Alapjogokért Központ

Világfigyelő XXXII.

A hatékonyság visszavág

A hatékonyság hajszolásában „megfeledkeztünk arról, hogy annak milyen hátrányai lehetnek” – írja Edward Tenner a The Atlantic hasábjain. Felhívja a figyelmet arra, hogyan tette a koronavírus hatékonyabbá az életünket például a távmunka, vagy az egészségügyben bevezetett távrendelés segítségével. Azonban mindezt ironikusnak találja, mivel pont a hatékonyság fetisizálása vezetett sok olyan súlyos problémához, amivel a nyugati társadalmak a COVID-19 járvány alatt szembesültek. 

  • Az egészségügyben a hatékonyság volt a motiváció akkor, amikor igyekeztek a kórházi ágyak kihasználtságát 80% fölé emelni – így amikor kitört a járvány, mindenki azon aggódott, hogy nem lesz elég ágy. Az egészségügy hatékonyabb üzemeltetése vezetett ahhoz a jelenséghez is, hogy egyre több, folyamatos ápolásra szoruló ember került idősek otthonába – ahol jellemzően a legjobban pusztított a vírus.
  • A szerző reméli, hogy a járvány megtanít minket arra, hogy bár a hatékonyság fontos, jóval több ráhagyást, „stratégiai pazarlást” kell eltűrnünk. A vállalkozásoknak – különösen a létfontosságú ágazatokban – nagyobb készletekkel kell dolgozniuk, szükség van olyan helységekre, amik gyorsan kórtermekké alakíthatóak, a munkahelyeken meg kell növelni az egy főre jutó teret, és még sorolhatnánk.
  • Arra is figyelmeztet, hogy a technikai újítások, melyek segítik a magasabb fokú hatékonyságot, több olyan hátulütővel is rendelkezhetnek, melyek csak hosszabb használatot követően derülnek ki. Ezért az újításoknak hosszú ideig még visszafordíthatónak kell maradniuk.
  • Bár mindezt a szerző kézenfekvőnek tartja, mégis attól fél, hogy ennek az ellenkezője fog történni, és meg inkább elmegyünk a hatékonyságnövelés irányába. Tenner igen fontos figyelmeztetést fogalmaz meg. A kérdés, amit megválaszolatlanul hagy, pedig a következő: ki fizetné meg a hatékonyságcsökkenés árát?