küldésének szabályozása közvetett kapcsolatba hozható a felhasználók önrendelkezési jogának digitális térben történő gyakorlásával. Az irányelv 7. cikke úgy rendelkezik, hogy azon tagállamok, melyek lehetővé teszik a területükön letelepedett elektronikus kereskedelmi tevékenységet végző szolgáltatók számára az előzetes hozzájárulás nélküli tájékoztatás küldését, kötelesek lehetővé tenni az utólagos letiltást is.[39] Az irányelv 10. cikke is fontos, amennyiben a szerződéskötésre vonatkozóan olyan előírásokat tartalmaz, melyek a fogyasztó és a szolgáltató közötti szerződés megkötése előtt tájékoztatást írnak elő a különböző technikai lépésekről, a szerződés iktatásának módjáról és hozzáférhetőségéről, de itt jelenik meg a szerződéskötés elérhető nyelveiről történő tájékoztatás követelménye is.[40]

Szintén fontos megemlíteni az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelvét (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (a továbbiakban: elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv). Ez elsősorban az egyes tagállamok elektronikus adatfeldolgozásra vonatkozó szabályainak keretét tartalmazza. A szabályozás elsődleges célja az adatminimalizálás, illetve az anonim vagy álnéven szereplő adatok használatának előmozdítása. Fontos különbség, hogy míg az általános adatvédelmi irányelv csak a természetes személyek jogait védi, itt a jogi személyek is védelmet élveznek.

Ez utóbbi irányelv kapcsán a legfontosabb szabályozási kérdés a (24) preambulumbekezdésben részletezett különböző adatgyűjtési módok ügye. Ez a szakasz rendelkezik ugyanis arról, hogy különböző kém-szoftverek, web-poloskák, rejtett azonosítók és hasonló eszközök segítségével történő titkos adatgyűjtés súlyosan sérti a felhasználók magánélet védelméhez való jogát. Ez a szabály ugyanakkor különbséget tesz a törvényes célból, az érintett tudtával és beleegyezése mellett működő eszközök (például a sütik/cookies) és az említett tilalmazott eszközök között.[41]

Ebben a szabályozásban is megjelenik az anonim adattitkosítás követelménye, például a forgalmi adatok és a forgalmi adatokon kívüli helymeghatározó adatok tekintetében amellett, hogy az ebből a tevékenységből keletkező adatok kezeléséhez és felhasználásához kifejezetten szükséges a felhasználók hozzájárulása, továbbá biztosítani kell a megfelelő tájékoztatást és a felhasználó visszavonási jogát. Az irányelv a közvetlen üzletszerzési célú levelezéssel kapcsolatban azt is rögzíti továbbá, hogy az a felhasználó előzetes hozzájárulását követően lehetséges, míg a feladó anonimizálása tilalom alá kerül.[42]

Érdemes röviden kitérni a 2009/136/EK irányelvre is, melynek legfontosabb kérdése az adatfeldolgozás biztonságát védő intézkedések előtérbe helyezése. Ez az irányelv már rendelkezett a személyes adatok megsértésének esetéről, előírta a szolgáltatók bejelentési kötelezettségét, valamint az adatok visszaélésszerű kezelését is igyekezett megelőzni. E körben különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az irányelv felhatalmazza a nemzeti szabályozó hatóságokat a különböző elektronikus hírközlési szolgáltatók intézkedéseinek ellenőrzésére és ajánlások elkészítésére e tárgykörben, a személyes adatok megsértése kapcsán pedig jogkövetkezmények és jogorvoslati módok meghatározására.[43] Az irányelv 5. cikke megerősítette a felhasználó végberendezésén való adattárolás, valamint az ahhoz való hozzáférés kapcsán az előzetes hozzájárulás követelményét (tehát nem elég az erről való egyszerű tájékoztatás).[44] Mindez azért fontos, mert az e körbe eső adatok köre magában foglalja a felhasználók böngészési és keresési előzményeit, adatait, valamint a közösségi médiában való aktivitását.

2.3.2 Az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete

Az adatvédelemmel összefüggő szabályozás tárgykörében kétségkívül az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (a továbbiakban: GDPR-rendelet) a legfontosabb. A rendelet célja az erősebb és egyszintű védelem kidolgozása az adatkezelés valamennyi területén.

A rendelet fontos újítása a kiterjesztett területi hatály kérdése. Ennek értelmében az Európai Unió területén végzett bármely, tényleges, valós és tartós jellegű személyesadat-kezelést immár az adatvédelmi rendelettel összhangban kell elvégezni, de arra való tekintet nélkül, hogy az adatkezelés az Európai Unió területén zajlik-e.[45]

A korábbi szabályozásoknál is láttuk, hogy egyre szélesebb körben vált előírássá az egyes, személyes adatok kezelésével összefüggő esetek kapcsán az érintett kifejezett beleegyezése az adatok kezeléséhez. A GDPR-rendelet 7. cikke ezt az elvet megerősíti, amennyiben előírja, hogy az érintett egyértelmű megerősítő cselekedete alapvető elvárás. A rendelet értelmében akkor tekinthető az adatkezelés hozzájáruláson alapulónak, ha az érintett tisztában van legalább adatkezelő kilétével és a személyes adatok kezelésének céljával, a hozzájárulás pedig önkéntes, konkrét és tájékoztatáson alapuló.[46] A rendelet a gyermekek személyes adatai kapcsán speciális védelmi kötelezettséget ír elő, különösen a social media platformok használatakor. Ha e platformok használata adatgyűjtéssel jár együtt, az adatkezeléshez egy szülő vagy gondviselő beleegyezése szükséges.[47]

A GDPR-rendelet szigorítja az alkalmazható bírságok szabályait is, amennyiben a rendelet hatálya alá eső szervezeteket éves bevételük akár 4 százalékáig, illetve 20 millió euróig terjedő bírsággal lehet sújtani, attól függően, hogy melyik a nagyobb összeg. Létezik a szabályozásban egy 2 százalékos bírságolási fokozat is, mely az adatfeldolgozó számára kötelező intézkedések elmulasztása esetén szabható ki, ha nem értesítik a megfelelő hatóságot és az adatalanyt az őket ért adatszivárgások bekövetkeztéről.[48]

A rendelet e mellett rendelkezik az adatvédelmi incidensről való tájékoztatásról is,[49] a hozzáférési jog kapcsán pedig rögzíti, hogy az adatalany számára továbbá lehetővé válik az adatkezelő által gyűjtött információk céljának, illetve az adatok tárolási helyének megismerése (díjmentesen, elektronikus formában).[50] Érdemes kitérni az „elfeledtetéshez való jog” (right to be forgotten) kérdésére is, mely körében az adatalany számára lehetőséget kell biztosítani azokban az esetekben, amikor a gyűjtött adatok már nem relevánsak az adatgyűjtés célját nézve, vagy az alanyok visszavonják korábbi hozzájárulásukat.[51] De szintén megjelenik a szabályozásban az adatminimalizálás elvének betartatási szándéka, mely értelmében csak a cél teljesítéséhez szükséges mértékben és a lehető legrövidebb ideig lehet kezelni és tárolni a különböző személyes adatokat.

A rendelettel összefüggésben is érdemes kitérni a harmadik országokat érintő adatkezelésre. Ezekben az esetekben a később tárgyalásra kerülő ún. „Adatvédelmi Pajzs” (Privacy Shield) egyezmény az irányadó, noha maga az adatvédelmi rendelet is meghatároz különböző kötelezettségeket. Így például azt, hogy harmadik országba történő személyes adattovábbításhoz szükséges egy megfelelőségi határozat, mely az adott állam, annak valamely területe, egy vagy több meghatározott ágazata, vagy az adott nemzetközi szervezet megfelelő védelmi szintjének meglétéről nyilatkozik. E körben az Európai Bizottság végez monitoring tevékenységet.[52]

Miként a szólásszabadságra vonatkozó szabályozás kapcsán, itt is fontos leszögezni, hogy az adatvédelem esetében is különbség van az amerikai és az európai szabályozás között, melynek pont a harmadik országba való adattovábbítás szempontjából van jelentősége (a legnagyobb social media platformok amerikai digitális magánszolgáltatók). Az adatvédelem kérdését tekintve ráadásul az eltérés lényegesen jelentősebb, ami elsődlegesen abból fakad, hogy az amerikai adatvédelem általános szintje az Európai Unióban meglévő szintnél alacsonyabban került meghúzásra.[53]

2.3.3 Harmadik országba történő adattovábbítás

Miként fentebb már többször utaltunk rá, a social media platformok szempontjából az adatkezelési szabályok esetleges megsértésének kérdésén túl a legfontosabb kérdés valójában a harmadik országba történő adattovábbítás ügye. Ezzel kapcsolatban szükséges kitérni a korábbi, „Biztonságos Kikötő” (Safe Harbour),[54] valamint a jelenlegi, „Adatvédelmi Pajzs” (Privacy Shield)[55] elnevezésű egyezményekre, melyek az adatok Egyesült Államokba történő továbbításának szabályait rögzítik.

A korábbi Safe Harbour kapcsán az Európai Unió bírósága számos nyilvánvaló hiányosságot tárt fel, ami miatt az Európai Unió döntéskényszerbe került, így létre kellett hozni az új, jelenleg is érvényes adatvédelmi egyezmény rendszerét a közösség és az Egyesült Államok között.[56]

Erre 2016-ban sor került, az egyezmény pedig új keretet adott az Európai Unió területéről történő adatgyűjtés alanyai számára a hatékony védelem érdekében. Az egyezmény rendelkezik a személyiségi jogok védelméről, biztosítékokat nyújt az Egyesült Államok kormányzata általi adathozzáférésekkel szemben, továbbá kötelezettségeket fogalmaz meg azokra a vállalatokra nézve, melyek személyes adatokhoz férnek hozzá az Európai Unióból.

Az új egyezmény alapelvei a Safe Harbour rendszerhez hasonlatosak, így magában foglalják az adatkezelés kapcsán a tájékoztatásra, a választásra, a biztonságra, a hozzáférhetőségre, az integritásra és célhoz kötöttségre, a panaszkezelésre, valamint a továbbításért való felelősségre vonatkozó alapvető rendelkezéseket.[57]

 2.3.4 A digitális magánvállalatok szerződési feltételei az adatvédelem kapcsán

Röviden ki kell térnünk arra is, hogy a digitális magánvállalatok szerződési feltételei mennyiben idomulnak a hatályos európai adatvédelmi szabályozáshoz. Elöljáróban annyit leszögezhetünk: természetesen az alapvető felhasználási feltételek lekövetik a szabályozásokban megfogalmazott alapvetéseket.

A Google Adatvédelmi és Általános Szerződési Feltételeiben például részletesen körülírják az általuk gyűjtött adatok mennyiségét, minőségét és a felhasználás céljait. Emellett a vállalat leszögezni, hogy a Privacy Shield-ben meghatározott alapelveket tiszteletben tartják, valamint az iparág online hirdetésekre vonatkozó átláthatósági és szabad választásra vonatkozó alapvető szakmai gyakorlatát is követi. A vállalat adatvédelmi és reklámozási politikája alapján továbbá nem gyűjt szenzitív adatokat (konkrétan személyes problémákkal kapcsolatos adatok, személyiséghez és hithez kapcsolódó adatok, szexuális preferenciával kapcsolatos adatok).[58]

Az más kérdés persze, hogy ez a gyakorlatban is megvalósul-e, a keresőalgoritmus pontosan mit enged át a szűrőn. Nemrég például épp az derült ki, hogy a Google az érintettek tudta nélkül gyűjtött érzékeny egészségügyi adatokat az egyik legnagyobb amerikai magánegészségügyi szolgáltatótól.[59]

A Facebook maga is hasonlóképp rendezi a kérdést saját feltételeiben, sőt egy külön felületet is létrehoztak, mely végigvezeti a felhasználókat a róluk gyűjtött adatok feldolgozásán és a szolgáltatáson belüli, adatvédelmet érintő beállításokon. Emellett természetesen azt is rögzítik, hogy a cég részese az Privacy Shield-rendszernek.[60]

A digitális kommunikációban résztvevők adatkezelése kapcsán épp a hozzájárulás, valamint az adattovábbítás helyezi előtérbe a legtöbb anomáliát. Erre jó példa a már többször említett viselkedésalapú reklámozás, hiszen ezek használata rendszerint közvetlen adattovábbítást jelent harmadik fél részére, nagyobb teret nyújtva a platformok önszabályozásának, és megnehezítve a felhasználók jogérvényesítését.[61]

2.3.5 Nem jogi eszközök útján történő adatvédelem

Létezik még egy fogalom, amit érdemes röviden megemlíteni, ez a nem jogi eszközök útján történő adatvédelem kérdése. Ezek közül a legfontosabb a „Ne kövess funkció” (Do Not Track policy), amit leginkább a böngészők privát funkciójából ismerhetünk. Ennek a célja, hogy védelmet biztosítson a harmadik fél által gyűjtött adatokkal szemben. Érdekesség, hogy nemrég az Egyesült Államok Szenátusa már a konkrét jogi szabályozás irányába igyekezett elmozdítani ezt az elvet, kiterjesztve annak alkalmazását több digitális platformra is.[62]

De érdemes kitérni a „privacy by design” elnevezésű technológiára is, amely alapértelmezés szerint hozzájárul a jogszerű adatgyűjtéshez és a valódi hozzájutás lehetőségéhez. Ez úgy valósul meg, hogy bizonyos website-ok tervezése során már eleve tekintettel vannak a vonatkozó európai adatvédelmi rendszerre, a felületen alapbeállítás szerint sem történik engedély nélküli adatgyűjtés. Hasonló elven épülnek fel a „privacy enhancing technologies” elnevezésű alkalmazások, melyeket kész rendszerekbe építenek, és melyek feladata a felhasználói anonimitás, a bizalmas jelleg és a személyes adatok feletti rendelkezés biztosítása.[63] Ezek általános előírása egy új, innovatív szabályozási irányt tenne lehetővé a jövőben.

2.4 A szerzői jogokkal összefüggő szabályozás

A szerzői jogi kérdések szabályozásával kapcsolatban a legfontosabb, hogy a korábbi Safer Harbour szabályok alapján a platform-szolgáltatók nem feleltek a felhasználók által feltöltött tartalmak jogszerűségéért, továbbá a felhasználók által elkövetett szerzői jogi jogsértésekért. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/790 irányelve (2019. április 17.) a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról, tehát az új szerzői jogi irányelv jelentős korlátozást vezetett be e téren.

A két legvitatottabb pont az új szabályozás kapcsán az ún. „linkadóként” elhíresült korábbi 11. cikk, amit végül 15. cikkre számoztak át. Korábban sokan úgy értelmezték az ezzel kapcsolatos szándékot, hogy az új irányelv beszüntetné azt a gyakorlatot, mely alapján a tartalomgyártók által előállított cikkekre mutató linkeket, címeket és ajánlószövegeket ingyenesen lehet közölni más oldalakon. A szabályozás viszont ténylegesen nem vonatkozik az ún. hiperlinkekre, így az valójában csak arról szól, hogy a szerkesztői tevékenységet ténylegesen nem végző híraggregátor oldalak az adott tartalom tényleges szerzőjétől kapott engedély alapján oszthatnak meg ilyen típusú átvett tartalmakat.[64]

A másik legtöbb vitát az időközben 17. cikkre átszámozott, korábban 13. cikként köztudatba került rendelkezés váltotta ki. Ez alapján a digitális platformoknak felelősséget kell vállalniuk minden, a felhasználók által feltöltött tartalom vonatkozásában. A gyakorlatban ez a rendelkezés a platformokat szűrő funkciók alkalmazására bírja rá, melyek akár a feltöltés előtt képesek meggátolni a különböző jogvédett tartalmak közzétételét.[65] Ezzel együtt a véglegesen elfogadott javaslat hivatkozik „az idézetek, kritikák, karikatúrák és paródiák” védelmére, bár az egyelőre nem világos, miként tudnak különbséget tenni a különböző szűrő algoritmusok egy tényleges jogvédett tartalom és egy paródia között.[66]

2.5  Joghatósági kérdések

Természetesen a joghatósági kérdések ugyancsak a szabályozás tárgykörébe tartoznak, pontosabban magától értetődő kérdésként merül fel, hogy egyálalán milyen joghatósági szabályok alapján van lehetőség fellépni a social media platformokon megjelenő jogsértő tartalmakkal szemben bírósági úton.

A szólásszabadság területén a felhasználó felek egymás közti, Európai Unión belüli jogvitáit értelemszerűen annak az államnak a bírósága előtt lehet rendezni, ahol a felperest hátrány érte. Ezt a kérdést az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról rendezi (a továbbiakban: 1215/2012/EU rendelet).[67] A tagállamok az általános szabályok alapján dönthetnek egy harmadik országban letelepedett felperes és alperes perindítási lehetőségéről.

Ami az egyes platformok jogsértő tevékenységével szembeni fellépést illeti, a jogsértő tartalmak eltávolítására vonatkozó előírásoknak a fentebb említett Eker. irányelvben meghatározott szabályok szerint kell eljárni. Ez alapján az Európai Unió területén legalább telephellyel rendelkező platformszolgáltatók, miáltal tárhelyszolgáltatónak minősülnek, eltávolítási kötelezettségük állhat fenn, ami a székhely vagy telephely szerinti állam bírósága előtt juttatható érvényre. Ezzel együtt fontos leszögezni, hogy az államok indokolt esetben és az irányelvben rögzített feltételek mellett maguk is korlátozhatják a platformok működését. Mivel pedig az uniós jog értelemszerűen nem terjed ki a harmadik országokban letelepedett szolgáltatókra, velük szemben a jogi igényérvényesítés feltételeiről az államok szabadon döntenek.[68]

Ami a joghatósági kérdések adatvédelmi vetületét illeti, magától értetődő kérdésként merül fel, hogy mivel a digitális magánvállalkozások jelentős része saját szerződési feltételeiben az Egyesült Államok jogát köti ki, egyáltalán érvényesíthetők-e az adatvédelmi jogsértések egy európai uniós állam bírósága előtt? Természetesen miként a fentebb részletezett uniós rendeletek irányelvek, valamint ahogyan a Privacy Shield egyezmény alapján láttuk, az Európai Unió területén történő adatgyűjtés és a feldolgozás tekintetében a tagállamok bíróságai – sőt az Európai Unió Bíróságának Safe Harbour- ügyben hozott döntése alapján – a tagállamok adatvédelmi hatóságai is vizsgálhatják az ezzel kapcsolatos ügyeket.[69]

A fogyasztóvédelmi szabályok szintén lehetőséget nyújtanak a sérelmet elszenvedett természetes személy fogyasztók számára – már ha a jogszabályok alapján fogyasztónak minősülnek – a lehető legkevésbé megterhelő jogérvényesítésre.[70]

Érdekesség, hogy a platformok kísérletet tehetnek saját szerződési feltételeikben rendezni a felmerülő jogviták kapcsán alkalmazandó jogot. A Facebook korábban arra törekedett, hogy az esetleges jogérvényesítés kizárólag az Egyesült Államok észak-kaliforniai bírósága, vagy a San Mateo megyében működő állami bíróság előtt legyen lehetséges, az alkalmazandó jog pedig Kalifornia állam joga legyen.[71] Mivel ez az eljárás megfosztotta volna az európai polgárokat a jogérvényesítés tényleges lehetőségéről, a platform által meghatározott felhasználási feltételek ma már az európai szabályozásnak megfelelően rendezik ezt a kérdést.

2.6 A platformok belső szabályzata, „konkuráló törvénykönyvei”

Az eddigiekben azokról az estekről volt szó, amikor a social media platformok bizonyos állami szabályozás alapján kerülnek egyfajta sajátos, klasszikus szerkesztői szerepként nem definiálható, de valójában mégis csak szerkesztői szerepkörbe. A szabályozás szempontjából ugyanakkor talán sokkal fontosabb röviden megvizsgálni a platformok belső szabályzatát, melyek – mint látni fogjuk – sok esetben egyfajta „konkuráló törvénykönyvként” is meghatározhatók.

Elméleti szempontból persze felvethető, hogy e platformok – tulajdonjogi értelemben – nem tekinthetők „közfórumnak” (a fogalommal lentebb még foglalkozni fogunk), ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy olyan döntő mértékű, lényegében megkerülhetetlen, a közügyek szempontjából is releváns kommunikáció zajlik e felületeken, melyek önmagában felvetik a tartalomszabályozás kérdését. Ezzel együtt az önszabályozásra motiváló állami szabályozásnak való megfelelés mellett a platformoknak jól felfogott gazdasági érdeke is fűződik ahhoz, hogy magánszabályozás keretében kontrollálják a platformokon megjelenő tartalmat (azt szeretnék elérni, hogy minél több felhasználója legyen egy adott platformnak, akik biztonságban érzik magukat annak használata közben).[72]

Dr. Koltay András arra is felhívja a figyelmet – rámutatva arra, miért is tekinthető a platformok magánszabályozása egyfajta „konkuráló törvénykönyvnek” –, hogy bőven előfordulhat egy olyan eset, mely alapján, noha egy tartalom a szólásszabadság-jogi korlátoknak megfelelne, az adott platform belső szabályzata alapján végül mégis eltávolításra kerül.[73]

Azt is világosan kell látnunk, hogy a magánszabályozással kapcsolatban az egyik legfőbb probléma az, hogy az az állami szabályozáshoz viszonyítva részben szigorúbb, részben megengedőbb, ezáltal bizonyos tekintetben kiszámíthatatlan. Emellett releváns problémaként kerülhet előtérbe a döntéshozatalra való felhasználói ráhatás hiánya, mely alapvetően nélkülözi az egyébként jogi eljárások során garantált érdekérvényesítési lehetőségeket. Emellett szintén visszatérő probléma, hogy a belső szabályzatok alapján nem csak egy egyedi tartalom, hanem lényegében a tartalomfolyam egészének szerkesztésére, befolyásolására, átrendezésére is lehetősége nyílik a platformoknak különböző elvek, például a felhasználó – mindössze vélelmezett – akarata alapján. Ennek értelemszerűen döntő hatása lehet a közügyek szempontjából is releváns kommunikáció, szélesebb értelemben a demokratikus nyilvánosság egészére nézve. Ez pedig már egyértelműen szuverenitási kérdésként is értelmezhető.[74]

Ezt a helyzetet ugyanakkor – miként azt az adatvédelmi kérdések kapcsán már tárgyaltuk – a platform és a felhasználó között létrejövő szerződés teszi lehetővé, melynek tartalmát a platform határozza meg, tartalma kapcsán a felhasználó nem kezdeményezhet módosítást – sőt a platformok egyoldalúan módosíthatják azokat. Mindez annak tükrében vethet fel aggályokat, hogy e felhasználói szerződések tartalma alkotmányos jogok gyakorlását befolyásolja.[75]

Ezen a ponton érdemes kitérni arra, hogy a különböző hamis hírek (fake news tartalom) terjedésének eleve nehezen tud kontrollt parancsolni a jogi szabályozás. Ugyanakkor, részben a már említett újabb szabályozási törekvések arra ösztönzik az egyes platformokat, hogy maguk döntsék el különböző ellenőrző struktúrákon keresztül az egyes tartalmak ilyen típusú besorolását.

Ez annyiban érdekes helyzetet idéz elő, hogy a tényellenőrzés új eszközei egyre hasonlatossá teszik a közösségi médiát a hagyományos médiához. Ebben az esetben viszont fel kellene merülnie a hagyományos média tartalomszerkesztésére vonatkozó jogszabályok esetleges alkalmazásának.[76]

2.7  A magyarországi szabályozási környezet legfontosabb speciális elemei

A magyar szabályozás kapcsán is elmondható, hogy az alapvető jogsértések esetén az általánosan irányadó uniós és nemzeti jogszabályok kapcsán lehet különböző eljárásokat indítani. Fontosnak tartottuk viszont, hogy alapvetően az adatvédelem területén néhány speciális kérdéssel külön foglalkozzunk.

E körben elsődlegesen az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) egyes rendelkezéseit érdemes megemlíteni. A jogszabálynak azért is van e tárgykörben kiemelt jelentősége, mivel az adatkezelésre, illetve adatfeldolgozásra – már amennyiben magyarországi érintettségű – alkalmazni kell a törvény rendelkezéseit. Ezzel összefüggésben a magyar érintettség esetleges hiánya egy sokkal lazább jogi környezetet eredményezhet, mivel a jogszabály kifejezetten szigorú kritériumokat állapít meg az adatkezelők és adatfeldolgozók részére.

Fontos leszögezni, hogy a harmadik országbeli adatkezelő által az Európai Unió területén átmenő adatforgalom célját szolgáló, Magyarország területén folytatott adatfeldolgozás kivételt képez e tárgykörre nézve. Ez alapján a magyar jog hatálya akkor sem állapítható meg ilyen esetben, ha a kommunikációban érintett eszköz hírközlési hálózaton keresztül Magyarországról elérhető.

Ezzel összefüggésben érdemes kitérni a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) néhány kapcsolódó állásfoglalására. Az egyik ilyen – keresőmotorokkal összefüggésben hozott – dokumentum arra hívta fel a figyelmet, hogy a Google által működtetett keresőmotorok az Infotv. 3. § 10. pontja szerinti adatkezelést végeznek.[77] A NAIH szerint ráadásul mivel a Google Inc. magyarországi leányvállalata (Google Kft.) az anyavállalat szolgáltatásaihoz kapcsolódóan olyan tevékenységet végez, amely Magyarország lakosai felé irányul, a Google-keresések során általában megvalósuló adatkezelésre úgy kell tekinteni, mintha azt a Google Kft. „tevékenységeinek keretében” végeznék.[78] A NAIH azt is egyértelművé tette, hogy a keresőmotor üzemeltetése keretében végzett adatkezelési művelekre vonatkozóan az esetleges törlési kötelezettségnek is eleget kell tenni.[79]

Érdekesség, hogy a NAIH a Google Street View szolgáltatásával kapcsolatban is több aggályra hívta fel a figyelmet, emellett kötelezték a digitális szolgáltatót arra nézve, hogy az egyes utcaképeken ne legyenek felismerhetők az egyes személyek és forgalmi rendszámok. Ezen túl azt is előírta, hogy a szolgatónak biztosítani kell azt a jogot, hogy bárki töröltethesse magát ezekről a képekről.[80] Ezen túlmenően érdemes felhívni a figyelmet egy újabb állásfoglalásra, mely az online adatok halál utáni sorsával összefüggésben felhívta az igazságügyi minisztert annak megvizsgálására, hogy szükséges és lehetséges-e egy olyan jogszabály megalkotása, mely rendezné az online adatok halál utáni sorsát.[81]

A NAIH a külföldi adattovábbítás kapcsán is hozott állásfoglalást. Ebben külön kikötötték, hogy ilyen esetben elengedhetetlenül szükséges az, hogy az érintett egyértelműen, önként kinyilvánítsa azt, hogy megértette az ilyen típusú adattovábbítással együtt járó kockázatokat. Ha pedig a célország olyan állam, amely nem biztosít a személyes adatok vonatkozásában kellő védelmi szintet, az érintettet erről is külön tájékoztatni kell.[82]

Érdemes még megemlíteni két hazai jogszabályt. Az egyik az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) ami azért fontos, mivel e jogszabály 2011-es módosítása implementálta a magyar jogba az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv (2002/58/EK irányelv) adatcsomagok elhelyezésére és olvasására feljogosító hozzájárulás követelményének bevezetését (sütik/cookies).[83] A másik jogszabály az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ekertv.), mely szintén tartalmaz a sütikre vonatkozó rendelkezéseket.[84] E két jogszabály együttesen fedi le az internetes honlapok által kezelt adatokhoz való hozzájárulás és az annak kérése alóli mentesülés eseteit.

Végül ezzel a kérdéskörrel szoros összefüggésben ki kell térni az Infotv. 2015. október 1-jétől hatályos módosítására, mely az ún. „adatvédelmi incidens” fogalmán keresztül a felhasználó adataihoz való jogosulatlan hozzáférést 20 millió forintig terjedő bírsággal teszi sújthatóvá.[85]

3.       Lehetséges új szabályozási irányok

3.1   Elméleti bevezetés

Mint fentebb bemutattuk, a jelenlegi szabályozási környezet kapcsán a legkomolyabb problémát az jelenti, hogy a szabályozási környezet egyszerűen nem biztosít ahhoz szükséges eszközöket a platformok felhasználói számára, hogy általános jogsérelem esetén érdemben vitába bocsátkozzanak az adott platformmal. Másfelől a platformok által működtetett „konkuráló törvénykönyvek” miatt az államilag szabályozott jogérvényesítés kerül veszélybe – míg a közügyek szempontjából releváns kommunikáció szabályozása, befolyásolása miatt a demokratikus nyilvánosság elvének sérelme is megvalósul.

Ezen túlmenően itt is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az államoknak meg kell érteniük, hogy a digitális fejlődés egy ponton túl olyan mértékű összeütközésbe kerülhet a demokráciával,[86] valamint az egyes államok szuverenitásával, ami talán idővel visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat be a társadalmakban, valamint a gazdasági rendszer egészében.

Ez utóbbi szempontot jól érzékelteti Siva Vaidhyanathan, a Virginiai Egyetem professzorának megfogalmazása, aki nemrég arról beszélt, hogy a „közösségi-mediatizált” világnak fennáll egy olyan veszélye, hogy a digitális magánvállalkozások végleg monopolhelyzetbe kerülnek saját életünk kiemelten fontos területeinek ellenőrzése felett. Ezek a cégek szerinte a profilozással az elvárásainkat és az igényeinket olyan szinten fogják tudni kielégíteni, hogy talán a nem is túl távoli jövőben az emberiség nem is akar majd élni többé e platformok nyújtotta „élmények” nélkül.[87]

A nyilvánosságban egyébként számos elképzelés jelent meg az utóbbi években a digitális világ átfogóbb, de legalábbis innovatívabb vagy „okosabb” (smart) szabályozása kapcsán. Így például felmerült már az adat-intenzív, „microtargeting” alapú hirdetésfüggő üzleti modell, valamint az ezekhez a szolgáltatásokhoz kapcsolódó adatgyűjtési és adattárolási tevékenység betiltása. Emellett ugyancsak számos szegmens kapcsán került előtérbe 

az a törekvés, hogy a zavartalan globális működést biztosító sztenderdek helyett az államok jobban érvényesítsék saját jogi, gazdasági és kulturális szempontrendszerüket a szabályozás kialakítása kapcsán. De szintén felmerült már a közösségi média nonprofit, vagy ehhez hasonló formában történő köztulajdonlásának kérdése, de az is, hogy a közösségi médiafelületekre az államok tekintsenek közműként, melyek jellemzően az államok tulajdonában állnak. Általánosságban visszatérő elem továbbá a platformok rábírása a nagyobb átláthatóságra, valamint az elszámoltathatóságra.[88]

Szintén kérdéses a szabályozás földrajzi dimenziója: szupranacionális, nemzetállami, esetleg regionális metszetű legyen? Az alábbiakban néhány olyan, innovatív szabályozási törekvést mutatunk be, melyek jó megközelítési alapot biztosíthatnak a digitális szektor átfogó, akár iparági szemléletű szabályozásához.

3.2  A „közfórum” doktrína

Az elméleti viták szintjén már felmerült, hogy a digitális kommunikációs térre is ki kellene terjeszteni a „közfórum” (public forum) alkotmányjogi elvét.[89] Eszerint a közösségi terek a véleménynyilvánítás olyan fórumai, melyeket kizárólag különös indokkal lehet korlátozni, ezeket az indokokat pedig az államnak kell meghatározni.

Mások, mint például Dawn C. Nunziato, a George Washington Egyetem professzora szerint az internetet általánosságban kellene közfórumnak nyilvánítani, még akkor is, ha az infrastruktúráját működtető eszközök túlnyomó részben digitális magánvállalatok tulajdonában állnak.[90] Magától értetődőik persze az az ellenvetés, hogy a digitális platformok magánszolgáltatók, így mégis milyen alapon lehetne rájuk alkalmazni ezt az elvet?[91]

Hogy ez a gyakorlatban pontosan mit jelentene, azzal összefüggésben érdemes kitérni az Emberi Jogok Európai Bíróságának egy vonatkozó ítéletére. A fórum eljárása arra a következtetésre jutott, hogy elképzelhető olyan helyzet, mely esetében egy magánterülethez (esetünkben platformhoz) való hozzáférés a véleménynyilvánítás szabadsága vagy általában a jog lényegi megsemmisülésével jár együtt, így az állam kötelezettsége lehet az alapvető jogok védelme érdekében a magántulajdon korlátozása.[92]

3.3  A telefontársaságokhoz hasonló állami szabályozás

Nemrég merült fel, hogy a platformok tartalmi monitoringja helyett inkább monopolhelyzetük megszűnését kellene elérni. Legutóbb ez a brit kormány egy tervezett döntése kapcsán merült fel, mely értelmében a szigetországban egy független felügyeleti szervet hoznának létre, mely az egyes digitális platformokon megjelenő káros tartalmakat ellenőrizné. Az új szabályozás elmulasztása milliárdos bírságot, büntetőjogi szankciókat és az adott platform elérésének korlátozását is magával vonná.[93]

Vannak, akik szerint ugyanakkor célszerűbb lenne a digitális platformok monopóliumait megtörni egy, a telefontársaságok esetében már létező, ahhoz hasonló protokoll segítségével, melynek révén ráadásul versenyképes környezetet is lehetne teremteni a monopóliumok megtörésére.

Az elképzelés szerint a digitális szektorra nézve is alkalmazni kellene azt a szabályt, mely értelmében számos országban a monopolhelyzetben lévő telefontársaságokat arra kötelezték, hogy a meglévő telefonhálózathoz az új versenytársaknak is biztosítsanak hozzáférést annak érdekében, hogy versenyképes környezetet teremtsenek ügyfeleik számára. Az elképzelés szerint ez a módszer a digitális szektor monopolhelyzetben lévő magánvállalatainak piaci súlyát csökkentené, amennyiben például e szereplők kötelezettek lennének olyan eszközök alkalmazására, melyek segítségével a felhasználók képesek lehetnek exportálni kapcsolataikat egyik szolgáltatásból a másikba.[94]

3.4 Digitális platformok mint médiaszolgáltatók

Röviden érdemes áttekinteni az Európa Tanács bizonyos állásfoglalásait is, melyek ugyan nem bírnak kötelező erővel, de hatással lehetnek akár a későbbi uniós vagy bizonyos körben a nemzeti szintű jogalkotásra. Márpedig az elmúlt években több fontos állásfoglalás is született a digitális platformok vonatkozásában, melyek abba az irányba tolhatnák el a szabályozást, hogy a platformokra médiaszolgáltatóként tudjunk tekinteni.

Az egyik ilyen állásfoglalás arra buzdítja az államokat, hogy aktívabban lépjenek fel a platformokat érintő etikai felelősség elfogadtatásában és megismertetésében. Ez a jelentés ráadásul maga is hangsúlyozza, hogy nagyobb elszámoltathatóságra lenne szükség az online kommunikáció számára platformot biztosító magánvállalkozások működése kapcsán. Ezzel együtt a dokumentum az ön- és társszabályozás elvének fontosságát hangsúlyozza, mely megfelel a jelenlegi európai uniós jogszabályalkotási irányoknak.[95]

Egy későbbi, 2012-es ajánlás egyenesen arról ír, hogy a social media platformok működése láthatóan mind a szólásszabadságot, mind az ezzel összeütközésbe kerülő további jogokat (különösen a magánszféra, emberi méltóság, gyermekvédelem területeit) is fenyegeti. Érdekesség, hogy a dokumentum maga is rávilágít a jelenlegi szabályozási környezet következtében előálló egyik legnagyobb anomáliára, tehát arra, hogy a platformoknak számos, alapvető jogok tartalmát érintő kérdésben kell döntést hozniuk a különböző belső szabályzatok által lefolytatott eljárások során. A dokumentum rögzíti, hogy a platformok monitoring tevékenysége során több eljárási garanciát kellene biztosítani (például meghallgatás, fellebbezési vagy felülvizsgálati lehetőség). Az állásfoglalás a keresőmotorok algoritmikus működését is érinti, amennyiben ezek működése kapcsán is foglalkozik a pártatlanság követelményével, valamint a nagyobb átláthatósággal.[96]

Az Európa Tanács egyébként egy hároméves stratégiában kiemelt feladatként rögzítette a digitális platformokkal kapcsolatos stratégiák esetleges fejlesztését.[97]

Arra is fontos felhívni a figyelmet, hogy a szervezet a média új fogalmának definiálására is kísérletet tett. Egy 2011-es ajánlás rögzíti, hogy „a média új ökoszisztémája” magában foglalja azokat a szereplőket, akik a tartalom-előállítás és a tartalom terjesztésének folyamatában általában részt vesznek, számos emberhez juttatva el tartalmat. E körbe ugyanúgy beletartoznak a tartalom szerkesztése felett befolyással rendelkező, vagy azt felügyelni képes tartalomaggregátorok, mint az applikációkészítők, a tartalmat előállító felhasználók, valamint a digitális infrastruktúra működtetését ellátó magánvállalatok.[98]

Ez utóbbi dokumentum azért kulcsfontosságú, mert teljesen új dimenzióba helyezi a digitális kommunikáció szabályozásának perspektíváját, amennyiben az érintett szolgáltatói kört magát is médiának lehetne tekinteni, mellyel immár a sajtószabadság alanyává válnának, így újabb jogok és kötelezettségek keletkezhetnének számukra. Részben ezt az elvet követi az AVMS-irányelv 2016-os, fentebb már említett módosítása, mely a médiaszabályozás hatálya alá vonta a videómegosztó-portálokat. Viszont ezen elv alapulvételével általánosságban is lehetőség nyílna a nyilvánosság megfelelő működésének biztosítására.

3.5  Adatvédelemmel összefüggő szabályozási lehetőségek

Az adatvédelemmel összefüggő új típusú szabályozás kérdését veti fel Shoshana Zuboff amerikai szerzőnő „megfigyelői kapitalizmus” terminológiája. Zuboff szerint azzal, hogy az emberek online térben végzett tevékenységét folyamatosan rögzítik és elemzik, továbbá megpróbálják megjósolni jövőbeli viselkedésmódjuk, valójában egy új gazdasági rend alakult ki, melyben az emberi tapasztalat szolgál nyersanyagként egy rejtett kereskedelmi gyakorlathoz. Zuboff szerint a jelenlegi helyzet nem kizárólag pusztán jogi kérdés, hanem egyszerre jelent veszélyt a demokráciára, az emberi jogokra és a szuverenitásra.

Zuboff felhívja a figyelmet arra is, hogy túl kell lépni azon a szemléleten, mely szerint az emberek az online terek használatával egyszerűen csak eladják az adataikat a hirdetőknek, maguk rendelkezve az adatfelhasználásról. A digitális térben a valódi terméket ugyanis szerinte az emberek jövőbeli viselkedésére vonatkozó következtetések jelentik, tehát az algoritmikus, viselkedésalapú adatfeldolgozás és teljesen személyre szabott hirdetési profilalkotás, mely ráadásul a digitális platformok kereskedelmi céljait szolgálja. Zuboff maga is felveti az állami szerepvállalás erősítésének szükségességét, akár az állami tulajdonú közműmodellt alapul véve.[99]

A digitális platformok egyébként rendkívül komoly lobbitevékenységet folytatnak az adatvédelmi szabályok szigorítása ellen. A nemrég nyilvánosságot kapott dokumentumok szerint mindez azért történik, mert a platformok egyáltalán nem akarnak lemondani az adatelemzésre épülő, személyes profilozást alkalmazó hirdetési módszerekből származó kereskedelmi előnyükről. A Facebook például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, India, Vietnam, Argentína, Brazília, valamint az Európai Unió összes tagállamának törvényhozóit próbálta már – következmények nélkül – befolyásolni azzal, hogy új befektetéseket ígért, vagy már folyamatban lévők megakadályozásával fenyegetett. Az európai országokban a Facebook a GDPR-rendelet ellen is lobbizott, mert véleményük szerint ez az intézkedés túl szigorú.

A nyilvánosságra került dokumentumok számos személyt nevesítenek a „Facebook barátjaként” is: köztük szerepel például a volt ír kormányfő, Enda Kenny. Az irat szerint Kenny korábban azt mondta, hogy az ír EU-elnökség alatt az országa jelentős befolyást tud gyakorolni a közösségi média érdekeinek elősegítéséért – végül azonban nem így lett.[100]

Érdekesség, hogy eközben épp a kaliforniai törvényhozás jár élen a digitális adatvédelem megreformálásában. A szabályozás megváltoztatná az erőegyensúlyt a digitális platformok és a felhasználók között, utóbbiak javára. Gavin Newsom, Kalifornia demokratapárti kormányzója szeretné ugyanis, ha az emberek megértenék, hogy az adataik értékesek, és kizárólag hozzájuk tartoznak. Ennek jegyében egy új törvényt készülnek elfogadni a nyugati államban: előírnák a Facebooknak, hogy részesedést fizessen azoknak a felhasználóknak, akik személyes adataival kereskedett a vállalat. Ezzel precedensértékű döntés születhet. Jeffrey Chester, a Center for Digital Democracy igazgatója szerint azonban az intézkedés visszafelé is elsülhet, és a felhasználók önként adhatják majd el személyes adataikat néhány dollárért, ami azonban csak mélyítené a problémát.[101]

Érdemes kitérni az Európai Unió elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet-tervezetére is (a továbbiakban: e-Privacy rendelet), mely kijelölheti e tárgykörben a jövőbeli uniós szabályozás alapját. A e-Privacy rendeletként is hivatkozott tervezet nem csak a tárgykör szerinti uniós jogi keretet újítaná meg, hanem a nemzeti szabályozásokból eredő eltéréseket is felszámolná, illetve kiegészítené a GDPR-rendelet előírásait.[102]

Az e-Privacy rendelettervezet nem csak a hagyományos távközlési szolgáltatásokat, hanem az olyan új szolgáltatásokat is szabályozná, melyek szélessávú adatátviteli elérésen keresztül jutnak el a felhasználókhoz (ún. „on-demand tartalomszolgáltatások, ilyen például a Skype, a WhatsApp, vagy épp a Messenger). Emellett a sütikre vonatkozó szabályok is frissítésre kerülnek, továbbá újra írnák az elektronikus direktmarketing kommunikációra vonatkozó szabályokat is.[103]

3.6 A gazdasági rendszert érintő alapvető szabályozási lehetőségek

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) egyik jelentése szerint a digitális forradalom mélyreható változásokat hoz a kereskedelmi kapcsolatok terén is. Amellett, hogy a digitális technológiák számottevő gazdasági potenciált hordoznak magukban (eszközök közötti konnektivitás, mesterséges intelligencia, háromdimenziós nyomtatás, blokkláncok) a változó gazdasági környezetben várhatóan egyre inkább versenyelőnyt jelent majd a digitális infrastruktúra minősége.

Éppen ezért az államoknak fontos szerepük lesz a digitalizálás miatt átalakuló gazdaság szabályozásában, a verseny – akár az állam aktív beavatkozásával történő – fenntartásában. Fontos, hogy a kormányoknak olyan szabályrendszereket kell alkotniuk, amivel hatékonyan tudnak fellépni a kiberbiztonsági fenyegetések ellen is, ugyanakkor nem szabad akadályozniuk a gazdasági szereplők innovációs tevekénységeit. A növekvő kereskedelmi versenyből várhatóan a fejlődő társadalmak is profitálni tudnak majd, de a világ országainak eltérő gazdasági berendezkedése miatt egyfajta digitális megosztottság alakulhat ki a fejlett, illetve a fejlődő államok között. A jelentés kiemeli, hogy ezzel a kihívással már most érdemes számolnia a világgazdaság szereplőinek, ugyanis a digitális technológiák tovább koncentrálják majd a piacot.[104]

Érdekesség, hogy a megosztottság és egyenlőtlenségek nem csak egyes országcsoportok között, hanem országokon belül is kialakulhatnak a digitális gazdaság fejlődésének hatására. Az Egyesült Államokban például egyre nagyobb kihívást jelentenek a nagy technológiai vállalatok által okozott gazdasági és társadalmi problémák. Azáltal, hogy ezek a vállalatok elsősorban a nyugati part mentén működnek (Szilícium-völgy), rengeteg magasan képzett munkaerőt szívnak el az ország többi részéről, és behozhatatlan versenyelőnyhöz jutnak. Ráadásul a technológiai metropoliszok is egy sor problémával szembesülnek: az alacsonyan képzett munkaerő folyamatosan leszakad, emelkednek az ingatlanok árai, nő a forgalom. Emiatt, illetve a gazdasági erejüknél fogva is rendre felmerül, hogy a technológiai vállalatoknak részt kellene venniük a vonatkozó kormányzati programok támogatásában, elsősorban a vidékfejlesztés területén. Továbbá segíteniük kellene a kisebb városok népességmegtartó erejének növelését is. Pozitív példák erre nézve is vannak. Például a Microsoft saját programot indított el a kis- és közepes városok támogatására, míg az AOL társalapítója 150 millió dolláros kezdeményezést indított, amellyel az Egyesült Államok középső részein támogatja az új technológiai vállalkozásokat, hogy azok ne csak a nyugati part mentén működjenek.[105]

A munkaerőpiac szabályozása kapcsán is számtalan problémát helyezett előtérbe a digitális gazdaság. Egy amerikai ételkiszállító céggel, a DoorDash-sel kapcsolatban például a közelmúltban robbant ki egy botrány, amely rámutatott arra, hogy a cég futárait alulfizetik, és borravalóikat lényegében elveszik. A „gig economy” igény szerinti vagy platform gazdaságnak tekinthető, amelyben a cégek digitális piactereken, applikáción keresztül működnek. A „gig economy” vállalatok száma 2010–2014 között 69 százalékkal emelkedett, főként a városi területeken.[106]

A globális munkaerő mintegy harmadát teszik ki a „gig workerek”, csak az Egyesült Államokban 50 millión dolgoznak így. A „gig economy” alapját képező platformok 2025-re 2,7 ezermilliárd dollárral növelhetik a globális GDP-t. Ebben a formában a munka rugalmasan és nagyobb szabadsággal végezhető, ugyanakkor a munkahelyi biztonság és stabilitás, valamint a szociális háló (nyugdíj vagy fizetett betegszabadság) itt nem jellemző. A „gig economy” vállalatok közé tartozik az Uber, az Airbnb és maga a DoorDash ételszállító cég is.[107]

A „gig economy”-t egyelőre a politika sem tudja szabályozni: a Demokrata Párt által tett minimálbér-javaslat is csak 2025-re emelné 15 dollár/órára a minimálbért, de a „gig workerek” helyzetét nem védené, mivel technikailag független vállalkozók, nem pedig alkalmazottak. Vagyis a munkaerőpiacon zajló átalakulással jelenleg semmi sem tud lépést tartani, a technológia hatalmas „digitális, létminimum alatt élő osztályt” hoz létre az egész világon, tisztességes védelem nélkül.[108]

Itt tipikusan szuverenitási problémát jelent, hogy a munkajogi szabályozás alól ezek a munkavállalók kikerülnek, tehát az állam lényegében megszűnik létezni, mint e viszonyrendszerben a munkavállaló érdekeit képviselő szervezet. Mindennek kihatása lehet a különféle biztosításokra, az adóbevételekre, a nyugellátás kérdésére, illetve jogviták esetén eljárási problémák is felmerülhetnek.

Emellett olyan speciális helyzetekre is fel kell készülnie az uniós vagy tagállami szintű szabályozásnak, mint például a biometrikus chipek vagy arcfelismerő szoftverek személyi jogi, adatvédelmi és biztonsági kockázatai, egyáltalán etikai vonatkozásai.[109] Fontosak lehetnek továbbá az olyan részterületek is, mint például az utazásszervezés, mely kapcsán ugyancsak egyre inkább előtérbe kerülnek a digitális platformok és különböző szabályozási dilemmák. Erre jó példa, hogy egyes platformokat eleve a megosztott közlekedési eszközökre építkezve hozzák létre, így nyerve számos adatot. De az online fizetési tranzakcióknál a bankok számára is egyre nagyobb kihívást jelent a folyamatos, lényegében szabályozatlan digitális fejlődés, a kriptovaluták kérdéskörét nem is említve. Ráadásul a digitális magánvállalatok gazdálkodási adatairól lényegesen kevesebbet lehet tudni, mint amilyen adatok egy bank esetében elérhetőek (például a kötvényportfóliókat nézve), ami szintén szuverenitásproblémát jelez.

3.7  A reklámpiaci szabályozás kérdése

Részben a digitális platformok gazdasági rendszert alapjaiban átalakító tevékenységéhez kapcsolódik, de mégis érdemes külön tárgyalni azt, hogy az elmúlt években a digitális tartalomszolgáltatói piacon megkérdőjelezhetetlenné vált a digitális vállalatok (Google, Facebook) befolyása.

Hogy e téren jól szemléltethetővé tegyük a vállalatok piaci súlyát, érdemes figyelembe venni, hogy az IAB Hungary (Interactive Adertising Bureau) 2008-as becslése az akkor 22,3 milliárd forintos digitális reklámpiacon még 83 százalékra tette a hazai, és 17 százalékra a globális vállalatok részarányát. 2017-ben viszont az akkor 79,4 milliárd forintos piac immár 53 százalékát a két legnagyobb digitális platform tudta realizálni. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az ugyancsak 2017-es becsléseket nézve ez együttesen nagyobb árbevételt jelent, mint amit a piacvezető hazai televíziós vállalat tudott elérni.[110]

A szabályozás – és így a szuverenitás – szempontjából rendkívül problémás az a helyzet, hogy a digitális szolgáltatóknak nem kell megfelelniük bizonyos nemzeti szabályoknak (reklámadó-fizetés, nyilvános gazdasági adatok). Ennek a következménye nem csupán az, hogy a magyar nyelvű, szerkesztett online tartalmakat nyújtó tartalomszolgáltatók nehezebb gazdasági helyzetbe kerülhetnek, de valójában a teljes magyar lakosság információszerzése szűkülhet. Talán ennél is fontosabb továbbá az egyenlő verseny elvének torzulása, az állami és közérdek sérelme, valamint a kapcsolódó állami eszközrendszer hiánya, ezáltal a szuverenitás sérelme.

Mindez elvezet a digitális vállalatok adóoptimalizálási gyakorlatához (állami adók kiesése, az állam pénzügyi érdekeinek sérelme). Ennek az alapja, hogy az amerikai központú platformok az amerikai társasági jogi szabályozás alapján a bevétel, illetve a nyereség „utaztatásával” elkerülik az adófizetést (ebben az Európai Unió államai közül például Írország, Hollandia vagy épp Luxemburg is érintett). Ilyen módon a Google például évről évre több milliárd dollár adó befizetését tudja elkerülni.[111]

Ennek ellenére a korábbi Európai Bizottság digitális gazdaság adóztatására felállított szakértői csoportja 2014 májusi jelentésében nem támogatta a digitális különadó lehetőségét. A volt portugál pénzügyminiszter, Vítor Gaspar által vezetett szakértői csoport „Google-adó” helyett közös, a szolgáltatás rendeltetési helye által meghatározott ÁFA-szabályozást javasolt. A szakértői munkát Neelie Kroes akkori digitális ügyekért felelős holland biztos is méltatta az „adóegyszerűsítés” szándéka miatt, illetve a biztos arról beszélt: el kell kerülni a „büntetőadók kivetését”.[112]

Korábban a Google és az Egyesült Királyság közti megállapodás is számtalan kritikát kapott. Az akkori egyezség értelmében a digitális platform 36 millió font adót fizetett, mely szakértők szerint mindössze fél százalékát tette ki annak az összegnek, amelyet tartalomértékesítés és hirdetésszolgáltatás után egyébként is meg kellett volna fizetnie. Ekkor merült fel, hogy a konkrét adóztatás helyett más eszközökkel kellene az államnak a maga javára fordítania a digitális platformok gazdasági tevékenységét. Ilyen eszközök lehetnek a közvetlen tőkebefektetések (FDI), vagy az egyes állami szektorok (közszolgáltatások, oktatás) digitális vállalatokkal való korszerűsítése, esetleg adatszolgáltatási kötelességek előírása.[113]

Mindez különösen abból a szempontból jelentene innovatív megközelítést a szabályozások terén, hogy az egyes nemzetállami elképzelések eddig nem tudtak érdemi eredményt elérni a jelenlegi, számos problémát magában hordozó helyzettel kapcsolatban. Noha például francia részről egymilliárd eurós követelés benyújtására is sor került már a Google-nél, különböző hatósági vizsgálatok is történtek, illetve sor került a hírkereső és közösségi média oldalak hírszövegtöredékekért történő adóztatására is. De Olaszországban már az is felmerült, hogy az olasz megrendelők csak az országban bejegyzett cégektől rendelhessenek internetes reklámokat.[114]

3.8 A „big data” szabályozásának kérdése

Végül röviden szólnunk kell a „big data” gyűjtőfogalom kapcsán is a szabályozás irányát érintő kérdésekről. A „big data” jellemzően az adatfeldolgozási műveletek rendkívül széles körét foglalja magában. Alapvető probléma ugyanakkor, hogy a nagy, összekapcsolt adategységek elemzése az adatok jogszerű kezelésére nézve számos aggályt vethet fel. Mindez különösen fontos a különböző egészségügyi, helymeghatározásból eredő, vagy épp az online térben kifejtett aktivitásra vonatkozó adatok összekapcsolása és elemzése kapcsán.

Fontos megjegyezni, hogy az adatgyűjtést szabályozó – fentebb bemutatott – 95/46/EK irányelv a komplex adatelemzés bizonyos szempontból érthető előnyeivel szemben az egyénhez kapcsolódó adatkezelés kapcsán annak minimumra szorítását preferálja, ráadásul a GDPR-rendelet is ezt a szemléletet vette át. Ezzel együtt egyre elterjedtebbé válik az automatizált adatgyűjtés-alapú modellek gyakorlata, valamint az anonimizált adatok összekapcsolása, amit értelemszerűen az adatminimalizálás, valamint az adatgyűjtés célhoz kötöttsége szempontjából is érdemes lenni kezelnie az esetleges jövőbeli szabályozásnak.

https://www.wto.org/english/

[1] Tom Wheeler: From Gutenberg to Google: The History of Our Future. Brookings Institution Press, 2019., 14.

https://www.brookings.edu/book/from-gutenberg-to-google/

[2] Ua., 2-4., 230. o.

[3] Ua., 7. o.

[4] Ua., 184. o.

[5] Általánosságban lásd: Jonathan Tepper: The Death of the Internet

https://www.theamericanconservative.com/articles/the-death-of-the-internet/?fbclid=IwAR2_3BpVoFNYHXKeWB1qO-fb8Bv6pSpFYsUrhyqjCUv59VxrcTwHjgRHelc

[6] Uo.

[7] Dr. Koltay András: A social media platformok jogi státusa a szólásszabadság nézőpontjából. In Medias Res, 2019/1., 1. o.

http://real.mtak.hu/95749/1/imr-2019-01-01.pdf

[8] Ua., 2. o.

[9] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv, Eker. irányelv)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/?uri=CELEX:32000L0031

[10] Általánosságban lásd: Jack M. Balin: Free Speech in the Algorithmic Society: Big Data, Private Governance, and New School Speech Regulation. University of California Davis Law Review, 2018., 1179.

https://digitalcommons.law.yale.edu/fss_papers/5160/

[11] Általánosságban lásd: Robert Kahn: Denial, Memory Bans and Social Media
https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3098329

[12] Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról, 1. cikk

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=celex:32010L0013

[13] Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról, (1) bekezdés

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52016PC0287&from=HU

[14] Ua., (3) preambulumbekezdés

[15] Communications Decency Act, 47 U.S.C. §230

[16] Uo.

[17] Allow States and Victims to Fight Online Sex Trafficking Act of 2017 https://www.congress.gov/115/bills/hr1865/BILLS-115hr1865enr.pdf

[18] Koltay András: i. m., 23. o.

[19] CDA 230. szakasz

[20] Koltay András: i. m., 26. o.

[21] Ehhez lásd az amerikai Pew Research Center jelentését: Digital Life in 2025 – The Future of Privacy. Pew Research Center, 2014.
http://assets.pewresearch.org/wp-content/uploads/sites/14/2014/12/PI_FutureofPrivacy_1218141.pdf

[22] Koltay András: i. m., 26. o.

[23] Communications Act 2003, 127. szakasz

http://www.legislation.gov.uk/ukpga/2003/21/contents

[24] Revenge Porn: The Facts:

[25] Malicious Communications Act 1988, 1. szakasz (1) bekezdés a) pont

http://www.legislation.gov.uk/ukpga/1988/27/contents

[26] Radical Hatred Act 2006

http://www.legislation.gov.uk/ukpga/2006/1/contents

[27] CDA 230. szakasz

[28] Andrew Buncombe: Orlando nightclub shooting victims’ families sue Facebook and Twitter for ‘providing support’ to Isis. The Independent Online, 2016.

https://www.independent.co.uk/news/world/americas/orlando-nightclub-shooting-victims-families-sue-facebook-twitter-isis-material-support-provide-a7486906.html

[29] Network Enforcement Act 2017

https://germanlawarchive.iuscomp.org/?p=1245

[30] Koltay András: i. m., 32. o.

[31] New York Times Co. vs. Sullivan

https://www.oyez.org/cases/1963/39

[32] https://www.gouvernement.fr/en/against-information-manipulation

[33] Communication on Tackling Illegal Content Online – Towards an enhanced responsibility of online platforms, 2018.

https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/communication-tackling-illegal-content-online-towards-enhanced-responsibility-online-platforms

[34] Commission Recommendation on measures to effectively tackle illegal content online, 2018.

https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/commission-recommendation-measures-effectively-tackle-illegal-content-online

[35] EU Code of Practice on Disinformation, 2018.

https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/code-practice-disinformation

[36] Sziklay Júlia: Az információs jogok kialakulása, fejlődése és társadalmi hatása. Doktori értekezés, Pécs, PTE ÁJK, 2011., 37-40. o.

https://pea.lib.pte.hu/handle/pea/16036

[37] Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, 7. cikk

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/?uri=CELEX%3A31995L0046

[38] Uo.

[39] Eker. irányelv, 7. cikk

[40] Ua., 10. cikk

[41] Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv), (24) preambulumbekezdés

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX%3A32002L0058

[42] Uo.

[43] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/136/EK irányelve (2009. november 25.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg), 2-4. cikk

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/?uri=CELEX:32009L0136

[44] Ua., 5. cikk

[45] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (EGT-vonatkozású szöveg), 3. cikk

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32016R0679

[46] Ua., 7. cikk

[47] Ua., (38) preambulumbekezdés

[48] Ua., 83. cikk

[49] Ua., 34. cikk

[50] Ua. 15. cikk

[51] Ua., 17. cikk

[52] Ua., V. fejezet

[53] Általánosságban lásd: Jay Cline: Data breach notification: 10 ways GDPR differs from the US privacy model, 2016.

[54] A Bizottság 2000. július 26-i 2000/520/EK határozata a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján, az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által kiadott „biztonságos kikötő” adatvédelmi elvek által biztosított védelem megfelelőségéről és az ezzel kapcsolatos gyakran felvetődő kérdésekről.

[55] További információ: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=LEGISSUM:4298958

[56] A Safe Harbour rendszer anomáliái kapcsán lásd a Maximilian Schrems kontra Data Protection Commissioner ítéletet: https://epic.org/privacy/intl/schrems/

[57] EU-US. Privacy Shield Framework Principles Issued by the U.S. Department of Commerce

https://www.privacyshield.gov/servlet/servlet.FileDownload?file=015t00000004qAg

[58] További információ: https://policies.google.com/privacy?hl=en-US

[59] Google’s secret Project Nightingale ‘gathers health data of millions’. The Telegraph Online, 2019.

https://www.telegraph.co.uk/news/2019/11/12/googles-secret-project-nightingale-gathers-health-data-millions/

[60] További információ: https://www.facebook.com/policies

[61] Mark Irvine: Google Shuts off Tech Support Ads.

https://www.wordstream.com/blog/ws/2018/09/10/tech-support-ads

[62] Do Not Track Act 2019

https://www.congress.gov/bill/116th-congress/senate-bill/1578/text

[63] További információ: https://www.enisa.europa.eu/topics/data-protection/privacy-by-design és https://www.enisa.europa.eu/topics/data-protection/privacy-enhancing-technologies

[64] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/790 irányelve (2019. április 17.) a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg.), 15. cikk

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019L0790&from=HU

[65] Ua., 17. cikk

[66] Ua., (70) preambulumbekezdés

[67] Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32012R1215

[68] Eker. irányelv, 2. cikk c) pont

[69] 1215/2012/EU rendelet, 18-19., 25. cikk

További információ: https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2015-10/cp150117hu.pdf

[70] Ua., 17-18. cikk

[71] David Meyer: Facebook Loses Another Jurisdiction Fight in Europe, 2016.

https://fortune.com/2016/02/15/facebook-loses-another-jurisdiction-fight-in-europe/

[72] Jack M. Balkin: i. m., 1182-1194.

[73] Koltay András: i. m., 36.

[74] Ua., 37-38. o.

[75] Michael L. Rustad – Thomas H. Koenig: Wolves of the World Wide Web: Reforming Social Networks’ Contracting Practices. Suffolk University, Law School, Legal Studies Research Paper 14-25, 2015

https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2479918

[76] Koltay András: i. m., 52-54. o.

[77] Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.), 3. § 10. pont
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100112.tv

[78] A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jelentése a Google Inc. személyes adatok védelmével kapcsolatos jogsértése tárgyában

https://www.naih.hu/files/adatved_jelentes_NAIH-2015-1775-5-V.pdf

[79] A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság tájékoztatója a személyes adatoknak a Google keresőmotorjának találati listájából való eltávolításával kapcsolatos ügyek megítélése során figyelembe vett szempontokról

https://www.naih.hu/files/2015-07-29-Tajekoztato_Google_talalati_list_eltavol.pdf

[80] A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság állásfoglalása a Google Street View szolgáltatás Magyarországon történő bevezetésével kapcsolatban

https://www.naih.hu/files/Adatvedelem-NAIH-5711-162012B-Google-SV.pdf

[81] A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ajánlása az online adatok halál utáni sorsáról

https://www.naih.hu/files/Ajanlas_online-adatok-halal-utani-sorsarol.pdf

[82] https://www.naih.hu/files/2223-2-2013-v.pdf

[83] Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0300100.tv

[84] Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, 13/A. §

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0100108.tv

[85] Infotv.,61. § (4) bekezdés

[86] David Runciman: How Democracy Ends (Mark Mazower összefoglalója). The Guardian Online, 2018.

https://www.theguardian.com/books/2018/jun/21/how-democracy-ends-david-runciman-review

[87] Általánosságban lásd: Siva Vaidhyanathan: Anti-Social Media – How Facebook Disconnects Us and Undermines Democracy. Oxford University Press, 2018.

http://blogs.lse.ac.uk/lsereviewofbooks/2018/10/04/book-review-anti-social-media-how-facebook-disconnects-us-and-undermines-democracy-by-siva-vaidhyanathan/

[88] Natasha Tusikov – Blayne Haggart: It’s time for a new way to regulate social media platforms. The Conversation, 2019.

https://theconversation.com/its-time-for-a-new-way-to-regulate-social-media-platforms-109413

[89] Uo.

[90] Dawn C. Nunziato: Virtual Freedom. Net Neutrality and Free Speech in the Internet Age. Stanford, California, Stanford University Press, 2009., 42-78., 70-87.

[91] Általánosságban lásd: Lyrissa Barnett Lidsky: Government Sponsored Social Media and PublicForum Doctrine Under the First Amendment: Perils and Pitfalls. University of Florida Levin College of Law, UF Law Scholarship Repository, 2011. https://scholarship.law.ufl.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1641&context=facultypub

[92] EJEB 44306/98, 2003., Case of Appleby and others vs. The United Kingdom

https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22itemid%22:[%22001-61080%22]}

[93] További információ: https://www.gov.uk/government/news/uk-to-introduce-world-first-online-safety-laws

[94] Általánosságban lásd: Patrick Herger: Diese Idee lehrt Google, Twitter und Facebook das Fürchten. Neue Zürcher Zeitung, 2019.

[95] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának állásfoglalása (2007)

http://www.coe.int/t/dg1/legalcooperation/economiccrime/cybercrime/T-CY/T-CY_2008_CMrec0711_en.PDF

[96] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának állásfoglalása (2012)

https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?p=&id=1929453&Site=CM&direct=true

[97] Internet Governance – Council of Europe Strategy 2016-2019: Democracy, human rights and the rule of law in the digital world, 2016.

https://rm.coe.int/16806aafa9

[98] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának állásfoglalása (2011)

 https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805cc2c0

[99] Shoshana Zuboff: The Age of Surveillance Capitalism (review by Frank Rose). The Wall Street Journal Online, 2019.

https://www.wsj.com/articles/the-age-of-surveillance-capitalism-review-the-new-big-brother-11547509779

[100] Carole Cadwalladr – Duncan Campbell: Revealed: Facebook’s global lobbying against data privacy laws. The Guardian Online, 2019.

[101] Általánosságban lásd: Dan Robitzski: CA Governor Wants Tech Companies to Pay People for Personal Data. Futurism Online, 2019.

https://futurism.com/california-governor-tech-companies-pay-people-data?fbclid=IwAR2te0IG9ubYVWkzGkcsn3NMcw233aEa-upxHsfYjpB5kLa_8hHNysFiwFU

[102] Proposal for a regulation of the European Parliament and of the Counil concerning the respect for private life and the protection of personal data in electronic communications and repealing Directive 2002/58/EC

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A52017PC0010

[103] Uo.

[104] WTO World Trade Report 2018.

[105] Általánosságban lásd: Mark Muro – Robert Maxim: Big tech’s role in regional inequality. Brookings Online, 2018.

https://www.brookings.edu/blog/the-avenue/2018/10/09/big-techs-role-in-regional-inequality/

[106] Farhad Manjoo: The Tech Industry Is Building a Vast Digital Underclass. The New York Times Online, 2019.

https://www.nytimes.com/2019/07/24/opinion/doordash-tipping.html?smid=nytcore-ios-share&fbclid=IwAR24Dbbk6DJcu2irIFO5nzxT5tJPB9EtEIM3-cfP8A5bOkHGoYo0gyvIOgwl

[107] Uo.

[108] Uo.

[109] Általánosságban lásd: Joe Pinkstone: Thousands of Swedes are getting microchip IDs inserted into their hands to swipe into homes, offices, concerts and even to access social media. The Daily Mail Online, 2018.

https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-6306569/Thousands-Swedes-getting-microchip-IDs-inserted-hands.html

[110] További információ: https://blog.iab.hu/2018/08/02/a-digitalis-szarnyal-a-google-es-a-facebook-orulhet-a-legjobban/

[111] Jesse Drucker: Google Revenues Sheltered in No-Tax Bermuda Soar to $10 Billion. Bloomberg Online, 2012.

https://www.bloomberg.com/news/articles/2012-12-10/google-revenues-sheltered-in-no-tax-bermuda-soar-to-10-billion

[112] https://www.euractiv.com/section/digital/news/experts-reject-google-tax-back-vat-move-against-amazon/

[113] Benjamin Kentish: Google paid £36 million in tax on UK revenues of £1 billion, reports show. The Independent Online, 2017.

https://www.independent.co.uk/news/business/news/google-tax-36-million-annual-report-corporation-tax-george-osborne-johnmcdonnell-susan-kramer-a7661221.html

[114] További információ: https://www.reuters.com/article/us-france-tech-google-tax/google-to-pay-1-billion-in-france-to-settle-fiscal-fraud-probe-idUSKCN1VX1SM,

https://taxfoundation.org/digital-taxes-europe-2019/,

https://www.internationaltaxreview.com/article/b1f9jxf4z2wbw8/italy-italy-implements-new-web-tax-on-internet-companies

Irodalomjegyzék:

  1. A Bizottság 2000. július 26-i 2000/520/EK határozata a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján, az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által kiadott „biztonságos kikötő” adatvédelmi elvek által biztosított védelem megfelelőségéről és az ezzel kapcsolatos gyakran felvetődő kérdésekről. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=LEGISSUM:4298958
  2. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ajánlása az online adatok halál utáni sorsáról
    https://www.naih.hu/files/Ajanlas_online-adatok-halal-utani-sorsarol.pdf
  3. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság állásfoglalása a Google Street View szolgáltatás Magyarországon történő bevezetésével kapcsolatban. https://www.naih.hu/files/Adatvedelem-NAIH-5711-162012B-Google-SV.pdf 
  4. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jelentése a Google Inc. személyes adatok védelmével kapcsolatos jogsértése tárgyában https://www.naih.hu/files/adatved_jelentes_NAIH-2015-1775-5-V.pdf
  5. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság tájékoztatója a személyes adatoknak a Google keresőmotorjának találati listájából való eltávolításával kapcsolatos ügyek megítélése során figyelembe vett szempontokról. https://www.naih.hu/files/2015-07-29-Tajekoztato_Google_talalati_list_eltavol.pdf 
  6. Allow States and Victims to Fight Online Sex Trafficking Act of 2017 https://www.congress.gov/115/bills/hr1865/BILLS-115hr1865enr.pdf
  7. Andrew Buncombe: Orlando nightclub shooting victims’ families sue Facebook and Twitter for ‘providing support’ to Isis. The Independent Online, 2016. https://www.independent.co.uk/news/world/americas/orlando-nightclub-shooting-victims-families-sue-facebook-twitter-isis-material-support-provide-a7486906.html
  8. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0300100.tv
  9. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, 13/A. § https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0100108.tv
  10. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának állásfoglalása (2007)  http://www.coe.int/t/dg1/legalcooperation/economiccrime/cybercrime/T-CY/T-CY_2008_CMrec0711_en.PDF
  11. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának állásfoglalása (2011) https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805cc2c0
  12. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának állásfoglalása (2012) https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?p=&id=1929453&Site=CM&direct=true 
  13. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (EGT-vonatkozású szöveg), 3., 7., 15., 17., 34., 83 cikk., (38) preambulumbekezdés, V. fejezet https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32016R0679
  14. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/790 irányelve (2019. április 17.) a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg.), 15-17. cikk, (70) preambulumbekezdés
    https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019L0790&from=HU
  15. Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, 17-19., 25. cikk https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32012R1215
  16. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv, Eker. irányelv), 2. cikk c) pont, 7. cikk, 10. cikk https://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/?uri=CELEX:32000L0031
  17. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv), (24) preambulumbekezdés
    https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX%3A32002L0058
  18. Az Európai Parlament és a Tanács 2009/136/EK irányelve (2009. november 25.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg), 2-4., 5. cikk https://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/?uri=CELEX:32009L0136
  19. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról, 1. cikk https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=celex:32010L0013
  20. Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, 7. cikk
    https://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/?uri=CELEX%3A31995L0046
  21. Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról, (1) bekezdés, (3) preambulumbekezdés https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52016PC0287&from=HU
  22. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.), 3. § 10. pont https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100112.tv
  23. Benjamin Kentish: Google paid £36 million in tax on UK revenues of £1 billion, reports show. The Independent Online, 2017. https://www.independent.co.uk/news/business/news/google-tax-36-million-annual-report-corporation-tax-george-osborne-johnmcdonnell-susan-kramer-a7661221.html
  24. Carole Cadwalladr – Duncan Campbell: Revealed: Facebook’s global lobbying against data privacy laws. The Guardian Online, 2019  https://www.theguardian.com/technology/2019/mar/02/facebook-global-lobbying-campaign-against-data-privacy-laws-investment?CMP=share_btn_fb&fbclid=IwAR0zY3cTLH0c1i4uBW5J3zLj30HZN2jW5enqdkUPQmad7UeK7Y2ipPSG6Mc 
  25. Commission Recommendation on measures to effectively tackle illegal content online, 2018.
    https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/commission-recommendation-measures-effectively-tackle-illegal-content-online
  26. Communication on Tackling Illegal Content Online – Towards an enhanced responsibility of online platforms, 2018 https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/communication-tackling-illegal-content-online-towards-enhanced-responsibility-online-platforms
  27. Communications Act 2003, 127. szakasz http://www.legislation.gov.uk/ukpga/2003/21/contents 
  28. Communications Decency Act, 47 U.S.C. §230 http://www.columbia.edu/~mr2651/ecommerce3/2nd/statutes/CommunicationsDecencyAct.pdf
  29. Dan Robitzski: CA Governor Wants Tech Companies to Pay People for Personal Data. Futurism Online, 2019. https://futurism.com/california-governor-tech-companies-pay-people-data?fbclid=IwAR2te0IG9ubYVWkzGkcsn3NMcw233aEa-upxHsfYjpB5kLa_8hHNysFiwFU
  30. David Meyer: Facebook Loses Another Jurisdiction Fight in Europe, 2016. https://fortune.com/2016/02/15/facebook-loses-another-jurisdiction-fight-in-europe/
  31. David Runciman: How Democracy Ends (Mark Mazower összefoglalója). The Guardian Online, 2018.
    https://www.theguardian.com/books/2018/jun/21/how-democracy-ends-david-runciman-review
  32. Dawn C. Nunziato: Virtual Freedom. Net Neutrality and Free Speech in the Internet Age. Stanford, California, Stanford University Press, 2009., 42-78., 70-87. https://doc.lagout.org/Others/Stanford.University.Press-Virtual.Freedom.Net.Neutrality.and.Free.Speech.in.the.Internet.Age.2009.RETAiL.EBook.pdf
  33. Digital Life in 2025 – The Future of Privacy. Pew Research Center, 2014. http://assets.pewresearch.org/wp-content/uploads/sites/14/2014/12/PI_FutureofPrivacy_1218141.pdf
  34. Do Not Track Act 2019 https://www.congress.gov/bill/116th-congress/senate-bill/1578/text
  35. Koltay András: A social media platformok jogi státusa a szólásszabadság nézőpontjából. In Medias Res, 2019/1., 1-2., 23., 26., 32., 36-38., 52-54. o. http://real.mtak.hu/95749/1/imr-2019-01-01.pdf
  36. EJEB 44306/98, 2003., Case of Appleby and others vs. The United Kingdom. https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22itemid%22:[%22001-61080%22]}
  37. EU Code of Practice on Disinformation, 2018.
    https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/code-practice-disinformation
  38. EU-US. Privacy Shield Framework Principles Issued by the U.S. Department of Commerce
    https://www.privacyshield.gov/servlet/servlet.FileDownload?file=015t00000004qAg
  39. Farhad Manjoo: The Tech Industry Is Building a Vast Digital Underclass. The New York Times Online, 2019 https://www.nytimes.com/2019/07/24/opinion/doordash-tipping.html?smid=nytcore-ios-share&fbclid=IwAR24Dbbk6DJcu2irIFO5nzxT5tJPB9EtEIM3-cfP8A5bOkHGoYo0gyvIOgwl
  40. Google’s secret Project Nightingale ‘gathers health data of millions’. The Telegraph Online, 2019.
    https://www.telegraph.co.uk/news/2019/11/12/googles-secret-project-nightingale-gathers-health-data-millions/
  41. https://blog.iab.hu/2018/08/02/a-digitalis-szarnyal-a-google-es-a-facebook-orulhet-a-legjobban/
  42. https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2015-10/cp150117hu.pdf
  43. https://epic.org/privacy/intl/schrems/
  44. https://policies.google.com/privacy?hl=en-US
  45. https://taxfoundation.org/digital-taxes-europe-2019/
  46. https://www.enisa.europa.eu/topics/data-protection/privacy-by-design
  47. https://www.enisa.europa.eu/topics/data-protection/privacy-enhancing-technologies
  48. https://www.euractiv.com/section/digital/news/experts-reject-google-tax-back-vat-move-against-amazon/
  49. https://www.facebook.com/policies
  50. https://www.gouvernement.fr/en/against-information-manipulation
  51. https://www.gov.uk/government/news/uk-to-introduce-world-first-online-safety-laws
  52. https://www.internationaltaxreview.com/article/b1f9jxf4z2wbw8/italy-italy-implements-new-web-tax-on-internet-companies
  53. https://www.naih.hu/files/2223-2-2013-v.pdf
  54. https://www.reuters.com/article/us-france-tech-google-tax/google-to-pay-1-billion-in-france-to-settle-fiscal-fraud-probe-idUSKCN1VX1SM
  55. Internet Governance – Council of Europe Strategy 2016-2019: Democracy, human rights and the rule of law in the digital world, 2016. https://rm.coe.int/16806aafa9
  56. Jack M. Balin: Free Speech in the Algorithmic Society: Big Data, Private Governance, and New School Speech Regulation. University of California Davis Law Review, 2018., 1179., 1182-1194. https://digitalcommons.law.yale.edu/fss_papers/5160/
  57. Jay Cline: Data breach notification: 10 ways GDPR differs from the US privacy model, 2016.
    https://www.pwc.com/us/en/services/consulting/cybersecurity/library/broader-perspectives/gdpr-differences.html
  58. Jesse Drucker: Google Revenues Sheltered in No-Tax Bermuda Soar to $10 Billion. Bloomberg Online, 2012. https://www.bloomberg.com/news/articles/2012-12-10/google-revenues-sheltered-in-no-tax-bermuda-soar-to-10-billion
  59. Joe Pinkstone: Thousands of Swedes are getting microchip IDs inserted into their hands to swipe into homes, offices, concerts and even to access social media. The Daily Mail Online, 2018.
    https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-6306569/Thousands-Swedes-getting-microchip-IDs-inserted-hands.html
  60. Jonathan Tepper: The Death of the Internet https://www.theamericanconservative.com/articles/the-death-of-the-internet/?fbclid=IwAR2_3BpVoFNYHXKeWB1qO-fb8Bv6pSpFYsUrhyqjCUv59VxrcTwHjgRHelc
  61. Lyrissa Barnett Lidsky: Government Sponsored Social Media and PublicForum Doctrine Under the First Amendment: Perils and Pitfalls. University of Florida Levin College of Law, UF Law Scholarship Repository, 2011. https://scholarship.law.ufl.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1641&context=facultypub
  62. Malicious Communications Act 1988, 1. szakasz (1) bekezdés a) pont http://www.legislation.gov.uk/ukpga/1988/27/contents
  63. Mark Irvine: Google Shuts off Tech Support Ads. https://www.wordstream.com/blog/ws/2018/09/10/tech-support-ads
  64. Mark Muro – Robert Maxim: Big tech’s role in regional inequality. Brookings Online, 2018. https://www.brookings.edu/blog/the-avenue/2018/10/09/big-techs-role-in-regional-inequality/
  65. Michael L. Rustad – Thomas H. Koenig: Wolves of the World Wide Web: Reforming Social Networks’ Contracting Practices. Suffolk University, Law School, Legal Studies Research Paper 14-25, 2015 https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2479918
  66. Natasha Tusikov – Blayne Haggart: It’s time for a new way to regulate social media platforms. The Conversation, 2019. https://theconversation.com/its-time-for-a-new-way-to-regulate-social-media-platforms-109413
  67. Network Enforcement Act 2017 https://germanlawarchive.iuscomp.org/?p=1245
  68. New York Times Co. vs. Sullivan https://www.oyez.org/cases/1963/39
  69. Patrick Herger: Diese Idee lehrt Google, Twitter und Facebook das Fürchten. Neue Zürcher Zeitung, 2019.
  70. Proposal for a regulation of the European Parliament and of the Counil concerning the respect for private life and the protection of personal data in electronic communications and repealing Directive 2002/58/EC https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A52017PC0010 
  71. Radical Hatred Act 2006 http://www.legislation.gov.uk/ukpga/2006/1/contents
  72. Revenge Porn: The Facts: https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/405286/revenge-porn-factsheet.pdf 
  73. Robert Kahn: Denial, Memory Bans and Social Media https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3098329
  74. Shoshana Zuboff: The Age of Surveillance Capitalism (review by Frank Rose). The Wall Street Journal Online, 2019. https://www.wsj.com/articles/the-age-of-surveillance-capitalism-review-the-new-big-brother-11547509779
  75. Siva Vaidhyanathan: Anti-Social Media – How Facebook Disconnects Us and Undermines Democracy. Oxford University Press, 2018. http://blogs.lse.ac.uk/lsereviewofbooks/2018/10/04/book-review-anti-social-media-how-facebook-disconnects-us-and-undermines-democracy-by-siva-vaidhyanathan/ 
  76. Sziklay Júlia: Az információs jogok kialakulása, fejlődése és társadalmi hatása. Doktori értekezés, Pécs, PTE ÁJK, 2011., 37-40. o. https://pea.lib.pte.hu/handle/pea/16036
  77. Tom Wheeler: From Gutenberg to Google: The History of Our Future. Brookings Institution Press, 2019., 2-4., 7., 14., 184., 230. o. https://www.brookings.edu/book/from-gutenberg-to-google/
  78. WTO World Trade Report 2018.: